Ellenzék, 1922. szeptember (43. évfolyam, 196-220. szám)

1922-09-01 / 196. szám

ELLENZÉK A magyar alelnök személyében már félig-meddig meg is van a megállapo­dás. A zsidó alelnök személyében ed­­­dig még nem történt döntés. A kama­rai beltagok nem igen tudnak az al­e­lök személyében megállapodni s ez komoly veszélyt jelent, mert ha nem mennek egységesen harcba,­­ megtör­ténhetik azon előre nem várt eset, hogy az alelnöki székbe is román férfiú kerülne, ami már a paritás szempontjából is veszélyekkel járna és ebben az esetben magyar alelnök­­nek semmi súlya nem lenne. A választások előkészítése tárgyában majdnem naponként folynak tanács­kozások. A legközelebbi ilyen értekez­let ma este fél kilenckor lesz a román kereskedők egyesületének a Bánffy­­palotában levő helyiségében, ahol majd végleg eldől az a kérdés, hogy liberális politikus vagy pedig dolgozó iparos vagy kereskedő kerüljön-e az elnöki székbe. A kamarai beltagok Szigorúan ra­gaszkodnak ahhoz, hogy csak az el­nök legyen román. Amennyiben ez nem sikerülne, úgy a kisebbség tagjai nem is fognak reflektálni az alelnöki tisztségre. „Játsszunk összeessussin­t" Veres Mária nem a sziguranca agentprovokatőrje. A sziguranca nyilatkozata — Az Ellenzék tudósítójától — A napokban fenti cím alatt megem­lékeztünk arról az ügyről, amelynek főhőse egy Veres Mária nevű kolozs­vári leány, aki Oláh­­Ferencet, a Ma­gyar Színház tagját egy magyar irre­dentajelvény terjesztésére akarta rábírni. Oláh Ferenc természetesen ennek a csapdának nem ugrott be és az esetről a szigurancán azonnal jelentést tett. Minden látszat és jel arra mutatott, hogy Veres Mária agentprovokatőri minőségben kereste fel Oláh Ferencet és mivel a mai világban csak úgy magánszorgalomból nem igen szoktak agentprovokatőrösdit játszani, a múlt tanulságain alapuló azon feltevés ala­kult ki bennünk, hogy Veres Mária mögött a sziguranca keze van. Az esetet ilyen beállításban is írtuk meg. A szi­guranca ez ügyből kifolyólag a követ­kezőket jelenti ki: Veres Máriát az „Ellenzék" tudósí­tása után azonnal letartóztatta. Eleinte semmit sem akart tudni a dologról és megmotozása alkalmával az irredenta amulettet nem is találták meg nála. Később szembesítették Oláh Ferenccel s ekkor bevallotta, hogy neki tulaj­donképen a jelvény terjesztésére semmi megbízatása nem volt. Hogy éppen Oláh Ferencet kereste fel, annak oka vágja a mezítlábast, hogyan számol ő be otthon egy kisleánnyal a huszárló helyett ? A mezítlábas azonban nem vágatta le magát. Egyszerre csak nyargalva jött az utón, a márkája a nyerge mö­gött ült, a balón lovát pedig kantáron hozta. Sőt már mezítláb se volt, mert meg­örökölte a balón csizmáját is, amelyre annak, halott ember létére, immár nem volt semmi szüksége. — Jól védte magát? — érdeklő­dött Molnár Palkó. — Nem volt érkezése, a nádból ugrattam neki és torkon vágtam, mi­előtt még fegyveréhez kapott volna. És a legény belemarkolt a nyereg­­tarisznyába és a hajánál fogva ki­húzta a balón sárga fejét. Nem volt sok értelme, hogy magával hozta, úgy látszik, csak a rend kedvéért tette, mivel így tanították a palotai vég­házban. — Akárki fia vagy is, derék fiú vagy — szólt Molnár Palkó. •­ Hanem úgy vigyázz, hogy a balónok lovasokat eregetnek utánad! A legény legyintett a kezével. — Ám eregessenek, tudom én a já­rást a nádasban! Ekkor már felültette a két leányt a balón paripára, maga kantáron fogta ­ Ismét megnehezítették az erdélyi ifjúságnak magyarországi főiskolában való tanulását Stanciu ügyosztályvezető Mateiu államtitkár ellen — Távol vannak a vezetők — Az egységesítés újabb zűrzavara — Az Ellenzék Néhány nappal ezelőtt közöltük dr. Mateiu Ioan közoktatásügyi állam- ,­titkár nyilatkozatát, amelyben kijelenti, ,.hogy semmiféle akadályokat nem kí­vánnak gördíteni a magyar főiskolákra beiratkozni akaró egyetemi hallgatók -­kiutazása elé. Nyilatkozatában határozott formában kijelentette, hogy azonnal intézkedni fog az iránt, hogy különösen azoknak a főiskolai hallgatóknak adják meg haladéktalanul a kiutazási