Ellenzék, 1923. március (44. évfolyam, 48-74. szám)

1923-03-01 / 48. szám

Clu­j-Kolozsvár, 1923. márciu­s 11 . ságot. Dénesnek a kivitelt illető kije­lentéseire azt válaszolja, hogy a kor­mány a legnagyobb körültekintéssel bírálja el, hogy van-e felesleg és csak a feleslegből enged kivinni. A Ház a miniszter válaszát tudo­másul vette. Ezzel az ülés véget ért. ­AAMMAMMAMMA AMIMMMMt Németország lázasan újjáépíti hajóraját A német hajóépítés ismét túl­szárnyalta az összes versenyző államokat - ha Ellenzék zudó­ltójától -Az antant minden erőfeszítése da­cára Németországot nemcsak hogy nem sikerült kitörölni a tengeri hatal­mak sorából, hanem alig múlt el a háború, máris óriási lendülettel fogott hozzá tengeri nagysága új kiépítésé­hez. Az antant elkobozta a német flottát, amiért a birodalmi gyűlés tizen­két milliárd márka kártérítést szava­zott meg a hajóstársaságoknak. Ezzel az összeggel azonnal hozzáfogtak, hogy az 1914. évi kereskedelmi hajó­raj egyharmadát, vagyis 2.500.000 ton­nát felépítsenek. Nemsokára azonban bekövetkezett a gazdasági romlás és a márka zuhanása meghiúsította a nagy­szabású tervet. A kormány az ország nehéz pénzügyi helyzetében már nem lehetett olyan bőkezű a hajósvállala­tokkal szemben. A kárpótlás felemelé­sét az egész közvélemény követelte, mennyisége tekintetében azonban vita keletkezett. Érdekes fordulat, hogy a hajóstársaságok és a kormány döntő­­­­bírósághoz fordultak. A döntőbíróság rendes peres eljárás alapján nemrég elhatározta, hogy a kormánynak pótlólag újabb 18 milliárd márkát kell a hajóstár­saságoknak juttatnia. Ez az összeg ismét lehetőséget nyújt az elkobzott flotta pótlására. Különö­sen ha tekintetbe vesszük, hogy a hajóépítés a legvirágzóbb üzletágak egyike Németországban. Hamburg minden háborús csapás dacára cso­dálatos változáson ment keresztül. A kikötő és a város óriási átalakítás alatt áll. Egész régi városnegyedeket rom­boltak le. Egy új város nőtt ki a földből mely teljesen hajóépítésből él. A hajóstársaságok ötven-hatvan száza­lék osztalékot fizetnek. 1913-ban, mely a német tengeri építés rekordéve volt, Németországban 53 társaság foglalko­zott a hajózási üzletággal, melyek közül 19-en építettek hajókat. 1922. augusztusban ezeknek a társaságoknak száma 93-ra emelkedett, melyek között van 34 hajógyár. Jelenleg 39 hajó­építő gyár van a birodalomban, vagyis 100 percenttel több, mint háború előtt. November óta huszonöt hajót bocsá­tottak vízre Németországban, amiből egynél több jut minden munkanapra. A jelen hónap folyamán pedig a né­­­metek még tíz hajót vásároltak kül­földön. Ezt a csodálatos virágzást az állam minden eszközzel elősegíti. A hajós­társaságok óriási területeket kapnak az államtól nevetséges bérösszeg elle­nében, így a Vulkán hajóstársaság 200 ezer márkát fizet 1957-ig terüle­teiért. A Blöhm und Voss hajógyár 470 ezer négyzetméterért évi 0300 márkát fizet 1936-ig. A támogatásnak az eredmény is megfelelő, amennyiben az 1921-ben vízrebocsátott hajók űrtartalma elérte az 1913-as re­­kordvízrebocsátás adatait. Hogy ez a lázas tevékenység fenn­tartható legyen, a németek új hajótí­­pusokat terveztek. Ilyen a „demokra­­tikus“ hajó, mely se nem nagyon gyors, se nem kényelmes, de úgy gyár­tása, mint