Ellenzék, 1885. január-június (6. évfolyam, 2-148. szám)
1885-06-30 / 148. szám
/ 14§* szám Kolozsvár, kedd, junius 30. 1335 Hatodik évfolyam. SZERKESZTŐI IRODA: Belkirity-utcza !6. sz. hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. AZ „ELLENZÉK“ ELŐFIZETÉSI DIJA: Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva ítt...................16 írt. jj Negyedévré ... 4 frt. ...................... 8 frt. 11 Egy hóra helyben . 1 frt 60 kr. Egyes szám ára 5 kr. Megjelnik az „Ellenzék“ mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével. Kéziratok nem adatnak vissza. politikai és társadalmi napilap. KIADÓHIVATAL: Kolozsvárt, Belközép-utcza 33. szám. A HIRDETÉSI DIJAK alku utján állapíttatnak meg. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadóhivatal. Nyílttéri czikkek gázmond sora után 20 kr. fizetendő. lapunk mai számának tartalma : Az olvasóhoz. . Ezer forint, irányczikk. — Politikai hirek. — Manjru kulturegylet kimutatásai. — Egyházi ünnepély. — Hűtéslét. — Mindenféle. — Közgazdaság. Tárca ák : Geliczei Péter, székely népballada. Kit „Ellenzék“ és egy román kisasszony. — Csak ■évleg feleség, angol regény. Az olvasóhoz. Előfizetést nyitunk az 1885 dik év második felére. Nem teszünk ígéretet a jövőre, hanem viltatkozunk a múltra. Azok leszünk, a kik voltunk. A jónak őszinte elismerői ; a rosznak pancsolói, az igazságnak védői ; a gonosz cselekedetek üldözői. Munkásságunknak kitartást ad az a meggyőződés, hogy midőn elveinkért sorompóba szállnak , hazánknak teszünk szolgálatot. Épen ezért a békés küzdelem minden tisztességes fegyverét fölhasználjuk azon elvek győzelméért, melyek Magyarország gazdasági, törvényhozási és katonai függetlenségét jelentik. Czélunkat öntudatosan követjük. Meg akarjuk és meg fogjuk magyarázna olvasóinknak, hogy a politika mai iránya téves, működése meddő s az csak akkor jön a korszak törekvéseivel és a nemzet érdekeivel harmóniába, ha követi az életnek azon önczélú útját, melyet az őstermészet minden lénynek s a történelem minden népnek megjelölt. A közlelkiismeretre súlyosan nehezedik az a bizalmatlanság, melylyel minden eszmét fogad, ha nem jár vele a rögtönös siker látszata. Kötelességünk tehát megedzeni a hitet, serkenteni a kitartás elemeit, s fölvilágosítani az iránt, hogy embernek és hazafinak nemcsak a mai nappal kell számolni, hanem komoly tartozásai vannak a jövendő iránt is. Balfogalmakat fogunk lerombolni, midőn a kormánypárt divatos jelszavait megcáfolandjuk. A közélet igazságait juttatjuk érvényre, midőn valakit meggyőzünk nézeteink helyességéről. Cselekedetek és cselekvők megítélésében tollunkat a kötelességérzet őszintesége s vezérli. E téren senkinek sem vagyunk s sem lekötelezettjei, sem alárendeltjei. Hajónknak az elvekben biztos iránytűje van, melytől sem a szélvész, sem a zápor, sem a nap heve el nem szakíthat — s ha akár a közönyösség zátonya állítaná meg munkásságunkat, akár a közélet egy előre nem látható vihara törné össze hajónkat: az iránytűnek meg kell maradni, hogy a zátonyon is tanúságot tegyen czéljainkról, s a szétdarabolt roncsokat is tovább vezethesse a megkezdett után. A bajok nem változnak, de sokasodnak , munkánk sem változik tehát az irányban, de megszaporodik az akaratban. Az idő nem kedvezett a nemzeti aspiráczióknak — mi sem kedvezhetünk magunknak a pihenés