Ellenzék, 1885. július-december (6. évfolyam, 149-302. szám)

1885-09-11 / 209. szám

Hatodik évfolyam. SZERKESZTŐI IRODA: stulirily-ntcM 16. sz. hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. AZ „ELLENZÉK” ELŐFIZETÉSI DIJA: Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva ívre...................16 frt. I! Negyedévre ... 4 frt. .... 8 frt.] Egy hóra helyben . 1 frt 60 kr. Egyes szám ára 5 kr. pgjeinikaiEllenzéki mindennap, a vasár- és ünnepnapok kivételével. Kéziratok nem adatnak vissza. i*u film' •80®. »»41111, Kolozsvár, péntek, szeptember II. 1685. KIADÓ HIVATAL: Kolozsvárt, Belközép-utcza 33. szám. A HIRDETÉSI DIJAK alku útján állapíttatnak meg. Bélyegdij minden hirdetés után 80 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt a kiadóhivatal. Nyílttéri czikkek gázmond sora után 20 kr. fizetendő. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Lapunk mai számának tartalma : Büntessük az ,-ilékst, irányczikk. — Politikai hírek. — Román tré- E. M. K. E. kimutatásai. — Levelek a kiállitott. — Művészet és tudomány. — Kolozsvári német rzinház. — A n.-szebeni Tageblattnak. — Mindenét. Közgazdaság. Tárcsák. Mit tehetnek az asszonyok — Dani királynéja, angol regény. Büntessük az árulókat! — A scathmán eset. — Lehetetlenné kell nekik tenni az írsitencziát. Igen, lépjen föl a társasom a nemzetiségi izgatók ellen. A toralány, látjuk, nem tesz semmit. A ribuna, mely a felségáruló román proamácziót közölte, máig sincs perbe fógva. Tavaly a választásoknál a kormánypárt, a főh és alispánok, polgármesterek és kir. ügyészek minden ok nélkül csapatostul fogatták be országszerte az ellenzéki választópolgárokat. Egy kurjantás az utczán, egy elejtett szó elég volt, hogy tisztességes polgárokat vasra verjen egy-egy szolgabíró. Most a nemzetiségek véres proklamácziókat szórnak szét az egész országban. A Tribuna minden megjegyzés nélkül közli azt, első íiben, csak utólag tesz rá egy-két kétértelmű megjegyzést. És a proklamáczió terjesztői, és a nemzetiségi izgatók, kik gyilkosságra, nyújtogatásra, rablásra, polgárháborúra itatják a tudatlan tömeget, szabadon a mak-kelnek. Lapjaik mindennap telek piszokkal, rágalommal az ország, a nemzet, az állam, sőt az uralkodó falad ellenében. És azt a sajtót az állam, a koriny, a hatóságok nem képesek megnézni. A hazafias (!), a hatalmas (!), a bölcs(!), az erélyes(!) laza Kálmán csak a parlamentben tud i nemzetiségek ellen pattogni, de c.celeselni nem mer. Néhát cselekedjék a magyar ártalom! Zúzza össze a nemzetiségi bujtosztókat Van hozzá joga, van hozzá szere. Tegyünk úgy országszerte, mint Szathmár város hazafias polgársága. Ne írjuk meg kebelünkben a hazaáruló izzatókat. Száműzzük őket társaságainkét; ne érintkezzünk velük társadalmiig; ne ismerjük őket, ne fogadjuk be őreinkbe. Igen, kezdjünk ellenök társadalmi küzdelmet. Majd meglátjuk: lesz-e :rejök és kitartásuk daczolni egy óriásiriadalommal, azoknak a hazaáruló emeknek ? Vajon, képesek lesznek-csak exisztálni is Magyarorországon, ha kilöki őket keegyszer a társadalom beléből ? Igen, kövessük Szathmár városnól- kövessük őket, kik olyan hatalmas példát adtak rá, hogy miként képes büntetni egy társadalom az árulókat. Az eset a következő: Dr. Lukács László tanár volt Szathmáron a kir. kath. gimnáziumban. A román nyelvet és irodalmat tanította. Lukács