Ellenzék, 1889. január-június (10. évfolyam, 1-149. szám)
1889-03-26 / 73. szám
Tizedik évfolyam. SZERKESZTŐI IRODA: Belmagyar urcza 47-dik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények czmtendők. AZ »ELLENZÉK« ELŐFIZETÉSI DIJA: Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva. Egyes szám ára 5 kr. Megjelenik mindennap, kivéve a vasár- és ünnep napokat. Kéziratok nem adatnak vissza. Egész évre Félévre 16 frt. 8 frt. Negyedévre Egy hóra helyben 4 frt. 1 frt 50 kr. 78. szám. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP, Kolozsvár, kedd, márczius 26. 1889. KIADÓ-HIVATAL: Kolozsvárit, Belközép utcza 88. szám. HIRDETÉSI DIJAK: Egy czentimeternyi tér ára 4 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 80 kr. Nyílttéri czikkek garmond sora után 20 kr. fizetendő. Feltámadunk. E nemzetnek százados joga, vérrel szerzett alkotmánya, gyermekeinek jövője, nyelvének integritása haldoklik a sándor-utczai palotában. Talán mire e sorok napvilágot látnak, Tisza Kálmán nemzeti történelmünk e szomorú alakja megkonditja a halálharangot, melynek vészes kongásától meging az ezer éves Magyarország szilárd alapja, az épület roskadozni kezd s a történelem geoiusa fokozatosan kezdi e nemzetet kitörölni az államalkotó népek sorából. ,14 év óta csonkítod alkotmányodat, eladtad jogaidat, elárultad gyermekeidet, megtagadtad anyanyelvedet! Ezek után nincs létjogod, nem érdemled meg az életet !* — Így szól a történelem szigorú bírája. Nem az, a melyikre Tisza hivatkozik, hanem az mely igazságot osztogat s érdem szerint mérlegeli a tényeket. A nemzet pedig a gyászos sir felett a késő bánat könnyeit hullatja s fájdalommal kiált fá: „Nem mi akartuk! Nem mi adtuk el jogainkat; nem mi árultuk el gyermekeinket; nem mi tagadtuk meg nyelvünket!“ — Hiába nem akartad, felel a biró, de évek óta tétlenül nézted a megbecstelenítést, melyet saját fiaid végeztek. Avagy nem az alkotmány őrei, szent jogaid letéteményessel alkusszák-e el szüntelen azokat, idegen kufároknak ! Nem az apák árulják-e el fiaikat? S nem koszorús költőid tagadják-e meg nyelvedet, azt a nyelvet, melylyel teremtettek, melylyel babérokat szereztek ? Álljon elő hát Tisza Kálmán minisztertársaival és főispánjaival s mondja, hogy nem igaz! Álljon elő a többség és mondja ki, hogy ők nem árulták el fiaikat! Álljon elő a nemzet koszorús költője Jókai és kövesse őt a magyar tudományos akadémia „ nagyságos “-ja Gyulai Pál s mondja ki az egyik, hogy ő nem szavazza meg azt a törvényt, mely a magyar nyelv integritását olyan mélyen sérti és mondja ki a másik, hogy ő nem írt tömjénező éneket a magyar nyelvet debonásztató többség dicsőítésére. Tegyék szívükre a kezeiket, s mondják azt, ha van hozzá bátorságuk, hogy nem igaz. Csakhogy tények bizonyítanak, mit Gophisticus okoskodással nem lehet megcáfolni. Ezek a tények ott fognak állni a történt t.ervben, mint a magyar nemzetnek saját fiai által felállított botránykövek. S midőn majd idegen népek forgatják e lapokat, s azokról a nemzet fokozatos sülyedését olvassák, — nem szánakozni fognak rajtunk, de megvetik fajunkat, mert azt látják belőle — hogy e nemzet saját kezeivel ásta meg sírját. Minő sír, minő jeltelen gyalázatos sír az, melyet a huszonötödik szakaszszal, a hatalommal szemben fehetlenül vergődő