Ellenzék, 1885. január-június (6. évfolyam, 2-148. szám)

1885-06-30 / 148. szám

/ 14§* szám­­ Kolozsvár, kedd, junius 30. 1335 Hatodik évfolyam. SZERKESZTŐI IRODA: Belkirity-utcza !6. sz. hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. AZ „ELLENZÉK“ ELŐFIZETÉSI DIJA: Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva ítt...................16 írt. jj Negyedévré ... 4 frt. ...................... 8 frt. 11 Egy hóra helyben . 1 frt 60 kr. Egyes szám ára 5 kr. Megjel­nik az „Ellenzék“ mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével. Kéziratok nem adatnak vissza. politikai és társadalmi napilap. K­I­ADÓ­HIV­AT­AL: Kolozsvárt, Belközép-utcza 33. szám. A HIRDETÉSI DIJAK alku utján állapíttatnak meg. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadó­hivatal. Nyílttéri czikkek gázmond sora után 20 kr. fizetendő. lapunk mai számának tartalma : Az olvasóhoz. . Ezer forint, irányczikk. — Politikai hirek. — Man­jru kulturegylet kimutatásai. — Egyházi ünnepély. — Hűtéslét. — Mindenféle. — Közgazdaság. Tárca ák : Geliczei Péter, székely népballada. K­it „Ellenzék“ és egy román kisasszony. — Csak ■évleg feleség, angol regény. Az olvasóhoz. Előfizetést nyitunk az 1885 dik év má­sodik felére. Nem teszünk ígéretet a jövőre, hanem viltatkozunk a múltra. Azok leszünk, a kik voltunk. A jónak őszinte elismerői ; a rosznak pancsolói, az igazságnak védői ; a gonosz cselekedetek üldözői. Munkásságunknak kitartást ad az a meggyőződés, hogy midőn elveinkért sorom­póba szállnak , hazánknak teszünk szolgála­tot. Épen ezért a békés küzdelem minden tisztességes fegyverét fölhasználjuk azon el­vek győzelméért, melyek Magyarország gaz­­dasági, törvényhozási és katonai független­ségét jelentik. Czélunkat öntudatosan követjük. Meg akarjuk és meg fogjuk magyarázna olvasó­inknak, hogy a politika mai iránya téves, működése meddő s az csak akkor jön a korszak törekvéseivel és a nemzet érdekei­vel harmóniába, ha követi az életnek azon önczélú útját, melyet az ős­természet min­den lénynek s a történelem minden népnek megjelölt. A közlelkiismeretre súlyosan neheze­dik az a bizalmatlanság, melylyel minden eszmét fogad, ha nem jár vele a rögtönös siker látszata. Kötelességünk tehát meged­­zeni a hitet, serkenteni a kitartás elemeit, s fölvilágosítani az iránt, hogy embernek és hazafinak nemcsak a mai nappal kell szá­molni, hanem komoly tartozásai vannak a jövendő iránt is. Balfogalmakat fogunk lerombolni, mi­dőn a kormánypárt divatos jelszavait meg­­c­áfolandjuk. A közélet igazságait juttatjuk érvényre, midőn valakit meggyőzünk néze­teink helyességéről. Cselekedetek és cselekvők megítélésé­ben tollunkat a kötelességérzet őszintesége s vezérli. E téren senkinek sem vagyunk s sem lekötelezettjei, sem alárendeltjei. Ha­jónknak az elvekben biztos iránytűje van, melytől sem a szélvész, sem a zápor, sem a nap heve el nem szakíthat — s ha akár a közönyösség zátonya állítaná meg mun­kásságunkat, akár a közélet egy előre nem látható vihara törné össze hajónkat: az iránytűnek meg kell maradni, hogy a záto­nyon is tanúságot tegyen czéljainkról, s a szétdarabolt roncsokat is tovább vezethesse a megkezdett után. A bajok nem változnak, de sokasod­nak , munkánk sem változik tehát az irány­ban, de megszaporodik az akaratban. Az idő nem kedvezett a nemzeti aspirácziók­­nak — mi sem kedvezhetünk magunknak a pihenés által. Saját