Ellenzék, 1883. július-december (4. évfolyam, 143-297. szám)
1883-09-11 / 207. szám
1 Az erő átvitele elektromosság által. — II. Az Antal rectori székfoglalója. — (Folytatás.) Habár ennek csak egy igen csekély részét teszi az a munka, a mit a vizerőkből nyerhetünk, mégis ez utóbbi reánk nézve az a kimeríthetetlen erőraktár, melyből a legtöbb és a legolcsóbb erőt nyerhetjük. Egyetlenegy folyó víz egy helyen felfogva annyi elven erőt nyújt, mely elegendő az összes kőszénszükségletet a földön fedezni. A híres Niagara vízesésnél 30000 köbméter víz zuhan 50 méternyi mélységre másodperczenként. Ez a vízmennyiség a mélységben alkalmas gépek által felfogva 15 milli kilóerőnek felel meg, tehát akkora gőzének, melynek kifejtésére évenként 250 millió tonna kőszén kivántatnék, vagyis anyyi, amennyi az összes szénfogyasztás a földön. E nagy mennyiségű erőkészletet, mely az emberiségnek rendelkezésére áll, bőven elég arra, hogy bő, fény és erőszükségletünket százszorosan fedezze. A technikának kend feladata a vízesések erejét minél távolabbi helyekre elvezetni és mint hajtóerőt mozgások létesítésealkalmazni, vagy a szükséghez képest bővé vagy fénynyé átalakítani. Ez a nagy horderejű feladat, az erő '‘hitele nagyobb távolságra, részben már ’‘eg van fejtve az áramló villamosság közelítése által a dynamo-elektromos gépek fölfedezése és szerkezete tökéletesítése óta. Az elektromosságnak ezen alkalmazásával, kisebb erőket nagyobb távolságokra átvinni és jelek által magát megértetni, először a távirászatban találkozunk. Az elektromosságnak az a tulajdonsága, hogy csak a jól vezető fémdrótok irányában terjed el, hogy ezekben tetszés szerint minden irányban elvezethető anélkül hogy a levegőben eloszlanék, valamint továbbá a nagy gyorsasága teszik kiválóan alkalmassá ilyen jeladásokra. A Volta féle telepektől eredő villamos áram különböző hatásai szerint a villamos távírók is különböző szerkezetet és különböző elnevezést nyertek. Ilyenek a tűvel ellátott és a mutatós távírók, melyek csak múlandó jeleket adnak, mig a nyomtató vagy iró táviró, mint p. o. a Merse-féle állandó jeleket ad melyekből az irás összeállittatik. Ezeknél még tökéletesebbek azok a villamos távírók, melyek a sürgönyt mindjárt közönséges betűkkel lenyomtatva adják, mint a Hughes-féle, vagy azok, melyek a küldő fél saját írását továbbítják. Örökké nevezetesek maradnak Gauss és Weber-nek, a nagy bia göttingai tudós tanároknak erre vonatkozó kísérletei, kik 1833-ban a mágneses observatoriumot a természettani intézettel két drót által, melyeknek összes hossza 3000 métert tett, kötötték össze és egymással elektromágneses jelek által közlekedtek. Ezt az első távírót, mely mágnestűvel volt ellátva, később Steinheil Münchenben tökéletesítette és kísérletei végrehajtásánál azt a véletlen felfedezést tette, hogy nem sükséges a két állomást két drót által összeköti, hanem, hogy az egyiket a föld, mint jó vezető, ahogy ő képzelte, pótolhatja, ha a teleptől jövő áram mind a két állomásnál egy a földbe beásott rézlapra vezettetik és a két rézlap közt elterülő földtömegen át egyik állomástól a másikig terjed. Habár Steinheim-nak ez a nézete az elektromosság ilyetén való vezetéséről a a föld által, nem helyes, mert a föld inkább egy végtelen nagy felületű jó vezetőnek tekintendő, melyen az elektromosság nyomtalanul elterjed, miáltal új mennyiség áramlása lesz lehetségessé, felfedezése