Ellenzék, 1890. július-december (11. évfolyam, 147-298. szám)
1890-12-03 / 277. szám
I fszetegyedik évfolyam. SZERKESZTŐI IRODA:utaza 47-dik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. AZ ELLENZÉK* ELŐFIZETÉSI DIJA: Beírni' égési évre félévre • 277. szám. Kolozsvár, szerda, deczember 3. 1890. 16 frt. Negyedévre . . 4 frt. 8 frt. Egy hóra helyben 1 frt 50 kr. Egyes szám ára 5 kr. mindennap, kivéve a vasár- és ünnepnapokat. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKA ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. KIADÓHIVATAL, Kolozsvártt, Belközép-utcza 33. szám. HIRDETÉSI DÍJAK: Egyes centiméternyi tér ára 1 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. Nyílttéri czikkek: tlarmond sora után 20 kr. fizetendő. A „nagy cséplőgép“. Budapest, decz 3. Szilágyi Dezsőt nevezte el így sai: kollégája Csáky Albin gróf kultinzainiszter a képvielőház egyik utóbbiláén. Ez a nevezetes keresztelés épen ble illett az elkeresztelési vita kerekbe. Mondhatni, hogy a kormány ré- lézéről épen ez a keresztelés volt a vita legnevezetesebb mozzanata Szilágyi Dezső tehát most már el is és meg is van keresztelve. A „nagy cséplőgép“ elnevezést immár le nem veheti róla még Csáky Albin gróf sem. Visszakeresztelni lehetett A képviselőház tegnapelőtti ülésén felragyogott végre a „nagy cséplőgép” napja is. Az igazságügyi tárcza költségvetését tegnap kezdték tárgyalni. A Szilágyi Dezső által összehordott igazságügyi szalmát az első napon lesztér Imre és Boda Vilmos kezdték csépelni még pedig szokatlan tréllyel és vehemencziával. Majd jönnek a többi cséplők is s előszedik a Szilágyi „nagy“ reformjait, s kiverik belőle a gazos részt, „hadd hulljon a férgessé.“ A nagy reformok közül egyik és a családjog kodifikácziója immár a Házon kívül is cséplés alá került, s egyik szaklap épen csak a napon csépelgette ki belőle a gazos részeket. Erre nézve tudni kell ugyanis, hogy Szilágyi Dezső az elkeresztelési vita folyamán mondott „nagy“ (mintagy ami tőle származik) beszédében a polgári házasság kérdéséről is nyilatkozott, de olyan formán, hogy abból nem lehet arra következtetni, mintha a kötelező polgári házaságot behozni kívánná. A szakemberek felfogása szerint pedig a családjog rendezése a kötelező polgári házasság nélkül csak félsikerű munka lesz. Márpedig a nagy Szilágyitól a világ csak nagy és emberileg tökéletes alkotásokat vár. Minthogy pedig a családjog fenegyike a legjelentősebb igazságügyi reformoknak, s ha ezt vagy elhamarkodják, vagy tökéletlenül csinálják meg, hát ennek nem csak az igazságügy vallja kárát, hanem főkép a nemzet azon elemei, akiknek érdekei esetleg egy tökéletlen törvényhozási mű rendelkezéseivel jőnek összeütke-Hogy Szilágyi Dezső czélba vett nagy reformterveivel szemben úgy a törvényhozásban, mint azonkívül beható kritikát készülnek gyakorolni — annak meg van a jogos indoka azokban a nagyhangú ígérettételekben, melyekkel Szilágyi Dezső miniszteri székét elfoglalta, s melyekkel a közvéleményben nagy várakozásokat keltett fel úgy miniszteri működése, valamint a jogszolgáltatás rendjének, s főleg a magánjogi törvénykezésnek átalakítása kérdésében. Aki, mint Szilágyi Dezső sokat és nagyokat igér, akit épen egyik kollegája a piros bársonyszékből avat fel „nagy cséplőgéppé“ az ne ütközzék meg azon, ha a nagy ígéretek által felkeltett várakozás a kritika fegyvereit is a kezébe adja azoknak a kik abból a sok „nagy“ dologból mindez ideig vajmi kevés „szoritni“ valót látnak. A kir. táblák decentralizácziója az egyedüli, ami a Szilágyi Dezső ígéreteiből eddig beváltazott. A reform többi részei csak előmunkálatban vannak. A bírói és ügyészi szervezet átalakítása, a sommás perrend új berendezése fellebbvitel szabályozása a szolgálati pragmatika, a büntető perrendtartás megalkotása, a büntetőtörvény revíziója, a magánjogi törvények kodifikációja stb. mind olyan kérdések, melyek csak ígéret alakjában állanak előttünk, de annak ma még nem látjuk a nyomát, hogy főkép a perrendszerek átalakítása egységes és a magánjogi törvények kodifikációjával kapcsolatban bizonyos tervszerűséggel készíttetnék elő. Márpedig ahoz nem is szükséges valami különös szakértelem , hogy bárki is átlássa annak szükségét, hogy a magyar igazságügy általános megjavítása nemcsak kívánatos, hanem sürgős természetű is, s aki ehez a munkához fog, s hozzá még nagy reformernek van kikiáltva — az legyen embere a cselekvésnek is, melynek most már komolyan elérkezett az ideje. A reformtervek körül főkép a bűnvádi eljárás rendezése a büntető perrendtartás megalkotása által igényel gyors megoldást, mert valóban szégyenletes állapot az Magyarország judikatúrájára nézve, hogy a büntetőtörvénykönyv immár 11 éve életben van, s a büntető eljárás ma sincs azzal egyezőleg megalkotva. Az ország egyik részében holmi rendeleti szabályok, a másik részébe (Erdély) a régi osztrák büntető perrend szabványai szerint bírálják el a bűneseteket, ami nemcsak ártalmára van igazságügyünk erkölcsi hitelének, de főkép azoknak, akik ellentétbe helyezkedve a büntető törvényekkel — a törvény gyakorlati alkalmazása körül eltérő módon vonatnak felelősségre. Sürgős szükség van a magánjogi igények feletti bíráskodás rendjének átalakítására is, mert e téren is naponként érezhetőbbekké válnak ama hátrányok, melyek a tökéletlen perrendszerek alkalmazása következtében állanak elő. Ilyen körülmények közt csak kívánatos dolog tehát, hogy a „nagy czéplőgép“ reformterveivel szemben erélyes és beható kritika gyakoroltatnék. Gy. Szélhámosok ellen. A belügyminiszter. hkr szerint közelebb rendeletet fog kibocsátani az országos közegészségügyi tanács javaslatának alapján, mely rendelet a Koch-féle oltások ambulatórius végzését eltiltja, úgy a beoltott betegeket, mint a kezelő orvosokat hatósági ellenőrzés alá veti és az alkalmazott szer valódiságának bebizonyítását megköveteli. Hasonló intézkedés történik az osztrák kormány részéről is, mert Bécsben máris szélhámosságot követtek el, bizonyos doktorok, akik elszaladtak Berlinbe s tizenkét órai ott időzés után visszatérve, nagyhangú előadásokat tartottak Koch vívmányáról és oltásokat végeztek valami szerrel, a melyről senki sem tudja, hogy mi legyen. Bizonyos csak annyi, hogy az elkeresztelési ügyben már közelebb változások várhatók. Gróf Bethlen András földmivelésügyi miniszter, ki vasárnap Bécsben gróf Tatie miniszterelnökkel — kinek mint belügyminiszternek tárczájához az állategészségügy tartozik — és gróf Falkenhayn földművelésügyi miniszterrel hosszabb ideig tanácskozott, ma visszaérkezett Budapestre. A két kormány közt tárgyalások folynak a marhatüdővész ellen foganatosítandó erélyes évrendszabályok tárgyában. Iki szükség forogna fenn, esetleg ez ügyben a magyar és a*»* A parlament elé hasonló elveken nyugvó törvényjavaslatok fognak beterjesztetni. Politikai hírek. Az elkeresztelések ügye. Az egyház és az állam közötti konfliktusnak az elkeresztelések ügyében — mint Budapestről távirják — a kormány azzal akarja elejét venni, hogy az 1868. 