Ellenzék, 1885. január-június (6. évfolyam, 2-148. szám)

1885-01-13 / 9. szám

Hatodik évfolyam.M SZERKESZTŐI IRODA: r­­kir­ály­ utcza 16. sz. hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. AZ „ELLENZÉK" ELŐFIZETÉSI DIJA: Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva Negyedévi. e . . Egy hóra helyben 4 M, 1 fii 60 kr. 8 fit Egyes szám ára 5 kr. jldgtehnik az Ellenzék 41 mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével Kézira­tok nem adatnak vissza. gyi­ évra....................16 ht. Félév» • • • ám, POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Kolozsvár, kedd, január 13. 1885. K­I­ADÓ­ HIV­AT­AL: Kolozsvárt, Belközép-utcza 33. szám. A HIRDETÉSI DIJAK alku utján állapíttatnak meg. Bélyigdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadó­hivatal. Nyílttéri czikkek gázmond sora után 20 kr. fizetendő. „Udvarképesség.“ Ez az idegen szó nagy­ port vert föl a magyar fővárosban a múlt héten. A magyar király ő felsége királyi mu­latságra nyitotta meg termeit ős Buda várának fényes lakában. Az udvari­­bálra hivatalosak voltak az udvari fő­­méltóságok, a hadsereg és honvédség tisztikarának számos tagja, a magyar főúri családok, kik ez időszerűit Buda­pesten tartózkodnak, miniszterek, ma­­gasrangú hivatalnokok, a főrendi- és képviselőház tagjai. Szóval ott volt az udvari bálban mind­az, ki magát az előkelőséghez számítja. A mulatságon, a királyi ter­meken, a megjelent vendégeken szem­kápráztató, ragyogó fény ömlött el, méltó egy királyi mulatsághoz. A fényes tánczvigalmat azonban egy olyan inczidens zavarta meg, mely nemcsak az úgynevezett udvari körö­ket érdekli, de közjogi jelentősége is van. Ezért érdemesnek tartjuk az „ér­dekes“ esettel e helyütt foglalkozni. Értjük az udvarképesség kérdését. Az udvarképességnek Magyaror­szágon közjogi, hogy úgy mondjuk, alkotmányjogi jelentősége is van. A magyar király udvartartásának fontos szerepe van közjogi életünkben. A magyar királyi udvarra a nemzet évenkint több, mint 4 milliót szokott alattvalói hódolattal áldozni; a magyar királyi udvari főméltóságoknak, legalább némelyeknek fontos politikai állásuk van és a főrendiházban politikai jogo­kat gyakorolnak; azonkívül bizonyos előnyökre csakis olyanok tarthatnak igényt, a­kiknek joguk van a magyar király udvarában megjelenni, az udvari ünnepélyekre meghivatni, szóval a kik udvar kép­esek. • i.\ ' lágy­aroz­ó­usztriá­­ságban Az ud­­varképességet ugyanis a magyar ki­rály udvarában is olyan szabályok mérlegelik és bírálják meg, mint az osztrák császári udvarnál Bécs­­ben; t. i. ugyanazon‘merev ősi czop­­fos spanyol-osztrák udvari etikett al­kalmaztatok, mint Bécsben. Pedig ez kétségtelenül Magyaror­szág közjogába ütközik. A magyar ki­­rályi udvaroknál hajdanában, midőn még volt külön magyar király és kü­­ön udvara, az egész magyar nem-l­zet udvarképes volt. Tudniillik a nem-í­zetnek azon része, mely politikai jogo­st gyakorolt, tehát az összes magyar nmesség. Minden magyar nemes egyenlő­n jogosítva volt a király udvarában megjelenni, a királyi ünnepélyekre meg­h­ivást igénybe venni, szóval teljes ud­varképességgel birt. Az osztrák udvarnál e tekintetben valóságos kínai falak állottak fenn s állanak ma is nemes és nemes között. A spanyol-osztrák etikett szigorú sza­bályai szerint csak azon nemes nyerhet udvar képességet, aki 16 őséről (t. i. 8 apáról és ugyanannyi anyáról) képes dokumentálni a nemesi szár­mazást; ha p. o. az apja, nagyapja és ennek apja és nagyapja, tehát négy őse nemes volt, de p. o. egyiknek vagy a másiknak a neje puszta polgári szár­mazású volt: az illető unoka nem nyer­heti meg az „udvarképességet.