Ellenzék, 1890. január-június (11. évfolyam, 1-146. szám)

1890-03-26 / 70. szám

f Képkiállítás Kolozsvárt. A napokban nyílik meg Kolozsvárt az első nagyobb k állítás, melyet mű­­értő gonddal és jó hírnevének megfe­lelő buzgalommal rendez a képzőművé­szeti társulat azon biztos reményben, hogy azt az erdélyi részek szellemi köz­pontja a maga értéke szerint becsüli meg. E kiállításnak nagy jelentőséget ad az a törekvés, mely a magyar mű­vészet legújabb lendületét a közönség pártolásának aegise alá kívánja helyezni. A demokratikus eszmék haladásával lé­pést kell tartania a nagy közönség szé­­les­ körű aesthetikais műveltségének. Mind általánosabban kell érezni azt a szom­júságot, melyet csak a halhatatlan mű­vészet nedtár italával lehet kielégíteni. Az eszméket, az aspirációkat­, a nép millióit átható törekvéseket ma már nemcsak az író toll hirdeti, nem­csak a könyvek, hírlapok sötét betűi írják be az olvasók lelkébe, nyom­ják be emlékébe, nemcsak az élő szó gyújtó, lázító hevével lehet ter­jeszteni, de ez eszmék, ez aspiránsok, e törekvések még nagyobb szabadsággal a művészet édes illuziójával ejtve meg az érző szíveket, a lelkesedni biró lel­keket, szólnak hozzánk az alakító mű­vész játékában, szólnak hozzánk a kép­zőművész festményeiben. De többet mon­dok: még szélesebb mezők, még tágabb világok tárulnak elénk: a múlt emlé­keit, melyeket a rohanó idő hullámai eltemetnek, a történetíró elénk rajzol­ja... de a képzőművész megjeleníti. A keresztyén egyház legendáinak olvasá­sa mily halvány, mily törékeny voná­sokban rajzolódik a tanuló lelkébe; de mily eleven, mily közvetlen élő for­mát öltenek a képzőművészet termé­keiben ! Egy egész élet összegét, egy egész kor döntő pillanatát, nemzedé­kek hagyományát ki­fej an I­­-1-— Mint a virág kelyhéből felszálló illat, annak lelkét röpíti el értékein­ken át lelkünkig: úgy foglalja egybe a művészet korszakok szellemét, belső életét, lelkét, mert a képzőművész Car­lyle álláspontján áll, ki az emberiség történetét hősök életrajzának tekinti. És igy vagyunk a szellemi élet minden nyilvánulásával. Hány megha­tott pillanat repül el emlékünkből! A természet bája, fensége, a természet életének idyllje és drámai bensősége eltűnnek egy futó benyomás alakjában. Utóbb közönynyel nézünk körül. 11a eltelt az a kor, melyben mindenki idea­lista: a szerelem az ifjúság édes kora: mivé fásul a kebel? Én az oly embert, ki közönyösen jár havasaink legszebb pontján anélkül, hogy látná azt mi körülötte lebeg mint a természet leg­szebb gondolata: egy örökéből kifosz­tott szegény koldusnak nézem, ha ne­talán az övé is volna az a havas ösz­szes tartozékaival együtt. Ez az örök­ség a mi elidegeníthetetlen javunk, a szép látása és élvezése. Courbetnek a hires franczia festőnek van egy gyönyörű festvénye, melyet érdeme szerint méltatott Proud­bon, a hires nemzetgazda. Igen, a hires nemzetgazda, mert a kép, melynek czíme a kótörök (Les casseurs de piene) egy puszta, sivár út mellett ábrázol két alakot: egy kimerült elfásult idő­sebb alakot, ki egy perezre keserű fáradt tekintettel néz végig a hosszú kanyargó csinált utón ... Arczán a lemondás, de a reményt vesztett lemondás. A másik egy ifjú, ki oldalt néz a virágos me­zőre, hol talán egy pacsirta röppent föl nyílsebes szárnyával, föl a mélyen kék ég felé, a ragyogó napsugarak édes illatát ködén keresztül . .. Proudhon a nagy