Ellenzék, 1890. július-december (11. évfolyam, 147-298. szám)

1890-12-03 / 277. szám

I fszetegyedik évfolyam. SZERKESZTŐI IRODA:­­utaza 47-dik szám, hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. AZ ELLENZÉK* ELŐFIZETÉSI DIJA: Beírni' égési évre félévre • 277. szám. Kolozsvár, szerda, deczember 3. 1890. 16 frt. Negyedévre . . 4 frt. 8 frt. Egy hóra helyben 1 frt 50 kr. Egyes szám ára 5 kr. mindennap, kivéve a vasár- és ünnepnapokat. Kéziratok nem adatnak vissza. POLITIKA ÉS TÁRSADALMI NAPILAP. KIADÓ­HIVATAL, Kolozsvártt, Belközép-utcza 33. szám. HIRDETÉSI DÍJAK: Egy­es c­entiméternyi tér ára 1 kr. Gyárosok, kereskedők és iparosok árkedvezményben részesülnek. Bélyegilleték minden hirdetés után 30 kr. Nyílttéri czikkek: tlarmond sora után 20 kr. fizetendő.­ ­ A „nagy cséplőgép“. Budapest, decz 3. Szilágyi Dezsőt nevezte el így sa­­­­i: kollégája Csáky Albin gróf kultinz­­ainiszter a képv­iel­őház egyik utóbbi­­láén. Ez a nevezetes keresztelés épen b­le illett az elkeresztelési vita kere­kbe. Mondhatni, hogy a kormány ré- l­ézéről épen ez a keresztelés volt a vi­ta legnevezetesebb mozzanata Szilágyi Dezső tehát most már el is és meg is van keresztelve. A „nagy cséplőgép“ elnevezést im­már le nem veheti róla még Csáky Al­bin gróf sem. Visszakeresztelni lehetett A képviselőház tegnapelőtti ülé­sén felragyogott végre a „nagy csép­lőgép” napja is. Az igazságügyi tárcza költségve­tését tegnap kezdték tárgyalni. A Szilágyi Dezső által összehor­dott igazságügyi szalmát az első na­pon lesz­tér Imre és Boda Vilmos kezdték csépelni még pedig szokatlan trél­lyel és vehemencziával. Majd jönnek a többi cséplők is s előszedik a Szilágyi „nagy“ reformjait, s kiverik belőle a gazos részt, „hadd hulljon a férgessé.“ A nagy reformok közül egyik és a családjog kodifik­áczió­­ja immár a Házon kívül is cséplés alá került, s egyik szaklap épen csak a napon csépelgette ki belőle a gazos részeket. Erre nézve tudni kell ugyanis, hogy Szilágyi Dezső az elkeresztelési vita folyamán mondott „nagy“ (min­­tagy a­mi tőle származik) beszé­dében a polgári házasság kérdéséről is­ nyilatkozott, de olyan formán, hogy ab­­ból nem lehet arra következtetni, mint­ha a kötelező polgári házaságot behoz­ni kívánná. A szakemberek felfogása szerint pedig a családjog rendezése a kötelező polgári házasság nélkül csak félsikerű munka lesz. Már­pedig a nagy Szilágyitól a világ csak nagy és emberileg tökéletes alkotásokat vár. Minthogy pedig a családjog fen­­egyike a legjelentősebb igazság­ügyi reformoknak, s ha ezt vagy el­hamarkodják, vagy tökéletlenül csinál­ják meg, hát ennek nem csak az igaz­ságügy vallja kárát, hanem főkép a nemzet azon elemei, a­kiknek érdekei esetleg egy tökéletlen törvényhozási mű rendelkezéseivel jőnek összeütke-Hogy Szilágyi Dezső czélba vett nagy reformterveivel szemben úgy a törvényhozásban, mint azonkívül beható kritikát készülnek gyakorolni — an­nak meg van a jogos indoka azokban a nagyhangú ígérettételekben, melyek­kel Szilágyi Dezső miniszteri székét el­foglalta, s melyekkel a közvélemény­ben nagy várakozásokat keltett fel úgy miniszteri működése, valamint a jog­szolgáltatás rendjének, s főleg a ma­gánjogi törvénykezésnek átalakítása kér­désében. A­ki, mint Szilágyi Dezső sokat és nagyokat igér, a­kit épen egyik kollegája a piros bársonyszékből avat fel „nagy cséplőgéppé“ az ne ütközzék meg azon, ha a nagy ígéretek által felkeltett várakozás a kritika fegyve­reit is a kezébe adja azoknak a kik abból a sok „nagy“ dologból mindez ideig