nemzet számára készítettek. Kétségbe kellene esnünk, ha még a remény nem biztatna, ha nem látnák azt, hogy a temetésre készülő hatalom csak tetszhalott koporsójánál áll, ha nem tapasztalnók azt, hogy fajunk szívós hazafisága, és nemzetünk lelkesedése erősebb minden érdekszövetségnél, erősebb a gőgnél és árulásnál. Megszavaztathatja Tisza Kálmán a jogtipró paragrafust; a nemzet koszorúsa zengzetes szép nyelvét felcserélheti a csaszlaui dialektussal, hogy történjék természeti csuda és legyen a pillangóból — kukacz; lefordíthatja Gyulai is a magyar katonát szépen jellemző „Hadnagy uram“-ját akár königrätzi szellemben, de a magyar lelkesedése, honszerelme és veszélyt nem rettegő bátorsága visszavívja újra szent jogait. Ha ma nem — holnap, ha holnap nem — holnapután. De a jogot, az igazságot az istent, büntetlenül nem bánt-hatja senki. Vigyázz kegyelmes úr! A halottak visszakiáltnak a koporsóból az élőknek: „Őrködjetek imádott hazánk jogai felett.“ (?) Politikai hír. Képviselőválasztás. A nemrég elhunyt Jeszenszky Sándor báró orsz. képviselő halálával megüresedett pinczehelyi választókerületben szombaton volt az új választás. Két jelölt volt: az elhunytnak fia Jeszenszky László báró és Fényffy K. A szavazás folyamán Fényffy ellenfelének 68 szótöbbségét látván, visszalépett, mire a választók több ezer főnyi tömege Jeszenszkyrása elé vonult , zászlókkal a választási helyhez kisérte, hol az elnök kihirdette az eredményt. Jeszenszky báró, az újonnan megválasztott függetlenségi párti képviselő, ezután nagy rekesedés el fogadott beszédet intézett a választókhoz. A t. Házból. (Ugrón beszéde.) Amikor a jegyző Ugrón Gábort hívta fel szólásra, mozgásba jött az egész ház, tanácskozóterem, karzat, folyosó egyaránt. Bejött a folyosóról Tisza Kálmán miniszterelnök is, aki pedig a véderővita alatt talán már jobban megszokta a folyosót, mint másfél évtized alatt a miniszterelnöki széket. Oly módon fogadták, mint már a véderővita alatt megszokta. Megszólalt a baloldalról a gúnyos »Hoch» a jobb oldalról a »csak azért is«, »éljen«! Ma azonban az ováczió mindkét részről erősebb, hangosabb volt. A nagy szavazás küszöbén szokatlan nagy számmal jelentek meg a képviselők. Tömve voltak úgy az ellenzéki, mint a kormánypárti padok. A szűnni nem akaró Hochoktól s a még harsányabb éljenektől szinte zengtek az országház gyenge falai. Ugrón ékesszólásának teljes ragyogásával, hazafias lelkesedésének minden tüzével, a nemzettel együtt érző, a nemzettel együtt gondolkozó államférfi( bölcsességével támadt a 25. szakaszra s az azt védelmező kormányra. A nemzeti nyelv s a nemzeti kultúra érdekeinek hatalmas szószólója volt s hatalmasan, látható hatással fenyegeté meg azt, aki a nagy érdekekre emeli kezét. Követelte Tiszától, hogy ő, aki annyiszor tudott térdet hajtani az udvar előtt, hajtson most már egyszer fejet a nemzet kivánsága előtt. A germanizáció kérdését s veszedelmét széles politikai látkörre valló érvekkel tárgyalta. Kimutatta, hogy a 25. szakasz elfogadása a ház kisebbségének az akarata, mert a kormánypártiak a 25. szakasszal elégedetlen elemei, akiket most Tisza a 25. szakasz megszavazása érdekében befolyásol, az ellenzékkel együtt a ház többségét képezik s igy Tisza 25. szakasz megszavaztatásával nem a parlament többségének, hanem