Ellenzék, 1906. december (27. évfolyam, 274-296. szám)

1906-12-01 / 274. szám

2 p. o. Görgényben olyan kiterjedt üzemet tartanak fent, hogy csak személyzeti kiadások és munka­bérekben évenként több mint 1 és egynegyed millió koronát fizetnek ki is a vasutak fuvar­díjában és egyéb költségeikben csak ennél az üzleténél legalább még 800.000 korona forgal­mat biztosítanak az országnak. A szászsebesi vállalatuk szintén igen tekintélyes, de a­mennyi­ben jövő évben az ottani területeket a kincstár­tártól már más vállalkozó nyerte el, arra nem ter­jeszkedünk ki. A „Magyar olasz erdőipar részvénytársaság“ egy a jelen alkalomra létesült fiumei magyar cég, s a tulajdonosok Fratello Ferriselli Milánóban vannak oda­haza. Olaszországban előkelő hímek örvendenek, s így az esetben ha a vállalatot ők nyerik el, szaporítják a külföldi megbízható vál­lalkozók számát. Anyagi tekintetben mindkét cég teljesen megbízható, mivel egyfelől a letett több mint 1 és fél millió koronára rugó biztosítéki tőkéjük ál­landó letétben marad, másfelől a Goldfinger és Teplanszki-cég ide­haza kötelezettségeinek ezi­­deig is mindig pontosan eleget tett, a Fratello Ferrinelli-cég pedig olasz földön ténykedik hosszú ideje megbízhatóan, s amint fakereskedői körök­ben beszélik, nagyösszegű egyházi és szerzetes pénzek állanak részükre rendelkezésre. A — szászhétbirák — meg lehetnek tehát a nyert ajánlatokkal minden tekintetben elégedve. Más kérdés azonban az, minő eredményeket fog a létesülő vállalatok egyik vagy másika, közgaz­dasági szempontból az országnak, s magának Szeben vármegyének nyújt­ani. Mielőtt a két ajánlat összehasonlítására reá­térünk, ismertetnünk kell a kihasználandó terü­letet, hogy az érdeklődő közönség a helyzetet maga is képes legyen elbírálni. A— szászhétbirák—erdeje Románia határszé­­­­lén fekszik, a vízválasztó hegygerinc két oldalán. A Románia­ felé hajló résznek a határvonalát a „Lotru“ folyó képezi. Az erdélyi rész a Czodró­­völgyre néz le. Az erdő primitív, s így kis költ­séggel való kihasználása, oly módon történhetik a legegyszerűbben, ha a levágott gömbfákat a hegyoldalon lehengerítik a Lotru vize mellé, s ott szabadon lebocsájtják Brezoi nevezetű romániai községig, ahol az a Grödl tulajdonát képező gőz­­fűrészek felhasználásával díj ellenében felvágat­­hatók. A kész fűrész anyag azután a romániai vasúttal leszállítható Galacz kikötőbe, s hajókkal átadható a világforgalom részére. A leírt módon való üzemkezelés költségei aránylag a legkisebbek, s ha a fában mennyiség tűnt ki, hogy a légzési szervek megbetegedése az első két iskolaévben igen jelentékeny magas­ságot ér el; a két következő évben valamit csök­ken, azután két éven keresztül a legcsekélyebb, míg az utolsó két esztendő folyamán ismét emel­kedik , és pedig leányok gyakrabban betegszenek meg, mint fiuk. A bécsi tanár annak, hogy a ki­sebb iskolásgyermekek oly gyakran megbeteg­szenek, leglényegesebb okát abban látja, hogy az iskolai oktatás olyan kora reggeli órákban kezdő­dik, hogy a gyermekek kénytelenek mindenféle időben az utcára menni, hogy az iskolaszoba és a szabad levegő hőmérséklete között oly nagy a kü­lönbség, és végül, hogy az iskolatermekben oly nagy a por. Úgy látszik, hogy az iskolásgyerme­keknek emez ártalmas befolyásokkal szemben való ellentálló képessége állandóan emelkedik, úgy, hogy a gyermekek 10—12 éves korukban a leg­egészségesebbek. A két utolsó iskolaévben ismét emelkedő számát a tüdő megbetegedéseinek ko­molyabban kell venni, mert azoknak, akik ebben a korban megbetegszenek, nem csekély részét a tüdőtuberkulózis feyegeti. A tüdő megbetegedé­seinek ez az emelkedése az utolsó iskolaévben kell, hogy a legkomolyabban foglalkoztassa a gyermek­higiénikusokat, akiknek a legszigorúbb eszközökkel kell meggátoljuk a tuberkulózisnak az iskolában való terjedését. Itt látszik, hogy mekkora szükség van az iskolaorvosok intézmé­nyére. Annak okát, hogy a leányok betegszenek meg gyakrabban, egy tapasztalt pedagógus a kézb­­­om­káztatásban keresi, mert