úr ahelyett, hogy a tudományt mivelte és tanította volna, beállott agitátornak. Résztvett mindennemű magyarellenes tüntetésben és üzelemben. Emiatt Szathmár megye és város törvényhatósága föliratot intézett a kormányhoz, hogy Lukácsot mozdítsák el állásáról. A kormány át is helyezte őt Szathmárról Losonczra. Ámde Lukács nem fogadta el az uj állomást, pedig Losonczon kétszer annyi fizetése lett volna t. i. 1400 frt, holott a szathmári gimnáziumnál csak 700 frt volt. Nem fogadta el, hanem Szathmáron maradt és püspökétől Laczfaluban lelkészi állást fogadott el. Lukács egyúttal Szathmár városa képviselőtestületének virilis tagja is volt. A városi bizottság azonban, igen helyesen, kimondotta határozatilag, hogy olyan hazafiatlan üzelmekbe keveredett embert nem fogad be kebelébe. Kizárta őt a városi képviselőtestületből. Lukács e határozatot megfelebbezte a belügyminiszterhez. A belügyminisztériumban, mely csak bürokratikus gépezet, de amelynek úgy látszik sem fogalma, sem érzéke a hazafiasság iránt, Szathmár város határozatát megsemmisítette. Erre aztán Lukácsnak volt annyi szemérmetlensége és megjelent a városi közgyűlésen. hó 7-én Alig ült le Lukács, felállott Boross Bálint országgyűlési képviselő, városi bizottsági tag s interpellácziót intézett a polgármesterhez, kérdezvén, hogy kézbesittetett-e Lukácsnak a közgyűlési határozat, melynek értelmében őt tagjai közé be nem fogadja? s ha igen, mi után jelent meg ő ma e határozat daczára is a közgyűlésen ? Miután a polgármester felvilágosította Borosst, hogy a közgyűlési határozat kézbesittetett Lukácsnak, s a mai közgyűlésbe, mint igazolt virilist hívta meg, Boross Bálint e kijelentés daczára Lukácsot a gyűlésteremben tolakodónak, szemtelennek bélyegezte, s roppant felindulás közt indítványozta, hogy mivel Lukácsnak személyére vonatkozó ügyek tárgyaltatnak, Lukács a gyűlésen ne vehessen részt. Felolvastatván az erre vonatkozó paragrafus, Lukács a polgármester felszólítására elhagyta a termet, azzal a kijelentéssel, hogy ha ügye letárgyalódik, visszajön. E kijelentéssel szemben Boross indítványára a közgyűlés egyhangúlag elhatározta, hogy Lukácsot kebelébe be nem fogadja, s ha mindazáltal mégis bejönne a terembe, vezettessék ki. A polgármester erre kijelentette, hogy Lukácsnak joga van a közgyűlésben jelen lenni, s mindaddig, míg mint nem képviselő is vagy bárki a nyilvános gyűlésekben jelen van, s magát illedelmesen viseli, ki nem vezethető. Erre a közgyűlés határozatképeit hiteles alakban kimondotta, hogy ha dr. Lukács László a most hozott határozat daczára is megjelennék a gyűlésteremben, a közgyűlés oszoljék fel, s akkor tartson gyűlést, mikor Lukács jelen nem lesz. Ez izgalmas jelenet lefolyása után a közgyűlési termet sok képviselő elhagyta, s a közgyűlés egész folyama alatt élénk izgatottság uralkodott a teremben. Már a gyűlést megelőző vasárnap beszéltek a skandalum lefolyásáról, s mintegy tervszerűleg megállapították a Lukácscsal szemben való eljárást. A közgyűlési terem szokatlanul népes volt, s ott voltak azok az intézők is, kik Lukács dákoromán üzelmeit mindig éber figyelemmel kísérték. Eddig a tudósítás a szathmári agitátor bűnhődéséről. íme: mind így kell sújtani a lelkiismeretlen bujtogatókat,akik önző magánérdekből, feltűnési viszketegségből, rosszakaratból vagy elvakultságból a polgárháború rémeit akarják istentelen kezekkel fölidézni hazánkban. Ismételjük: tegyük lehetetlenné rájuk az existencziát; büntessük társadalmilag, vesse ki kebeléből a bujtogatókat a társadalom! A magyar állam tehetetlen és gyenge. Legyen hát erős és kérlelhetetlen a magyar társadalom és tisztítsa meg a hazát a fekélyektől !