Ellenzék, 1883. július-december (4. évfolyam, 143-297. szám)
1883-11-21 / 267. szám
f. 11. ft. ELLENZÉKI TA iá ZAJA. 1883. november 21. Vadontermő szerb virágok. Összegyűjtötte: Vizoly Z. II. Válogatott szerb közmondások. (Folytatás.) A ki pénteken szamárnak született, akik már szombaton serdülnek a fülei. * A ki másokkal tréfálkozni szeret, anszintén kell a tréfát értenie. * Bátor mint a nyúl. * Nem jó az almát leszedni, mielőtt nem lm. * A menykő sok sem csap a csalánba. * A dolgot azon a réginél kell megra Tnia, amelynél mégis bírjuk. * Kincs nagyobb áruló a szemeknél. * Az embert könnyebben ismerni meg a Mamában, mint a templomban. * A kutyák a világ kezdete óta ugatnak. LA* égésvilág csalfaságból és hazug- A szegénység ellen csak egy orvosság van : a munka. A harcsát a farkánál, az asszonyt pedig a szavánál fogni egyenlő. * Az aggság oly betegség, melyben mindenkinek meg kell halnia. * Mit az emberek meg nem jutalmaznak, azt megjutalmazza egykor az Isten. * Az ügyvédet folyvást kenni kell, mint a nyikorgó szekeret. * Ha ellenségeid a birák, legjobban cselekeszel, ha felhagysz a perlekedéssel. * Bármennyit is utazzék a szamár, mégis csak szamárnak fog visszatérni. * A gazdag akkor eszik, mikor kedve tartja ; a szegény, a mikor van, mit ennie. * Mindig jobb egy szamár, mely csendesen hord, mint egy paripa, mely levet a hátáról.* Jobb a lábát, mint a nyakát kitörni. * Mindig jobb a becsületesek között utolsónak, mint gazemberek között elsőnek lenni. * Jobb semmit mint félig tudni. * Jobb kárán, mint szégyenén okulni. Jobb szegénynek, de becsületesnek, mint gazdagnak, de becstelennek lenni. * A bor megrészegíti a bolondot, s azután szerez neki egy jó rakás verést. * Ügyesség többet ér az erőnél. * Egy „láttam“ többet ér mint tiz „hallottam." * Az asszony többet hord el kötényében a házból, mint a mennyit a férj telerakott szekérrel bevinni képes. * A bortól több bolond halt meg, mint a mennyi magát a vízbe ölte. * A szorgalmas nő a legnagyobb kincs. * Hol a bolondé a szó ott hallgat a bölcs. * A hol egy krajczárral beéred, ne használj hármat. * Hol a pénz beszél, ott az igazság is elnémul.* Két perlekedő között rendesen egy harmadik győz.* Hol a hatalom lakik, ott vége van az igazságnak.* Hol az egyetértés, ott van a győzelem is. * Hol a szégyen, ott tartózkodik a becsület is.* Fejedet vidd mindig magaddal, mert ezt nem kölcsönözheted mástól. Akinek semmije sincs, azt barátjai is odahagyják. * Mai napság a világ tele zsákok és nem teli fők előtt szokott meghajolni. * A leány legszebb ruhája : a szemérem. * Jó szomszéd megbecsülhetetlen kincs. * Mig a szamár húz, addig szeretik. * Mig a szót ki nem ejtetted, addig te vagy az ő ura, azután ő lesz a tiéd. * Az éjét a reggel követi, ha nem is kukorékolnak a kakasok. * Bármi szépen is szóljon az ellenség, mégis rosszul gondolkozik. * Assszony, bor és kártya, ez a három legnagyobb tolvaj. * Asszony és kályhának otthon a helye * A csalánt csakhamar meg lehet ismerni. * A nyulat kutyákkal, a bolondot dicsérettel, az asszonyt pedig pénzzel szokás megfogni.* Az irigység ’ megöli a lelket, mint a rozsda a vasat. * •Táj annak**háznak, a melyben a tyúk kukorékol és a kakas hallgat.^-^ yfc A tolvaj is becsületesnek tartja magát, ha alkalma nincs tolvajlásra. * A bor arra való, hogy az embert felvidítsa , de nem arra, hogy belőle disznót csináljon. * A jó barát többet ér édes testvérednél. * A legszebb almában is van néha féreg. * Oly 'szamár is van elég, mely nem hord zsákot * „Volt nekem" szól a szegény, „tudtam“ az ostoba. * Az okos ember is téved. * A tapasztalat drága oktatás szokott lenni.