által. Saját önérzetünknek tartozunk azzal, hogy ne ízlésrontó és idegingerlő olvasmányokkal tegyük lapunkat „érdekessé“, hanem minden rovatunkban figyelemmel legyünk a komoly tartalomra és az erkölcsnemesítő elemekre. Ennyi a mondanivalónk. Az olvasóközönségtől függ annak megítélése, hogy szükségesek vagyunk-e ? Az„ELLENZÉK“ szerkesztősége. Az „ELLENZÉK“ előfizetési feltételei: A lap megjelenik mindennap, ünnep és vasárnap után következő napokat kivéve. Az előfizetések az „ELLENZÉK“ kiadóhivatalához (Kolozsvár, belközép utcza 33. sz ) küldendők. Az„ELLENZÉK“ kiadóhivatala Egész évre . . Háromnegyed évre Fél évre . . . Negyedévre . . Egy hónapra . . 16 frt 12 frt 8 frt 4 frt I frt 50 kr. AZ „ELLENZÉK“ TÁRCZAJA 1885. Junius 30. Geliczei Péter: Székely népballada. 'Benedek Elek és Sebesi Jób kézirat-gyűjteményéből ) 'Istietalálkozék két nagy erős vitéz: ételül Simon s Geliczei Péter. Mkjt megkérdezi Zetelaki Simon : „Ki vagy te, mi vagy te, minek jöttél ide ?“ Szívil fölfelélé Geliczei Péter : Am ismersz, nem láttál, nem is tudod nevem ! J! tadom, hallottad sok cselekedetem : ^ nagyok hires Geliczei Péter ! Het e világon csak egy vitéz vagyon, ^ Tdem mérkőzik, azt keresem nagyon . . . h vagy az, te vagy az, Zetelaki Simon !“ Alatt összecsaptak. Alkonyatba' vala, mikor megkezdették, ^rw hajnal vala, de be nem végezték, összecsaptak, harang kondul vala, ‘ °*ág nem végezték , sötét éjjel vala, ^ ^végezték. Maelala mostan Zetelaki Simon : i'k 7°lua te néked véredet ontanom. H°ak el békességre . '""*1 pej paripád add ide cserébe, 8fies«Sg fejébe.“ **l»ki Hí Simon lovához fordula, CZer Péter utánra indula * * Az „Ország-Világ“ 26 számából. Geliczei Péter, mondd elé, hol voltál? „Fogaras várába, Szaniszló vajdánál.“ Geliczei Péter, hol vetted a lovat ? „Jó Mihály vajdától, Déva vára alatt!“ Geliczei Péter, kinek ez a kardja ? „Enyém az! — Nem igaz? nincs a neved rajta! Geliczei Péter, a szél is azt mondja: Jó Simon vitéznek te valál gyilkosa. Te valál gyilkosa, de isten istenem 1 Üstökös fejedet lábadhoz tétetem 1 Az „Ellenzék4* és egy román kisasszony. — Az „Ellenzék“ eredeti tárczája. — A következő sorokat vesszük lapunk egy barátjától: T. Szerkesztő úr ! Egy igen igen épületes történetkét akarok elbeszélni. Ezelőtt három évvel történt. A kolozsvári Zene-Konzervatóriumban az évi záróünnepélyt tartották. A növendékek, kiket az igazgatóság bemutatott, épen oly szép előhaladást és sikert tanúsítottak ezúttal is, mint e derék zeneiskolától már évek óta megszoktuk. Egyszer csak egy bukaresti lapban, a franczia nyelven szerkesztett L’Indépendance Roumaine-ben egy heves támadás jelent meg a kolozsvári Zene-Konzervatórium ellen. Arról volt szó a támadó czikkben, hogy az intézet még a zenében is erőszakkal magyarosulni igyekszik. Tudniillik egy román eredetű kisasszonyt, ki az intézet egyik legtehetségesebb növendéke, az igazgatóság erőnek erejével arra akart kényszeritni, hogy az évi zárünnepélyen egy magyar zeneművet adjon elő hegedűn. A kisasszony atyja azonban, ki tántoríthatatlan igaz román hazafi, nem tűrte meg leánya ilyetén erőszakos magyarosítását s nem engedte meg, hogy leánya az igazgató által kiszemelt magyar darabot előadja. Azonban az igazgatóság sem tágított s a házalkodásnak az jön a vége, hogy a kisasszony nem lépett föl a zárünnepélyen. Tehát