azért mindig nevezetes marad, mivel az egyik drót mellőzhetése által a felállítási költség tetemesen apadt. Még sokkal gyengébbek, mint a távírásnál alkalmazottiak, azok az elektromos áramok, melyek a telefon és mikrofonnál a hangokat és szavakat továbbítják. A Bell Graham által felfedezett telefon mai tökéletes alakjában a legfontosabb közlekedési eszközökhöz tartozik és ezért valamint egyszerű szerkezeténél fogva egyike azoknak a geniális apparátusoknak, melyeket a természettan felmutathat. Ha az egyik telefonba beleszólunk, akkor ennek vaslemezkéje egy mágnes előtt rezgésbe jön, miáltal a két állomást összekötő vezetékben gyenge áramok keletkeznek, melyek a másik telefonban ugyanazon rezgéseket idézik elő és a beszédet ezáltal hallhatóvá teszik eredeti magasságában és jellegében, itt is az elektromosság közvetíti a mozgás átvitelét egyik helyről a másikra és pedig a vaslemez parányi mozgásának megfelelőkig parányi erejű áramok által. Minthogy a telefonozásnál az erély többszörös átalakulása alkalmával az eredeti erély egy része elvész, azaz : nem mint hang adatik vissza, világos, hogy a másik telefonban felfogott hang nem oly erős, mint az első telefonban feladott hang. A nagyobb távolságnál szükséges hosszabb vezeték nagyobb ellenállása is gyöngíti a hangot. Ezeknél az okoknál fogva Bell eredeti telefonjával csak néhány száz méternyi távolságra lehetett teljes csend mellett halkan a hangokat meghallani. Siemens mágnesrudacskák helyett patkóalakú erős mágneseket alkalmazva, a telefon hangját tetemesen erősbítette és a telefonozást nagyobb távolságra is lehetségessé tette. Mind a Siemens-féle, mind a Bell és mások által szerkesztett telefonoknál a telefont a fülhez kell tartani, ha a hangot hallani akarjuk. A közönséges telefonoknál mind a két állomáson egyenlő készülék van alkalmazva, egyik a beszélésre, másik a hallásra és a telefonozás fizikai körfolyamata abban áll, hogy a feladó állomáson a hangerély átváltozik más alakú erélyekké, melyeknek egy része a felfogó állomáson ismét hangerélylyé alakul át. Evvel az átalakulással járó veszteség kárpótoltatását Hughes a mikrofonnál az által érte el, hogy a vezetékbe iktatott Galvani elem áramát két egymással gyengén érintkező széndarabra vezette. A szénnek igen nagy a vezetési ellenállása és az utóbbi a nyomással tetemesen változik olyannyira, hogy a legkisebb változás eme nyomásban a vezetékben keringő áramot azonnal változtatja és a telefonban erős hangot hallat. Mindaddig, míg az egymással érintkező szénpálezikák egészen nyugodtan vannak, az áram ereje változatlan marad és mi sem hallatszik, de a legkisebb mozgás a szén felületén, p. o. egy légynek a járása, az áramot jelentékenyen változtatja, aminek következtében a telefon mágnesének ereje is változik és erős zaj támad. Egy pár egymással érintkező szén, melyek alkalmas hanghártyára vannak erősítve, ebből áll az egész mikrofon. A Hughes-féle berendezésnél a feladó készülék egy mikrofon, a felfogó egy telefon és a vezetékben egy Galvani elem folytonos árama kering, melynek erejét a bevezetett hanghullámok változtatják. A Bell-féle berendezésnél hiányzik a folytonos áram; ez a különbség a két rendszer között. A távírásnál és távszórásnál gyenge áramok közvetítik az aránylag kis mozgások átvitelét egyik helyről a másikra. Az elektromágneses tulajdonságokon kívül, az áramnak más tulajdonságai is fel lettek használva