Ellenzék, 1888. január-június (9. évfolyam, 1-149. szám)

1888-03-26 / 72. szám

4 Kilenczedik évfolyam SZERKESZTŐ­ IRODA: B.)magyir és Tivoli­ utcza sarkán lévő 6 sz. a­­hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. AZ „ELLENZÉK“"ELŐFIZETÉSI DIJA : Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva Égész évre..................16 Zrt.­­| Negyedévre . . . . ♦ frt. Wlévre ..................8 frt. J| Egy hóra helyben . , Ifrt 50 kr. Egyes szám ára 5 kr. Megjelenik mindennap, kivéve a vasár- és innep napokon. Kéziratok nem adatnak vissza. TS. »Káin. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Kolozsvár hétfő, márczius 26.1888. KIADÓ HIVATAL: Kolozsvárt, Selközép-utcca 83. szám. HIRDETÉSI DIJAK Egy fe1 czentiméternyi tér ára 4 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 80 kr. Nyílttéri czikkek garmond sora után 20 kr. fizetendő, Dohány Erdélyben. Az erdélyi részek gabnatermelése nem bírja ki sem az Alfölddel, sem Romániával a versenyt. Ezt előre lehe­ted látni és ezt mindennap tanítja gaz­dasági életünk. Ezen igazságot sem el­vitatni, sem legyőzni nem lehet; ural­kodása kétségtelen. Keresnünk kell azon belterjes gaz­dasági rendszert, melyben a gabnater­melést szűkebbre szorítjuk és ahelyett más jövedelmező növényeket termeszt­hetünk. Az Alföld és Románia talaja hazdag; gazdasági élete primitív, mely termel gabnát, de más szükségleteit ide­gen termékkel fedezi, sőt éghajlatánál fogva örök időre nagyrészt ezt kell­­ cselekednie, mert szárazságot nem tűrő kereskedelmi növényeket soha sem fog sikerrel művelni. Mi nem hogy ezen növényeket ki­keresnék és gazdaságunkba vonnék, hanem még azon növényt sem méltat­juk figyelemre, melyre talajunk, éghaj­latunk, népünk alkalmas, sőt ismeri és kedvvel munkálja. Ez a dohány. Az erdélyi dohány kitűnő. Kicsiny­­ben termelik most is. A pénzügymi­­nisztérium szakosztályában azt pana­szolják, hogy 4—5 annyi erdélyi do­hányra volna szükségük, mint a­meny­nyit termesztenek. A kincstár fogarasi uradalmában behozni akarja a dohányt, mert a birtokosokat így véli tevékeny­ségre buzdítani ez irányban. Helyese­lem e gondolatot, mert mint iskola mű­ködhetik a kincstári uradalom, hol meg­tanulhatjuk a jobb művelést, a helyes szántást, füllesztést, simítást. A kincstár előleget ad a berende­­­­zésre, előleget a művelésre olyan mér­tékben, hogy a gazda kiadásai saját sink erszényét nem erőltetik túl. Nagy­birtokosoknál kellene, hogy kezdetét vegye a dohány művelése nagyban, mert ők hozhatnak szakértőt művelésre és kezelésre, kiknek sikereit a közép és kis birtokosság örömeit fogadja el tanulságul. Ha a nagybirtokosok nem érdek­lődnének, ha a fejlődés lassúnak ígér­kezik, vándor tanárokat kell állítani akár a kincstárnak, akár az erdélyi gazdasági egyletnek, akár több megye gazdasági egyletei szövetkezetének, vagy mindegyiknek, hogy idegen munkások behozása elkerülhető legyen. Az olcsó és czélszerű építkezések tervei a sajtó útján könnyűséggel válnak ismertekké Tudom, fogják mondani: csekély, egy pár ezer hold termése a kincstár szükséglete. Igaz, hogy ez nem emel határ nélküli igényeket, tehát a do­hánytermelésnek szűk korlátok között kellene maradnia, tehát igen sokaknak gazdasági előnyt nem kínál. Az osztrák kincstár fölötte becsüli az erdélyi do­hányt. 