Ellenzék, 1883. július-december (4. évfolyam, 143-297. szám)

1883-09-11 / 207. szám

1 Az erő átvitele elektromos­ság által. — I­I. Az Antal rectori székfoglalója. — (Folytatás.) Ha­bár ennek csak egy igen csekély részét teszi az a munka, a mit a vizerőkből nyerhetünk, mégis ez utóbbi reánk nézve az a kimeríthetetlen erőraktár, melyből a leg­több és a legolcsóbb erőt nyerhetjük. Egyet­­lenegy folyó víz egy helyen felfogva annyi elven erőt nyújt, mely elegendő az összes kőszénszükségletet a földön fedezni. A híres Niagara vízesésnél 30000 köb­méter víz zuhan 50 méternyi mélységre má­­sodperczenként. Ez a vízmennyiség a mély­ségben alkalmas gépek által felfogva 15 mill­i ki­lóerőnek felel meg, tehát akkora gőz­ének, melynek kifejtésére évenként 250 millió tonna kőszén kivántatnék, vagyis any­­­yi, a­mennyi az összes szénfogyasztás a földön. E nagy mennyiségű erőkészletet, mely az emberiségnek rendelkezésére áll, bőven elég arra, hogy bő, fény és erőszükségle­­tünket százszorosan fedezze. A technikának kend feladata a vízesések erejét minél t­ávo­l­abbi helyekre elvezetni és mint hajtó­erőt mozgások létesítése­­alkalmazni, vagy a szükséghez képest­­ bővé vagy fénynyé átalakítani. Ez a nagy horderejű feladat, az erő '‘h­itele nagyobb távolságra, részben már ’‘eg van fejtve az áramló villamosság köz­elítése által a dynamo-elektromos gépek fölfedezése és szerkezete tökéletesítése óta. Az elektromosságnak ezen alkalmazá­sával, kisebb erőket nagyobb távolságokra át­vinni és jelek által magát megértetni, elő­ször a távirászatban találkozunk. Az elek­tromosságnak az a tulajdonsága, hogy csak a jól vezető fémdrótok irányában terjed el, hogy ezekben tetszés szerint minden irány­ban elvezethető anélkül hogy a levegőben eloszlanék, valamint továbbá a nagy gyor­sasága teszik kiválóan alkalmassá ilyen jel­adásokra. A Volta féle telepektől eredő villamos áram különböző hatásai szerint a villamos távírók is különböző szerkezetet és különböző elnevezést nyertek. Ilyenek a tű­vel ellátott és a mutatós távírók, me­lyek csak múlandó jeleket adnak, mig a nyomtató vagy iró táviró, mint p. o. a Mer­se-féle állandó jeleket ad melyek­ből az irás összeállittatik. Ezeknél még tökéletesebbek azok a villamos távírók, melyek a sürgönyt mind­járt közönséges betűkkel lenyomtatva adják, mint a Hughe­s-féle, vagy azok, melyek a küldő fél saját írását továbbítják. Örökké nevezetesek maradnak Gauss és Webe­r-nek, a nagy bi­a göttingai tu­dós tanároknak erre vonatkozó kísérletei, kik 1833-ban a mágneses observatoriumot a természettani intézettel két drót által, me­lyeknek összes hossza 3000 métert tett, kö­tötték össze és egymással elektromágneses jelek által közlekedtek. Ezt az első távírót, mely mágnestű­vel volt ellátva, később Steinheil Mün­chenben tökéletesítette és kísérletei végre­hajtásánál azt a véletlen felfedezést tette, hogy nem sükséges a két állomást két drót által összekö­ti, hanem, hogy az egyiket a föld, mint jó vezető, a­hogy ő képzelte, pótolhatja, ha a teleptől jövő áram mind a két állomásnál egy a földbe beásott rézlap­ra vezettetik és a két rézlap közt elterülő földtömegen át egyik állomástól a másikig terjed. Habár S­t­einhei­m-nak ez a nézete az elektromosság ilyetén való vezetéséről a a föld által, nem helyes, mert a föld in­kább­ egy végtelen nagy felületű jó vezető­nek tekintendő, melyen az elektromosság nyomtalanul elterjed, miáltal új mennyiség áramlása lesz lehetségessé, felfedezése