* Ha a róka a farkát csóválja, lúd lopásra gondol. * Ha a szamár tanítja a szamarat, úgy egyik sem válik tudóssá. * Ha tejjel eteted a kígyót csak méreg fogát neveled.* Ha a kutya kolbászt eszik, bizonyára lopta. * A parasztból vált ur saját atyját sem ismeri meg. (Folyt. köv.) Negyedik évfolyam SZERKESZTŐI IRODA: Bílkirályi-utca u. 16. sz. hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. AZ „ELIENZEK“ELŐFIZETÉSI DIJA: Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva ft*iw............16 frt. 8 frt. Negyedév 9 Egy hóra helyben •1 írt. 1 frt 60 kr. Egyes szám ára 5 kr. pjjíltnni az .Elisziku mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével. Kéziratok nem adatnak viasza. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. »Káin. Kolozsvár, szerda, november 21. 1083. KIADÓ HIVATAL: Kolozsvárt, Belkirály utcza 16. szám. A HIRDETÉSI DIJAK alku útján állapíttatnak meg. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadóhivatal. Nyílttéri czikkek gázmond sora után 20 kr. fizetendő, félévre Románjaink. Az erdélyrészi tisztujitási mozgal 1- naknúl egy különös körülmény adta ,dé magát. A románok kiléptek eddigi ártózkodó állásukból. A milyen különérneképen olyan örvendetesnek tart .. e lépést. Okát nem tudom ugyan, fil it belügyi politikánkban semmi nevetes változás nem történt ezen idején, márpedig programmszerű megállapodásokat — a viszonyok változása nélkal — megváltoztatni minden pártra ,zve gyöngeség. De bármi legyen az, én örvendek ezen elhatározásnak, mert mindig sajnáltam duzzogásukat s nem tartottam szerencsének, hogy haiinkijai között olyanok is legyenek, kik s elvből és tömegesen tartják vissza magukat a közélettől. A hivatalokat ugyan elfogadták, de ez még rosszabbá tette a helyzetet, mert ezzel olyanforma törekvést árultak el, mintha részükről politikai megállapodás volna, egyfelől hadi állást fialni el azon a 111 ami szerkezet ellen, amelyben élnek, másfelől fizetéses fmkéziókat vállalni el ugyanazon állam izgatásánál. Amolyan hamis helyzet , mint midőn az ostromlók közül egynéhányan becsempészik magukat abba, hogy — ha már nyíltan föl sem léphetnek az ostromlottak ellen - legalább siettessék a muníció és a élelmiszerek elfogyását. Mindenképen jól tették tehát a románok, hogy odahagyták a passivitást. Miként már mondtam, nem tudom a okát és nem is kutatom. Reméltem sem függ össze a Bratiano bécsi látoszásával; reméllem nem függ össze a hírekkel, melyek Tiszát magyarszági Taafenak jelentették ki; remélni nem függ össze a horvát esetnevekkel. Élhetetlen kormányunk gyengék bizonyította magát és porig azta az országot a horvát ügyekben. Améllem nem ezen körülmény adta ki románjaink elhatározására a lökést? Ha így volna , akkor nem örülték elhatározásuknak, mert ez aki azt jelentené, hogy eddigi figyepi állásukról támadó állásba helyezek magukat. Azt jelentené, hogy Románia szövetségét Bécsben az erdélymagyar elem rovására kötöttek meg; azt jelentené, hogy az autonomiás Erdély visszaállításának lehetőséit kapták konceszszióképen az erdélyrészi románok; azt jelentené, hogy vanhol, vagy Bécsben vagy Budapesten alkudozni merészelt valaki a magyar Vameorsco organikus összetartozandóága fölött. Tengernyi viszálynak és végtartó elkeseredett harcának zsilipjeit nyitná meg e körülmény. De remélem, nincsen így. Hajlandó vagyok románjaink elhatározását a legtermészetesebb indokra vezetni vissza. Évek óta passiv állást foglaltak el, s látniok kellett, hogy a földteke egyáltalában nem zökkent ki tengelyéből. A fa zöld maradt, a