ez a munka és a használt anyagok az egészségre károsak lehetnek, és minőségben veszteség is áll elő, egy vállalat­nak, amely nem képes, vagy nem akar befekte­­tetésekre milliókat felőlegezni, a legmegfelelőbb mód. A másik kihasználási módja az erdőknek az, hogy a Drsodt és a Lotru völgyek közt levő, s mintegy 2000 méter magasságú hegygerincen át épí­tendő egy 40 kilométer hosszúságú sodrony­kötél-pálya, ezzel átszállítandó a gömbfa a Czodt­­völgybe, s onnan egy 20 km, hosszban megépí­tendő iparvasúttal, a Nagy-Talmács község mel­letti vasúti állomásra. Minő befolyást gyakorol az erdőnek egyik vagy másik módon való kihasználása Szeben-megye ёз a magyar állam érdekeire, folytatólagosan té­rünk rá. Ferenczy Dezső: E­LLENZÉK 1996. DECEMBER 1. A 48-as honvédözvegyek ellátása. Kolozsvár, december 1. A 48—49-es honvédek vagyontalanul s kere­setképtelenül hátramaradott özvegyei részéről na­gyon mostohán gondoskodik az ország. Nyug­dijat csak úgy kaphat, ha 1849 év végéig törvé­nyesen megesküdött néhai férjével. A Szél Kál­mán-féle szabályrendeletnek ez a pontja azt a látszatot tünteti fel, mintha a 48—49 es honvédek­nek az alatt a két év alatt más dolguk nem lett volna, mint jegyesükkel egybekelni, hátországra szóló lakodalmat és nászutat csinálni. A honvédügyek egyik ismaerője levélben hívta fel a figyelmét Sándor Józsefnek a március 15. bizottság elnökének a kormány e súlyos téve­désére. A levélben, a többek között, ezeket írja: Igen Tisztelt Elnök Úr! Tegnap felemlítettem, hogy szükséges lenne, ha mindazokat a honvéd özvegyeket segélyez­nék, a­kik 1867 ig férjhez mentek. A honvédek életviszonyait nem ismerik azok, a kik a szabály­zatban 1849 évet mint záróidőt tették az özve­gyek segélyezésére feltétlenül. Hiszen a csatákban tényleg küzdött 18—26 éves ifjak közül 48—49 ben ugyan ki gondolha­­tott esküvőre?Petőfi még 1847—48-ban megnősült. 1848 decemberben született a fia. Feleségét, a be­teg anyát csecsemőjével elhagyta, s ment a nem­zet riadójára a csatába. A­kinek jegyese volt, elhalasztották az esküvőt az időre, a­mikor a haza szabadságát kivívták. A fegyverletétel után jobban üldözték a honvédeket, mint az erdők ragadozó vádjait. Ki gondolhatott ekkor „1849 végéig“ a szabályokban előírt házasságra ? Ke­gyetlen és­ igazságtalan dolog és vastag tájéko­zatlanságra mutat a szabályzatnak ez a pontja. Fornet Kornél 48—49 es őrnagy az abszolu­tizmus alatt is csak úgy vehette el 48 előtt el­jegyzett márkáját, hogy Amerikából, a­hol ezre­desi ranggal küzdött a szabadságért, visszauta­zott. Jegyese is Párisba utazott hazánkból s ott tartották meg az esküvőt. Szentgyörgyi József Székely-Kocsárdon elhalt huszár százados 48 előtt eljegyzett menyasszo­nyát, Kimizli főügyész leányát, csak az 50-es években vehette el. Azonban hamis feladásokra a férjet többször elfogták s a szegény hitves férje iránti aggodalmától szívbajt kapott s korán meghalt. Psikál Máté beszármazott 48 as százados, Bem tábornok jeles gyutacs-gyárosa, a fegyverletétel­kor majdnem lopva esküdött meg a szép Dobay leánynyal. Pénzzé tett vagyonukat egy gaz baj­társa, Jádástól ellopta. Mondhatom, leginkább megérdemlik ezek a honvéd özvegyek a nyugdíjellátást, ha erre rá vannak szorulva, a­kik a szabadságharc után 8­67 előtt mentek férjhez. Ezek, mint honleá­nyok, többnyire sokat tettek s áldoztak a fog­ságban sinelődött, vagy üldözött jegyese érde­kében némelyik feláldozta vagyonát és családjá­nak összeköttetéseit. Sok szép példa van erre. De a miniszterelnök­ségben a múltakban nem volt idő ezek tanul­mányozására. Kutya futtában csinálnak meg, gondolkozás és érzés nélkül, a honvédek ellátá­sára mindent. Hogy az igazi honvédek 1848 végéig nem hogy házasságra nem gondolhattak, de még ru­házatukra sem fordíthattak figyelmet háromne­gyed éven át, ezt szépen igazolja Koós Ferenc, Jakab Elek és a II. zászlóaljról Szigethy Mik­lós őrnagy könyve. 