elzáratott fényes tehetsége érvényesítésétől. Sőt (mint a bukaresti lap állította) az igazgatóság azért, mert a kisasszony nem használtatta felmagát a magyarosításra, azzal boszálta meg magát, hogy a kisaszszonyt a vizsgálatokon megbuktatta. A szavakra már nem emlékezem. De a panasz és támadás lényege ez volt. Én mert a Konzervatórium működését élénk figyelemmel kisérem, érdeklődtem a dolog iránt s utána járván a tényállásnak, megtudtam, hogy a L’Indépendance Roumaine támadásából, egyetlen egy pont kivételével, egy szó sem igaz. Ez pedig az volt, hogy az igazgatóság kérdéses kisasszony számára Ridley Kohnnak egy magyar stílü szép hegedű-kompozícióját választotta ki azért, mert azt az illető növendék tehetségéhez és előhaladottságához képest legalkalmasabbnak tartotta. E piece kiválasztásánál azonban eszébe sem jutott, hogy a kisasszony román eredetű lévén, ő vagy atyja a magyar stilü darab miatt kifogást tesznek s annak kiválasztásából magyarositási kísérletet csinálnak ; arról pedig épen nem álmodott az igazgatóság, hogy az affaireből nemzetiségi kérdést faragnak s még a külföldi sajtóban is lármát csapnak. Az meg tisztán ráfogás volt, hogy a kisasszonyt emiatt az affaire miatt a vizsgálaton megbuktatták volna. Erről szó sem volt; a kisasszony vizsgázott, mégpedig kitűnő sikerrel; csak a zárünnepélyen maradt el a föllépése, mert az igazgatóság igen helyesen: az előadandó darabok kiválasztására egyedül magát tartotta illetékes szakértőnek, nem pedig a laikus atyát, s így, miután a növendék atyja nem egyezett bele a magyar stílű darab előadásába, a kisasszony föllépése a zárünnepélyen elmaradt. A L’Indépendance Roumaine támadására akkoron a magyarországi sajtóból csak a budapesti Gazette de Hongrie czimü franczia lap reflektált s kiemelte, hogy ime a román izgatók még egy tisztán tanügyi és zenészeti ügyet is nemzetiségi támadásra használnak fel a magyarság ellen. Én nem tudom, a franczia lap honnan merítette téves értesülését és inspiráczióját e támadáshoz , de nem valószínűtlen, hogy a Gazetta Transilvaniei czímű brassói román lapból. De bárhonnan került is, eléggé jellemző arra, hogy bár most, három év múlva, fölemlíttessük. Jellemző pedig azért, mert itt még nem ért véget történetkém. Azóta ugyanis kérdésben forgó román származású kisasszony, daczára a magyar erőszakoskodásnak (! ?) szorgalmasan tanult. Úgy hogy ma egyike a kolozsvári Zenekonzervatórium legkiválóbb tanítványainak. Igen mert a három év előtti affaireből az atya nem csinált háborút, hanem tovább taníttatta leányát a kitűnő zeneintézetben, melynek a kisasszony, feltűnő jutányos, alig egy néhány forintnyi évi tandíj mellett, elejétől kezdve tanítványa volt. Az idei záróünepélyen a kisasszony szép hegedűjátéka általános feltűnést keltett és rendkívüli sikert aratott. És csodálatos! Az Ellenzék, a sovinista Ellenzék, nem csinált a dologból nemzetiségi kérdést. Nem hallgatta agyon a kisasszony kiváló sikerét csak azért, mert román származású, hanem kellően méltatta és meleg hangon tartott referádájában érdeme szerint megdicsérte. Ezt a dicséretet és referádát a brassói Gazetta Tv. sietett egész terjedelmében lefordítani és átvenni. Egyúttal nagy örömmel hozzáteszi, hogy kérdéses kisasszony, valamint nővére, kik ilyen kitűnő tehetség és művészi hajlam jeleit adták, egy kolozsvári derék román hazafi leányai. Igen, mert a kiváló hegedűjátszó kisasszony nem más, mint Pap Elek kolozsvári ügyvéd leánya, Szidónia, valamint nővére, Anna k. a., aki viszont a zongorán tüntette ki magát a Konzervatórium legutóbbi zárünnepélyén. 