Ellenzék, 1885. január-június (6. évfolyam, 2-148. szám)
1885-01-13 / 9. szám
Hatodik évfolyam.M SZERKESZTŐI IRODA: rkirály utcza 16. sz. hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. AZ „ELLENZÉK" ELŐFIZETÉSI DIJA: Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva Negyedévi. e . . Egy hóra helyben 4 M, 1 fii 60 kr. 8 fit Egyes szám ára 5 kr. jldgtehnik az Ellenzék 41 mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével Kéziratok nem adatnak vissza. gyi évra....................16 ht. Félév» • • • ám, POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Kolozsvár, kedd, január 13. 1885. KIADÓ HIVATAL: Kolozsvárt, Belközép-utcza 33. szám. A HIRDETÉSI DIJAK alku utján állapíttatnak meg. Bélyigdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadóhivatal. Nyílttéri czikkek gázmond sora után 20 kr. fizetendő. „Udvarképesség.“ Ez az idegen szó nagy port vert föl a magyar fővárosban a múlt héten. A magyar király ő felsége királyi mulatságra nyitotta meg termeit ős Buda várának fényes lakában. Az udvaribálra hivatalosak voltak az udvari főméltóságok, a hadsereg és honvédség tisztikarának számos tagja, a magyar főúri családok, kik ez időszerűit Budapesten tartózkodnak, miniszterek, magasrangú hivatalnokok, a főrendi- és képviselőház tagjai. Szóval ott volt az udvari bálban mindaz, ki magát az előkelőséghez számítja. A mulatságon, a királyi termeken, a megjelent vendégeken szemkápráztató, ragyogó fény ömlött el, méltó egy királyi mulatsághoz. A fényes tánczvigalmat azonban egy olyan inczidens zavarta meg, mely nemcsak az úgynevezett udvari köröket érdekli, de közjogi jelentősége is van. Ezért érdemesnek tartjuk az „érdekes“ esettel e helyütt foglalkozni. Értjük az udvarképesség kérdését. Az udvarképességnek Magyarországon közjogi, hogy úgy mondjuk, alkotmányjogi jelentősége is van. A magyar király udvartartásának fontos szerepe van közjogi életünkben. A magyar királyi udvarra a nemzet évenkint több, mint 4 milliót szokott alattvalói hódolattal áldozni; a magyar királyi udvari főméltóságoknak, legalább némelyeknek fontos politikai állásuk van és a főrendiházban politikai jogokat gyakorolnak; azonkívül bizonyos előnyökre csakis olyanok tarthatnak igényt, akiknek joguk van a magyar király udvarában megjelenni, az udvari ünnepélyekre meghivatni, szóval a kik udvar képesek. • i.\ ' lágyarozóusztriáságban Az udvarképességet ugyanis a magyar király udvarában is olyan szabályok mérlegelik és bírálják meg, mint az osztrák császári udvarnál Bécsben; t. i. ugyanazon‘merev ősi czopfos spanyol-osztrák udvari etikett alkalmaztatok, mint Bécsben. Pedig ez kétségtelenül Magyarország közjogába ütközik. A magyar királyi udvaroknál hajdanában, midőn még volt külön magyar király és küön udvara, az egész magyar nem-lzet udvarképes volt. Tudniillik a nem-ízetnek azon része, mely politikai jogost gyakorolt, tehát az összes magyar nmesség. Minden magyar nemes egyenlőn jogosítva volt a király udvarában megjelenni, a királyi ünnepélyekre meghivást igénybe venni, szóval teljes udvarképességgel birt. Az osztrák udvarnál e tekintetben valóságos kínai falak állottak fenn s állanak ma is nemes és nemes között. A spanyol-osztrák etikett szigorú szabályai szerint csak azon nemes nyerhet udvar képességet, aki 16 őséről (t. i. 8 apáról és ugyanannyi anyáról) képes dokumentálni a nemesi származást; ha p. o. az apja, nagyapja és ennek apja és nagyapja, tehát négy őse nemes volt, de p. o. egyiknek vagy a másiknak a neje puszta polgári származású volt: az illető unoka nem nyerheti meg az „udvarképességet.