*) «„ELLENZÉK“ TÁRCZÁJA 1886. Szeptember 11. Ilit tehetnek az asszonyok ? — Az „Ellenzék“ eredeti tárczája. — Jelen voltam az augusztus 31-ki lékelő nagygyűlésen. Komoly, eszes féregymással versenyeztek a leleményesben, a mi által a magyar fajt megmentül a végpusztulástól. Mindenki azzal segidte az egyletet a mivel tudta. A gazdag Jazzel, a szorgalmas munkával, a bölcs Picsával. És kik tették mindezt? A fér- Ak. Az eszme tőlük jött, a munkát ök véí®*ték, a gyűjtés körüli dicsőség oroszlán ***• az övék. Az alapító és pártoló tagok ‘‘gyrésze férfi. A családok az ők nevében ‘Okoztak. Ez mindeddig jól van. A bölcsségben nem versenyezhetünk velük. A ők nagyobb arányban végezhetik, a is inkább illeti őket, ez minden. De hát ha ők adják a pénzt, az eszi‘L a munkát, akkor mindent ők tesznek ’i marad nekünk , nőknek ? Valóban méltán feltámad bennünk a ^kenység, hogy nekünk nem marad tevük a tevékenységre. Keressünk. A házvezetés, a háztartás 1111 kezünkben van. Az erre szükséges esza saját belátásunk szerént költjük 4 férfi keresetének nagy részét a ház viszi el, tehát a mi kezünkön fordul meg. Csak arról van szó, hogy ezt mi módon használjuk fel. Honnan szerezzük be házi szükségleteinket ? Én nagyon szeretem a szép asztalneműt, érdekkel szemléltem sok úri asszony asztalán. És mit találtam ? A legtöbb háznál külföldi asztalneműt. Azokat a hazafias banketteket külföldi asztalneműről fogyasztják az urak. Pedig nálunk is készülnek ám és sokkal különbet, mint a külföldön. A nálunk készültnek három előnye van : először szebb mint a külföldi, mert nincs hamisítva a fonál ; másodszor tartósabb, mint a külföldi, melyet a klórral való fehérítés nagyon megront; harmadszor és végre is a miénk. De hát uram isten, mi, akik örökké hangsúlyozzuk a takarékosságot az államháztartásban, mi kövessük el a legnagyobb prédaságot ? Elnézzük, hogy tőlünk, a mi hazánkból kivigyék a nyers lent, a nyers kendert, és amiért kaptunk nyersen 10 krajczárt, ugyanazt visszaváltsuk mint kész iparczikket 10 fiton ? Hát nem nagy prédaság-e ez ? És ezt mi magyar nők léptennyomon elkövetjük. A nagyanyáink asztalneműje még most is jó, még most is ép, mert az hazai volt, de a mienkről bizony nem eszik az unokánk ! Ugyanez történik a gyapjúval, kiviszik kilóját 50 árjával és bizony egy méter posztóban, amit mi tőlük 5 forinton veszünk, nincs több egy kiló gyapjúnál. Pedig itt is segíthetnénk igen sokat. Fiúgyermekeinknek mi veszszük a szövetet és a kész ruhát. És ki merem mondani, mert tapasztalásból tudom, hogy nincsen külföldi szövet, amely kiállja a versenyt a tordai, a doési stb. szőttesekkel, nyári fiú ruhának. És nincsen külföldi posztó, mely olcsóbb, szebb és tartósabb lenne téli fiú ruhának, mint a szebeni és brassói posztó. És a jó háziasszony mit visel el többet, mint otthoni ruhát? Mind tartósságra, mind színre nézve nem hagynak fenn semmi kívánni valót. Kockázottban oly szépeket kapunk, hogy a drága vattmollal vetekednek, csak egy hátrányuk van, hogy nagyon-nagyon olcsók. És