Ellenzék, 1916. január-június (37. évfolyam, 1-146. szám)

1916-01-03 / 1. szám

Kolozsvár, hétfő, 19111. január 3­1 *­*ik**. kwmrfachttedik évfolya POLITIKAI NAPILAP SZERKESZTŐSÉG : DEÁK FERENCZ-UTCA 35. SZ. EMELETEN. AL­APÍTOTTA : BARTKA UIKLItS KOLOZSVÁRT,KIADÓHIVATAL : BOLYAI-UtCA 3., BÁNFFY-HÁZ. Az uj év. A boldog újévi kívánságok mö­gött soha olyan súlyos, nagy óhajok nem húzódtak meg, mint most, a vi­lágháború e második újéviben. Mi a boldogság mostanában ? Békesség, bol­dogulás és a nyugalmas biztonság. Békesség, hogy azok, a­kik ott kint életük és vérük áldozásával küz­denek ádáz ellensz­­ek filen, a mi hős katonáink és azo­k, a­kikért küz­denek és a kik a háború itthonvaló viszontagságait csen­des türelemmel vi­selik, végre együvé kerüljenek, aztán együtt teremtsék meg a maguk és a mi ezzel úgy fogalt m: a hszájuk bol­dogságát. Egy uj, boldog jövőtől vajúdik a jelen. Fájdalom, könny, szenvedés és vér az ára ulindeo új életnek Már pedig soha olyan új éset nem várt Magyarországra, a­őt most, amikor a győzelem útján fzaladunk előre, a bol­dogulás, az érvén­yesítés és a m­­a fő, a felismerés felé, amelytől ezentúl soha, senki se va­rte a magyart bán­tani, s­oha senki se merje békés nyu­galmát megbolygatni és megzavarni őt abban a szent i­aukájában, amel­lyel magának és a világtörténelemtől rája rótt feladatnak tartozik. Tisza István, Berzeviczy üdvözlő s za­­vaira többek közt igy visszólt : — A kezünkben tartjuk « györeli­ét, ma nem tehetjü­k m­é«» le a kardat kezün­k­ből, a kérdás csak az, hogy vianayi idő, mennyi további erő,en tikos­ás hő*.Ellég kell még, hogy biztosítsuk a végleges győ­zelmet, de maga a féptelem nem kárdásos többé. Azért n­ essünk — úgyi­ond — az optimizmus hibájába. Ne kitü­nyeljük is a reánk váró feladatokat. Nemcsak a báb­uin« értem ezt. Auri­ a háború tart, fogja a nemzet folytatni azt a küzdelmet, amelyet úgy a harctéren, mint K­Ubara folytat. Nem mindenna­pi nehézségek, nem­ mindennapi küzdelmek vs fáradalmakk várnak a nemzetre a háború után i«. Be kell heggeszteni a háború ütötte subekst. Rendezni kell a háború számláját, el kell viselni és helyre kell pótolni mindazt a veszteséget, amit egy ilyen hots­as háború az államnak ás a kiizgasdaaignak okozott. Ne éljünk ll­uslókben ! Ezek a vesz­teségek, ha ki-ubb mérvben is, de résibun legalább a győztes vállatra is nehezednek. • És em­ellett mértékrralt kell bizonyulnunk a­­ háború után a gyéra­em által ráánk hárított nasív feladatok teljesítésér­e. Hiszen maguk a sikereink növelni fogják ezeket a felada­tokat. Hiszen nekünk egy súlyában, hatal­mába a közbenall­ásban, politikai tekin­télyben megnagyobbodott magyar nemzetet kell a súlyban, tekin'­ilyben és hatalomban mer i»vyobbodio!; monarchiában a maga szer­péitek betöltésére képesíteni. A­­ cinicis politika valódi céljait ille­tőleg élhettünk közönyes illúziókban a béke nyug­almas évtizedeiben, meg az Mmult évek Upasz*alatai tiszti világánál roilyen kicsi­­nye*ne', és szánalmasnak látszik sok minden ezekből az időkből. Annyi bizonyos, hogy ebbe a hibába nsm szál­ad vinyeanünk a háború utA□. A ház« szolgálatában igazin e/yesdeni kell minden erőnket. A háború eddigi lefolyása alatt háttérbe szorult minden pártpolitikai szempont , meggyőződésem, hogy ez az el­következendő időiben is így lesz Nem hiszel abban, hogy a nehézségek le nem győzhetők, sokkal