Ellenzék, 1886. július-december (7- évfolyam, 146-299. szám)

1886-09-11 / 207. szám

Hetedik évfolyam. SZERKESZTŐI IRODA: vintéz» 21. szim. (Postaépület) hová a lap szellemi részét illető filk»ier közlemények czimzendők. AZ „ELLENZÉK“ ELŐFIZETÉSI DIJA : Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva . .... 16 frt. II Negyedévre . . . Sí'/' ' .... 3 frt. || Egy hóra helyben Egyes szám ara 5 kri ,ítuik mindennap, kivéve a vasár- és ünnepeket követő napokon. Kéziratok nem adatnak vissza. 4 Irt. I frt 50 kr. 207. szám. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPLAP. Kolozsvár, szombat, szeptember II. 1886. kiadó-hivatal: Kolozsvárt. Relk'írti 1 3 a tyitr. A HIRDETÉSI DIJAK .lka utján állapittatnak meg. Bélyegrlij minden hirdetés után HO kr Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél kul’ln kedw-z n»-e t ki.ilé.h. • ital. -i .ttylitt.i'i tzikkelf gázmond sora után 20 kr. dzatende. Kétnyelvűség. Kétnyelvűség. flakyarország nyelvi tekintetben »tott 1108 amphibiális életet él. Középtanodánkban kötelező a német nyelv; kormány férjaink a P. L. német nyelv(je szólalnak meg; az államvasutak hirdetései felerészben németül vannak; városainknak és községeinknek német elnevezését hivatalosan is elfogadják; a hadsereg, a pinczérek, a sorházak és gouvernanteok nyelve — német; a vendéglők étlapjai felerészben németül iatak.; a kereskedők levelezése, olykor réssvitele németül foly; a német hirapok ötannyi példányban fogyasztatnak mint a magyarok; forgalmunk kilenctizedrészét németül közvetíti a zsidóig- pénzjegyünk egyik oldalán német elírás van; térképeink legnagyobb réze német nyelven szerkesztetik, még az erdélyi gazdasági egylet kulturmapái is. Mi szükség van erre? Hát nem tudunk és nem akarunk már egyszer magyarok lenni? A közogi kiegyezésnek egyetlen magyarázat az, hogy az állami függetlenség árán viljék alkalma Magyarországnak mast magyar országgá rendezni be. Odadtuk a dynasztiának a hadserget, odaadtuk a Giesammtmonarchie eszméjének pénzügyet, a vámügyet, a külügyet cserében kaptunk országunk számára utonomikus önállást és hatalmat ezen ország belső berendezésére. Maholnap húsz esztendő telik le a jegyezés óta, egy uj nemzedék szüleit és nőtt fel azóta fegyver alá s mi még mindig ott állunk, hogy Magyarságon bárki végig utazhatik, anél- , hogy Magyarországot észrevenné. Szerbiában, Romániában azonnal megája az utazó, hogy szerb vagy román ótdon van. Itt a kereskedő, a pinczér-, vonatvezető és mindazok, kikkel egy ■'azónak érintkezése szokott lenni, nézetül szólítja meg. Nyelvünk kívül esik az európai nyelvcsaládok körén, mondják a gya°rlatia8ságtól duzzadozók, kik mindig l-*zen állanak, hogy a nemzeti eszme-: valamelyik hajtását durva kezekkel letörjék. Jól van. Ám ha könnykíül ugarunk az idegenek sorsán, akkor klasszunk kisegítőül egy világnyelvet ,ha tetszik, a francziát — és ne a némely csak Középeurópára van okalizálva. Romániában, Itáliában, Francíaországban, Angliában, az egész hettni Oroszorságban és az egész Délen nem élünk meg a német nyelven felerészben kölcsön vett barbár nyelv igenis barbár durva, nehézkes, döczögő, nehezen hajlítható, nem simul az ajakra, nélkülözi a zenét — e barbár nyelv csak itt graszál az Északi tenger, Tirol és a keleti Kárpátok által határolt picziny területen. Ezentúl nem sokat tud róla a