csillag tovább ragyogott, az emberek tovább dolgoztak, ettek, ittak, küzdöttek, aludtak. Az igazságszolgáltatás ment a maga útján, a katona állítás szintén, a választások nem különben. Boszniát el tudták foglalni náluk nélkül is, az adókat megtudták sokszorozni náluk nélkül is. A dobot megütik a passivista román ajtaja előtt épen úgy, mint az aktivista magyar ajtója előtt. Ezt látva, nem maradhattak sokáig tartózkodó helyzetükben. Meg kell kísérteni a közremunkálást a jóban; homokszemeket kell hordani ahoz a falhoz, mely mögül megostromlandó a rész. Jó lesz kezet fogni a kormánypárttal, hogy elősegítsük a nekünk tetsző alkotásokat; vagy jó lesz kezet fogni az ellenzékkel, hogy megakadályozzuk a nekünk nem tetsző rosszat. Egy szóval, le kell népünk és önmagunk iránt róni azt a kötelezettséget, melylyel hazánk iránt tartozunk. Azt hiszem így gondolkoztak románjaink, midőn ráléptek a cselekvés terére, s ha így gondolkoztak, legyenek e helyről üdvözölve. Első lépésüket a cselekvés terén a vármegyei tisztujítás mozgalmainál tették meg. Nem mondhatom lépésüket szerencsésnek. Manifesztumokat adtak ki a román néphez és ezen kívül minden egyes román választóhoz. Ezen iratokban felhívták a román népet az egyöntetű eljárásra s egyszersmind megjelölték neki csoportok szerint, hogy a megyebizottsági tagok választásánál személyek szerint kire szavazzanak. Szervezetük erősnek bizonyult a maguk kebelében. Minden román pap, tanító, bird, jegyző kötelességének ismerte a központi cédulákat változatlanul beadni, s a román népet annak beadására kapacitálni. De kifelé, szemben a magyar elemmel, nem bizonyultak erőseknek. Legerősebb fészkeikben: Hányadban, Kolozsban, Tordaaranyosban vereséget szenvedtek. Alsófehérből, Szolnokdobokából, Fogarasból nincsenek még értesüléseim, de semmi okom sincs kételkedni abban, hogy ott is vereséget szenvednek a románok. Ezért nem mondhatom első lépésüket szerencsésnek. A vesztett csata szokatlan mértékben elszokta az ujonczhadat bátortalanítani. Épen ezért, a jó hadvezér, ha ujonczokkal van dolga, a lehetőségig kikerüli az ütközetet s dolgain külömböző taktikai fogásokkal igyekszik segíteni. De a román vezérférfiakban nem volt semmi taktika. Egyenesen csatát kezdettek, holott az alkudozást kellett volna megkísérteniük. Ők úgy léptek föl, mint ellenségek, holott a magyarság szívesebben látta volna őket jó barátokul. Teljesen elkülönítették magukat az eddig cselekvő világtól. Nem ismerték erejüket s túlságosan biztak hatalmukban. A tisztességes alkut még csak meg sem kísértették. Minden választó csoportra nézve olyan czédulát osztottak ki, melyen egyetlen magyar név sem volt, még irmagul sem. Pedig láthatták, hogy a magyarok céduláin fordulnak elő román nevek. De ők mindent meg akartak nyerni. Fölhasználták a kedvező alkalmat: Kolozsban két magyar párt küzd, Hunyadban szintén, Tordaaranyosban nemkülönben. Azt hitték, hogy az „inter dous litigantes...“ példaszó igaznak fog bizonyulni. Egyszerre és váratlanul lepték meg a megosztott és bajba kapott magyarságot. És mi történt Illarmincz-negyven csoport közül győztek három-négyben, és itt sem mindenütt a maguk erején mert.. o. Hunyadban az egyik magyar párt szövetkezett velük s igy jutottak egy párt csoportban győzelemhez. A kezdet tehát ügyetlen volt. Nekik előlegesen érintkezniük kellett volna a magyarsággal s megpróbálni a méltányos kiegyezést. Nem tették, hanem ütközetet provokáltak. Az ütközetet pedig elveszítették. Vonják le e tényből a tanulságokat. Lássák be, hogy nem áll érdekükben a dolgokat élére állítani és jusson