1000 forint. Nehogy 10000 vagy épen 100.000 irtot tessék olvasni. Nem, csak ezer forintról van szó. Mégpedig olyan ezer forintról, melyet dr. Haynald Lajos, Kalocsa bíboros érseke, az Erdélyrészi Magyar Közművelődési Egyesületnek ajándékozott. Az egyesület bizonyára a legnagyobb hálával fogadandóa ő eminencziája e nagylelkű adományát, a közvélemény pedig kitörő lelkesedéssel fogja üdvözölni az ékesszóló főpapot elsősorban a nemes példaadásért. Igen, mert Haynald adományának, melylyel a kulturegylet tagjai sorába lépett, jelentősége nem az összeg nagyságában rejlik, hanem abban, hogy kitől származik. Noblesse oblige. Minél előkelőbb helyet foglal el valaki a társadalomban , annál nagyobb kötelességek súlyát kell viselnie. Különösen áll ez a nemzeti nagy czélok tekintetében, melyek megvalósítását az állam, vagy társadalom maga elé tűzte. Dr. Haynald Lajos ő eminencziája egy ilyen nagy nemzeti feladattal lépett szolidaritásba, midőn ezer forintját felajánlotta a közművelődési egyesületnek. És a szolidaritásnak ez a kijelentése ország-világ előtt a legnagyobb hálára kötelezi iránta mindazokat, kik egész mélységében és fontosságában fel tudják fogni az egylet lobogójára felírt szent eszmét. És ő eminencziája nagylelkű adományának jelentősége, ismételjük, nem az összeg nagyságában rejlik, hanem abban, hogy egy Haynald czélunkat, törekvésünket helyesli, azoknak előmozdításához ő maga is hozzájárul és eként tettével nyíltan felszólítja a magas klérust hasonló támogatásra. Az az ezer forint, melyet ő eminencziája dús pénztárából e czélra áldoz, valljuk meg őszintén, édeskevés a kitűzött feladatok megoldására elkerülhetetlenül szükséges óriási összegekhez képest. Olyan csekélyke tőke ez, melynek kamatjaiból még talán egyetlen egy népiskola tanszereit sem lehetne évenként beszerezni. Olyan csekélyke öszszeg, melynél tízszerte, húszszorta, ötvenszerte nagyobb pénzáldozatot is hozott már a kalocsai érsek, érseki megyéjének több közhasznú intézeteinek fölsegélésére, olyan intézetekre, melyeknek jelentősége pedig össze sem hasonlítható azon fenséges nemzeti czélokkal és feladatokkal, melyekre a magyar társadalom az Erdélyrészi Közművelődési Egyesület megalkotásával vállalkozott. Ámde ismételjük : nem az összeg nagysága, hanem az adomány jelentősége miatt tartjuk mély hálára lekötelezettnek az egyesületet s közvetve az egész magyar társadalmat ő eminencziája iránt. Dr. Haynald Lajos példaadása fel fogja rázni megfoghatatlan közönyéből a magyar társadalom összes felsőbb köreit, különösen pedig a magyar klérus tagjait. Mert mi kimondjuk nyíltan : mi sokszorosan többet reméltünk a magyar katholikus főpapságtól anyagi áldozatokban és szellemi támogatásban egyaránt, mint amennyiben kultúregyletünk részesült. Nem akarjuk a jótékonyságot erőszakolni. Azt is tudjuk, hogy dúsgazdag katholikus főpapjainkat amennyire elhalmozták múltból örökölt alkotmányos intézményeink és fejedelmeink kegye földi javakkal, épen oly nagy és sokfelé igénybe vett anyagi áldozatok kötelességével terhelte meg dús erszényeket. Ámde, anélkül hogy