Ellenzék, 1888. január-június (9. évfolyam, 1-149. szám)
1888-03-26 / 72. szám
4 Kilenczedik évfolyam SZERKESZTŐ IRODA: B.)magyir és Tivoli utcza sarkán lévő 6 sz. ahová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. AZ „ELLENZÉK“"ELŐFIZETÉSI DIJA : Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva Égész évre..................16 Zrt.| Negyedévre . . . . ♦ frt. Wlévre ..................8 frt. J| Egy hóra helyben . , Ifrt 50 kr. Egyes szám ára 5 kr. Megjelenik mindennap, kivéve a vasár- és innep napokon. Kéziratok nem adatnak vissza. TS. »Káin. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Kolozsvár hétfő, márczius 26.1888. KIADÓ HIVATAL: Kolozsvárt, Selközép-utcca 83. szám. HIRDETÉSI DIJAK Egy fe1 czentiméternyi tér ára 4 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 80 kr. Nyílttéri czikkek garmond sora után 20 kr. fizetendő, Dohány Erdélyben. Az erdélyi részek gabnatermelése nem bírja ki sem az Alfölddel, sem Romániával a versenyt. Ezt előre leheted látni és ezt mindennap tanítja gazdasági életünk. Ezen igazságot sem elvitatni, sem legyőzni nem lehet; uralkodása kétségtelen. Keresnünk kell azon belterjes gazdasági rendszert, melyben a gabnatermelést szűkebbre szorítjuk és ahelyett más jövedelmező növényeket termeszthetünk. Az Alföld és Románia talaja hazdag; gazdasági élete primitív, mely termel gabnát, de más szükségleteit idegen termékkel fedezi, sőt éghajlatánál fogva örök időre nagyrészt ezt kell cselekednie, mert szárazságot nem tűrő kereskedelmi növényeket soha sem fog sikerrel művelni. Mi nem hogy ezen növényeket kikeresnék és gazdaságunkba vonnék, hanem még azon növényt sem méltatjuk figyelemre, melyre talajunk, éghajlatunk, népünk alkalmas, sőt ismeri és kedvvel munkálja. Ez a dohány. Az erdélyi dohány kitűnő. Kicsinyben termelik most is. A pénzügyminisztérium szakosztályában azt panaszolják, hogy 4—5 annyi erdélyi dohányra volna szükségük, mint amenynyit termesztenek. A kincstár fogarasi uradalmában behozni akarja a dohányt, mert a birtokosokat így véli tevékenységre buzdítani ez irányban. Helyeselem e gondolatot, mert mint iskola működhetik a kincstári uradalom, hol megtanulhatjuk a jobb művelést, a helyes szántást, füllesztést, simítást. A kincstár előleget ad a berendezésre, előleget a művelésre olyan mértékben, hogy a gazda kiadásai saját sink erszényét nem erőltetik túl. Nagybirtokosoknál kellene, hogy kezdetét vegye a dohány művelése nagyban, mert ők hozhatnak szakértőt művelésre és kezelésre, kiknek sikereit a közép és kis birtokosság örömeit fogadja el tanulságul. Ha a nagybirtokosok nem érdeklődnének, ha a fejlődés lassúnak ígérkezik, vándor tanárokat kell állítani akár a kincstárnak, akár az erdélyi gazdasági egyletnek, akár több megye gazdasági egyletei szövetkezetének, vagy mindegyiknek, hogy idegen munkások behozása elkerülhető legyen. Az olcsó és czélszerű építkezések tervei a sajtó útján könnyűséggel válnak ismertekké Tudom, fogják mondani: csekély, egy pár ezer hold termése a kincstár szükséglete. Igaz, hogy ez nem emel határ nélküli igényeket, tehát a dohánytermelésnek szűk korlátok között kellene maradnia, tehát igen sokaknak gazdasági előnyt nem kínál. Az osztrák kincstár fölötte becsüli az erdélyi dohányt. 