még sem veszik, mert a nők közt nem divat a hazai. Ott vannak a csinos függönyök, ágyterítők, ezek oly tartósak, hogy a praktikus német, ha két árát fizetnék, még akkor sem csinálná oly erősnek, mert ezáltal saját iparát károsítaná. Ott van a gyapottgyolcs , semmivel sem rosszabb, se nem drágább, mint a külföldi, és mi mégis a wassertuchot veszszük. Itt vannak saját strimfűkötő gyáraink, és hozatjuk Bécsből a harisnyákat. Kisfiainknak nagyon is jól megfelelne a székely kalap, mit meglehetős csinosan tudnak készíteni azok a szegény szorgalmas székely asszonyok és csak egy pár hatos az ára, és mit teszünk ? Veszünk a gyermekeknek 2—3 forintos külföldi kalapokat. Ugyanazért a marok szalmáért a székelyasszonynak adunk egy pár hatost, mig a külföldnek adunk érette 2—3 frtot. A vásár alkalmával öreg székely ember nyitott be hozzám. Nagy terű szatyrot czipelt a vállán. Elkeseredetten kínált, hogy vegyék belőle bármi áron, csakhogy ne kelljen hogy visszavigye a Marosvidékre, és maradék ételt kért. Az a szegény öreg mennyit fáradott, míg azt a sok szatyrot megfonta, a vásárra behozta , és mégis mi érte ? Szegény öreg nem tudott belőle majd semmi pénzt sem csinálni. Nem, mert a szalmaláng kialudt, egy fél évig divat volt a csinos kis jószág amit 10 kron vettünk, de azután ismét visszatértünk a bécsi vesszőkosarakhoz. Egy marok vesszőért adunk Bécsnek 1—2, sőt 3 forintot. Meddig tudnám én ezt így folytatni ? Nem lenne se vége, se hossza. De én csak azt akartam mondani, hogy tegyük meg mi is a magyarért azt, mit megtehetünk s amit kötelességünk megtenni. Ha ily módon munka által a népben az önbizalmat felkeltjük, ezáltal szorgalomra serkentjük, saját szorgalmuk után anyagilag segítjük, bizonynyal megtettük kötelességünket és használtunk anynyit, mint az erős, a munkás, a bölcs férfiak. T A. Politikai ízek Oláh őrjáratok magyar területen. Papolczi levelezőnk a következő nyílt kérdést intézi a belügyminiszterhez: Van-e tudomása a méltóságodnak, hogy Papolcz és Zágon községek területéhez tartozó „Csiánok" nevű havason és pedig a havas közepén lévő pusztán át, daczára hogy azon hátul, illetőleg a határ felől lévő Kraszkuj, Magyar óbokor és Hosszú havas némi részén belől végzi az oláhországi határőrség szolgálatát, oda *) E czikket lapunk egyik barátja irta s mi közre adtuk azt, mint a magyar közvélemény egyik nem egészen izolált hangját. Szükségesnek tartjuk azonban a czikk irányával szemben megjegyezni, hogy az abban ajánlott fegyvert nézetünk szerint még nem szükséges megragadni. A társadalom ilyetén föllépése igen közel esnék a büntetéshez — ítélet nélkül, és az ítélethez — kihallgatás nélkül. E föllépés igen könnyen fajulna üldözéssé — araitól csak egy lépés van az ultima ratióig. Óvakodjunk ettől. It vagyunk az erősebbek, tehát legyünk mi a türelmesebbek. A mi feladatunk : hatni a béke eszközeivel. A büntetés nem társadalmi hanem állami hatáskör. Szerkesztő, magának utat nyitott és hidat épített. Ha, amint hiszszük, nincs tudomása, szándékozik-e tudomást szerezve a további lépéseket megtenni a lakosság megnyugtatására. Van-e szándékába a felépített határszéli őrházakat, ily körülmények mellett őrséggel ellátni és ha igen, mikor? A kiegyezés. Az Ausztria és Magyarország közt megindítandó kiegyezési tárgyalások első tárgyát, mint aFremdenblattnak Budapestről