szemrehányásra a legtávolabbról is gondolnánk, azt is ki kell mondanunk, hogy a magyar főpapság, mely pedig a hazafias és nemzeti czélok megvalósítása terén mindig előljárt, ezúttal és még eddig élő, igen kevés kivétellel, teljesen közönyös állást foglalt el az Erdélyrészi Közművelődési Egyesülettel szemben. Pedig az ő példaadásukra roppant szükségünk van. Ha a magyar klérus, bármi csekély anyagi áldozattal is, de nyíltan és tettleg szolidaritásba lép egyletünkkel, akkor az egész magyar társadalmat bevontuk törekvéseink hálózatába és a siker biztosított lesz. Szeretjük hinni, sőt meg vagyunk győződve, hogy a nagynevű kalocsai egyházfejedelem fölemelő példája fel fogja olvasztani az eddig tapasztalt közöny jegét s nemsokára az egész hazafias magyar klérust az Erdélyrészi Közmivelődési Egyesület táborában fogjuk üdvözölni! Politikai hírek A kiegyezés. A Magyarország és Ausztria közötti kiegyezés mindinkább leköti az általános érdeklődést. Az utolsó kiegyezést 1878 junius 27-én kötötték meg s másnap az az jun. 28-án életbe lépett, 1888. junius 28-áig tehát az uj kiegyezésnek megkötve s a két állam törvényhozásai által szentesítse kell lennie. Azonban 1887. jan. havában a magyar képviselőház tagjainak megbízása lejár, a magyar kormány sem a kiegyezési tervet nem akarja a választási mozgalmakban izgatott viták tárgyává tenni, sem a kiegyezésre vonatkozó törvények tárgyalását sem akarja az országgyűlés utolsó ülésszakára tenni, midőn a választási mozgalmak a parlamenti tárgyalásokra már bizonyos hatást gyakorolnak. A kiegyezés ennél fogva már a mostani országgyűlés most következő második ülésszakában tárgyalás alá kerül, s ha csak lehetséges, mindenesetre el is intéztetik mindkét állam törvényhozása által. Kállay Béni bosnyák miniszter befejezte körútját az okkupált tartományokban és f. hó 27-én Szerajevóból Bécsbe utazott. A nagyszebeni g. ker. szeminárium és az állami tanítók. A „Bp. H.“ írja: a görög keleti vallásu oláhok a felekezeti iskolákhoz kerülő állami képezdei növendékek képesítő oklevelét nem tekintik érvényesnek s az egyszer képesített tanítót újabb vizsgálatra a nagyszebeni érseki szeminárium vizsgáló bizottsága elé utalják. Hiába való minden felfolyamodás, bizonyítvány-igazolás, tanfelügyelői védelem, a gör. bes. egyházi praeparandia, noha szintén államsegélyt élvez, illetékesebbnek tekinti magát tanítói oklevelek dolgában a magyar közokt. minisztérium illető közegeinél. Kedvcsinálóul ellátják az illető tanítót annyi útiköltséggel, mennyiből egy takarékos ember Nagyszebent megjárva, félre is tehet magának valamit. És ez a kis haszon már többeket rávitt a törvénytelen kívánság teljesítésére : ellátogattak Nagyszebenbe , ott új bizonyítvánnyal cserélték föl a régit, mely nekik rendes és végleges kinevezést nem biztosít a g. kel. iskoláknál. Meglehet, az is sarkalja most a szorongatott tanítókat, hogy az anyagi előnyön felül a gyenge magyar diploma helyett jó vagy kitűnő román diplomához jutni nem épen nagy fáradságba kerül. A magyarországi szerbek folyó hó 27-én Zomborban tartottak értekezletet a szerb egyházi kongresszus ügyében, és teljesen magukévá tették a horvátországi szerbek programmját, melyet a zágrábi konferenczia alkalmából részletesen ismertettünk. A magyar-horvát regnikolaris küldöttség horvát albizottságának előadója , Zsivkovics