azért mindig nevezetes marad, mivel az egyik drót mellőzhetése által a felállítási költség tetemesen apadt. Még sokkal gyengébbek, mint a táv­­írásnál alkalmazottiak, azok az elektromos áramok, melyek a telefon és mikro­fonnál a hangokat és szavakat továbbít­ják. A Bell Graham által felfedezett telefon mai tökéletes alakjában a legfonto­sabb közlekedési eszközökhöz tartozik és ezért valamint egyszerű szerkezeténél fog­va egyike azoknak a geniális apparátu­soknak, melyeket a természettan felmu­tathat. Ha az egyik telefonba beleszólunk, ak­kor ennek vaslemezkéje egy mágnes előtt rezgésbe jön, miáltal a két állomást össze­kötő vezetékben gyenge áramok keletkeznek, melyek a másik telefonban ugyanazon rez­géseket idézik elő és a beszédet ezáltal hall­hatóvá teszik eredeti magasságában és jel­legében, itt is az elektromosság közvetíti a mozgás átvitelét egyik helyről a másikra és pedig a vaslemez parányi mozgásának meg­felelőkig parányi erejű áramok által. Minthogy a telefonozásnál az erély többszörös átalakulása alkalmával az ere­deti erély egy része elvész, azaz : nem mint hang adatik vissza, világos, hogy a másik telefonban felfogott hang nem oly erős, mint­­ az első telefonban feladott hang. A nagyobb távolságnál szükséges hosszabb vezeték na­gyobb ellenállása is gyöngíti a hangot. Ezek­nél az okoknál fogva Bell eredeti telefon­jával csak néhány száz méternyi távolságra lehetett teljes csend mellett halkan a han­gokat meghallani. Siemens mágnesrudacs­kák helyett patkóalakú erős mágneseket al­kalmazva, a telefon hangját tetemesen erős­­bítette és a telefonozást nagyobb távolságra is lehetségessé tette. Mind a Siemens-féle, mind a Bell és mások által szerkesztett te­lefonoknál a telefont a fülhez kell tartani, ha a hangot hallani akarjuk. A közönséges telefonoknál mind a két állomáson egyenlő készülék van alkalmazva, egyik a beszélésre, másik a hallásra és a telefonozás fizikai körfolyamata abban áll, hogy a feladó állomáson a hangerély átvál­tozik más alakú erélyekké, melyeknek egy része a felfogó állomáson ismét hangerély­­lyé alakul át. Evvel az átalakulással járó veszteség kárpótoltatását Hughes a mik­rofonnál az által érte el, hogy a veze­tékbe iktatott Galvani elem áramát két egy­mással gyengén érintkező széndarabra ve­zette. A szénnek igen nagy a vezetési ellen­állása és az utóbbi a nyomással tetemesen változik olyannyira, hogy a legkisebb vál­tozás eme nyomásban a vezetékben keringő áramot azonnal változtatja és a telefonban erős hangot hallat. Mindaddig, míg az egymással érintkező szénpálezikák egészen nyugodtan vannak, az áram ereje változatlan marad és mi sem hallatszik, de a legkisebb mozgás a szén felületén, p. o. egy légynek a járása, az áramot jelentékenyen változtatja, a­minek következtében a telefon mágnesének ereje is változik és erős zaj támad. Egy pár egymással érintkező szén, melyek alkalmas hanghártyára vannak erősítve, ebből áll az egész mikrofon. A Hughes-féle berendezés­nél a feladó készülék egy mikrofon, a fel­fogó egy telefon és a vezetékben egy Gal­vani elem folytonos árama kering, melynek erejét a bevezetett hanghullámok változ­tatják. A Bell-féle berendezésnél hiányzik a folytonos áram; ez a különbség a két rendszer között. A távírásnál és távszórá­snál gyenge áramok közvetítik az aránylag kis mozgá­sok átvitelét egyik helyről a másikra. Az elektromágneses tulajdonságokon kívül, az áramnak más tulajdonságai is fel lettek használva