Ellenzék, 1883. január-június (4. évfolyam, 1-148. szám)

1883-05-23 / 116. szám

Kolozsvár, szerda, május 23. 1883. Negyedik évfolyam.___________ 110. szalai SZERKESZTŐI IRODA:Selkirály-utcza 16. sz. hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. AZ „ELLENZÉK 7 ELŐFIZETÉSI DIJA: Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva ![egjelenik az „Ellenzék“ mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével. Kéziratok nem adatnak vissza. Egész évre . . . félévre • • • • . . 16 frt. II . . 8 frt. I) Egyes szám Negyedéve . Egy hóra helyben ára 5 kr. 4 frt. 1 frt 60 kr. KIADÓHIVATAL: Kolozsvárt, Belkirály utcza 16. szám. A HIRDETÉSI DÍJAK alku útján állapíttatnak meg. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadóhivatal. Nyilttéri czikkek gázmond sora után 20 kr. fizetendő. Vasútaink 21/ erdélyi részekben. Nem a particularizmus sajául föl e sorokban, csak a hazafias aggodalom és a jogosult panasz. Csak most vettük a hírt, hogy közvetlen keleti szomszédunk egész raktos vasút kiépítésére készülődik. Romániának, mely népességére nézve valamivel nagyobb, mint kétszerte az erdélyi részeknél, már eddig ele is sokkalta nagyobb a vasúti hálózata, mint Magyarország délkeleti részeinek, melyekből az egykori Erdély állott. Pedig hát Románia egéiszén újdonsült országocska, nem is egyenrangú az önálló államiságot affectáló, de valójában autonóm osztrák provincziát képező Magyarországgal. Csak tegnap kapott szárnyra, s máris a végsőig feszíti lázas regenerationális tevékenységét, hogy minél előbb keresztül-kasul behálózza vasutakkal az országot. Igen, mert az ifjú szomszéd állam fölismerte a vasutak fontosságát, melylyel azok nemcsak nemzetgazdászatilag, de honvédelmi szempontból is bírnak. Szomszédaink helyesen ismerték föl az új Kor eme leghatalmasabb forgalmi eszközeinek jelentőségét és a döntő szerepet, melyet azok úgy védelmi, mint támadó hadjárat idejében játszanak. Románia érzi, mint egész Európa, hogy a végleg még meg nem oldott keleti kérdés lappangó tüze meglehet talán nemsokára ismét felgyulad s akkor azon tűzvész körül neki is szerep fog jutni. Tehát építkezik, vasúti hálózatát mohó sietséggel erőlködik kiegészíteni minden irányban. A hatalmas osztrák-magyar monarchiának is lesz szerepe abban a közelíti conflagratióban. Ő is készülődik. Reorganizálja hadseregét és épít vasutaikát Boszniában. A monarchia keleti részén, melyet egykoron Erdélynek neveztek, halotti dermedtség állott be. A mióta az istenben boldogult keleti vasutat befejezték, mintha teljesen megfeledkezett volna haza részünkről a magyar közlekedési miniszter is, a közös hadügyér is. Valóban megfoghatatlan ez a feledékenység. Megfoghatatlan a magyar nemzetgazdászat, de érthetetlen a monarchia Kelet felé irányuló stratégai érdekei szempontjából is. A magyar államvasutak keleti vonalai, melyekkel a Királyhágón inneni részeket ezelőtt 12 évvel egy nemzetközi finánczbotrány árán megajándékozták, valóságos zsákutczákat képeznek, ide számítva a szamosvölgyi vonalat is, mely azonban magánvállalat gyümölcse, mindenfelé mértföldekre vannak távol a végpontok az ország határaitól. Deés M.-Vásárhely, N.