socialista: e képben a sociális nyomort látja megörökítve. Az öreg alak élő képben tárja elénk: mivé teszi az embert a társadalom óriás nagy, kérlelhetetlen gépezete. E kép öregebb alakjához hasonlít­ható minden olyan ember, ki az életet meghatottság nélkül élte át. De e meg­hatottság megörökítője a művész: ha költő írja meg, azt még érteni kell késő nyelven: azon nyelven, melyen írva van és annak a nyelvén, ki irta. 11a zenész örökíti meg: az édes dallam végig zsong lelkünkön, de el is tűnik mint a hogy elsimul az a lég­áram, melynek hullámzó rezgése közvetíti e dalt. Ha festő festi le, szól mindenki­hez, szól minden nyelven, mert szól az isteni napsugár fényével, árnyával. De mindenekfölött a hazaszeretet ébresztője, bűzd­­ója, lelkes nyilvánulá­­sa a képzőművészet, mely talapzatra állítja, mintegy a századok talapzatára azt, ki nagy és elénk festi a múlt nagy­jait a maguk színében, a maguk ruhá­jába, a maguk légkörében. Ki Madarász, Zrínyi és F­r­a­n­­g­e­p­á­n­ját látta , az el nem feledi a Wesselényi féle összeesküvés gyászos végét, de bizonnyára feldobban a rom­latlan magyar szive azon emlékre, me­lyet a nagy történelmi tény ránk ha­gyott : elborul a homlok de hevesebben dobog a szív. A Hunyadi ház dia­dala, Bethlen Gábor tudósai közt , maradandóbb benyomást tesz a népre, a tanuló ifjúságra, ha képben látja, mint ha felolvasást tartanak a Hunyadi ház jelentőségéről és Bethlen Gábor nemzetmentő működéséről. A magyar festészet hasonlít a Stei­­ne által megénekelt aloe virághoz, mely száz évben egyszer nyílik, de akkor selyhének pompájával, ragyogásával ilbüvel. Nekünk festészetünk a múlt száz, egy pár festőművészétől eltekint­se, az Anjouk kora óta nem birt sza­­ladatlan hagyománnyal. És e száz bá­­m­latos tehetségek egész sorával lepte meg nem is annyira saját hazánkat mint a világot. Arany fájó iróniával lengett versét : »Művész hazája széles e világ; A hírnév országútiját lakja ő . . .« Egész mólvába« U« «'w^i/indol­ak, hogy egy Munkacsyt, egy régebb egy Markót a külföld tett hí­ressé és ma is még a kezdetén vagyunk ennek, hogy a hazai művészet megta­lálja a pártfogást önön hazájában. Pe­dig az újabb magyar festészet úgy a festők száma, mint termékeik tömege által imponál. Az a baj, hogy még nem általánosan érzik azt az aesthetikai szük­séget, mely a festőt a közönséggel szel­lemi közösségbe hozza A politikai köz­vélemény közegei már örvendetes mó­don terjednek : a hírlapok a műveltség hatalmas közvetítői de nem helyette­síthetik a műveltség azon közegeit, melyek a maguk sajátos eszközeikkel hatnak és befolyást gyakorolnak. A görögöt az tette művész nem­zetté, mert vallása a művészet nyelvén szólt hozzá, mert a versenyjátékok a plastikus mozdulatok élő szemléleti ké­pét nyújtá, mert a szobrászat, a festé­szet, az emlék­pénzek a nemzeti ha­gyom­ányt a nemzet lelkében folyton feltámaszták és a jelen egyhangú hét­köznap folyásába besugározták a múlt fényét. A múlt megtisztul a jelen as­pirálóiban, a jövő fényes alakot ölt a je­len reményeiben, mihozzánk e múlt, e jövő szól a művészet által. Újabb időben a szobrok sora áll a Duna partján ... de az ország különböző partjain még sivár feledé­­kenység alá van eltemetve a múlt annyi szent emléke. Dicsekszünk, hogy Mátyás király városunkban született, és maga e vá­ros közönsége lanyhán karolta föl a nagy királynak emelendő szobor eszmé­jét. Pedig