közforgalom. Milánó, Velencze, Verona és a többi sokáig voltak osztrák-német járom alatt — és ma egy ital vizet sem lehet ott kapni német szóra. Ilyen egy életrevaló nép ellenállási ereje. Nem tanult meg németül és igy eggyel kevesebb csatorna létezett, melyen a német az olasz szivéhez férhessen. Mi megtanultunk. Kínozzuk gyermekeinket, még a leányokat is s azt hisszük, hogy a műveltség nélkülözhetetlen tényezője a németül tudás. A nagy közönségről beszélek és nem a felsőbb Tízezerről. Jókai már félig német író. Mit szóllanának ehez Kölcsey, Berzsenyi, Kisfaludy, Garay, Vörösmarty és a többi honalapítók? Minisztereink németül végzik a legfontosabb állami feladatokat Bécsben. A budai várpalotát, a magyar királynak ezen pillanatnyi „ Absteigskvartier “ -ját (ezen egyetlen szó elegendő a német nyelv kölcsönzéseit és durvaságát bebizonyítani) német „Schlosshauptmann“ (tessék német szó!) és német „Verpflegsmalmschaft“ (ugye milyen gördülékeny ?) tartja megszállva. Hát Magyarország ez ? Szégyen reánk, hogy azzal a joggal sem tudunk élni, amit meghagyott a kiegyezés. Csak henczegni tudunk. Ide jön a német verklisnek, Armerreisendernek, Schleifernek, házalóügynöknek, Klavimájszternek, nevelőnőnek, — rontja eként iparunkat, kereskedésünket, nevelésügyünket, versenyt csinál épkézláb a mi nyomorék koldusainknak, kirakatba való bábokat formál leányainkból, megrontva ekként a családi életet , közönyössé téve nőinket a nemzeti ügy iránt — s mi elég bárgyúk vagyunk azt hinni, hogy minket a német czivilizál. Hogy teljes legyen a kép, a „magyar királyi postatakarékpénztár“, Magyarország hivatalos czímere alatt, „Postatakarékpénztári Közlöny“-t ad ki magyar és német nyelven. Vajon az osztrák „Közlöny“ megjelenik-e magyarul is? Bolond kérdés. A butaság csak a mi kiváltságunk. Igazi amphibium ország. Kincs egyéb dolga a „Postatakarékpénztár“ úrnak, mint „Gescheftsverkehr“-ről „Postsparcasse“-ról „Gültigkeitsdauer“-! „Spareinlagen verkehr “-ről és „Hauptausweis “ról Írni? Inkább aludjék. Hagyjon föl e két nyelvüsködéssel. Kettős nyelve csak a kígyónak van, de nem az ökörnek. Még kevésbé az embernek Ha az országban használt nyelvek iránt akar tekintettel lenni, akkor tessék tótul, rusnyákul, oláhul, szászul, szerbül, horvátul, olaszul, zsidóul és czigányul is kiadni a maga hivatalos bölcsességét. Ne tessék itt prerogativákat osztogatni a németnek, mert e nyelv életének hazánkban nincs több jogosultsága, mint a h rusnyáknak. " ELLENZÉKI TÁRADÁ. 1886. Szeptember 11. A kisértés. Egorból fordította: Amica. IV. (Folytatás.) (9.) Dm .7 Swetoom Carrswellt látni, jegyzőkon elgondolkozva. Hiúi bizonyosan naae fogod valamikor ni,A- 7x14 az atyja mosolyogva. Lorán it,,4l bennünket mihelyt ő lesz az urakkor az orvos elment körútjára, s tartásra visszanyerte szokott nyu* V/ . * * fiatél ■8- d^ut4u volt midőn az ügyvéd a l,ru'abs kíséretében Carswellbe ér-Ih nS* nagyon hallgatag volt, midőn fifj asz& elibük ment kocsi a terjedel*7 parkon keresztül hajtott, s '•&Utta atat?abb lett, midőn az épületet b 1 vagy,)k az erge Carr, ki lelkén Hifi * 1 )^la' *4p e házba, gondolá az ifjú S ULUZ b8JT0d ismét csudálkozott, hogy );| v»iaif-az,,rü örökséget látva, hogy árulhat q,1 dy kevés felindulást. ) V A I’. ha feledni tudna, ha bár egy órái'b ,j !88!!a nyerhetné azt a lelki nyogat- Uj f elan kedélyt, s csendes lelkiisme- Utjj 