vajmi kevés „szoritni“ valót látnak. A kir. táblák dec­entralizácziója az egyedüli, a­mi a Szilágyi Dezső ígé­reteiből eddig beváltazott. A reform többi részei csak előmunkálatban vannak. A bírói és ügyészi szervezet át­alakítása, a sommás perrend új beren­dezése fellebbvitel szabályozása a szol­gálati­ pragmatika, a büntető perrend­tartás megalkotása, a büntetőtörvény revíziója, a magánjogi törvények kodi­fikác­iója stb. mind olyan kérdések, melyek csak ígéret alakjában állanak előttünk, de annak ma még nem látjuk a nyomát, hogy főkép a perrendszerek átalakítása egységes és a magánjogi törvények kodifikác­iójával kapcsolat­ban bizonyos tervszerűséggel készíttet­nék elő. Már­pedig ahoz nem is szükséges valami különös szakértelem , hogy bárki is átlássa annak szükségét, hogy a magyar igazságügy általános megja­vítása nemcsak kívánatos, hanem sür­gős természetű is, s a­ki ehez a mun­kához fog, s hozzá még nagy reformer­nek van kikiáltva — az legyen embere a cselekvésnek is, melynek most már komolyan elérkezett az ideje. A reformtervek körül főkép a bűn­vádi eljárás rendezése a büntető per­­rendtartás megalkotása által igényel gyors megoldást, mert valóban szégyen­letes állapot az Magyarország judikatúrájára nézve, hogy a büntető­törvénykönyv immár 11 éve életben van, s a büntető eljárás ma sincs az­zal egyezőleg megalkotva. Az ország egyik részében holmi rendeleti szabályok, a másik részéb­e (Erdély) a régi osztrák büntető per­­rend szabványai szerint bírálják el a bűneseteket, a­mi nemcsak ártalmára van igazságügyünk erkölcsi hitelének, de főkép azoknak, a­kik ellentétbe he­lyezkedve a büntető törvényekkel — a törvény gyakorlati alkalmazása körül eltérő módon vonatnak felelősségre. Sürgős szükség van a magánjogi igények feletti bíráskodás rendjének átalakítására is, mert e téren is na­ponként érezhetőbbekké válnak ama hátrányok, melyek a tökéletlen perrend­szerek alkalmazása következtében álla­nak elő. Ilyen körülmények közt csak kí­vánatos dolog tehát, hogy a „nagy czéplőgép“ reformterveivel szemben eré­lyes és beható kritika gyakoroltatnék. Gy. Szélhámosok ellen. A belügymi­niszter. hkr szerint közelebb rendeletet fog kibocsátani az országos közegészségügyi ta­nács javaslatának alapján, mely rendelet a Koch-féle oltások ambulatórius végzését el­tiltja, úgy a beoltott betegeket, mint a ke­zelő orvosokat hatósági ellenőrzés alá veti és az alkalmazott szer valódiságának bebizonyí­tását megköveteli.­­ Hasonló intézkedés tör­ténik az osztrák kormány részéről is, mert Bécsben máris szélhámosságot követtek el, bizonyos doktorok, a­kik elszaladtak Berlinbe s tizenkét órai ott időzés után visszatérve, nagyhangú előadásokat tar­tottak Koch vív­mányáról és oltásokat végeztek valami szer­rel, a melyről senki sem tudja, hogy mi le­gyen.­ ­ Bizonyos csak annyi, hogy az elkeresztelési ügyben már közelebb változások várhatók. Gróf Bethlen András földmivelésügyi miniszter, ki vasárnap Bécsben gróf T­a­ti­e miniszterelnökkel — kinek mint belügymi­niszternek tárczájához az állategészségügy tartozik — és gróf Falkenhayn földművelés­­ügyi miniszterrel hosszabb ideig tanácskozott, ma visszaérkezett Budapestre. A két kormány közt tárgyalások folynak a marhatüdővész ellen foganatosítandó erélyes évrendszabályok tárgyában. Ik­i szükség forogna fenn, esetleg ez ügyben a magyar és a­*»* A­ parlament elé hasonló elveken nyugvó törvényjavaslatok fog­nak beterjesztetni. Politikai hírek. Az elkeresztelések ügye. Az egyház és az állam közötti konfliktusnak az elkeresz­telések ügyében — mint Budapestről távirják — a kormány azzal akarja elejét venni, hogy az 1868. 