Ellenzék, 1888. július-december (9. évfolyam, 150-300. szám)

1888-10-09 / 232. szám

Kilenczedik évfolyan. SZERKESZTŐ IRODA: Belm­agyar utcza 47-d lik szám, óvá a lap szellemi részét illető közleménye czim­zendök. AZ­­ELLENZÉK­ F­ÖFIZETÉSI DIJA: Vidékre postán, vagy Oyl­en házhoz hordva: Kérész évre . . Id irt. I Negyedévre . . 4 Irt. Félévre ... 8 irt. Egy hóra helyben 1 írt 50 kr. Egyes sz­­ara 5 kr. Megjelenik mindennap, ki­ ve a vasár-és ü­nnep napokat. Kéziratok nin adatnak vissza. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. 232 szarr. Kolozsvár, kérlet, október 9 1888. KIADÓ­ HIVATAL: Kolozsvárit, Belközép utcza 33. szám. HIRDETÉSI DIJAK: Eg.v (_j czentimeternyi tér ára 4 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedvezményben részeselnek. Bélyegilleték minden hir­detés után 30 kr. Nyílttéri czikkek garmond sora után 20 kr. fizetendő. A Tisza nagytesztje. Kormánypárti In­ok még mindig erősen nagyra vannal azzal a lehete­ss renddel, melylyel­ Álmos német csá­szár felékesiteni kegyeskedett Tisza Kál­mánt, a magyar kományelnököt. Hát ezen külöcen semmi csodálni való nincs. A kománypárti sajtó úgy sem egyébre való, mint örökös hejje­­hujját csapni a Tiza nagyobb dicsősé­gét Bolondság és hálátlanság volna tő­lök nem azt dicsiteni, kitől a minden­napi kenyerüket kapják, úgy fordulna a dolog igen könyen, hogy ha máskép viselkednének a „nagy úr“ iránt, hát felmondaná neki a szolgálatot. Az okossának tesznek eleget te­hát, ha mind a kínálkozó alkalmat meg­ragadnak a generális“ dicsőségének megörökítését. És milyn pompás alkalom erre egy rendjel, kivált ha azt olyan elő­kelő ur adja minő a német császár, s hozzá m­ég­­is a legdrágább portékából. Mert­­hiheti minden magyar em­ber: nem k­si dolog a fekete sasrend nagy kerestjének birtokában lenni. Ez bizony fénes egy rendjel úgy külsőleg, mint bens értékre való nézvést is. Va­lamelyik égi porosz király találta fel és csak­zoknak a mellét ékesítették fel vele, a­kik kitűnő szolgálatokat tettek orosz király uralméknak. Ugy kell lenni, hogy Tisza Kál­mán is­­kötelezte magának valamelyes szolgáim által az uj német császárt. Egyik, másik beavatott újság meg is kísérteté rámutatni Tiszának ilyes szol­gálataira. Ezek vélekedése szerint a né­met csásár valódi érdemet jutalmazott, mi, Z ,ha Kál­ánt ilyen előkelő mó­don­­, sajátkezűileg. íhs h, üt,un­, gondolunk, magunk , úgy valjuk, hogy Tisza Kálmán csakugyan rászolgált arra a­­ fekete­sas rendre. Mint ellenzéki pártvezér aligha tett volna szert erre a dekórumra, de mint magyar kormány­elnök buzgó támoga­tója a német érdekeknek. Bismarck a „főminden egyéb“ ke­resve sem talált volna alkalmazkodóbb ügynökre, mint minőnek Tisza bizo­nyította magát, nem ugyan ellenzéki pártvezér­, hanem kormányelnöki minő­ségében. Ő alaposan ért ahhoz a mesterség­hez, mint kelljen idegen érdeket szol­gálni egy olyan országban, a­hol min­den nemzeti érdek következetesen el­­hanyagoltatik. Hogy Magyarország külügyi politi­kájának irányát Bismarck határozhatja meg német szempont és német érdek szerint, arra igen alkalmas segédeszköz Tisza Kálmán, a­ki idegen minták és egyenesen német szabás szerint kormá­nyozza Magyarországot nem a magyar nemzet jogos várakozásai, mint inkább a nagy német birodalom még nagyobb kanczellárjának útmutatásai nyomán és az ő tetszésére. Illő dolog tehát a német császár­tól valamely formában leróni a hálát Bismarck magyar