-Szeben mindmegannyi sziklák, melyeken megtörnek a forgalom hullámai s elzárják hazai iparunk és kereskedelmünk ellüktetését a nemzetközi közlekedés életadó nagy ereitől. Eközben nyakrafőre építik a vasutakat Boszniának, Herczegovinának, éjszakra pedig a „stragetiai érdekek“ ürügye alatt visznek keresztül, szinte alkotmányos közbejövetel nélkül újabb vonalakat Magyarország és Galiczia között. S míg a Mezőség saját zsírjába fullad, a Székelyföld pedig csak távolról nézi, hegyei közül, a mellette elrobogó vasúti kocsikat és Gy.Szentmiklóstól keresztül és le az egész székelységen Kézdi-Vásárhelyig csak híréből ismerik a vasutat, addig a Duna, Tisza mentén, hol máris annyi vonal szeldeli egymást, az 50 — 60 milliós deficitek mellett sem szünetel a vasútépítés. Nem panaszkodni, nem szemrehányást tenni akarunk. Odaát a Királyhágón szeretik azt hánytorgatni, hogy „Erdélyre“ ráfizet az anyaország, hogy még administratív kiadásainkat sem tudjuk födözni az erdélyi részekre eső közjövedelmekből, hogy még a keleti vasút is csak kárral dolgozik. Jól tudjuk, így szoktak beszélni odaát rólunk úgy négyszemközött, mintha a világra Horvátországról volna szó. Bocsánatot kérünk. Vagy nemzetpolitikai szükségesség az erdélyi részek uniója az anyaországgal, vagy nem az. Ha nemzeti és politikai érdek sugalta és hozta létre a beolvadást, akkor még „négyszemközt" sem járja meg az a kalmár latolgatása az egyesüléssel szerzett előnyöknek és veszteségeknek. Aztán édes istenem! nem fizeti ki magát „Erdély“ ? De hát mit tett a gazdag testvér az osztrák uralom által századokig még a Királyhágón túli részeknél is jobban elhanyagolt gyönge testvéréért ! — mit tett? — egy zsákutczákkal teljes vasútvonalat építtetett csaknem 1000 sértföldnyi területen 16 hosszú éve alatt a közös ügyes boldogságnak! Mit tett? Hiszen míg a magyar állam a fővárosban egyre-másra emeltette a milliókba kerülő fényes palotákat, nem valóságos frenetikus örömdiadalba törünk-e ki mi a fölött, hogy SOK 100 ezer írton egy vegytani intézetet emelt Kolozsvárt a második magyar egyetemnek fenállása 10-dik esztendejében ?! Nem recriminálunk. Nem panaszkodunk. Azt is jól tudjuk, hogy ellenfeleink két szélső tábora: a phariseuskodó kormánypárt egyfelől és a nemzetiségi roszkiszeműek tábora másfelől AZ „ELLENZÉK"TÁRCZÁJA. 1883. május 23. könnyen fegyvert kovácsolhat igaz szavainkból. Az unió ellen intézett támadásnak keresztelheti felszólalásunkat. Nem törődünk vele. Rószószeműség és politikai jezsuitizmus ellen méltatlannak tartanók érzelmeinket védelmezni. Felül állanak azok a pártpolitika nemtelen gyanúsításain. Hanem persze mindezzel szemben és a jóakarat szemforgató kenetességével azt kiálthatják felénk a kormánypárt táborából: Hogyan, hát nem látjátok, hogy fulladunk bele a deficit áradatába ? Hát erre mi csak azt viszonozzuk. Fulladunk bele a deficitbe? Hát a bosnyák vasutakra van Magyarországnak és a monarchiának pénze s csak az erdélyi részekre fogyott volna az el örökre ? — Az országgyűlés második ülésszaka e hét folytán berekesztetik. A berekesztő királyi leirat valószínűleg szombaton fog mindkét házban kihirdettetni. — A képviselőháznak tegnap (május 22.) tartott ülésében számos apróbb tárgy nyert elintézést. Napirend előtt felolvastatott Irányinak a csángótelepités érdekében tett indítványa, mely a pénteki ülésben fog tárgyaltatni. A főrendi üzenetek átvétele után elfogadtatott a számvizsgáló bizottság jelentése az 1882. jul. 1-től deczember 31-ig terjedő pénztári számadás iránt. Csávossy előadó rövid beszéde után hasonlókép elfogadtatott a képviselőházi könyvtár elhelyezésére vonatkozó jelentése a gazdasági bizottságnak. Most a mentelmi ügyek kerültek tárgyalás alá, melyek a bizottsági javaslatok értelmében intéztettek el. Mednyánszky (a Dézsi és társai párbaj ügyében) és Verhovay („A felelősség“ czímű czikk miatt) képviselőket nem adta ki a ház. Ellenben Pázmándy, Békássy és Prónay Gábor képviselők (párbaj-ügy), nemkülönben Verhovay (a cautióügyben) mentelmi joga felfüggesztetett. Incze József mentelmi ügyében a ház utasította a belügyminisztert, hogy Háromszék megye miklósvári járása szolgabirája által Incze ellen hozott írtélet hatályon kívül helyezése