az erő átvitelére. Minden kísérlet, melyet elektromos árammal teszünk, az erő átvitelének egy példája, mivel az áram maga is egy ilyen folyamat. A munka, melyet chemiai erők a battériában kifejtenek, bővé változik át, mely az egész áramkörre feloszlik. Ha az áramkör egyik helyén nagy ellenállás van, akkor itt nagyfokú kő fejlődik és a telepben kifejtett munka nagyobbára erre az egy helyre van össszegyűjtve és világítási czélokra szolgálhat. H Ha az áramkörbe egy vízbontó készüléket iktatunk, akkor a battériában kifejtett munka egy részét az elektromos áram a felbontó készülékbe viszi át és itt, mint a galvanoplastikában, fémek kiválasztására szolgálhat. Az elektromos áramot alkalmas gépek által mechanikai munka végzésére felhasználni, már régen megkísértették. Az első nagyobb kísérletet Jakobi hajtotta végre Szt.-Pétervárt a Newa folyón. Egy elektromágneses gépet beállított egy hajóba és ennek kerekeit összekötötte a mágnessarkok előtt forgó dróttekercsek tengelyével és a Negyedik évfolyam SZERKESZTŐI IRODA: Krály- Gcza 16. sz. hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. AZ „ELLENZÉK” ELŐFIZETÉSI DIJA: Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva gész évr.....................16 Zrt. Negyedéve ... A frt. fjfvre........................ 8 frt. Egy hóra helyben . 1 frt 50 kr. Egyes szám ara 5 kr. Megjelenik az ..Ellenzék 11 mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. COL. HTMES. Kolozsvár, kedd, szeptember II. 1883. KIADÓ-HIVATAL: Kolozsvárt, Belkirály-utcza 16. szám. A HIRDETÉSI DIJAK allen útján állapíttatnak meg. bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadó-hivatal. Nyílttéri czikkek gázmond sora után 20 kr. illetendő. A Pesti Hírlap kritikája. A Pesti Hírlaphoz lesz egy pár javunk. A Pesti Hírlap bírálat alá veszi a függetlenségi párt nyilatkozást a horvát kérdésben. Azt nem mondja, hogy épen rosszalja azt, miszerint pártunk nyilatkozott, de helytelennek tartja a nyilatkozat némely állítását s ebből a szempontból olyan forma vasat emel pártunk ellen, mintha az, e nyilatkozattal s illetőleg a napirenden lévő kérdésben elfoglalt álláspontjával olyasmit cselekednék, ami „gyengítően hathatna a magyar állam által a Dráván ■ túl megindított actióra.“ Azután kiemeli azokat miket a „nyilatkozatában nem tart helyesnek s azzal végzi kritikáját, hogy „Egyetlen párt, még a legszélsőbb ellenzék sem ad föl semmit álláspontjáról és senki sem válik közülünk hűtlenné elveihez, ha addig, mig a törvényes rend és nyugalom Horvátországban helyreállítva nincs, tartózkodik vádakat emelni a kormány ellen és bizalmatlanságot kelteni az udvar iránt.“ Hát mi a kritikával szemben nem szoktunk érzékenykedni. Közdolgokban mindenkinek joga, sőt kötelessége kritikát gyakorolni, keresni a jót, helyest, igazat és elítélni a rosszat, kárhoztatni a helytelent. E szempontból a Pesti Hírlap reflexióit sem tartjuk önmagukban illetéktelennek vagy épen jogosulatlanoknak. Nem is akarunk vele polémiát kezdeni vagy kritikájára hasonló ellenbírálattal replikázni. Nem tesszük ezt először azért, mert ildomtalannak tartanók magunkat a függetlenségi párt félhivatalosa gyanánt gerülni. Az országgyűlés megnyitásától már csak pár hét vált lisztel, napirendre bizonnyára elsősorban a horvát ügy fog előkerülni. Akkor tehát lesz alkalma pártunknak s bizonnyára nem mulasztandja el, álláspontját, melyet a horvát kérdésben