üzeme rendkívül kevésbe kerül. Ennek a hajótípusnak köszön­hető, hogy Németország máris­­teljes mértékben felvehette a forgalmat Észak- és Dél-Amerikával, Kubával, Mexikó­val és a távol Kelettel De a többi tí­­pusú hajók is sokkal olcsóbbak né­met gyárakban, mint máshol. A Mexi­­can Navigation Company nemrég­­ 37 európai Hajógyártól kért ajánlatot egy kétezer tonnás h­ajó építésére. Az an­gol ajánlatok 75 ezer, 127 ezer, a francia­­ajánlatok átlag 73 ezer, a né­met ajánlatok pedig 50 font sterling kör­ül mozogtak. A német kikötők for­galmának adatai, még jobban mutat­ják, hogy még mindig nem cáfolódott meg az a mondás, hogy Németország jövője a tengeren van. 1913 májusá­ban például 1,193.526 tonna futott be Hamburg kikötőjébe, 1922-ben pedig 1,243.815 tonna, tehát 50,289 tonná­val több a békeévek rekordszámánál. Továbbá: Hamburgban 1921-ben 7,818.375 ; Antwerpenben 9,102.987 ; Rotterdamban 9,262.629 tonna futott be a kikötőbe. 1922-ben azonban már a számok a német kikötő javára a következő változásokat mutatják : Ham­burg 10,918.446 ; Antwerpen 10,377.468; Rotterdam 10,166.292. Ugyanakkor míg a német kikötők forgalma önkénytelenül is ily nagy mértékben növekszik, az antant hajóipara, sőt hajózása nagy válsággal küzd. Amerika a hajózását csak nagy ál­lamsegélyekkel tudja talpontartani. Har­­ding elnök a napokban üzenetet inté­zett a kongresszush­oz, melyben kifejti, hogy a segélyek megvonása egysze­ribe elvágná az amerikai hajózás jö­vőjét. A helyzet tehát úgy áll, hogy Németország szinte feltartóztathatatla­nul tör előre a tengeren s nagyon va­lószínű, hogy nemsokára ismét meg fog jelenni a tengeri hatalmasságok sorában. Kolozsvár köz­egészségügyi jövője Az uj városi főorvos nyilatkozik. — Kéri a sajtó és közönség tá­mogatását. — Részletes progra­mot ígér — Az Ellenzék tudósitójától -­ Totoian dr. Kolozsvár városi főfőo­vos hirtelen elhunytéval jogos aggo­­dalom merült fel Kolozsvár közönsége körében, mert a volt főorvos a leg­buzgóbb ambícióval és lelkiismeretes­séggel viselte szívén a város köz­egészségügyi jólétét és modern fej­lesztését s kivétel nélkül bírta a la­kosság bizalmát és rokonszenvét. Félő volt tehát, hogy utóda nem fog tudni lépést tartani a túlzsúfolt lakos­ságú és nagy tevékenységet igénylő város közegészségügyi, életében. Az Ellenzék munkatársa beszélgetést folytatott Kolozsvár város új tiszti­főorvosával, Fodor Sándor dr.-ral, aki a közönség tájékoztatására a követ­kezőket mondotta: —­ A legnagyobb mértékben helyes­lem és érdeme szerint méltányolom néhai elődöm, Totd­an dr. közegész­ségügyi kiváló munkásságát s egyelőre nem is ígérhetek más programot, mint azt, hogy elődöm eddigi buzgó és lelkiismeretes működését teljes egészé­ben folytatom és tovább fejlesztem. Programom tehát az, ami az övé volt, a munka programja.­­ Húsz éves orvosi és közegész­ségügyi praxisom s az a körülmény, hogy a legutóbbi időben Nagyenye­­den megyei tisztifőorvos voltam, al­kalmat adott arra, hogy a közegész­ségügy minden ágát megismerjem és a legkomplikáltabb esetekben is kellő körültekintéssel járhassak el, ami Ko­lozsvárt annál lelkesítőbb, de egyút­tal felelősségteljesebb feladat, mert e város lakossága rendkívül intelligens és aránytalanul összezsúfolt.