1' ^ “egy holnapial ezelőtt volt a OtJqi h: »Hlékromszorosan átkozott bűn, melye nem akart meghalni J oh, nyomorult sötét árny, melyet még a fényes jelen minden dicsősége sem tudott elűzni! Sir Rudolf nagyon rosszul volt, olyan roszul, hogy fiatal örökössét megérkezése estéjén nem is fogadhatta , de másnap reggel látni akarta. Sir Rudolf az egyik elfogadó teremben feküdt, nagyon betegnek látszott. — Isten hozott Carsswelba! mondá barátságos, de nagyon gyenge hangon. Te a fiaim helyét foglalod el mellettem. — Szeretném, válaszolá Lorán melegséggel, ha egyik fia helyét betölthetném. — Szeretem a fiút, mondá Sir Rudolf néhány perc múlva. North, rendben vannak az okiratok? nincs semmi kétség benne? az ügyvéd egy csomó papirossal kezében közelebb lépett. — Sir Rudolf, minden itt van amire szükségünk lehet, testvérének, Carl Edmundnak a keresztlevele, házassági és halotti bizonyítványa; Sylvia nevű leányának a születési, esketési és halotti bizonyítványa ; s a Sylvia férjének Blantire Jánosnak a halotti bizonyitványa; s fiuknak, Blantire Carr Loránnak a keresztlevele. — A Blantire nevet el kell hogy hagyja, s a Carrt kell felvennie, mondá a beteg. Jöjjön közelebb hozzám, folytatás az ügyvédhez fordulva azt mondá: — North, magának igaza van ; ennek a fiúnak igazi Carrarcza van; senki sem tagadhatná meg. Ha — ha — előre láthattam volna, hogy a fiaimat, az én négy szép fiamat elveszítem, rég felkerestem volna a Blantirokat. Lorán jó fiúnak látszik, olyan becsületes jó arcza van. Ugye Lorán igyekezel a régi névnek becsületére lenni? — Az ég segítségével igen volt a válasz. — Te gazdag és nagy ember leszel ! tehát jónak is kell lenned, mert jóség nélkül a többi semmit sem ér. — Az ég segítségével igyekezek jó lenni, mondá Lorán, bukásának az emléke oly élénken állott előtte, hogy nem mert többet mondani. — Szeretem a fiút, gondolá magában a beteg, szerény és nem önhitt. Lorán jöjj csak közelebb, folytatá hangosan. Lorán, te nagyon fiatal vagy arra, hogy egyszerre ilyen állásba lépj ; sok kísértésnek leszel kitéve; a férfiak körül fognak venni, és az asszonyok is, ah, igen, az asszonyok is. De talán ’z utóbbiak ellen biztosítva vagy ? kérdés Lorán arra a szép arczra gondolt, amelyik oly különös benyomást csinált reá, s a gondolat hatása alatt saját arcza is megváltozott, derült és gyöngébb kifejezésű lett. — Igen, válaszolás még a hangja is megváltozott. — Örülök rajta, mondá e báró, legjobb ha a fiatal emberek szíve biztos kezek között van. Lorán, én nem fogok sokáig élni, s a hátra levő rövid idő alatt mit a földön töltök, velem kell maradnod, s igyekezned kell, hogy felügyeletem alatt e nagy birtok kezelését megtanuld. S ha meghalok feleséget kell a házhoz hozni. Egy belső ösztön sugalta az ifjúnak azt mondani, hogy a nevét nem tudja annak a leánynak a kit szeret; egy pillanatig sem gondolt Marionra. Marion nagyon jó volt hozzá, nagyon szép volt, és nagyon büszke, és az életét mentette meg; de az a gondolat, hogy szeresse s nőül vegye, soha sem fordult meg agyában. — Majd ha időd lesz rá, folytatá a beteg, nézd végig a Carl Lady'k arczképét, mind nemes lelkű asszonyok voltak, olyant hozz ide, ki méltó utódjuk legyen. Ne feledd, hogy Carrwell örökössé vagy, tevéhozzá. — Úgy foglald el itt helyedet, folytatá kevés szünet után, mint a ház fia ; az idősebbik fiamnak a