Ellenzék, 1921. június (42. évfolyam, 121-128. szám)

1921-06-12 / 121. szám

щднгйг Véres incidens Gyergyószárhegyen Összeütközés a tűzoltásnál — Megsebesítették a főszolgabírót és a községi jegyzőt —• Élet­­veszélyes sebesülés (Saj. tud.) A Gyergyószentmik­­lóson megjelenő Székely Szó szer­kesztősége táviratban közli velünk azt a véres eseménnyé elfajult felette sajnálatos incidenst, amely a gyergyószárhegyi vasúti állomá­son a községnek a közigazgatási hatóságok vezetése alatt tűzoltásra kivonult lakossága és az állomási katonai őrség között keletkezett és amelynek több súlyos sebesülésen kívül valószínűleg emberélet is esett áldozatul. A gyergyószentmiklósi távirat szerint pénteken a gyergyószár­­hegyi vasúti állomáson, eddig még fel nem derített okból, két vaggon széna kigyuladt. Az állomáson közel hatszáz vaggon széna volt felhalmozva, amelyet Weisz szász­­régeni vállalkozó szállított a had­sereg részére. Abból a célból, hogy a tűz továbbterjedését megaka­dályozzák s ezt a nagymennyiségű szénát, ezenkívül az állomás köze­lében lévő fű­részgyárat és az egész községet megmentsék a le­égéstől, Gyergyószárhegy község magyar lakossága, a közigazgatási hatóság vezetése alatt, három vizifecskendővel kivonult az állo­máshoz és hozzákezdett a tűz el­oltásához. A katonai kincstárnak az állo­máson felhalmozott óriási mennyi­ségű szénáját két tiszt és egy őr­mester vezetése alatt 13 katona őrizte. A katonák a vagyonok mel­lett állva tétlenül nézték a köz­ségbeliek munkáját és nem vettek részt az oltásban. Keresztes fő­szolgabíró, aki Zakariás községi főjegyzővel együtt maga vezette a lakosságnak a tűz elfojtására irá­nyuló munkáját, felszólította a ka­tonákat, hogy vegyenek részt az oltásban és segítsenek nekik a kincstár szénáját megmenteni az- A herceg második halála írta: Lakatos László UUnayoBiAi tilos A tömjén füstje és az imádság latin szavai egyetlen könnyes kábulatba keveredtek. A száz gyertya, amely a kicsiny várká­polnát az éjszakai temetésre meg­­világította, olyan egyforma szabá­lyossággal égett, hogy szinte száz katonára kellett gondolni, aki nagy parádés marsokon egyformán lépked, egyformán tartja a fejét és egyformán billegted a szem­­pilláját. A püspök most hajolt meg utoljára a ravatal előtt, most mondta az utolsó sorokat abból az imádságból, amelyet az egyház egyformán ad útravalónak a leg­gazdagabb és a legcsekélyebb halottjának is. A püspök már végzett a szertartással. Mindent elmondott, amit Isten a halott ember süket fülénél elmondani enged és a főpapnak nincsen megadatva, hogy az isteni eredetű szavakhoz valamit a maga gyá­szából hozzátegyen. A szertartás véget ért és a püspök a főtisz­telendő papsággal eltávozott a kápolnából, bár az apró­dók még nem zárták be az uralkodó herceg ezüstös koporsóját. Az egyház, szolgái mégis távoztak. Halkan lépkedtek ki a kápolnából, lábuk nem is látszott a mozaikos kő­pallót érinteni. A papság — a püspök, a vikárius és a kano­nokok — távozása közben nem néztek se jobbra, se balra. De mindegyikük ajka alázatos és néma imát látszott rebegni. Nyil­ván most kértek bűnbocsánatot. Ama förtelmes bűnért, amelynek itt be kell következnie és amelyet ők meg nem akadályozhatnak, mert akinek a parancsára a bűn­cselekményt el fogják követni, náluk is hatalmasabb ember. Két oknál fogva. Azért, mert uralkodó her­ceg és azért is, mert halott. Az egyedüli, amit Isten szolgái tehet­nek, hogy idejekorán eltávoznak, holnap pedig újra felszentelik a kápolnát, hogy megint nyugod lélekkel imádhassák az Urat erről a helyről. A papság