1867-ben jelentékeny összeget kötött ki átvételre, ami okozza egyfelől, hogy hazai gyárainknak kevés marad. Nagy nehézség nélkül elérhető, hogy nagyobb összegű szükségletét vásárolja közvetve az erdélyi részek terméséből. De hol van a külföldre termelt dohánygazdaság fejlődésképességének határa? Tágas téren. Magyarországon sokat termelnek külföldi kivitelre. Erdélyben semmit. Hat kereskedő cég tartja kezében a dohány kivitelt. Mind a hat milliók ura lett. Jövedelmező vállalat, melyben bukni nem lehet, hisz fél monopólium, mivel a kincstár nem ad mindenkinek export dohánytermelési engedélyt, miért a verseny nem sodorja le őket a tiszta számolás biztos alapjáról. A hogy kötöttek külföldön, ahol mért árat fizetnek a termelőnek. A hogy e kereskedők megkapják a külföldi kereskedőket, a termelési engedélyt és hasznukat, miért ne lelhetné fel mindazt az erdélyi gazdák szövetkezete, melynek tagjai a kincstári szükségletek fedezésére termelt dohányművelésnél kellő tapasztalást, ismeretet szerzettek ? Szövetkezetnél a gazdának maradna a kereskedő haszna is, sőt a kényesebb kezelés központilag is végezhető lenne. Ha a kincstárnak sokat termelünk ismertté válhatik dohányunk változatos, finom minősége és szövetkezet nélkül is termelhetünk exportra a dohánykirályoknak. A finom minőségű dohány nagyon hiányzik kincstárunk gyáraiból. Ezt részben előállíthatná Erdély. A dohánytermelési engedély a kincstár részére a magyarországi részekben kedvezmény, mit sokan áhítva keresnek. Nálunk szívesen adja a kincstár, csak ismert dohánytermelő vidékre kérjék. Minél nagyobb a felajánlott terület, annál készségesebben megadják. A dohánytermelést elhanyagoltuk. Ideje felkarolni azt. Constans Politikai hírek. Bécsi tanácskozások Tisza és Fejérvári ministerek pénteken és szombaton hoszszabb tanácskozásokat folytattak az osztrák és a közös miniszerekkel. Ezen értekezlet kizárólag a közös kormány által a delegálóknak bemutatandó különféle előterjesztések megbeszélése körül forgott. E tanácskozások mostanra be vannak fejezve. Május végén azonban további konferentiák fognak tartatni, a melyeken a delegátióknak bemutatandó előterjesztések véglegesen lesznek megállapitandók. — A jövő évi rendes és rendkívüli hadügyi szükséglet alig fog az 1887-re megszavazottnál nagyobb összeget igénybe venni. De a kormány ezenkívül rendkívüli hitelt fog kérni, mert tudvalevőleg deczemer és január havában a kormány hozzájárulásával és felelősége mellett a sürgősen szükséges feszerelésekre és beszerzésekre több millió forint adatott ki. A delegátiók május hó misodik felére fognak Budapestre egybehivatni.A behívások napja azonban még nincs megállapítva. A német császár küldöttje Bécsben. Szombaton délután a felsége negyedórás kihalgatáson fogadta a rendkívüli küldetésben Bécsben érkezett Lehndorff gróf tábornokot és átvette Frigyes császárnak levelét, melyben trónfoglalását jelenti be és köszönetett mond Rudolf trónörökösnek a berlini gyászünnepélyen való részvétéért. Lehndorff gróf tiszteletére ő felségénél diszebéd volt. Jönnek a muszkák. Legújabb hírek szerit a Szabasztopolban összegyűlt 10,000 ecuberből álló orosz csapat parancsot kapott, hogy készen legyen a hajóra szállásra, vagy a Kaukázusba vagy Bulgáriába fog küldetni. császár halálét sem használjuk fel a bolgár kérdés megoldásának siettetésére !“ Az orosz mérvadó körök e felfogását azonban nem, helyesli valamennyi orosz lap, így például a Novoszti igen alkalmasnak tartja a pillanatot arra, hogy Oroszország flottademonstrációval siettesse a bolgár kérdés megoldását, más öt lap kontráz neki, hangsúlyozva, hogy a mostani orosz-német barátság később megváltozhatik. Oroszországnak most kellene az alkalmat felhasználni. * Boulanger: Boulanger tábornokról szólnak még folyvást a párisi tudósítások. A Laterne és az Intransigeant még mindig kardoskodnak Boulanger tábornoknak Marseilleban való megválasztatása mellett a tiltakoznak az ellen, hogy a tábornok megjelenjek a haditanács előtt melynek tagjai neki ellenségei vagy