ügynöke iránt. És ha e hála olyan ékes külső jelekben nyil­vánul, minő a fekete sasrend — nagy­keresztje — azon egyátalán nem lehet csodálkozni. Inkább az lett volna fel­tűnő dolog, ha Vilmos császár kegye nem nyilvánul Tiszával szemben eme látható és fényes formában. Bezzeg búsulhat Taaffe gróf, az osztrák kormányelnök, mert neki ebből a szerencséből egy csepp se jutott. Nem csak hogy rendjelet nem kapott, de még csak szóba sem állott vele a né­met császár. Mert hát Taaffe nem tolja a Bismarck szekerét, s csinálja a maga dolgát a maga belátása szerint, s a saját országa érdekeinek megfelelően. Hogy Taaffe gróf irigyli-e ma­gyar kollegájának szerencséjét — azt nem tudjuk, annyi azonban bizonyos, hogy kissebb a szerencséje, mint Tisza Kálmánnak, már ha egyáltalán szeren­cse az rá nézve, hogy a magyar állam kormányzatáért mindig kivülrő­l kap­ja az elismerést, s nem a saját nemze­tétől, a­mely pedig tán mégis csak be­csesebb kitüntetés lenne holmi fekete sasrendnél, a mely ott ékeskedik a mellén, de a mely aligha kelthet igazi megelégedést a­­ szivében. Ám ha Tisza Kálmánnak nagyobb megelégedést szerez a fekete sasrend bir­toka, mint a magyar nemzet elismerése, s ha államférfim működésének nagyobb dokumentuma a feketesasrend, mint az a tudat, hogy ő ezt az országot a nem­zeti érdekeknek megfelelően igazgatja — akkor most is csak azt mondjuk, a­mit már hasonló alkalomkor is elmon­dottunk . Hordozza egészséggel azt a nagy­keresztet, magánzó, a­kinek komoly szándéka van egy millió írt erejéig beperelni a magyar államot és ezen kívü­l kon­fiská­ltatni a tv ja­vas­latot annak rendje szerint bírói után. Azt állítja ez az úr, hogy a kormánynak a rega­le ügyről szóló törvénytervezete tőle van lopva. Ha tehát e javaslat által anyagi előny származik az államra: ő kéri az osztalékát, mert ahhoz jussa van! És azt is kéri, hogy a szerzői jogról szóló törvény értelmében a javaslat koboztassék el. Hát mi az ország birtokossága is kétségkívül örömmel látná e veszedelmes javaslatnak bíróilag leendő elko­­boztatását s e tekintetben csak sikert kíván­hatunk Markus Mark úr perének. Megesnék az a bolond eset, hogy a­miért a sajtó és a birtokosság hónapok óta küzd azt egy ember egy per keretén belül egy cs­apásra megvál­toztatná. Ennek a pernek a kimenetelér­e iga­zán érthető kíváncsisággal tekinthet az ország. Az uj miniszter, Csáky Albin gróf, az uj vallás- és közoktatásügyi miniszter, f. hó 4-én vett búcsút Lőcsén K­zepes vármegye tiszt­­viselőkarától, melynek élén huszonegy évig működött. A hivatalnoki kar fájdalmának a válás fölött, Kurponay kir. tanácsos, alispán adott kifejezést, tízavai mélyen meghatották a jelenvoltakat. Csáky gróf kinyezve ölelte meg a szónokot s minden egyes tisztviselővel ke­zet fogott s biztosította a jelenlevőket, hogy a tízepes vármegye élén töltött éveket soha sem fogja elfelejteni. Császárok pohárköszöntői. Az orosz saj­tó aggodalmának ad kifejezést a császári po­hárköszöntők miatt s csalódását fejezi ki a fölött, hogy elmulasztották az alkalmat, Orosz­országot azzal biztatni, hogy Bulgáriára vo­natkozó vágyai teljesedésbe mehetnek. A to­­asztok katonai természete a jelenlegi állapo­tot inkább zavarja, semhogy a régóta óhajtott jobrafordulást idézné elő. AZ „ELLENZÉK“ TÁRCZÁJA. 