Ellenzék, 1889. július-december (10. évfolyam, 150-302. szám)
1889-12-03 / 280. szám
I . Ugrón Gábor. Az Apponyi szónoklata mindanynyiszor egy-egy vereség az ellentáborra nézve; az Ugroné szinte megsemmisítés. Apponyi zúz mint az ostromágyu, I l'gron tép és szakgat mint a gyilkos bomba. Az Apponyi ütései után béna tagokkal még tovább sántikál a generális tépett tábora; az Ugrón pusztító csapásai alatt halottak maradnak a csatatéren.s tegnap is maradtak. És elsősorban Tisza Kálmán, Magyarország miniszterelnöke és silány kormányrendszere. Az Ugrón tegnapi beszéde — melyet ma egész terjedelmében mutatunk be olvasóinknak — ízekre tépte a miiniszterelnök tizenöt esztendős gonosz politikáját, melylyel fokozatosanölte ki a nemzet önérzetét és fokozatosan süllyesztette azt a servilizmus dögleletes csonkáiba,melylyel folytonosan csonkította a nemzet jogait s a melynél fogva gyáván adta ki kezéből Ausztriának mindazt, amit ez a nemzet nehéz időkben szerzett és nehéz időkben is megtartott. És ha igaz amit Ugrón Gábor mondott — pedig mind igaz — úgy ma Tisza Kálmánnak nem a miniszteri bársonyszékben, hanem a nemzet itélő széke előtt van helye. A kormánypártból az Ugrón súlyos vádjai után Horváth Gyula próbálta összeilleszteni a szétzúzott miniszteri tagokat, hogy végre Tisza szólhasson , valamit. Nem volt mit mondani, mert az igazság sújtó hatása alatt elnémul egy ideig a körmönfont prokátori okoskodás is. A gazdából még akadhat egy két válalkozó, ki töpreng és sophismák után kutat, hogy a miniszterelnök megmentővel magának is mentse meg a szoljlati bér fejében feléje dobott zsíros álatokat. De hát mit is lehetett volna Ugronnak felelni ? Hol van a túlsó rész igazsága, amit az igazsággal szembe állítson; hol van az érv, amit az érv ellen felhozzon; hol van az erő, a melyet erővel birkózzék. A kormánypárt minden fegyvere a cynizmus, mellyel a tényeket tagadják, a hatalom, a melylyel visszaélnek és a votum, a melylyel a nemzet helyrehozhatlan kárára szavaznak. Tegnap az Ugrón kemény agya, heves de méltóságos temperamentuma is nemzetéért őszintén dobogó szive egyaránt szállott a síkra s vívta ki a győzelem, a diadal elvitázhatatlan határait. Az Ugrón sajátságos, tömör, ittott rapszodikus irálya mindvégig az őserő fönségében ragyog. Szinte nehéz a tartalomtól, amit éles elméje beszédébe gyúrt. Ahol egy ilyen beszéddel szemben is a votumokat dobják a mérleg másik rejébe, ott már beállott az erkölcsi érzék teljes hiánya; ott az ellenzéknek minden eszközt meg kell ragadnia, mi vel megvédje a nemzet jogait, a nem zet tekintélyét és becsületét, egy elpuhult vén zsarnok paczkázásaival szemben. * Ugron Gábor beszéde. — A képviselőhöz decz. 1. üléséről. — T. Ház ! Alkotmányos államokban a miniszterelnök állása mindig nagy jelentőségű , mint a korona és nemzet egyetértése, közös Garattal megválasztott minisztériumban jelentkezik. A korona a nemzet által kijelölt brfyk közül megválaszt egyet, kit megbíz a kabinet alakításával. Midőn ezt a megbízástja, reá ruházza az államnak hatalmát, erejük felhasználását, védelmezését, a nemzetiunka vezetése és szervezése czéljából. A nemzet munkássága nagyon hasonlít monumentális goth templom felépítése- Elkészül a terv, melyben az egység el- i »*i valósulnak. A ki megcsinálja azt a tervet ki tudja, hogy a munkát nem ő, hanem szá- i *idok fogják befejezni. És mindaz a ki átveri a munka vezetését ezen nagy