lovait neked adom, fiam rajongott a művészetért, és Rómába ment, maláriának lett az áldozata. Oh fiaim, drága gyermekeim. E fájdalmas kiáltás után a bánatnak egy oly hatalmas rohama vett erőt rajta, mi a még meglevő kevés erejét is kimerítette. Midőn az orvos megjelent, azt mondta Loránnak, hogy jobb lesz ha a szobából távozik, de az nyugodt határozottsággal emelte fel szép fejét, s azt mondá : — Nem megyek; ha azoknak a helyét kell elfoglalnom kiket elveszített, akkor vigasztalója és ápolója akarok lenni, tehát jobb ha hivatásomat most rögtön megkezdem. És igy Líván volt az, a ki az orvost és ügyvédet eltávolítva, szeretetteljes vigasztaló szavakat mondott a betegnek . Lorán volt az, aki egész éjjel virasztott mellette, s elvesztett gyermekei után való kétségbeesett kiáltásait hallgatta, s rettenetes szenvedéseit szerető szavakkal csilapította. A fiatal örökös fellépése mindenkinek tetszett, úgy találták, hogy igazi nemes érczből van öntve. Ki tudta, vagy gyanította volna, hogy minden cselekedetét e ez a kívánság ösztönözte, hogy elkövetett bűnét jóvátegye. V. Sir Rudolf jobban lett, s a Lorán megérkezése után még néhány hónapig életben maradt, és ez idő alatt a báró nagyon megszerette az ifjút, ki folytonosan oly figyelemmel s gyöngéd odaadással ápolta, mint ha tulajdon édes gyermeke lett volna. E néhány hónap alatt Lorán a gondtalan ifjúból, komoly érett gondolkozású férfiúvá látszott alakulni; de az a szégyen és fájdalom, mit bukásának az emléke okozott, sohasem hagyta el. Folytonosan azon ellentétekkel tépelődött, ami volt, és lehetett volna. Ha érdeme szerint folyt volna le ügye, börtönbe került volna, vagy ami még rosszabb, becstelen sírba ; és ime itt van, egy olyan vagyonnak az örököse, amilyenről soha nem is álmodott, s közbecsülés és szeretet tárgya. Bűne és büntetése között az ég kegyelme állott. Egy eszme vett erőt rajta; elhatározta, hogy ifjúságának tévedését férfikorának jó cselekedeteivel fogja helyrehozni, s e czélból egész szívvel lélekkel reá adta magát, hogy egy nagy földbirtokosnak a kötelességeit megtanulja. — Ha majd Carrawellnek ura leszel, mondá Sir Rudolf egy reggel, én azt tanácsolnám, hogy ne tarts jószágigazgatót vagy felügyelőt, nézz utánna magad mindennek, ne engedd, hogy embereid és közibed idegen elem ártsa be magát. És Lorán elhatározta, hogy a nagybátyja kívánságát teljesíti. Három hónap múlva a Lorán ünnepélyes beiktatása után mint a ház örökössé, egy reggel a nagybátyja a szobájába hivatta. (Folyt. köv.) Politikai hírek. Minisztertanács. Budapesten szerdán és csütörtökön több órán át tartó minisztertanácsok voltak, melyekben több fontos ügyben, egyebek közt a vámtarifa-törvényjavaslat függőben lévő tételire nézve, hozattak határozatok. A jövő évi költségvetés, mint értesülünk, csak e hó végén lesz a minisztertanácsban tárgyalva. Gr. Bánffy Béla a bánffy hunyadi választókerület országgyűlési képviselője holnap, vasárnap tartja beszámolóját Bánffy- Hunyadon. Uj főispán, Somogy megye főispánjává, a leköszönt gr. Jankovich László helyébe, mint egyik budapesti lap irja, Tallián Béla torontálmegyei alispán fog kineveztetni. Bosnyák annexió. A bécsi külügyminisztérium sugalmazott lapja, a Fremdenblatt újabban is megcáfolja a hírt, hogy t. i. monarkiánk annektálni akarná Boszniát. A német lap czikke így szól : „Több lap közleményeket hoz Szt.