írják, a közös vámtarifa fogja képezni. A közös vámkonferencia szeptember végén vagy október elején kezdi el működését, hogy Ausztria-Magyarország vámtarifáját a májusban előterjesztett vámnovellában kifejtett elvek alapján átdolgozza. Az említett novella tarifáit, valamint más a német vámtételeknek megfelelő módosításokat valószínűleg szintén felveszik e vámtarifa-javaslatba, melyet a magyar országgyűlés elé még a télen szándékoznak terjeszteni. Minthogy az osztrák kormány a magyar kormány intenczióit már a júniusi eszmecseréből ismeri, lehetséges, hogy a két kormány már októberben a delegácziók egybehivása alkalmából érdemleges tárgyalásokba bocsátkozik s azokat be is fejezi. A vadásztörvény újabb hiányára figyelmeztet lapunknak egy havasi barátja. Eszerint az 1883 évi XX-ik trczik 22 §. harmadik kibekezdése ez: „Ily hivatalos vadászatokon elejtett ragadozó és dúvadak mindig azon tulajdonost vagy bérlőt illetik meg, kinek területén ejtetttek.“ Tisza belügyminiszternek pedig nagy bölcsen az 1883 évi XX i. tvczikk 25 §. alapján Háromszékmegye törvényhatóságához 1884 évi január 8-áról 929 III. a., szám kiadott körrendelete így intézkedik : „9., Az elejtett vadaknak bőre mindenkor a vadirtó tulajdonosnak marad, így hát a hajtóvadászatokon elejtett farkas, róka, hiuz és medvének, mely elejtetik, nem minden része — mint a törvény engedi sejteni, — hanem csak a busa, bele és csontja a vadászterület haszonbérlője. Mit akarnak a tótok? Közöltük annak idében, hogy a pánszláv tótok egy folyamodványnyal alkalmatlankodtak a királynál, melyben a hazaellenes üzelmei miatt föloszlatott „Matieza“ visszaállítását kérték. Most ez a folyamodvány viszszaérkezett a folyamodókhoz. A kézbesítő végzés azt mondja, hogy a kérvény legfelsőbb helyről minden megjegyzés s alájegyzés nélkül küldetvén le, e tárgyban intézkedés szüksége nem forog fenn. A román kormánykörök, mint Bukarestből jelentik, élénk figyelemmel kísérik a magyar-osztrák-oláh kereskedelmi szerződés felől monarkhiánkban nyilvánuló véleményeket. Miután a román kormány semmiféle engedményre nem hajlandó, mindinkább elterjed az a nézet, hogy ilyen szerződés létrejönni nem fog. Románia Irredenta. Az „O. É.“ jelenti Kolozsvárra, hogy a felsőváraljai (Alsó-Fehérmegye) g. kath. papot, kinél a román irredenta kiáltványából több példányt találtak, elfogták. A m.-valkói (Kolozsmegye) gör. kath. pap a neki zárt boríték alatt megyküldött kiáltvány egy példányát a bánffi-hunyadi szolgabiírónak beszolgáltatta. A kiáltványt Romániában tették postára. Déváról írják: A román irredentisták ismert prosklamációját postai uton minden jelentékenyebb helységbe szétküldötték s igy Dévára is több jutott el, anélkül azonban, hogy az illetők teljesíteni kívánták volna a kifüggesztésre irányuló megbízatást. Egy román ügyvéd és tevékeny hírlapíró, Hosszú Ferencz, a kezéhez jutott proklamációt többeknek megmutatván, a helybeli törvényszék által vizsgálat alá is vonatott. A higadtabb románokat ép oly kellemetlenül érinté ez a gyermekes vállalat — mint a magyarságot s általános közóhajként hangzik minden oldalról — hogy a műveletie a népelem szenvedélyeinek felizgatására annyira alkalmas irat szerzőit akár itt benn legyenek azok, ami igen valószínű, akár a Kárpátoktól délre fogtak veszélyes mesterségükhöz, kipuhatolva, méltó büntetésben részesítsék. A Románia irredenta egyik tagja Bukarestből levelet intézett a karánsebesi törvényszék elnökéhez, melyben azt írja, hogy ne nyomozzák a falragaszok készítőjét, mert az már Bukarestben van. A levél így végződik : „Éljen a nagy és hatalmas Románia a Tiszától egész a tengerig !