Ellenzék, 1916. január-június (37. évfolyam, 1-146. szám)
1916-01-03 / 1. szám
Kolozsvár, hétfő, 19111. január 31 **ik**. kwmrfachttedik évfolya POLITIKAI NAPILAP SZERKESZTŐSÉG : DEÁK FERENCZ-UTCA 35. SZ. EMELETEN. ALAPÍTOTTA : BARTKA UIKLItS KOLOZSVÁRT,KIADÓHIVATAL : BOLYAI-UtCA 3., BÁNFFY-HÁZ. Az uj év. A boldog újévi kívánságok mögött soha olyan súlyos, nagy óhajok nem húzódtak meg, mint most, a világháború e második újéviben. Mi a boldogság mostanában ? Békesség, boldogulás és a nyugalmas biztonság. Békesség, hogy azok, akik ott kint életük és vérük áldozásával küzdenek ádáz ellenszek filen, a mi hős katonáink és azok, akikért küzdenek és a kik a háború itthonvaló viszontagságait csendes türelemmel viselik, végre együvé kerüljenek, aztán együtt teremtsék meg a maguk és a mi ezzel úgy fogalt m: a hszájuk boldogságát. Egy uj, boldog jövőtől vajúdik a jelen. Fájdalom, könny, szenvedés és vér az ára ulindeo új életnek Már pedig soha olyan új éset nem várt Magyarországra, aőt most, amikor a győzelem útján fzaladunk előre, a boldogulás, az érvényesítés és a ma fő, a felismerés felé, amelytől ezentúl soha, senki se varte a magyart bántani, soha senki se merje békés nyugalmát megbolygatni és megzavarni őt abban a szent iaukájában, amellyel magának és a világtörténelemtől rája rótt feladatnak tartozik. Tisza István, Berzeviczy üdvözlő s zavaira többek közt igy visszólt : — A kezünkben tartjuk « györeliét, ma nem tehetjük mé«» le a kardat kezünkből, a kérdás csak az, hogy vianayi idő, mennyi további erő,en tikosás hő*.Ellég kell még, hogy biztosítsuk a végleges győzelmet, de maga a féptelem nem kárdásos többé. Azért n essünk — úgyiond — az optimizmus hibájába. Ne kitünyeljük is a reánk váró feladatokat. Nemcsak a bábuin« értem ezt. Auri a háború tart, fogja a nemzet folytatni azt a küzdelmet, amelyet úgy a harctéren, mint KUbara folytat. Nem mindennapi nehézségek, nem mindennapi küzdelmek vs fáradalmakk várnak a nemzetre a háború után i«. Be kell heggeszteni a háború ütötte subekst. Rendezni kell a háború számláját, el kell viselni és helyre kell pótolni mindazt a veszteséget, amit egy ilyen hotsas háború az államnak ás a kiizgasdaaignak okozott. Ne éljünk lluslókben ! Ezek a veszteségek, ha ki-ubb mérvben is, de résibun legalább a győztes vállatra is nehezednek. • És emellett mértékrralt kell bizonyulnunk a háború után a gyéraem által ráánk hárított nasív feladatok teljesítésére. Hiszen maguk a sikereink növelni fogják ezeket a feladatokat. Hiszen nekünk egy súlyában, hatalmába a közbenallásban, politikai tekintélyben megnagyobbodott magyar nemzetet kell a súlyban, tekin'ilyben és hatalomban mer i»vyobbodio!; monarchiában a maga szerpéitek betöltésére képesíteni. A cinicis politika valódi céljait illetőleg élhettünk közönyes illúziókban a béke nyugalmas évtizedeiben, meg az Mmult évek Upasz*alatai tiszti világánál roilyen kicsinye*ne', és szánalmasnak látszik sok minden ezekből az időkből. Annyi bizonyos, hogy ebbe a hibába nsm szálad vinyeanünk a háború utA□. A ház« szolgálatában igazin e/yesdeni kell minden erőnket. A háború eddigi lefolyása alatt háttérbe szorult minden pártpolitikai szempont , meggyőződésem, hogy ez az elkövetkezendő időiben is így lesz Nem hiszel abban, hogy a nehézségek le nem győzhetők, sokkal