1888. Október 9. Betegen, i­. Kaltenleutgeben, okt. Ha mindazon utat és ösvényt, melyet a Winternitz útmutatója a betegek számára sé­tául kijelöl, meg akarod járni, akkor légy ké­szen tíz mértföldnyi gyaloglásra. Ennyit per­sze egy beteg sem jár egy nap alatt, de rit­ka az a vendég, aki időközökben valamennyi helyet meg ne járna. Mindenik út jó karban van és padokkal ellátva. Az adminisztratió minden kis forrást köpübe vett és megneve­zett, ezenkívül minden magasabb csúcs, min­den mélyebb árok, minden nagyobb szikla ne­vet kapott, s a nevek és a távolság ki van­nak nyomtatva kártyapapíron. Minden elága­zásnak meg van a maga színe az útmutató kártyán, az útmutató czölöpökön és az útmu­tató élőfákon. A­hol élő fa nincs, ott a né­met a barázda­köveket festette meg, úgy hogy eltévedésről szó sem lehet. E sétahelyek meg­lepően szépek. A legbársonyabb pázsit és a legtisztább erdő váltogatják egymást. Jege­nyefenyő, erdeifenyő és austriaca együtt a tölgygyel és bükkel. Keleti szinpompa és ha­vasi illatár. A temérdek erdőség — a Wiener Wald — melyet Rudolf trónörökös katonás szabatos­sággal irt le a képes monarchiában, kivétel­­nélkül — holt kéz. Legnagyobb része a Habs­burgoké, de van része benne egy pár klas­tromnak és a Lichtenstein herczegeknek is. Az erdőkezelés mintaszerű. A nép fáizási jo­ga abban áll, hogy asszonynak és gyermek­nek meghatározott napokon szabad fejsze és kés nélkül a kijelölt erdőterületre menni és száraz gályát gyűjteni. A környék minden községe teljesen erdő között fekszik, szántó­föld jóformán semmi, de azért minden sze­gény ember elmondhatja Arany Jánossal, hogy »fázom, mert nem fázom.« Bizony nem fá­zik. Nekünk egy puttón fát — mintegy húsz kilót, ötven krajczárért adnak. Tölgy és bükk önmagától nő és na­gyon szaporán, mert a makkot semmi sem bántja. Sem az őz, sem a szarvas, miután ezeknek a táplálékáról az erdővédők, levag­dalt gályák és elhintett széna által gondos­kodnak. A fenyőt azonban iskolából ültetik át, még­pedig mindig a tölgy és bükk lövé­­sek közzé, hogy emezeket is rákényszerítsék a nyíl­egyenes növésre. Minden egyes fa, ha elérte a húsz éves kort, felvétetik az inventárium állományába, helyesebben szólva, besoroztatik, miként az ujjoncz. Ekkor ne bántsd-virág lesz belőlle — épen mint a katonából — ötven éves koráig, a­mikor aztán mustra alá jön a görbéje, meg­­szentencziáztatik és kivégeztetik fűrész által, a szép növésű életben marad még sokáig. A kazlak egy és két köbméteresek szortírozva fanemenként s természetesen megnumerizálva. Erdőkihágás soha sincs. Sem vadorzás. Nyúl, őz, szarvas, fogoly, szalonka nagy bő­ségben. A vadászati jog a trónörökösé. Min­den völgy telve van gazdag bécsi burgerek festőileg épített villáival. E nyugdíjba vonult polgárok uriasan élnek, fényes cselédséggel, drága fogatokkal, ragyogó berendezéssel. Az értékes freskó ép úgy nem ritka, mint a fa­­ragványos plafon­burkolat s a feketemárvány fürdőszoba. Vízvezetékes szökőkútja, pálma­háza és jól gondozott kertje van minden vil­­latulajdonosnak. Férfiak és nők lovagolnak, croquetteznek, abroncsoznak, biliárdoznak, czélt lőnek, osztrigát esznek, biablyt isznak, kár­tyáznak, angolul beszélnek és pezsgőznek — épen mint az urak. Hanem nem­ vadásznak. Ezt a mulatságot itt semmi áron sem szerez­heti meg közönséges ember fia. Aki itt va­dász, az vagy a dynasztia tagja már akár jobb, akár balkézről, vagy a cseléd. Mindennap órákig elsétálgatok e gyö­nyörű erdőkben és mindennap eszembe jut, hogy miért nem lehet ez nálunk is így. Nem a vadászati tilalom — ámbár ennek is meg­­van a maga haszna a vadállomány gazdagsá­gában — hanem miért nem lehet nálunk is ilyen erdőkezelés ? Itt — ámbár nagyon sok van, az erdő­­­kincs ; nálunk még csak nem is érték. Itt pénzforrás; nálunk alig fizeti ki sok helyen a pásztorlási költséget és az adót. Mert.........