ellenfelei. A Salle Faineban szombaton Boulanger-ellenes népgyűlés volt. A népgyűlés oly határozatot fogadott el, mely elítéli Boulanger eljárását. * Angol uralom Indiában Az angolok Indiában egyre szilárdabban vetik meg lábukat, s e czélból elfoglalják és bekebelezik ama határterületeket, amelyek India biztosítása végett megszállandók. Egy kalkuttai távirat szerint az angol csapatok elfoglalták a tibetiek szikkimi védműveit, amelyeket a tibetiek ellenállás nélkül feladtak. A császárnénak csak Mackenzielez van bizalma és minden olyan nem orvosi ügyben is tanácsát kéri, mely a császárt illeti. Egyáltalában a császárné igen nagy tevékenységet fejt ki és minden kormányügyben kiváló részt tulajdonítanak neki. Hanem közte és a trónörökös közt határozott törésre kerül a dolog, mivel a császárné meg van győződve, hogy ez türelmetlenül várja atyja halálát és a maga kormányra jutását. Mint hírlik, Mackenzie mintegy fél évre teszi a császár életének valószínű tartamát, ha kedvezőtlen körülmények nem állanak be. De Vilmos trónörökös miatt is igen aggódnak, mert fülbaja állítólag veszedelmes. El vannak készülve arra, hogy sem az atya sem fia nem fognak sokáig uralkodhatni. AZ „ELLENZÉK“ TÁRCÁJA 1088. Mirczita 26. III. Frigyes császárhoz.** — Irta: Coppée Ferencz. — Üdvözlégy Caesar! Várjon a halvány Sors neked ? Csak napokat számlál még, vagy hónapot, éveket? A hősnek semmi a halál. Daotoltál véle bátran a véréé havezmezőn, És nem félsz tőle most sem, mert bölcs vagy. Hogyha jön Vársz rá. Tudod, hogy rád talál. * Brstagnenek szirtfokától le az orosz pusztákig Kívánja minden jó szív, hogy élhess még sokáig. Borzalmas részvét kél bennünk, ha mély Gyötrelmeidnek ágyán maró láz tüze éget, Mind, még a franczia nép is, őszinte ellenséged, Sóhajtva szól: Szegény császár te, élj I * Mindenki szán s leginkább a franczia; — Nemességét, jóságát a düh nem fojtja el; I Csak félig tud gyűlölni ő. [ Fegyverkezik a múltért, mit szégyenköny f füröszt, | De a szurony : — & harczok éles kalásza közt I Az irgalom búzavirága nő. * A „Pesti Napló“ mai számiból Tanszak Ma rtadkivüli feltűnést keltett költeményt. Szerk. Igen, sedani győző, bár szinte friss hant Hős katonáink sírján, kik porladnak alant: Mig kin árnyazta homlokod Csak az embert láttak benned, részvéttel nézve rád, Az embert, a ki szenved, a férjet és atyát Kiért családja sir, zokog ! * De ime nézd Nagy Vilmos, a zordon katona, Legendás hóditó, megy nagy hirtelen tova, Roppant országa, trónja rád marad. Csaknem száz évet élvén, hogy egy órát neked, És ekkor kelni látjuk a félholt herczeget, Fölserkenti az akarat. * Nagy és keserves látvány! Nyitott torokkal, szófián Elhagytad a napos tájt, hol fűben, zöld bozótban gyógy-balzsamint, —hol kék habok susognak, Hol a betegség elvész vagy legalább megenyhül; És visszatértél fázva, havas viharon keresztül, Fővárosába komor Északodnak. * S te, fejedelmek atyja, fejedelmek fia te, Nem birtál szólni egy szót! Az aljas rák dühe Torkon ragadt. De bár ott ült feletted : Leírtad ezt a nagy szót hatalmas ujjal: Bék ) Vérző sebajkad zúgta e szót népünk fülét«, S a drága szót szivedből vetted 1 * Nem hazudik az ember, sírjának szélén állva, 3 nemeeb a haldokló sas, mint a galamb, kínálva s Szent olajágat. Oh ! hittük szavad ! Már láttuk, hogy a béke hajnallik a határon. S engem, franczia költőt, egy tüneményes álom Fogott el. Halld, elmondanom szabad. * Álmomban igy beszéltél: „Én, a ki elveszek, Könyvedbe, ahi történet, olyan lapot teszek, Melyhez hasonló nincsen abban. Egy rendeletből áll csak, de boldogságot ad Éi békét a világnak sok hosszú éven át. Én meghalok. Legyek hát