iránt intézkedjék. Végül Irányi terjesztette elő interpellációját a munkásviszonyok ügyében a közgazdasági miniszterhez, ki nem volt jelen. Legközelebbi ülés pénteken délelőtt 10 órakor. Mit akar Ausztria-Magyarország Keleten ? Ilyenforma kérdésre adott választ a minap gr. Beust, ki tudvalevőleg 1867-ben osztrák miniszterelnök volt s mint ilyen nagyban hozzájárult a Magyarország és Ausztria között létrejött 1867-iki kiegyezéshez. Gr. Beustot a napokban fölkereste egy franczia hirlapiró, ki előtt gróf Beust a többek között igy szólott: „() n tudja, hogy én mindig elleneztem azt a politikát, hogy az osztrák-magyar monarchia a keleten területi hóditást tegyen. Nézetem szerint Törökországot az európai gyámság egy neme alá kellett volna helyezni s az ozmán birodalom keresztény alattvalóit ezután fokozatonkint felszabadítani. Ezen eszme uralma alatt ajánlottam én 1867-ben a szerb várak kiürítését, ott azonban és másutt is, legyőzhetlen akadályokra találtam. A berlini kongresszus Törökországban oly állapotokat alkotott, melyeknek életképessége csekély s az orosz politikát keleten sem lehet épen védelminek mondani. A hármas szövetség ez irányban elővigyázati intézkedés lehet.“ A Fiume ügyében kiküldött országos küldöttség hétfőn délután tartotta első ülését a képviselőház társalgó termében. A magyar, horvát és fiumei küldöttség tagjain kívül jelen voltak : Tisza Kálmán miniszterelnök, Bodekovics Kálmán és Orczy Béla b. miniszterek, továbbá Szapáry Géza gr. fiumei kormányzó. Elsősorban az alakulás ment végbe, elnökké Cziráky János gr., előadóvá Bajk Miksa választatván. Ezután bemutattattak a meghatalmazások s illetőleg az illető törvényhozások, n. m. a magyar országgyűlés, a horvát tartománygyűlés, továbbá a fiumei törvényhatóságnak a bizottsági tagok kiküldésére vonatkozó határozatai. Egyszersmind bejelentetett, hogy a három küldöttség tagjai külön megalakultak; név szerint a magyar bizottság elnöke Cziráky János gr. előadó Fálk Miksa, a horváth bizottság elnöke Mihalovics Károly, előadó Miskatovics József, a fiumei bizottság elnöke Ciotta, előadó Thiery. Rövid bizalmas értekezlet után, folytattatván az ülés, az elnök javaslatára kimondatott, hogy a tanácskozás részleteiről addig, míg egyik vagy másik irányban eredmény nem éretik el, semmi sem hozatik nyilvánosságra. Megkezdetvén a tanácskozás Faik előadó indítványára elhatároztatott, hogy egyrészről Fiume, más részről a horvát-szlavon tartománygyűlés küldöttsége felszólittatik, hogy miután 1869-ben a tárgyalások végén egy operátum jött létre, melyhez akkor a magyar országgyűlés és Fiume hozzájárult, nyilatkozzanak, minő álláspontot fognak elfoglalni ezen operátummal szemben, melynek létrejötte óta már 14 év telt el, s ebbeli nyilatkozatukat a jövő hétfőn f. hó 28- án délután 5 órakor tartandó újabb ülésen terjeszszék elő. Bukarestből jelentik: A kamrákat nem fogják, mint eleinte hirlelték, rövid ülésezés után feloszlatni, sőt inkább működésük tartama még 6—8 hóra tehető. Nem lehetetlen azonban, hogy az üléseket június 15-től október 15-ig elnapolják. — Szerb egyházi ügyek: Tisza Kálmán miniszterelnök tegnap fogadta a miniszterelnöki palotában a görög keleti szerb kongresszusi választmánynak Zsivkovics Teofán károlyvárosi püspök által vezetett küldöttségét, mely a kongresszusi választmánynak, a kongreszszusok ez évi június hó 7-ére leendő egybehívása iránt a kormányhoz intézett felterjesztései nyújtotta át. Zsivkovics püspök beszédére, melyben érintette a kongreszszusi választmány panaszait is a görög keleti szerb egyházi ügyek körül történtek miatt, Tisza miniszterelnök azt a választ adta, hogy ő a kongresszus egybehívását nem ellenzi, de nem a választmány által kívánt időre, hanem későbbre ez év folyamán és akkor is oly módon, hogy az egyházi alapokat, melyeket már eddig kapunk jövő finiálni! ,a közbeeső ünnep miatt pénteken jelenik meg. Az éposz fejlődése.