1867-ben jelentékeny összeget kötött ki átvételre, ami okozza egyfe­lől, hogy hazai gyárainknak kevés ma­rad. Nagy nehézség nélkül elérhető, hogy nagyobb összegű szükségletét vá­sárolja közvetve az erdélyi részek ter­méséből. De hol van a külföldre termelt dohány­gazdaság fejlődés­képességének határa? Tágas téren. Magyarországon sokat termelnek külföldi kivitelre. Erdélyben semmit. Hat kereskedő c­ég tartja kezé­ben a dohány kivitelt. Mind a hat mil­liók ura lett. Jövedelmező vállalat, melyben bukni nem lehet, hisz fél mo­nopólium, mivel a kincstár nem ad mindenkinek export dohánytermelési engedélyt, miért a verseny nem sodor­ja le őket a tiszta számolás biztos alap­járól. A hogy kötöttek külföldön, ahol mért árat fizetnek a termelőnek. A hogy e kereskedők megkapják a külföldi kereskedőket, a termelési en­gedélyt és hasznukat, miért ne lelhetné fel mind­azt az erdélyi gazdák szövet­kezete, melynek tagjai a kincstári szük­ségletek fedezésére termelt dohány­mű­velésnél kellő tapasztalást, ismeretet szer­zettek ? Szövetkezetnél a gazdának ma­radna a kereskedő haszna is, sőt a ké­nyesebb kezelés központilag is végez­hető lenne. Ha a kincstárnak sokat termelünk ismertté válhatik dohányunk változatos, finom minősége és szövetkezet nélkül is termelhetünk exportra a dohány­ki­rályoknak. A finom minőségű dohány nagyon hiányzik kincstárunk gyáraiból. Ezt részben előállíthatná Erdély. A dohánytermelési engedély a kincs­tár részére a magyarországi részekben kedvezmény, mit sokan áhítva keres­nek. Nálunk szívesen adja a kincstár, csak ismert dohánytermelő vidékre kér­jék. Minél nagyobb a felajánlott terü­let, annál készségesebben megadják. A dohánytermelést elhanyagoltuk. Ideje felkarolni azt. Constans Politikai hírek. Bécsi tanácskozások Tisza és Fejér­­vári ministerek pénteken és szombaton hosz­­szabb tanácskozásokat folytattak az osztrák és a közös miniszerekkel. Ezen értekezlet kizárólag a közös kormány által a delegá­lóknak bemutatandó különféle előterjesztések megbeszélése körül forgott. E tanácskozások mostanra be van­nak fejezve. Május végén azonban további konferentiák fognak tartatni, a melyeken a delegátióknak bemutatandó előterjeszté­sek véglegesen lesznek megállapitandók. — A jövő évi rendes és rendkívüli had­ügyi szükséglet alig fog az 1887-re megsz­a­­vazottnál nagyobb összeget igénybe venni. De a kormány ezenkívül rendkívüli hitelt fog kérni, mert tudvalevőleg deczem­­er és ja­nuár havában a kormány hozzájárulásával és felelősége mellett a sürgősen szükséges feszerelésekre és beszerzésekre több millió forint adatott ki. A delegátiók május hó mi­­sodik felére fognak Budapestre egybehivat­ni.A b­ehívások napja azonban még nincs meg­állapítva. A német császár küldöttje Bécsben. Szombaton délután a felsége negyedórás ki­­halgatáson fogadta a rendkívüli küldetés­ben Bécsben érkezett Lehndorff gróf tábor­nokot és átvette Frigyes császárnak levelét, melyben trónfoglalását jelenti be és köszön­­­etett mond Rudolf trónörökösnek a berlini gyászünnepélyen való részvétéért. Lehndorff gróf tiszteletére ő felségénél diszebéd volt. Jönnek a muszkák. Legújabb hírek sze­ri­t a Szabasztopolban összegyűlt 10,000 ecuberből álló orosz csapat parancsot ka­pott, hogy készen legyen a hajóra szállás­ra, vagy a Kaukázusba vagy Bulgáriába fog küldetni. császár halálét sem használjuk fel a bolgár kérdés megoldásának siettetésére !“ Az orosz mérvadó körök e felfogását azonban nem, helyesli valamennyi orosz lap, így például a Novoszti igen alkalmasnak tartja a pilla­natot arra, hogy Oroszország flottademonst­­rác­ióval siettesse a bolgár kérdés megoldását, más öt lap kontráz neki, hangsúlyozva, hogy a mostani orosz-német barátság később megváltozhatik. Oroszországnak most kellene az alkalmat felhasználni. * Boulanger: Boulanger tábornokról szólnak még folyvást a párisi tudósítások. A Laterne és az Intransigeant még mindig kardoskodnak Boulanger tábornok­nak Marseilleban való megválasztatása mel­lett a tiltakoznak az ellen, hogy a tábornok megjelenjek a haditanács előtt melynek tag­jai neki