“ No hát az osztrák császári udvar ragaszkodjék a régi czopfhoz. De a magyar királyi udvar ne kövesse annak a múmiának a példáját. És hogy ne kövesse, az a magyar miniszter feladata volna. Az 1848-ki jogegyenlősítéssel a magyar nemzet minden fia teljes jogú állampolgár és a magyar nemzet tagja lett; következőleg épen úgy udvarképes, mint hajdanában az akkori szűkebb körű politikai magyar nemzet minden tagja az volt. Ezt követeli az egyenlőség, ezt a haladás, ezt a czivilizáczió. Nem követeljük mi, hogy a parvenu-rendszer honosíttassék meg a magyar király udvaránál. Ám legyenek korlátok. De ne legyen esztelen elzárkózottság. Főleg pedig ne legyen meg az a képtelenség, hogy po. valamely érdemes hazafit a király nemesi rangra emel, vagy másként, kitüntet, és mégis adandó alkalommal kizárassék, az udvar köréből. Ferencz József király már megtette az első lépést a régi elavult spanyol etikett-szabályok enyhítésére, midőn a szorosan vett udvari bálok mellett bálokat engedett meg az udvarnál, melyekbe polgári származású, de érdemes férfiast közéletünknek, képviselőket, írókat, magasállásu tisztviselőket is bebocsátnak. De ez csak a kezdet kezdete. És hogy az udvari körök mennyire czopfosak és a király előtt sem akarnak meghajolni, mutatja a legutóbbi udvari bálon előfordult eset. Ilyen esetek ismétlődését épen dinasztikus érdekben meg kell akadályozni. Az egész nemzet minden rétegében csak rossz vért szülnek azok az inczidensek és legkevésbbé sem alkalmasok a monarcikus államszervezet népszerűségét előmozditni, ami pedig mindnyájunknak (nemzetnek és uralkodócsaládnak) érdekében áll. T. AZ „ELLENZÉK" TÁRCZÁJA 1886. Január 13. Az utolsó előadást — Elbeszéli egy kis elsassi fia. — Irta : Alphonse Daudet. na Egy reggel igen elkéstem az iskolából és i9 h°gy megpirongatnak, annál habb, mert Hamel nr megmondta, hogy tűr szeslilökből fog kikérdeni, s én nem tud- J az «Író szót. Hirtelen eszembe jut, hogy '‘•adjak ma ki az iskolából és utamat vea rétek felé. lén f.. gJogd meleg nap volt. Az erdő szén utyöltek a rigók, és a Rippert rétjén, ^oriS/TMalm°k mellett a poroszok hadgyaen„ da “^látszott. Mindez jobban csábított •cél ki?’ D?mi a részesülök szabályai. De isbni Vo^ eröm az ellenállásra, és az k0la felé vevém utamat. ^Ilani^ 'ti k^za előtt sok embert láttam detéof ^ a sodrony rostély alatti sírhanínun zeneiek. Két év óta mindig innen csatául legrosszabb híreket, a vesztett rendnU + A etartóztatásokat, a parancsnokság Voloa V "*" ,a clkül, hogy megállottam még hátra ^„0a^°ltam : »Hh Istenem, mi van Wachte m'in^ keresztül futottam a téren, llaKvU„r i 0V^C8 ki inasával együtt épen ——0 valtatta a hirdetést, hozzám kiált : fcának. ^ Dl ve* a *ranezia szépirodalom népet a liat“ek 1 „zsin/ Y ?•¡’ n,it nálunk ! ? — Nálunk fél- Wcsi tót o °S '.a? stól 8 legele kelübb Írónk hirdeti posztban a kettős haza szerelmét ! Szerkesztő. „Ne siess úgy te kis fiú, elérsz még elég korán az iskoládba.