“ No hát az osztrák császári udvar ragaszkodjék a régi czopfhoz. De a ma­gyar királyi udvar ne kövesse annak a múmiának a példáját.­­ És hogy ne kövesse, az a magyar miniszter feladata volna. Az 1848-ki jogegyenlősítéssel a magyar nemzet minden fia teljes jogú állampolgár és a magyar nemzet tagja lett; következőleg épen úgy udvarképes, mint hajdanában az akkori szűkebb körű politikai magyar nemzet minden tagja az volt. Ezt követeli az egyenlőség, ezt a haladás, ezt a czivilizáczió. Nem köve­teljük mi, hogy a parvenu-rendszer ho­­nosíttassék meg a magyar király udva­ránál. Ám legyenek korlátok. De ne legyen esztelen elzárkózottság. Főleg pe­dig ne legyen meg az a képtelenség, hogy p­­o. valamely érdemes hazafit a király nemesi rangra emel, vagy más­ként, kitüntet, és mégis adandó alka­lommal ki­zárass­é­k, az udvar kö­réből. Ferencz József király már meg­tette az első lépést a régi elavult spa­nyol etikett-szabályok enyhítésére, mi­dőn a szorosan vett u­d­v­a­r­i bálok mellett bálokat engedett meg az udvar­nál, melyekbe polgári származású, de érdemes férfiast közéletünknek, képvise­lőket, írókat, magasállásu tisztviselőket is bebocsátnak. De ez csak a kezdet kezdete. És hogy az udvari körök mennyire czop­­fosak és a király előtt sem akarnak meghajolni, mutatja a legutóbbi udvari bálon előfordult eset. Ilyen esetek ismétlődését épen di­nasztikus érdekben meg kell akadályoz­ni. Az egész nemzet minden rétegében csak rossz vért szülnek azok az inczi­­densek és legkevésbbé sem alkalmasok a monarcikus államszervezet népszerű­ségét előmozditni, ami pedig mindnyá­junknak (nemzetnek és uralkodócsalád­nak) érdekében áll. T. AZ „ELLENZÉK" TÁRCZÁJA 1886. Január 13. Az utolsó előadást — Elbeszéli egy kis elsassi fia. — Irta : Alphonse Daudet. na Egy reggel igen elkéstem az iskolából és i9 h°gy megpirongatnak, annál habb, mert Hamel nr megmondta, hogy tűr szeslilökből fog kikérdeni, s én nem tud- J az «Író szót. Hirtelen eszembe jut, hogy '‘•adjak ma ki az iskolából és utamat ve­­a rétek felé. lén f.. gJogd meleg nap volt. Az erdő szé­­n utyöltek a rigók, és a Rippert rétjén, ^oriS/TMalm°k mellett a poroszok hadgya­­en„ d­a “^látszott. Mindez jobban csábított •cél ki?’ D?mi a részesülök szabályai. De isbni Vo^ eröm az ellenállásra, és az k0la felé vevém utamat. ^Ilani^ 'ti k^za előtt sok embert láttam detéof ^ a sodrony rostély alatti sír­­hanínun zeneiek. Két év óta mindig innen csatául legrosszabb híreket, a vesztett rendnU + A etartóztatásokat, a parancsnokság Voloa V "*" ,a clkül, hogy megállottam még hátra ^„0a^°ltam : »Hh Istenem, mi van Wachte m'in^ keresztül futottam a téren, llaKvU„r i 0V^C8 ki inasával együtt épen ——0 va­ltatta a hirdetést, hozzám kiált : fcának. ^ Dl ve* a *ranezia szépirodalom népet a lia­­t“ek 1 „zsin/ Y ?•¡’ n,it nálunk ! ? — Nálunk fél- Wcsi tót o °S '.a? stól 8 legele kelübb Írónk hirdeti posztban a kettős haza szerelmét ! Szerkesztő. „Ne siess úgy te kis fiú, elérsz még elég korán az iskoládba.