ellenségei vagy ellenfelei. A Salle Faineban szombaton Boulanger-ellenes nép­gyűlés volt. A népgyűlés oly határozatot fogadott el, mely elítéli Boulanger eljárását. * Angol uralom Indiában Az angolok Indiában egyre szilárdab­ban vetik meg lábukat, s e czélból elfog­lalják és bekebelezik ama határterületeket, a­melyek India biztosítása végett megszál­­landók. Egy kalkuttai távirat szerint az an­gol csapatok elfoglalták a tibetiek szikki­­mi védműveit, a­melyeket a tibetiek ellen­állás nélkül feladtak. A császárnénak csak Mackenzielez van bizalma és minden olyan nem orvosi ügy­ben is tanácsát kéri, mely a császárt illeti. Egyáltalában a császárné igen nagy tevékeny­séget fejt ki és minden kormányügyben kiváló részt tulajdonítanak neki. Hanem közte és a trónörökös közt ha­tározott törésre kerül a dolog, mivel a csá­szárné meg van győződve, hogy ez türel­metlenül várja atyja halálát és a maga kor­mányra jutását. Mint hírlik, Mackenzie mintegy fél évre teszi a császár életének valószínű tartamát, ha kedvezőtlen körülmények nem állanak be. De Vilmos trónörökös miatt is igen ag­gódnak, mert fülbaja állítólag veszedelmes. El vannak készülve arra, hogy sem az atya sem fia nem fognak sokáig uralkodhatni. AZ „ELLENZÉK“ TÁRCÁJA 1088. Mirczita 26.­­ III. Frigyes császárhoz.** — Irta: Coppée Ferencz. — Üdvözlégy Caesar! Várjon a halvány Sors neked ? Csak napokat számlál még, vagy hónapot, éveket? A hősnek semmi a halál. Daotoltál véle bátran a véréé havezmezőn, És nem félsz tőle most sem, mert bölcs vagy. Hogyha jön Vársz rá. Tudod, hogy rád talál. * Brstagnenek szirtfokától le az orosz pusztákig Kívánja minden jó szív, hogy élhess még sokáig. Borzalmas részvét kél bennünk, ha mély Gyötrelmeidnek ágyán maró láz tüze éget, Mind, még a franczia nép is, őszinte ellenséged, Sóhajtva szól: Szegény császár te, élj I * Mindenki szán s leginkább a franczia; — Nemességét, jóságát a düh nem fojtja el; I Csak félig tud gyűlölni ő. [ Fegyverkezik a múltért, mit szégyenköny f füröszt, | De a szurony : — & harczok éles kalásza közt I Az irgalom búzavirága nő. *­ A „Pesti Napló“ mai számiból Tanszak M­a rtadkivüli feltűnést keltett költeményt. Szerk. Igen, sedani győző, bár szinte fris­s hant Hős katonáink sírján, kik porladnak alant: Mig kin árnyazta homlokod Csak az embert láttak benned, részvéttel nézve rád, Az embert, a ki szenved, a férjet és atyát Kiért családja sir, zokog ! * De ime nézd N­agy Vilmos, a zordon katona, Legendás hóditó, megy nagy hirtelen tova, Roppant országa, trónja rád marad. Csaknem száz évet élvén, hogy egy órát neked, És ekkor kelni látjuk a félholt herczeget, Fölserkenti az akarat. * Nagy és keserves látvány! Nyitott torok­kal, szófián Elhagytad a napos tájt, hol fűben, zöld bo­zótban gyógy-balzsam­int, —­hol kék habok su­sognak, Hol a betegség elvész vagy legalább meg­enyhül; És visszatértél fázva, havas viharon keresztül, Fővárosába komor Északodnak. * S te, fejedelmek atyja, fejedelmek fia te, Nem birtál szólni egy szót! Az aljas rák dühe Torkon ragadt. De bár ott ült feletted : Leírtad ezt a nagy szót hatalmas ujjal: Bék ) Vérző seb­ajkad zúgta e szót népünk fülét«, S a drága szót szivedből vetted 1 * Nem hazudik az ember, sírjának szélén állva, 3 nemeeb a haldokló sas, mint a galamb, kínálva s Szent olajágat. Oh ! hittük szavad ! Már láttuk, hogy a béke hajnallik a határon. S engem, franczia költőt, egy tüneményes álom Fogott el. Halld, elmondanom szabad. * Álmomban igy beszéltél: „Én, a ki elveszek, Könyvedbe, ahi történet, olyan lapot teszek, Melyhez hasonló nincsen abban. Egy rendeletből áll csak, de boldogságot ad Éi békét a világnak sok hosszú éven át. Én meghalok. Legyek