kiment és senki a ká­polnában meg nem mozdult. Mind — a hercegek és a hercegnők, tábornokok és miniszterek, az­ or­­szágnagyok és főméltóságok —­­mind olyan mozdulatlanok voltak ebben a percben, mint V. Valerius, aki dús ravatalán feküdt. Mond­hatni azt is, hogy pihent, mert hiszen a fiatal és halott herceg arcvonásai most is nyugodtak vol­tak, szelídek és mélázók. A méreg, amellyel Augustenburg uralkodó hercege napjait és kínjait megrövi­dítette, békén hagyta arcát. Sem lányos szépségét el nem­ rabolta, sem ábrándos nyugalmát fel nem dúlta. A miniszterelnök kezdte és a többi követte. A nagy marsall, a pecsétőr, a kincstárnok, a főpo­hárnok, a főasztalnok, a koronaőr, a szenátus elnöke, a követek egyenként mind a koporsó elé já­rultak, fél térddel meghajoltak és azután visszamentek helyükre. Mint­ ugyanabban a sorrendben helyez­kedtek el, amelyben voltak, mielőtt utoljára búcsúztak volna halolt uruktól. Most a család követke­zett, a fenséges augustenburgi ház V. Gusztáv, az új uralkodó herceg rosszan térdelt fivére ravatalánál omán imádkozott, majd teste hangtalan ,vonaglásban megrem­e­­gett. A ravatal fejéhez lépett, meg­csókolta fivérének hideg, talán nem halottaiban is szenvedő arcát, könnyeket folyatott és eltávozott A fenséges család többi tagja — a hercegnek apja, anyja már пел élt — több lelkinyugalommal bú­­csúzkodott a ravatalnál. Egyedül a fiatal Clementin hercegnő — Valeriusnak unokanővére — tört ki az országnagyok előtt is ful­dokló zokogásba, leroskadt, sőt fejét hangos kiáltozással többször a kápolna kőpádimentumába verte. Mindenki tudta, hogy az miért van és mindenki elfordította fejét a fiatal hercegkisasszony emberfeletti fájdalmának láttára. Most már mind elbúcsúztak a halott hercegtől. A rettentő dolog­gal nem lehetett várni. A nagy marsall — sok diadalmas háború hőse — fehérebb lett, mint az i­at­án papiros, homlokát és tenyerét elverte a hideg verejték. A tárnok­­mestert szédülés fogta el és két apród — maga is remegő kézzel támogatta. Az alkaricellár — idő­sebb szívbajos gróf — háttal for­dult a ravatalnak. IV. Gusztáv le­hunyta szenét és az olvasót gör­csösen morzsolva, magában imád­kozott. Csak Clementin hercegnő olt ezekben az iszonyatos percek­­ben nyugodt, oh teljesen nyugodt. A pecsétőr most odament a mi­niszterelnökhöz, majd mindketten a nagy marsall elé léptek. A ka­­tona — bár tudta, hogy fölösleges, de hogy az időt halogassa — meg­kérdezte : — Nekem is kell... És nem tu­dok... — Excellenciádnak is kell... Ok­vetlenül kell — mondta a minisz­terelnök. — Ez benne van legkegyelmesebb urunk végső parancsolatjában — szólt a pecsétől. CIuJ-Koloz3T4r, 1921. .jantas 12. Csehszlovákia mag akarja szállni Nyugatmagyarországot Olaszország nem tűrné a megszállást. Jugoszlávia is ratifikálja a magyar békét BÉCS, június 11. Az itteni olasz követségről kiszivárgott hírek szerint közük, hogy tény az, miszerint a magyar határon cseh csapatok manővereznek, amely nyilván annak a jele, hogy Csehszlovákia meg akarja szállni Nyugat- Magyar­országot. Ezt Olasz­ország még­­ akkor sem tűrhetné meg, ha a cseh állam és Olaszország kö­zött levő barátságos vi­szony ezáltal csorbát is szenvedne. (Dtv.) Jugoszlávia is ratifikál ZENT­A, június 11. Az Újvidéken megjelenő Dél-Bácska című lap belgrádi jelentése szerint e szkup­­csina alelnöke azt a nyilatkozatot, tette egy újságíró előtt, hogy a­ belgrádi nemzetgyűlés a francia ratifikálás után azonnal megkezdi annak a trianoni békeszerződés ratifikálásának tárgyalását a szkupa csínéban. Apponyi a békéről BUDAPEST, június 