eszükbe, hogy a magyar elem soha sem volt a többi honpolgárokkal szemben sem türelmetlen, sem méltánytalan. BARTHA MIKLÓS: Politikai hírek. — A képviselőház pénzügyi bizottsága tegnapelőtt befejezte a közlekedési minisztérium kölségvetésének tárgyalását és megkezdette a vallás és közoktatási miniszter budgetjének a részletes tárgyalását. A diósgyőri vas-és aczélgyár és barnakőszénbánya költségvetése hosszú és élénk vitát idézett elő, melyben részt vettek Lukács B. előadó dr. Kemény, gr. Szapáry és Tisza miniszterek, Helfy, Ugrón, Hegedűs Wahrmann, Szilágyi Dezső, Rakovszky, gr. Andrássy Manó. Ezután a közoktatási minisztérium költségvetésére tért át a bizottság s itt Rakovszky szóba hozta, hogy ha nem is engedjük meg a mi egyetemeinken a nőknek a tanulást, de ha valamely nő külföldön kitanulja pl. az orvosi tudományokat, annak meg kellene engedni, hogy nálunk vizsgálatot tehessen s azután mint női és gyermekorvos practizálhasson. Szóval megszorított alakban egy kis női emancipátiót óhajt. Trefort miniszter azonban ellene mond a javaslatnak és erre a bizottság is hallgatag napirendre tért a Rakovszky indítványa fölött. A képviselőház tegnapelőtt (nov. 19.) kezdette meg a keresztények és zsidók közötti házasságról szóló törvényjavaslat tárgyalását, mlyet tegnap aztán folytattak. Hétfőn e kérdésben csak a javaslat előadója Literty Ödön előadó beszélt minden hatás nélkül, ajánlva a javaslatot. A hétfői ülésen még Mocsáry L. adta elő rövid indokolás előrebocsátása után, a következő interpelláltót a miniszterelnökhöz: „Való-e, hogy a miniszterelnök úr tárgyalásokat folytat dr. Filippovich tábornokkal a horvátországi báni méltóság elvállalása iránt ? Való-e, hogy a nevezett tábornok azért nem lett ekkoráig kinevezve, mert oly tárgyakra kívánja a bán hatáskörét kiterjeszteni, melyek ahoz a fönnálló törvények szerint nem tartoznak ?• A tegnapi (keddi) ülést már egészen a zsidóházasság vette igénybe, a vitát ezúttal két olyan szónok és olyan beszéddel nyitotta meg, melyek mind tartalmuknál, mind formai szépségüknél fogva a magyar parlament legszebb szónoklatai közé fog tartozni. E két beszéd: az Irányi Dánielé, pártunk kitűnő vezérférfiáé, a másik a Horváth Boldizsáré a mérsékelt ellenzék e kiváló tagjáé, ki mint tudva van, több mint egy évtizeddel ezelőtt, igazságügyminiszter volt. Mindkét szónok mint a szabadelvűség rendíthetetlen és őszinte hive mutatta be magát, szemben azzal a divatos börze-liberalizmussal, mely a mai szabadelvűnek keresztelt kormánypárt és a Tisza-kormány alkotásait és eljárását jellemzi. Mind Irányi mind Horváth B. a kötelező polgári házasság behozatalának tovább nem odázható szükségességét hangsúlyozta. Mindkét gyönyörű szónoklatot egész terjedelmében közöljük. A többi szónokok közül Éles Henrik (kormánypárti) a javaslat ellen szólott, mert ő is általánosan kötelezővé akarja tenni a polgári házasságot, ellenben négy katholikus pap : Michl Jakab (kormánypárti), Lesskó, (mérsékelt ellenzéki), Göndöcs B. (pártonkívüli) és Rossival (kormánypárti) szólottak, mindegyik általános nevetség között, nem anynyira a javaslat, mint a szabadelvűség és a polgári házasság ellen. A nagy érdekű tárgyalás ma tovább foly. Irányi Dániel beszéde. (A keresztények és zsidók közötti házasság kérdésében ; elmondta a Képviselőházban 1883. november 20-án.) Úgy hiszem, alig kell mondanom, hogy a szőnyegre került törvényjavaslat engem sem elégít, ki; tizennégy esztendeje, hogy barátaimmal együtt a vallásszabadságon kívül az általános polgári házasság behozatalát sürgetem; a jelen törvényjavaslat pedig csakis