Ellenzék, 1921. szeptember (42. évfolyam, 189-214. szám)

1921-09-01 / 189. szám

ACJLjLfijMfiKK A likvidáció bonyodalmai •Homályos a bejelentésről szóló rendelet. — Szindikátus alakul a fikvidáció lebonyolítására (Saját tud.) A külföldi tartozá­­sok és követelések bejelentését elő­író újabb rendelet homályos pont­jainak megmagyarázása és a nagy­­közönség kellő tájékoztatása cél­jából az Iparkamara tegnap dél­­lután értekezletre hívta egybe az érdekelteket. Az értekezleten Hirsch Ödön gyárigazgató elnökölt. Né­hány szavas megnyitója után a megjelenteknek dr. Bereczky Ernő kamarai fogalmazó ismertette a rendeletet. Bejelentette, hogy Vlaicu Vázai, a Hkvidáló-bizottság titkára egyéb elfoglaltsága miatt nem je­lenhetett meg s így a felvilágosí­­tásokat ő fogja megadni. A rende­let ismertetésével kapcsolatban hangsúlyozta, hogy ismételten tár­gyalásokat folytatott Lepadatu ál­lamtitkárral, a Hkvidáló-bizottság elnökével, aki közölte vele, hogy a román állampolgároknak az utód­államokkal szemben fennálló kö­veteléseinek és tartozásainak be­jelentésére azért van most szük­ség, hogy az adatok alapján az október 15-én megnyíló római nem­zetközi likvidálási konferencián a tárgyalásokat felvehesse.­­ A­ rendelet ismertetésével kap­csolatban a nagyszámú megjelen­tek közül sokan szóvá tették an­nak hiányosságait. Rámutattak arra, a rendelet nem jelöl meg,­­hogy mely időpontban keletkezett ■követelések, illetve tartozások je­­lentendők be. A bejelentésre adott határidő (1921 szeptember 15) na­­gyon rövid. Nem precizírozza elég­­világosan, hogy miyen követelé­sek és tartozások bejelentéséről van szó stb. Bereczky előadó ezzel összefüg­­­gésben rámutatott arra, hogy a m mostani bejelentés csak tájékozta­tási célokra szolgál és Lepadatu államtitkártól nyert felvilágosítás­a szerint, a likvidálás részletkérdé­­seinek megállapítása az egyes áll­­mok közötti megállapodá­sok után­­ válik csak lehetővé. Akkor pedig valószínűleg újabb és a legapróbb részletekbe menő bejelentések vál­nak szükségessé. Éppen ezért azt ajánlja, hogy mindenki, akit a ren­delet érdekel, a bejelentéseknek pontosan tegyen eredet és sza­bályszerűen adjon meg bejelenté­sében minden felvilágosítást az utódállamokkal szemben fennálló tartozásaira, illetve követeléseire nézve. Közölte egyúttal azt is, hogy az erdélyi bankok és vál­lalatok a Banca Generala vezetésével a likvidálás pénzügyi részének lebo­nyolítására szindikátust alakítanak. A szindikátus előkészítési mu­­­kálatai már kezdetüket vették. A szindikátusnak mindenki tagja le­het, aki ezer lej értékű részese­dést vállal belőle. A szindikátus a likvidálást maximálisan egyszá­zalék­ levonása ellenében vállalja úgy, hogy azt teljes egészében keresztül viszi tagjaira nézve. A tagok sorába úgy az intézetek, mint a magánosok közül bárki be­léphet. A likvidálás lebonyolítá­sára alakult szindikátus szept 25-én tartja közgyűlését s azonnal működésbe is lép. Dr. Bereczky tájékoztató felvi­lágosítása után a megjelentek ne­vében az elnök megköszönte az előadást, azzal az értekezletet be­zárta. 1 CKty-Kold­asvár, 1921. szeptember 1 Nem komoly a kormányválság — Presszió a magyar kormányra —■ Kártalanítás a ger­mán bankjegyekért — Averescu megérkezett Bukarest, pag. 31. Politikai kö­rök véleménye szerint a helyzet nem oly válságos, mint ellenzéki körök feltüntetni igyekeznek. Állí­tólag a párásító árt és a kormány­párt közti tárgyalások újból meg­indultak, bár a sikerre kevés kiha­tás van, noha Argetoianu belügy­miniszter kész helyét elhagyni a béke érdekében. Az optimisták véleménye sze­rint a kibontakozás a király haza­érkezése után hamarosan megtör­ténik és a koronázást azután meg fogják tartani. (Rt­.) r­a Budapesten nem adnak román vízumot Budapest, aug. 31. (Saját tud.) A román konzulátus ma délelőtt újra beszüntette a magyar útleve­lek láttamozását. A román kor­mány utasítására a láttamozást addig nem kezdik meg, amíg a­ magyar kormány szabadon nem bocsátja azt sz állítólagos három­száznál több letartóztatott románt, akik különböző börtönökben van­nak