nekünk szükségünk van arra a lovagszoborra, mely hirdeti, hogy e föld egy szent örökség, melyhez való jogunknak a nagy király is igyekezett világtörténeti jelentőséget adni. A plastikus ízlés minálunk még most van fejlőben. Nemzedékek szaka­datlan sorát kell nevelnünk, hogy ez ízlést terjesszük, mert az érvényesíti magát nemcsak abban, hogy képesekké tesz a művészeti tárgyakat felfogni, de igen abban is, hogy átalakítsuk ker­tünket, lakásunkat, sőt h­it arra, hogy a még az elméleti műveletben is, gon­dolatainknak plastikus formát adjunk. A költő, az író plastikus műveltség nél­kül mindig szeszélyesebb, bizarrabb kép­zelem rabja lesz. Jókai mielőtt regé­nyeit írja, el szokott menni azon szín­helyre, hol regénye játszani fog. Rajz eszközökkel utazik. Utazó tárcsájába a legérdekesebb vázlatokat veti. Nincs is oly plastikus tehetség regényíróink kö­zül, mint az övé. — Jósika sok uta­zása közben látott képekkel fejlesztő látó­képességit. A természettudomány előadó tanárai mindegyre panaszkodnak hogy tanítványaik­ néznek, de nem látnak. E látóképesség fejlesztése a gymnasiális rajztanítás dolga, de a klasszikus nyelvek tanítása mellett a görög és római élet műemlékeinek képét is be kellene mutatni. Úgy de­­látni tudni plastikus érzéket kíván. Örüljünk, ha itjaink, lányainknak alkalma nyílik szép képek figyelmes szemlélete útján tanulni. A képzőművészeti társulat kiállí­tásához mi azt a reményt fűzzük , hogy ez évről-évre ismétlődik. A hírla­poknak szép hivatása: a kiállított ké­peket méltatni, ismertetni, a közönsé­get a vásárlásra lelkesíteni. Nemcsak azért, hogy a művészek anyagi támo­gatásban is részesüljenek, de a képek ország különböző helyeire jut­­­a: figyel­met keltenek és ébresztik azt a szomjat, mely a bibliai élővíz szomjával rokon: az örök szép utáni szomjúságot. A közoktatási körökben újból meg újból hangsúlyozzák az aesthetikai kép­zettség fogyatékosságát. Meg kell ra­gadnunk minden eszközt, mely ez érté­ket legkönnyebben, legkevesebb anyagi áldozattal fejleszti. A képkiállítások ez eszközök sorában áll. Csekély belépti díj mellett az ifjúság egyszerre át­él egy sereg szép benyomást, át­él esetleg egy feledhetetlen meghatottságot, tanul egy nemcsak az ifjúság. Az ifjúságot csak azért hoztam föl, mert övé a jövő és óhajtanám, hogy az ő idejében ne is képzeljenek műveit embert, ki hazája művészetét becsülni, pártolni nem bírja. Kolozsvár közönsége vegye pártfogásá­ba a folyó hó 28-án megnyílandó kiál­lítást, és mozdítsa elő azt a törekvést, mely e kiállításokat rendszeresekké czé­­lozza tenni. Ha ez sikerül, egy kapocs­csal több lesz, mely bérezés hazánk szel­lemi központját az ország szivével, a fővárossal összeköti. A művészek sűrűb­ben keresnek föl és bizonyára festői tá­jainkon, a gyönyörű népviseleteken sok magasztos motívumot találnak, melyek remek­művek alkotására ihletik. BAYARD: Erdélyben kötött házasságok. Az 1868-iki törvények közt meg van írva, hogy a ki egyik vallásról másikra tért, cse­lekedeteiért újabb vallásának dogmái szerint ítélendő meg s hogy korábbi vallásának tör­vényei reá nem kötelezők. E törvény lehetővé tette, hogy az oly külföldiek is, a­kik a ma­gyar állampolgárságot elnyerték, e proczesz­­szuson átúlmenve, felbonthassák a katholikus törvények szerint kötött házasságokat s mint evangélikusok, újabb, érvényes házasságot köt­hessenek. Az osztrák legfesőbb