“ Azt hittem csúfolódik velem és lelkendezve siettem a Hamel úr kis udvarába. Az előadás előtt a tanítványok rendesen olyan lármát csaptak, hogy kihallatszott az utczára, s hogy jobban tanulhassanak, bedugott fülekkel mindnyájan egyszerre hangosan elismételték a leczkét, a tanító pedig nagy témájával verte az asztalt : „Csendesség“ ! Számítottam most e zajra, hogy észrevétlenül padomba jussak, de épen oly nagy csend volt, mint vasárnap reggel szokott. A nyitott ablakon láttam osztálytársaimat, akik már elhelyezkedtek és Hamel ur le ^ j^fkált a borzasztó vas lénával hóna alatt. És nekem ilyen csendben kellett az ajtót kinyitni és belépni. Elhihetik menynyire féltem, hogy megpirongatnak, éreztem, hogy egészen elvörösödtem. De korántsem. Hamel ur minden harag nélkül nézett. Ami nagyon csendesen mondá : „Lif*s ly , kis Ferim, majdnem nálad nélkil kezd Átlépt a a padon gyorsan irótáblám elé ültem, ijedtségen csillapultával vettem csak észre, hogy tanilónkon a szép zöld bársony kabát van, a som redőzött mellfodor, meg az imzil aelyim sipka, melyeket vizsga napi vagy éremkiosztási alkalmaz r z* i ott csak felvenni. Különben is az er ■ osz‘lyon volt valami szokatlan komolyság A l 'ginkább meglepett, az a terem tég ■ euevö padok, a melyek máskor mindig üresek tak lenni, most telve voltak fali szembr' al ■ , a kik szintén olyan csendes e.voltak, mint mi. Ott volt az öreg Hause 'r három zegletü kalapjával, a régi biró, meg a régi levélhordó s még mások. Mindnyájan levertnek látszottak. A vén Hauser hozott egy régi lehasitott szélű A. B. C.-t s kinyitván, térdeire tette, vastag szemüvegét a lapokon jártatva. S mig ezeket csodáltam, azalatt Hamel ur a tanitószékbe ült s ugyanazon komoly, csendes hangon, melyen engem megszólított, mondá nekünk: „Gyermekeim, most utoljára tartok nektek előadást. Rendelet érkezett Berlinből, hogy az elsassi éslotharingiai iskolákban csak németül szabad ezentúl tanítani. Holnap érkezik meg az új tanító. Ma van az utolsó franczia előadás. Kérlek bennetek, legyetek nagyon figyelmesek.“ E szavak engem egészen felháborítottak. Őd a nyomorultak, tehát a hirdetésben az én utolsó leczkém állott volna ?! És én, aki még alig tudtam olvasni ! Hiszem nem fogok tudni soha se! Hát csak ennyivel kellene beérnem ? De hogy óhajtanám most az elmulasztott órákat, azt az időt kipótolni, amit a fészkek utáni futkosásban, meg a Saare folyón való csicsonkázással eltöltöttem. Könyveimtől, melyeket csak nem régen is oly unalmasoknak és nehezeknek találtam, a nyelvtanomtól, szent történetemtől, melyek most mind régi barátokul tűntek fel nekem, bizonnyal csak nagy szívfájdalmak között válhatnék meg. És úgy, mint Hamel úrtól. Az a gondolat, hogy ő elhagy bennünket, és hogy et többé soha nem látom, tökéletesen elfeledteté velem a büntetéseket és prágázásokat. Szegény ember ! Tehát ennek az utolsó leczkének tiszteletére ölte fel ünnepi szép ruháját, most értem, minek iltek a terem végében az öreg falusi emberek. Mintha azt akarták volna mondani, hogy minek is nem jöttek gyakrabban az iskolába. Köszönet nyilvánítás volt ez a tanító negyven évi szolgálatáért, és egyszersmind megtenni a kötelességet is az iránt a haza iránt, amely megszűnik létezni. „Szüleitek nem nagyon gondoltak arra, hogy titeket taníttassanak. A helyett inkább a mezei munkára és a fonóintézetbe küldöttek benneteket, hogy néhány sous-val többet kaphassanak. Hát én nem tehetek-e magamnak szemrehányást ? Nem öntöztettem-e gyakran veletek kertemet, ahelyett hogy tanítottalak volna ? És mikor pisztrángot mentem halászni, nem átallottam-e nektek vakácziót adni ?