Ellenzék, 1922. szeptember (43. évfolyam, 196-220. szám)

1922-09-01 / 196. szám

Cluj-Kolozsvár, 1922. szeptember 1­2 ­z oroszo­i még 100 magyar tisztet tartanai­ vissza u­tolna? Amiről a feloszlatott rigai kicserélő bizottság sem tudott — Az Ellenzék bécsi tudósítójától — A budapesti bíróság által 10 évi börtönre elitélt és az orosz-magyar fogolycsere akcióban Oroszországnak kiszolgáltatott Róbert Oszkár újságíró, akinek részére az osztrák szociál­demokrata párt ugyancsak Ausztriába beutazási engedélyt kért a kormánytól, nem várta be Rigában az engedélyt, hanem tilos után Bécsbe érkezett. Róbert Oszkár, aki nem vallja ma­gát kommunistának és előadása szerint az oroszok akarata ellenére kérték ki, már egy hónap óta van Bécsben, tel­jesen visszavonultan él és eddig egyet­len sort sem írt, újságírónak nem nyilatkozott, még a bécsi magyar lapok munkatársait sem fogadta. Az Ellenzék bécsi tudósítójának alkalma volt beszélni Róbert Oszkárral. Miután Róbert elmondotta kalandos visszatérésének történetét, megkérdezte tőle, vájjon igaz-e az orosz kormány azon állítása, hogy Oroszország terü­letén nincsen magyar túsz már, a foglyokat már mind kiadták Magyar­­országnak? Róbert a kérdésre meg­lepő választ adott. — Értesülésem szerint — mondotta — a Dalnaja Vosztokcsaja köztársaság­ban, távol Keleten — még igen sok magyar tiszt raboskodik. Egye­sek szerint háromszázra, mások szerint ötszázra rúg számuk. Ezeknek a tiszteknek sorsáról senki­­sem tud bizonyosat, a szovjet kormány a külvilágtól teljesen elzárta őket és a távol Keleten tartja őket őrizetben. Alkalomadtán ugyanis ezeket a tiszte­ket újabb foglyok ellenében akarja majd a magyar kormánnyal kicserélni. Ismétlem, olyan magyar tisztekről van szó, akiknek létezéséről sem a magyar kormány, sem pedig a kicserélő bizott­ság nem tud. — Magyar legénység van-e még Oroszországban ? — kérdeztem végül. — Van szintén, de ezek el vannak szórva. Róbert Oszkár ezen utolsó kijelen­tései a legnagyobb figyelemre tarthat­nak számot. Miután a szovjet kormány a magyar kormányt értesítette, hogy összes túszokat már kiadta, a magyar kormány ugyanezzel a megokolással feloszlatta a rigai kicserélő bizottsá­got. Róbert Oszkár közléseiből kitű­nik azonban, hogy még számos sze­rencsétlen magyar katona raboskodik A fogyó hold Regény (14) Írta: HERCZEG FERENC Lovak és emberek óriás batyuk súlya alatt görnyedtek. Ijesztő és nevetni­­való farsangi menet volt. A sereg közepén lovagolt a vezér. A zöld tollas, ezüst sisakja alól a gőgtől puffadt vénasszonyarc né­zett ki. — Ez Kemenáter generális úr! — mondta Tanyi uram, aki Sárváron látta egyszer a főkatonát. A zsoldosok, mint afele unatkozó léhű­tők, a nyelvüket öltögették az uta­sokra, hogy szégyent tegyenek rajtuk, egyebekben azonban nem zaklatták őket. A deréksereget beláthatatlan hosszú szekérvonat követte nyomon. A kocsik teli voltak elragadott holmival, de olyan jószág, amiről föl lehetett volna tenni, hogy a törökön prédálták, nem igen volt közte. Délben az utasok megtelepedtek egy fa árnyékában és Tanyi uram eléparancsolta az elemózsiát, meg a pincetokot. Midőn javában ettek volna, egy megkésett balon lovas kocogott el mellettük. Egy parasztleányka szaladt­­ a ló mellett és a katona kötélen vez­­­­­zette a leányt, mint a barmot.­­ Formás szép leány volt és olyan megadással hajtotta meg a fejét, mint akit a vesztőhelyre visznek. A katona gőgösen a puszta leve­gőbe tekintett, a leányka azonban olyan szomorú pillantást vetett a fa­latozó magyarokra, hogy egyszerre el­ment minden étvágyuk. Molnár Palkó arca rákvörös lett és Gábor úrfi, aki már tudta, mit forgat fejében a barátja, csendesen odaszólt neki : — Tudod te, ki vagy ? Hát persze, nem fér meg a vitézi becsülettel, hogy hitre kibocsátott rab harcot álljon, mert ha rajtaveszt és elesik, akkor a gazdáját csalja meg a sarcáért. A többiek nem igen mozdultak. Utas ember, ha van egy csepp esze, nem ártja bele magát a más ember dolgába, különösen ha balon az az ember és több ezred magával jár. Fertály óra