elhelyezve. Németország hadianyagot szállít Bukarest, aug. 31. A hadügymi­niszter jelentése szerint Német­ország késznek nyilatkozott arra, hogy a Banca Generala bankjegyek beváltásából eredő tartozását ka­tonai anyagok szállításával fogja kiegyenlíteni. (Dtv.) Előkelő tónus Kolozsvár, augusztus 31. A Pat- N írja: Az apró, kis dévai ügy­­védecske — ugy­e kitalálták, hogy Groza miniszterről van szó — az egyik helyi lap hasábjain újból rá­­vicsorította a fogát a román nem­zeti pártra. Tudjuk, hogy mi az oka e — szerencsétlenségre minisz­ter úr — gyűlöletének. A nemzeti pártban szubprefektusi tisztségre sem tudott vergődni. — Amikor azonban átment a nemzeti párt polyvájával az avareseánusokhoz, sikerült odajutnia, ahova nem lé­tező képességei nem predeszti­­nálják. Averescu Aradon Arad, aug. 31. Saját tud.) A­ve­­rescu miniszterelnök kisaingeni nyaralásából visszatérve, hétfőn ideérkezett. Az érkező miniszterel­nököt a város nevében a polgár­­mester üdvözölte, majd az összes polgári és katonai hatóságok tisz­telegtek előtte. Az állomásról lovas­ bandérium kíséretében a városba mentek, majd a prefektúra erké­lyéről üdvözölte a népet. Utána Argetoianu és G­óza miniszterek, Savu képviselő és mások mondot­tak beszédeket. Este a megyehá­zán tea-estély volt, amelyen a vá­ros főtisztviselői, az egyházak kép­viselői vettek részt. Averescu kí­séretével együtt kedden utazott el Aradról. Averescu Parisban is járt ? ! Bukar­est, aug. 31. A Dacia je­­­lentése szerint Averescu miniszter­elnök Kissingenből elutazása után Parisba utazott, ahol gazdasági tárgyalásokat folytatott, majd Ti­­tulescut látogatta meg! (Rt­.) Egységesítenek Bukarest, aug. 31. A törvények egységesítésének előkészítésére ki­küldött bizottságot a jövő hétre összehívták. A bizottság munkálatai nemsokára befejező­dnek. (Dtv.) Szocialista pártkongresszus Ploesti, aug. 31. Tegnap dél­után a Szocialstapárt vezetőségé­nek ülésén résztvettek a bukaresti pártvezérek, a szervezetek vezető tagjai, továbbá az ország összes centi urnáiból a szocialista szerve­zetek kiküldöttjei. Az értekezlet­­ megállapította a szeptemberi párt­­kongresszus program­ját, a szo­­cialista párt egységesítésére vonat­kozó intézkedéseket és a párt jö­vőjére vonatkozó legfontosabb kér­désekről tanácskozott. (Rt­.) ­ A tü­rkik­ írta: Csűrös Zoltán ' UoB Jose Qu­adrigal híres tudós­­volt a map idejében és tudomá­nyának csodálatára messze fölről Bereglettek­ köréje az áhitatos tani­­­tványok. Legendákat rebesgettek f­el- tízféje rigyórfásáról, ismeretei sok­­fféleségéről az emberek. Alkimista,­­fizikus, ötvös, bölcselkedő, időjárásd Íjmondó és régiségbúvár volt egy­­­­zemélyzeti, mert kutatta éles szi­­jánattal az aranycsinálás égi titkát, s az ég’ méreteiből kiszámította a Toldi távolságokat, gyógyított kösz­­örényt és makacs álomkórságot, to­dta előre, hogy milyen szeleket hoznak a Holnapok és ami az el­jártatt körök emlékjeleinek szerete­tt illeti, féléjszakán, sokszor ép­pen hajnalig elleste a baglyok röp­­p­ödését, hátha e rejtélyes éjji ma­­szlarak elárulják valahogy elásott tencsek helyzetét. A legutóbbi tevé­kenysége sok szóbeszédre, trácse- résre, mefideásondára adott okot. salának,­­ akik hamis híreket ter­jeszt­gettek. Ki tudja, mi rejlik a ‘bokor mögött? Fiatal ember, ma­­s’dos aratt, deli termetű, viszont a tiedesége házsártos vén boszorkány, ,«kinek a nyelve éles, mint a kereplő fél harcias, mint a héjjá szava. Tiszi férjére folyvást csak féltékenyke­­­dik. Hm, hm, bizonyára nem ind­uli Szél invatlanul. Hát az már igaz. Hogy nem volt­­/valami földi angyal Quadrigalné. Ildősebb is volt a férjénél úgy tíz­­esztendőcskére. Hogy miért vette­­fel a jóképű ifjú tudós? Bizony csak­­az asszony pénzéért kélt az egész dolog. Mert Jose' Ugyan sok erköl­csi javat örökölt apjától, anyjától, pénzt, vagyont azonban­ éppen sem­mit. Szegény volt sokáig, mint a templom egere s küzdve bajjal, gonddal, anyagi keservekkel, saját kárán tapasztalhatta, hogy pénz nélkül boldogulni ebben a világban­­még a legnagyobb tudósnak is­­ vajmi nehéz. Elhatározta tehát, hogy