“ . . . Azután egyik tárgyról másra térve elkezdett Hamel úr a franczia nyelvről beszélni , elmondván, hogy ez a legszebb, legtisztább nyelve a világnak, zárjuk lelkünkbe, és ne feledjük el soha, mert ha egy nép rabszolga lesz, mindaddig amíg nyelvét bírja, a börtön kulcsa kezében van! Azután egy nyelvtant vett elő, és felolvasta leczkénket.Egészen elcsodálkoztam hogy milyen jól értem. Bármit mondott, oly igen könnyűnek tetszett nekem. Azt hiszem, soha se hallgattam oly figyelmesen mint most, és hogy ő maga is soha sem volt oly türelmes a magyarázatban mint ma. Azt lehetett volna mondani, hogy a szegény jó ember minden tudományát ki akarja meríteni, mielőtt elhagyna bennünket, és hogy utoljára mindent egyszerre meg akarna értetni velünk. A leczke bevégződött, kezdődött az írás. E napra Hamel úr egészen új példányokat készített elő, amelyekre szép kerek betűkkel volt felírva: Francziaország, Elsasse, Francziaország, Elsasse. Úgy néztek ki, mint az osztályt körül lengő kis zászlók, melyek írótábláinkról csüngöttek alá. Látni kellett volna azt a figyelmet és csendet. Nem hallatszott egyéb, csak a tollak perczegése a papiroson. Egy perezben a cserebogarak is becsapódtak az ablakon, de senki sem gondolt oda, még a legkissebbek se, azok is igyekeztek csupa szív és lelkiismerettel nyomkodni pala vesszőjüket, mintha még azok a vonások is francziák lettek volna. . . . Az iskola fedélzetén csendesen búgtak a galambok, s én azokat hallgatva gondoltam magamban: „Váljon nem fogják-e még azokat is arra kényszeríteni, hogy németül turbékoljanak ?“ . . Koronként felemeltem szemeimet Ilkámról és mozdulatlanul láttam széken Hamel urat, merően nézve a körülötte lévő tárgyakra, mintha el akarta volna vinni tekintetével az ő egész kis iskola házát. Bizony. Negyven év óta volt ő ugyanazon a helyen, az ő kisudvarával és osztályával szemben. A padok és táblák fényesek voltak a hosszas használattól. Az udvaron a diófa is már nagy lett, és a repkény, amit ő maga ültetett, az ablakot és a házfedelet is már befutotta. Milyen szívfájdalma lehet szegény öregnek mindezeket elhagyni, és hallani fennt az emeleten testvérének léptek, ki ládáit rakosgatja, mert holnapután kellett ez országból örökre eltávozniok. Daczára ezeknek volt bátorsága szegénynek mindvégig megtartani az előadást. Írás után a szenttörténeti óra következett. Politikai hírek — A függetlenségi és 48-as párt értekezletet tartott vasárnap s Olay Lajos terjedelmes okmányokat mutatott be, melyek Ivánovics bajai orvos ellen a képviseőházban tett interpellácziójának jogosultságát bizonyítják. Többen szólottak ugyan a tárgyhoz de minthogy egészen személyes ügy forog szóban a felszólaló a sajtó útjára utaltatott. — Tasnádon a lemondott Károlyi Sándor helyébe orsz.gyűl. képviselővé egyhangúlag Pechy Andor választatott meg kormánypárti programmal. — Trieszt vagy Genua lesz-e a német hajóállomás — e kérdés élénken foglalkoztatja a külföldi kereskedelmi köröket, és úgy látszik e kérdés Ausztriában is kezd gondolkodás tárgya lenni, s kezd ébredni a kérdés fontossága iránti érdeklődés. Minden jel szerint Trieszt mellett vannak az esélyek. Érdekes inczidens, hogy ez alkalomból először nyilatkoznak osztrák bangók kíméletlenül az osztrák-magyar Lloydról. Dr. Banhans, a volt osztrák kereskedelmi miniszter, aki jelenleg az alsó-ausztriai iparegylet elnöke, ezen egylet közgyűlésén nyilvánosságra hozta egyik beszélgetését Pino jelenlegi