önérzetünknek tartozunk azzal, hogy ne ízlésrontó és idegingerlő olvasmá­nyokkal tegyük lapunkat „érdekessé“, ha­nem minden rovatunkban figyelemmel le­gyünk a komoly tartalomra és az erkölcs­­nemesítő elemekre. Ennyi a mondani­valónk. Az olvasó­közönségtől függ annak megítélése, hogy szükségesek vagyunk-e ? Az„ELLENZÉK“ szerkesztősége. Az „ELLENZÉK“ előfizetési feltételei: A lap megjelenik mindennap, ünnep és vasárnap után következő napokat kivéve. Az előfizetések az „ELLENZÉK“ kiadóhivata­lához (Kolozsvár, belközép utcza 33. sz ) kül­dendők. Az„ELLENZÉK“ kiadóhivatala Egész évre . . Háromnegyed évre Fél évre . . . Negyedévre . . Egy hónapra . . 16 frt 12 frt 8 frt 4 frt I frt 50 kr. AZ „ELLENZÉK“ TÁRCZAJA 1885. Junius 30. Geliczei Péter: Székely népballada. 'Benedek Elek és Sebesi Jób kézirat-gyűjte­ményéből ) 'Istietalálkozék két nagy erős vitéz: ételül Simon s Geliczei Péter. Mkjt megkérdezi Zetelaki Simon : „Ki vagy te, mi vagy te, minek jöttél ide ?“ Szívil fölfelélé Geliczei Péter : Am ismersz, nem láttál, nem is tudod nevem ! J! tadom, hallottad sok cselekedetem : ^ nagyok hires Geliczei Péter ! Het e világon csak egy vitéz vagyon, ^ Tdem mérkőzik, azt keresem nagyon . . . h vagy az, te vagy az, Zetelaki Simon !“ Alatt összecsaptak. Alkonyatba' vala, mikor megkezdették, ^rw hajnal vala, de be nem végezték, összecsaptak, harang kondul vala, ‘ °*ág nem végezték , sötét éjjel vala, ^ ^végezték. M­­aelala mostan Zetelaki Simon : i'k­ 7°lua te néked véredet ontanom. H°ak el békességre . '""*1 pej paripád add ide cserébe, 8fies«Sg fejébe.“ **l»ki Hí Simon lovához fordula, CZer Péter utánra indula * *­ ­ Az „O­r­s­z­á­g-V­i­l­á­g“ 26 számából.­­ Geliczei Péter, mondd elé, hol voltál? „Fogaras várába, Szaniszló vajdánál.“ Geliczei Péter, hol vetted a lovat ? „Jó Mihály vajdától, Déva vára alatt!“ Geliczei Péter, kinek ez a kardja ? „Enyém az! — Nem igaz? nincs a neved rajta! Geliczei Péter, a szél is azt mondja: Jó Simon vitéznek te valál gyilkosa. Te valál gyilkosa, de isten istenem 1 Üstökös fejedet lábadhoz tétetem 1 Az „Ellenzék4* és egy román kisasszony. — Az „Ellenzék“ eredeti tárczája. — A következő sorokat vesszük lapunk egy barátjától: T. Szerkesztő úr ! Egy igen igen épületes történetkét aka­rok elbeszélni. Ezelőtt három évvel történt. A kolozsvári Zene-Konzervatóriumban az évi záróü­nnepélyt tartották. A növendékek, kiket az igazgatóság bemutatott, épen oly szép előhaladást és sikert tanúsítottak ez­úttal is, mint e derék zeneiskolától már évek óta megszoktuk. Egyszer csak egy bukaresti lapban, a franczia nyelven szerkesztett L’I­ndé­pen­­dance Roumain­e-ben egy heves tá­madás jelent meg a kolozsvári Zene-Kon­zervatórium ellen. Arról volt szó a támadó czikkben, hogy az intézet még a zenében is erőszakkal magyarosulni igyekszik. Tudni­illik egy román eredetű kisasszonyt, ki az intézet egyik legtehetségesebb növendéke, az igazgatóság erőnek­ erejével arra akart kényszeritni, hogy az évi zárünnepélyen egy magyar zeneművet adjon elő hegedűn. A kisasszony atyja azonban, ki tántoríthatat­lan igaz román hazafi, nem tűrte meg leánya ilyetén erőszakos magyarosítását s nem engedte meg, hogy leánya az igazgató által kiszemelt magyar darabot előadja. Azonban az igazgatóság sem tágított s a házalkodásnak az jön a vége, hogy a kis­asszony nem lépett föl a zárünnepélyen. Te­hát elzáratott