elfogal, ismételten és minden félreértést kizáró correctséggel formdázni és meg-Másodszor nem akarunk a Pesti Hirlap kritikájára in merito replikázni azért, mert szóvitánk úgyis meddő tollharcz lenne, tekintettel arra, hogy egyfelől a Pesti Hirlap vezérezikkirója tévesen analizálja pártunk nyilatkozatát, finlón p. o. azzal a szemrehányással illeti azt, hogy nyilatkozatával bizalmatlanságot akar kelteni az udvar iránt, és másfelől mert a Pesti Hírlap félreismerte a szellemet, mely a függetlenségi párt álláspontját a horvát kérdésben átlengi és tévesen fogja fel intenzióinkat, melyek minket eme, hazánkra nézve vajmi végzetessé válható kritikus kérdésben vezérelnek. Ha a Pesti Hirlap, ki eddig elé a kormánynak ez ügyben követett eljárásában csak föltétlenül dicsérni valót talált, figyelemmel kísérte volna a függetlenségi párt irányát s a kebelében, sajtóban és a pártnyilatkozatban nyilvánult intenziókat, meggyőződött volna, hogy szemrehányásnak és rosszulásnak abból a szempontból, mely ez ügyben egyedül lehet bármely magyar párt álláspontja, t. i. a magyar államiság érvényre emelése szempontjából, — teljességgel nincs helye a mi pártunkkal s különösen a „nyilatkozattal“ szemben. Mi a kérdés , horvát fészkelődésekkel szemben s mi a feladat? A horvátok megfékezése és a magyar államiság teljes érvényre juttatása. A horvátokat meg kell zaboláznunk, mégpedig nem csak a czimerkérdésben, de minden tekintetben, az egész harezvonalon. Végleg tisztáznunk kell a kérdést, ha vajon a magyar állam ül-e a horvát megyékben, melyekből egy ballépés valóságos államot csinált az államban, vagy pedig a magyar állam tehetetlen és semmi a horvát-délszláv áramlattal szemben ! Ez a kérdés. És ez most már, fájdalom, oda juttatott az eddigi bölcs politika, ez már most nem is csak egyszerű kormányzati probléma, melyet néhány század katonával és egy közös hadseregbeli tábornokkal lehetne megoldani, hanem exindentiális kérdés. Jól jegyezzük meg: létkérdés olyan, melyet csak erélylyel, sőt többet mondunk: erővel lehet ránk nézve megnyugtatóig és jövőnket biztosítóig megoldani. Ha most a nemzet a másfél évtized óta prédikált, meghátrálás taktikus politikáját követné, el fogjuk veszítni, örökre, visszahozhatatlanul, nemcsak Horvátországot, de többet, a 11 a miságunk jövő fejlődését nemcsak ott, de itthon is, Szent István koronájának egész birodalmában. Ne feledjük, hogy az eseményeknek és történelmi fejlődésnek logikája van. És ne feledjük különösen, hogy a separatistikus törekvések nem mai keletűek és hogy ez aspiratiók a szerencsétlen bosnyák occupatióval új tápot nyertek. S végül ne feledjük Dalmatia anomális helyzetét se, minél fogva jogiig hozzánk, tényleg pedig Ausztriához tartozik. A Es legeslegvégül ne feledjük a még mindig függő fiumei kérdést és az occupált tartományok fonák, alkotmánysértő, közjogiig és nemzetközileg még mind nem tisztázott helyzetét. Ha mindezt nem feledi a Pesti Hírlap és ha nem téveszti szemelni azt sem, hogy a taktikázó Tisza áll szemben a napirendre került válságos helyzettel , akkor lehetetlen, hogy a pártnyilatkozat miatt szemrehányást tegyen. S akkor nem tenne olyan megjegyzést sem, mintha a pártnyilatkozat alkalmas volna a nemzet egyetértésében rejlő erőt gyöngítni. Nekünk nem megalkuvásra van ismét szükségünk, mi esélyt és hazafiságot és jogaink érvényesítését követeljük. És nekünk az a meggyőződésünk, hogy egy hazafias