Ellenzék, 1918. szeptember (39. évfolyam, 217-218. szám)
1918-09-28 / 217. szám
\ A király köszönetet mond a magyaroknak Az osztrák gyermekek fogadtatása Az Ellenzék tudósítójának távirati jelentése Bécs, szept. 27. A királyi pár ma délelőtt annak a különhajónak megérkezte alkalmából, amely körülbelül 400 osztrák gyermeket szállított vissza Pest megyéből otthonába, felkereste a Dunagőzhajózási Társaság Práter-rakparti kikötőjét. Jelen voltak Stöger-Steiner hadügyminiszter és neje, Gayer és Mataja miniszterek, Landwehr vezérőrnagy és neje, báró Hussarek és neje, Weisskirchner polgármester és még sokan. Landwehr vezérőrnagy bemutatta a királyi lámák azokat, akiket a jótékonysági akció sikere körül különös érdemek illetnek meg. A királyi pár e bemutatottaknak köszönetét fejezte ki, majd a közben megérkezett hajóra indult, ahol a kicsinyek hangos örömkiáltásokkal fogadták. A hídon a polgármester beszédet tartott, amelyben hangsúlyozta, hogy a gyermekek frissen és megerősödve tértek vissza és ezzel megnyugtatnak bennünket, hogy az előttünk álló kemény telet jól ki fogják bírni. A gyermekeinket — mondotta a szónok — a vendégszerető Magyarország testvéri szeretettel ápolta és élelmezte és ők e nyaralást sohasem fogják elfelejteni. Így apostolai lesznek a két állam testvéri összetartásának, amelyeket elválaszthatatlanul és oszthatatlanul egyesít Felséged személye. A polgármester ezután mély hálával mondott köszönetet a királyi párnak, majd így folytatta : Második köszönetünk lajtántusi testvéreinket illeti meg, аЦ1к gyér, fnekeinket oly vendégszerető módon fogadták és akik a magyar vendégszeretetet oly pompás módon mutatták be gyermekeinknek. E barátság bizonyítékait sohasem fogjuk elfelejteni. Magyarországot, amelyet annyi nagy költőnk lelkesedéssel énekelt meg, e nyár közelebb hozta hozzánk. A polgármester felszólította a gyermekeket, hogy hálájuk jeléül éljenezzék a királyi párt. A király így válaszolt: — A több mint négy év óta tartó háború, amelynek mielőbbi bevégződésére vágyunk, valamenynyien a birodalom lakosságára óriási terheket ró. Állhatatosan viseljük a szenvedéseket abban a tudatban, hogy mi valamennyien nem akarunk mást, mint hogy hazai földünkön zavartalanul és békében élhessünk. Ezért védik vérükkel és életükkel a haza bátor fiai a közös létet és készséges önfeláldozással állják a mögöttes országrész hősei, meg nem utolsó sorban az asszonyok az állam szükségből és veszélyből való megmentéséért folyó súlyos küzdelmet. A szenvedések legsúlyosabban a gyermekeket érintik, őket, akik jövőnket testesítik meg. Akiknek leggondosabb ápolásra van szükségük.Őket a háború folytán az a veszélyfenyegeti, hogy elhervadnak és erőtlen generációvá nőnek fel. Neki és a szülőknek könnyítést szerezni volt a célja ennek az akciónak, amely ma oly örvendetes befejezésre jutott. Ez nagyrészben hűséges Magyarországom lakosságának oly fölötte barátságos előzékenységének köszönhető. ELLENZÉK IXLIC' 12 Szombat, 1918 szeptember 28. A bolgár események hatása belpolitikai életünkre ■V'. ellenzék tudósítójának telefonjelentése Egy előkelő felelős államférfit! a következő információt adta: Aggodalomra nincsen ok. Tény, hogy reánk sem lehetnek hatás nélkül az események, de hogy milyen irányban fejlődnek a dolgok, azt ma még nem tudjuk. Ezek az első percek nem alkalmasak a helyzet megítélésére. A várakozás álláspontjára kell Budapest, szept. 27. helyezkedni. Bizonyos, hogy belpolitikánkra is döntő aratással lesznek a bekövetkezendő események s erről sem tudjuk, hogy milyen irányban. Őfelsége bizonyára több politikust fog magához rendelni. A meghívások e percig nem történtek meg. Teljesen felkészülve várjuk a fejleményeket. Hol készítették elő a macedóniai támadást? 4. Az „Ellenzék“ tudósítójának telefonjelentése Bécs, Szer. 27. A „Telegraphen Compagnie“ jelenti Parisból, hogy a macedóniai támadást a versaillesi haditanácson készítették elő. Az Erdélyi szövetség munkatervei A 28-iki vezetőtanácsi gyűlés tárgyai Dr. Apáthy István nyilatkozata az Ellenzéknek « ... f .. .. . , r I «" • • ’ - Erdély legsürgősebben kiépitendít vasútvonalai Az Erdélyi Szövetség, egész Erdély közvéleményének egyetlen hivatott és irányadó szervezete, amelynek működésében Erdély minden törekvése és minden terve kifejezésre jut, szeptember 28-án d. u. 4 órakor tartja meg vezetőtanácsi gyűlését. Minthogy a gyűlés tárgysorozata Erdély legfontosabb és legégetőbb problémáit felöleli, munkatársunk felkereste dr. Apáthy Istvánt, az Erdélyi Szövetség ügyvezető elnökét, aki a gyűlés tárgyairól s az Erdélyi Szövetség munkaterveiről a következőkben nyilatkozott: —I. Gyűlésünk