fényes tehetsége érvényesíté­sétől. Sőt (mint a bukaresti lap állította) az igazgatóság azért, mert a kisasszony nem használtatta fel­­magát a magyarosításra, azzal boszálta meg magát, hogy a kisasz­­szonyt a vizsgálatokon megbuktatta. A szavakra már nem emlékezem. De a panasz és támadás lényege ez volt. Én mert a Konzervatórium működését élénk figyelemmel kisérem, érdeklődtem a dolog iránt s utána járván a tényállásnak, megtudtam, hogy a L’Indépendance Roumai­­ne támadásából, egyetlen egy pont kivételé­vel, egy szó sem igaz. Ez pedig az volt, hogy az igazgatóság kérdéses kisasszony számára Ridley Kohnnak egy magyar stílü szép hegedű-kompozíc­ióját választotta ki azért, mert azt az illető növendék tehetsé­géhez és előhaladottságához képest legal­kalmasabbnak tartotta. E piece kiválasztásánál azonban eszébe sem jutott, hogy a kisasszony r­o­m­á­n ere­detű lévén, ő vagy atyja a magyar stilü darab miatt kifogást tesznek s annak kivá­lasztásából magyarositási kísérletet csinálnak ; arról pedig épen nem álmodott az igazgatóság, hogy az affaireből nemze­tiségi kérdést faragnak s még a külföldi sajtóban is lármát csapnak. Az meg tisztán ráfogás volt, hogy a kisasszonyt emiatt az affaire miatt a vizsgálaton megbuktatták volna. Erről szó sem volt; a kisasszony vizsgázott, még­pedig kitűnő sikerrel; csak a zárünnepélyen maradt el a föllépése, mert az igazgatóság igen helyesen: az előadandó darabok kiválasztására egyedül magát tar­totta illetékes szakértőnek, nem pedig a laikus atyát, s így, miután a növendék atyja nem egyezett bele a magyar stílű darab előadásába, a kisasszony föllépése a zárün­nepélyen elmaradt. A L’Indépendance Roumaine támadására akkoron a magyarországi sajtóból csak a budapesti Gazette de Hongrie czimü franczia lap reflektált s kiemelte, hogy ime a román izgatók még egy tisztán tanügyi és zené­­szeti ügyet is nemzetiségi támadásra használnak fel a magyarság ellen. Én nem tudom, a franczia lap honnan merítette téves értesülését és inspiráczióját e támadáshoz , de nem valószínűtlen, hogy a Gazetta Transilvaniei czímű brassói román lapból. De bárhonnan került is, eléggé jellemző arra, hogy bár most, há­rom év múlva, fölemlíttessük. Jellemző pedig azért, mert itt még nem ért véget történetkém. Azóta ugyanis kérdésben forgó román származású kisasszony, daczára a magyar erőszakoskodásnak (! ?) szorgalmasan tanult. Úgy hogy ma egyike a kolozsvári Zene­­konzervatórium legkiválóbb tanítványainak. Igen mert a három év előtti affaireből az atya nem csinált háborút, hanem tovább ta­níttatta leányát a kitűnő zeneintézetben, melynek a kisasszony, feltűnő jutányos, alig egy néhány forintnyi évi tandíj mellett, elejétől kezdve tanítványa volt. Az idei záróünepélyen a kisasszony szép hegedű­játéka általános feltűnést kel­tett és rendkívüli sikert aratott. És csodálatos! Az Ellenzék, a sovi­­nista Ellenzék, nem csinált a dologból nem­zetiségi kérdést. Nem hallgatta agyon a kisasszony kiváló sikerét csak azért, mert román származású, hanem kellően mél­tatta és meleg hangon tartott referádájá­­ban érdeme szerint megdicsérte. Ezt a dicséretet és referádát a bras­sói Gazetta Tv. sietett egész terjedelmében lefordítani és átvenni. Egyúttal nagy öröm­mel hozzáteszi, hogy kérdéses kisasszony, valamint nővére, kik ilyen kitűnő tehetség és művészi hajlam jeleit adták, egy ko­lozsvári derék román hazafi leányai. Igen, mert a kiváló hegedűjátszó kis­asszony nem más, mint Pap Elek kolozs­vári ügyvéd leánya, Szidónia, valamint nővére, Anna k. a., aki viszont a zongo­rán tüntette ki magát a Konzervatórium legutóbbi zárünnepélyén. 