a keresztények és zsidók között és a külföldön kötött házasságot ismeri el érvényesnek. De nem elégítheti ki ezen törvényjavaslat magát a többséget, magát a képviselőházat sem, mert a képviselőház ismételve utoljára 1880-ban az általános polgári házasság mellett foglalt állást, utasítván az igazságügyminisztert, hogy ez értelemben nyújtson be törvényjavaslatot. Miként vélte tehát feljogosítva az igazságügyminiszter úr magát arra, hogy a képviselőháznak ezen határozatával ellenkezően ily kivételes szűk keretű törvényjavaslatot nyújtson be. Ez véleményem szerint nem egyezik meg sem a miniszteri felelősséggel, sem azon tisztelettel, melylyel a kormány tagjai a ház határozatai iránt viseltetni tartoznak. (Helyeslés a szélsőbal felöl.) Mindazonáltal tekintetbe véve a fennforgó körülményeket és számot vetve kötelsségérzetemmel, arra határoztam el magamat, hogy elfogadjam a törvényjavaslatot. (Helyeslés.) Elfogadom, mert a legégetőbb szükségeknek felel meg, mert legalább a legkiáltóbb jogsérelmek orvoslására, a legnagyobb visszásságok megszüntetésére van hivatva, a legnagyobb jogsérelemnek tartván, hogy ugyanegy hazának gyermekei pusztán valláskülönbség miatt egymással össze ne kelhessenek, a legnagyobb visszásságnak tekintvén, hogy Magyarország gyermekei azért, hogy családot alapíthassanak, külföldre legyenek kénytelenek menekülni, s ha viszszatérnek, házaságuk tövénytelennek nyilváníttatik, és az abból született gyermekek törvényteleneknek bélyegeztetnek. (Úgy van! Elfogadom a törvényjavaslatot, mert kiegészíti az 1867-iki törvényt, mely az izraelitákat politikai és polgári jogokra nézve a keresztényekkel egyenjoguakká tette, befejezvén ez által a haza polgárainak egyenjogúságát. (Úgy van!) ismételvén azon határozatot, melyet az 1848—49-iki országgyűlés Szegeden hozott egyhangúlag, lelkesedéssel. Elfogadom a törvényjavaslatot, mert lerontja azon válaszfalat, mely a hazának polgárait egymástól elkülönítve tartotta. Elfogadom a törvényjavaslatot, mert azon elvet foglalja magában, melyet a vallásszabadság követelésekor mindig szorgalmaztam, s amely szerint agyermekeknek, mely vallásban leendő neveltetése a szülőknek joga, a törvény csak azon esetre intézkedvén, ha a szülők egymás közt megegyezni nem tudnának. Elfogadom a törvényjavaslatot, mert a szabadságnak és jogegyenlőségnek folyománya, amelyek a függetlenség mellett pártunknak örökös elveit képezik. Elfogadom a törvényjavaslatot, mert rész it azon a középkorból reánk maradt elavult rendszeren, mely szerint házasságot csakis egyházi útón lehet kötni. Elfogadom a törvényjavaslatot, mert lépésnek tekintem az általános, kötelező polgári házasság felé, mely törekvéseinknek czélját képezi. És végre elfogadom a törvényjavaslatot, mert nem vagyok bizonyos abban, hogy annak elejtésével az általános polgári házasság legott valósággá lenne, pedig nem akarom tűrni, nem akarom magamra venni a felelősséget, hogy a mostani jogtalan állapot, a szabadság és jogegyenlőség gúnyjára, Magyarország jó hírnevének rovására tovább fennmaradjon. De midőn ezt kijelentem, egyúttal arra kérem a t. házat, hogy megemlékezvén e kérdés előzményeiről és nem feledkezve meg arról, hogy ismételve az általános polgári házasság mellett nyilatkozott, utasítsa ezúttal is az igazságügy minisztert arra, hogy ily értelemben nyújtson be a lehető legrövidebb idő alatt törvényjavaslatot. Azt gondoltam tehát, hogy a háznak ismert határozatai következtében felesleges lesz ezen indítványom támogatására bármit is felhoznom, de miután a tegnap tartott megnyitó beszédben az. előadó úr a pol