*' (Dugonicstól Vörösmartyig.) Hajdan az éposz, mint egy kóbor hegedős , városok lerombolásáról, országok alapításául, istenek harczáról beszélt s anyagul a népi mondákat, mythoszokat, hagyományost vévén, mint Homer és Virgil nyelvén, “elölök alakította kültőileg, nem annyira az eszmék, szenvedélyek és jellemek typuszait mint inkább a néptörzseknek ismer által sors szerint előírt külső törté - netét. Az éposz fejlődése népi foka után, mint a társadalom fejlődésében, a vallási a mesterséges fok , a müéposz foka küvetke- így látjuk az éposz épületét időnként künbözőő anyagból, mégis a mythikai elemkapcsaival, mint Dante „Divina Come,114“-ban hazafias és dogmai anyagra tul(transcendentalis) górcsövei, Tasso „Megszabadított Jeruzsálem“-ében a keresz- 68 hadjáratra, Milton „Elvesztett Paradi'■“m“-ában a bűnbeesésre, Zrínyi „Zrinyi- 87“-ában a bűnszerelemre és hitre, felépitve. ^ “nként alkalmazkodott, az idők szellemés az emberek világnézetéhez a „deux ex állandó fentartásával (conservat ,.uismus) s ma, mikor a csodás gépezetet !887ese isteneivel, kijelentéseivel és jövendő tudásaival az emberi gyermekkor álmaiat tekintik, az éposz is, mint műfaj bévéhierarchiai alapon épített pályafutása a fajok társadalmi életében egy alktmányos, az egyén belső és külső törteelű közlemény rövid bevezetés egy hosszabb tünetét föltáró műfajnak, a drámai műfajnak adta át helyét. Az éposz hát, mint egyezményes műfaj, egészben nem hordván magában a véghetetlen fejlődés anyagát, a modern műszabályok lelkével vezérelt irodalmi műfajok közül, az elyseumba, hová a görög a latin nyelvvel együtt, elmentek, alászállott.Ntatása és divatja mult. S ha mi mégis most az éposz fejlődéséről beszélünk, teszszük ezt nemzeti szempontból, miveltségügyi s irodalmi szempontokhoz alkalmazva, s alig ötven évre terjedőleg (1780—1823.) Az éposznak mint műfajuak kültőileg anczély tökélyeit vagy fogyatkozásait kutatni, a nemzeti éposz belterjesebb fejlesztése végett, előttünk meddő fáradozásnak tetszik. Maradunk a nemzeti szempont mellett, vizsgálva miként, mennyit és honnét vettek át íróink anyagot epicainak nevezett műveikben, miként kezd az idegen szellem a magyarral, magasabb nemzeti összhangba olvadni, hogy és miként nyilatkozik e művekben a nemzeti szellem, miként az utánzás s a mi minden költői művet eredetivé tesz: a szerkesztő és jellemző képzelődés, s végre miként hatottak az epicai művek a nemzetre, melynek géniusza kedvelte mindig, ha történetét vagy annak egyes jelentős mozzanatát éposszá tették, mint Lucanus tette volt „Pharsalia“-jában Romáét s historiás énekké Tinódi Sebestyén a maga koráét, vagy ha a haza történetét drámai formában írnák meg, miként e formában kísérletet tett a franczia Quatrefage. Hanem mielőtt az epicai művek előterjesztéséhez kezdenénk, pár szót a 18-ik század vezéreszméiről kell szólanunk. E vezéreszmék befolyása alatt keletkezett irodalmi újjászületésünk , azoknak jelleme többé kevésbé rajta van az epicai műveken, s azokról beszélni igen fontos dolognak tartjuk, mert útmutatóul szolgálnak irodalmi újjászületésünk tényleges időpontjának helyes megállapításához s próbamértékül ahhoz, hogy a korszak műveiben önczélú, költői, olympiai jellemet keressünk-e, vagy egyedül műveltségi adatokat s képeket a korszak megértett vágyainak és törekvésének korrajzához. Utóbbi időben sok téves meghatározását olvastuk a 18-ik század vezéreszméinek, nem csupán az irodalom történettel foglalkozó