nagyobb bizalmam van a 12 tudnák hazofiságában. " Újévi beszédek. Vév napján az országot politikai pártokkeresték vezéreiket üdvözletükkel. Andrássy Gyula az alkotmánypárt elnöke a többek közt így válaszait az üdvözlő beszédre: — Még mindig nehéz időket élünk, melyeink nem értik meg az idők szavát, nem veszik tekintetbe és nem fogadják el a kétségtelen tényt, hogy mi bizonyultunk erősebbnek, s hogy nagy ambíciójuk, hódítási vágyuk, a világszupremácia után való törekvésük m már nemcsak a humanizmus és a polgárosultság ellen való bűn, hanem saját hazájuk, saját vérük ellen is. Az új évben is hözinőségre, önfeláldozásra, türelemre kell buzdítanunk. Büszkék lehetünk eddigi magairtásunkra. Legyünk a jövőben is hívek a jelenhez a merítsünk erőt nemzeti érzetünkből s hazaszeretetünkből, mely — ezt soha sehol ne felejtsék el — a dinasztiának, a monarchiának a szövetségeseinknek mindig biztos támaszt fog nyújtani s amnoly most minden erőkifejtésnek kutforrása. Kiuuzjamrau - iipi > Ml ii p-r-sargae» r -tt- —r.- -«ujt-íjr j aEBmtra sas ne -jeiaaa. ' A háború hírei. Hofer jelestései szerint, Keldgaliciában a harcok terjedd»« és hevessége növekedőben van s ezt igazolják a részletek is. Most már nemcsak a besszarábiai fronton tombol a harc, ahol Pilarizernalíin sok vihart látott magyarjain törik meg a reaktivált csordaoffenziva, hanem átterjedt a Strypa-frontra is, ahol Bothmer grófnak szintén leginkább magyarokból álló hadseregén törik meg. Az Iltva, a Szir, a Putilovici Kormin, a burkanovi hidfő, csupa rég ismert nevek szerepelnek a mai jelentésben s bizonyára többször fognak meg ismétlődni, dicsőségéül a magyar hősiségnek és végzetéül az Ivanov generális hadseregének, mely már egyszer összetört ezeken a pontokon és össze fog törni ma is, ahogy az eddigi eredmények mutatják. Csak a burkanovai hídfőnél majd ezer főre megy az oroszok vesztesége halottakban és sebesültekben s majd annyira foglyokban is. Mire véget ér az offenzíva, Hofer megint nagy számot fog írni az ellenség veszteségeiről való beszámolójában. Hamarosan azonban aligha ér véget: valószínűleg párhuzamosan fog menni azzal az offenzívával, melyet az antant tulajdonképpen Szaloniki védelmére fog keedeni, mint vezérkara már be is jelentette. Itt különben úgy-s előre épp úgy semi újság, mint a többi harctereken, kivéve az Adriát, ahol egy flottulánk az olasz flottát kereste, de csak angol és francia hajókkal találkozott. A dicsőséges olasz flotta nem azért dominál az Adrián, hogy meg is lehessen találni. Legújabb híreink különben a következők :_________ A besszarábiai frontról. Budapest, jan. 2 Csernovitából jelentik : A besszarábiai fronton karácsonykor megindult küzdelem példátlanul heves volt Az oroszok egy darab öt kilométernyi fronton több, mint kétszáz ágyút és három hadosztály gyalogságot vontak össze. December hó 28-án érte el tetőpontját a harc. Az oroszok pergő tüza december 27-én éjféltől 28-án déli egy óráig tartott. Ezalatt az ellenséges hadoszlopok tizennégyszer mentek rohamra. Száz meg száz halott maradt első drótsövényünk előtt. Különösen az odeszszai ezred szenvedett rettenetes veszteségeket. Ennek az egy ezrednek halottakban és sebesültekben több, mint ezer főnyi a vesztesége. Sebesülten fogságba jutott orosz katonák mondották egyságírónak.