1000 forint. Nehogy 10000 vagy épen 100.000 irtot tessék olvasni. Nem, csak ezer fo­rintról van szó. Még­pedig olyan ezer fo­rintról, melyet dr. Haynald Lajos, Ka­locsa bíboros érseke, az Erdélyrészi Ma­gyar Közművelődési Egyesületnek aján­dékozott. Az egyesület bizonyára a legnagyobb hálával fogadandóa ő emi­nencziája e nagylelkű adományát, a köz­vélemény pedig kitörő lelkesedéssel fogja üdvözölni az ékesszóló főpapot első­sor­ban a nemes példaadásért. Igen, mert Haynald adományának, melylyel a kulturegylet tagjai sorába lépett, jelentősége nem az összeg nagy­ságában rejlik, hanem abban, hogy ki­­t­ő­l származik. Noblesse oblige. Minél előkelőbb helyet foglal el valaki a társadalom­ban , annál nagyobb kötelességek sú­lyát kell viselnie. Különösen áll ez a nemzeti nagy czélok tekintetében, me­lyek megvalósítását az állam, vagy tár­sadalom maga elé tűzte. Dr. Haynald Lajos ő eminencziája egy ilyen nagy nemzeti feladattal lépett szolidaritásba, midőn ezer forintját fel­ajánlotta a közművelődési egyesületnek. És a szolidaritásnak ez a kijelentése ország-világ előtt a legnagyobb hálára kötelezi iránta mindazokat, kik egész mélységében és fontosságában fel tud­ják fogni az egylet lobogójára felírt szent eszmét. És ő eminencziája nagylelkű ado­mányának jelentősége, ismételjük, nem az összeg nagyságában rejlik, hanem abban, hogy egy Haynald czélunkat, törekvésünket helyesli, azoknak előmoz­dításához ő maga is hozzájárul és eként tettével nyíltan felszólítja a magas klé­rust hasonló támogatásra. Az az ezer forint, melyet ő emi­nencziája dús pénztárából e czélra ál­doz, valljuk meg őszintén, édeskevés a kitűzött feladatok megoldására elkerül­hetetlenül szükséges óriási összegekhez képest. Olyan csekélyke tőke ez, mely­nek kamatjaiból még talán egyetlen egy népiskola tanszereit sem lehetne éven­­ként beszerezni. Olyan csekélyke ösz­­szeg, melynél tízszerte, húszszorta, öt­­venszerte nagyobb pénzáldozatot is ho­zott már a kalocsai érsek, érseki me­gyéjének több közhasznú intézeteinek fölsegélésére, olyan intézetekre, melyek­nek jelentősége pedig össze sem hason­lítható azon fenséges nemzeti czélokkal és feladatokkal, melyekre a magyar társadalom az Erdélyrészi Közművelő­dési Egyesület megalkotásával vállal­kozott.­­ Ámde ismételjük : nem az összeg nagy­sága, hanem az adomány jelentősége miatt tartjuk mély hálára lekötelezett­nek az egyesületet s közvetve az egész magyar társadalmat ő eminencziája iránt. Dr. Haynald Lajos példaadása fel fogja rázni megfoghatatlan közönyéből a magyar társadalom összes felsőbb köreit, különösen pedig a magyar klé­rus tagjait. Mert mi kimondjuk nyíltan : mi sokszorosan többet reméltünk a magyar katholikus főpapság­tól anyagi áldozatokban és szellemi támogatásban egy­aránt, mint amennyiben kultúregyle­­tünk részesült. Nem akarjuk a jótékonyságot erő­szakolni. Azt is tudjuk, hogy dúsgaz­dag katholikus főpapjainkat amennyire elhalmozták múltból örökölt alkotmá­nyos intézményeink és fejedelmeink ke­gye földi javakkal, épen oly nagy és sok­felé igénybe vett anyagi áldoza­tok kötelességével terhelte meg dús er­szényeket. Ámde, anélkül hogy szemrehá­nyásra a