Ellenzék, 1918. szeptember (39. évfolyam, 217-218. szám)

1918-09-28 / 217. szám

­\ A király köszönetet mond a magyaroknak Az osztrák gyermekek fogadtatása Az Ellenzék tudósítójának távirati jelentése Bécs, szept. 27. A királyi pár ma délelőtt annak a különhajónak megérkezte alkalmából, amely körülbelül 400 osztrák gyer­meket szállított vissza Pest megyéből otthonába, felkereste a Dunagőzhajó­­zási Társaság Práter-rakparti kikötő­jét. Jelen voltak Stöger-Steiner had­ügyminiszter és neje, Gayer és Ma­­taja miniszterek, Landwehr vezér­őrnagy és neje, báró Hussarek és neje, Weisskirchner polgármester és még sokan. Landwehr vezérőrnagy bemutatta a királyi lámák azokat, akiket a jótékonysági akció sikere körül különös érdemek illetnek meg. A királyi pár e bemutatottaknak kö­szönetét fejezte ki, majd a közben megérkezett hajóra indult, ahol a ki­csinyek hangos örömkiáltásokkal fo­gadták. A hídon a polgármester be­szédet tartott, amelyben hangsúlyozta, hogy a gyermekek frissen és meg­erősödve tértek vissza és ezzel meg­nyugtatnak bennünket, hogy az előt­tünk álló kemény telet jól ki fogják bírni. A gyermekeinket — mondotta a szónok — a vendégszerető Magyar­­ország testvéri szeretettel ápolta és élelmezte és ők e nyaralást soha­sem fogják elfelejteni. Így apostolai lesznek a két állam testvéri össze­tartásának, amelyeket elválaszthatat­lanul és oszthatatlanul egyesít Fel­séged személye. A polgármester ez­után mély hálával mondott köszöne­tet a királyi párnak, majd így foly­tatta : Második köszönetünk lajtántusi testvéreinket illeti meg, аЦ1к gyér­, fn­ekeinket oly vendégszerető módon fogadták és akik a magyar vendég­szeretetet oly pompás m­ódon mutat­ták be gyermekeinknek. E barátság bizonyítékait sohasem fogjuk elfelej­teni. Magyarországot, amelyet annyi nagy költőnk lelkesedéssel énekelt meg, e nyár közelebb hozta hozzánk. A polgármester felszólította a gyer­mekeket, hogy hálájuk jeléül élje­nezzék a királyi párt. A király így válaszolt: — A több mint négy év óta tartó háború, amelynek mielőbbi bevégződésére vágyunk, valameny­­­­nyien a birodalom lakosságára óriási terheket ró. Állhatatosan vi­seljük a szenvedéseket abban a tudatban, hogy mi valamennyien nem akarunk mást, mint hogy hazai földünkön zavartalanul és békében élhessünk. Ezért védik vérükkel és életükkel a haza bátor fiai a közös létet és készséges ön­­feláldozással állják a mögöttes or­szágrész hősei, meg nem utolsó sorban az asszonyok az állam szükségből és veszélyből való megmentéséért folyó súlyos küz­delmet. A szenvedések legsúlyo­sabban a gyermekeket érintik, őket, akik jövőnket testesítik meg. Akiknek leggondosabb ápolásra van szükségük.­­Őket a háború folytán az a veszély­­fenyegeti, hogy elhervadnak és erőtlen ge­nerációvá nőnek fel. Neki és a szülőknek könnyítést szerezni volt a célja ennek az akciónak, amely ma oly örvendetes befejezésre ju­tott. Ez nagyrészben hűséges Magyarországom lakosságának oly fölötte barátságos előzékeny­ségének köszönhető. ELLENZÉK IXLIC' 12 Szombat, 1918 szeptember 28. A bolgár események hatása­ belpolitikai életünkre ■V'. ellenzék tudósítójának telefonjelentése Egy előkelő felelős államférfit! a következő információt adta: Aggodalomra nincsen ok. Tény,­ hogy reánk sem lehetnek hatás nélkül az események, de hogy milyen irányban fejlődnek a dol­gok, azt ma még nem tudjuk. Ezek az első percek nem alkal­masak a helyzet megítélésére. A várakozás álláspontjára kell Budapest, szept. 