“ Azt hittem csúfolódik velem és lel­kendezve siettem a Hamel úr kis udvarába. Az előadás előtt a tanítványok rendesen olyan lármát csaptak, hogy kihallatszott az utczára, s hogy jobban tanulhassanak, be­dugott fülekkel mindnyájan egyszerre han­gosan elismételték a leczkét, a tanító pe­dig nagy tém­ájával verte az asztalt : „Csendesség“ ! Számítottam most e zajra, hogy észre­vétlenül padomba jussak, de épen oly nagy csend volt, mint vasárnap reggel szokott. A nyitott ablakon láttam osztálytársaimat, a­kik már elhelyezkedtek és Hamel ur le­­ ^ j^fkált a borzasztó vas lén­ával hóna alatt. És nekem ilyen csendben kellett az ajtót kinyitni és belépni. Elhihetik meny­nyire féltem, hogy megpirongatnak, érez­tem, hogy egészen elvörösödtem. De korántsem. Hamel ur minden ha­rag nélkül nézett­­. Am­i nagyon csendesen mondá : „Lif*s ly , kis Ferim, majdnem nálad nélkil kezd Átlépt a a padon gyorsan irótáblám elé ültem, ijedtségen csillapultával vettem csak észre, hogy tani­lónkon a szép zöld bársony kabát van, a som redőzött mell­fodor, meg a­z imzil aelyi­m sipka, melyeket vizsga nap­i vagy érem­­kiosztási alkalma­z r z* i ott csak felvenni. Különben is az er ■ osz‘­lyon volt valami szokatlan komolyság A l 'ginkább meg­lepett, az a terem tég ■ eu­evö padok, a melyek máskor mindig üresek tak lenni, most telve voltak fali sz­embr­' al ■ , a kik szintén olyan csendes e.v­­oltak, m­int mi. Ott volt az öreg Hause '­­r három zegletü kalapjával, a régi biró, meg a régi levél­hordó s még mások. Mindnyájan levertnek látszottak. A vén Hauser hozott egy régi lehasitott szélű A. B. C.-t s kinyitván, tér­deire tette, vastag szemüvegét a lapokon jártatva. S mig ezeket csodáltam, azalatt Hamel ur a tanitószékbe ült s ugyanazon komoly, csendes hangon, melyen engem megszólított, mondá nekünk: „Gyermekeim, most utoljára tartok nektek előadást. Rendelet érkezett Berlin­ből, hogy az elsassi és­­lotharingiai iskolák­ban csak németül szabad ezentúl taní­tani. Holnap érkezik meg az új tanító. Ma van az utolsó franczia előadás. Kérlek ben­netek, legyetek nagyon figyelmesek.“ E szavak engem egészen felháborítot­tak. Őd a nyomorultak, tehát a hirdetés­ben az én utolsó leczkém állott volna ?! És én, a­ki még alig tudtam olvasni ! Hiszem nem fogok tudni soha se! Hát csak ennyivel kellene beérnem ? De hogy óhaj­tanám most az elmulasztott órákat, azt az időt kipótolni, a­mit a fészkek utáni futko­­sásban, meg a Saare folyón való csicson­­kázással eltöltöttem. Könyveimtől, melyeket csak nem régen is oly unalmasoknak és nehezeknek talál­tam, a nyelvtanomtól, szent történetemtől, melyek most mind régi barátokul tűntek fel nekem, bizonnyal csak nagy szívfájdal­mak között válhatnék meg. És úgy, mint Hamel úrtól. Az a gondolat, hogy ő elhagy bennünket, és hogy et többé soha nem lá­tom, tökéletesen elfeledteté velem a bünte­téseket és prágázásokat. Szegény ember ! Tehát ennek az utolsó leczkének tisz­teletére ölte fel ünnepi szép ruháját, most értem, minek i­ltek a terem végében az öreg falusi emberek. Mintha azt akarták volna mondani, hogy minek is nem jöttek gyak­rabban az iskolába. Köszönet nyilvánítás volt ez a tanító negyven évi szolgálatáért, és egyszersmind megtenni a kötelességet is az iránt a haza iránt, a­mely megszűnik létezni. „Szüleitek nem nagyon gondoltak arra, hogy titeket taníttassanak. A helyett in­kább a mezei munkára és a fonó­intézetbe küldöttek benneteket, hogy néhány sous-val többet kaphassanak. Hát én nem tehetek-e magamnak szemrehányást ? Nem öntöztet­­tem-e gyakran veletek kertemet, a­helyett hogy tanítottalak volna ? És mikor pisz­trángot mentem halászni, nem átallottam-e nektek vakácziót adni ?