Ellenzék, 1883. július-december (4. évfolyam, 143-297. szám)
1883-10-09 / 231. szám
Kolozsvárt, 1883. Apponyi a magyar-horvát viszonyokat azok egész teljességében tárgyalta, kimutatván, hogy Horvátország nem emelhet semmi szemrehányást Magyarország ellen. Ezek után áttért a czimerek kérdésére s mondhatni, hogy érveivel összezuszta a kormány által elfoglalt álláspontot. Megjegyezte, hogy dr. Szapáry pénzügyminiszter nagy ügyességgel fejte ki szombati beszédében a czimerek kifüggesztésének jogos és opportunus voltát. De minden érv, melyet a pénzügyminiszter a czimerek kifüggesztése mellett felhoz, azok levétele ellen szól s a szónok meggyőző hévvel, ellentállhatatlan logikával mutatá ki a kormány eljárásában levő ellenmondásokat. Nagy és oly mély szenzácziót keltett gróf Aponyi kijelentése, hogy ő soha sem írná alá nevét oly okmányra, mely Magyarország kapituláczióját tartalmazza. Élénk, hosszas éljenzés követé a szónok szavait. Előtte Horvát Gyula szólt a kormány hat javaslata mellet, s Puszky Ágost, éles érveléssel az ellenzéki álláspontot védve. Az ülés elején Polonyi tett indítványt a horvát képviselők napidíjainak elvonására, mit a ház mellőzött, az ülés végén pedig Polti Mihály szólalt fel, a horvátok álláspontját védve. Tisza Kálmán beszéde. A képviselőház okt. 6 -i ülésének honát vitájában. Nem lehet szándékomban a két elmondott nagyszabású beszéd minden részletére kiterjeszkedve válaszolni. De mondottak bizonyos dolgok, amelyekre azt hiszem, válasszal, nyilatkozattal azonnal tartozom. Határozati javaslatom megtámadtatott oly szempontból is, amelyből azt megtámadtatva még a legközelebbi ülésig sem hagyhatom. Mindenekelőtt azonban meg kívánom jegyezni azt, hogy már előre is kifejeztem volt azon nézetemet, hogy igen örültem volna, ha interpelláció útján megtudhattam volna, mik azok, amikre a képviselő urak felvilágosítást követelnek. (Egy hang a szélsőbaloldalról: Az egész eseményre!) Én azt gondolom, hogy az egész esemény, bármily fontos is, oly természetű, hogy annak minden egyes fázisáról hivatalból kormányjelentést tenni nem lehet, és azt oly nagyfontosságúvá, talán épen a Horvát és Magyarország közti viszony szempontjából nem volna helyes keresztelni. (Helyeslés a jobb oldalon.) Különben ezt előrebocsátva, megjegyzem még azt, hogy mindazokra, amik akár a Helly képviselő úr határozati javaslatában, akár a Szilágyi J. képviselő úr nyilatkozatának végén arra vonatkoznak, hogy a horvátországi helyzetet meg kell változtatni, én ma részletesen nyilatkozni nem szándékozom. Nem szándékozom pedig azért, mert nekem az a meggyőződésem, amit kifejeztem másutt is és kifejezek itt is, mint legilletékesebb helyen, hogy ma mindenekelőtt azon kell lennünk, hogy helyreállhasson a rendszeres helyzet, higgadjanak az ok nélkül ugyan, de tagadhatatlanul felzaklatott kedélyek és akkor aztán, mikor a kedélyek meghiggadtak, lehet beszélni, hogy kell-e és mit kell változtatni a törvényen; de előbb felvetni a kérdéseket a most fenforgó ügynek mielőbbi helyes és közös érdekünkben való elintézését csak hátráltatná. (ügy van a jobboldalon. Szilágyi igen. képviselő úr azt mondja, hogy a kormány hibái és mulasztásai nevelték nagggyá Horvátországban azon aspirációkat, hibáztatja a horvátok képviseltetési módját, mulasztással vádolja mindezekben a határőrvidék visszacsatolásában és más hasonlókban a jelen kormányt. Szilágyi Dezső közbeszól: Nem kizárólag! Tisza Kálmán: Nem kizárólag, de főleg. De hát, te hát igazság-e ez ? 