keresk.miniszterrel, melyben a legélesebb módon tört pálcát az ausztriai nagy közlekedési vállalatok, köztük az osztrák-magyar Lloyd fölött is. Dr. Banhaus szerint a Nordbahn, a Dunagőzhajózási társulat és a Lloyd közmegbotránkozást okoznak a termelést és forgalmat károsító eljárásuk által. A Lloydnak, mely egykor kedvencze volt az osztrák politikai köröknek, mostan mind szélesebb körökben hányják fel Bécsben, hogy kevesebbet teljesít, mint amennyit tőle várni kell, és ezért többet követel, mint más hajózási vállalatok. A hajók nagyon is ritkán indulnak, nagyon lassan kiernek, nagyon kevés kikötőt érintenek, és árszabásuk olyan drága, hogy nemcsak utasok, hanem áruk is Ausztriából előbl Angliába mennek, hogy a trusz csatornába jussanak, semhogy a Lloydot nálják. Ily felfogások mellett természetes, hogy széles körökben nagy reményekkel tekintenek Bismarck herceg trieszti vállalata elé. A horvát tartománygyűlés tegnapi ülésén Folg novics sürgősségi indítványt tett arra, hogy a ház köldjön egy 15 tagú bizottságot ki a házszabályok kidolgozása végett. Az elnök kijelenti, hogy ülés végén megejtetik a szavazás. Azután ismételve meginti Mazzurát egy kifejezéséért, felhívja a házat, hogy zárja ki Pisacsicsot 20 ülés tartamára a házból. Kamenar és Pisacsics szólni akarnak, de az elnök nem engedi meg. A szavazásnál elfogadtatott az elnök indítványa és Pisacsics 20 ülésre kizáratott. Azután megkezdetett a napirend tárgyalása. Munkás tüntetés volt Parisban vasárnap. A rendőrség előre értesült a munkások szándékáról s nagy elővigyázati intézkedéseket tett, a kaszárnyákban készenlétben tartottak katonaságot, az Elysée palota előtt pedig megkettőztették az őröket De a munkások is megelégedtek azzal, hogy kisebb csapatokban elvonultak a palota előtt. E napra esett Raspail halálának évfordulója s ezt a túlzók megünnepelték. Ki mentek a temetőbe s miután egy csapat sokáig hangoztatta, hogy éljen a szocziális köztársaság, felkeresték Thiers sírját, hogy meggyászzák. Egy fanatikus a temető falára plakátot ragasztott ki „Halál a középosztályra“ felszólítással, s a rendőrség elfogta. — Egyiptomból Wolseley tábornok azt jelenti Londonba, hogy hírnök érkezett hozzá, ki decz. 28-án indult el Khartumból s hírül hozta, hogy Gordon tábornoknak és csapatainak semmi bajuk sincs. A Gordon tábornok rendelkezésére álló gőzhajók a város élelmezése czéljából az északi vidékekről barmokat és gabonát szereztek. Csupa trucczból. A brassói Gazeta eddig négy első czikket irta román egyetem kérdéseiben. Mennyi tinta és papír hiában, kárban; mennyi rész frázis elpattanva, szélbe, füstbe menve? És minek ez a román egyetem ? Egy román tanár kedvéért, hogy bosszúját kitölthesse a gyűlölt magyaron. ,Magyar egylet? — Mi felállítunk vele szemben „Bocskor egyletet.“ Instiltáljátok ujainkat az egyetemeteken? Mi állítunk külön román egyetemet!“ Nos, az első könnyen mehet, mert csak is §§-okra van szükség az alapszabály részére, de már az utóbbi ? Ez már fogas kérdés és csak úgy elpattogtatott eszmékkel, meg §§ okkal azt megoldani nem lehet — nem bizony! Akit is akar a Gazeta ? „A román ifjúság a magyar egyetemeken nem töretik meg. Nemzeti jogainktól megfosztva, idegen eszmék nem tarthatják fenni nemzetiségünket, nyelvünket, kultisránkat; dicső ősünk Horatius szelleme kell nekünk stb. stb. _____ Ezen indokoknál fogva sok égés a román egyetemnek feltétlen