kisebbségének akaratát érvényesíti. Ugrón folyvást növekvő hatással szónokolt. Perczrőlperczre növekedett az éljen s a taps, a mely szavat az ellenzék mindkét pártjának padjairól kisérte. Rendkívüli hatással szólott a mikor Tisza Kálmán személyes uralmának fordult s kifejté, hogy Tisza Kálmán személyes uralma vezetett Tisza Kálmn személyes megtámadtatásához. De nemcsak Tiszához s pártjához intézte Ugron Gábor szavait, hanem magasabbra is. Elég jelét adta már a nemzet a trón iránti bizalmának, viszonozza azt már a trón is, s hallgasson már a nemzetre is, ne csak a hízelkedő, a vádaskodó szolgákra. Beszédének befejezése igazán csattanóé, igazán hatásos volt. Felolvasta a múlt napokban öngyilkossá lett Zathureczky Kálmán ezredesnek hozzá intézett levelét, a melyet élete utolsó perczeiben irt. Zathureczky panaszkodik, hogy a magyart gyűlölik s háttérbe szorítják a közös hadseregben s a magyar hadsereg kivívása érdekében kitartásra buzdít. »A frissen hántolt sírról leszakítom e véres virágot és leteszem az önök lábai elé, tiporják el, ha van hozzá bátorságuk ! Nem fogadom el a szakaszt !» Leirhatlan hatást keltettek Ugron Gábor e menydörgő szavai. Az ellenzék tomboló tetszésnyilatkozatokba tört ki, a jobboldal pedig némán, megdöbbenve hallgatott, mintha egy perezre megjelent volna lelki szemük előtt Zathureczkynek, s a közös hadsereg többi áldozatainak véres árnya. Az ellenzék látva azt a mély hatást, amit Ugrón beszéde a kormánypártra is gyakorolt »Szaszavazzunk ! szavazzunk!« kiáltásokba tört ki. A töbség ez a megszokott csatakiádása, amellyel annyi okos érvet, annyi igazságot tiport le, most a kisebbség ajkairól hangzott. A Szavazzunk ! Éljen Ugron Gábor is a Mondjon le Tisza! kiáltások között az öt percnyi szünet után is percekig tartott a házban az általános mozgás, zajongás, amelyben az elnök csak nagy nehezen juthatott szóhoz, annak kijelentésére, hogy kedden folytatják a vitát. Tisza a többszörös rendőri kordonnal körülvett házból, több kocsi kíséretében, lovas rendőrök fedezete alatt távozott. Rohonczi és a revolvere: Budapest, márcz. 24. A képviselőház mentelmi bizottsága tegnap d. u. 5 órakor vette tárgyalás alá a képviselőházban múlt szerdán lefolyt és általánosan ismert lövési esetet. Minthogy szó volt arról, hogy Rohonczy nem írásban adja be nyilatkozatát, hanem személyesen meg fog jelenni bizottság előtt, a rendőrség czélszerűnek találta széleskörű intézkedéseket tenni s hogy a Sándor-utcza bejárata, mint a muzeum-körut valósággal meg volt szálva lovas- és gyalog rendőrökkel. De preventív intézkedésekre nem volt semmi szükség, mert sem a fiatalság, sem a közönség semmiféle tüntetésre nem mutattak hajlamot. Az ülést Chorin Ferencz elnök e. u. 5 órakor nyitotta meg. A bizottság tagjai csakugyan teljes számmal jelentek meg s mint , hallgatóság, a hozott képviselői határozat alapján, a képviselők egész tömege is részt vett az ülésen. Mindenekelőtt Rohonczi Gedeon írásos nyilatkozata olvastatott fel. Rohonczy hosszasan nyilatkozik az esetről, s azt állítja, hogy rendkívül izgatott volt, s azt hitte, hogy azon ifjú ember őrült és azért lőtt reá. Tagadja, hogy a lövés után ő vagy mások ütlegelték volna az ifjút. A nyilatkozat felolvasása után Komjáthy Béla bizottsági tag az ellenzék nevében visszautasítja azokat a célzásokat és gyanúlásokat, melyek a nyilatkozatban, habár csak feltételesen, foglaltatnak. Először Ivánka Imre adta elő, hogy a kérdéses napon az ülésteremből kijőve, Hegedűs Sándor azt a megjegyzést tette, hogy jó volna Eötvösnek tiszteletére bankettet adni, mire ő azt válaszolta, hogy azt kellene adni, hanem fáklyás zenét rendezni. Erre ott az oldalfolyosón, mindjárt a terem bejáratánál egy hang megszólalt: »Abczug Tisza.