épület meghiotásánál, tudja és érzi, hogy csakis bizos időn keresztül lehet ezen nagy épület munkavezetője, mert mások fogják átvenni azért, hogy megoszlik egyének és idő közt a munka végrehajtása, már a terv nagysága, monumentális volta és stílszerűsége által meg vannak szabva azon elvek, melyek értelmében kell, hogy a munka létesüljön. Egy darab kő sem jöhet oda, a mely meg ne lenne próbálva, hogy vájjon azon időnek, mely idő számára emeltetik azon épület tartósságát birja-e? Egyetlen egy kő sem illeszthető be oda, a mely, midőn kifaragtatott meg nem bíráltatott volna, hogy várjon az egésszel összhangban fog-e állani, és az egészbe beilleszthető lesz-e ? A miniszterelnök állása ezen nagy építész állásával egyezik. A munkák vezetőit ő választja, ő osztja fel, kik a különböző helyekben, különböző részletekben, vezetik a munkát, azt a munkát, amely nem egyszerűen falak emeléséből áll, hanem — mint minden gothikus épület — több száz csúcsban végződik, e minden kulcsnak alapja akként van lerakva, hogy a föléje tervezett épületet elbírja. Minden csúcs megszűnik emelkedni, amint indokolva van, hogy belső természeténél fogva tovább emelkedni képes nem volt. (Igaz. Úgy van! a szélső baloldalon.) Ilyen az egészet átölelő nagy munkának a vezetéke, szervezés® a miniszterelnök feladata minden alkotmányos államban. (Igaz . Úgy van! a szélső baloldalon.) Mi nálunk ennél több a miniszterelnök feladata. 1843. előtt is 1848-ban is a nádori méltóság az ország hatalmainak és hatóságainak szervezetéhez tartozott. A 48-iki törvények nem törülték el a nádori méltóságot, mert akként gondolkodtak, hogy ahol nincsen nemzeti uralkodóház, nincsen nemzeti udvartartás ott kell lenni egy főméltóságnak, amelyben a nemzet méltósága, nagysága, ereje és tekintélye koncentrálódik. A 67-iki törvények, nézetem szerint helyesen s az alkotmányos követelményeknek megfelelően, megszüntették a nádori méltóságot, de ugyanakkor mindezen feladatokat, mindezen hatást a miniszterelnökre ruházták át. A miniszterelnök ezen állásában úgy a külfölddel szemben, mint Ausztriával szemben, úgy itthon, mint a bécsi udvarnál Magyarország nagyságát, Magyarország hatalmát, Magyarország jogát, Magyarország törekvését, Magyarország öntudatát kell, hogy képviselje. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) És, s. hát, miből Magyarország miniszterelnöke valahol megjelenik, minden emberben azon gondolatnak kell felébrednie: ime itt jön Magyarország, itt látjuk bevonulni Magyarországot, itt látjuk Magyarország méltóságát, itt látjuk Magyarország nagyságát; megjelenésével szintén zengeni kell a földnek a nagyság érzetétől és súlyától. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbaloldalon.) Magyarország miniszterelnöke, aki egyszersmind Magyarországnak külügyminisztere, mert a külügyi politika a magyar kormány tudtával és beleegyezésével intézhető el törvényeink értelmében, képviseli a külfölddel szemben is a nemzetet. (Helyeslés a bal- és székőbaloldalon.) Magyarország miniszterelnökének az a feladata, hogy ha valaki a magyar nemzetet keresi, ezt mivel nem találja meg a király udvarában, meg kell találnia a magyar miniszterelnök udvarában. