Ellenzék, 1922. szeptember (43. évfolyam, 196-220. szám)
1922-09-01 / 196. szám
SZERKESZTŐSÉG: STÁTUS-PALOTA Telefon 9. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP 8E3BK3aSSffi3SBEBSBaB3aBBaBWIHBBBBaW^^ AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: EGYES SZÁM ÁRA: 1 LEJ. Havonta 25, negyedévre 70, félévre 130, Bukarestben 150 lej, egész évre 240 lej. | Hirdetések díjszabás szerint: mrM. r 1922. szét Ara 18 aj Cluj-Kolozsvár, 43. év, 198. szám KIADÓHIVATAL: STÁTUS-PALOTA Telefon 109. A magyar kisebbség, amelyet a békeszerződés Romániába kebelezett be, mindeddig csak nagyon leredukált erővel, még csak nem is félkézzel tudott hozzálátni új állama területén jövője megalapozásának nagy munkájához. A soká tartott hadiállapot minden megmozdulását lehetetlenné tette. Amikor egyetemes szervet akart magának állítani a Magyar Szövetségben, ennek működését a kormányhatalom minduntalan megakadályozta és ma sem fejtheti ki még e szerve azt a fontos tevékenységet, amely reá várakozna. Papíron legalább legszabadabban léphetett volna fel a magyarság éppen azon a téren, amelyre való lépést a legutolsó sorban határozta el: a parlamenti aktivitás terén. De persze csak papíron, mert tudvalevő, hogy a liberális kormány teljesen kijátszotta választási politikájával a magyarság választási szabadságát. Most van a kormány előtt ismét a Magyar Szövetség működése engedélyezésének ügye, miután a szövetség pár nap előtt beterjesztette módosított szervezeti szabályait. Egyben,a kormány kívánságának megfelelve, terjedelmes memorandumot terjesztett a kormány elé, amelyben részletesen és kimerítően megindokolja a szövetség múlhatlan szükségességét és eloszlatni igyekszik mindazon aggályokat és gyanúsításokat, amelyek a szövetség ellen, jórészt a kormányt informáló hatóságok elfogult és ferde jelentései alapján eddig felmerültek. Most csak az a kérdés, hogy a kormány azzal a lelkiismeretességgel és elfogulatlan tárgyilagossággal fogja-e megvizsgálni ezt az ügyet, amely feltétlen kötelessége volna és amelyet mindenesetre megérdemel, avagy megmarad eddigi bizalmatlan, minden ok nélkül rémlátó, minden megmozdulásunkban veszedelmeket sejtő magatartásán. Mert csak az utóbbi esetben történhetne meg, hogy ezúttal is megtagadná a szövetség működésének kifejthetéséhez való hozzájárulását. De hogy ilyen eljárása minő érzéseket váltana ki az egész magyarság körében, minő megítélésben részesülne ez a magatartása, azt nem is kell mondani. És természetesen kétszeresen esne latba az ilyen eljárás éppen egy liberális jelzővel ékeskedő kormány részéről. Ámbár éppen ettől a kormánytól — az eddigi szomorú tapasztalatok után — igazán semmi se lehetne már a magyarságnak meglepő. Kellendületlenül hangoztatták az öszszes kormányok eddig, hogy a magyarság politikai aktivitását szívesen látják. Amint ép oly következetes eréllyel hangoztatták állandóan, hogy szilárdelhatározásuk az összes kisebbségi jogokat, a maguk biztosított egészében, respektálni és azoknak érvényt szerezni. Ismerjük az eredményeket. Jól tudjuk, hogy némi halvány különbség van a szavak bőkezű ígéretei és a tettek rideg valósága között. És méltán kérdezhetjük, hogyan képzelik el egyáltalán a magyarságnak általuk is kívánatosnak, sőt szükségesnek deklarált politikai aktivitását, hogyan a kisebbségi jogok respektálását, ha még azt sem engedik meg, hogy legyen az itteni magyarságnak egy egyetemes szerve, amely önként érthetőleg politikával is foglalkozik. Nem mondott le a magyarság a reményről, hogy a kormányhatalom kezelői felhagynak eddigi hibás, mindenképen