53. trvezik rendelkezéseit fenntartja és végre is hajtja ugyan, hanem oly módon, hogy az egyházi dogmák sérelme lehetőleg elkerültessék. E czélból a közigazgatási hatóság közvetítését veszi igénybe. Az egyházi hatóságok úgy is kötelezve vannak, hogy az anyakönyvek másodpéldányait évenkint a közigazgatási hatósághoz beterjesszék. Ezekből a példányokból fogja a megyei hatóság a vegyes házasságokból eredő gyermekek névsorát időszakonkint kiirni s a katholikus lelkészek közreműködése nélkül az illetékes egyházi hatóságokhoz nyilvántartás végett áttenni. Ez az expediens azonban aligha fog czélra vezetni, mert a dogmatikus akadályokat el nem háríthatja. Az egyház sem direkt, sem indirekt nem akar hozzájárulni „oly cselekedethez, mellyel híveit más felekezetnek átszolgáltatja.“ Rómában máris ily értelmű határozatot hoztak. Ez azonban egyelőre csak a politikai körökben forgó szóbeszéd és kombináczió és nem hivatalosan megerősített tény. A t. Házból. Budapest, deez. 2 Az igazságügyi tárca általános vitája Zboray Béla, Kőrösy Sándor, Horváth Ádám és Herman Ottó felszólalásai után berekesztetvén, Szilágyi igazságügyminiszter szólalt fel és hosszan és behatóan foglalkozott mindazokkal, amik a vitában fölmerültek. Szilágyi mai beszéde csakis a gyakorlati kérdésekre terjeszkedett ki és szigorú tárgyiassággal mozgott a polémia keretén belül is. Megrajzolta a jenlegi törvényhozási ciklus képét, abban a tekintetben, amint azt a miniszter az igazságügyi alkotások tekintetében elképzeli. A kúriai bíráskodásról választási ügyekben, és a konzuláris ügyekben való felebbezés tárgyában legközelebb fogja a készen levő törvényjavaslatokat beterjeszteni. Szilágyi szólott a katonai büntető eljárás reformjáról is, de azokat a jogos igényeket, melyeket a szintén figyelemre méltandó katonai szempontokkal szemben, a polgári jogok álláspontjából érvényesíteni kell, kissé színtelenül és bágyadtan formulázta. A közigazgatás államosításához. (Részlet bz Kemény Gejza röpiratából ) Mielőtt ennyire megközelítettük volna a közigazgatási államosítás egyedül boldogító korszakát, kormányunk előzetesen gondoskodni látszott, hogy satellessei, a kisebb és nagyobb újságok mély bölcsesség! czikkeiben demonstrálják, „ad oculos“, hogy a megyei rendszer rossz és tarthatatlan, jelszavát idézve ázsiai: tagadhatatlan az, hogy a megyéknél történt is sok hiba, de az elkövetett mulasztások és hanyagságok tetemes részének kútfeje — bármily különösen hangozzék is ezen állítás—a kormány eljárásaiban föltalálható, melyet eddig az a megyékkel szemben követett, ugyanis elhalmozta a megyei hivatalok mindenikét — jobbára haszontalan — bürokratikus irka-firkával, mely szobájukhoz kötve, a közigazgatás valóságos folytatásától a legjobb erőket vonja el, és készíttet velük szabályrendeleteket, kimutatásokat, felterjesztéseket, stb., stb. véget nem érő számban, melyek felzónázván Pestre, nehezen ha — az archívum szárnyas moly pillangóin kívül — bármely élőlénynek is figyelmére igényt tarthatnak valaha: beleelegyedik a kormány a megyében minden haszontalanság elintézésébe, még pedig mindig mint kerékkötő. Ezen említett eljárásból származnak nagyobbára azon hanyagságok és mulasztások, melyeket a megyei kormányzatnak újabb korban oly előszeretettel szoktak szemére lobbantani. Továbbá igen nagy hibája — csekély vélekedésünk szerint — a megyék kormányzatával