1868-ban meg lett alkotva a kiegyezési törvény, nem a mi befolyásunkkal ; 1873-ban meg lett alkotva, nem befolyásunkkal, törvényesen, a nemzet szava le lett kötve a határőrvidék keblezésére , aztán sürgettetett, mint miniszter felszóllíttattam, nem horvát képviselők részéről, miért nem teszek eleget a törvénynek ? És akkor én, kit azzal vádol ma Szilágyi képviselő úr, hogy én is rontottam a helyzetet, mert az itt megjelent horvát képviselő urakkal alkudozásba bocsátkoztam, én, mielőtt a határőrvidék bekeblezése iránt a javaslatot beadtam, igyekeztem azon kumulatív képviseltetésnek hatályát gyengíteni szemben a korábbi törvénynyel, amennyiben sikerült, az egyetlen törvényes módon, mert az 1868 ki törvény ezt is meghatározza, a horvát-szlavónországgyűlésnek is beleegyezésével és hozzájárulásával a küldendő képviselők számát nem tudón, 16 vagy 17-tel leszállítani. (Élénk helyeslés jobb felől.) Hogy ezek után azt mondassa valaki, hogy én neveltem nagggyá azon aspirácziókat, mert engedékeny voltam, azért, hogy a kormánynyal szavazzanak, ez, engedelmet kérek, az igazságnak még csak látszatával sem bír. (Élénk helyeslés jobb felől.) Méltóztassék elhinni, méltóztassék bárkitől megkérdezni, hogy valaha horvát képviselők tettek-e nekem ajánlatot vagy állottak e velem szóba ilyen alkudozások felett. (Élénk helyeslés jobb felől. Zaj bal felől. Egy hang a szélső bal felől: Bosznia !) Boszniára nézve, hogy mellesleg erről is szóljak, egy-egy új felfedezést tettek, tett különösen Helfy képviselő úr, mert azt mondta, hogy a muszka hatalmi sphaerát tágítottuk azáltal, hogy Boszniát elfoglaltuk. Megvallom nagy fontosságú észrevétel, melynek szerzői joga csakugyan kizárólag a képviselő úré, mert eddig ezzel az egygyel még nem vádoltak. (Élénk derültség a jobboldalon.) Mielőtt rátérnék arra, amivel Szilágyi Dezső képviselő úr tüzetesen ostromolta határozati javaslatomat — megjegyezve előre is, hogy én grammatikámat védeni nem fogom — nem mindenki lehet egyformán erős grammatikus. Vannak jó grammatikusok, kik rosz politikusok, és vannak rosz grammatikusok, kik jó politikusok. (Élénk derültség.) Mondom t.hát, mielőtt ezen érvelésről szólnék, egy pár dologra kívánnék kitérni, melyeket Helfy képviselő úr előhozott. Hogy határozati javaslatát el nem fogadhatom, mégpedig nemcsak azon pontjára nézve, amely rosszulást fejez ki a kormány iránt, de azon pontjára nézve sem, amely a Horvát-Szlavén országok és a Magyarország közti viszonynak mostani tárgyalását sürgeti, az a beszédem elején mondottak szerint úgy hiszem elég világos. A képviselő úr sérelmül, törvénytelenségül hozza fel, hogy a magyar kormány oda vitte dolgot szemben magával az 1876. XV. törvényczikkel, hogy Magyarország belügyeibe a közös miniszterek beleavatkoznak. Hát t. képviselő úr és t. ház, határozottan biztosíthatom a t. házat, hogy a közös miniszterek tudtomra soha, de ez alkalommal is Magyarország belügyébe nem avatkoztak. (Zaj a szélső balon, de ha igenis bármily nevetségesnek is tartja az, képviselő úr, ha egy fontossá válható esemény készül a monarchia egyik vagy másik államában, az nem csak meg nem tiltható, de a dolog tetszetében fekszik, hogy a külügyekre gyakorolható befolyás szempontjából figyelembe vétessék, és hozzáteszem, hogy ez alkalommal nemcsak felkérve nem lettek, de sőt épen mint törvénytisztelő férfiak önmaguk ezen miniszter urak határozottan a legszigorúbban