27. helyezkedni. Bizonyos, hogy bel­politikánkra is döntő aratással lesznek a bekövetkezendő ese­mények s erről sem tudjuk, hogy milyen irányban. Őfelsége bi­zonyára több politikust fog ma­gához rendelni. A meghívások e percig nem történtek meg. Teljesen felkészülve várjuk a fejleményeket. Hol készítették elő a macedóniai támadást? 4. Az „Ellenzék“ tudósítójának telefonjelentése Bécs, Szer. 27. A „Telegraphen Compagnie“ jelenti Parisból, hogy a macedóniai támadást a versaillesi hadi­tanácson készítették elő. Az Erdélyi szövetség munkatervei A 28-iki vezetőtanácsi gyűlés tárgyai Dr. Apáthy István nyilatkozata az Ellenzéknek « ... f .. .. . , r I «" • • ’ - Erdély legsürgősebben kiépitendít vasútvonalai Az Erdélyi Szövetség, egész Erdély közvéleményének egyet­len­ hivatott és irányadó szer­vezete, amelynek működésében Erdély minden törekvése és min­den terve kifejezésre jut, szep­tember 28-án d. u. 4 órakor tartja meg vezetőtanácsi gyűlését. Minthogy a gyűlés tárgysoro­zata Erdély legfontosabb és leg­égetőbb problémáit felöleli, mun­katársunk felkereste dr. Apáthy­­ Istvánt, az Erdélyi Szövetség ügyvezető elnökét, aki a gyűlés tárgyairól s az Erdélyi Szövetség munkaterveiről a következőkben nyilatkozott: —­I. Gyűlésünk első tárgya : az Erdélyi Szövetség vasúti terve­zetében felvett vasútvonalak közül a legsürgősebbeknek megjelölése és a szükséges előmunkálatok szor­galmazása. Az Erdélyi Szövetség ugyanis egy vasúti tervezetet dol­gozott ki, amelyben kimutatta, hogy Erdélynek körülbelül 2000 km, hosszúságú új vasútvo­nalra volna szüksége, ahoz, hogy vasúti hálózata olyan sűrű legyen, mint az ország többi részeinek vasúti hálózata. Szóval a mai helyzet az, hogy Erdélynek 2000 km­-rel kevesebb vasútja van, mint az ország többi részeinek. Hiányzanak Erdélyben a legfonto­sabb fővonalak, amelyek Erdélyt Magyarországgal és Erdély városait egymással összekapcsolnák. A vas­úti tervezet több nemzetközi fővo­nalat állapít meg, amelyek Erdélyen keresztül Magyarországot össze­kötnék kelet felé Kiev—Odessza— Gaiac Constanzával, azonkívül megállapítja egész sorozatát a lokális érdekű vasutaknak és azon stratégiai vasutak sorozatát, ame­lyek szükségesek ahoz, hogy Erdély hathatósan és kellőképen védhető legyen. Ezek a vonalak összesen 2000 km.-t tesznek ki.­­ Ezt a tervezetet annak idején az Eszterházy- és később a Weker­­le-kormány elé terjesztettük és meg­beszéltük a magyar államvasutak elnökigazgatójával is. Előterjeszté­sünkre azt a felszólítást kaptuk, hogy mivel ezt a 2000 kilométernyi vasúthálózatot egyszerre munkába venni nem lehet, állapítsuk meg azokat a legsürgősebb vonalakat, amelyeknek szorgalmazását a leg­­kívánatosabbnak tartjuk, amelyek­nek megépítése a legsürgősebb. Ez lesz a szombati vezető tanács­ülésnek első tárgya.