és akármennyit hányom vetem a dolgot, mindig csak ez az ok tolul agyamba .........mert nálunk nincs erdővédelem és nincs erdőút. Az itt levő hegyek nem magasak, de szédítően meredek valamennyi, azért mégis föl lehet valamennyinek a csúcsára kocsikázni ruganyos hintóban. Íme a külömbség nyitja. Mondják, hogy gr. Andrássy Gyulának lesz útja a hesháti havasokra. Elhiszem azt. A gyalui szolgabiró kap tőle fegyvert, bok­szivart, ebédet és kézszoritást. A szolgabiró kirendeli a vármegyei közmunkaerőt s hogy nagyobb baj ne legyen belőle, a magurai pol­gártársakat — a­mennyibe tenyeresek - csu­pa nationális rokonszenvből hogy el ne mele­gedjenek, bele­állítja e domb közepéig a Re­­kete vagy a Dobruzs tizenkét fokos vizébe, s hetven-nyolc­van darab pisztrángot halász­tat ki velük egyetlen délután. Rendetlenség­ről szó sincs, mert a kirendelt közmunkaerő községbírói felügyelet alatt és parancsszóra halász. Hogy lehessen az rendetlen, a­mi ren­deletre történik! Annyival kevésbé lehet szó rendetlenségről vagy épen visszaélésről, mert tudvalevőleg a vármegye alispánja nagyon szereti a pisztrángot — a­mi nem is olyan rész eledel, mint a­hogy a magurai polgár­társ talán képzeli. A másik, a­mi gyötör, hogy miért nin­csen egy ilyen gyógyintézet a gyalui havasok között? Hetven-nyolc­van ezer hold fenyves egy­folytában. Mennyi ózon és minő kristály­vizek ! Milyen kiránduló helyek a Vurou­­vurouluj, a Balomirásze, a Dámes, a Gura- Albaku, a skerisorai jégbarlang, a magu­rai tető, a Dobrin és annyi más. Mennyi időtöltés műveit emberre nézve a természet ezen ősformatiója, az albaki trachyt, a sza­­mosvölgyi csillámpala, a feketevölgyi gránit­képződés ; a vidrai csigahegy. Örökrombolása az időnek, állandó újjászületés a korhadásból; a moha ezer faja; az áfonyamatrácz, a mál­naliget, a gombatelepek, a vízzuhatagok, az eri­amezők. . . . Olyan genialitással és hírnévvel, a­mi­nővel dr. F­ü­r­j­e­s­z Z­s­i­g­m­o­n­d egyetemi tanárt isten és emberek megáldották, egy Winternitz-féle intézet, például a Dobruzsban, létre jöhetne két év alatt. Az építkezésnek minden olcsó feltétele kínálva kínálkozik: az állam kimondhatatlan olcsón kötne örökha­szonbért a telep­helye iránt, az itt könnyen jó karba hozható; a talaj esési viszonyai igen alkalmasak csatornázásra és vízvezetékre; a környék legelői valóságos alpesi vajat és tejet szolgáltatnának. Egy aláírási felhívás két­ezer darab száz forintos részvényre a Purjesz Zsigmond nevében s egy hónap alatt nyélbe van ütve a tőke. A miként Winternitz itt tölt négy nyári hónapot s egyébkor kijön Bécsből he­tenként kétszer, úgy Purjesz is beoszthatná akként a tanítási időt, hogy a dobruzsi bete­gek gyakran lássák őt s javuljanak vigasztaló erejének csodálatos hatása alatt. Nem tréfálkozom, sőt nagyon is komo­lyan beszélek. Itt az idén ezerkétszáz beteg fordult meg. Középszámítással mindenik itt hagy háromszáz forintot.. Annyi mint három­százhatvanezer forint bruttó. Ebből orvosi honorárium lehet hatvanezer. (Winternitznek három assistense működik — mindannyian kiváló szakemberek) a többi bevételt az inté­zet igazgatósága számolja el, lakás, koszt és szolgálat czímén. A