Ellenzék, 1886. július-december (7- évfolyam, 146-299. szám)
1886-12-03 / 277. szám
^ Hetedik évfolyam. SZERKESZTŐ IRODA: népoto*» 21. szám. vPostaépült t) hová a lap szellemi részét illető S'“*0 F közlemények czimzendők. AZ „ELLENZÉK“~ELŐFIZETÉSI DIJA : Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva . . . 16 írt. |! Negyedévre . . . . . 8 írt. || Egy hóra helyben Egyes szám ára 5 kr. megjelenik mindennap, kivéve a vasár- és ünnepeket követő napokon. Kéziratok nem adatnak vissza, évre 4 frt. I frt 50 kr. *£$7. i^jssas« Kolozsvár, péntek, deczember 3. 1886. XI ADÓHIVATAL: Kolozsvárt, Bolközép utcza 33. szám A HIRDETÉSI DIJAK 4kn utján állapíttatnak meg. Bélyegdij minden hirdetés után 30 kr. Nagyobb és gyakoribb hirdetéseknél külön kedvezményt nyújt kiadó-hivatal. Nyílttéri czikkert gázmond sora után 20 kr. fizetendő. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPIlAP. 11 félévre ,f a----- /\z „Ellenzék perselye. (1886. április óta.) \i erdélyi Kultur egy lelitek : krajczárokból (lásd mai időnágunkat) 10. frt 65 kr. Összeg : Ellez adva az eddigi kimutatást ................... 10 frt 65 kr. 1760. frt 32 kr. Együtt: 1770 frt 97 kr. Beksics ur. ■ ■ 1 • kW - “ /•» . • mi mindig úgy el szokta szólni magát, hog csupa gyönyörűség. Legújabban is így járt. A „Pesti Hrap“ban „Szászok és románok“ czím alatt egy dörgedelmes czikket írt Beksics, melyet a kormánypárti „Magyar Polgár“ sietett (az ügyetlen) reprodukálni.» Biz isten észre sem vettük volna, ha a M. Polgárban nem látjuk ezt a reprodukcziót. Ahá (gondoltuk magunkban) ez mégis derék egy czikk lehet, mikor a M. Polgár úgy neki megy az ollóval s egész terjedelmében átveszi. Pedig hát talán mégis csak eszé-A komány félhivatalosának, a Nemet-nek érdemes bel munkatársa azin érdekes pszichologiai jelenség. Iyes lett volna, bár egykét passzusát nevezhetnek rejtélynek is. Beksics úr kihagyni. .Iyye a kormánypárt legrendithetetlen févebb hiveinek. Nem; több ennél is valóságos fanatikus, különösen mint az ellenzéket kell támadni s a korányt védelmezni. Élénk, szinte vakaró tolla van. Azon kívül ügyesen ozgatja az okoskodás azon fegyverét, melyet csak egy hajszál választ el a abulisztikától. Összeszedni azokat, amiket valaha csak illetéktelen emerek írtak és mondottak az ellenzéki pártok czége alatt; kikeresni az ellemondásokat, a túlhajtásokat, a frázisokat, az ellenzéki követeléseket az okoskont lánczolatán ad absurdum vinni, abból, hogy mert a szélsőbal önálló magyar hadsereget, a külügyek önálló vezetését, az Ausztriával fennálló gazdasági közösség megszüntetését követeli, azt következet, hogy ime a függetlenségi párt el akar szakadni Ausztriától, összeütközőre akarja vinni a dolgot: ilyen és hasonló okoskodások kifundálásában igen leleményes a kormánypárt izgétony publiczisztája Szóval Beksics úr bevégzett kortartamánypárti. Valaha úgy tudjuk Deákéi volt, ő tőle tehát nem is vehetik Tisza-féle elv-felfüggesztésnek, ha a ■öfösijgyes gazdálkodás előharczásává engődött. De miféle összhangzásba hozata (szelidek akarunk lenni a kifejezett) az, hogy Beksics úr akkor, ellen támadásaiban és védelmébenvan „hű és hazafinak“ tanusítja magát’ a közösügyi rendszer és Tisza-reiffjéhez, ugyanakkor ha nem az ellenvét támadja, mindegyre el-elszólja majd és olyan erős szemrehányásokat .Minden erőszakosság kizárásával, egyszerűen csak az erdélyi magyar-székely elem nagyszabású gazdasági támogatása elég leendett a szászok gazdasági tönkretételére s arra, hogy az oláhság Erdély délkeleti részeiben gazdaságilag ne emelkedhessék. De a 18 év legnagyobb részében történt és az ellenkezője ennek. A szászok és románok kapták a közlekedési eszközöket. A szász ipar érdekei domináltak. Még a katonai dislokáczió is a szászoknak és románoknak kedvezett.