kormány erélyét és actióját nem gyöngítheti az, ha háta megött nemcsak egy engedelmes többség áll, mely utóvégre is az ő vezényszavára várakozik, hanem egy olyan ellenzék, mely a nemzet jogaiból egy tappodtat sem alkuszik el. Ilyen magatartás nem a nemzeti egyetértés megzavarása s nem a kormány és parlament actiójának gyengítésére, hanem ellenkezőleg annak erősbítésére szolgálhat minden irányban, de főleg fölfelé. Csak ezeket akartuk elmondani a Pesti Hírlap kritikájára. S biztosítjuk, hogy ha Tisza Kálmán nem akar ismét valami nagy nemzeti érdeket, (p. o. Fiumét) eltaktikázni, a függetlenségi párt nem fog útjában állani, hogy a horvátokat ránczba szedhesse. Csak mások vagy az ő ismeretes kialkuvási politikája ne álljon ennek útjába! Azt jelentik nevezetesen, hogy Németország és Románia közt a megegyezés létrejöttnek tekinthető, Írásbeli megállapodások eddig ugyan még nincsenek, de a szóbeli értekezletek által az európai politika mindazon esélyei, amelyeknél Románia magatartása figyelembe jöhet, alkalmasint mind számba vétettek. Valamint Olaszországnak Németországhoz való csatlakozásakor az előbbitől Ausztria-Magyarországgal való leyális egyezkedés követeltetett, amely egyezkedés az olasz királyi pár bécsi utazásában nyert külső kifejezést úgy Romániának jelenlegi csatlakozását is megelőzte az Ausztria-Magyarországgal való politikai békekötés. És ha Romániának a két császársághoz való új viszonya analógnak tekinthető Olaszországéval, úgy ama viszony megítélésénél különösen egy körülmény bír döntő fontossággal. Az Olaszországgal létrejött megállapodás egy kifejezett békeszövetség jellegével bír, miután élesen megkülönbözteti a támadást a védelemtől ésa casus foederis azon esetben áll be, a midőn a szerződő felek egyike egy vagy több hatalom által megtámadtatik. Hasonló alapon történt meg tehát Románia csatlakozása is, a mely által a békeliga politikai és stratégiai tekintetben mindenképpen erősödött . „ELLENZÉK" TÁRCZÁJA. 1883. szeptember 11. — A „Times“ a horvát ügyekről vezérczikket közöl, melyben azt fejtegeti, hogy a horvátoknak nincs komoly okuk az elégedetlenségre és a mely igy végződik : „Ila a kis testületek követeléseire akarnának hallgatni és igy az államgépezetet még bonyolultabbá akarnák tenni, annak nem volnának jó következései. Ha csak a horvátok érdekeit tekintjük, valószínű, hogy „nagy eszméjük“ megvalósítása alkalmasint nem hozna nekik a mostaninál több szabadságot és jobb kormányzatot, de bizonyára csakhamar összeütközésbe hozná őket egy erőseebb szomszéddal, akinek szintén van „nagy eszméje.“ — A szeszadó reformjáról a pénzügyminisztériumban, az e részben folyt előzetes tárgyalások megállapodásai alapján törvényjavaslat készül, mely lehetőleg a közelebb megnyíló új ülésszak alatt a törvényhozás tárgyalása alá fog bocsáttatni. A „N. Fr. Presse“ hírei szerint a gasteini alkudozás Bratianu román miniszterelnökkel lényegesen előmozdította Románia csatlakozását a közép-európai szövetséghez. A honvédek. A marosvásárhelyi gyakorlatoknak lejárt a fontosabb része. Katonai tudósítónk tegnap behatóan foglalkozott velük, de mi se tehetjük, hogy hozzá ne szóljunk a magunk szempontjából. Puskaporszag van a levegőben s nem tudjuk, melyik perezben fújják meg a trombitát. Ezért tekintettünk kiváncsi szemmel a nagy gyakorlatokra. Ezért lett szemeink előtt Sebönfeld báró fontos egyéniséggé. Mert az még, hogy valaki