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Az központja kell, hogy legyen a magyar nemzetnek és a magyar társadalomnak É a hogy a miniszterelnök ezen feladatát, ezen állását miként érvényesítette, miként értette meg, nem kell hosszasan rajzolnom, t. hát, önök tudhatják azt mindnyájan. (Igazi Úgy van! a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk !) Hiszen Magyarország erejét kellett volna, hogy pótolja az erélylyel, Magyarország hatalmából, ami hiányzik, azt ki kellett volna, hogy egészítse a lovagiassággal. Ami Magyarország tartalmából hiányzik, azt be kellett volna töltenie szeretetreméltósággal, Magyarország szegénységét tiszteletre méltóvá kellett volna tennie vendégszeretettel. (Igaz ! Úgy van a szélsőbaloldalon.) S ha külföldről ide jött valaki és kereste ezt a Magyarországot, vagy nem volt itthon a miniszterelnök úr, úgy mint a kiállítás idején, mikor egész Európát meghívtuk vendégül, vagy ha itthon is volt, hiába kereste és hiába kutatta, hogy meglássa Magyarországot, nem látót; mást, mint Tisza Kálmánt. (Igaz! Úgy van! Tetszés a szélsőbaloldalon.) Mert Magyarországnak méltósága sokkal nagyobb, mintsem beférjen egy számozatlan bérkocsiba. (Igaz! Úgy van! Tetszés a szélsőbaloldalon. Derültség jobbfelől.) Magyarországnak tekintélye, hatalma, sokkal súlyosabb, mintsem hogy elbírná két szürke ló. (Igaz ! Úgy van! Tetszés a szélsőbaloldalon. Derültség jobbfelől.) Magyarország csak megjelenhetik, midőn individualizálva van, de nem fuvarozható. (Élénk helyeslés és tetszés a szélsőbaloldalon. Derültség jobbfelől.) Külügyi kérdésekben igen sokszor nyilatkozott a miniszterelnök úr, (Halljuk ! Halljuk !) , azt tapasztaljuk, hogy egy ideig bizonyos szerencsével, amire szeretnek hívei hivatkozni, az ideig, amíg kezében tartotta azt az ismeretes külügyminiszteri kék papirost, de egyetlen egyszer nyilatkozott saját fejéből és saját impulzusából a párisi kiállítás alkalmával (Igaz! Úgy van r a azélsőbaloldalon.) és képes volt — most az események igazolják — képes volt a nemzet iránt való rokonszenvet egy nagy nemzetnél megtámadni, megsemmisíteni és tekintélyét lerombolni. (Zajos helyeslés a bal és szélsőbaloldalon.) A magyar miniszterelnök hivatása, hogy az egész nemzetet vezesse a nemzet királya elé, a trón zsámolyához, s ott ekként kellene nyilatkoznia: Uram király! Engem ss te egy párt kebeléből emeltél a miniszterelnöki székbe, de én nem egy pártnak, egy nemzetnek vagyok kormányfeje. (Igaz! Úgy van a szélsőbaloldalon.) Te is nem egy pártnak, hanem egy nemzetnek vagy királya , én ime eledbe vezetem az egész nemzetet, e nemzetnek pzinót, virágát és minden előkelőségét hogy te iamerhesd meg ezen nemzetben nemcsak azokat, akik a jelennek munkásai, nemcsak azokat, kik a mát képviselik, hanem azokat is, kik a holnapot és a holnaputánt hogy te aa örökösöd győződhessék meg arról, hogy a ma, a holnap ma a holnapután bár különböző áramlatot jelent, de azok egész egységet képeznek és mindig a trón körül csoportosulnak. (Igaz! úgy van a bal- és szélsőbaloldalon. Azt kellett volna tennie, hogy a trón megismerje mindazokat, akikkel nemcsak a jelenben, de a közeljövőben, a későbbi jövőben is majd együtt kell, hogy a nemzet munkáját és feladatait teljesítse. S e helyett mit tapasztalunk ? A király udvarához mindig csak saját pártfeleit vitte el, vagy politikai családjával jelent ott meg (Derültség a bal- és szélsőbaloldalon.) Ha akik nem voltak hívei, azokat úgy kizárta onnan, mintha nem volnának hívei magának az uralkodó háznak. (Úgy van a szélső baloldalon.) Sőt előkelő férfiak, kiknek komervatívségükhz, ragaszkodásukhoz és hűségükhöz semmi kétely nem fér, mihelyt megszűntek tisztelni a miniszterelnök urat, egy észrevétlen hatalom sugalmazásából, mellőzésben részesültek, kéz nem nyujtatott, meg nem szólittattak, mintha az lett volna a czél, hogy a trón támogassa a miniszterelnök urat, nem pedig az, hogy a minsterelnök ur összesitse saját kezében és erenlgen a nemzet öszii hatalmát, s azt vette.s“ A tron zsámolyához. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Téves felfogás az, melyet a miniszterelnök úr inaugurált a politikában e hazában, mert a nemzetnél van az erő, a nemzet nyújthatja a támogatást, s a trónnak csak annyi ereje és hatalma van, amennyit e nemzet lelkesedése, ereje neki szolgáltatni képes, (ügy van a szélsőbaloldalon.) Nem a trónról kell, hogy a magyar államférfiak támogatassanak a nemzettel vagy a nemzet közönyével szemben, hanem a nemzet által kell, hogy felemeltessenek a trón lépcsőjéhez. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon). A nemzet számára teremthetett volna, és azért, mert az uralkodónak — mivel két államnak uralkodója — nem lehet itt itthona a király udvarában egy otthont, ahol egyesítette volna a nemzetet és annak minden törekvéseit a trón körül. E helyett csak saját pártját és politikai családját vezette a trón elé; megfeledkezett arról, hogy a király palotájára építhet a fecske fészket, mert észrevehetőn kicsiny, de nem rakhatja rá fészkét a gólya. (Tetszés a bal- és szélsőbalon.) Magyarország miniszterelnöke képviseli Ausztria örökös tartományaival szemben a magyar jog életét, a magyar öntudatot, a magyar törvényes állapotot. (Igaz ! Úgy van a szélsőbalon.) És várjon a miniszterelnök úr azon 1867: XII. törvényt, a melynek alapján kormányra lépett és melynek körvonalai között kormányzott, mint élő jogérzetet érvényesítette-e Ausztriával szemben, igen, vagy nem? folyton, időről-időre mindig ezen jogérzeten saját kezével ejtette a csorbát. Egész sorozatát lehet felsorolni azon ügyeknek, amelyek az 1867 : XII. t.-cz. által közösekké nem tétettek,a melyek a miniszterelnök úr alatt közösekké váltak vagy általa közöseknek deklaráltattak. (Igaz ! Úgy van a bal és szélsőbaloldalon.) Így mindjárt a királyi udvartartás, melyről csak most volt szó. Az 1867: XII. t.-cz. azt mondja, hogy a nemzet magának tartja fenn a katonaság elhelyezését. Ezen fontos log, a mely egyszersmind az alkotmánynak biztosítékát képezheti, 1879-ben a miniszterelnök úr vezérlete alatt az elszállásolási törvényben feladatott. (Igaz! Úgy van a bal és szélsőbalon.) A hadsereg élelmezésének és felszerelésének joga fenn van tartva a nemzet számára. Soha a miniszterelnök úr ezt igénybe nem vette. (Igaz! Úgy van a bal és székőbaloldalon.) Közös miniszteri tanácskozások tartatnak, ahol a közös miniszterek és Magyarország és Ausztria miniszterei összegyűlnek birodalmi kormányba. Ez új közös ügy, amelyre sehol törvényeinkben alapot nem találunk, mert Magyarországnak ügyeibe Ausztria miniszterei bele nem szólhatnak; mi megtiltjuk törvényeink értelmében saját érdekünkben , hogy Ausztria ügyeire a magyar miniszterek befolyást gyakoroljanak, mert ezzel csak Lajthán túlnak ellenszenvét hívják ki Magyarország ellen. (Úgy van! a szélsőbalon) Vájjon a jegybankot nem a minizterelnök úr idejében tették közösössé? 