feláldozza magát a magasabb cél érdekében és gazdagon meghá­zasodik, így született meg a frigy­kötése. No, igaz, hogy szelet vetett és vihart aratott, a mindennapos pörlekedések ádáz viharát, de ő nagy lélekkel tűrt, hallgatott és a tudományszomj mártírjaként ferta­­köttel viselkedett. Ami pedig azt a vádat illeti, hogy a házon kívül szerzett szórakozást, az nem volt egyéb, mint alap nélküli rágalom, mert­­Don Jose Qu­adrigal szivet­­lelkét az utolsó zugig betöltötte a búvárkodások, kutatások, kísérlete­zések szeretete. Tanítványai elismerték tehetsé­gét, ámde magas szárnyalása elmé­jét, lelkét nem nyugtatta meg a je­len­ korának hódolata. Többre, ma­gasabbra vágyott mindenképpen. A halhatatlanság pálmáját akarta ki­csikarni. Az emberi élet rövid és legtöbbször eltűnik nyomtalan. Az élet csak akkor ér valamit, ha em­léke időtlen időkig biztosítva van­. Valamit alkotni kell, ami mara­dandó. Föl kell fedezni valamit. Sokáig, igen, sokáig törte a fejét és próbálkozott. Már lankadni kezdett, csüggedezett, amikor a véletlen se­gítségével fölfedezte egy szép na­pon­ a tükör találmányát. A tükröt, mely hűen, pontosan és ragyogva visszaverte a tárgyak képeit, Jose barátunk keblét határtalan, büszke, diadalmas öröm járta át. Ah, igen, ez a felfedezése nem vész el a halálával. Élete küzdelmes fá­radozásainak örök emlékezete ma­rad. Legott elhatározta, hogy a ta­lálmányát publikálja. Hatalmas, ékes tükröt faragott ott sebtiben s ujjongva, boldogságában frissen és tüzesen rohant vele a legelsőhöz, aki útjába akadt; természetesen az élete párja volt e személy. — Öröm, Öröm, diadal — _lelken­dezte, amint betoppant a felesége elé. — Jer, tüstént fel velem, hogy mutassak néked valamit. S türelmetlenül, mint a gyerek, vonta az asszonyt a másik szobába, ahol letette a fényes tükröt. _ Quadrigalné maga is hirtelen lázba jött. Futott­a, férje után. Meg­állt a tükör előtt és belenézett. — Te vagy ott szemtől-szembe, pontosan, élethűen — tapsolt, béká­­zott barátunk, don Jose Qu­adrigal. ■— Az én saját találmányom. Várta, hogy a felesége nyakába borul, fölfogván­ a felfedezés rop­pantul nagy és fontos fizikai hord­­erejét, férjével majd együtt örven­dezik és őt legalább is megcsókolja. Ámde meglepetés érte az ifjú’ tü­dőst. Quadrigalné, mint említők, a tükörbe pillantott és elsápadva me­redt, egy röpke percig a hason­másra. Csak nézte, nézte a fony­­nyadt boszorkányt a tükör közepén. Nézte és az­­orcáját sötétté vará­zsolta a kitörő düh és éktelen ha­rag. — Hej, te gazember — támadt a férjére és a szeme csak úgy szórta a­­villámokat. — Hej, te pernahaj­der, akasztófáravaló, lókötő, ezért Ujongsz, repesel, tombolsz végtelen a vigságodban, hogy most alkalmad van’ engem kigúnyolni. Még mit nem kívánna tőlem a sátán fajzait Kirakná ide ez átkos tárgyat, ho­gy reggel, délben, este csak bosszant­, són’ vele és felforralja a véremet. Mondá, azaz rikoltotta, ,ha topor­­zékolva darabokra, apró miszli­­kekre zúzta a Jose tükörét. Ádáz felindulásában pedig a férjét elker­gette. Az ő pénzén, vagyonán, az ő házában ingyán ne törje a­ fejét azon, hogy miként lehet a saját asz­­szonya orra alá borsot törni. A fiatal tudós igy szedte a sátor­fáját. Fájt, fájt neki a nem remek­ fordulat, de hát így rendelte el a végzet zordon a keze. Filozófus emberi belenyugszik. Búcsút mondott a ka­­pufélfának és nekivágott a jöven­dőnek. A mérges hárpia még meg­fenyegette utána az asszony öklét s felsüvitett. _ — Megk­eserülöd még egyszer, h­ogy ennyire feldúltad a békessé­gemet! Jose vándorolt. Más városban­ ütött tanyát. Tájból a nyomorúság országútjára került, mert ámbár a találómnya révén a hírneve még sokkalta magasabbra szárnyalt, mint valaha s a szép metszett tük­rök bevonultak kunyhókba és palo­tákba, mindenüvé, ahol kaekiás me­nyecske, délceg leány akadt, a tu­dóst bizony erkölcsi tömjénezése­ii kívül anyagi javakkal éppen nem halmozták el. Quadrigalt nagy em­­bergyűlölet fogta el. Elvonult mes­­­sze az erdők közé, miként írva van a remetékről, ott nyitott iskolát­­, a nagy csöndben­, barátai között, s

Next