« Ő visszafordulva látja, hogy egy fiatal ember mondotta ezt. »Öcsém, ennek nem jó vége lesz« figyelmeztette az illetőt s megkérdezte, hogy milyen jogon van a folyosón, vajon újságíró-e? »Ahoz semmi köze az urnak!« így diskurálva kisietett az előcsarnokba, ő akkor kabátjáért indult midőn látta, hogy Rohonczy a fiatal emberhez ugrott és azt megütötte, erre az Rohonczyt arczulütötte. Többen estek erre a fiatal embernek- ütötték úgy, hogy az megbukott, mire szóló s egy másik képviselő föléje tartá kezét. Azután hallott egy gyenge lövést s egy kiáltást, odament, hogy megnézze, vérzik-e a fiú? Nem vérzett. Lövés után ott, ahol ő állt, senki sem ütötte, távolabb nem tudja, hogy ez történt-e ? Meczer Gáza az előcsarnokban állt, midőn hallotta Ivánka és a fiatal ember közt a diskurzust. »Kicsoda az úr, újságíró vagy diák?« kérdezte Ivánka. »Azt nem tartozom az urnak megmondani.« Erre Rohonczy oda ugrott és a fiatal embert arczul ütötte, mire az visszaütötte Rohonczyt. Rohonczy még egyszer ököllel ütötte meg, majd a többiek estek neki és ütötték. Az arczusütés és lövés közt alig telt el egy perc. Orbán Balázs akkor lépett az előcsarnokba, mikor már a képviselők csoportban voltak és többen bottal és esőernyővel ütötték a fiút. Látta, hogy Beöthy Algernon iszonyúan öklöződik valakivel. Közelebb menve látta, hogy Ivánka Imre s egy más valaki egy ifjút erősen rángatott, húzogatott s látta Bonczát felemelt kézzel folyvást a fiatal emberre ütni s több botot s esernyőt is sűrűn reá irányoztatni. Látta szóló, hogy Beöthy a fiatal ember fejére vágott s sűrűn ütötte a mellét , látta, hogy a kezében lévő boxerrel dögönyözte. Tisza István előadja, hogy a lövés után a háznagyi szobába való bevezetéséig az illető semminemű bántalmazásban nem részesült. Dr. Nopcsa Elek épen Rohonczy baloldalán jött ki a ruhatárból, látta, midőn a fiatalember és Ivánka az előcsarnokba léptek. Ivánka a fiatalember vállára tette kezét, az pedig hadonázott. Rohonczy azt mondotta neki: »ne szemtelenkedjék«, mire az visszafelelt, de hogy mit, nem tudja. Rohonczy ekkor pofonütötte, mire az visszaütötte Rohonczyt. Guácsy Dezső előadja, hogy a lövés után a fiatalembert senki sem ütötte. Vécsey Endre akkor ment ki, midőn egy összegörnyedt fiatal embert ütlegeltek, botok, esernyők emelkedtek ellene, kalapját is szemébe ütötték. Szóló segélyére akart menni, ekkor dördült el a lövés, mire ő visszafordult . Rohonczynak mondotta: »Ez mégis disznóság, hogy ide a képviselők revolverrel jönnek.« Rohonczy mellét egyik kezével megérintve mondotta neki: »Én lőttem meg, magát is meglövöm, ha engem inzultál.« Ő a lövés előtt Ivánkát, Bonczát és Beöthyt látta, hogy ütötték a fiatalembert, különösen Beöthy boxerrel mellbe lökdöste. Lövés után hallotta, hogy a fiatal ember kiabálta: »Ne bántsanak már, hisz meg vagyok lőve.