hát halhatatlan ! * „Mert Németország őrült és Frankhon esz­telen, Szellem, vagyon, műveltség, a mit szív s ész terem, Mind, mind a harcz gondolatába fúl. Elég, hogy a határon egy puska eldördüljön, Hogy Frankhon s Európa véréczeánba dűljön S az ős vadság tomboljon itt gazul! * „No jó! Hát én legyőzöm, bármily hatalma van ; Király vagyok még, császár, — parancs min­den szavam, A­mig e trónon én uralkodom. Széttépem a szerződést, a vád s panasz okát. Legyen övék Strassburg, Metz, — és aztán ka­tonák, Lábhoz a fegyvert minden oldalon ! * „E bódításban nincs üdv, jól érzem, németek, Magunk verők testűikbe e kérgesült sebet, Mely kinjulhat nemsokára tán. Hát büszke szomszédunknak jobbunk őszintén adja A békét. Fáj szivemnek bánom e daganatja. De legalább te meggyógyulsz, hazám ! * „A vér szagát még érzem hullás mezők felett. Hadd hódolok neked hát óh! béke, szeretet, A mig mellemben egy sóhaj lobog. S ne légyen annyi ércre tört ágyuk halma­zának, A hány szobrot emelnek belőle a királynak, Ki egy napig uralkodott !* * Hallgattalak büvölten.... De álom volt, csak álom. Rettentőn haldokolva ott állsz a véghatáron, Reménytelen fájdalmad’ nyögve. Nem tépted össze hajd ! a végzetes kötést, Mely minden lotheringit s elzászit arra készt: Maradjon német mindörökre! Örökre? Hátha még­sem? Készüljünk új csatára! Működjék dübörögve két ország fegy­vergyára, Ólmot, vasat hadd ontson ? És Számítsuk össze mindjárt jól fölszerelt ha­dunkat. Mit! Itt és ott mindössze öt millión vagyunk Hisz ez kevés, nagyon kevés ! * Három mértföldre vitt csak a tegnapi golyó, Habi öntsetek új ágyút ! A régi egyre jó, Mind vén, esetlen ! Föl, munkára föl! Hány én­ darabka fér el e puska-agyban itt? Csak húsz ? Keressünk jobbat, — találjunk valamit A mi Berényebb s jobban öl. Ha Bergeink még egyszer a csatatérre szállnak, Irtsuk ki egymást ! Vessük a népet óh­ha­halálnak, Végső fillérét keltsük el. Frankhon vagy a császárság — , csak egy maradhat élve, De a legyőzött testén, irtozatos sebébe’, A győző is végsőt lehelt! * Nagy Isten hát eltűrnéd e nagy borzalmakat ? Királyi bölcs, azt mondják, szived nemes! Szavad kegyes, igaz, nem mostoha. Reményüktől megfosztod, kegyetlenül pedig,­­ sok szegényt, kik Frankhont, oly híven szeretik ? Haldokló szavad ez. Soha ? • Ma úgy beszélek hozzád, óh ! császár, mint a pap. Hogy állasz nemsokára ott a legmagassabb Biró előtt, ha munkád dija vér? Gondold, mily rémítő lesz az isten hallgatása Ha bűneid lenyomni nem leng nem reszket más a Nagy serpenyőben, csak hiú babér. * Oh ! mily nyugodtan, szépen mehetnél föl elébe, Ha ott Elzászban és ott Lotharingiában, égre Vetett szemekkel, emlékedet áldva Fohásskodnának érted a meghatott anyák, S mig kilehelnéd kebled utólsó sóhaját: A gyermekek kacsóit kulcsolnák be imára! Ábrányi Emil: Hogy áll a világ ? A császár helyettese, Frigyes császár fiát Vilmos herczeg trónörököst bizonyos kormányügyek elinté­zésében helyettesévé nevezte ki. Az elintézés, melynek eszméje már napok óta felmerült, de kevés hitelre talált, Berlinben rendkívü­li feltűnést kelt a sokféle magyarázatokra ad alkalmat. Általánosan azt hiszik, hogy a császár ez intézkedése az ő le­g­atítabb kezdeményéből származik s nem a minisz­terek ajánlották. Némelyek azonban úgy magyarázzák a rendeletet, hogy a helyet­tesítés joga nem nyomban lép életbe, ha­nem akkor, ha a császár külön elrendeli. Épp úgy külön fog szabályoztatni a helyet­tesítés köre is. Mások viszont akként ma­­g­arázzák a rendeletet, hogy a császár urilkodiótárssá — társreagenssé — teszi a trónörököst, mire példa eddig Poroszor­szágban vagy a német birodalomban nem vo­t. * A harczias oroszok. „Harczi zajotok nem ijeszt