“ A levél németül volt czimezve és román nyelven megírva. Román tréfák. A forradalmi kiáltványra vonatkozólag ezt írják Déváról a Gazetának : „A proklamációk, melyek Romániából ide küldettek , melyek arra voltak csupán szánva, hogy az erdélyi magyar kulturegyletet megtréfálják, nagy ijedelmet okoztak itt. A belügyi és honvédelmi miniszter rendeletet adott ki, hogy a honvédek kardjukat fenjék ki ; zsandár őrjáratok járnak éjjel nappal, nehogy a románok fellázadjanak. A dévai románok lépésről lépésre követtetnek , s szept. 6-án Hirsch testvérek befogattak, Hosszú prókátornál házmotozásokat eszközöltek — eredmény nélkül. így fog ez történni mindenütt, ahol románok laknak !‘ Kell-e ennél nagyobb impertinencia ? Csak tréfából bocsátották ki azon forradalmi kiáltványt, hogy a kolozsvári kulturegyletet megijeszszék ! Csak tréfából játszanak a román politikusok a kedélyek felizgatásával s csak úgy tréfából akarnának a magyarság között egy kis mészárlást végrehajtani ! Tréfából támadták meg a trónt s attól való elpártolásra csupán időtöltésből buzdították a román atyafiakat, hiszen ily dolgokkal tréfálkozni, rablással és gyújtogatással foglalkozni csak tréfa ! S a törvény őrei ezen tréfával szemben még komoly intézkedéseket tettek, hát nem hallatlan vakmerőség-e ez ? Az ember rájő arra, hogy ezen emberek valóban legmélyebb megvetésünkre érdemesek inkább, mint arra, hogy velük foglalkozni.* Temes megyében forradalmi falragaszok czirkuláltak. Mintha egy kéz intézte volna az egész ügyet, egy időben, egyszerre s egy hangon. A német nyelven kiadott Temesván Újság azt írja ezekre vonatkozólag, hogy azon plakátok szerzője nem más, mint a Luminatoriul szerkesztője Rotár Pál. A Luminatoriul aztán nyilatkozik azt mondván, hogy azon híresztelések rosszindulatú rágalmak. Egyúttal Rotár Pál azonnal folyamodott a kir. ügyészhez, hogy a dolgot tegye vizsgálat tárgyává, s hivja fel a Dávid királynéja, Mignontól. Angolból fordította Amica. X. (Folytatás.) (34) Gwendolin minden rábeszélő tehetségét elővette. Milyen kedves volt, midőn hizelkedett! Nagy sor volt kérésének ellent állani, de az István gőgös modorának emléke visszatartott. — Tartottam magamat ahoz a régi mondathoz, hogy „Kettő, társaság, három nem az.“ — De milyen rosszul fogja magát kivenni, ha nem jösz! sohajtá Gwendoll D. Claremont néni elájulna bosszúságában, ha megtudná, hogy Istvánnal egyedül sétálok London utczáin Én is kiszoktam menni Dáviddal, viszonzom, és senki sem kifogásolta. Az idegenek nem fogják tudni, hogy ki vagy. Menj csak István úrral, s rendjén lesz minden. Csudálkozásomra mama is közbe szólott. — Jobb, ha Gwendolen nem megy egyedül, mondá. Felnéztem, parancsoló hangja egész újság volt előttem. — Igen Wini, én kivánom, hogy velük menj, folytatá, komolyan nézve reám. Mit tudom én, hogy Gwendolin megbízható e? Hogy nem házasságukra megy e előkészületeket tenni ? Én magam sem voltam megbízható, megcsaltam az egész környezetemet. Minő bizonyságom van nekem arra, hogy leányom nem fogja-e ugyanazt a bolondságot elkövetni.