« Lizs Gyula látta, hogy több képviselő bottal és esernyővel ütött egy fiatal embert, erre hangzott el a lövés, majd a fiatal ember azt kiáltotta: »Ne bántsanak, úgy is megvagyok lőve«, de azért némelyek húzták, mások rás ágálták és öklözték, hallotta azt is, midőn Rohonczy mondotta Vécseynek »magát is lelövöm.« A lövés s az azt megelőző ütlegek közt több másodpercz telt el. Gulácsy Gyula látta, midőn Rohonczy a fiatal embert arczul ütötte, mire az hátratántorodott ás nemsokára teljes erővel visszaütötte Rohonczyt, úgy hogy kissé az is megtántorodott. Erre több képviselő, köztük Beöthy is a fiatal embernek esett és ütlegelte azt. Dobay Antal előadja, hogy látván a zajt s hallván az ablak csörömpölését, odament s látta, hogy egy szürke ruhás ifjút esernyőkkel s öklökkel ütnek. Csakis Beöthy Algernont ismerte fel, ki fejbe s mellbe is ütötte az ifjút. Gr. Károlyi Gábor nejét kisérte le le az emeletről, midőn alulról először hallott két pofont, azután egy erősebbet erre az emelt fordulójától leszaladt és félrelökte a tömeget, látta, hogy egy fiatalembert félig a földön húznak, ekkor dördült el a lövés. A lövés után is látta, hogy ütötték Schumorzilt, sőt a nők is azt kiáltották »az borzasztó hogy még most is ütik.« Bolgár Ferencz előadja, hogy a lárma színhelyére sietván, mér érezte a puskaporszagot, midőn odaaérkezett, de még akkor is látta, hogy verekednek. Ő leérkezésekor az ifjú már kibontakozott a tömegből s onnan szökött a telefonfülke felé, ahova be akart menekülni. Szája véres volt, s kalapja össze volt törve. Elnök ezek után a további nyilatkozatok meghallgatását kedden d. u. 5 órára halasztotta. Vez ter azt tartja, hogy az eddigi nyilatkozatokból is kitűnik, miként alig lesz az igazság kideríthető, ha a sértett fél is ki nem hallgattatik. Elnök megjegyzi, hogy akkor lesz helye ez iránt határozni, ha valamennyi nyilatkozni. Miután ez alkalommal többen nem jelentkeztek, az elnök a következő tárgyalást kedden, d. u. 5 órára tűzte ki. Ez alkalommal még csak a képviselők hallgattatnak ki és csak azután kerül a sor esetleg másokra is. A bizottság Komjáthy indítványára kimondotta, hogy a nyilatkozatok sokszorosítanak s a bizottság tagjai közt szétosztatnak. 6000 tartalékos tiszt. Tehát egy negyed részénél az összes tisztikarnak többet képeznek a tartalékos tisztek. Ha minden egyéves önkéntes tartalékos tisztté válnék, akkor a tartalékos tiszt 13 — 14000 volna, de ha legnagyobb sikerrel teszik is le a vizsgát és a tartalékos tisztek száma 12,000 lesz, akkor a 23,500 tiszt állománynak több mint egy harmada tartalékos tiszt lett. És kik azok a tartalékos tisztek ? Hadnagyok és főhadnagyok. S mit képzel a t. ház? Egy hadseregnek szervezete a legprimitívebb katonai kívánalmaknak megfelel-e, amelyben hadnagyok és főhadnagyok, mert ennél többre nem viszi fel, a rendes állományban levő hadnagyokat és főhadnagyokat hozzáadva, majdnem felerészét teszi a közös hadseregnek. De nemcsak az áll, hogy a tisztikarban van hiány, hanem a delegácziók tárgyalásánál igen sokszor hangoztatott és sokkal erősebben, hogy az altisztekben is van hiány, hiszen a delegáczió megszavazza minden évben a közös hadsereg költségvetését, amelynek 27-ik tételében egy millió 800 ezer forint van oly premium gyanánt felvéve, amely a tovább szolgáló