bíróság most döntvényeiben kimondota, hogy az Erdély­ben kötött ily házassá­gok Ausztriában ér­vénytelenek, de kimondotta egyúttal azt is, hogy a házastóók jóhiszeműsége meg nem támadható. A magyar szeszipar hanyat­lása. A magyar szesztermelők országos egye­sülete hétfőn nyújtotta át küldöttségileg a pénzügyminiszternek azt az emlékiratot, mely ez érdekképviseleti testületnek a szeszipar álságos helyzetéből va­ló felszabadítására vo­natkozó javaslatokat tartalmazza. A küldött­ség vezetője, S­i­g­m­o­n­d Dezső országgyű­lési képviselő elnök, bemutatván a küldöttség tagjait, kifejté a miniszter előtt, ez iparnak általános siralmas helyzetét. Wekerle pénz­ügyminiszter válaszában utalt arra, hogy kellő tudomása van a szeszipar bajairól és a reform halaszthatj­a szükségességér­őlismerve, úgy , mint a pénzügyminiszter, valamint az egész kormány mindent el fog követni arra nézve, hogy az érdekeltség megegyező kíván­ságai szerint i a m­ár meglévő alapon Ausztri­ával egye­sztőleg a bajokon segítve legyen. A görög nyelv tanítása tárgyá­ban hétfőn este hat órakor volt az első ér­tekezlet a vallás- és közoktatásügyi minisz­­térium épületében C­s­á­k­y Albin gróf kö­zoktatásügyi miniszter elnöklete alatt. A mi­niszter bevezető szavarban kifejtette ismere­tes álláspontját, s ez ennek következtében megindult vitát a jelenlevő filhellének majd­nem mindnyájan felhasználták arra, hogy a görög nyelv mellett lándzsát törjenek. Vol­tak azonban az egységes középiskolának és a görög nyelvtanítás megszorításának is szószó­lói. A vitatkozás eddig csak nagy általános­ságban mozgott. A tulajdonképeni kérdés, hogy t. i. a görög nyelv csak bizonyos pá­lyákra legyen-e kötelező, s hogy a görög nyelv tanulása alól felmentendők mily tárgy­­gyal kompenzálják a görög nyelvet, a más­napi értekezleten fog szóba kerülni. Tizenegyedik évfolyam. SZERKESZTŐI IRODA: Betonagyai- utcza 47-dik ssam, hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. AZ­­ELLENZÉK ELŐFIZETÉSI DIJA: Égész évre Félévre . 16 írt. 8 írt. Negyedévre . Egy hóra helyben 4 írt. 1 frt 60 kr. 10 szám. Kolozsvár, szerda, márczius 26. 1890. KIADÓ-HIVATAL: Kolozsvártt, Belk­özép-utcza 33. szám. HIRDETÉSI DIJAK: Egy □ czentimeternyi tér ára 4 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilleték minden hir­detés után 30 kr. Nyílttéri czikkek: garmond sora után 20 kr. fizetendő. Egyes szám ára 5 kr. Megjelenik mindennap, kivéve a vásár- és ünnepnapokat. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. Politikai hírek. Gróf Szapáry Gyula miniszterelnök hír szerint április 5-én néhány napra Bécsbe uta­zik. Ezzel kapcsolatban megemlítjük, hogy Uj-Bányán tegnap tartott választói értekez­leten a kerület képviselőjéül a miniszterelnö­köt ismét kijelölte a szabadelvű párt. Tibád bucsúja, T­i­b­á­d Antal volt ál­lamtitkár e hónap 19-én Lukács György c­ímzetes államtitkárhoz intézett levélben vesz búcsút a belügyminisztérium tiszti személyze­tétől, melyben a legmelegebben érzett köszö­netének és hálájának adott kifejezést ama szí­vességért, melyet a közös működés ideje alatt úgy államtitkár társa, mint a belügyminisz­térium többi tisztviselői részéről tapasztalt. Kéri Lukács államtitkárt, hogy e köszönet és hála nyilvánítását a minisztérium tisztikara többi tagjai előtt tolmácsolni szíveskedjék. A tisztikar megbízásából és nevében Lukács államtitkár ugyanoly