szemben, az állami igazgatásnak az, hogy némely helyeken a főispáni állásba oly embert nevezett, ki annak betöltésére képtelen. És végül merjük határozottan állítani, hogy ahova a kormány elég szerencsés kézzel választotta meg a főispánt, ott nem ázsiai, hanem igenis élhetős állapotaink vannak ez mai napig. A kormánynak pedig helyes lesz vala, ezen világra szóló vádaskodásnál meggondolni azt, hogy akadhatnak maliciosus emberek, kik ezen vádak hallatára, felidézik a közönség előtt, kormány hatásköréhez tartozó és az ő kinevezett alantas hivatalnokai által kezelt adó és illeték, sőt az alsóbb justicia viselt dolgait és megkísérlik párhuzamot vonni a megye és az említett hivatalok bürói ténykedése között. Kezdjük tehát a justicia legalsó fokán a törvényszékeken, melyeket nem olyan rég a megyétől advedált a központi hatalom; ezekről csakis annyit kívánok megjegyezni, hogy mióta a kormány nevezi ki, igazságszolgáltatás szempontjából, abban javulást észlelni képtelen vagyok, az előtt is, voltak és vannak közöttük jó és rossz, okos és buta emberek és ezen körülményekhez képest születnek ítéleteik. De egyben nagyot változott justicziánk ezen alsó foka, ugyanis, míg a régebbi biró egyszerűen szolgálta a megyét és végezte judiciális ügyeit, addig a mostani —dicséret a kivételeknek — külön kasthoz tartozónak képzeli magát, fölötte áll a körülé élő laikus világnak s paragrafusokkal támlázott székéből, a szükséghez képest, érezteti, a profanum vulgussal csalhatatlanságát, nagy képpel mint egy l ’-szer czenzúrázott mandarin. Továbbá el kell, hogy ismerjük azt, hogy egyben nagy előnyben vannak a régiek fölött, t. i. sokkal többe kerülnek az államnak és még arra is biztos kilátásunk lehet, hogy ezen előnyök jövőre gyarapodni fog. És mit mondjunk most az adó- és illeték legalsóbb fokú — tisztán kinevezéstől függő — kezelőiről? Úgy hiszem, maga Wekerler excellencziája sem veszi rossz néven nekem, ha csakis arra szorítkozom, hogy rámutatok azon rendetlenségek, restaucziák és küzde-közbe zsarolási probatikák, Augias istállójára, melynek kitisztítására, ő exczellencziája nagy munkaképessége, egész bátorsággal vállalkozott és sok szerencsét kívánok hozzá neki! Mindezen előadottakból kifolyólag, valóban nem vagyok képes megérteni, hogy miből meríthette a kormány azon több, mint merészséget melylyel oda kiáltja a megyének. Nem vagy arra való, nem arra való rendszered , hogy kormányozd magad! Elveszem tőled önkormányzatod és kormányozlak én mert én mindenben, de különösen a kormányzat alantas aprólékos teendőinek kezelésében mint tapasztalásból tudhatod — potentum vagyok ! ! Difficile est satyram non serbere ! ! A kormány kisebb-nagyobb támogatói sokféleképen elzengették már nekünk, hogy szükséges eltörölni a megyét és a kormány bölcsességére ruházni át a kinevezéseket már csak azért is, mivel a kormány szolgálata és a hivatalok kilátásba helyezett állandósisítása több és jobb munkaerőt fog a közigazgatáshoz édesgetni, mint amilyenekkel eddig disponált a megye. Ez állítás részint nevetséges, részint a körülmények egyenes félreismerésén alapul , ugyanis a kormánynak van manapság vagy 50 ezer kinevezés által betöltött hivatala, melynek — köztudomás szerint — felére sem volt képes, a megfelelő munkaerőt találni meg. Ez állításunkat, úgy hiszem, a legnyakasabb bürokratánk sem merné tagadásba venni. És már most bátor vagyok kérdeni: azt hiszi-e bár a legerősebb centralista is hogy a kormány hatalmi