48—49 ben a honvédek közül csak a zene­karok tagjainak, a cigányoknak volt módjukban nősülni. Ezek trombitájukkal, hegedűjükkel a szuronytól és puskacsövétől távol álltak. Jegyese kisérte a zenekar tagját. A­hol aztán egy napra tábort üthettek, a tábori lelkész hamarosan ösz­­szeeskette őket. Ezért több az ellátásban része­sülő cigány asszony aránylag, mint az igazi honvéd özvegy. Nem szabad ezektől sajnálni, mert megérdemlik. Bezzeg a Rákóczi szabad csapatjának zenekarából se honvéd, se özvegy nem maradt. Ezek a Vasvári Pál őrnagy veze­tése alatt a Mariselből levezető mély útban mind­addig húzták a Rákóczi kesergőjét, míg parancs­nokukkal együtt egy szálig elestek, az oláh mar­­tatórok csapásai alatt. Itt hullt el a bécsi halálfejes légió is. A nagy idők után következett korszaknak minden vonása a mellett szól, hogy mindazokat a honvéd özvegyeket, a­kik 1867 júliusa előtt mentek férjhez s rá vannak a nyug­ellátásra utalva, nem esetleg kegypénzben, hanem férjük után megillető nyugdíjban kell részesíteni. Ezeket még a bizottság figyelmébe bátorko­dom ajánlani. Kolozsvár, 1906 november 30. Alázatos szolgája Kuczkó István: Erdőpanamák. A Tinóvá felosztása. Kik a bűnösök ? I. Gy.-Szt.-Miklós, december 1. Tekintetes szerkesztő ur ! Becses lapjának 264-dik számában olvastam becses felhívását, a melyben kérést intéz Gyer­­gyó, de különösen Ditró közönségében, hogy a Tinova-ügyről felvilágosításokat küldjenek a lapnak. Azt hiszem, hogy én, a­ki kezdettől fogva érdeknélküli, csendes szemlélője voltam az egész ügynek, képes leszek az egész bűnös ezeimet az igazságnak megfelelően megvilágítani, vagyis a még sötétségben levő munkát napfényre hozni. Azért, ha szolgálatot tehetek az érdeklődő közön­ségnek, s egyszersmind az igazságnak is, azon örvendenék, mert a­mint a lapból olvasom, leg­főképpen olyan ember van benne gyanúsítva, a­kinek talán ebben a tekintetben egyáltalán semmi bűne nincs és kimaradnak azok a gyanú alól, a­kik a legnagyobb bűnösök. A nevezett Tinóvá ezelőtt mintegy 20 évvel teljesen községi vagyon volt, ugyannyira, hogy még a fajzási jog is a községre volt telekköny­­vezve. Abból a szempontból, hogy a község maga ne bajlódjék az apa állatok tartásával, a legelési jogot használat végett a Tinovát felosztotta tize­­­denként, hogy a tízesek annak jövedelméből szükséges mennyiségű apa állatot tartsanak. Meg­történt olykor az is, hogy a jövedelemből bizo­nyos rész fenmaradt, estet legtöbbször a­helyett, hogy beszolgáltatták volna a község pénztárába, maguk között felosztották, s mivel akkor a köz­ségnek elég jövedelme volt, az elöljáróság köny­­nyen hagyta. No meg azért is, mert abból, habár csekély is, mind részes külön jövedelme volt. In­nen kezdődik a tizes részek bűnös története és a Tinóvá panamája. Épen akkor a legjavában folyt az arányosítási per, melyet Ditró község elég helytelenül folytatott a ditrói birtokos gró­fokkal, s mert az elöljáróság és a képviselőtestü­let jól tudta, hogy a grófok megnyerik, egy ter­vet kovácsoltak a Tinóvá elharácsolására, s en­nek a tervnek alapján suttyomba kezdettek egye­sektől a még levegőben levő tizes részeket vásá­rolni 2 forintjával. S a­mikor az elöljáróság, meg a képviselőtestület látta, hogy nagyobb része ele­gendő tizes részt vásároltak össze, akkor neki fogtak a kifőzött terv kiviteléhez. Ugyanis előre kezdették beszéled, hogy elveszítjük az arányosí­tás! pert s jó lesz a Tinovát a tízesek nevére telekkönyveztetni, hogy az ne kerüljön arányosí­tás alá. A nép persze elhitte nekik. Ekkor képvi­selőtestületi gyűlést hívtak össze, s azon indokkal, hogy a kül­birtokosok kevesebb arányjogot kap­nak, ha a Tinórá a tízesekre telekkönyveztetik, a képviselőtestület, tehát önmaguk a vásárlók, önmaguknak javára (mert a tízest csak cégül használták) a község nevében lemondtak a Tinó- Nagy megtakarítást érünk el, ha Karácsonyi ajándékaink bevásárlását a Galambposta árubeszerzési vállalatra bízzuk. 1101 Mindent nagykereskedői árakban számit. — Jutaléka csupán a pénztári engedmény, a­melyet az eladótól von le magának. C­égtulajdonos: GALAMB JÁNOS BUDAPEST, VII., Dohány-u 16. 1—2

Next