szívélyességgel viszonozta a búcsúzó sorokat: Anglia és Németország. A walesi her­­czeg látogatását Berlinben nagyfontosságu eseménynek tartják Angliában s eb­ben látják a Berlini udvar között, nemcsak megszűnt, hanem azt valódi bensőség váltotta fel. Uralkodók és miniszterek találkozása. Ilynemű találkozások terveiről érkeznek újab­ban jelentések. A »W. Tagbi­« jelentése sze­rint Vilmos császár annak a kívánságnak adott kifejezést, h­ogy az őszre megállapított találkozása I. Ferencz Józseffel előbb tör­ténjék meg. A L­engy­el lapok jelentése sze­rint Kálnoky és Crispi miniszterek ál­lítólag legközelebb találkozni fognak Cap­­rivival. Szapáry a helyzetről. A »Standard« czimű londoni újság bé­csi levelezője a napokban megintervieválta Gr. Szapáry Gyula miniszterelnököt kivel hosszasabban beszélgetett. Ez alkalommal a gróf úgy a kül, va­lamint a bel­politikai helyzetről részleteseb­ben nyilatkozott. A levelező megjegyzé, hogy Szapáry gr. program­mbeszédében a keleti politikáról nem nyilatkozott. Szapáry gróf erre követke­zőleg válaszolt. A mai kabinet e tárgyban feltétlenül osztozik ama nézetekben, melye­ket Tisza annak idején Kálnoky gróffal egyetértőleg a képviselőházban kifejezésre juttatott. Alkalomadtán ő (Szapáry gróf) nem vonakodnék magát e nyilatkozatokkal iden­tifikálni. A belügyekre áttérve, Szapáry gróf ki­jelentette, hogy a legfőbb súlyt a pénzügyi egyensúlyra fekteti. »Én — mondotta a gróf — éveken át voltam pénzügyminiszter, és nem feledtem el a nehézségeket, melyekkel akkor meg kellett küzdenünk. És a bosnyák bonyodalmak közepette voltunk, midőn átvet­tem a pénzügyek vezetését, fedeznünk kel­lett a megszállás költségeit és még számta­lan más kötelezettség terhe hárult reánk, melyek részben még a múltból származtak. Nem csoda, ha akkor állandó defic­ittel kel­lett küzdenünk. Most ennek szerencsésen vé­ge van vetve, és első kötelességemnek tar­tom, éberen őrködni a felett, hogy az egyen­súly újra meg ne zavartassák, s hogy még szükséges befektetésekre és reformokra sem költessék több, mint a­mennyit bevételeink­kel fedezni képesek vagyunk. Gróf Szapáry ezután a honossági tör­vényjavaslatról szólott. »El vagyok rá készülve — mondá — hogy mindjárt húsvét után he­ves viták fognak e tárgyban keletkezni. Ő jobban szerette volna ezt még a húsvéti szü­net előtt elintézni, de a szélső balpárt, úgy látszik, egyelőre el akarta napolni ez ügyet. A kormány azonban­ nyugodtan néz a vita elé, mert tudja, hogy teljes egyetértés van közte és a szabadelvű párt közt és mert meg van győződve, hogy az ország nagy többsége mellette áll. Valamint ebben a kérdésben, úgy minden más kérdésben is épp oly teljes egyetértés van a szabadelvű partin□, mint az előtt volt. (???) A fúzióra semmiféle hajlandóság nem mutatkozik és mirhhogy a szabadelvű párt, az ellenzék 150 szavazatával szemben 250 szavazattal bír, nincs indoka annak, hogy szövetségeseket keressenek, ámbár — mint ez magától érthető — szívesen üdvözölnek mindenkit, a­ki a szabadelvű programmot el­fogadja. A beszélgetés további folyamán gróf Szapáry Gyula megjegyezte: biztosan hi­szi, hogy Magyarország teljesen a belső re­formoknak szentelheti tevékenységét, mert meggyő­zedern szerint egyetlen uralkodó, egyetlen nép sem kívánja a háborút. Az orosz csapatok összpontosítása a határszélen nem elég jelentékeny arra, hogy e reményt meg­ingassa. Gróf Bethlen