legtávolabbról is gondolnánk, azt is ki kell mondanunk, hogy a ma­gyar főpapság, mely pedig a hazafias és nemzeti czélok megvalósítása terén mindig előljárt, ezúttal és még eddig élő, igen kevés kivétellel, teljesen közönyös állást foglalt el az Erdélyrészi Közmű­velődési Egyesülettel szemben. Pedig az ő példaadásukra roppant szükségünk van. Ha a magyar klérus, bármi csekély anyagi áldozattal is, de nyíltan és tettleg szolidaritásba lép egyletünkkel, akkor az egész magyar társadalmat bevontuk törekvéseink há­lózatába és a siker biztosított lesz. Szeretjük hinni, sőt meg vagyunk győződve, hogy a nagynevű kalocsai egyházfejedelem fölemelő példája fel fogja olvasztani az eddig tapasztalt kö­zöny jegét s nemsokára az egész haza­fias magyar klérust az Erdélyrészi Köz­mivelődési Egyesület táborában fogjuk­­ üdvözölni! Politikai hírek A kiegyezés. A Magyarország és Ausz­­­­tria közötti kiegyezés mindinkább leköti az általános érdeklődést. Az utolsó kiegyezést 1­878 junius 27-én kötötték meg s másnap az az jun. 28-án életbe lépett, 1888. junius 28-áig tehát az uj kiegyezésnek megkötve s a két állam törvényhozásai által szente­sítse kell lennie. Azonban 1887. jan. havá­ban a magyar képviselőház tagjainak meg­bízása lejár, a magyar kormány sem a ki­egyezési tervet nem akarja a választási mozgalmakban izgatott viták tárgyává ten­ni, sem a kiegyezésre vonatkozó törvények tárgyalását sem akarja az országgyűlés utolsó ülésszakára tenni, midőn a választá­si mozgalmak a parlamenti tárgyalásokra már bizonyos hatást gyakorolnak. A kie­gyezés ennél fogva már a mostani ország­gyűlés most következő második ülésszaká­ban tárgyalás alá kerül, s ha csak lehet­séges, minden­esetre el is intéztetik mind­két állam törvényhozása által. Kállay Béni bosnyák miniszter befejez­te körútját az okkupált tartományokban és f. hó 27-én Szerajevóból Bécsbe utazott. A nagyszebeni g. ker. szeminárium és az állami tanítók. A „Bp. H.“ írja: a gö­rög keleti vallásu oláhok a felekezeti isko­lákhoz kerülő állami képezdei növendékek képesítő oklevelét nem tekintik érvényesnek s az egyszer képesített tanítót újabb vizs­gálatra a nagyszebeni érseki szeminárium vizsgáló bizottsága elé utalják. Hiába való minden felfolyamodás, bizonyítvány-igazolás, tanfelügyelői védelem, a gör. bes. egyházi praeparandia, noha szintén államsegélyt élvez, illetékesebbnek tekinti magát tanítói oklevelek dolgában a magyar közokt. mi­nisztérium illető közegeinél. Kedvcsinálóul ellátják az illető tanítót annyi útiköltség­­gel, mennyiből egy takarékos ember Nagy­szebent megjárva, félre is tehet magának valamit. És ez a kis haszon már többeket rávitt a törvénytelen kívánság teljesítésére : ellátogattak Nagyszebenbe , ott új bizo­­nyítvánnyal cserélték föl a régit, mely ne­kik rendes és végleges kinevezést nem biz­tosít a g. kel. iskoláknál. Meglehet, az is sarkalja most a szorongatott tanítókat, hogy az anyagi előnyön felül a gyenge magyar diploma helyett jó vagy kitűnő ro­mán diplomához jutni nem épen nagy fá­radságba kerül. A magyarországi szerbek folyó hó 27-én Zomborban tartottak értekezletet a szerb egyházi kongresszus ügyében, és teljesen ma­gukévá tették a horvátországi szerbek pro­­grammját, melyet a zágrábi konferenczia al­kalmából részletesen ismertettünk. A magyar-horvát regnikolaris küldöttség horvát albizottságának előadója , Z­s­i­v­k­o­vi­c­s dr. volt