nagyobb bizalmam van a 12 tu­dnák hazofiságában. " Újévi beszédek. Vév napján az országot politikai pártok­­keresték vezéreiket üdvözletük­kel. Andrássy Gyula az alkotmány­párt elnöke a többek közt így válaszait az üdvözlő beszédre:­­ — Még mindig­ nehéz időket élünk, m­e­l­yeink nem értik meg az idők szavát, nem veszik tekintetbe és nem fogadják el a kétségtelen tényt, hogy mi bizonyultunk erősebbnek, s hogy nagy ambíciójuk, hódí­tási vágyuk, a világszupremácia után való törekvésük m­ már nemcsak a humanizmus és a polgárosultság ellen való bűn, hanem saját hazájuk, saját vérük ellen is. Az új évben is hözinőségre, önfeláldozásra, türe­­lem­re kell buzdítanunk. Büszkék lehetünk eddigi maga­­irtásunkra. Legyünk a jövő­ben is hívek a jelenhez a merítsünk erőt nemzeti érzetün­kből s hazaszeretetünkből, mely — ezt soha sehol ne felejtsék el — a dinasztiának, a monarchiának a szövet­ségeseinknek mindig biztos támaszt fog nyújtani s amnoly most minden erőkifejtés­nek kutforrása. Kiuuzjamrau - iipi > Ml ii p-r-sargae» r -tt- —r.- -«ujt-íjr j aEBmtra sas ne -jeiaaa. ' A háború hírei. Hofer jeles­tései szerint, Keldga­­liciában a harcok terjedd»« és he­vessége növekedőben van s ezt iga­zolják a részletek is. Most már nem­­csak a besszarábiai fronton tombol a harc, a­hol Pilarizernalíin sok vihart látott magyarjain törik meg a reakti­vált csordaoffenziva, hanem átterjedt a Strypa-frontra is, ahol Bothmer gróf­nak szintén leginkább magyarokból álló hadseregén törik meg. Az Iltva, a Szir, a Putilovic­i Kormin, a burkanovi hidfő, csupa rég ismert nevek szerepelnek a mai jelentésben s bizonyára többször fog­nak meg ismétlődni, dicsőségéül a magyar hősiségnek és végzetéül az Ivanov generális hadseregének, mely már egyszer összetört ezeken a pon­tokon és össze fog törni ma is, ahogy az eddigi eredmények mutatják. Csak a burkanovai hídfőnél majd ezer főre megy az oroszok vesztesége halottak­ban és sebesültekben s majd annyira foglyokban is. Mire véget ér az offen­­zíva, Hofer megint nagy számot fog írni az ellenség veszteségeiről való be­számolójában. Hamarosan azonban aligha ér vé­get: valószínűleg párhuzamosan fog menni azzal az offenzívával, melyet az antant tulajdonképpen Szaloniki vé­delmére fog keedeni, mint vezérkara már be is jelentette. Itt különben úgy-s előre épp úgy sem­­i újság, mint a­­ többi harctereken, kivéve az Adriát, a­hol egy flottu­lánk az olasz flottát ke­reste, de csak angol és francia hajók­kal találkozott. A dicsőséges olasz flotta nem azért dominál az Adrián, hogy meg is lehessen találni. Legújabb híreink különben a kö­vetkezők :_________­ A besszarábiai frontról. Budapest, jan. 2 Csernovitából jelentik : A besszarábiai fronton karácsony­kor megindult küzdelem példátlanul heves volt Az oroszok egy darab öt kilométernyi fronton több, mint két­száz ágyút és három hadosztály gya­logságot vontak össze. December hó 28-án érte el tetőpontját a harc. Az oroszok pergő tüza december 27-én éjféltől 28-án déli egy óráig tartott. Ezalatt az ellenséges hadoszlopok tizennégyszer mentek rohamra. Száz meg száz halott maradt első drót­sövényünk előtt. Különösen az odesz­­szai ezred szenvedett rettenetes vesz­teségeket. Ennek az egy ezrednek halottakban és sebesültekben több, mint ezer főnyi a vesztesége. Sebe­sülten fogságba jutott orosz katonák mondották egy­­­ságírónak.

Next