-Pétervárról, Oroszország politikai köreinek állítólagos terveiről Bulgária viszonyainak rendezését illetőleg, mely közlemények oda irányulnak, hogy Oroszország magába akarja kebelezni többé-kevésbbé Bulgáriát. Anélkül, hogy be volnánk avatva Oroszország irányadó köreinek intenzióiba, azt hiszszük, hogy e hirlelésekben sem annyira komoly politikai egyéniségek véleménye, mint inkább a pánszláv párt óhajai és aspiratiói nyilvánulnak. Ami azt a résztvevést illeti, melyet ebben Ausztria-fudaalyarországna tulajdonítanak, s különösen a mi Bosznia és Herczegovina annexiója eszméjének ismételt fülvetését illeti, ezt határozottan üres kombinációnak jelenthetjük ki. Mind e jelentések arra az érdekkör-határolásra vonatkoznak, melyet már legutóbbi megjegyzéseinkben is teljesen alaptalannak jelentettünk ki.“ A bolgár dolgok. Új bolgár fejedelem. A bolgár nép tehát elveszítette szeretett fejedelmét, mert a muszkának úgy tetszett. Természetesen most az a nagy kérdés, ki lesz az uj áldozat ? Kit választ a bolgár nemzetgyűlés fejedelemmé? Megválasztja e 1 u j 1 i I 1 ismét Battenberg Sándort, vagy az orosz rubel megteszi-e kötelességét s a nemzetgyűlés tagjainak egy része, vagy tán többsége azt fogja választani, aki alázatos szolgája lesz az orosz kormánynak és Bulgáriát eloroszosítja. Mind olyan kérdések, melyekre most csak kombináczióval lehet felelni Angol lapok azt tisztelik, hogy Oroszország a montenegrói fejedelmet akarja a bolgár trónra ültetni s ezért cserébe Ausztria megkapná az orosz beleegyezést Bosznia annexiójára. Ez a kialkuvás annyit jelentene, hogy Bulgáriából a muszka a montenegrói Nikita firmája alatt rövid idő alatt orosz tartományt csinálna. Másfelől az a hir, hogy egyik oldenburgi herczeget akarja Németország a bolgár trónra ültetni. Végre Anglia Waldemár dán herczeget az angol trónörökös fivérét fogja a bolgár trónra ajánlani, így szól egy harmadik hir. Mindezekkel szemben érdekes egy franczia lapnak az az értesülése, hogy Bulgária nem kap többé független fejedelmet. Oroszország katonai fennhatóságot fog gyakorolni. A közigazgatást és az ország némi látszólagos önállóságát azonban meg fogja hagyni. Hogy az orosz kormány rászedi szövetségeseit, Német- és Ausztria-Magyarországot s végre is befészkeli magát állandóan Bulgáriába: ezt tanúsítja az is, hogy bécsi hírek szerint az új bolgár fejedelem megválasztásáig egy orosz és egy török biztos fogja Bulgáriát kormányozni. Az orosz biztos már útban is van Szófia felé. Klapka és Sándor Sándor fejedelem Bpestről Pozsonyig tett útjában több érdekes nyilatkozatot tett Klapka tábornok előtt. Nyilatkozataiból kia következőket: „Rögtön Philippopolisba való megérkeztem után a három északi nagyhatalomtól azt a felszólítást kaptam, hogy semmi esetben sehol se hozzak halálítéletet, se polgári, se katonai egyének ellen. Ezáltal megszűnt rám nézve annak a lehetősége, hogy még a hadseregbeli főkolomposokkal szemben is a törvény szigorát érvényre juttasam. Igazságszolgáltatási hatalom nélkül azonban kormány nem állhat fenn; ahol a törvény nem képes magának tiszteletet szerezni, ott a rend fentartása lehetetlen. Régebben is, még a lázadás előtt, a diplomáczia folytonos beavatkozása eugbénított működésemben, visszatértem után pedig működésemet teljesen lehetetlenné tette. A bolgár nép igen jó ugyan, azonban apathicus