részvénytársulat igazgatósága építene lakásokat, fürdő­helyiséget a szükséges fölsze­reléssel, két éttermet a dohányzók és nem­dohányzók számára. Lasó és játéktermet. Gondoskodnék a világításról, ifti villanyvilá­gítás van­ a szolgaszemélyzet felügyeletéről, mosásról és a konyháról. Nagyméretű üzlet Politikai hírek. A regale tvjavaslat lopott portéka. Leg­alább ezt akarja és hite szerint be is tudja bizonyítani egy Markus Mark nevű fővárosi Bulgária függetlenségének kikiáltása, azt állítja kategorikus határozottsággal a Mosz­­kovszkija Vjedomoszti ruscsuki levelezője, leg­később október 10-én meg fog történni. A helyzet tarthatatlanná lett. Naponként növek­szik azok száma, a­kik a fejedelmet el akar­ják távolítani s Oroszországnak engedménye­ket kívánnak adni. Az útvesztőből, melybe Bulgária jutott, csak a függetlenségi nyilat­kozat vezetheti ki. Ezt a szófiai nemzetgyű­lés meg is fogja tenni; a fejedelem már biz­tosította a csapatok hűségét. Irányi D. választói között. Irányi Dániel orsz. képviselő, mint B­é­­késből írják, szombaton délután oda érke­zett beszámoló beszéd talaja végett. Már Földváron a egy küldöttsége és számos békési választó üdvözölte a képvi­selőt s együtt jöttek be a szárnyvasuton Bé­késre, hol az állomáson, a rész­idő daczára, nagy közönség és czigányzene várta a szere­tett képviselőt. Irányit a városházán az egy­­begyűlt elöljáróság élén Mezey főjegyző üd­vözölte, ott a képviselő mintegy órai időzése alatt magát a város folyamatban levő ügyei­ről informáltatván, Konkoly Jenő ügyvéd és a 48-as párt alelnöke házához ment, mely­nek itt tartózkodása alatt szívesen látott ven­dége volt. Vasárnap délelőtt a városház udvarán nagyszámú választó közönség előtt tartotta beszámolóját, melynek egyes helyei a hallga­tóságot zajos lelkesedésre ragadták. Beszéde elején megerül­te, hogy az ülésszak bezártával rendes szokása szerint azért nem jelent meg, mert az időben a város még árvízveszélylyel küzdött. Részletesen foglalkozott azután a bel­ügyi tekintetben hozott törvényekkel, külö­nösen a halászati jog gyakorl­ásáról és a vas­kapu szabályozásáról alkotott törvényekkel, majd a hadügyi törvényeket és a pénzügyek rendezésére vonatkozólag alkotott törvényeket fejtegette. A szeszadótörvénynél felemlítő, hogy a 11 írtról 35 írtra való adóemelés minden át­­menet nélkül nem helyeselhető s a törvény­től szeszfogyasztásunk nagyobbodását nem vár­hatja,­­ mint hogy ezt erkölcsi okokból nem is szeretné. A folyó évi költségvetés részletes bírá­latánál arra az eredményre jutott, hogy ily kormánytól, mely 13 év óta pénzügyeink rendbehozatalát csak ígéri, de meg nem való­sítja, s most is a kibontakozásnak közeli ki­látása nélkül sok millió új adóval terheli a nemzetet, a bizalmat ezentúl is megtagadni fogja. Nemcsak a kormány, hanem főkép a közösügyes alap cserélendő fel ujjal s állam­háztartásunk rendezését csak akkor remélhet­jük, ha függetlenségünk visszaszerzésével ön­álló vámterületet állíthatunk fel. Lelkes sza­vakban ecsetelte e törekvés helyességét s éles kifejezésekben rótta meg amaz erkölcstelen eszközöket, melyeket a kormány többségének megteremtése végett alkalmaz. Ezek az eszközök mélyrehatóbb és na­gyobb károkat okoznak a nemzet erkölcsi éle­tében, mint a rosz­gazdálkodás az ország va­gyonában. Végül a helyi vízszabályozás ügyéről megemlékezvén, meleg szavakban mondott kö­szönetet a város polgárainak a tavaszi árvíz­­veszély