53. trvezik rendelkezéseit fenntartja és végre is hajtja ugyan, hanem oly módon, hogy az egyházi dogmák sérelme lehetőleg elkerü­ltessék. E czélból a közigazgatási ha­tóság közvetítését veszi igénybe. Az egyházi hatóságok úgy is kötelezve vannak, hogy az anyakönyvek másodpéldányait évenkint a köz­­igazgatási hatósághoz beterjesszék. Ezekből a példányokból fogja a megyei hatóság a ve­gyes házasságokból eredő gyermekek névso­rát időszakonkint kiirni s a katholikus lel­készek közreműködése nélkül az illetékes egyházi hatóságokhoz nyilvántartás végett áttenni. Ez az expediens azonban aligha fog czélra vezetni, mert a dogmatikus akadályo­kat el nem háríthatja. Az egyház sem direkt, sem indirekt nem akar hozzájárulni „oly cse­lekedethez, mellyel híveit más felekezetnek átszolgáltatja.“ Rómában már­is ily értelmű határozatot hoztak. Ez azonban egyelőre csak a politikai körökben forgó szóbeszéd és kom­­bináczió és nem hivatalosan megerősített tény. A t. Házból. Budapest, deez. 2 Az igazságügyi tárc­a általános vitája Zboray Béla, Kő­rö­sy Sándor, Horváth Ádám és Herman Ottó felszólalásai után berekesztetvén, S­z­il­á­g­y­i igazságügyminisz­ter szólalt fel és hosszan és behatóan foglal­kozott mindazokkal, amik a vitában fölme­rültek. Szilágyi mai beszéde csakis a gyakor­lati kérdésekre terjeszkedett ki és szigorú tárgyiassággal mozgott a polémia keretén belül is. Megrajzolta a jenlegi törvényhozási cik­lus képét, abban a tekintetben, amint azt a miniszter az igazságügyi alkotások tekinteté­ben elképzeli. A kúriai bíráskodásról választási ügyek­ben, és a konzuláris ügyekben való felebbe­­zés tárgyában legközelebb fogja a készen levő törvényjavaslatokat beterjeszteni. Szilágyi szólott a katonai büntető eljá­rás reformjáról is, de azokat a jogos igénye­ket, melyeket a szintén figyelemre méltandó katonai szempontokkal szemben, a polgári jo­gok álláspontjából érvényesíteni kell, kissé színtelenül és bágyadtan formulázta. A közigazgatás államosítá­sához. (Részlet bz Kemény Gejza röpiratából ) Mielőtt ennyire megközelítettük volna a közigazgatási államosítás egyedül boldogító korszakát, kormányunk előzetesen gondoskodni látszott, hogy satellessei, a kisebb és nagyobb újságok mély bölcsesség!­ czikkeiben demon­strálják, „ad oculos“, hogy a megyei rend­szer rossz és tarthatatlan, jelszavát idézve ázsiai: tagadhatatlan az, hogy a megyéknél történt is sok hiba, de az elkövetett mulasz­tások és hanyagságok tetemes részének kút­feje — bármily különösen hangozzék is ezen állítás—a kormány eljárásaiban föltalálható, melyet eddig az a megyékkel szemben köve­tett, ugyanis elhalmozta a megyei hivatalok mindenikét — jobbára haszontalan — büro­kratikus irka-firkával, mely szobájukhoz kötve, a közigazgatás valóságos folytatásától a leg­jobb erőket vonja el, és készíttet velük sza­bályrendeleteket, kimutatásokat, felterjesz­téseket, stb., stb. véget nem érő szám­ban, melyek felzónázván Pestre, nehezen ha — az archívum szárnyas moly pillangóin kívül — bármely élő­lénynek is figyelmére igényt tarthatnak valaha: beleelegyedik a kormány a megyében minden haszontalanság elintézé­sébe, még pedig mindig mint kerékkötő. Ezen említett eljárásból származnak nagyobbára azon hanyagságok és mulasztások, melyeket a megyei kormányzatnak újabb korban oly előszeretettel szoktak szemére lobbantani. Továbbá igen nagy hibája — csekély vélekedésünk szerint — a megyék