halhatatlan ! * „Mert Németország őrült és Frankhon esztelen, Szellem, vagyon, műveltség, a mit szív s ész terem, Mind, mind a harcz gondolatába fúl. Elég, hogy a határon egy puska eldördüljön, Hogy Frankhon s Európa véréczeánba dűljön S az ős vadság tomboljon itt gazul! * „No jó! Hát én legyőzöm, bármily hatalma van ; Király vagyok még, császár, — parancs minden szavam, Amig e trónon én uralkodom. Széttépem a szerződést, a vád s panasz okát. Legyen övék Strassburg, Metz, — és aztán katonák, Lábhoz a fegyvert minden oldalon ! * „E bódításban nincs üdv, jól érzem, németek, Magunk verők testűikbe e kérgesült sebet, Mely kinjulhat nemsokára tán. Hát büszke szomszédunknak jobbunk őszintén adja A békét. Fáj szivemnek bánom e daganatja. De legalább te meggyógyulsz, hazám ! * „A vér szagát még érzem hullás mezők felett. Hadd hódolok neked hát óh! béke, szeretet, A mig mellemben egy sóhaj lobog. S ne légyen annyi ércre tört ágyuk halmazának, A hány szobrot emelnek belőle a királynak, Ki egy napig uralkodott !* * Hallgattalak büvölten.... De álom volt, csak álom. Rettentőn haldokolva ott állsz a véghatáron, Reménytelen fájdalmad’ nyögve. Nem tépted össze hajd ! a végzetes kötést, Mely minden lotheringit s elzászit arra készt: Maradjon német mindörökre! Örökre? Hátha mégsem? Készüljünk új csatára! Működjék dübörögve két ország fegyvergyára, Ólmot, vasat hadd ontson ? És Számítsuk össze mindjárt jól fölszerelt hadunkat. Mit! Itt és ott mindössze öt millión vagyunk Hisz ez kevés, nagyon kevés ! * Három mértföldre vitt csak a tegnapi golyó, Habi öntsetek új ágyút ! A régi egyre jó, Mind vén, esetlen ! Föl, munkára föl! Hány én darabka fér el e puska-agyban itt? Csak húsz ? Keressünk jobbat, — találjunk valamit A mi Berényebb s jobban öl. Ha Bergeink még egyszer a csatatérre szállnak, Irtsuk ki egymást ! Vessük a népet óhhahalálnak, Végső fillérét keltsük el. Frankhon vagy a császárság — , csak egy maradhat élve, De a legyőzött testén, irtozatos sebébe’, A győző is végsőt lehelt! * Nagy Isten hát eltűrnéd e nagy borzalmakat ? Királyi bölcs, azt mondják, szived nemes! Szavad kegyes, igaz, nem mostoha. Reményüktől megfosztod, kegyetlenül pedig, sok szegényt, kik Frankhont, oly híven szeretik ? Haldokló szavad ez. Soha ? • Ma úgy beszélek hozzád, óh ! császár, mint a pap. Hogy állasz nemsokára ott a legmagassabb Biró előtt, ha munkád dija vér? Gondold, mily rémítő lesz az isten hallgatása Ha bűneid lenyomni nem leng nem reszket más a Nagy serpenyőben, csak hiú babér. * Oh ! mily nyugodtan, szépen mehetnél föl elébe, Ha ott Elzászban és ott Lotharingiában, égre Vetett szemekkel, emlékedet áldva Fohásskodnának érted a meghatott anyák, S mig kilehelnéd kebled utólsó sóhaját: A gyermekek kacsóit kulcsolnák be imára! Ábrányi Emil: Hogy áll a világ ? A császár helyettese, Frigyes császár fiát Vilmos herczeg trónörököst bizonyos kormányügyek elintézésében helyettesévé nevezte ki. Az elintézés, melynek eszméje már napok óta felmerült, de kevés hitelre talált, Berlinben rendkívüli feltűnést kelt a sokféle magyarázatokra ad alkalmat. Általánosan azt hiszik, hogy a császár ez intézkedése az ő legatítabb kezdeményéből származik s nem a miniszterek ajánlották. Némelyek azonban úgy magyarázzák a rendeletet, hogy a helyettesítés joga nem nyomban lép életbe, hanem akkor, ha a császár külön elrendeli. Épp úgy külön fog szabályoztatni a helyettesítés köre is. Mások viszont akként magarázzák a rendeletet, hogy a császár urilkodiótárssá — társreagenssé — teszi a trónörököst, mire példa eddig Poroszországban vagy a német birodalomban nem vot. * A harczias oroszok. „Harczi zajotok