“ . . . Azután egyik tárgyról másra térve el­kezdett Hamel úr a franczia nyelvről be­szélni , elmondván, hogy ez a legszebb, leg­tisztább nyelve a világnak, zárjuk lelkünk­be, és ne feledjük el soha, mert ha egy nép rabszolga lesz, mindaddig a­míg nyelvét bírja, a börtön kul­csa kezében van! Azután egy nyelv­tant vett elő, és felolvasta leczkénket.­Egé­­szen elcsodálkoztam hogy milyen jól értem. Bármit mondott, oly igen könnyűnek tet­szett nekem. Azt hiszem, soha se hallgat­tam oly figyelmesen mint most, és hogy ő maga is soha sem volt oly türelmes a ma­gyarázatban mint ma. Azt lehetett volna mondani, hogy a szegény jó ember minden tudományát ki akarja meríteni, mielőtt el­hagyna bennünket, és hogy utoljára min­dent egyszerre meg akarna értetni velünk. A leczke bevégződött, kezdődött az írás. E napra Hamel úr egészen új példá­nyokat készített elő, a­melyekre szép ke­rek betűkkel volt felírva: Francziaország, Elsasse, Francziaország, Elsasse. Úgy néz­tek ki, mint az osztályt körül lengő kis zászlók, melyek írótábláinkról csüngöttek alá. Látni kellett volna azt a figyelmet és csendet. Nem hallatszott egyéb, csak a tollak perczegése a papiroson. Egy perezben a cserebogarak is becsapódtak az ablakon, de senki sem gondolt oda, még a legkissebbek se, azok is igyekeztek csupa szív és lelki­ismerettel nyomkodni pala vesszőjüket, mint­ha még azok a vonások is francziák let­tek volna. . . . Az iskola fedélzetén csendesen búgtak a galambok, s én azokat hallgatva gon­doltam magamban: „Váljon nem fogják-e még azokat is arra kényszeríteni, hogy németül turbé­koljanak ?“ . . Koronként felemeltem szemeimet Il­kámról és mozdulatlanul láttam széken Ha­mel urat, merően nézve a körülötte lévő­ tárgyakra, mintha el akarta volna vinni tekintetével az ő egész kis iskola házát. Bizony. Negyven év óta volt ő ugyanazon a helyen, az ő kisudvarával és osztályáva­l szemben. A padok és táblák fényesek vol­tak a hosszas használattól. Az udvaron a diófa is már nagy lett, és a repkény,­­ a­mit ő maga ültetett, az ablakot és a ház­fedelet is már befutotta. Milyen szívfájdal­ma lehet szegény öregnek mindezeket el­hagyni, és hallani fennt az emeleten test­vérének léptek, ki ládáit rakosgatja, mert holnapután kellett ez országból örökre eltávozniok. Daczára ezeknek volt bátorsága sze­génynek mindvégig megtartani az előadást. Írás után a szenttörténeti óra következett. Politikai hírek — A függetlenségi és 48-as párt értekez­letet tartott vasárnap s Olay Lajos terjedel­mes okmányokat mutatott be, melyek Iváno­­vics bajai orvos ellen a képviseőházban tett interpellácziójának jogosultságát bizonyít­ják. Többen szólottak ugyan a tárgyhoz de minthogy egészen személyes ügy forog szó­ban a felszólaló a sajtó útjára utaltatott. — Tasnádon a lemondott Károlyi Sán­­dor helyébe orsz.­gyűl. képviselővé egyhan­gúlag Pechy Andor választatott­ meg kor­mánypárti programmal. — Trieszt vagy Genua lesz-e a német hajó­állomás — e kérdés élénken foglal­koztatja a külföldi kereskedelmi köröket, és úgy látszik e kérdés Ausztriában is kezd gondolkodás tárgya lenni, s kezd ébre­d­­ni a kérdés fontossága iránti érdeklődés. Minden jel szerint Trieszt mellett vannak az esélyek. Érdekes inczidens, hogy ez al­kalomból először nyilatkoznak osztrák ban­gók kíméletlenül az osztrák-magyar Lloyd­­ról. Dr. Banhans, a volt osztrák kereske­delmi miniszter, a­ki jelenleg az alsó-ausz­triai ipar­egylet elnöke, ezen egylet köz­gyűlésén nyilvánosságra hozta egyik beszél­getését Pino jelenlegi keresk.