altiszteknek lesz kiadva. Mit bizonyít ez, t. hát ? Azt, hogy nemcsak tartalékos tisztekre, hanem tartalékos altisztekre is van szükség a közös hadseregben. S vájjon a bölcsesség nem azt kivitja-e, hogy akként járjunk el, mint a legnagyobb katonai hatalom, Németország, hogy az önkéntesek előbb képességük szériát osztályoztanak és a szerint történik kiképeztetésük. Nálunk nem azt vizsgálják, hogy az ifjaknak képessége alkalmassá teszi-e őket a tiszti rangra, hanem tekintet nélkül egyéni kvalifikácziójukra, hajlamaikra, megjelenésükre, természetükre és egyéni felfogásukra, elhatározzák, hogy mindenki tiszt legyen. A hadseregbe besorozott ifjak, kikből egy hadsereget szervezni kell, mindegyiket azon pontra kell állítani, amelyre képesek és ahol legjobban kifejthetik tehetségüket, nem pedig előre feltételezni azt, hogy egész kathegóriai tekintet nélkül képességükre, ezt meg azt fogják tenni. Ez éppen olyan volna, mint egyes vidékekre kimondani azt, hogy ez a lovasságot, amaz pedig a tüzérséget fogja kiadni. (Igaz ! Úgy van a bal és szélsőbaloldalon.) A bölcsesség nem az, az ilyet kathegoricze felállítani, hanem a tiszt urak vegyenek arra maguknak fáradtságot s egyenkint ismerjék ki a kiképzendők képességeit s a szerint határozzák m meg helyeiket. (Élénk helyeslés a bal és szélsőbaloldalon.) A második év, a sérelemnekezt lehet mondani legsarkalatosabb pontja. (Élénk helyeslés balfelöl.) Mert ha a második szolgálati év nincs, akkor a nemzet ifjúsága nincs kitéve azon kényszerhelyzetnek, hogy a tiszti bojt elnyeréséért nemzeti kultúrájával szakítson. Nincs kitéve annak, hogy mert magyar iskolákban nyerte műveltségét, második szolgálati évre legyen kényszerítve. (Élénk helyeslés balfelől.) Kétségtelenül áll az, hogyha valakinek tetszik németül beszélni, amint beszélnek is akárhányan, az ellen senkinek kifogása sincs. De mihelyt kényszerítő az, hogy egy magyar ember németül beszéljen, az a német szó gyalázat ajkaibon, mert szolgaságot jelent. (Zajos helyeslés balfelől.) Beleegyezhet-e valaki abba, hogy itt Magyarországon ne a magyar nyelve legyen az, amely a legtekintélyesebb és legtiseltebb, ne az ő kultúrája, mely minden nyilvános állásra, melyet a nemzet saját pénzével tart fenn, neki az utat megnyitja. (Élénk helyeslés a bal és a szélsőbaloldalon.) A nemzetnek nem az a kötelessége, hogy a hadsereg fenntartásához s a tiszti állomány fizetésére az anyagi áldozatot megszavazza, de joga van e nemzetnek ezen állásokra, mert az kenyérkereset, a hozzájárulás arányában magának részt követelni és nem tűrheti el, hogy egy idegen nyelv útját állja azon jogának, melyért a váltságdíjat már régóta megfizette. Zajos helyeslés a bal és szélsőbaloldalon.) Gondolatnak is szörnyű, brutális és viszszatetsző, hogy ne egy nemzet nyelvét tanulják meg hivatalnokai és alkalmazottjai, legyenek azok akár bottal, akár fegyverrel szolgálók , hanem hogy egy nemzet tanulja meg alkalmazottjainak nyelvét. (Zajos helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Hiszen a nemzetnek nem az a feladata, hogy bizonyos feltételek mellett védje meg a hazát; nekünk a hazát és a trónt minden körülmények közt meg kell védnünk; tehát feltétel nélkül is kell, hogy megengedtessük, hogy mi ezen kötelességet teljesíthessük és azt legyalázó, megszégyenítő