kormány­zatával szemben, az állami igazgatásnak az, hogy némely helyeken a főispáni állásba oly embert nevezett, ki annak betöltésére kép­telen. És végül merjük határozottan állítani, hogy a­hova a kormány elég szerencsés kéz­zel választotta meg a főispánt, ott nem ázsiai, hanem igen­is élh­etős állapotaink vannak ez mai napig. A kormánynak pedig helyes lesz vala, ezen világra szóló vádaskodásnál meggondolni azt, hogy akadhatnak maliciosus emberek, kik ezen vádak hallatára, felidézik a közönség előtt, kormány hatásköréhez tartozó és az ő kinevezett alantas hivatalnokai által kezelt adó és ille­ték, sőt az alsóbb justicia viselt dolgait és megkísérlik párhuzamot vonni a megye és az említett hivatalok bürói ténykedése között.­­ Kezdjük tehát a justicia legalsó fokán a törvényszékeken, melyeket nem olyan ré­g a megyétől adved­ált a központi hatalom; ezek­ről csakis annyit kívánok megjegyezni, hogy mióta a kormány nevezi ki, igazságszolgálta­tás szempontjából, abban javulást észlelni képtelen vagyok, az előtt is, voltak és van­nak közöttük jó és rossz, okos és buta em­­berek és ezen körülményekhez képest szület­nek ítéleteik. De egyben nagyot változott justicziánk ezen alsó foka, ugyanis, míg a régebbi biró egyszerűen szolgálta a megyét és végezte ju­­diciális ügyeit, addig a mostani —dicséret a kivételeknek — külön kasthoz tartozónak képzeli magát, fölötte áll a körülé élő laikus világnak s paragrafusokkal támlázott széké­ből, a szükséghez képest, érezteti, a profa­­num vulgussal csalhatatlanságát, nagy képpel mint egy l ’-szer czenzúrázott mandarin. To­vábbá el kell, hogy ismerjük azt, hogy egy­ben nagy előnyben vannak a régiek fölött, t. i. sokkal többe kerülnek az államnak és még arra is biztos kilátásunk lehet, hogy ezen előnyök jövőre gyarapodni fog. És mit mondjunk most az adó- és illeték legalsóbb fokú — tisztán kinevezéstől függő — keze­lőiről? Úgy hiszem, maga Wekerle­r excel­­lencziája sem veszi rossz néven nekem, ha csakis arra szorítkozom, hogy rámutatok azon rendetlenségek, restaucziák és küzde-közbe zsarolási probatikák, Augias istállójára, mely­nek kitisztítására, ő exczellencziája nagy mun­kaképessége, egész bátorsággal vállalkozott és sok szerencsét kívánok hozzá neki! Mindezen előadottakból kifolyólag, va­lóban nem vagyok képes megérteni, hogy miből meríthette a kormány azon több, mint merészséget melylyel oda kiáltja a megyének. Nem vagy arra való, nem arra való rendsze­red , hogy kormányozd magad! Elveszem tő­led önkormányzatod és kormányozlak én mert én mindenben, de különösen a kormányzat alantas aprólékos teendőinek kezelésében mint tapasztalásból tudhatod — potentum vagyok ! ! Difficile est satyram non ser­­­bere ! ! A kormány kisebb-nagyobb támogatói sokféleképen elzengették már nekünk, hogy szükséges eltörölni a megyét és a kormány bölcsességére ruházni át a kinevezéseket már csak azért is, mivel a kormány szolgálata és a hivatalok kilátásba helyezett állandósi­­sítása több és jobb munkaerőt fog a köz­­igazgatáshoz édesgetni, mint a­milyenekkel eddig disponált a megye. Ez állítás ré­szint nevetséges, részint a körülmények egye­nes félreismerésén alapul , ugyanis a kor­mánynak van manapság vagy 50 ezer kine­vezés által betöltött hivatala, melynek — köztudomás szerint — felére sem volt képes, a megfelelő munkaerőt találni meg. Ez állításunkat, úgy hiszem, a­ legnya­­kasabb bürokratánk sem merné tagadásba venni. És már most bátor vagyok kérdeni: azt hiszi-e bár a legerősebb c­entralista is hogy a kormány