tartózkodtak még csak véleményt is mondani akár a magyar kormány intézkedéseiről, akár a zágrábi eseményekről . (Helyeslés a jobb oldalon, csakis az iránt mondták el nézetünket, hogy egyik vagy másik esetben mi lehetne a saját ressortjuk szempontjából a következés. Ezt pedig törvénytelenségnek, törvénysértésnek nevezni nem lehet. (Helyeslés a jobb oldalon.) De a t. képviselő úr az ellen is felszólal, hogy a hadügyminiszterrel azon esetre ha nagyobb katonai erő alkalmazásáról van szó, beszélni kellene. Bocsásson meg a t. képviselő úr, ez mégis csak természetes dolog. És egyben téved. Nem azért kellett a hadügyminiszterrel beszélni, hogy kunyeráljon a magyar minisztérium, hogy adjon katonát, hanem azért, hogy a minisztérium megállapodásai folytán szükséges katonaságnak mikor és mi módon való kirendelése iránt megegyezzenek. (Élénk helyeslés a jobb oldalon.) Ebben van a különbség. Ami pedig, t. képviselőház, azt illeti, hogy hibának tartja a képviselő úr, hogy nem magyar, hanem — mint ő mondá — egy osztrák császári generális lett biztosnak kinevezve, nem fogok mentő indatokat keresni, csak arra figyelmeztetem a képviselő urat, hogy ki lett nevezve a közös hadseregnek egy tábornoka, amely közös hadseregnek tábornoka egyaránt tartozik saját körében szolgálni Magyarországot úgy, mint a monarchia másik államát, akármelyiknek legyen is állampolgára. (érténk helyeslés a jobb oldalon. S én azt gondolom, igen kár lett volna egy oly férfi helyett, aki másokban is és bizonnyal a hadseregben is feltalálható egyébb tulajdonságai mellett azzal az előnynyel is bírt, hogy két év óta Zágrábban lakván, az embereket és viszonyokat ismerte, csak azért mást tenni oda, hogy az esetleg talán magyar állampolgár. (Helyeslés a jobb oldalon. Különben azt, hogy egyáltalán mi lett volna, vagy mi volt helyesebb : az osztrákmagyar monarchia összes erejét mutatni-e fel a lázongókkal szemben, vagy egy magyar embert állítani velük szemben, ezt mindenki maga megítélheti. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Még egyet mond a képviselő úr, amiben Szilágyi Dezső képviselő úr is részben osztozni látszik, azt t. i. hogy a horvátok most is már mint győztesek gerálják magukat Zágrábban. Én nem tudom, t. képviselő úr, kitől hallotta ezt. Thaly Kálmán: A Pozortól. Tisza Kálmán miniszterelnök : A Pozortól? Az mint győztes? No, engedelmet kérek, tessék elolvasni, nem kevesebb, hazaárulónak mondja az az itteni horvát képviselő urakat, mint a minőnek önök engem néha híresztelnek. (Hosszas élénk derültség és tetszés a jobb oldalon. És higgyék el, nem kevésbbé gyűlöletes az a hang, melyen ott rólam szólnak, mint ahogy, igaz, évek óta önöknek némely lapjai szólnak. (Mozgás a szélső baloldalon.) Ha győzelemre segítettem őket, akkor ezt a hangot nehezen hangoztatnák. (Tetszés a jobboldalon.) De engedje meg Helfy képviselő úr, hogy arra figyelmeztessem, hogy azt már csakugyan nem tarthatom tapintatosnak, talán törvényesnek sem, hogy azt mondja: ha Zágrában volt utczai zavargás és csak így bántak el vele, s ott esetleg a czimerfelirás tekintetében engedni is akarnak, és úgy lehet oláh, szerb és isten tudja, miféle csőcselék lázadása, ugyanaz kell, hogy legyen következménye. Már t. képviselőház én e haza minden polgárának nyelvét tisztelem saját hatáskörében, azontúl amennyire a törvény bocsátja, egyiket sem. De hogy a törvény szempontjából Horvátországot és a horvátokat nem lehet egy színvonalra helyezni a többiekkel és nem lehet azon következtetést kihúzni, hogyha valami Horvátország külön autonómiája mellett történik, akkor másutt legice ugyanannak kell történni, ezt határozottan merem állítani és ez határozottan kijelenteni a közügy érdekében kötelességem is. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Nem tehetek róla, tetszik vagy nősök és közepes erényesek nem léteznek. Képzeletében szemlét tartott az eddig ismert férfiak felett; jó szivü atyján kezdte a kedélyes művészen, ki egy epigammban oly ügyesen tudta valakinek a jellemét meghatározni. Ő nem volt regényhős; szerette a pohár borát, szivarját s kedélyes tréfáit. Visszagondolt atyja művésztársaira, az egyenes beszédű, becsületes szivü, bőkezű, nagylelkű, önfeláldozó férfiakra, kik soha sem irigyelték hajtásuk szerencséjét és jóllétét, s a legnagyobb ellenségüket sem bántották meg; ez egyszerű, becsületes emberek sem voltak regényhősök. — Sir Oswoddra gondolt, a régi oskolából való öreg arra, ki őseinek nevét és családja becsületét annyira szerette, s oly büszke volt reájuk, és mégis oly végzetes tévedést követett el házasságában s végrendeletében. Eszébe jutott Langton a szép külsejű finom modorú katona, s arcza elhalványult a mint reá emlékezett. És végre Lord Aynsleyre gonolt ki iránt némi rokonszenvet érzett, a csodálkozás vegyületével a felett, hogy oly derék ember létére mit tud azon a szép arcú, édes hangú, üres lelkű, gyenge jellemű Lady Darrellen szeretni? És arról is gondolkozott, mily különös hogy egész eddigi életében életében, sohasem látott olyan férfit kit szeretni tudott volna, midőn erre gondolt szép ajkai gúnyos mosolyra nyíltak. — Ha valaha szeretni tudnék valakit, nem tetszik, én ítéletet nem akarok mondani, de, mint a nemzetiségi törvény azt mondja : Magyarországon egy politikai nemzet van: a magyar, addig a nem általam alkotott 1868-iki törvény azt mondja, hogy a horvát politikai nemzet. Ne tessék ezen különbséget elfelejteni. (Úgy van a jobb oldalon.) Ami már most. képviselőház, a Szilágyi Dezső képviselő úr által határozati javaslatommal szemben felhozottakat és különösen azt illeti, hogy ezen határozati javaslatot legire sem lehet megszavazni, mert két része logikai ellentétben van, erre leszek bátor egy pár szót mondani. (Halljuk!) Mindenekelőtt megjegyzem, hogy igenis a kormány azt tartván, hogy nem ütközik törvénybe, jogosulva tartotta magát a kettős feliratú czímereket alkalmazni. Most legközelebb ép azon körülmény, melye Szilágyi képviselő úr is felhozott, hogy körülbelül másfél éve néhány helyen ki voltak téve, anélkül, hogy érték szó emeltessék, tette azt lehetővé, indokolttá, hogy minden nagyobb következményektől való tartás nélkül a pénzügyminiszter azon czímerek kitételétZágrábban is elrendelte. Nem tartotta szükségesnek a kormány felhatalmazást kérni erre, mert amit adminisztratív után a törvénynek megfelelőleg tesz, arra felhatalmazást kérni nem szokott. De ép azért, mert fentartja és fenn kívánja tartani azt a felfogást, hogy azon eljárás törvénybe nem ütközött, ha helyesen, vagy helytelenül, azt a ház bölcsessége meg fogja ítélni, de az ő meggyőződése szerint szükséges és célszerű ezen eljárástól eltérnie, azt hiszem, nem hogy alkotmánysérelmet követne el, nem hogy illetéktelenül be akarná vonni a házat a felelősségbe, de ép teljesen alkotmányosan jár el, midőn felhatalmazást kér arra, hogy törvényen alapuló eljárását, nem a törvény ellenére