meg min­ket* Írja ma, Bécsra hivatkozva, több orosz lap, , mi nyugodtan maradunk s Vilmos Frigyes császár. A császár gégéje helyi közállapotá­nak javulását már néhány nap óta figye­lemmel kísérte Mackenzie. Ez ép oly fel­tűnő és csodálatos tünemény, mint egyál­talán jóléte, mely azóta jelentékeny hala­dást tett, mióta a császár Charlottenburgba jött. Mackenzie abból magyarázza ezt, hogy a hazai levegő, a­melyben a császár életé­nek legnagyobb részét töltötte, legjobb neki és a megbetegült légző szerveket legkevésbé támadja meg. Ez az észlelés hozzájárulhat ahoz, hogy a császár nem fog Wiesbadenbe menni, hanem itt marad , a melegebb idő beálltával potsdami palotájába költözik. Hangját természetesen nem nyeri vissza oly hamar, a­mint remélték. A császár be­szél ugyan, de halkan és kevéssé érthetően, mivel a magánhangzókat nem, csak a más­salhangzókat bírja kiejteni, a­melyeket ke­ményen és érdesen mond ki. C°ak Mackenzie és a császárnő képesek őt megérteni, annak dactára, hogy érthetetlenül mondja ki az egyes szavakat. Más személyekkel írásban beszél. A papirszeletek, melyekre közleménye­it írja, nagyon keresettek s emlékképen őr­zik. Mióta azonban ezt megtudta a császár, kezében tartja a credulákat s úgy olvastat­ja el azokkal, a kiket fogad ; azután össze­tépi a papirosokat. A fejedelmi személyek, a­kik Vilmos császár temetésére jöttek s meglátogatták Frigyes császárt, örömöt szereztek ugyan neki, mert fél év óta már csak igen szűk körű társaságban időzhetett, de egyszers­mind izgatottságot is okoztak. Br. Kemény Gábor beszéde. Tisztelt közgyűlés 1885-ben, márcz. 29-én u­gyan­ezen he­lyen kijelentettem, hogy nézetem szerint a gazdasági válság, vagy agrikulturalis cri­sis elnevezések nem egészen helyesek azon nehéz helyzetnek megjelölésére, melyet a termények és áruk értékének rendkívüli csökkenésében és az áraknak merőben kiszá­­mít­atlan hullámzásában, rendesen rohamos lezökkenésben látunk. És mondtam azt is, hogy a nehéz hely­zet, az áraknak hanyatlása és bizonytalan­sága nem csak földmivelési csikkekre ter­jed ki, de kiterjeszkedik az a nagy, vala­mint a kis­iparra, a gyáriparra, valamint a kézműiparra is, és a dolog természeténél fogva kihat a kereskedésre is. Azért nem tartottam és most sem tar­tom egészen helyesnek a válság, kicsis el­nevezést, mert a jelenlegi helyzetet egy fej­lődési stádiumnak látom, mely az egész vi­lágra kiterjed, a­mely több kevesebb időt fog tartani, nem látom még, hogy a végé­hez közelednénk, és a­mely lejár bizonyos egyensúlyban jövés által. Megadom egyébiránt, hogy az, hogy válságnak vagy fejlődési proc­essusnak ne­vezzük is azon nehéz helyzetet, melylyel földmivelésünk és iparunk küzd, a dolog lényegére nézve teljesen mindegy.­­Name ist Schal und Runch, unbild Himmels glüb­.“ A dolog lényege az, hogy a baj megvan. És kétséget nem szenved az, hogy ezer meg ezer becsületes munkás ga­zda és iparos nem csak válságos helyzetbe jön, ama fejlődési processusban, de tönkre megyen benne. Azt is elmondtam volt említett beszé­demben, hogy a természettudományi és kü­lönösen a technikai ismereteknek nevezetes elterjedése párosulva a közlési és közleke­dési eszközöknek eddig nem is álmodott tö­kélyével vonja mindenfelé maga után előbb a nagy, aztán túltermelést és teszi lehetővé azt, hogy pár íztért mi.­kint, bár­mely te­her, bár­mekkora, vagy legalább is igen nagy mennyiségben, nagyobb mennyiségben mint mennyivel a szükségletet kielégíteni lehet, bármely vasútnak, bármely állomására legyen szállítható, műnyelven „dobható.* Ha csak tengeri kikötőkbe kell a szállítást eszközölni, úgy az még tetemesen olcsóbb is. Eme viszonyok szülik azon úgynevezett vál­ságot.

Next