­miniszterrel, melyben a legélesebb módon tört pálc­­át az ausztriai nagy közlekedési vállalatok, köztük az osztrák-magyar Lloyd fölött is. Dr. Ban­haus szerint a Nordbahn, a Dunagőzhajózási társulat és a Lloyd közmegbotránkozást okoznak a termelést és forgalmat károsító eljárásuk által. A Lloydnak, mely egykor kedvencze volt az osztrák politikai körök­nek, mostan mind szélesebb körökben hány­ják fel Bécsben, hogy kevesebbet teljesít, mint a­mennyit tőle várni kell, és ezért töb­bet követel, mint más hajózási vállalatok. A hajók nagyon is ritkán indulnak, nagyon lassan kiernek, nagyon kevés kikötőt érin­tenek, és árszabásuk olyan drága, hogy nemcsak utasok, hanem áruk is Ausztriából előbl Angliába mennek, hogy a tru­sz csa­tornába jussanak, semhogy a Lloydot nálják. Ily felfogások mellett természetes, hogy széles körökben nagy reményekkel te­kintenek Bismarck herc­­eg trieszti válla­lata elé.­­ A horvát tartománygyűlés tegnapi ülésén Folg­­ novics sürgősségi indítványt tett arra, hogy a ház köldjön egy 15 tagú bizottságot ki a házszabályok kidolgozása végett. Az elnök kijelenti, hogy ülés végén megejtetik a szavazás. Azután ismételve meginti Mazzurát egy kifejezéséért, felhív­ja a házat, hogy zárja ki Pisacsicsot 20 ülés tartamára a házból. Kam­enar és Pi­­sacsics szólni akarnak, de az elnök nem en­gedi meg. A szavazásnál elfogadtatott az elnök indítványa és Pisacsics 20 ülésre ki­záratott. Azután megkezdetett a napirend tárgyalása.­­ Munkás tüntetés volt Parisban va­sárnap. A rendőrség előre értesült a mun­kások szándékáról s nagy elővigyázati in­tézkedéseket tett, a kaszárnyákban készen­létben tartottak katonaságot, az Elysée pa­lota előtt pedig megkettőztették az őröket De a munkások is megelégedtek azzal, hogy kisebb csapatokban elvonultak a palota előtt. E napra esett Raspail halálának év­fordulója s ezt a túlzók megünnepelték. Ki mentek a temetőbe s miután egy csapat sokáig hangoztatta, hogy éljen a szocziális köztársaság, felkeresték Thiers sírját, hogy meggyászzák. Egy fanatikus a temető falára plakátot ragasztott ki „Halál a közép­osz­tályra“ felszólítással, s a rendőrség el­­fogta. — Egyiptomból Wolseley tábornok azt jelenti Londonba, hogy hírnök érkezett hozzá, ki decz. 28-án indult el Khartumból s hírül hozta, hogy Gordon tábornoknak és csapatainak semmi bajuk sincs. A Gordon tábornok rendelkezésére álló gőzhajók a város élelmezése czéljából az északi vidé­kekről barmokat és gabonát szereztek. Csupa trucczból. A brassói Gazeta eddig négy első czik­­k­et irt­­a román egyetem kérdéseiben. Mennyi tinta és papír hiában, kárban; mennyi rész frázis elpattanva, szélbe, füst­be menve? És minek ez a román egyetem ? Egy román tanár kedvéért, hogy bosszúját ki­tölthesse a gyűlölt magyaron. ,Magyar egylet? — Mi felállítunk ve­le szemben „Bocskor egyletet.“ Instiltáljátok u­jainkat az egyetemeteken? Mi állítunk külön román egyetemet!“ Nos, az első könnyen mehet, mert csak is §§-okra van szükség az alapszabály ré­szére, de már az utóbbi ? Ez már fogas kér­dés és csak úgy elpattogtatott eszmékkel, meg §§ okkal azt megoldani nem lehet — nem bizony! Akit is akar a Gazeta ? „A román ifjúság a magyar egyete­meken nem töretik meg. Nemzeti joga­inktól megfosztva, idegen eszmék nem tart­hatják fenni nemzetiségünket, nyelvünket, kultisrán­kat; dicső ősünk Horatius szelleme kell nekünk stb. stb­. _____ Ezen indokoknál fogva s­ok égés a r­o­­mán egyetemnek feltétlen