az erő átvitelére. Minden kísér­let, melyet elektromos árammal teszünk, az erő átvitelének egy példája, mivel az áram maga is egy ilyen folyamat. A munka, me­lyet chemiai erők a battériában kifejtenek, bővé változik át, mely az egész áramkörre feloszlik. Ha az áramkör egyik helyén nagy ellenállás van, akkor itt nagyfokú kő fej­lődik és a telepben kifejtett munka na­­gyobbára erre az egy helyre van össsze­­gyű­jtve és világítási czélokra szolgálhat. H Ha az áramkörbe egy vízbontó készüléket iktatunk, akkor a battériában kifejtett munka egy részét az elektromos áram a felbontó készülékbe viszi át és itt, mint a galvanoplastikában, fémek kiválasztására szolgálhat. Az elektromos áramot alkalmas gépek által mechanikai munka végzésére fel­hasz­nálni, már régen megkísértették. Az első nagyobb kísérletet Jak­obi hajtotta végre Szt.-Pétervárt a Newa folyón. Egy elektro­mágneses gépet beállított egy hajóba és en­nek kerekeit összekötötte a mágnessarkok előtt forgó dróttekercsek tengelyével és a Negyedik évfolyam SZERKESZTŐI IRODA: Krály- Gcza 16. sz. hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. AZ „ELLENZÉK” ELŐFIZETÉSI DIJA: Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva g­ész évr.....................16 Zrt. Negyedév­e ... A frt. f­jfvre........................ 8 frt.­­ Egy hóra helyben . 1 frt 50 kr. Egyes szám ara 5 kr. Megjelenik az ..Ellenzék 11 mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. COL. HTMES­. Kolozsvár, kedd, szeptember II. 1883. KIADÓ-HIVATAL: Kolozsvárt, Belkirály-utcza 16. szám. A HIRDETÉSI DIJAK allen útján állapíttatnak meg. b­élyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadó-hivatal. Nyílttéri czikkek gázmond sora után 20 kr. ill­etendő. A Pesti Hírlap kritikája. A Pesti Hírlaphoz lesz egy pár javunk. A Pesti H­írlap bírálat alá veszi a függetlenségi párt nyilatkozá­st a h­orvát kérdésben. Azt nem mond­ja, hogy épen rosszalja azt, miszerint pártunk nyilatkozott, de helytelennek tartja a nyilatkozat némely állítását s ebből a szempontból olyan forma va­sat emel pártunk ellen, mintha az, e nyilatkozattal s illetőleg a napirenden lévő kérdésben elfoglalt álláspontjával olyasmit cselekednék, a­mi „gyengítően hathatna a magyar állam által a Dráván ■ túl megindított actióra.“ Azután kiemeli azokat miket a „nyilatkozatában nem tart helyesnek s azzal végzi kritikáját, hogy „Egyetlen párt, még a legszélsőbb ellenzék sem ad föl semmit álláspont­járól és senki sem válik közülünk hűt­­lenné elveihez, ha addig, m­ig a törvé­nyes rend és nyugalom Horvátország­­ban helyreállítva nincs, tartózkodik vá­dakat emelni a kormány ellen és bi­zalmatlanságot kelteni az udvar iránt.“ Hát mi a kritikával szemben nem szoktunk érzékenykedni. Közdolgokban mindenkinek joga, sőt kötelessége kri­tikát gyakorolni, keresni a jót, helyest, igazat és elítélni a rosszat, kárhoztatni a helytelent. E szempontból a Pesti Hírlap re­flexióit sem tartjuk önmagukban illeték­telennek vagy épen jogosulatlanoknak. Nem is akarunk vele polémiát kezdeni vagy kritikájára hasonló ellenbírálattal replikázni. Nem tesszük ezt először azért, mert ildomtalannak tartanók magunkat a függetlenségi párt félhiva­talosa gyanánt gerülni. Az országgyű­­­­lés megnyitásától már csak pár hét vál­t liszt­el, napirendre bizonnyára első­sor­ban a horvát ügy fog előkerülni. Ak­kor tehát lesz alkalma pártunknak s bizonnyára nem mulasztandja el, állás­pontját, melyet a horvát kérdésben