tanulmányaiban, kik amint észre veszszük, kevésbé fáradozunk azon, hogy buvárlataikat a művekből kivont adatok csoportosítása útján az uralkodó eszmék aégise alatt, a történelmi philozófia rangjára emeljék, hanem a kiválóan történetírók műveiben is, melyek utóbbiak pedig arra hivatvák, hogy a nemzet mesterei, s meg nem vesztegett tanácsadói legyenek. Ezt a különben elméleti tüneményt károsnak tartjuk. De ki nem tudja, hogy midőn pozitív vizsgálódásra indul is az elme, merőben elméleti szempontok vezérlete alatt áll, melyeknek nem mindenike viszen ugyanazon czél felé ? Károsnak veszedelmesnek tartjuk azért mivel a téves irodalmi szempontok, gyümölcsfélén munkára serkentenek, s hamis problémák lidércz lángja után csalnak s a hamis vezéreszmékkel félre magyarázott történelmi adatok és korszakok pedig, megvesztegetik a nemzeti erkölcsöket. A 18-ik század a rationalizmus százada, amint mondani szokták. A levegő tele nagy mondásokból kikapott jelszavakkal, s a ki miveltnek akart feltűnni az azt hajtotta: felvilágosodás (aufklarungiz: pallérozottság) mint ma, hogy a ki valami mély értelmű dolgot akar mondani, az azt hangoztatja: sociális reformok. A felvilágosodás vágya Európában áthatott minden kebelt, Magyarországon minden nevelt embert. A rationalizmus észszerűséget jelent: meg kell szabadítani hát az észt a vallás terjesztette babona előítéleteitől; fel kell szabadítani a sajtót a cenzúra bilincseiből; fel kell szabadítani a népet a vagyonában és kiváltságaiban elerkölcstelenedett papság és arisztokratia jármaiból s boldogítani kell a legnagyobb számot: az egész emberiséget. Hogyan? Meg kell ismerni és kizsákmányolni a természet erőit; fel kell forgatni a vallást; a theologicus Isten helyett az ész istenségét kell imádni; el kell törölni az arisztokratia intézményeit. Az embereket a rationalizmus, különben észszerű logicája szerint, mint valami arithmeticai képleteket egymástól függetlenül múlt nélkül, szülők nélkül, hagyományok nélkül, a történelmi fejlődés fizikai és erkölcsi kapcsai nélkül kell tekinteni. Egy hatalmas lökéssel fel kell fordítani az erkölcstelen társadalmat s a romokon új épületet emelni. Ami baj az egyén és társadalom kebelében van, az mind a nevelésből a hagyományokból és intézményekből származik. Azokat meg kell hát semmisíteni s viszszaállítani ősi állapotába, természeti egészségébe az embert. Íme a 18. század második felének vezéreszméi mintegy a korszellem dogmái, melyeket a franczia nyelvnek merev, de tiszta logicája s az abban nyilatkozó elmeés terjesztett világgá. Nagyon szép, nagyon emberies fogalmak magukban véve ezek, s mégis mi történik? A magasztos eszmékkel szemben az események a legundokabb színben tüntetik fel Európát! Honnan e roppant ellentét ? Onnan, hogy az irodalmi és tudományos szellem, mely csak arra képes, hogy az embert szempontokkal, módszerrel, ismeretekkel, tanácsokkal lássa el, egyszerre gyakorlati szellemmé változott át s a politika vezetőjévé tolta fel magát. Irodalmi és tudományos eszmékből, politikai vezéreszmék lettek. Irodalmi férfiak politikai nevetség nélkül, a régi és uj íróknak irodalmi műveit vették zsinór mértékül s elméleti elveket realizálva alkalmazni megkísértették. S mi lett az eredmény? Az, hogy az irodalmi és politikai szellem e vad házassága, az irodalomban egész Európában egy rakás sekélyes művet, a politikában pedig szörnyetegeket szült. Más a politikai szellem, mely gyakorlati természetű s alkalmazni tud, s más az irodalmi szellem, mely elméleti természetű s a jobbat, az eszményt keresi. Az irodalmi és politikai szellem e találkozásából magyarázható meg az a roppant hatás, mely nálunk a külföldön termett s magyarrá tett könyvek