ugyan, de mégis attól eltérőleg, megváltoztassa. (Helyeslés a jobboldalon. Ellenmondások a bal és szélső baloldalon.) Én tehát azt hiszem, hogy az elsőre meghatalmazás nem kellett, de a másodikra meghatalmazás igen is kell. Hanem a t. képviselő úr azt is szememre veti, hogy tágkorű meghatalmazást kérek, hogy én kérek meghatalmazást a jelen állapot megtartására, azt sem tudva meddig, azt sem tudva hogyan. Szilágyi Dezső: Nem kéri! Tisza Kálmán: Engedelmet kérek, én ezt a meghatalmazást határozati javaslatomban nem kérem, nyilatkozatomban pedig kimondottan, hogy igenis óhajtom, hogy a rendes állapot minél előbb visszatérjen. Ha ezt nem tettem, vagy nem tehetem, minden képviselő úrnak módjában lesz feleletre vonni, vagy módomban lesz nekem, ha szükséges, másféle meghatalmazást kérni. De én elejétől fogva abból indultam és indulok ki, hogy ezen mostani kérdést semmi mással komplikálni nem kell, nem szabad azért, mert én is azt hiszem, hogy a zavargásnak nem egyedüli oka volt a czímerkérdés, de azt meg tudom, hogy ha egyszer rosz lelkű izgatók valamely kérdést kézbe vesznek és ha épen a nemzetiség és a nyelv szempontját tolhatják előtérbe, akkor válnak izgatásaikkal leginkább veszélyesekké; mert ez a kérdés az — ez ellen magyar ember nehezen fog szólni — amit megért minden ember, a miért fel lehet zúdítani minden ember kebelét, akivel egyszer sikerül elhitetni — ami nem igaz — hogy ez az első lépés, hogy nemzeti nyelvének használatában raegszokhassék, vagy attól eltiltassék. (Helyeslés jobbfelől.) El kell tehát hárítani annak, aki békét és nem erőszakot akar, azon okot, amely plausibilissé teszi azt, hogy az izgatók ily módon bűnös mesterségüket űzhessék. (Helyeslés jobb felől.) És tehát ismétlem, amit mondtam, hogy a Horvátországban netán teendőkről és azért, mert e perczet nem tartom arra alkalmasnak, szólni nem kívánok. Megmondta® első nyilatkozatomban is, hogy a törvényben meg van a módja, hogy ezek szóba hozassanak, amennyiben adminisztratív természetűek, majd a két kormány közt, mennyiben pedig azon túl mennek, jognito- láris deputációk útján. Most mielőtt beszédemet befejezném, csak egyet kívánok még megjegyezni.Halljuk! Szilágyi Dezső. képviselő úr azt mondhata, hogy azon megoldási mód, amelyet ott proponálok, annyit tesz, mint a horvát ná- I pontot emelni érvényre, ez esetben tehát | amnyit tesz, mint — nem emlékszem épet I a szavakra — Magyarország vagy az álla® I tekintélyének kudarcza. Azt hiszem tehát, hogy a képviselő úr téved. A horvát álláspont nem az volt, ha figyelemre kívánta volna méltatni akár az itt levő horvát képviselők nyilatkozatán, s akár a horvátországban tett nyilatkozatokat, ott az volt a horvát nézpont, hogy s mindenütt ezen túl is horvát felírású czimrek alkalmaztassanak; ezen szempontnál pedig az én határozati javaslatom eleget ne® tesz. Megmondtam, vezettetve azon nézet által, hogy, ismétlem, és ezen nyelvbeli kérdést ki kell ragadni az izgatók kezeiből. S igaz hogy oly forma vitákkal, melyek most folynak, ezt megnehezíthetik, de ki kell ragadni az izgatók kezéből. Hogy minő szempontot emeltem érvényére? A jövőt illetőleg érvényre emelte® s ha elfogadtatik a határozati javaslat, a tör- I vénynek szószerinti értelmét, a már létező czimerekre nézve nem a horvát nézpontot hanem az 1868 óta létezett többi magyar kormányok nézpontját, mert ezen kormány voltak azok, amelyek 1868-tól kezdve fel- I tonosan egyszerűen horvát feliratú