felállítása. Hiszen mondjuk meg még azt is, és ismerjük be, misz­rint az indok is meg­van arra, hogy a román nemzeti egyetem felál­­líttassék, de még mindig fennmarad az a kérdés, hogy azon egyetem kinek a szá­mára állíttassék fel? Most tanul a két egyetemen mintegy 120 román ifjú, ugyan hogy ha ez a 120 ifjú valóban mind megnyeretnék a román egyetem számára, hát akkor sem tenné ki az a román egyetem egy algymnázium né­pességét. Pedig hát az ilyen egyetemeknél sok egyéb mellett még hallgató is kell. Váljon az a román ifjú, a­ki tudományt akar szopni, elhagyja-e vájjon ezélzatos semmiségért a tudomány útját, a kitűnő ta­nárokat, egyetemeket, azért, hogy egy sér­tett hiúságnak, vagy nem tudom miféle ér­dekeknek tömjénezzen? Ott van a két egyetem Bukarest meg­ro-Jassi városában, mert keresi fel mégis a­­­mán ifjúság többsége a külföldi egyetemeket ? Azért, mert a tanároktól nem sok ta­nulni való jut; az innen kivándorolt agitá­­torok, mint egy Densusián, tanulnak é" minden alapos ismeret és készültség nélkül Vájjon a mi román ifjaink miért ne tanulnak a romániai egyetemeken? Azért, mert nincs kitől és nincs mit, mert Ro­mánia komolyabb ifjai is másfelé tartanak . A román nem bírja felállítani azon egyetemet és nincs is oka azt felállítani. A román ifjak a magyar egyetemeken nem csak hogy töretnek, de tárt karokkal fogad­tatnak és bizonyára a legörvendetesebb ese­mény volna, ha a román ifjúság bár­mily nagy számmal tanulna is, csak igyekeznél a legjobb barátságban élni a magyarokkal Így az egyetemek a testvérülés templomai vol­nának és bizonyára legnagyobb hasznára a közjónak, az álladalomnak. De ha a román ifjúság nem akar bé­kében élni; ha a román ifjúság nem akar barátkozni, vegyülni, de még ismerkedni sem ; ha a román ifjú igen barátságtalanul és kihivólag viseli magát , hát akkor bi­zony semmiféle tekintet nem diktálja, mi­szerint a román ifjúság a magyar által ki­­méltessék, — és az ilyen ifjúság részére igen helyesen cselekszi Dr. Szilasiet komp, ha külön egyemet állít fel, hogy meg ne botránkozzék eljárásán az, a­ki hazatiasan gondolkozva békében szeretne itt a magyar államban élni. ORSZÁGGYŰLÉS. , A képviselőház ülése jan. 12-ikén A­­FITKalvuén­tii taroza budgetjének tárgyalása a képviselőház tegnapi ülésén ér­dekesen és nagy érdeklődés mellett indult meg. A bejelentések során az elnök beter­jesztette Csík megye közönségének fel­iratát, melyben a hivatalos rendőri közlöny­nek a közigazgatási hatóságok részére in­gyen való mégis ülése iránt esedezik.­­­­Csikmegye közönségénél­ feliratát, melyben az 1879. évi XL. törvényczikk 19. ij. il’ieDé 32. §-ainak oly módosítását kéri, hogy a közigazgatási hatóságok által kiszabott bÜn­­tetéspénzek ezek pénztárába fizettessenek be. — Ezen kívül még Nográd és Trencsén me­gyéknek kéréseit. Mindezen kérvények és feliratok a kér­­vényi bizottsághoz utasítt­attak. Ezután vette kezdetét a napirend: a kereskedelmi tárcza budgetje. Előirányozta­­tik a személyi járandóságokra 206 210 írt. Első szónok Horváth Gyula volt. A költségvetés mellett beszélt, de a kormány­pártnak e jeles szónoka ezúttal készületle­nül adta elő eszméit s talán ez volt oka, hogy csak egyes helyeken volt képes a ház­ügyeimet felköltetni. — Ott, hol az ország­nak magyar, a nemzet érdekeinek meg­felelő, a helyi viszonyokkal számot vető közgazdasági politikát kell követni, csak azt a közgazdasági politikát tartja helyes­nek és jónak, melyet oly sikeresen kezdett

Next