terjeszkedésének jubileumára, a földből gomba módra fognak azok az általa kinevezendő közigazgatási talentumok előállani ? És ha nem, honnan veszi elő az illetőket ? Tán áthelyezi a törvényszékektől vagy financziától, ahol most sincsen meg a kielégítő szám és qualitás és úgy cselekszik, mint az a czigány kölyök, ki nadrágja fenekét kanyaritja ki és azzal térde hiányosságait foltozza meg! A munkaerő feletti rendelkezésre nézve — alázatos vélekedésünk szerint — a körülmények egészen máskép, sőt ellenkezőleg állanak , ugyanis nagyon sok hivatalnoka — és mondhatjuk a legjavából — van jelenben a megyéknek, kikkel a kinevezés jövőre nem rendelkezik, mert van ugyan sejtelmünk arról, hogy legelső fogásra valamennyi jelen állásában hagyatván meg, abban hihetőleg meg is marad, de majd mikor egyik-másik czirkuláris tisztnek megfujják az indulót a számára Pesten kiszemelt állomásra, és kell vándorolnia Pozsonyból Szabadkára, Csikból Baranyába, mit fog reá mondani az illető, kinek vagyona, családi egybeköttetései, socziális állása esetleg az általa betöltött helyen van csupán; várjon el fog-e az illető a horvát vagy galicziai határszélre vándorolni, a kormány szép szeméért vagy azon néhány száz forintért, melyre Szilágyi kegyelmessége generositása fizetését fölemelni méltóztatott ? Bizonyára az illetők közül azok, kiknek vagyoni állásuk megengedi köszönettel visszaküldik a kinevezést, és maradnak továbbra megyéjök elégedetlen adófizetői s mi vélik velünk együtt a paterna rura göröngyeit; tehát ezekkel kik — körülbelül — színét javát képezték eddig a megyék tisztikarának, épen nem disponál a kinevezés, hanem kilátásunk lehet reá — ha a czélba vett törvény életbelép — hogy a megyei kormányzat is a kultusproletariátus tenyészetének egyik melegágya lesz, nem maradván ott idők folytán más elem, mint a birtoktalanok sorából kiemelkedett dualifikált egyének tömege, kiknek összes vagyonuk a status cassáiban leledzik. Továbbá hangoztatva lett még az is : szükséges a kinevezés nemzetiségi szempontból : nagyon szeretnék ha, a kormány, hogy ezen irányban, fölényét kétségen felül helyezze — statistikai adatokkal mutatja ki, hogy mily arányban van az ő kinevezettjei és mily arányban a megyék választottjai között képviselve, a magyar elem, erről azonban a kormány emberei — kik különben jó és rossz kimutatások ütő kártyáit könnyen játszhatták volna ki a saját ügyök érdekében, mély bölcsességgel feledkeztek el. Amit ez ügyről saját megfigyelésem nyomán tudok, Erdélyben plus minus úgy áll a dolog, hogy a kormány kinevezéstől függő hivatalnokoknak aligha fele magyar, míg a megyei választottak között, ha van 5-6 perczent, ami nem az. De szerintünk a nemzetiségi kérdés fölé helyezendő ez alkalalommal, a magyar eszméhez, a magyar államisághoz való hű ragaszkodása az illetőknek ; ez irányban pedig — választott megyei tisztviselőt — tudtomra — még a pesti aszfalt lovagjai vagy a czentralisatio legbőszebb hívei sem mertek megtámadni soha, míg ellenben a kormányzat többi ágaiban igenis találtatott olyan, akire reásült, és még több, akiről tudatik, hogy pausláv, dákoromán, vagy nagy német érzelmektől hevülve, úl kinevezés által nyert helyén veszi a magyar kormánytól fizetését eszi Magyarország kenyerét és élvezi jótéteményeit. És végre még egy más jelszó alatt is, méltóztattak fentebb említett nagy férfiak a megyerendszernek neki rontani, t. i. a kormányzat egyöntetűsége nevében: ez megint egyik azon fölkiáltások