Ellenzék, 1917. január-június (38. évfolyam, 1-148. szám)

1917-01-03 / 1. szám

uuujtmi paraszt é, diploma a a ma­gyar államférfi. Holismurl értékeltmi is­meri én Hmm A háborút megjelöl­ő korszak felé: JUllur n­í linót és a közösül li­­ifi lotos bánta­lmát jelente­tek. -­ nemzet­test lerázta magbról parazitáit, kiheverte a bajt. A háború uj vérkeringést adott, erősebb izmokat hjlesztett. A budavári szimbólum eljövendő kori­akra mutat. A vérté:Igor gőzén keresztül már erös­­ másokban dom­borodnak ki uj feladataink. Vannak kőben fogan gondolatok. Emberi erő nem változtathat rajtunk, feledés nem mókázhatja be. Kőben fogant gondolat: Erdély a magya­roké. Hóm.Vuro.* an tig­..mb kuk ezi, ha támadtak, védelmeztük ezt, de nem mutattunk rá, mint a magyar állami­ság falára írott határozoti és alkut nem ismerő akaratra. Ez nemc­sa­z Erdély belga, Ma­gyarország kérdése és a dinasztia sorsa. Ide csak egy út vezet. Egy or­vosság használ, tiszta, egyszerű, mint megsebzett szarvasnak a patak vize. Egyenes, mint az igazsághoz vezető út. — Határozott, erős és meg nem kérlelhető nemzeti érzés, amely jöt­te­vő melegség gyanánt járja át­ a közélet minden hajlékát, minden zu­gát. Amely akkor, mikor saját életé­nek feltételeiről van szó, könyörtelen, de erősebb, hódítóbb volta dacára is tud méltányos lenni. Amely nem alkuszik, nem szerződik, de ha jónak látja ajándékoz és kegyelmez. Nem­zeti ön­tudatosság, amely nem fut :­ a nagy népek rokkonszenvei után. Az a bizonyos rokonszenv ! •— Mennyi szó esett nálunk róla. Meg­tanítottak reá és mi gondolkodás nél­küli gügyögéssel vallottuk, hogy kis nemzetnek, mint aminő mi is va­gyunk, nincs nagyobb kincse, mint a művelt nagy nemzetek rokonszenve. A háború arra is megtanított, hogy minden népek összefoglalt rokonszenve sem érdeml­ meg, hogy egyetlenegy magyart is kitegyünk az elmagyar­­talanítás veszélyének. Példának ho­zom fel Németországot. Jobban nem zúdította maga ellen senki az euró­pai ellenszenvet, mint Németország, háborúval Franciaországot, ipari fej­lődésév®­ és imperialista törekvésével Angliát, diplomáciájának vezérelvé­vel Oroszországot, — de egységessé tette önmagát. És ennek az egység­nek hatalma fojtogatja Franciaorszá­got, kiragadta az orosz óriás testé­ből az életre keltett Lengyelországot, elnémította Anglia tengeri uralmát és elseperte Romániát. A budavári dombon Szent Ist­ván palástja alatt magyar király szive dobogott. Megérezte a magyar államiság álmait, szint adott arcá­nak a magyarság vágyainak lükte­tése. És nemzeti himnuszunk felsé­gesen szomorú hangjai mellett ki­alakult, megnőtt, óriássá vált, mint a nép lelkét eltöltő szimbólum, amely mellett elhalványul minden szenve­dés, elhalkul minden könny­en ködbe vész az aradi bitó. Parcz Ladó úr. I­: L 1. ív N 'I E KI' 17 J'NL’AP 3 A bolgár vezérkar jelentése: lindanes január 2. .Szófiából­­derítik: lAftcedu­liai hapoléi i­s Macedóniában csaknem az egész arcvonalon I szórványos tüzérségi tüzelés. Oláhországi harcvér s Al). m ■ ■ »an a nmed ni hídfőm, meg* j kezdett harc tovább n rt. A foglyok szám­a Zsákmányunk négy ágyúra, s tizennégy gépfegyverre­l mo! körlett. Kelet Olához.'