el­­fogal, ismételten és minden félreértést kizáró correctséggel form­dázni és meg-Másodszor nem akarunk a Pesti Hirlap kritikájára in merito replikázni azért, mert szóvitánk úgyis meddő toll­­harcz lenne, tekintettel arra, hogy egy­felől a Pesti Hirlap vezérezikkirója té­vesen analizálja pártunk nyilatkozatát, fin­lón p. o. azzal a szemrehányással il­leti azt, hogy nyilatkozatával bizalmat­lanságot akar kelteni az udvar iránt, és másfelől mert a Pesti Hírlap félreis­merte a szellemet, mely a függetlenségi párt álláspontját a horvát kérdésben át­lengi és tévesen fogja fel intenzióinkat, melyek minket eme, hazánkra nézve vajmi végzetessé válható kritikus kér­désben vezérelnek. Ha a Pesti Hirlap, ki eddig elé a kormánynak ez ügyben követett eljárá­sában csak föltétlenül dicsérni valót ta­lált, figyelemmel kísérte volna a füg­getlenségi párt irányát s a kebelében, sajtóban és a pártnyilatkozatban nyil­vánult intenziókat, meggyőződött volna, hogy szemrehányásnak és rosszulásnak abból a szempontból, mely ez ügyben egyedül lehet bármely magyar párt ál­láspontja, t. i. a magyar államiság érvényre emelése szempontjából, — teljességgel nincs helye a mi pártunk­kal s különösen a „nyilatkozattal“ szemben. Mi a kérdés ,­ horvát fészkelődé­­sekkel szemben s mi a feladat? A hor­­vátok megfékezése és a magyar álla­miság teljes érvényre juttatása. A hor­­vátokat meg kell zaboláznunk, még­pedig nem csak a czimerkérdésben, de minden tekintetben, az egész harezvo­­nalon. Végleg tisztáznunk kell a kér­­dést, ha vajon a magyar állam ül-e a horvát megyékben, melyekből egy ballépés valóságos államot csinált az államban, vagy pedig a magyar állam tehetetlen és semmi a horvát-délszláv áramlattal szemben ! Ez a kérdés. És ez most már, fájdalom, oda juttatott az eddigi bölcs politika, ez már most nem is csak egyszerű kormányzati probléma, me­lyet néhány század katonával és egy közös hadseregbeli tábornokkal lehetne megoldani, hanem exindentiális kérdés. Jól jegyezzük meg: létkérdés olyan, melyet csak erélylyel, sőt többet mon­dunk: erővel lehet ránk nézve megnyug­tatóig és jövőnket biztosítóig meg­oldani. Ha most a nemzet a másfél évti­zed óta prédikált, meghátrálás taktikus politikáját követné, el fogjuk veszítni, örökre, visszahozhatatlanul, nemcsak Horvátországot, de többet, a 11 a m­i­s­á­­gunk jövő fejlődését nemcsak ott, de itthon is, Szent István koronájá­nak egész birodalmában. Ne feledjük, hogy az eseményeknek és történelmi fejlődésnek logikája van. És ne feledjük különösen, hogy a separatistikus törekvések nem mai ke­letűek és hogy ez aspiratiók a szeren­csétlen bosnyák occupatióval új tápot nyertek. S végül ne feledjük Dalmatia ano­mális helyzetét se, minél fogva jogi­ig hozzánk, tényleg pedig Ausztriához tartozik. A Es legeslegvégül ne feledjük a még mindig függő fiumei kérdést és az oc­cupált tartományok fonák, alkotmány­sértő, közjogiig és nemzetközileg még mind nem tisztázott helyzetét. Ha mindezt nem feledi a Pesti Hírlap és ha nem téveszti szemelni azt sem, hogy a taktikázó Tisza áll szem­­ben a napirendre került válságos hely­zettel , akkor lehetetlen, hogy a párt­nyilatkozat miatt szemrehányást tegyen. S akkor nem tenne olyan megjegyzést sem, mintha a pártnyilatkozat alkalmas volna a nemzet egyetértésében rejlő erőt gyöngítni. Nekünk nem megalkuvásra van­­ ismét szükségünk, mi esélyt és hazafi­­ságot és­ jogaink érvényesítését köve­teljük. És nekünk az a meggyőződé­sünk, hogy