hatalmi terjeszkedésének ju­bileumára, a földből gomba­ módra fognak azok az általa kinevezendő közigazgatási ta­lentumok előállani ? És ha nem, honnan ve­szi elő az illetőket ? Tán áthelyezi a törvény­székektől vagy financziától, a­hol most sin­csen meg a kielégítő szám és qualitás és úgy cselekszik, mint az a czigány kölyök, ki nad­rágja fenekét kanyaritja ki és azzal térde hiányosságait foltozza meg! A munkaerő feletti rendelkezésre nézve — alázatos vélekedésünk szerint — a körül­mények egészen máskép, sőt ellenkezőleg ál­lanak , ugyanis nagyon sok hivatalnoka — és mondhatjuk a legjavából — van jelenben a megyéknek, kikkel a kinevezés jövőre nem rendelkezik, mert van ugyan sejtelmünk ar­ról, hogy legelső fogásra valamennyi jelen állásában hagyatván meg, abban hihetőleg meg is marad, de majd mikor egyik-másik czirkuláris tisztnek megfujják az indulót a számára Pesten kiszemelt állomásra, és kell vándorolnia Pozsonyból Szabadkára, Csikból Baranyába, mit fog reá mondani az illető, kinek vagyona, családi egybeköttetései, so­­cziális állása esetleg az általa betöltött he­lyen van csupán; várjon el fog-e az illető a horvát vagy galicziai határszélre vándorolni, a kormány szép szeméért vagy azon néhány száz forintért, melyre Szilágyi­­ kegyelmes­­sége generositása fizetését fölemelni méltóz­­tatott ? Bizonyára az illetők közül azok, kiknek vagyoni állásuk megengedi köszö­nettel visszaküldik a kinevezést, és ma­radnak továbbra megyéjök elégedetlen adó­fizetői s mi vélik velünk együtt a paterna rura göröngyeit; tehát ezekkel kik — kö­rülbelül — színét javát képezték eddig a megyék tisztikarának, épen nem disponál a kinevezés, hanem kilátásunk lehet reá — ha a czélba vett törvény életbelép — hogy a megyei kormányzat is a kultusproletariátus tenyészetének egyik melegágya lesz, nem ma­radván ott idők folytán más elem, mint a birtoktalanok sorából kiemelkedett d­ualifikált egyének tömege, kiknek összes vagyonuk a status cassáiban leledzik. Továbbá hangoztatva lett még az is : szükséges a kinevezés nemzetiségi szempont­ból : nagyon szeretnék ha, a kormány,­­ hogy ezen irányban, fölényét kétségen felül helyezze — statistikai adatokkal mutatja ki, hogy mily arányban van az ő kinevezettjei és mily arányban a megyék választottjai kö­zött képviselve, a magyar elem, erről azon­ban a kormány emberei — kik különben jó és rossz kimutatások ütő kártyáit könnyen játszhatták volna ki a saját ügyök érdeké­ben, mély bölcsességgel feledkeztek el. A­mit ez ügyről saját megfigyelésem nyomán tudok, Erdélyben plus minus úgy áll a dolog, hogy a kormány kinevezéstől függő hivatalnokok­nak aligha fele magyar, míg a megyei vá­lasztottak között, ha van 5-6 perczent, a­mi nem az. De szerintünk a nemzetiségi kérdés fölé helyezendő ez alkalalommal, a magyar eszmé­hez, a magyar államisághoz való hű ragasz­kodása az illetőknek ; ez irányban pedig — választott megyei tisztviselőt — tudtomra — még a pesti aszfalt lovagjai vagy a czen­­tralisatio legbőszebb hívei sem mertek meg­támadni soha, míg ellenben a kormányzat többi ágaiban igenis találtatott olyan, a­kire reásült, és még több, a­kiről tudatik, hogy pausláv, dákoromán, vagy nagy német ér­zelmektől hevülve, úl kinevezés által nyert helyén veszi a magyar kormánytól fizetését eszi Magyarország kenyerét és élvezi jótéte­ményeit. És végre még egy más jelszó alatt is, méltóztattak fentebb említett nagy férfiak a megyerendszernek neki rontani, t. i. a kor­mányzat egyöntetűsége nevében: ez megint egyik azon fölkiáltások