András programmja. Az országos magyar gazdasági egyesü­letnek vasárnap délelőtt több tagból álló kül­döttsége tisztelgett gróf Bethlen András föld­­mivelési miniszternél, kit gróf Dessewfy Aurél üdvözölt, többek közt ezeket mondva: »Mint követendő programmjának egyik főrészét az értékesítési viszonyok javítását jelölte meg, ezzel karöltve a ter­melés fokozását, melynek kellő piaczokról is gondoskodni az új földmivelési minisztérium feladata. A termelés egyes ágai különös fi­gyelmet érdemelnek, ilyen a filoxéra-vész által alapjában megrendített szőlőmivelés. Nagy feladatok várnak az új földmivelési mi­niszterre a kisbirtokosok napról-napra súlyos­bító helyzete körül is. Felkéri a minisztert, hogy fogadja szí­vesen és intézkedéseiben mindig vegye figye­lembe a gazdasági egyesületeket, ezek műkö­dését, véleményei, melyek mindig kifejezései közvetlenül a gazdaközönség óhajainak, szük­ségleteinek. Az éljenzéssel fogadott beszéd után a földmivelési miniszter gróf Dessewffy Aurélnak köszönetét fejezte ki az orsz. nfalget­"az orsz­ magyar gazd. egye­sület elnöke rövid szavakban kifejezett, és fel­adatának fogja tartani tárcz­­a minden intéz­kedésében a földmivelés és a gazdaközönség érdekeinek előmozdítását. Nagy súlyt helyez a gazdasági érdekek­nek országos képviselete, az országos magyar gazdasági egyesületre. Igyekezni fog, hogy e hatalmas erkölcsi testülettel, melynek kebe­lében nemcsak az ország legnagyobb birtokosai egyesülnek, hanem magában foglalja a gazda­ság szakértelem és szellemi munkásság leg­előkelőbb képviselőit is, s mely már több mint félszázados fennállása alatt a gazdasági téren a vezérszerepet vitte, állandó szoros és bizalmas összeköttetésben legyen. Kéri, hogy úgy, mint eddig is, képezze az egyesület az összekötő kapcsot a nagy­kö­zönség és a kormány között, és az eszmék, kérdések tisztázása, az új irányok népszerűvé tételével, tanácsadásával támogassa őt nehéz feladatában. Örömmel látta, hogy e néhány nap alatt is, mióta tárczáját kezeli, egy az egyesület által inicziált fontos üggyel foglal­kozhatott és ez az állat­biztosítás kérdése. Teljesen egyetért ez egyesület nézetével és ígéri, hogy nemcsak erkölcsileg, hanem gyakorlatilag is támogatni fog­ja a többivel együtt ez intencziót is.« Gróf Bethlen András válaszát álta­lános tetszés kisérte. Hogy áll a világ ? Az angol királyfi Berlinben, Hamburgból jelentik a »Nei Freie Pres­­se«-nek. A walesi herczeg berlini látogatása által lényeges közeledésnek volt közvetítője Németország és Anglia közt. Élénken tár­gyalták továbbá az Oroszországhoz való csat­lakozás kérdését, továbbá szellőztették azt is, vájjon fenmaradjon-e továbbra is jelen alak­jában a hármas szövetség. Muszka kéz, Filippoliszból érkezett hírek szerint, ott egy Seraphimork nevű orosz orvos ne­jét, a­ki márczius 21 én Szófiát átutazóban érintette és ott a német konzulátusnál, hogy Filippopoliszba utazhassák, útilevelét látta­moztatta, a rendőrséghez érkezett tudósítás következtében letartóztatták. A le­tartóztatott lakásán eszközölt házkutatás al­kalmával, melynél a franczia konzulátus dra­­gománja is jelen volt, három levelet találtak, melyek egyike Nikolajev ez­redes nejéhez volt intézve. Bismarck lemondása. A vaskanczellár lemondása ügyében német lapok nagyérdekű közléseket hozna Az »Alig. Reichscorr.« szerint Bisman és Caprivi közt a legjobb egyetértés áll fen

Next