alatt tanúsított valóban férfias maga­viseletéért. Irányi szavai lelkes hangulatba hozták a közönséget, mely végül viharos éljenzésben tört ki. Érzelmeinek Konkoly Jenő ügyvéd és a 48-as párt alelnöke lelkes beszédben adott kifejezést, megköszönve a képviselőnek a ha­za és a város érdekében tett fáradozásait és büszkének vallván Békés városát, hogy a haza e nagy fiát nevezheti országos képviselőjének. Este Iványi tiszteletére a városi bérház­ban Kárpáthy György színtársulata által dísz­­ ít törvényjavaslatok. , Az országgyűlés következő időszaka bár e hó 15-re van összehiva első érdemleges ülését hír szerint csak 17-én kezdi meg. Mint félhivatalos helyről írják a minisz­terelnök már az első ülésen nem kevesebb mint négy törvényjavaslatot terjeszt a ház elé. Mind a négy kiváló fontosságú és első­rendű érdekeket érint. Az elsők az 1889-ik költségvetésről, a második az italmérési jogról, a harmadik a regítő megváltásról és a negyedik a pénz­ügyi igazgatás rendezéséről szóló törvény­­javaslat. A jövő évi kölségvetés, jelenti továbbá az idéztük félhivatalos laptudósító kiadásai részében, kivéve az államadósági kamatokat, az ideivel azonos keretben mozog , a­hol, fő­­kép a rendkívüli költségvetésben, megtakarí­tás lehetséges volt, a kormány előterjesztésé­ben azt keresztül is vitte. A bevételek tete­mes többletet mutatnak fel, úgy hogy a mér­leg teljesen meg fog felelni a miniszterelnök által annak idején tett ama nyilatkozatnak, hogy az 1889-i költségvetés csak nagyon cse­kély defic­itet fog felmutatni. Az italmérési jogról és az ezzel kapcsolatban álló r­eale-megváltásról szóló tvjavaslat annak idején, mikor az enquête-tár­­gyalások folytak, indokaikkal együtt teljes szövegükben már publikálva lettek, azóta pe­dig nagyobb változtatáson nem mentek át. Csakis azon százalékszám, mely a meghatáro­zandó összegből kezelési költség czímén lesz levonandó, nincs még véglegesen megálla­pítva. Rlendkívü­li horderejű ama terjedelm­ű tvjavaslat is, mely a pénzügyi közig. reform­ját öleli fel. Központosítva lesz ezen javaslat értelmében a pénzügyminisztérium összes kö­zegeinek és kirendeltségeinek teendője megyén­­kint, kerületenkint egy-egy hivatalban. Véget fog vetni eme­­törvény amaz anomáliának, hogy az adó­kivető és adó­beszedő, a díj és illetékkiszabási hivatalok, a pénzügyi adjui­­llis­­tracziónak egyéb közegei mind külön-kü­­lön intézkedtek, úgy­hogy a felek gyakran tényleg nem tudták, mennyi tulajdonképen az állam iránti adókötelezettségüknek ösz­­szege. Ezen a minisztériumra nagy szervezési munká­t rovó, reform eleinte sem fogja az ál­lam terheit szaporítani, de idővel még az állami költségek tetemes redukc­iója is lehet­séges lesz ezen a c­ímen. Miután a képviselőház pénzügyi bizott­sága a jövő évi állami költségvetés tárgya­lásával mindenesetre hosszabb ideig lesz el­foglalva, valószínű, hogy a regálé megváltá­sáról és az italmérési jogról szóló törvényja­vaslat tárgyalására, miután a kormány azo­kat már 1889. január elsejével akarja életbe léptetni, külön bizottság lesz kiküldendő úgy, hogy e törvényjavaslatok, mihelyt a bi­zottság jelentését beterjeszti, esetleg a véd­erőről és a honvédségről szóló törvényjavas­előadás tartatott. Utána 120 terítékű banker volt, melyen Kossuth Lajosra, Irányi Dánielre stb. sikerült felköszöntök mondattak. Ma, ked­den képviselőnk özv. Asztalos Istvánné leányá­nak esküvőjén a násznagyi tisztet viseli.

Next