“ Így szól Beksics úr, a kormánypárt rendíthetetlen zsurnaliszta előharczosa. Hát mi ehez nem akarunk kommentárt írni. Mi, istentelen szélbal létünkre, nem itélhetnek el lesujtóbban ennek a rendszernek és kormány- . . . . ak, hogy a legvéresebb szájú »zéldali guralmas P» »'k»1 rendszert, mely •» dühönghetne hevesebben? Btk"“ uj 18 * »•»« “""*̇»1 . . „ » . , milliárd adósságot tudott csinálni és Erkläret mir graf Orindur, még nem tett semmit arra, hogy Er-Diesen Zwispalt der Natur. Külödélyt megmentse s megtartsa Magyaron a mikor nemzetiségi és „er- országnak. mi“ kérdésekkel bajlódik, Beksics ur De ismételjük: nem írunk komi ■ ,tinum «unninimm«iiiiHMwm« Beksics ur ugyanis a szászok hazafiatlan óbégatásaira reflektálva (az elnyomatás dolgában), konstatálja, hogyha a magyar állam el akarná a szászokat nyomni s meg akarná semisíteni, könnyű szerrel megtehetné. Azután szóról-szóra így folytatja: „Tizennyolcz év elég leendett a szászok gazdasági megsemmisítésért*, ha a magyar állam ellensége lett volna nekik. Csak el kellett volna terelni minden forgalmi eszközt a szász földről. Csak a Székelyföldre kellett volna vinni a vasutakat. Csak itt kellett volna állami vállalkozással felállítani gyárakat, ipartelepeket. Csak a magyar és székely városokat, Kolozsvárt, Marosvásárhelyt, KézdiVásárhelyt, Sepsi-Szent-Györgyöt kellett volna emelni az állam rendelkezésére álló minden eszközzel. A másfél milliárd magyar államadósságból csak egy töredékt kellett volna gyümölcsözőleg befektetni e városok iparába, kereskedelmébe, forgalmi eszközeibe. Csak kicsinyben kellett volna cselekedni Erdély- ben, amit Bismark cselekszik Posenben nagyban. Nem kellett volna 100 millió, mint ott, az erdélyi földbirtok magyar jellegének megvédekezésére. Ekkora összeggel mesés dolgokat lehet vala tenni a Királybajtón túl.“ Pár sorral alább ismét igy folymentált a Beksics úr vallomásaihoz. Mert ha jellemeznünk kelle azt az eljárást, mely egyfelől tűzzel-vassal támadja az ellenzéket, midőn az a rendszer bűneit szellőzteti, de másfelől ő maga (bár csak auguraentumképen a nemzetiségek ellen) vádjaival agyon sújtja azt a hebehurgya, czéljaiban öntudatlan, eszközeiben tehetetlen és az eredményekben semmitévő kormányrendszert és kormányférfiakat, akkor valóban olyan kifejezéseket kellene kikeresnünk nyelvünk legerőteljesebb kifejezéseiből, melyek csak a leglángolóbb politikai és hírlapi polémia szótárában találhatók fel. Hanem azért a kormánypárt minden egyes Live (semmi kétség benne) tiszta és önzetlen meggyőződésből támogatja azt a politikai rendszert, mely Beksics úr szerint 18 év alatt semmit sem tett az erdélyi magyarságért! Vagy talán közelednek a választások és Beksics úr egy erdélyi kerületet képvisel? X. k.ELLENIÉK' fA a.o. 1886. Deczember 3. Színházi krónika! 