közül, melynek jelen­tősége nem egészen érthető, de értheti min­denki, a hogy kedve van; mi úgy tartjuk, hogy ha a kormány jóravaló főispánnal látta el a megyét s a kezében levő túl nagy felvi­­gyázati jogot kezelni nem épen képtelen, ezen egyöntetűség okvetlen meg kell, hogy legyen, lévén Szent István birodalmának ugyan­azon justi­-, finánc-, közigazgatási-, kultus-, katonai stbi törvényei Csik megyétől Fiuméig — ha tehát hiányzik az egyöntetűség, úgy az a kormány élhetetlenségéből származhatok csu­pán, mely mellett megeshetik rajta a jövőben még az is netalán, hogy kinevezett prefectjei vagy dezirkerei mellett is, hiányozni fog az egyöntetűség. Mindez előadottak után, kénytelen va­gyok azon meggyőződésemnek adni kifejezést, miszerint a kormány, úgy­ a megyei jobb administrációt, mint a nemzetiségi előnyöket, valamint az egyöntetűséget, az eddiginél in­kább megközelíteni ez után képes nem leend és talán, ha nem csalódom, az illető jelsza­vak, a gyengébbek számára voltak föltalálva, kormányunk hatalmi-terjeszkedési törekvé­seinek leplezésére. Hanem csekély vélekedésünk szerint, igenis el fogja érni a kormány — ha keresz­tül viheti központosító terveit saját állás­pontjára nézve azt, hogy az eltörlendő me­­gyegyülés helyett — mit hihetően a nagy reformerek, még néhány évig árnyék gya­nánt meghagyni kegyesek leendőnek, — sza­bad szóláshoz szokott közönségünk divatba hozza majd a népgyűléseket. Hasonlólag el fogja érni azt, hogy míg eddig a megyei administráció hibáiért és a restauráció netaláni helytelen keresztülvitelé­ért, egyik megyei párt, a másikat szidta és támadta meg, ezentúl minden hibákról a me­gyében is, felelős a miniszter, és minden vegyes hivatalnoka hanyagsága­ vagy mulasz­tásáért, kizárólag ötét veszik majd kritika alá. — És látva, mikép töri magát kormá­nyunk, e kellemes helyzet elnyerése után, még hihetné valaki, hogy a magyar kor­mányok körül, oly szélcsend szokott uralgani mikép saját jószántából igyekszik azt — élén­­kebb vérkeringés kedvéért — egy kis vidéki paprikás káromkodással vegyes kritikával fel­frissíteni !! De az említetteknél sokkal nagyobb horderejű és veszélyesebb következését látjuk mi a jövőre nézt — ha csakugyan ezen sze­rencsétlen törvényjavaslat keresztül kajtatik — abban, hogy megszűnvén a vidéki élet — Pest városa okvetlen Páris szerepét veszi át, és uralkodik majd az össz-ország fölött s kö­vetkezéskép jogos kilátásaink lehetnek jövőre ahhoz, hogy kormányaink, vagy a pesti jour­­nalistika, ifjuság, munkás­egyletek, kávéházak és utcza euunciacióinak ütemei szerint irá­nyítják majd lépteiket, vagy váltakozni fog­nak minduntalan. A fegyvergyár ügye. Lapunk tegnapi számában táviratilag je­lentettük, hogy a 48-as kör a honvédelmi tárc­a költségvetésének tárgyalásánál erős tá­madást fog intézni Fejérváry miniszter ellen a magyar fegyvergyár ügyében. Mint most lapunkat értesítik a függet­lenségi párt is ez ügyben értekezletet tar­tott. Ezt megelőzőleg mint azt tegnap táv­iratilag közöltük, parlamentáris tárgyalások folytak Szapáry miniszterelnök meg Iványi a függetlenségi párt elnöke között. Az elkeresztelési vita következtében ugyanis a budget tárgyalása már­is hosszabbra nyúlt, mint a kormány számította s ha most a fegyvergyár ügyével csak félakkora parla­menti zenebonát lehet is csinálni, a költség­vetésből ebben az esztendőben nem lesz tör­vény (mert hisz még hátra van az appropri­­áció is, meg a főrendiház, a­hol a püspöki kar fog beszélni) s a kormánynak indemni­­tyt kell kúriai.

Next