nem ijeszt meg minket* Írja ma, Bécsra hivatkozva, több orosz lap, , mi nyugodtan maradunk s Vilmos Frigyes császár. A császár gégéje helyi közállapotának javulását már néhány nap óta figyelemmel kísérte Mackenzie. Ez ép oly feltűnő és csodálatos tünemény, mint egyáltalán jóléte, mely azóta jelentékeny haladást tett, mióta a császár Charlottenburgba jött. Mackenzie abból magyarázza ezt, hogy a hazai levegő, amelyben a császár életének legnagyobb részét töltötte, legjobb neki és a megbetegült légző szerveket legkevésbé támadja meg. Ez az észlelés hozzájárulhat ahoz, hogy a császár nem fog Wiesbadenbe menni, hanem itt marad , a melegebb idő beálltával potsdami palotájába költözik. Hangját természetesen nem nyeri vissza oly hamar, amint remélték. A császár beszél ugyan, de halkan és kevéssé érthetően, mivel a magánhangzókat nem, csak a mássalhangzókat bírja kiejteni, amelyeket keményen és érdesen mond ki. C°ak Mackenzie és a császárnő képesek őt megérteni, annak dactára, hogy érthetetlenül mondja ki az egyes szavakat. Más személyekkel írásban beszél. A papirszeletek, melyekre közleményeit írja, nagyon keresettek s emlékképen őrzik. Mióta azonban ezt megtudta a császár, kezében tartja a credulákat s úgy olvastatja el azokkal, a kiket fogad ; azután összetépi a papirosokat. A fejedelmi személyek, akik Vilmos császár temetésére jöttek s meglátogatták Frigyes császárt, örömöt szereztek ugyan neki, mert fél év óta már csak igen szűk körű társaságban időzhetett, de egyszersmind izgatottságot is okoztak. Br. Kemény Gábor beszéde. Tisztelt közgyűlés 1885-ben, márcz. 29-én ugyanezen helyen kijelentettem, hogy nézetem szerint a gazdasági válság, vagy agrikulturalis crisis elnevezések nem egészen helyesek azon nehéz helyzetnek megjelölésére, melyet a termények és áruk értékének rendkívüli csökkenésében és az áraknak merőben kiszámítatlan hullámzásában, rendesen rohamos lezökkenésben látunk. És mondtam azt is, hogy a nehéz helyzet, az áraknak hanyatlása és bizonytalansága nem csak földmivelési csikkekre terjed ki, de kiterjeszkedik az a nagy, valamint a kisiparra, a gyáriparra, valamint a kézműiparra is, és a dolog természeténél fogva kihat a kereskedésre is. Azért nem tartottam és most sem tartom egészen helyesnek a válság, kicsis elnevezést, mert a jelenlegi helyzetet egy fejlődési stádiumnak látom, mely az egész világra kiterjed, amely több kevesebb időt fog tartani, nem látom még, hogy a végéhez közelednénk, és amely lejár bizonyos egyensúlyban jövés által. Megadom egyébiránt, hogy az, hogy válságnak vagy fejlődési processusnak nevezzük is azon nehéz helyzetet, melylyel földmivelésünk és iparunk küzd, a dolog lényegére nézve teljesen mindegy.Name ist Schal und Runch, unbild Himmels glüb.“ A dolog lényege az, hogy a baj megvan. És kétséget nem szenved az, hogy ezer meg ezer becsületes munkás gazda és iparos nem csak válságos helyzetbe jön, ama fejlődési processusban, de tönkre megyen benne. Azt is elmondtam volt említett beszédemben, hogy a természettudományi és különösen a technikai ismereteknek nevezetes elterjedése párosulva a közlési és közlekedési eszközöknek eddig nem is álmodott tökélyével vonja mindenfelé maga után előbb a nagy, aztán túltermelést és teszi lehetővé azt, hogy pár íztért mi.kint, bármely teher, bármekkora, vagy legalább is igen nagy mennyiségben, nagyobb mennyiségben mint mennyivel a szükségletet kielégíteni lehet, bármely vasútnak, bármely állomására legyen szállítható, műnyelven „dobható.* Ha csak tengeri kikötőkbe kell a szállítást eszközölni, úgy az még tetemesen olcsóbb is. Eme viszonyok szülik azon úgynevezett válságot.