1',r*evilli harangok. — Utolsó kenet. — Ernani. — j 1 bagoedia. — Első szerelem. — Fortunio dala.) ! Egy franczia lapban olvastam a nap&ni hogy egy kiváló franczia iró és ’hfcua az 1860 as években erősen mennyed az Offenbjick operettek léha zenéje ■ 'fuvol szövege ellen ; azt állította, hogy | 'Offenbach operettjei elősegítik az erfeel- i megromlását s a franczia nemzet ka- | ^ asát; a párizsi közönség azonban nem 1 ^8&tott a szigoru kritikusra s minél jobb I j 5 koholta a kritikus a párizsiakat: ezek 1 5 jobban I omlottak a Szép Helénák és I a meztelen operett-művészet után. I I ^ kém úgy tetszik : a kolozsvári lap i úgy vannak a közönséggel, mint I ,,4öCzia kritikus a párizsival. Mi is nai- I Jobban sarkaljuk a kolozsvári közönsé 9 11 ^roél jobban feddjük azért, hogy nem ■ 3 a* °Perai előadásokra , annál kevesebb ii . Ijft még nemcsak az operai, de általán ! előadásokra. Az igaz, hogy a többi 5 ! ^°kat is gyér közönség látogatja , de ^.’terítő ürességet a ^nézőtéren csak 1 ^adásokon láthatunk. ) a pénteki (Nov. 26.) Kornevilli ah Uk a keddi (Nov. 30.) Ernani elő- L ^'udakettő a legbájosabb színpadi f......gyönyörűség végig hallgatni csak a szorosan vett, zenei részekért is; mindakettő kielé , ^ gitően jó előadásban került szinre , s mégis , alig volt néhány alsó- és felsőpáholyon kívül néhány „szál“ közönség a zártszékeken, ■ a földszinten és a középpáholyokban. Ismételjük : az előadások élvezhetően jó kielégítők voltak. Vegyük először is Ernanit. Mindenek előtt a karokat illeti föltétlen dicséret: olyan korrekt és erőteljes férfikara például kevés van, mint a kolozsvári színháznak. Ernániban is derekasan kitettek magukért. A női kar már valamivel gyöngébb, de azért igen jól megállja ez is a helyét. A zenekar egy év óta sokat haladt. De van mégis egy kifogásunk s azt a karnagy számlájára írjuk. Értjük azt, hogy általán nincs tekintettel a színpadi erőkre. Olyan fortissimo játszatja a karnagy az összes zenészeket, hogy ahol aztán valóban „forte“ van jelezve a partitúrában, • az összes hangszerek úgy neki erőltetik magukat, hogy épen csak a férfi karok és az egy kápolnai hangja képesek érvényesítői és kivállni az óriási hangözönből. Kérjük Müller urat, gondolkozzék megjegyzésünk felett. Gondolkozzék s rá fog bizonnyára jönni, hogy ilyen erős játék mellett mennyi zenei szépség megy részéndéle, mennyire oda lesz minden színezés, minden kifejező árnyalás úgy az ensembleokban, mint igen gyakran a szólók- ban is. Ernani előadásában leginkább meglepett engem ezúttal Szilasi Ironka. Eleinte nem is akartam hinni sem fülemnek, sem szememnek. Azt hittem, valamely vendégénekesnő játsza Elvirát. S ez a meglepetés onnan eredt, hogy mert ezúttal Salassi Irén igazán meglepetésszerűleg tisztán, szabatosan, sőt olykor kifejezően énekelt. Mintha kicserélték volna. A k. a. annyira hozzászoktatott a hamis énekléshez, mint őt a Magyar Polgár hozzászoktatta a vak dicsőítéshez. Ám ezúttal, kivételesen megérdemli, az elismerést. Különösen az I-ső felvonás 2-dik változásában az első áriát talán egykét hangot leszámítva még a felsőbb regiszterekben is tisztán exekválta. Később is voltak ilyen szerencsés részletei énekének, de már sűrűen váltakozva az ö szokott feltűnően hamis hangvételeivel, különösen a felsőbb regiszterekben. Különösen itt, a felsőbb regiszterekben (ha nem csalódom, a c-től kezdve) általán mindig esik a hangja s mindig úgy hangzik, mintha fátyolozott volna. Mi úgy vesszük észre, a k a. hamis éneklési modorában sokkal több a résziskola, mint a zenei érzék fejletlensége. Ezt onnan következtetjük, hogy néha (az igaz, hogy csak nagy ritkáin) még a legfelsőbb