­­ Az Erdélyi Szövetség vezető tanácsa megállapodott abban, hogy ilyen sürgősen kiépítendő vonal gyanánt azt fogja megjelölni, a­mely Erdélyt északnyugat és dél­kelet irányban szeli át és úgy északnyugat, mint délkelet felé való meghosszabbítással a legrövidebb út Berlin és Constanza között. — A legelső sorban megépíten­dőnek tekinti az Erdélyi Szövetség a vonalak közül: 1. A Zilah- Kolozsvár,­­ 2. a Mezőségen átvezető Kolozs­­­vár—Marosvásárhely, 3. Marosvásárhely—Ballavásár— Héjjasfalva, 4. az Ágostonfalva — Sepsiszent­­györgy — Nagyborosnyó — Bodzás­­vonalakat, amely aztán beletorkol­lanék a meglévő vonalakba és igy vezetne Constantáig. — Össze kívánja kötni az Er­délyi Szövetség a lehető legrövi­debb uton Kolozsvárt Zilahhal és Szilágysomlyóval, azután első­rangúvá kívánja kiépíttetni a Szilágysomlyó—Margitta—Székely­hídi vonalat és megkívánja épít­tetni a Székelyhíd—Nagyléta kö­zött még hiányzó vonaldarabot, úgy, hogy a vonal onnét azután beletorkoljanak a debreceni vo­­­nalba, amelytől tovább Nyíregy­házán, Szerencsen és Kassán át összeköttetést nyerne a Kassa— Oderbergi vasúttal. Ilyenformán jönne létre az összeköttetés Erdé­lyen át Berlin—Konstanza között. — Ez egy olyan diagonális vasút­vonala lenne Erdélynek, amely a legrövidebb úton összekapcsolná a hagyományainál és érzésénél fogva mindenkor Erdélyhez számító szi­lágysági megyékkel és különösen Szilágysomlyóval- Erdélynek leg­értékesebb magyarságát, a három­széki székelységet. Úgy a szilágy­sági, mint a háromszéki medence természeti kincsek és mezőgazda­­sági termékek szempontjából a leggazdagabb részei az országnak. Ha ezzel a két vidékkel Kolozsvár és Marosvásárhely jó összekötte­tésbe jutna, akkor megteremtettük azokat a feltételeket, amelyek nél­kül sem­ Kolozsvár, sem Maros­­vásárhely nagyipari központtá nem lehet, mert nagyipari vállalatokat nem lehet létesíteni ott, ahol a munkások élelmezése biztosítva nincsen. Kolozsvár a mai rossz össze­köttetés mellett olyan szegény és közvetlen környéke olyan keveset termel, hogy nagyobb számú ipari munkás élelmezése merőben lehe­tetlen. Ha azonban közel jutnánk a Szilágysághoz és a háromszéki medencéhez, akkor Kolozsvár élel­mezése mindjárt könnyebb és kedvezőbb volna.­­ Ma Kolozsvárra csupán oly vonalak vezetnek, amelyek túl van­nak terhelve és amelyeken élelmi­szerek és egyéb szükségleti cikkek ideszállítása a lehető legnagyobb nehézségekkel jár. Kolozsvárra ugyanis ezidőszerint három vonal vezet. A Budapest—kolozsvári, a mely a legnagyobb mértékben túl van terhelve s egy sínpár mellett, további megterheltetést semmi eset­re el nem bir. Második a Kolozs­vár — Arany­osgy­érés — Székelyko­­csárd— tövisi vonal. Ez a vonat azonban Kolozsvár és Gyéres kö­zött fel van vezetve, hogy kétvá­gányúra való kifejlesztése merőben lehetetlen. Emellett ha megboly­gatnánk a ma létező sínpárakat, akkor az egész vonal lecsúszna. Amellett teljesen lakatlan és ter­méketlen vidéken vezet és annak idején a vonal vezetésénél — va­lóban nincs más magyarázat — az volt az irányadó, hogy Tisza László csányi birtokán keresztül vezessen. Mert a vontatás és pályafenntartás sokkal többe kerül, mintha a vo­

Next