császári királyi altábornagy, nem numerál, miért is numerálna? Láttunk mi már Sebönfeld bárónál nagyobb legényeket is szaladni s éltük át a monarchiának olyan háborúját is, ahol Sebönfeld bárónál nagyobb legények komraandiroztak. Megverették velök a taliánt s mégis elvették a monarchiától az olasz tartományokat. Ezért nem numerál előttünk Sebönfeld báró, a császári királyi altábornagy; ezért nem adunk semmit arra sem, hogy Sebönfeld báró, amint nevezni szokták, az erdélyi hadak parancsnoka; mert ebből még az sem következik, hogy Lebenfeld báró jobban tudjon szaladni a többi zöld bokrétás emberséges németnél, kiket száz esztendő óta elnadrágolt német, franczia, magyar s azt hisszük elvette volna Montenegró is, ha egyáltalában vágyódnék ilyen olcsó dicsőségre. I£r«'nis, nem numerál előttünk sem a tábornok, sem a kerületi parancsnok. Megszoktuk már az ilyenektől, hogy igen szép felvonulásokat csináltatnak az ágyukkal a balavásári hegyen , csinálnak egy nagy parádét s aztán haza jönnek köszvényes lábaikat dörzsöltetni az ordonánczczal. Nekik elég, ha csinálnak egy komédiát, elköltetnek egy pár százezer forintot s azután lábukra dörzsöltetnek egy néhány pár üveg Brázai Kálmán-féle sósborszeszt. Nekik elég, de nem elég nekünk! Azzal nekünk nincs salisfactió adva, ha egy vesztett csata után penzionálják a vezénylő generálist, kit békés türelme és vak engedelmessége, nem kevésbé, mint korlátolt észjárása, na meg az a bizonyos lajtorja is oda emelt, hogy pénzünkkel és vérünkkel rendelkezzék s ha elpazarolt belőle jó sokat, elmenjen Gráczba nagy nyugdíjjal pudli kutyákat tenyészteni. Na mert többé-kevésbé ilyenek a mi tábornokaink. Megszoktuk tőlük nem várni sokat s ezért fontos egyéniség előttünk e perezben !Schönfeld báró, az erdélyi hadak parancsnoka, altábornagy az első aki hadreiveleteket csináltak a Sebenföld alatt nagyobb honvédek. És mit mutattak meg? Azt, hogy a honvédség csapatai napról napra nagyobb előhaladást tanúsítanak. Azt, hogy kiképzésük a harczászat mai követelményeinek teljesen megfelel. Hogy’ a honvédség nem kevésbbé fegyelmezet, mint akár a közös hadsereg. „Belső örömmel constatáljuk — írja levelezőnk — hogy a honvédek rövid idő alatt minden irányban és minden tekintetben legalább is épen olyan jól ki vannak képezve és jól vannak fegyelmezve, mint a sorhad három éves állománya.“ Lebenfeld báró tért adott nekik s a honvédség köszönettel tartozik neki és hálás is ezért. () alkalmat adott megmutatni hadképességeket. Az alatt a nyolcz hónap alatt, mióta Lebenfeld Erdélyben főparancsnok, megnyerte a honvédség bizalmát. A honvédségét, mely tud harczolni ott, ahol kell, de kényesen lépegetni a gyakorlótéren, tisztes tábornokok jóvoltáért, azt már nem tud. A honvédség megmutatta, hogy hiában beszélnek a közös hadseregben a három éves katonáról, mert lehet jó katonát rövidebb idő alatt képezni. Teljes sikert érni el azzal a felemás fölszereléssel, ágyuk nélkül a lehetetlenségek sorába tartozik s inte a honvédek mégis kitűntek. Nem mi mondjuk ezt, Sebönfeld báró az erdélyi főparancsnok mondta, midőn megdicsérte őket. Mondja az az üdvözlő sürgöny, melyben Sebönfeld a Pesten tartózkodó Pacor tábornoknak gratulált. Pacor tábornokot illeti elsősorban a dicséret és az elismerés, mert az ő keze alatt lettek egy év alatt honvédeinkből jó katonák. Ám ebből nem az következik, hogy három évi szolgálat kell, hanem az, hogy