egy hazafias kormány eré­­lyét és actióját nem gyöngítheti az, ha háta megött nemcsak egy engedelmes többség áll, mely utóvégre is az ő ve­zényszavára várakozik, hanem egy olyan ellenzék, mely a nemzet jogaiból egy tappodtat sem alkuszik el. Ilyen magatartás nem a nemzeti egyetértés megzavarása s nem a kor­mány és parlament actiójának gyengí­tésére, hanem ellenkezőleg annak erős­bít­és­ére szolgálhat minden irányban, de főleg f­öl­felé. Csak ezeket akartuk elmondani a Pesti Hírlap kritikájára. S biztosítjuk, hogy ha Tisza Kálmán nem akar ismét valami nagy nemzeti érdeket, (p. o. Fiumét) eltaktikázni, a függetlenségi párt nem fog útjában állani, hogy a hor­­vátokat ránczba szedhesse. Csak mások vagy az ő ismeretes kialkuvási politikája ne álljon ennek útjába! Azt jelentik nevezetesen, hogy Német­ország és Románia közt a megegyezés lét­rejöttnek tekinthető, Írásbeli megállapodások eddig ugyan még nincsenek, de a szóbeli értekezletek által az európai politika mind­azon esélyei, a­melyeknél Románia ma­gatartása figyelembe jöhet, alkalmasint mind számba vétettek. Valamint Olaszországnak Németországhoz való csatlakozásakor az előbbitől Ausztria-Magyarországgal való leyál­is egyezkedés követeltetett, a­mely egyezkedés az olasz királyi pár bécsi uta­zásában nyert külső kifejezést úgy Romá­niának jelenlegi csatlakozását is megelőzte az Ausztria-Magyarországgal való politikai békekötés. És ha Romániának a két csá­szársághoz való új viszonya analógnak te­kinthető Olaszországéval, úgy ama viszony m­egítélésénél különösen egy körülmény bír döntő fontossággal. Az Olaszországgal lét­rejött megállapodás egy kifejezett békeszö­vetség jellegével bír, miután élesen megkü­lönbözteti a támadást a védelemtől és­a casus foederis azon esetben áll b­e, a midőn a szerződő felek egyike egy vagy több hata­lom által megtámadtatik. Hasonló alapon történt meg tehát Románia csatlakozása is, a mely által a békeliga politikai és straté­giai tekintetben mindenképpen erősödött . „ELLENZÉK" TÁRCZÁ­JA. 1883. szeptember 11. — A „Times“ a horvát ügyekről ve­zérczikket közöl, melyben azt fejtegeti, hogy a horvátoknak nincs komoly okuk az elé­gedetlenségre és a mely igy végződik : „Ila a kis testületek követeléseire akarnának hallgatni és igy az államgépezetet még bo­nyolultabbá akarnák tenni, annak nem vol­nának jó következései. Ha csak a horvátok érdekeit tekintjük, valószínű, hogy „nagy eszméjük“ megvalósítása alkalmasint nem hozna nekik a mostaninál több szabadságot és jobb kormányzatot, de bizonyára csak­hamar összeütközésbe hozná őket egy erő­­seebb szomszéddal, a­kinek szintén va­n „nagy eszméje.“ —­ A szeszadó reformjáról a pénzügy­minisztériumban, az e részben folyt előzetes tárgyalások megállapodásai alapján törvény­­javaslat készül, mely lehetőleg a közelebb megnyíló új ülésszak alatt a törvényhozás tárgyalása alá fog bocsáttatni.­­ A „N. Fr. Presse“ hírei szerint a gasteini alkudozás Bratianu román minisz­terelnökkel lényegesen előmozdította Romá­nia csatlakozását a közép-európai szövet­séghez. A honvédek. A marosvásárhelyi gyakorlatoknak le­járt a fontosabb része. Katonai tudósítónk tegnap behatóan foglalkozott velük, de mi se tehetjük, hogy hozzá ne szóljunk a magunk szempontjából. Puskaporszag van a levegőben s nem tudjuk, melyik perezben fújják meg a trombitát. Ezért tekintettünk kiváncsi szemmel a nagy gyakorlatokra. Ezért lett szemeink előtt Sebönfeld báró fontos egyéniséggé. Mert az még, hogy