czimere [ két használtak, tehát nem a horvátok néz- [ pontját, hanem ezen kormányok nézpontja; [ hagyom érvényben, kérve a felhatalmunk , hogy jövőre a kettős felirattól eltérőleg, a törvény egyszerű szava szerint a felírás n, I külit alkalmazhassuk. Ez t. ház, javaslatomnak értelme, melyet a t. háznak ismételve ajánlok, fentart- I va magamnak a jogot, hogy ha arra még szükséges lenne, a későbbi észrevételeim re is válaszolhassak. (Élénk helyeslés jobb felől.) Persze nem sikerült. Pennája szomorúan hullott ki kezéből, mert meg kelle győződnie, hogy csakugyan nincsen asszony „gallér* nélkül és világfájdalmas ábrándozásnak adta át magát azon thema fölött, hogy mi lenne az emberiségből, ha a »gallért* kitörülnék az élők sorából? »Az a fantázia ?“ Bizony igaza van. „Nem lebeg lassú szárnylebbenésekkel, büszkén, biztosan, sasként a magasban, csak röpköd, ugrál ágról-ágra mint a veréb.“ Tegyük még hozzá ,és csiripol minden háztetőn, minden eresz alatt.“ Értem. Még csak nem is veréb. A földön jár és tapossa a port, a sárt, a gazt. De sóvár szemeivel gyakran föltekint a magasba s keresi az irányt, hogy merre, hová szállhatna biztosan, ha meglebbentené tépett szárnyait ? De ismétlem, hogy Gamin, Gamin és senki más, legfönnebb még Kopogó, dán 01 lesz és Botond. Garzon, Paula. Regény, „Elain“ szerzőjétől, Anica. (61. Folytatás.) XXXIV. És a szavak a Paula elutazása után még hosszasam csengtek a lady Darrell füleiben. A dagály árja jött s a nap lemenőben volt a tenger felett; a piros, a láng és az arany szin minden csepp vízben vissza látszottak tükröződni, mig az emelkedő hullámok egyetlen egy rózsaszínnel vegyült arany tömeggé váltak ; a fenyves erdő gazdag illatával terhelt nyugati szellő, csókolni látszott a partokat csapkodó hullámokat, amint ottan megtörve gyönyörű fehér tajtékokat vertek. A tenger és a naplemente, oly nagyszerű, oly magasztosan szépek voltak, szent nyugalom és csend terült a tájra. Az arany tömeggé vált hullámzó tenger oly beérhetetlen messze terjedt — a meddiga szem látott— A finom sárga porond tiszta volt és sima; a part mentében levő sziklák meredekek voltak s gazdag zöld lombokkal boritva. Darrel Paula a tengerpartra ment sétálni, egyedül hagyva a már sokkal jobban levő Hastings kisasszonyt, hogy a csendes alkony órában egyedül élvezzen egy óra magányt. Az egyik meredek sziklába egy keskeny fülke volt bevágva, a fiatal leány oda ült le, előtte volt a határtalan tenger s a fényes hullámok lábainál törtek meg. — Egy könyvet hozott magával, de keveset olvasott; nem érdekelte a regény szövege — A regény hőse nagyon tökéletes volt. Tekintetét a hullámzó aranyos víztömegre függesztve, arról gondolkozott, mily óriási különbség van az élet színpadán, és a könyvekben szereplő emberek között. A regény hősük vagy nagyon bátrak , vagy nagyon gyávák és gonoszak, vagy nagyon nemeslelkűek, vagy nagyon alávalók ; közepes hűmonda magában, annak olyannak kell lenni,ki mellettem áll és uramnak érezhetem. Én nem tudnék szerelmes lenni olyan férfiba, kinek szive, lelke, teste, gyenge. — Éreznem kell hogy uram, tanítóm, támaszom és erősségem, éreznem kell, hogy lelkem követi a lelkét, eszem eszét, szivem szivét, hogy felnézhetek reá mint éltem vezércsillagára, mint cselekedeteim útmutatójára. És ha valaha találkozom ilyen férfival, és szerelmet esküszöm neki, mit fog szerelmem tenni érettem ? Én nem hiszem hogy egy regényhős féle emberbe szerelmes tudnék lenni, nem