és ropiratok nyelvén irodalmi újjászületésben s a politikai dermettségből való felocsudásban nyilvánult. Fajunk a maga józan ösztönével soha sem mutatott nagy hajlandóságot az emberiséget boldogító eszmék iránt, tettének azok, akár philozophiai, akár vallási jellegűűek. Az uralkodó eszmék közül mindig azokat fogadta el, melyek mivelődését fejlesztik s csekély számához képest politikai lételét biztosítják. így történt aztán, hogy a 18-ik század vezéreszméinek kisebbis annyira megkárosítottak, ezentúl napidíjak czímén igénybe venni szabad ne legyen. A miniszterelnök utalt arra, hogy a magyar törvények szerint minden egyház szabadon fejlődhetik, de az egyház szabad fejlődése azt teszi, hogy saját kánonai és hitelvei szerint fejlődhessék; a keleti orthodox egyház pedig nem presbiteriális, de mérsékelt hierarchikus alapon áll, megfelelőig saját benső természetének. Beszéde további folyamában — miután a küldöttség szónoka által, habár csak eltakarva, allúzió létetett a pátriárka mai helyzetére . Tisza figyelmeztette a küldöttséget, hogy Angelicset pátriárkái állásában ő felsége megerősítette, amiért is a miniszterelnök a pátriárka állásának megtámadását tűrni épen úgy nem fogja, mint ahogy nem engedheti meg, hogy a szerb egyházi alapítványokat más, esetleg politikai czélokra használják, és nem egyedül oly czélokra, mint rendeltetésük szerint azokat fordítani kell. Jogi vizsgálatok. A tisztviselők minősítéséről alkotott új törvény szükségessé tette, hogy a jogi vizsgálatok is újból szabályoztassanak. Erre nézve a közoktatási miniszter által az egyetemekhez kibocsátott szabályrendelet a következő lényegesebb határozmányokat mondja ki: Államvizsga a jövőben csak a 8-ik félév után tehető. A két alapvizsgára nézve semmi más módosítás nem történik, minthogy a második alapvizsgán a jövő 1883 —84. tanév második felétől kezdve a pénzügytan is fog követeltetni. Ez idén a második alapvizsga se szenved változást. Az államtudományi államvizsgának tárgyai lesznek: a) a politika; b) közigazgatási jog, tekintettel a peren kívüli eljárásra, telekkönyv nélkül, de a kihágásokat büntető törvénynyel s eljárással; c) magyar pénzügyi jog, kiterjeszkedve a jövedéki kihágásokra is; d) egyházjog; e) statisztikából a népességi, közművelődési és közgazdasági rész. A jogtudományi államvizsga tárgyai lesznek: a) magyar magánjog, kapcsolatban az osztrák joggal: b) büntetőjog és eljárás; c) kereskedelmi és váltójog; d) polgári törvénykezés ; e) közigazgatási jog. A jogtudományi szigorlatok tárgyai lesznek: I. bölcseleti jog a nemzetközi joggal, római jog, beleértve a pandekta-jogot, egyházjog; II. magyar közjog, közigazgatás és pénzügyi jog, politika, büntetőjog és eljárás; III. magyar magánjog, osztrák jog, perrendtartás, váltókereskedelmi jog. A pénzügytan, egyházjog, jogbölcsészet, osztrák polgári jog, közigazgatási jog, pénzügyi jog, statisztika köteles óraszáma ötről leszállittatott négyre, a nemzetközi jog pedig három órára. Átmeneti intézkedések : Az alapvizsgák 1882/83. tanév végén és a következő 1883/84. tanév elején még az eddigi tárgysorozat szerint teendők le. Az 1883/84. tanév második felétől kezdve azonban az új tárgysorozat (pénzügytan) követeltetik. Az államvizsgák megszűnnek a szigorlatok előfeltételét képezni. Akik az államvizsgálatot az eddigi rend szerint letették, azoknak úgy számít, mintha az új rend szerint tették volna le s kapcsolatban a jogvégzettséggel minősítő jelleggel bír és bármelyik szigorlatra bocsáthatóvá tesz. Akik az államtudományi államvizsgát már letették, az általuk netalán leteendő jogtudományi szigorlaton azon tárgyakból, melyekből az államvizsgán képesítve vannak, nem vizsgálandók.