osz­tályfőnök és báni helytartó, elkészült jelentésével. Az „EP”-nek a következőket távírják Zágrábból a Zsivko­­vics elaborátumáról. Zsivkovics nem követeli ugyan a kiegyezési törvény megváltoztatását, de a következtetések, melyeket a kiegyezési törvény alkalmazásából von, al­kalmasaknak látszanak arra, hogy Horvát-Szlavónország­nak Magyarországhoz való viszonyát gyökeresen meg fogja változtatni. Kétségbe vonja az államegységet és csak az államközösséget ismeri el, ezt a legszélsőbb kö­vetkezetességgel akarja keresztülvitetni, ami az ország­gyűlés által tizenkét év óta hozott törvények megváltoz­tatását tételezi fel, minek továbbá az lenne a követke­zése, hogy jövőben külön magyar és külön közös költ­ségvetés lenne az országgyűlés elé tejesztendő, habár óvakodik azt az álláspontot, hogy Horvátország állam, határozottan elfogadni. A munkálatnak egy külön része a gazdasági és pénzügyi kérdésekkel foglalkozik és an­nak szükségét igyekszik kimutatni, hogy Horvát-Szla­­vonország részére biztosíttassanak a beruházások az állam jövedelmeiből, és hogy megfelelő tarifa­politika állpittas­­sék meg. dr. Zsivkovics nem említ konkrét eseteket, sem a czimer-kérdés fejtegetésébe nem bocsátkozik, mely közvetlen oka volt a regnikoláris küldöttség egybehívá­­sának. Az új főrendiházban a protestáns felekezeteket a következők fogják képviselni a törvény alapján hiva­taluknál fogva : Révész Bálint, K­u­n Bertalan, Pap Gábor református püspökök, Teutsch J., Geduly Lajos, K­a­r­s­a­y Sándor ágostai evang. püspökök. Br. V­a­y Miklós, Tisza Kálmán, br. Kemény Gábor ev. ref. főgondnokok. Br. P­r­ó­n­ay Dezső ágost. ev. egye­temes főfelügyelő. Szentiványi Márton, Péchy Tamás az ágost. ev. egyház két kerületi felügyelője. D­á­­niel Gábor unitárius főgondnok. A sertésháború Bukarestből távírják : egy legközelebb tartott miniszteri tanács­kozáson azt a kérdést vetették fel, hogy mi­lyen rendszabályokat kellene alkalmazni, hogy a magyar kormány a románi­ai sertések bevitelét ismét megen­gedje. A kabinet egyik tagja azt indítvá­nyozta, hogy Magyar­ország ellen teljes határzárt kell elrendelni, úgy, hogy ausztria-magyarországi czikkek csak a Dunán vagy Bukovinán át bocsát­tassanak Romániába. Ezt az indít­ványt a kabinet elvetette és el­határozta, hogy előbb egy hivatalos egyént küld Budapestre újabb tárgyalások végett, és csak ha ennek eredménye nem volna, fog a represszáliákhoz nyúlni. Magyar kulturegylet. Magyar szövetség. A „Budapesti Hírla­p“írja a fen­tebbi czím alatt a következőket. * A magyar közművelődési egyesületek szerves összefüggés nélkül dolgoznak. Elér­kezett ideje annak, hogy sorakozzanak. Szükséges, hogy a külön­böző társulatok igazgatói értekezletre gyűljenek ösz­­sze Budapesten, a csatlako­zást megbeszélni. Erre legalkalmasabb idő az ősz, október hava, mikor a képviselőház már együtt van s a kiállítás utolsó heteiben élénk vonzerőt gyakorol. Addig van idő a társulatok ke­belében megbeszélni a dolgot és meghatal­mazottakat választani a konferencziára, mely hogy létesüljön, élénken óhajtjuk. De csak úgy létesüljön, hogy egyszersmind si­kerüljön. Ezért az eszmét előre meg kell vitatni s az ügyet jól elő kell készíteni. A sajtó írjon róla s illetékes emberek vegyék a dolgot kezükbe. úgy képzeljük az eljárást, hogy va­lamely egyesület, akár a legöregebb: a sá­­rosi, akár a központi, a budapesti, akár a

Next