szeretem az ilyen tökéletlenségeket. Szeretném, hogy az én eszményemnek legyenek némi emberi gyarlóságai, hibái, legyen érzékeny és büszke s könyen haragra lobbanó. És a mint e gondolatokat alkotó agyában, hirtelen egy magas alakot látott a fösvényen át jönni, egy férfi alakot a ki nagyon gyors léptekkel közeledett. A fülkét rejtő sziklától nem messze megállott, s a fövényre levetette magát Szemei a szép nyugtalan tengerre voltak függesztve; Paula pedig férfias szépsége, szoborszerű fekvése, az erős izmok könnyű bája, a nemes fő méltóságteljes tartása által volt lekötve, és ötét nézte. Párizsban léte alatt gyakran volt a Louvreban, s látta a világhírű szobrokat, és ez ifjú azokra emlékeztette. Volt közöttük egy, az Antonius szobra, nagy nemes, arccal a fejedelmi fő gazdag kondor hajjal fedve, és ez a idegen az Antonius szobrára emlékeztette. Paula csodálkozva nézett rá, látott szép férfiakat gavallérokat, uracsokat, atyárokat, de most látott először igán ne®i arcza férfit. — Ha a lelke megfelel arczának, gondolá magában, akkor ez egy hős. Egész öntudatlanul mély érdeklődsem nézte e férfit, és amint nézte, szinte" öntudatlanul bámulat töltötte el szivét. — Szeretném beszélni hallani, föd'r tovább gondolatát. Szinte el tudom képei, hogy ez arczhoz milyen hang illenék. Fenséges volt a hely, ábrándos az és az érdekes idegen nem tudta a k*’’ közellétét. És az az arcz, melyet Paula mereng nézett olyan volt előtte, mint egy nagyszerű összhangzatos költemény és a klis nézésébe merült a Lancelot és Elain ígérnete jutott eszébe. A nyugtalanul hullá®*1 aranyszínű tenger, a sárga sövény, a **! fák, minden, minden eltűnt előtte s ék!’ képzelete azt a kastélyt állította elibe. * f Elain először látta meg kedvesét s sze®fl felemelve, arczvonalaiból olvasott és e p*- től kezdve szerette azzal a szerelem, mely végzete vala. De az az arcz, melyet ő nézett, |K volt egy nagy bűnös szerelemtől megbéligezve, olyan volt az, mint a Lancil ! bukása előtt, midőn Arthur király lova S* m' kozott, mint a legnemesebb, legtisztább, J bernaeryebb tündöklőit. (Folyt. köv.) ELLENZÉK Október 9. Orbán Balázs beszéde. A képviselőház okt. 8-ai ülésének horvát vitájába T. ház! Előttem felszólalt Helfy baristóm bőven kifejtette a horvátügynél követett eljárás alkotmányellenességét, én a kérdés közjogi oldalával kívánok igen rövid": foglalkozni. Azok amik Horvátországban történnek, szomorú tünetei, de természetes és ot- i szerű folyományai a közösügyes rendszerű I és kormányaink által eddig követett két á I belpolitikának, mely a joguralom helyére s I opportunitás sikamlós tanait helyezé; a... politikának, mely minden kérdésnél a hísrálás, az engedékenység elméletét alkalmazta ; a mely minden alkudozásnál, az érdés-i összeütközés minden eseteinél hazánk jogát, és érdekeit háttérbe engedte szorítani. A külügyi kérdésekben a legesekébe országocskák, még a 7 szilvafás Montenegro is büntetlenül paczkázott és paczkázik .ellünk, mert a jelszó a volt, hogy az erősetnek engedni kell. Belügyi kérdéseinkben legalább Ausztriával szemben a jelszó meg lett fordítva, a hazánk legfontosabb életkérdéseiben : a kai sereg, bank- és vámkérdéseknél azért kelle engednünk és hazánk érdekeinek háttérszorulni, mert állítólag gyengék vágyai. Erőnk és gyengeségünk egyaránt ürügyi szolgált hazánk megalázására és megkérőtására. (Igaz ! Úgy van !) A nemzetiségi túlkapásokat és feszengéseket egyenesen a kormány opportunity .