valaki császári ki­rályi altábornagy, nem numerál, miért is numerálna? Láttunk mi már Sebönfeld bá­rónál nagyobb legényeket is szaladni s él­tük át a monarchiának olyan háborúját is, a­hol Sebönfeld bárónál nagyobb legények komraandiroztak. Megverették velök a ta­­liánt s mégis elvették a monarchiától az olasz tartományokat. Ezért nem numerál előttünk Sebön­feld báró, a császári királyi altábornagy; ezért nem adunk semmit arra sem, hogy Sebönfeld báró, a­mint nevezni szokták, az erdélyi hadak parancsnoka; mert ebből még az sem következik, hogy Lebenfeld báró jobban tudjon szaladni a többi zöld bokrétás emberséges németnél, kiket száz esztendő óta elnadrágolt német, franczia, magyar s azt hisszük elvette vol­na Montenegró is, ha egyáltalában vágyód­nék ilyen olcsó dicsőségre. I£r«'nis, nem numerál előttünk sem a tábornok, sem a kerületi parancsnok. Meg­szoktuk már az ilyenektől, hogy igen szép felvonulásokat csináltatnak az ágyukkal a balavásári hegyen , csinálnak egy nagy pa­rádét s aztán haza jönnek köszvényes lá­baikat dörzsöltetni az ordonánczczal. Nekik elég, ha csinálnak egy komé­diát, elköltetnek egy pár százezer forintot s azután lábukra dörzsöltetnek egy néhány pár üveg Brázai Kálmán-féle sósborszeszt. Nekik elég, de nem elég nekünk! Azzal nekünk nincs salisfactió adva, ha egy vesztett csata után penzionálják a vezénylő generálist, kit békés türelme és vak engedelmessége, nem kevésbé, mint kor­látolt észjárása, na meg az a bizonyos laj­torja is oda emelt, hogy pénzünkkel és vé­rünkkel rendelkezzék s ha elpazarolt belőle jó sokat, elmenjen Gráczba nagy nyugdíj­jal pudli kutyákat tenyészteni. Na mert többé-kevésbé ilyenek a mi tábornokaink. Megszoktuk tőlük nem várni sokat s ezért fontos egyéniség előttünk e perezben !Schönfeld báró, az erdélyi hadak parancsnoka, altábornagy az első a­ki hadreiveleteket csináltak a Seben­föld alatt nagyobb honvédek. És mit mutattak meg?­ Azt, hogy a honvédség csapatai nap­ról napra nagyobb előhaladást tanúsítanak. Azt, hogy kiképzésük a harczászat mai kö­vetelményeinek teljesen megfelel. Hogy’ a honvédség nem kevésbbé fegyelmez­et, mint akár a közös hadsereg. „Belső örömmel constatáljuk — írja levelezőnk — hogy a honvédek rövid idő alatt minden irányban és minden tekintet­ben l­egalább is épen olyan jól ki vannak képezve és jól vannak fegyelmezve, mint a sorhad három éves állománya.“ Lebenfeld báró tért adott nekik s a honvédség köszönettel tartozik neki és hálás is ezért. () alkalmat adott megmutatni hadké­­pességeket. Az alatt a nyolcz hónap alatt, mióta Lebenfeld Erdélyben főparancsnok, megnyerte a honvédség bizalmát. A honvédségét, mely tud harczolni ott, a­hol kell, de kényesen lépegetni a gyakorlóté­ren, tisztes tábornokok jó­voltáért, azt már nem tud. A honvédség megmutatta, hogy hiában beszélnek a közös hadseregben a három éves katonáról, mert lehet jó katonát rövidebb idő alatt képezni. Teljes sikert érni el azzal a felemás fölszereléssel, ágyuk nélkül a lehetetlenségek sorába tartozik s inte a honvédek mégis ki­tűntek. Nem mi mondjuk ezt, Sebönfeld báró az erdélyi főparancsnok mondta, midőn meg­dicsérte őket. Mondja az az üdvözlő sür­göny, melyben Sebönfeld a Pesten tartóz­kodó Pacor tábornoknak gratulált. Pacor tábornokot illeti első­sorban a dicséret és az elismerés, mert az ő keze alatt lettek egy év alatt honvédeinkből jó katonák. Ám ebből nem az következik, hogy három évi szolgálat kell, hanem az, hogy

Next