11. Apponyi nyílt levelet intézett Lodge amerikai szenátorhoz, a szenátus kü­llyi a -tól, hogy a tűz martírlékává vál­jék. A főszolgabíró felszólítása következtében szóváltás keletkezett az őrségre kirendelt katonák és a polgári hatóságok között. A szó­váltás elfajult és a katonák meg­támadták a lakosságot. Az egyik tiszt arculütötte Zakariás főjegy­zőt. Majd kardot rántott és úgy Keresztes főszolgabírót, mint Za­kariás főjegyzőt megsebesítette. A tumultusban egyik katona Ke­resztes főszolgabírót fegyverrel úgy fejbevágta, hogy a fegyver kettétört. Ferencz Albert földmivest a kato­nák robbanó golyóval meglőtték. A lövés következtében Ferencnek a szája összeroncsolódott, nyelve­zettságának elnökéhez, amelyben rámutat a békeszerződés gazdasági és pol­tikai következményeire. Az új országok — mondja — faj tekinte­tében ép olyan vegyesek, mint vol­tak a régi Magyarországэ”. Apponyi a következőkben foglalja össze ь béke következményeit: A feji torzsal­kodások nem lettek enyhébbek, ha­nem állandó nyugtalanságukkal uj háborúk veszedelmével fenyegetnek. A társadalmi veszedelmek szülő oka , a gazdasági nehézségek még na­gyobbik lettek és elterjedtek. Kul­turális visszafejlődés át­ott be úgy tudásban, mint a nevelési standard­­ban. A Dunabizottság új elnöke BUDAPEST, június 11. Miklós Ödönnek, a Dunabizottság elnöké­nek mandátuma e hónap végén lejár. Az újabb hat havi időtartamra Carlo Rosetti olasz meghatalmazott miniszter tölti be az elnöki tisztet, aki már Budapestre is érkezett. Carlo Rosetti az újságírók előtt ki­jelentette, hogy most nem mint a Dunabizottság elnöke, hanem taint az olasz királyi kormány delegátusa érkezett Budapestre. ­ Életbenmaradásához Az eset lefolyásáról legközelebb részletesebb tudósítást közlünk. , Reméljük, hogy a kolozsvári magasabb polgári és katonai ható­ságok személyesen veszik kezükbe a vizsgálat vezetését és az el­rettentő megtorlás nem késik sokáig. Bolyán áll a fegyvertartási engedélyek ügye? Csak a katonai hatóság adhat engedélyt. — Érvény­telenítették a polgári ható­ságok által kiadott enge­délyeket. (Saját, tud.) A fegyvertartási engedélyek kiadása a Ыке időben a polgári hatóságok hatáskörébe tartozott. A kivételes állapotok uralma alatt természetesen az ez­­iránti külön katonai rendelkezések voltak irányadók. Azonban a béke­­viszonyokra való áttérés után a polgári hatóságok ismét éltek e jogukkal és mindazoknak a meg­bízható egyéneknek, akik indokoltan fegyvertartási engedélyt kértek, ezt az engedélyt ki is adták. Az enge­délykérők legnagyobb része a Nim­ródok soraiból ürült ki, akik újólag akartak zavartalanul áldozni rég ki nem elégített vadász-,szenvedélyük­nek. A hadügyminisztériumnak a hatodik hadtestparanc­s­noksághoz intézett ren­delete szerint a fegyvertartási enge­délyek kiadása an 1921. év április elsejétől kezdődőleg kihirdetett béke­­állapot dacára is kizárólag a katonai hatóságok hatáskörébe tartozik. A hatodik hadtest parancsnok­sága e rendelet értelmében átirat­ot küldött a belügyi resszorthoz, melyben közölte a hadügyminisz­térium rendelkezését s egyúttal ér­vénytelennek nyilvánította a bár­mely közigazgatási hatóság által kiadott fegyvertartási engedélyeket. Mindazoknak tehát, akik csak ilyen fegyvertartási engedéllyel bírnak, az illetékes katonai hatóságoknál meg kell tenni a szükséges lépé­seket az iránt, hogy a katonai ha­tóságtól nyerjenek engedélyt.­­ Megjegyezzük, hogy a katonai ha­tóság is csak sörétes vadászfegy­verekre ad engedélyt, golyós va­dászfegyverek tartását egyáltalán nem engedélyezi.

Next