rétegekben is ki képes adni egy egy teljesen korrekt hangot. Elvirát, úgy látszik, Szilasi k. a. sokat és szorgalmatosan tanulta. A szorgalom meg is termette a gyümölcsöt. Azért mi jobb tanácsot nem adhatunk a kisasszonynak, mint hogy ne hallgasson hízelgőire, ne higgje, hogy már eleget tett, ha egy énekszerepet betanult, hanem tanuljon, tanuljon és harmadszor is tanuljon. Pár megjegyzést némely hibáira máskorra tartunk fenn, de Ernáni előadásától nem válhatunk meg anélkül, hogy Kovács Endre úrnak is ugyanazt ne ajánljuk, amit Szilasi kiasszonynak. Neki is ugyanaz a legnagyobb hibája, ami Szilasunak: igen gyakran intonál hamisan. Olykor feltűnő hamisan, p. o Ernani előadásában. Ő is úgy tesz mint szép pályatársnője , kíméli a hangját otthon, ahol valószínűleg nem tanul eleget, és kíméli a színpadon, ahol nem nyitja ki eléggé a száját. Ez lehet aztán annak az oka, hogy még amidőn tisztán vette is a hangot (összehangzólag a zenekísérettel), csakhamar leesik s akkor aztán az egész árián keresztül nem képes visszaemelkedni a helyes hangra. Pedig Kovács Endrének felséges, érctes tömör hanganyaga van, mely a legszebb baritonok közé tartozik ; már csak a puszta hangzása jól esik a fülnek. Hanem persze kiaknázás nélkül a legértékesebb kincs is holttöke. A bornevilli harangokat, mint halljuk, csak úgy sebbel-lábbal rántották elé. De azért jól lehetett élvezni. Különösen Hegedűs Gáspár apósa olyan alkotás volt játékban és énekben, egyaránt, amilyen még e szerepben nem fordult meg a mi színpadunkon. Hegedűs igazán értelmes színész, kinek meg van az a ritka adománya, ami (fájdalom!) olyan kevés színésznek s amit röviden: Színpadi tehetségnek lehetne nevezni. Minden szerepbe bele tudja magát teljesen élni; minden alakban azonnal feltalálja a jellemző vonásokat s azokat gondosan kidolgozza s igy a siker mindig biztos. Mint énekesnek, két megbecsülhetetlen tulajdona van: ügyesen, kifejezéssel,jellemzőleg tud játszani és a szöveget olyan érthetőleg, tisztán ejti ki, mintha nem is énekelne, hanem beszólna. E. tekintetben (Kápolnait éa Váradi Miklóst kivéve) egyetlen énekes és énekesnő sem hasonlítható össze Hegedűssel. A legtöbbnek : Ilonaszékinének Serédinek Szilasinak, Kovács Endrének, Láng Etelnek, alig lehet érteni nagyritkán egy-egy szavát. Hegedűsnek minden szava érthető. A kornevilli harangokban Váradi Miklós márkiját és Dezséri falusbiróját kell nagy dicsérettel följegyeznünk. Váradi Miklósnak Henri márki egyik legjobb szerepe. Pénteken épen jól hangjánál volt. Dezsériben igen sok és egészséges komikai rész van Nagy erénye hogy csak igen ritkán túloz és másfelől sok jó eredeti ötlete van. Hátra volna még, hogy egy pár szót szóljak a vasárnapi népszínmű előadásról s a tegnapi két új egyfelvonásos vígjátékról. De már kifogytam a térből. Ezekről tehát és még valamiről holmi! Politikai hírek. Baross Gábor, államtitkár, kineveztetését közmunka- és közlekedési miniszterré ismét szóba hozzák a lapok. Baross Gábor amíg csak képviselősködött és nem állott be államtitkárnak, egyike volt a miniszterelnök föltétlen tisztelőinek és odaadó híveinek. Hogy milyen szakember, illusztrálja az, hogy jogot tanult, de technikai tudományokkal nem foglalkozott, csak amióta beállott a közlekedési minisztériumba. Első szakszerű eredménye működésének az, hogy Tolnai Lajost, a legkiválóbb magyar vasúti szakembert, elzaklatta az államvasutaktól és besegítette az államvasutak igazhatóságába Lukács Bélát, az egykori Deákpart. L' Ibati, mérsékelt ellen ■/.