80.000.000 frt bankadósság szintén közösüggyé vált. Bosznia ma már egy közöt ügyes közigazgatás terület. A Romániával kötött határegyezmény által Magyarország és Ausztria határa mint egységes egész jelent meg és ez tösvénybe is iktattatott; csak egy jegyzőkönyv kautélája áll f na jogunkra nézve. (Igaz! Úgy van a szélsőbalon.) Sőt utóbbi időben olvashatjuk, hogy Londonban közös ipar- és kereskedelmi kamarák alkottattak, holott mindenki tudja, hogy Magyarország kereskedelme és ipara annak saját külön belügye és a külfölddel szemben is joga van azt külön érvényesíteni, ée minden tórák vél, mely közös iparra és kereskedelemre irányul, ezen törvényes önállás ellen van. Voltak osztrák és magyar segélyegyletek a külföldön, melyek a követek és konzulok atyai gondoskodása alatt, hol erőszakosan, hol barátságosan közösökké alkottattak it. Felemlittetett, hogy már egy közös littceratura van, van közös írói rendjel, a közös haza is megtalálta a maga poétáját. (Élénk derültség és tetszés a szélsőbaloldalon.) Mit jelent e sorozat mindvégig? (Halljuk ! Halljuk!) A nemzet azon közjogi állásponton volt, hogy Ausztriával szemben közös érdekeink vannak. A 67-iki törvényhozás megalkotta a közösügyet, tehát létrehozta a közösséget anyagi téren, de csak korlátolt közösséget. A miniszterelnök úr, ki a törvény ellenzője volt, a közössgget tovább fejlesztette, sőt most az anyagi közösség tájéban a szellemi közösség előállítására is megkezdte a munkát. Csak arról szólok, hogy mily veszélyes s káros ez utóbbi. Magyarországnak külön jog történelmi fejlődése van, Ausztriának szintén. (Igazi úgy van! a szélsőbaloldalon.) Magyarország érdekei Ausztriáétól nemcsak különböznek, ha azokkal ellentétesek is (Úgy van! Úgy van ! a szélsőbaloldalon.) Magyarországnak a jelenje nem egyforma Ausztriáéval; jövője sem fog egyforma lenni. (Úgy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Magyarországban van egy korona, egy szuventás, egy állami hatalom és az egységnek ezer meg ezer kapcsa; Ausztriában pedig ez orrtr. császáráig nem egyéb, mint a királyságok császársága és ez osztrák császár koronája nem egyéb, mint a koronák koronája. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Magyarország, hogy feladatát megoldhassa, egységes kell hogy legyen és minden érdeke akeletán fekszik. Ausztria a nyugati czivilizáccióhoz tartozik teljesen; ipara, kereskedelm') a szernt fejlődött ki, hogy népeit a különböző tartományokban összetarthassa, a nemzeti egyéniség kifejlesztésére kell, hogy alkalmat adjon, mert csak akkér maradhat fenn, ha a csehek lengyelek lehetnek azok, amik, mert csak akkor szűnik meg ezeknél a vágy szlávokká, a németeknél a vágy germánokká lenni. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Magyarország az egységes állam életfeltételével bír, a felé kell hogy haladjon, Ausztria a föderáczió felé halad és fejlődik. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Veszélyes e szllenti közösség, mely létrehozatai czélozteatik, mert az elv, mely az összes ausztriai tartományok társadalmát átlaogi, Magyarországon a felbomlás társadalmát alkotná meg. (Élénk helyeslése a tetszés a szélsőbaloldalon) az ez elv pedig, mely Magyarországot élteti és a jövőben is fenn fogja tartani, Ausztria népei számára csak a rabszolgaságot és a bilincseket jelentené. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Nem gondolt a miniszterelnök úr a mi nemzeti egyéniségünk kifejtésével kifelé. Hogy ezt hosszasan ne bizonyítsam, elég csak arra hivatkoznom, hogy ő felsége személye körül, ez osztrák közélet fócusán Orczy Béla miniszter urat tartja, kinek személye kezesség mindenki számára a Lajthán túl, a tekintetben, hogy Magyarország érdekeit erős kéz támogatni nem fogja. (Ellenmondás a jobboldalon. Úgy ven! balfelöl.) A t. minszterelnök úr bizonyosan a nemzet belső konsolidácziójának megalkotásával volt «lfoglalva, valószínűlg ezen feladatainak keresztülvitele közben nem érkezett rá a nemzetet képviselni, érvényesíteni a külfölddel és Ausztriával szemben. A belső konzolidácziónak elemei, ha fel akarja egy államférfin keresni, keresnie kell azt a társadalomban, mely az állami élet keretében van befoglalva; a társadalom minden rétegét, minden különbözőig fejlődött csúcsát egy egészben, kell hogy összefoglalja, koncrontrálni kell. Mert aki a társadalom munkásságának vezetéséről lemondott, az csak az állam munkásságának vezetésével, kevés sikert fog elérni. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Az illam és társadalom egymással és együtt élnek és haladnak. Az egyiknek munkássága megtölti a politikai intézményeket élettel, a másiknak tehetetlensége m megrontja a társadalomnak benső fejlődését. (Élénk helyeslés és nagy tetszés a a bal- és szélsőbaloldalon.) A miniszterelnök úr ahelyett, hogy Magyarország társadalmát koncetrálta volna, ahelyett, hogy a társadalomban központ lett volna, még a budapesti társaságnak sem lett központja. (Úgy van a bal- és szélsőbaloldalon.) Hiszen, ha tekintjük, hogy Magyarországnak társadalma milyen volt ezelőtt 20, mondjuk csk 15 évvel is, midőn a miniszterelnök úr átvette a vezetést, pezsgő társadalmi élet volt a fővárosban és egész Magyarországon. Egységes gondolat, egységes vezéreszme, egységes törekvés vezette a nemzetet, tartotta össze és lelkesítette. Ma ilyen eszmével nem bir a társadalom. (Úgy van balfelől.) Teljes ziláltságban van, munkássága vezetés hiányában fel van bomolva. Minden társadalmi osztály önmagának kezdett élni, — mert az összekötő kapocs az eszmékben, melyek az embereket egyesítik,t teljesen nélkülözte , hanem megkapta a miniszterelnök arról cserébe az érdekeket, az érdekek működését, melyek mindig megosztanak egy nemzetet, és sohasem koncentrálnak. (Élénk helyedés. Úgy van a bal és szélsőbaloldalon.) A miniszterelnök úrnak konczentrálnia kellett volna a nemzet társadalmát, konczentrálnia maga körül a nemzeti és állmi feladatok érdekében is. Ha ezt a t. miniszterelnök úr nem tette, nem tehette , mert akkor fel kellett volna hogy emelkedjék arra a magas útra, ahonnan a dolgok és személyek egymás közötti viszonylatait látja az ember; a miniszterelnök úr pedig alant járt a földön, a porban, mindig csak a saját személyével való viszonylatot tekintette. (Igaz ! Úgy van, a bal- és szélsőbaloldalon.) De kell, hogy mentséget is felhozzak mellette. A miniszterelnök úr nem tette, mert ez lélektani tulajdonságaival teljesen ellenkezik. Az ország egyik legjelesebb szónokai közé számítják őt. Midőn a miniszterelnök urat e téren tanulmányozom, azt tapasztalom, hogy az általa felvetett kérdésnek közepére és mélyére soha sem törekedett, (Úgy van ! a bal és szélsőbaloldalon.) mindig csak a perpheriának egy pontján, vagy annak egy kis fonalán szaladgált. (Úgy van ! a bal- 03 szélsőbaloldalon) Midőn agya működésének megismerése végett mondatkötését bírálom, akkor azt tapasztalom, hogy akár ir, akár beszél, mondatainak keze lava ki van törve, megérthetővé teszi magát, de a