felállítása. Hiszen mondjuk meg még azt is, és ismerjük be, miszrint az indok is megvan arra, hogy a román nemzeti egyetem felállíttassék, de még mindig fennmarad az a kérdés, hogy azon egyetem kinek a számára állíttassék fel? Most tanul a két egyetemen mintegy 120 román ifjú, ugyan hogy ha ez a 120 ifjú valóban mind megnyeretnék a román egyetem számára, hát akkor sem tenné ki az a román egyetem egy algymnázium népességét. Pedig hát az ilyen egyetemeknél sok egyéb mellett még hallgató is kell. Váljon az a román ifjú, aki tudományt akar szopni, elhagyja-e vájjon ezélzatos semmiségért a tudomány útját, a kitűnő tanárokat, egyetemeket, azért, hogy egy sértett hiúságnak, vagy nem tudom miféle érdekeknek tömjénezzen? Ott van a két egyetem Bukarest megro-Jassi városában, mert keresi fel mégis amán ifjúság többsége a külföldi egyetemeket ? Azért, mert a tanároktól nem sok tanulni való jut; az innen kivándorolt agitátorok, mint egy Densusián, tanulnak é" minden alapos ismeret és készültség nélkül Vájjon a mi román ifjaink miért ne tanulnak a romániai egyetemeken? Azért, mert nincs kitől és nincs mit, mert Románia komolyabb ifjai is másfelé tartanak . A román nem bírja felállítani azon egyetemet és nincs is oka azt felállítani. A román ifjak a magyar egyetemeken nem csak hogy töretnek, de tárt karokkal fogadtatnak és bizonyára a legörvendetesebb esemény volna, ha a román ifjúság bármily nagy számmal tanulna is, csak igyekeznél a legjobb barátságban élni a magyarokkal Így az egyetemek a testvérülés templomai volnának és bizonyára legnagyobb hasznára a közjónak, az álladalomnak. De ha a román ifjúság nem akar békében élni; ha a román ifjúság nem akar barátkozni, vegyülni, de még ismerkedni sem ; ha a román ifjú igen barátságtalanul és kihivólag viseli magát , hát akkor bizony semmiféle tekintet nem diktálja, miszerint a román ifjúság a magyar által kiméltessék, — és az ilyen ifjúság részére igen helyesen cselekszi Dr. Szilasiet komp, ha külön egyemet állít fel, hogy meg ne botránkozzék eljárásán az, aki hazatiasan gondolkozva békében szeretne itt a magyar államban élni. ORSZÁGGYŰLÉS. , A képviselőház ülése jan. 12-ikén AFITKalvuéntii taroza budgetjének tárgyalása a képviselőház tegnapi ülésén érdekesen és nagy érdeklődés mellett indult meg. A bejelentések során az elnök beterjesztette Csík megye közönségének feliratát, melyben a hivatalos rendőri közlönynek a közigazgatási hatóságok részére ingyen való mégis ülése iránt esedezik.Csikmegye közönségénél feliratát, melyben az 1879. évi XL. törvényczikk 19. ij. il’ieDé 32. §-ainak oly módosítását kéri, hogy a közigazgatási hatóságok által kiszabott bÜntetéspénzek ezek pénztárába fizettessenek be. — Ezen kívül még Nográd és Trencsén megyéknek kéréseit. Mindezen kérvények és feliratok a kérvényi bizottsághoz utasíttattak. Ezután vette kezdetét a napirend: a kereskedelmi tárcza budgetje. Előirányoztatik a személyi járandóságokra 206 210 írt. Első szónok Horváth Gyula volt. A költségvetés mellett beszélt, de a kormánypártnak e jeles szónoka ezúttal készületlenül adta elő eszméit s talán ez volt oka, hogy csak egyes helyeken volt képes a házügyeimet felköltetni. — Ott, hol az országnak magyar, a nemzet érdekeinek megfelelő, a helyi viszonyokkal számot vető közgazdasági politikát kell követni, csak azt a közgazdasági politikát tartja helyesnek és jónak, melyet oly sikeresen kezdett