éki s legutóbb kormánypárti turistát. Ketten aztán úgy kezdettek a dologhoz, hogy miután a boszniai vasutaknál és az osztrák tábornokok fizetésénél nem lehet, mert nem szabad takarékoskodni: abbahagyták az államvasutak további fejlesztését, megszüntettek fontos és szükséges vonatjárásokat (p. o. a keleti kolozsvár-brassói gyorsvonatot), szóval takarékoskodnak ott, ahol a magyar közlekedés, kereskedelem és ipar jól felfogott érdeke a legkevésbbé engedné meg a takarékoskodást. Na hát ez a Baross Gábor lesz a közlekedési miniszter házban éppen a napokban történt oly esemény, mely sajátszerűen jellemzi a viszonyokat. Egy képviselő ugyanis a hadsereg létszámának olyan nagy arányú szaporítását hozta indítványba, hogy maga Boulanger hadügyminiszter volt kénytelen kliens szót emelni. A nagy többség el is vetette e túlbuzgó indítványt, de azon tény hogy Francziaországban a törvényhozás tagjai a hadikészülődések terén még a kormány óhajain is túlpaennek, a német törvényhozás tagjaira megteendi a maga hatását s így a szeptemárusi törvény elfogadása egészen bizonyosnak vehető. A német parlament megkezdte a költségvetés tárgyalását s ez alkalommal szóba került a katonai terhek emelésének ügye is. Az iránt nem lehet kétség, hogy a konai törvényjavaslat s vele a létszámemelés meg fog szavaztatni. Még a haladópárt sem marad ez ügyben a föltétlen negáczió terén s kész igen nagy mértékben közeledni a kormány álláspontjához A német közvéleményt általában nyugtalanítják a franczia hadikészülődések s nem egészen ok nélkül, mert a párisi képviselő ORSZÁGGYŰLÉS. A Képviselőház ülése 1886. decz. 2. A Képviselelőház tegnap (Decz. 2 án) egészen érdektlen ülést tartott. Még legérdekesebb volt Ábrányi Kornél inerpellácziója a m. kir. operaház dolgaiban. Ezen kívül egyes miniszterek terjesztettek be javaslatokat, bizottsági előadók jelentéseket. Porubszky, Jenő pedig egy csomó mentelmi ügyet adott elő. * * * Az ülés lefolyásáról adjuk a következő részletes tudósítást: Elnököl Péchy Tamás , jegyzők Szathmáry Gy., Tibád A., Zay Adolf. A kormány tagjai közül jelen vannak: Tisza K., Fejérváry G báró, Orczy Béla báró, Szapáry Gy. gróf, Széchenyi Pál gróf, Trefort Ágoston. Elnök az ülést megnyitván, bemutatja ifj. Andrássy Gyula gr. képviselő megbízó levelét. A mentelmi bizottsághoz utasittatik. Székesfehérvár kérvénye a magyar nyelvnek a monarchia összes közhatóságainál a paritás elve szerinti érvényre emelése iránt a kérvényi bizottsághoz utauttatott Az elnök havi jelentése felolvastatván, tudomásul vétetett. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter bemutatja jelentését a honvédségi Ludovika akadémia állapotáról, valamint a közös hadsereg katonai nevelő és tisztképzőintézeteiben a magyar állami alapítványi helyekre a magyar korona országaiból elhelyezett ifjakról. A véderő bizottsághoz utasíttatik. Széchenyi Pál gr. közgazdasági miniszter bemutatja a Németalfölddel és Brazíliával az áru védjegyek tárgyában kötött szerződés beczikkelyezéséről és az igazságügyminisztériumnak a földmivelési minisztérium számára épülendő palotába való áthelyezése folytán felmerült több költségek fedezéséről szóló törvényjavaslatokat. Az illető bizottságokhoz utasíttatnak. Orczy Béla b. bemutatja a nyíregyház mátészalkai helyi érdekű vasút engedélyezéséről szóló