hangsúlyozás által nem pedig a szórenddel. (Úgy van a bal és szélsőbaloldalon.) Így vagyunk vele a politikai intézményekkel is. Kezében az inszoények nem azt az értelmet nyerik, amelyet törvénynél és rendeltetésüknél fogva nyerniök kellene, hanem azt, amely tartalhat ő id nekik. (Élénk helyet is és teszis a bal- és szélsőbaloldalon.) Államot kellett volna szerveznie és organizál egy pártot. (ügy van a bal-és szélsőbalon.) Életet, nemzti életrendszert kellett volna alkotnia és csak kormányképességének megélhetéséről gondoskodott; intézményeket kellett volna a német számára alkotnia és csak hivatalokat rendszeresitett. (Úgy van a bal- és szélsőbaloldalon.) A közhatalmat kellett volna rendszerbe tagoznia és helyette totteshálózatot szőtt. (Úgy van! Úgy van ! a bal- és szélsőbslődon.) A jogot összecserélje a formával, az igazságot a pajtáskodással, ez eszméket az érdekekkel, ez elveket a furfanggal. (Zajos helyeslés a bal- és szélsőbalon) az érdemeket a szolgálattal (Úgy van! ügy van ! a bal- és szélsőbaloldalon. Akkor azután elénk állott és a nemzeti öntudatot kormányképtelennek nyilvánította; a polgári önérzetet ellenzéki viszketegnek, (Úgy van! a bal- és szélsőbaloldalon) a nemzeti törekvések hangoztatását dhauviaizmusnak, a megalkuvást államférfias bölcsességnek, a jogfeladést politikai axiómának. (Úgy van! Úgy van! (Zajos helyeslés a baló a szélsőbaloldalon) A nemzet agyával kellett volna gondolkoznia és a nemzet gyomrára spekulált, a nemzet tettvágyát kellett volna barczba vinnie és a nemzet étvágyával dolgozott. (Zajos tetszés. Úgy van! Úgy van a bal és szélsőbaloldalon.) Ne csodálkozzunk tehát, tehát, ha egy egész kabinet politikájának vezére még a belügyi államélet terét is nemcsak, hogy ki nem használta, hanem a megoldatlan kérdések egész özönét hagyja reánk. Például Magyarország czimere és zászlója — ámbár az »es« már régen használtatik, — a követségeknél és konzulátusoknál nincs hasznlatban, a közös hivatalosan szembe a magyar nyelv a magyar hatóságok érintkezésében tömegesen elismerve és érvényre juttatva nincs. (Úgy van a bal- és szélsőbalon.) Megdicsérte Jókai Mór képviselő úr, hogy milliókat építettünk be Fiuméba, és elég nekünk arra mutatni, hogy a milliókkal fényesebbé és gazdagabbá lett Fiume kié , holott a határőrvidék rendezésének kérdése alkalmával azt is meg lehetett volna oldani. (Egy hang jobbfelől: Meg van oldva!) Vállyi Árpád. barátom az imént benyújtott indítványa azt mutatja, hogy alkotmányosságunk legelemibb része, a korona és kormány, a miniszterek és a nemzet közti viszonynak törvénybe igtatására, az alkotmányos élit biztosítására és kiegészítésére a szükséges lépéseket meg nem tette. Minden Tizedik évfolyam. SZERKESZTŐ IRUSA: Belmagyar utolsó 47-dikosást, hová a lap csellemi részét illető közlemények trissenek. AZELLENZÉK 7 ElŐFIZETÉS! DIJA: Vidékre postán, vagy helyben házhoz hordva. Egyes évre . , 16 frt. Negyedévre . , 4 frt. Félévre . . , 8 frt, figy hóra helyben 1 frt 60 kr. Egyes siára ára 5 kr. Megjelenik mindennap, kivéve & vasár- és ünnep napokat. Kéziratok nem adatnak vissza. 280. szám. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Kolozsvár, kedd, deczember 3. 1889. KIADÓ HIVATAL: Kolossvárit, Belközép útvia 86. alá*. HIRDETÉSI DÍJAK: Egy 8 czentimeternyi tér ára 4 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 26 kr. Nyílttéri szikkek garmond sora után 20 kr. fizetendő.