múlva, megint ketten jöttek az utón, ezúttal egy mezítlábas, zömök parasztlegény és egy leányka, aki arca igen hasonlított a balón rab­jához. A kisleány eleven nyulacskát hozott a karján — ez lehetett minden kincse — és a sírástól szepegve sza­ladt a paraszt mellett. A mezillábas megállóit és megszó­l­lította a huszár főlegényt, ha nem­­ látott-e egy katonát, meg egy meg­szökött fehér cselédet. — Ki volt az a lyány ? — kérdezte Molnár Palkó. — Az én mátkám, ennek a kisle­ánynak a nénje, — felelt sötét kép­pel a legény. — Miért kötözték meg ? — A balón generális magához pa­rancsolta a sátrába, de mert elszaladt az erdőbe, lovasokat küldtek utána és most viszik a generálisnak. — És te most hová megy ? — kér­dezte Gábor urfi. — Keresem az igazságot ! — mo­rogta haragosan a legény. De hol lakik ebben az országban az igazság ? ! Palkó azt kérdezte a legénytől : — Mért nem védted meg, ha mát­kád ? — Puszta kézzel voltam. Hiszen volna lovam meg szablyám, majd megnyivasztanám a leánypecért! De igy elvertek és elszedték a csizmámat, meg a ködmönömet. — Értesz te a kardforgatáshoz ? — faggatta tovább Molnár Palkó. — Huszár voltam Palotán, Pálffy Tamás uram kardja alatt, de meg­szöktem, nem bírtam már a koplalást. Az már igaz: nagy élü legénynek nem való a katonaélet, koplalásban sasstssxsFmzKSíBfiaBBKmMaammBmmmmBBmmam I mindenkor bőséges része van őfelsége­­ vitézlőrendjének. Mert törvény vola Bécsben, hogy a magyar zsoldost csak akkor szabad fizetni, ha már minden német és balón kikapta a magáét, így aztán elég ritkán ejtik sorát a magyar le­génységnek. De ekkor egyszerre megszólal Ta­nyi uram: — Ha lovat adnék kölcsönbe, mi­féle zálogot adhatnál ? — Zálogba hagynám ezt a kislányt ! — kiáltotta fölragyogó szemmel a mezítlábas. És Tanyi uram, bár egyébként igen circumspectus férfiu volt, arra a kö­rülményességre vetemedett, hogy a huszárjának lovát meg a szablyáját odakölcsönözte ennek az ágról sza­­kadtnak. A huszár váltig ellenkezett, de végül is engedelmeskednie kellett a vitézlő hopmester parancsának. Amint a mezítlábas nyeregben ült és megsuhogtatta a szablyát, már látni való volt, hogy valóban végbeli le­gény. Nem az útnak, hanem a nádas­nak vitte a lovát. A huszárfőlegény azalatt csuklóján fogta a zálogba vetett kislányt, nehogy mgugorjon, a hopmester úr pedig, amint egyik fertályóra a másik után múlott, sejteni kezdé, hogy mégis bo­londot művelt, mert ha a balon le- Oroszországban. Hogy ezekkel a szov­jet hatalmasai mit akarnak, azt mi nem tudhatjuk. Valószínűleg újra zsa­rolni akarnak és olyan cserefoglyokat akarnak a magyar kormánytól, akik­nek a bolsevizmusban semmi közük sincsen, akik az ő politikai ellenfe­leik és akiken ők Oroszországban bosszút akarnak állani. A magyar­­ kormány bizonyára Oroszországtól energikus jegyzet­­i felvilágosítást fog kérni és Eu összes kormá­nyainak figyelmet­be írja arra, hogy az oroszok a reváli és rigai szerző­déseket nem tartották be, a magyar kormányt becsapták és eljárásuk miatt még számos magyar hadifogoly szen­ved távol Keleten. Csehszlovákia takaródét fújt Olaszország erélyes fellépése lehű­tötte a csehek harci kedvét. — Valótlanok a jugoszláv csapatösszevonásokról szóló hírek. — Az olasz—osztrák vámunió meghiúsult — Az Ellenzék távirata — Bécs, aug. 31. Római jelentés szerint Schanzer olasz külügyminiszter a napokban ta­lálkozott Nincsics jugoszláv külügy­miniszterrel, akivel tárgyalásokat foly­­­tatott az állítólagos cseh—jugoszláv tervek ügyében. A Tribuna szerint valótlanok azok a hírek, mint­ha az osztrák határra jugo­szláv csapatokat vontak volna össze. Az olasz sajtó egyhangú jelentése szerint legközelebb már folyósítják az Ausztriának megszavazott hetvenmillió líra hitelt. A Messaggero szerint az Olaszország és Ausztria közötti vám­unió terve meghiúsult. Az interparlamentáris konferencia legjobban informált politikusai a cseh­­jugoszláv-olasz helyzetet még kriti­kusnak látták, de ma már sokkal nyu­­godtabban ítélik meg. Olaszország energikus állás­­foglalásának különösen Prága