első tárgya : az Erdélyi Szövetség vasúti tervezetében felvett vasútvonalak közül a legsürgősebbeknek megjelölése és a szükséges előmunkálatok szorgalmazása. Az Erdélyi Szövetség ugyanis egy vasúti tervezetet dolgozott ki, amelyben kimutatta, hogy Erdélynek körülbelül 2000 km, hosszúságú új vasútvonalra volna szüksége, ahoz, hogy vasúti hálózata olyan sűrű legyen, mint az ország többi részeinek vasúti hálózata. Szóval a mai helyzet az, hogy Erdélynek 2000 km-rel kevesebb vasútja van, mint az ország többi részeinek. Hiányzanak Erdélyben a legfontosabb fővonalak, amelyek Erdélyt Magyarországgal és Erdély városait egymással összekapcsolnák. A vasúti tervezet több nemzetközi fővonalat állapít meg, amelyek Erdélyen keresztül Magyarországot összekötnék kelet felé Kiev—Odessza— Gaiac Constanzával, azonkívül megállapítja egész sorozatát a lokális érdekű vasutaknak és azon stratégiai vasutak sorozatát, amelyek szükségesek ahoz, hogy Erdély hathatósan és kellőképen védhető legyen. Ezek a vonalak összesen 2000 km.-t tesznek ki. Ezt a tervezetet annak idején az Eszterházy- és később a Wekerle-kormány elé terjesztettük és megbeszéltük a magyar államvasutak elnökigazgatójával is. Előterjesztésünkre azt a felszólítást kaptuk, hogy mivel ezt a 2000 kilométernyi vasúthálózatot egyszerre munkába venni nem lehet, állapítsuk meg azokat a legsürgősebb vonalakat, amelyeknek szorgalmazását a legkívánatosabbnak tartjuk, amelyeknek megépítése a legsürgősebb. Ez lesz a szombati vezető tanácsülésnek első tárgya. Az Erdélyi Szövetség vezető tanácsa megállapodott abban, hogy ilyen sürgősen kiépítendő vonal gyanánt azt fogja megjelölni, amely Erdélyt északnyugat és délkelet irányban szeli át és úgy északnyugat, mint délkelet felé való meghosszabbítással a legrövidebb út Berlin és Constanza között. — A legelső sorban megépítendőnek tekinti az Erdélyi Szövetség a vonalak közül: 1. A Zilah- Kolozsvár, 2. a Mezőségen átvezető Kolozsvár—Marosvásárhely, 3. Marosvásárhely—Ballavásár— Héjjasfalva, 4. az Ágostonfalva — Sepsiszentgyörgy — Nagyborosnyó — Bodzásvonalakat, amely aztán beletorkollanék a meglévő vonalakba és igy vezetne Constantáig. — Össze kívánja kötni az Erdélyi Szövetség a lehető legrövidebb uton Kolozsvárt Zilahhal és Szilágysomlyóval, azután elsőrangúvá kívánja kiépíttetni a Szilágysomlyó—Margitta—Székelyhídi vonalat és megkívánja építtetni a Székelyhíd—Nagyléta között még hiányzó vonaldarabot, úgy, hogy a vonal onnét azután beletorkoljanak a debreceni vonalba, amelytől tovább Nyíregyházán, Szerencsen és Kassán át összeköttetést nyerne a Kassa— Oderbergi vasúttal. Ilyenformán jönne létre az összeköttetés Erdélyen át Berlin—Konstanza között. — Ez egy olyan diagonális vasútvonala lenne Erdélynek, amely a legrövidebb úton összekapcsolná a hagyományainál és érzésénél fogva mindenkor Erdélyhez számító szilágysági megyékkel és különösen Szilágysomlyóval- Erdélynek legértékesebb magyarságát, a háromszéki székelységet. Úgy a szilágysági, mint a háromszéki medence természeti kincsek és mezőgazdasági termékek szempontjából a leggazdagabb részei az országnak. Ha ezzel a két vidékkel Kolozsvár és Marosvásárhely jó összeköttetésbe jutna, akkor megteremtettük azokat a feltételeket, amelyek nélkül sem Kolozsvár, sem Marosvásárhely nagyipari központtá nem lehet, mert nagyipari vállalatokat nem lehet létesíteni ott, ahol a munkások élelmezése biztosítva nincsen. Kolozsvár a mai rossz összeköttetés mellett olyan szegény és közvetlen környéke olyan keveset termel, hogy nagyobb számú ipari munkás élelmezése merőben lehetetlen. Ha azonban közel jutnánk a Szilágysághoz és a háromszéki medencéhez, akkor Kolozsvár élelmezése mindjárt könnyebb és kedvezőbb volna. Ma Kolozsvárra csupán oly vonalak vezetnek, amelyek túl vannak terhelve és amelyeken élelmiszerek és egyéb szükségleti cikkek ideszállítása a lehető legnagyobb nehézségekkel jár. Kolozsvárra ugyanis ezidőszerint három vonal vezet. A Budapest—kolozsvári, a mely a legnagyobb mértékben túl van terhelve s egy sínpár mellett, további megterheltetést semmi esetre el nem bir. Második a Kolozsvár — Aranyosgyérés — Székelykocsárd— tövisi vonal. Ez a vonat azonban Kolozsvár és Gyéres között fel van vezetve, hogy kétvágányúra való kifejlesztése merőben lehetetlen. Emellett ha megbolygatnánk a ma létező sínpárakat, akkor az egész vonal lecsúszna. Amellett teljesen lakatlan és terméketlen vidéken vezet és annak idején a vonal vezetésénél — valóban nincs más magyarázat — az volt az irányadó, hogy Tisza László csányi birtokán keresztül vezessen. Mert a vontatás és pályafenntartás sokkal többe kerül, mintha a vo