közül, melynek jelentősége nem egészen érthető, de értheti mindenki, a hogy kedve van; mi úgy tartjuk, hogy ha a kormány jóravaló főispánnal látta el a megyét s a kezében levő túl nagy felvigyázati jogot kezelni nem épen képtelen, ezen egyöntetűség okvetlen meg kell, hogy legyen, lévén Szent István birodalmának ugyanazon justi-, finánc-, közigazgatási-, kultus-, katonai stbi törvényei Csik megyétől Fiuméig — ha tehát hiányzik az egyöntetűség, úgy az a kormány élhetetlenségéből származhatok csupán, mely mellett megeshetik rajta a jövőben még az is netalán, hogy kinevezett prefectjei vagy dezirkerei mellett is, hiányozni fog az egyöntetűség. Mindez előadottak után, kénytelen vagyok azon meggyőződésemnek adni kifejezést, miszerint a kormány, úgy a megyei jobb administrációt, mint a nemzetiségi előnyöket, valamint az egyöntetűséget, az eddiginél inkább megközelíteni ez után képes nem leend és talán, ha nem csalódom, az illető jelszavak, a gyengébbek számára voltak föltalálva, kormányunk hatalmi-terjeszkedési törekvéseinek leplezésére. Hanem csekély vélekedésünk szerint, igenis el fogja érni a kormány — ha keresztül viheti központosító terveit saját álláspontjára nézve azt, hogy az eltörlendő megyegyülés helyett — mit hihetően a nagy reformerek, még néhány évig árnyék gyanánt meghagyni kegyesek leendőnek, — szabad szóláshoz szokott közönségünk divatba hozza majd a népgyűléseket. Hasonlólag el fogja érni azt, hogy míg eddig a megyei administráció hibáiért és a restauráció netaláni helytelen keresztülviteléért, egyik megyei párt, a másikat szidta és támadta meg, ezentúl minden hibákról a megyében is, felelős a miniszter, és minden vegyes hivatalnoka hanyagsága vagy mulasztásáért, kizárólag ötét veszik majd kritika alá. — És látva, mikép töri magát kormányunk, e kellemes helyzet elnyerése után, még hihetné valaki, hogy a magyar kormányok körül, oly szélcsend szokott uralgani mikép saját jószántából igyekszik azt — élénkebb vérkeringés kedvéért — egy kis vidéki paprikás káromkodással vegyes kritikával felfrissíteni !! De az említetteknél sokkal nagyobb horderejű és veszélyesebb következését látjuk mi a jövőre nézt — ha csakugyan ezen szerencsétlen törvényjavaslat keresztül kajtatik — abban, hogy megszűnvén a vidéki élet — Pest városa okvetlen Páris szerepét veszi át, és uralkodik majd az össz-ország fölött s következéskép jogos kilátásaink lehetnek jövőre ahhoz, hogy kormányaink, vagy a pesti journalistika, ifjuság, munkásegyletek, kávéházak és utcza euunciacióinak ütemei szerint irányítják majd lépteiket, vagy váltakozni fognak minduntalan. A fegyvergyár ügye. Lapunk tegnapi számában táviratilag jelentettük, hogy a 48-as kör a honvédelmi tárca költségvetésének tárgyalásánál erős támadást fog intézni Fejérváry miniszter ellen a magyar fegyvergyár ügyében. Mint most lapunkat értesítik a függetlenségi párt is ez ügyben értekezletet tartott. Ezt megelőzőleg mint azt tegnap táviratilag közöltük, parlamentáris tárgyalások folytak Szapáry miniszterelnök meg Iványi a függetlenségi párt elnöke között. Az elkeresztelési vita következtében ugyanis a budget tárgyalása máris hosszabbra nyúlt, mint a kormány számította s ha most a fegyvergyár ügyével csak félakkora parlamenti zenebonát lehet is csinálni, a költségvetésből ebben az esztendőben nem lesz törvény (mert hisz még hátra van az appropriáció is, meg a főrendiház, ahol a püspöki kar fog beszélni) s a kormánynak indemnityt kell kúriai.