s egyúttal minden befolyás iránt fogékony. Mint az összes keleti népek, európai alkotmányos állapotokra a bolgár sincs megérve. Provisorium, az élen egy erős kezű emberrel, volna Bulgáriára nézve egy időre a legmegfelelőbb kormány. Ez annyival inkább ugy van mert az u. n. intelligentia jó részben megvesztegethető, a mint ez kitűnt azoknál az embereknél, a kiket legnagyobb bizalommal halmoztam el s a kik mégis rutul elárultak. A nép Die Politik meines Hauses, így szokták nevezni Ausztriában a külügyi politikát ,legmagasabb helyen. Na nem tudjuk, hogy a bolgár dolgok közül is ez a családi politika követtetik-e vagy gr. Kálnoky Gusztáv ő excziája legbölcsebb konczepcziója az, — de hogy érthetetlen, megfoghatatlan, vak, olyan politika, mely épen a Habsburg család érdekeit tönkre teszi s ezzel együtt magját veti el a Habsburgok birodalma feloszlatásának , az szentigaz s olyan kézzelfogható, hogy a legutolsó kávéházi politikus is belátja, csak ott nem látják, ahol a Habsburg-család és a monarkia sorsát intézik. És hozzá még coilyan italozó e politika ! Hiszen kérem szeretettel: én nem tudom, mit tart Ferencz József és király ő felsége Bismarck herczeg jóakaratáról a Habsburg család és a monarkia iránt; de hogy Bismarck, a lángeszű germán, aki előtt csak nemzete dicsősége és nagysága lebeg, átkozott fitymálólag, sőtnézőleg bánik el az egész császári és királyi osztrák-magyar birodalommal, az is szent igaz. Talpraesett megjegyzéseket tesz e tekintetben az Egyetértés legutóbbi számában. Nem tehetjük, hogy e megjegyzéseket egész terjedelmükben ne reprodukáljuk. Az Egyetértés így jellemzi a német- osztrák-magyar úgynevezett szövetségét: „Érdekes dolog, hogy Bismarck herczeg efficziózusai hogyan beszélnek folytonosan Ausztria-Magyarországért és Ausztria-Magyarország nevében, elintézve a mi monarchiánk ügyét baját, mintha már a lajtban tuli és lajthán iinneni dis-poziczionsfondok is Bismarck ur rendelkezésére állanának. Ez nincs is valami magszégyenítőbb annál a módnál, ahogyan Bismarck ur kürtössel monarchiánk szövetségét Németországgal tárgyalják. Még köszönetre méltó, hogy megadják monarchiánknak a szövetséges társ szép czímét, holott nem szólhatnának más hangon, ha Nord. Alig. Zeitung a Keletet említi, hol leglényegesebb érdekeink jönnek kérdésbe, nem győzi ismételni, hogy Németországot ez kevésbbé sem érinti, viszont ha Francziaországra keríti a beszéd sorát, világért nem elégszik be a német érdek szerényen kimért körével, de büszke hivatkozással a középeurópai szövetségre, monarchiánknak is szíves helyét kijelölni a fennálló nemzetközi rendnek védelmében. Legújabban a Nordd. Alig. Zeitung azt adja tudtára a világnak, hogy Oroszország és Ausztria Magyarország érdekei épen nem kiegyeztethetlenek, ellenkezőleg nagyon jól férnek össze és Németországnak törekvése, hogy ez ellentétesnek állított érdekek között a teljes összhangzást létesítse. Hát legjobbjai is, akik iránt a legnagyobb bizalommal viseltettem, nem teljesen megbízhatóknak bizonyultak. Egyelőre egyáltalán nem gondolok visszatérésre, mert eleget okultam tapasztalataimon. Ha azonban a bolgár nép még egyszer visszahívna, e felszólításnak csak akkor engednék, ha előbb a nagyhatalmak megadnák nekem a kellő biztosítékokat, hogy misfiómat saját belátásom szerint, legjobb erömhöz és tehetségemhez képest teljesíthetem.”