-zágoz.n támadásunk fob­­ik tovább. A török főhadiszállás jelentése: Budapest, január 2. Konstantinápolyból jelentik: A feimit szabás megcál­ója az angoloknak Ciarianál jelenteni nagy győzelmét, C­harist tényleg harc nélkül kiürítettük. Makta bármi is támadást kezdtek, de visszautasítottuk őket Clarisba. Spanyolország válasza Wilson jegyzékére. Budapest, jan. 2. A «Havas» ügynökség jelenti Madridból. A spanyol kormány közzé­tette­ válaszát Wilson jegyzésé­re. Spanyolország Wilson kezdeményezésétől nem vár eredményt. Sokkal többet v­á­­ attól. In. a központiak békef­el­tételeik­re nézve az első l­ég­i hadviselőkkel igyekeznének megegyezni. Spanyolország nem zárkózik el semmi tárgyalás elől, amely a háború gyors tx fejszéjét sietteti, de csak akkor, ha a békére irányuló törekvés hatásosabbnak mutatkozik, mert a közbe­lépésnek most nincs kilátása jó eredményre. Ki írta: Tak­lor Akna. Te gondteljes nehéz ó-esztendő lova tűntél, hosszú hónapok végleten fájdalmai­nak sorozata volt a te léted. Mert, amikor ifjan, idén a reménység minden bíztató su­garával köszöntettél bennünket, nem így hit­tük napodnak alkonyát látni. Jöttedet az emberek milliói aggódó sze­retékei várták, e zord, emberpuszita időben lelkeik elmerengtek érkezésed napján egy csendes, munkás, békés világba, ahol már nincs gyűlölet, hanem helyette az áldást hozó szeretet. És te mindezt meg nem akarva ér­teni, úgy távozol tőlünk, hogy b­enünket e tomboló vérzivatar közepette ellenségeink gyűlöletéve magunkra hagysz. De azért, mielőtt az utolsó Isten hoz­­zádd­ mondom, szeretnélek lágyan végig si­mogatni, hisz a te napjaidban akarták hazánk ezredéves ősi földjét, vadregényes Erdélyün­ket elrabolni és ekkor kitárva védő szárnyai­dat megvéded e megszentelt rögöket és most, amidőn élted zenéjének utolsó akkordja is kihangzott, úgy tekintünk még egyszer reád, mint aki hálára vagy érdemes, mert nem hagytál el minket. S téged te ifjú új esztendő keblünkre ölelve fogadunk, lágyan, szeretet­tel, mint anya gyermekét. Hisz te reményünk­nek egy halvány sugarában köszöntődés közénk. 1917, úgy hisszük, te vagy hivatva a milliók lelkét a lidércnyomás alól felszaba­dítani. Oh ! te rejtelmes új év, hallgasd meg a milliók imáját, hozdd vissza a messze föl­dön értünk küzdő véreinket, kik a hósepte síkságon vagy a zord havasok ormán kö­szöntenek téged. Oh ! hozdd vissza az apát gyermeké­nek, a férjet hitvesének. Oh ! hozdd vissza még egyszer a béke derűs, napfényes egér. fiz­alági beszédek Nagy érdeklődéssel várta a politikai világ a politikai pártvezérek újévi nyilat­kozatát. Az ellenzéki vezérek közül gróf Károlyi Mihály mondott a pártjának üdvözletére hosszabb beszédet, amelyben vázolta párt­jának leendő törekvéseit és annak a remény­nek adott kifejezést, hogy Károly király uralma alatt a nemzeti törekvések és aspi­rációk bizonyára megcsicsiít­atók lesznek. Gróf Apponyi és Andrássy Gyula be­szédjükben sajnálattal emlékeztek meg arról, hogy békejavaslatunk az entente részéről nagy ellenzésre talált. Apponyi a független­ségi párt jövendő akciójáról ezeket mon­dotta : A mi törekvésünk, hogy megvalósítsuk a magyar nemzeti életnek teljességét minden ágában. A ti szónokotok igen élénken vilá­gította meg ennek a törekvésnek egyik rész­­ideit és beszélt arról, hogy be kell követ­keznie a magyar nemzet kielégítettségének. igen helyesen mondta, hogy azokkal szem­­ben, akik szemünkre lobbantják, hogy ál­landó közjogi harcokkal, közjogi igényekkel foglalkozunk, azokkal szemben csak egy válasz van: nem lesznek többé közjogi harcok, hogyha ez a nemzet a runga nem­zeti élete minden feltételének, minden ter­mészetes ágának birtokába jut. Akkor nem lesznek! Addig issznek ! És ez nem függ tőlünk, hogy legyenek. Ha mi letesszük a fegyvert, átveszik mások, mert biológiai szükséggel következik, hogy egy csonka életet élő, de mégis erőteljes nemzetnek az életerős szervei megnyeréséért küzdelmet kell folytatnia. Gróf Kimen Háderváry, a munkapárt elnöke ezúttal is hű maradt magához. Meg­fenyegette az ellenzéket, hogy ne sokat kel­lemetlenkedjék a kormánynak és a munka­pártnak, mert különben elsöprik a föld színéről.

Next