ártalmas politikájukkal a magyarsággal szemben és nem gördítenek akadályt a Magyar Szövetség működésének teljes erővel leendő megindítása elé. De ha csalódna ebben a legjogosabb várakozásában, természetesen akkor sem mondhat le feltétlen igazának lankadatlan kireklamálásáról. Ez esetben a korona viselőjéhez kell fordulnia és nem lehet kétségünk az iránt, hogy ott a kellő megértéssel találkozik jogos kívánsága." . IT Maniu memorandumot terjeszt az uralkodó elő Állítólag megakadtak a nemzeti párt és a parasztpárt közti fúziós tárgyalások — Jorga az erdélyiek ellen — A regátnak követeli az ország kormányzását — Az Ellenzék tudósítójától — Bukaresti jelentés szerint a Viitorul úgy értesül, hogy Maniu egy memorandumot fog a király elé terjeszteni a gyulafehérvári kongresszus előtt, amelyben történelmi visszapillantás kapcsán vitatni fogja a nemzeti párt igazát. Ugyancsak a kormány félhivatalosának jelentése szerint az erdélyi nemzeti párt és a parasztpárt között egy esetleges fúzióra vonatkozó tárgyalások megszakadtak egy olyan elvi kérdés közötti nézeteltérésen, amely az együttműködést is lehetetlenné fogja tenni. A nemzeti demokrata párt (Jorgapárt) intézőbizottsága többnapos tanácskozás után kommünikét küldött a sajtóhoz, melyben kijelenti, hogy a párt véleménye szerint az ország kormányzása a háború után is csakis a regát által vezethető, annak évszázados tradícióihoz és a háborúban a nemzeti egységért hozott áldozataihoz mérten. Hangsúlyozza a párt, hogy a csatolt területeken a nemzeti és társadalmi szolidaritás erősbítése végett megfelelő propagandát kell kifejteni, melyre egy külön nemzeti szövetség volna alkalmas. A párt felhívja tagjait, támogassák egy új szövetség megalakítására irányuló iniciatívát. A szocialista pártok kétnapos konferenciáján kimondották a különböző frakciók egyesülését , a kommunistákat kivéve. A vezetőség elhatározta, hogy december hónapban Bukarestben megtartja a szövetkezett szocialista pártok kongresszusát. Csak a legyőzötteket fegyverezték le, a győzők tovább fegyverkeznek javulás helyett visszaesés — Bernstein német szocialista vezér kirohanása Magyarország ellen — Apponyi erélyesen visszautasítja a támadásokat — A bécsi interparlamentáris konferencia tárgyalásai — Az Ellenzék távirata — Bécs, szept. 31. Az interparlamentáris unió ülésén Berzeviczy Albert magyar delegátus a lefegyverzés kérdésében emelt szót. — A világháború szomorú tapasztalatai után —■ mondotta Berzeviczy — általános Volt a remény, hogy tanulságképen legalább az általános lefegyverzést be fogják hozni s ezáltal biztosítják a jövő békéjét. Sajnos, ez nem történt meg. A békeszerződések igazságtalanságaikkal jövendő viszály magvát hintették el s a lefegyverzés kérdését a győzők egyoldalúan és részrehajlóan oldották meg. A győztes államok a legyőzötteket önvédelmi mértéken túlmenőleg lefegyverezték és csak zsoldos hadsereg tartását engedték meg. Ezzel szemben a győztes és semleges államokban az általános védkötelezettség nem szűnt meg, sőt egyes államok annyira fejlesztették hadseregüket, hogy annak létszáma a háború előttt is meghaladja, így a lefegyverzés szempontjából haladás helyett visszaesés állapítható meg. Egyes győztes államok, mint Anglia, Olaszország tettek saját érdekükben komoly lépéseket a lefegyverzés felé s a washingtoni konferencia is megmutatta, hogy a lefegyverzés iránti nemzetközi megegyezés gyakorlatilag lehetséges. Éppen ezért a konferenciától követelnie kell, hogy minden államban a fegyverkezés mérséklése tekintetében egyenlő elvek alkalmaztassanak. A lelkekből száműzni kell a