engedélyt, akik tanulmányaikat már külföldön, illetve Magyarországon kezdették meg. Mateiu dr. kijelentései megnyugvást keltettek a tanuló ifjúság körében, mert a vezérigazgató ezután két napon keresztül a külföldi tanuláshoz szük­séges engedélyező nyilatkozatot a fel­merült esetekben meg is adta. Két nappal ezelőtt azonban váratlan fordulat állott be az ügyben. Anghelescu közoktatásügyi miniszter­nek ugyanis egy rendelete érkezett a kolozsvári közoktatásügyi államtitkár­sághoz, amelyben közli a miniszter, hogy a kolozsvári közoktatásügyi resz­ort harmadik főiskolai ügyosztályát szeptember elsejével feloszlatja, illetve a közoktatásügyi minisztérium meg­felelő ügyosztályába osztja be. A har­madik ügyosztály hatáskörébe tartozik az egyetem­­és általában az összes főiskolák személyi és anyagi kérdé­seinek intézése, de idetartozik a kül­földi főiskolákon való tanuláshoz szükséges engedélyek megadása is. tudósítójától­­ Dr. Mateiu a miniszter egységesítő rendelete következtében megbeszélé­sek céljából azonnal Bukarestbe uta­zott és ettől a pillanattól kezdve min­den magyarázat nélkül megszüntették a Magyarorszá­gon való tanuláshoz szükséges útlevél klauzulák kiállítását. Dr. Stanciu, a szeptember 1-vel meg­szüntetett harmadik ügyosztály veze­tője a vezérigazgató intencióival el­lentétben azonnal rendeletet adott ki helyettesének, Codru dr.-nak, hogy az összes magyarországi útleveleknél a resszort beleegyező nyilatkozatát ta­gadják meg. Az érdekelt diákság az intézkedés következtében teljesen tanácstalan. Dr. Mateiu, aki felelős állásában meg­ígérte az utazási engedélyek kiadását, Bukarestben tartózkodik, ahonnan csak szeptember 5-én tér vissza. Ekkor azonban már késő intézkedni, mert szeptember 1-én a III. ügyosztály már Bukarestbe költözködött. Dr. Stanciu — az újabb gátló ren­delkezések szerzője — szintén bölcs előrelátással elutazott, így tehát, ha tenni is akarna valamit — ami igen valószínűtlen — sem tehetne. Helyet­tese viszont arra hivatkozik, hogy a távollevő főnök utasítása kötelezi. A miniszter természetesen nem tud sem­miről semmit, amit egyébként akkor, amikor az erdélyi exponensek sem tudják a tanuló ifjúság érdekeit szol­gálni, nem is kell rossz néven venni tőle. 3 az volt, hogy meg akart ismerkedni Oláh Ferenccel és erre ezt a különös és „romantikus" utat találta legalkal­masabbnak. A sziguranca Veres Má­ria vallomását jegyzőkönyvbe vette s miután többszöri ájulások és siró­­görcs-rohamok után meggyőződtek róla, hogy Veres Mária egy szeren­csétlen idegbeteg nő, aki tetteit nem mindig beszámítható állapotban kö­veti el, még aznap délután szabad­lábra helyezték. A sziguranca kijelenti, hogy Veres Máriával semmiféle össze- , köttetésben nem állott. Veres Mária nincs a sziguranca alkal-­­* mazásában s ennélfogva annak * agent provokatőrje nem is le­hetett. A szigurancán csak ez esetből ki­folyólag ismerték meg Veres Máriát. Ennélfogva a jelvény terjesztésére a szigurancától megbízása nem volt, nem is lehetett, mivel a sziguranca az esetben szereplő madaillon létezéséről eddig nem is tudott. Végül a szigu­ranca erélyesen tiltakozik a cikk ten­denciózus beállítása ellen és különö­sen az ellen, mintha a sziguranca mesterségesen előidézett összeesküvési pörökkel akarná az ország rendjét és nyugalmát megbontani. Eddig szól a sziguranca nyilatko­zata és ennek készséggel is adunk helyet. Mi a cáfolat minden pontját el is hisszük, csupán annak utolsó pont­jára vagyunk bátor egy kérdéssel fe­lelni : Mit keres Fehérvári Mátyás a szigurancán ? Vagy talán ő is csak megismerkedni akart a most már Jila­­vári ülő magyarokkal és ő is csak az agentprovokatőrség „romantikus" útját választotta, hogy azokkal megismer­kedjék ? a lovat, tisztességtudóan megköszönte uraimék szívességét és hamar eltűnt az út fordulóján. Molnár Palkó azt mondá: — Segített magán és azért az Isten is megsegítette. Tunyi uram azt monda: — Aki nem fárad bele az igazság keresésébe, az végül csak megtalálja. Bertóthy Gábor pedig nevetett és azt mondá: — Most már tudom, hol