feltételekhez kötni nemcsak, hogy nem szabad, hanem bűnös cselekedet. (Élénk helyeslés a bal és szélsőbaloldalon ) Károlyi Gábor gróf: Vád alá kell őket helyezni! Ugron Gábor: Tudom, erre azt fogják mondani, hogy nem igaz az, hogy a második évi szolgálati idő a német nyelv érdekében van. De a t. miniszter úr nyilatkozatára, mellyel magyarázza a Gajáry-féle határozati javaslatot, én az értelmezést nem itt találom meg, hanem az osztrák parlamentben az osztrák honvédelmi miniszter nyilatkozatában. Lzégyen, hogy nem itt kapjuk mi meg a felvilágosításokat, hanem rendesen mindig másutt kell, hogy megtaláljuk azokat. Épp úgy tehát e kérdésre is, hogy miért boz Ugron Gábor beszéde. — A képviselőház márcz. 23-iki ülésén. — T. hát ! Halljuk ! Halljuk! A vita végén lehetetlen nem foglalkoznunk a vita eredményével. (Tisza Kálmán miniszterelnök belép a terembe. Hosszantartó zajos felkiáltások a bal- és szélsőbalon : Hoch ! Hoch ! Hosszantartó zajos éljenzés a jobboldalon. Zaj. Halljuk ! Halljuk!) A vitának eredménye ez. Kezdetén a nemzet nyelvének érvényesítését azzal kívánták akadályozni, hogy a hadseregben a vizsgálati nyelvnek megállapítása a koronának képezi jogát. Ma már nem kell e kérdést cáfolni, mert azok, akik fölvetették, később teljesen elejtették. És igen köszönjük, hogy ezt tették, mert semmi sem veszedelmesebb, mint hogy egy államban, ahol idegen ajkú az uralkodóház, itt a nemzetnek azt hirdessék megdönthetően igazságként, hogy saját nyelvének jogait ily csekély körben és ily kis mértékben nem képes érvényesíteni a felség jogai miatt. Bizalmatlanságot keltene a nemzetben a korona iránt, amely bizalmatlanságot felkelteni megkísérelhetik a korona ügyetlen tanácsosai, de a nemzet minden hit és igaz fia elkerülni kívánja. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) A második eredménye a vitának az, hogy bebizonyította Magyarország képviselőháza, nemcsak itthon, hanem az egész világnak, hogy a véderő szervezetnek erejét, építőköveit képező részleteket nem tagadja meg. Mindent megad, ami szükséges arra, hogy egy erős hatalmas és győzelemre képes hadserege legyen. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Csak azt nem adja meg, ami nem szükséges a győzelemnek, ami a győzelemnek csak hátrányára van, amit az ő önbecsérzete megtagad: nyelvének jogát. (Zajos helyeslés. Igaz! Úgy van a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha szóval kellene megverni az ellenséget, akkor még lehetne értelme annak, hogy miért kívánják, hogy egy hadsereg, amely az akció eszköze, német nyelven vezéreltessék, de most még nem is arról van szó, hanem csak arról, tehát, hogy a kérdés valóságára térjünk, hogy megengedhető-e az, hogy azok, kik magyarul gondolkoznak, kik magyarul tanultak, kik magyar családban nőttek fel, kik magyar művelődés emlőin erősödtek fel anynyira, hogy a nemzetet fegyverrel is szolgálhatják, saját tudományos képességüknek tanújelét magyarul adhatják-e, igen vagy nem. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Az indok az, hogy nincs elegendő tartalékos tiszt és hogy az egyévi önkéntesek tartalékos tsztekké kell, hogy váljanak mind. Az első indok at, hogy nincs elég tartalékos tiszt, fogadjuk el, és mit tapasztalunk? 23500 tisztje van a közös hadseregnek és ebben