felé meg volt a kellő hatása és Prágából Rómába megnyug­tató közléseket juttattak. A feszültség még nem is múlt el tel­jesen, de mindenesetre remélhető, hogy a háborús bonyodalom elkerül­hető lesz. Balfour aranyhidat épít Poincarénak A szövetségesekkel együtt tárgyaltatja a francia programmot — Kedvezőbb kilátások a német jóvátétel ügyében — Fontos ügyek a Népligában — Összeül a Népliga közgyűlése — Az Ellenzék távirata — elálljon a német biztosítékok követe­lésétől és ily módon a kérdést széle­sebb alapon lehetne megvitatni. Szeptember hava mozgalmas idő­szaka lesz a Népszövetségnek. Augusz­tus 31-én ül össze Cenfben a Népszö­vetség tanácsa és hat nagyobb bizott­sága, hogy véglegesen előkészítsen bizonyos munkálatokat, amelyeket a Népszövetségnek szeptember 4-én összeülő közgyűlése fog végső fokon letárgyalni. A közgyűlés valószínűleg a hó végéig fog együttmaradni. A ta­nács ülésszakának napirendjén a kö­vetkező fontosabb kérdések szerepel­nek : a palesztinai szent helyek bizott­ságának végleges szabályozása, a volt délafrikai és csendesóceáni német gyarmatok igazgatására vonatkozó elő­terjesztés, az albániai, lett és észtor­szági kisebbségek ügyei, az osztrák, magyar és szerb határkérdés, a saar-vidéki népszavazás előkészítése Páris, aug. 31.­­ A reggeli lapok ma egybehangzóan­­ közük, hogy a jóvátételi bizottság ta­­­­nácskozása mindaddig fog tartani, a­míg döntés nem történik. A bizottság ma délelőtt ült össze. Schröder állam­titkár ismertette a német kormány ál­láspontját. Az ülés déli fél 12 óráig tartott, amikor az ülés folytatását dél­után 5 órára halasztották. A Daily Mail párisi tudósítójának jelentése szerint beavatott helyen az a felfogás mutatkozik, hogy a helyzet komolysága azonnal megszűnik, mihelyt Londonból megérkezik Balfour jegyzéké­nek olyan módosítása, hogy Poincaré programmját vala­mennyi szövetséges közös érte­kezletén vitassák meg. Mint illetékes helyen kijelentik, ez le­hetővé tenné Poincaré számára, hogy ELLENZÉK és a szavazás rendszabályának meg­vitatása, az egészségügyi bizottság je­lentése, a szellemi együttműködés megteremtésére alakított bizottságnak jelentése. A lefegyverzés kérdését két bi­zottság fogja tárgyalni. Az egyik a katonai, tengerészeti és légügyi kérdések állandó tanácskozó bizottsága, a másik a fegyverkezés csökkentésére kiküldött ideiglenes, ve­gyes bizottság. A pénzügyi bizottság napirendjén szereplő tárgyak között legfontosabb Ausztria pénzügyi helyzetének kérdése, amelyet a legutóbbi londoni konferen­cia utalt a Népszövetség elé. Ezenkí­vül a vámdíjszabás albizottsága egy nemzetközi egyezmény tervéről fog tár­gyalni, mely a vámtarifák egységesíté­sét célozza. JönpÉK­BÉ a ÉreÉBElmi és prmarfi elhalasztása Mi Liberális bankigazgató vágyik az elnöki székbe. Mi a kamarai beltagok álláspontja ? A két al­­elnöknek a kisebbségből kell kikerülnie — Az Ellenzék tudósítójától —­­ A kormány, mint ismeretes, jóvá­hagyta a kamarai beltagok megválasz­tását s így a közeljövőben a tisztikar megválasztására fog sor kerülni. Körül­belül szeptember közepén tartják meg a választást s bár ettől az időponttól még két hét választ el, máris teljes erővel megindultak a választási készü­lődések. A kamara iparos beltagjai az elnökválasztás előkészítése tárgyában már több értekezletet tartottak. Az értekezleten elvként leszögezték azt, hogy az elnöknek románnak kell lennie és pedig feltétlenül erdélyi em­bernek,­ aki a kerület gazdasági viszo­nyait, érdekeit a legjobban ismeri és a kamara működését ennek megfelelően irányíthatja. Szóba került ezen az érte­kezleten az is, hogy a kamara elnökévé a kormány­hoz közelálló egyén, egy ko­lozsvári pénzintézet liberális igazgatója választassák meg. Több felszólalás után az értekezleten az a vélemény alakult ki, hogy a ka­marába nem szabad politikát bevinni, miért is elhatározták, hogy elnökké a politikai pártokon kívül álló egyént választanak meg. Az eddigi megállapodás szerint a kamara elnöke román, egyik alelnöke magyar, a másik alel­­nöke pedig zsidó lesz.

Next