dr. volt osztályfőnök és báni helytartó, elkészült jelentésével. Az „EP”-nek a következőket távírják Zágrábból a Zsivkovics elaborátumáról. Zsivkovics nem követeli ugyan a kiegyezési törvény megváltoztatását, de a következtetések, melyeket a kiegyezési törvény alkalmazásából von, alkalmasaknak látszanak arra, hogy Horvát-Szlavónországnak Magyarországhoz való viszonyát gyökeresen meg fogja változtatni. Kétségbe vonja az államegységet és csak az államközösséget ismeri el, ezt a legszélsőbb következetességgel akarja keresztülvitetni, ami az országgyűlés által tizenkét év óta hozott törvények megváltoztatását tételezi fel, minek továbbá az lenne a következése, hogy jövőben külön magyar és külön közös költségvetés lenne az országgyűlés elé tejesztendő, habár óvakodik azt az álláspontot, hogy Horvátország állam, határozottan elfogadni. A munkálatnak egy külön része a gazdasági és pénzügyi kérdésekkel foglalkozik és annak szükségét igyekszik kimutatni, hogy Horvát-Szlavonország részére biztosíttassanak a beruházások az állam jövedelmeiből, és hogy megfelelő tarifapolitika állpittassék meg. dr. Zsivkovics nem említ konkrét eseteket, sem a czimer-kérdés fejtegetésébe nem bocsátkozik, mely közvetlen oka volt a regnikoláris küldöttség egybehívásának. Az új főrendiházban a protestáns felekezeteket a következők fogják képviselni a törvény alapján hivataluknál fogva : Révész Bálint, Kun Bertalan, Pap Gábor református püspökök, Teutsch J., Geduly Lajos, Karsay Sándor ágostai evang. püspökök. Br. Vay Miklós, Tisza Kálmán, br. Kemény Gábor ev. ref. főgondnokok. Br. Prónay Dezső ágost. ev. egyetemes főfelügyelő. Szentiványi Márton, Péchy Tamás az ágost. ev. egyház két kerületi felügyelője. Dániel Gábor unitárius főgondnok. A sertésháború Bukarestből távírják : egy legközelebb tartott miniszteri tanácskozáson azt a kérdést vetették fel, hogy milyen rendszabályokat kellene alkalmazni, hogy a magyar kormány a romániai sertések bevitelét ismét megengedje. A kabinet egyik tagja azt indítványozta, hogy Magyarország ellen teljes határzárt kell elrendelni, úgy, hogy ausztria-magyarországi czikkek csak a Dunán vagy Bukovinán át bocsáttassanak Romániába. Ezt az indítványt a kabinet elvetette és elhatározta, hogy előbb egy hivatalos egyént küld Budapestre újabb tárgyalások végett, és csak ha ennek eredménye nem volna, fog a represszáliákhoz nyúlni. Magyar kulturegylet. Magyar szövetség. A „Budapesti Hírlap“írja a fentebbi czím alatt a következőket. * A magyar közművelődési egyesületek szerves összefüggés nélkül dolgoznak. Elérkezett ideje annak, hogy sorakozzanak. Szükséges, hogy a különböző társulatok igazgatói értekezletre gyűljenek öszsze Budapesten, a csatlakozást megbeszélni. Erre legalkalmasabb idő az ősz, október hava, mikor a képviselőház már együtt van s a kiállítás utolsó heteiben élénk vonzerőt gyakorol. Addig van idő a társulatok kebelében megbeszélni a dolgot és meghatalmazottakat választani a konferencziára, mely hogy létesüljön, élénken óhajtjuk. De csak úgy létesüljön, hogy egyszersmind sikerüljön. Ezért az eszmét előre meg kell vitatni s az ügyet jól elő kell készíteni. A sajtó írjon róla s illetékes emberek vegyék a dolgot kezükbe. úgy képzeljük az eljárást, hogy valamely egyesület, akár a legöregebb: a sárosi, akár a központi, a budapesti, akár a