gyűlöletet, a bosszúvágyat és keserűséget, mert enélkül Európának sosem lesz igazi békéje. Berzeviczy után Bernstein Ede német szocialista vezér mondott beszédet. Véleménye szerint a militarizmussal szemben egyedüli biztosítékot a demokratikus alkotmány nyújtja. Németországban sokan még a meglevő Reichswehrt is feleslegesnek tartják. Fontos, hogy a béke elvei ne csak papiroson legyenek meg, hanem azokat belevigyék a gyakorlatba is. Egy példát akarok felhozni — mondotta Bernstein — egy országot, ahol a békeszerződés betűit ugyan pontosan látszanak betartani, de annak szellemével nem törődnek. Ez az ország Középeurópa központjában fekszik ! Magyarország. (Viharos zaj és közbeszólások). Tényeket akarok felhozni — folytatja tovább. — Magyarországon ma is több ezer internált sínylődik a börtönökben. Az elnök figyelmeztetése után, hogy politikai kérdéseket ne hozzon bele a vitába. Bernstein párhuzamot von a magyarországi egykori kommunista rezsim és a mai krmányzat között s bejelenti, hogy a konferencián részt vevő szociáldemokraták elhatározták, hogy a magyar részről Budapestre történt meghívást visszautasítják. Elnök ismételten kéri a szónokot, ne térjen el a tárgytól, mert különben kénytelen a szót megvonni. Bernstein erre azzal fejezi be beszédét, hogy valamennyi szocialista nevébenelítéli a magyarországi állapotokat. . Bernstein után Apponyi Albert emelkedett szólásra. — Miután az elnök megengedte — mondotta Apponyi — hogy a konferencián támadás hangozzék el Magyarország ellen, jogot vindikálok magamnak, hogy szintén felszólaljak s a legerélyesebben visszautasítsam a Magyarországot ért támadásokat. Hogy mennyire téves Bernstein információja — mondotta — kitűnik abból is, hogy ő a magyarországi szovjeturalmat vértelennek mondotta. Azok a szocialista képviselő urak, akik a szociálforradalmárok elítélése ellen tiltakoztak, maguk is ismerhetik azt a szellemet és módszert, amely Magyarországon a kommün alatt uralkodott. Ez a rezsim teljesen ugyanaz volt, mint az oroszországi, csak a számok voltak mások. Nem tagadhatom, hogy a kommün rémuralma után voltak szenvedélyes kitörések Magyarországon. Szóló kezdettől fogva védelmébe vette azokat, akik a túlzott agitációnak áldozatai voltak. A magyar parlamenti ellenzék alkotmányos eszközökkel küzdött a visszás állapotok ellen s éppen ez a különbség közte és azok között, akik most itt a konferencián rég elmúlt dolgokat elevenítenek fel, hogy Magyarországot bemocskolják. Bernstein képviselő rossz szolgálatot tett, mert értesüléseit olyan forrásból merítette, amelyek összeköttetésben állanak Szovjet-Oroszországgal. Apponyi Sajnálatát fejezte ki, hogy a szocialista képviselők nem fogadták el Magyarország meghívását. Erre Magyarország nem kényszerítheti őket, de annyit ki kell jelentenie, hogy amennyiben hitelt adnak a Magyarország ellen szóló rágalmaknak, kötelességük lett volna a meghívást elfogadni és a magyar állítások igazságáról meggyőződni. Apponyi végül kijelentette, hogy a forradalom, a kommunista felfordulás és az ország román megszállása után alig lett volna képes egy nép a konszolidációnak azt a fokát elérni, amelyet Magyarország elért. A magyar csoport nevében Apponyi a leghatározottabban tiltakozott a Magyarország ellen szóló rágalmak és az elhangzott támadás ellen. Ésmetország revánsra ítészül? Páris, aug. 31. A Journal Harry Ayers amerikai ezredes elbeszélése alapján közli, hogy Münchenben — a Hindenburg fogadása alkalmával — bajor tisztek bántalmazták a köztársaságot éltetőket. Az ezredes szerint Németországban élénken él a reváns vágya. (MTI)