jelentést a fiumei állomáson szükségessé vált kiegészítések költségeiről szóló törvényjavaslatot. Bizottságokhoz utasíttatnak. Hegedűs Sándor a pénzügyi bizottság jelentését mutatja be a pénzügyi felhatalmazásról, a volt határőrvidéken fenálló különadók megszüntetéséről és az újak életbeléptetéséről és a jelzálogkölcsönök átváltoztatásánál adandó bélyeg- és illetékkedvezményekről szóló törvény megváltoztatásáról szóló törvényjavaslatok tárgyában. A hétfői ülés napirendjére tűzetnek ki. Mindel Pál az igazságügyi bizottság jelentését mutatja Montenegróval a közbüntettesek kiadatása tárgyában kötött szerződésre vonatkozó és a német birodalommal a szegénysog kölcsönös biztatása iránt kötött szerződés beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslatok tárgyában. Annak idején napirendre fognak tűzetni. Földváry Miklós beterjeszti az állandó igazoló bizottság jelentését mely szerint dr. Tisza István a 30 nap fentartásával igazolandó. Tudomásul vétetik és Tisza István az I osztályba soroztatik. Tárgyalás alá vétettek a mentelmi bizottság jelentései. Szemnecz Emil mentelmi joga (czeglédi zavargás) magánosok elleni erőszak vádja folytán felfüggesztetett Vadnay Andor mentelmi joga (rágalmazás és közcsend elleni kihágás) nem függesztatett fel . Györffy Gyula párbaj vétségével, Szemnecz Emil személy elleni kihágással (Herman O. megtámadása) vádoltatván mentelmi joguk felfüggesztetett. Verhovay Gyula (a Függetlenségben megjelent becsületsértő közlemény miatt) nem adatott ki. Az ülés végén Ábrányi Kornél a következő interpellációt terjesztette elő : T. ház ! Nem akarok elébe vágni annak a tárgyalásnak, mely az államsegélyt kérő színházak pénzügyi s egyéb bajai felett a belügyminisztériumi költségvetés megvitatásánál, előre láthatólag nagyobb arányban, napirendre fog kerülni, és én ezért interpellációmat a legrövidebben indokolom. De óhajtom, és azt hiszem, ebben az egész ház egyetért velem, hogy ezen tárgyalás lehetőleg objectív szempontok korlátai közt maradjon, és mint ilyen, magának a belügyminiszter úrnak is óhajtásához képest, ne csak valamely negatív, hanem lehetőleg pozitív és gyakorlati eredményhez vezessen. E czélból teszem meg interpellációmat. T. hát ! Az állam által subvencionált színházak tárgyában teljes és alapos információt csakis az összes bevételekről és kiadásokról szóló kimutatások, valamint a kezelési, személyzeti és szervezeti ügyekre vonatkozó szempontok nyújthatnak. Ily kimutatások nélkül a képviselőház nem lehet abban a helyzetben, hogy ítéletet mondhasson akár az államsegélyek maximumáról, akár azok felhasználásának helyes, vagy helytelen módszeréről. A t. ház előtt pedig ily kimutatások, habár azok előterjesztését a belügyminiszter úr már a múlt évben is megígérte, még ma sem fekszenek. E kimutatások nélkül mindazon állami segélyek, melyek a színházak által igénybe vételnek, rendelkezési alapok jellegével bírnak, melyekről senki sem tartozik számadással. Nem hiszem, a belügyminiszter úr maga is így akarná feltüntetni a kérdést, mert akkor nem bízná a képviselőházra annak eldöntését, várjon az opera továbbra is a mai kezelés mellett maradjon e, vagy esetileg vállalkozónak adassék e át? És minthogy a belügyminiszter úr a kérdést így teszi fel s ezáltal a felelősséget, ha nem hárítja teljesen a képviselőházra, de minden esetre megosztja vele ; tehát a képviselőház, mely a belügyminiszter kéz- lt.