lakik Ma­gyarországon az igazság: a szablya élén! 28. Szárcsavár alatt az utasok rábuk­kantak Bertóthy Cicelkére, aki valami igen fura keveréknyájat terelgetett a réten. Két kis csacsi, néhány bárányka, a Jelika-tehén, féltucat fehér kuvaszkö­­lyök és vagy negyven szelíd daru volt a nyájban. Egy kis túzokcsapat is velük tartott, de a büszke viselkedésű madarak csak látogatóba jöttek és mindjárt elröpül­tek, mihelyt meglátták az idegen fér­fiakat. Gábor úrfi előresietett, hogy be­mondja a várban a vendégeket. Ráchel nénét az ólban lelte, őszin­tén szólva épen trágyát hordott. Az urfi úgy vélekedett, hogy a rá­­ várakozó harcot csak meglepetéssel lehet megnyerni, azért rögtön elsütö­gette minden öreg ágyúját: — Balassa Bálint uram szívesen köszönti kegyelmedet, Nádasdy Fe­renc­­ nagysága pedig atyafiságos szolgálatát ajánlja. Az uraknak érté­sükre esett, hogy a kegyelmed Kata húgának szerencséje skidi és azt mon­dák: ha Czekeyné asszonyunk nászoló asszony leszen, akkor Balassa legyen násznagy, hogy együtt járhassák az első táncot és ha a hires egri asz­­szonyság húgának bekötik a fejét, ak­kor csak­ Nádasdy lehet lakodalmas gazda, hogy az ő költségén egyenek és igyanak a vendégek. És Nádasdy uram hopmestere tüstént itt terem, hogy meghallgassa kegyelmed paran­csait. Az urak csak egyet kérnek: a lakodalom legyen Jakab napján, mert később vitézi dolgaik után kelend járniok. És ennyi gráciával tartozunk is e nagyságuknak. Lakodalom ? Jakab napján ? — De hiszen az a legény ma is rab! — kiáltotta haragosan az asz­­szonyság. — Semmi az, édes néném! Balassa uram nevetve kifizeti azt a rongyos háromezret. Az egész dolog olyanformán festett, mintha a gaz, Gábris az ujjából szopta volna, de ekkor Tunyi uram a has­­szina dolmányában már ott hajlongott Ráchel néne előtt és ugyanazt mondta, amit a fiú: — Nádasdy ő nagysága atyafiságos szolgálatát ajánlja! És vitézlő Menyhárt uram bebizo­nyította, hogy méltán viseli az udvar­mesteri pálcát, mert amint megpillan­totta a vasvillát az asszonyság kezé­ben, finoman mondá: — Derekas munkát végez itt az egri Bellona ő nagysága, feniként híres őse is, Herkules király, ilyen munkával szerzett halhatatlanságot az Augiás istállójában. (Ráchel néne később gyakran mondá': olyan szép esze van Tunyi uramnak, hogy attól ugyan püspök is lehetne.) Az asszonyság megérezte, hogy a haszontalan öccse őt valahogyan tőrbe ejtette, de mihez kezdjen most már ? Azzal a vázsonyi molnárfélével csak elbánt volna, de a Nádasdyakat és a Balassákat nem lehet arcon csapni. Gábor azt mondta: — Úgy lehet, Zrínyi ő nagysága is eljön a lakodalomba. Nem volt igaz, de ezzel megadta Ráchel néninek a kegyelemdöfést. Az ütközet tehát elveszett. (Folyt, köv.) Cluj-Kolozsvár, 1922. szeptember 1 Ezek után bizonyosra lehet venni, hogy az egységesítés zűrzavarában újabb kálvária vár a tanulmányait kül­földön folytatni kívánó ifjúságra, mi­után az ügyosztály megszűntével igen valószínű, hogy a külföldön való tanuláshoz­­ az engedélyt már csak Buka­restben lehet majd beszerezni. Az utóbbi napok eseményei azon­­­­ban most már annyira furcsa színeze­tűek, hogy csak erőltetett jóindulattal lehet feltételezni, miszerint az újabb keletű rendeletek kiadása és a veze­tőknek ezzel összevágó táv­olléte kö­zött nincs összefüggés és nem nyilvá­nul meg bizonyos tendencia. Mindenesetre, az ügy csak Mateiu dr. visszatérése után kerülhet kellő megvilágításba, aki magyarázatot fog adhatni alárendelt közegeinek meglepő intézkedéseiről. Sajnos azonban, az aligha fogja megváltoztatni azokat a nehézségeket, amelyeket az erdélyi magyar egyetemi hallgatók százainak okoztak az új intézkedéssel. | Molnársegédek | | kerestetnek | $ magasőrlésü malomhoz * ♦ Jelentkezni személyesen ♦ | vagy írásban Fried- *­mann Mór malomtu- t ♦­lajdonosnál Cluj, Vasut-utca 4. sz. ♦ KÖZPONTI­ SZÁLLÓ nyári scerthelyiségs a legelőkelőbb étterem! Román Mezőt tas a Marosvásárhely és Vidéke Cukor­gyár r.-t, Targu-Mures—Marosvá­sárhely. Ajánlatok nevezett vállalat­hoz küldendők.

Next