­­ Mint törvénytudó és tárgyilago­san ítélő közigazgatási exponens, a legnagyobb jóhiszeműséggel kezdem meg főorvosi ideiglenes működésemet addig is, míg a kinevezés állásomban megerősít és kérem a kolozsvári sajtó és közönség jóakaratú támogatását, ami közegészségügyi téren feltétlenül kívánatos. Addig is, míg részletes programmot adhatok, tehetségemhez és tudásomhoz képest mindent elkö­vetek, ami Kolozsvár város közegész­ségügyi jólétének fentartása és fejlesz­tése érdekében szükséges. Egy cseh lap a rendtörvényről Hol a cseh nemzeti állam ? — A kisebbségi kérdés a politika középpontjában áll Prága, február 28. A Ceskoslovenské Noviny, az ellenzéki­ Brodecky-csoport­nak szócsöve, a következő­ nagyon alapos és nem egy tekintetben figye­lemreméltó cikkben foglalkozik a köz­társaság védelméről szóló törvénnyel. — Azok a számok, amelyeket a sta­tisztikai hivatal a köztársaságnak nem­zeti összeállításáról közzétett, oly so­kat mondanak, hogy a cseh államfér­fiaknak feltétlenül gondolkodnia kel­lene rajtuk. Nem egészen kilencmillió cseh­ és tóttal szemben, akik közül az utóbbiakat nem lehet olyanoknak tekinteni, mint akik hódolattal viseltetnek a köztársaság iránt, , majdnem ötmillió más nemzethez tartozó kisebbség áll, akik közül a ruténok nincsenek köz­vetlenül érdekelve a köztársaság sor­sában, míg a többiek és pedig szám­szerűt a legerősebbek, a magyarok és a németek, egyenesen ellenséges viszonyban állnak vele szemben. Ha ilyen körülmények között „nem­zeti államról“ beszélnek, úgy ez a valóság eltitkolása. A nemzetek még sohasem csatlakoz­­tak szeretettel egy olyan államhoz­­amely ahelyett, hogy kívánságaikat és szükségleteiket figyelembe vette volna, az ijesztés módszereit alkalmazta. A köztársaságnak a törvény keveset fog használni, ha a prágai németeknek még azt a követelését is­ elutasítják, hogy kulturális előadásaikat, a szín­házakat kivéve, falragaszokon hirdet­hessék. A törvénynek a­­ szobrok eltá­volításáról szóló rendelkezéseit aligha fogják másként fogadni, mint leple­zetlen vagy csak rosszul leplezett mo­sollyal. De ezek csak csekélységek. — Nekünk tudatában kell len­nünk annak, hogy a kisebbségi kérdést sem a békeszerződések rendelkezésével, sem egy résztör­vény­nyel nem lehet megoldani, ha­nem hogy ez a kérdés belpolitikai feladataink középpontjában kate­gorikus imperativus gyanánt áll . A jelenlegi kormány programja ugyanarra engedett következtetni, hogy a kormány a konkrét tettek mezejére lép. Eddig követett gyakorlata azon­ban világosan megmutatta, hogy mind kedve, mind a jóakarata­ hiányzik. Hogy senkiben se hagyjon fönn két­séget, a parlamentben visszautasította a német szociáldemokratáknak igen fontos lépését. Ez igen erős rövidlá­tásra vallott és kárára vált a köztár­saságnak, mivel a kisebbségi kérdést nem lehet egy párt parancsával meg­oldani, hanem csak valamennyi párt­nak közreműködésével Emez beisme­rése, ha ezt az a törekvés követné, hogy sikerben is kifejezésre jutna, a köztársaságnak legbiztosabb védelme volna, minthogy bizonyos az is, hogy a köztársaság védelmére tervezett tör­vény veszedelmes a köztársaságra nézve. Mit tárgyal az alkotm­ányreform bizottság ? Bukarestből jelentik. A parlament alkotmányreform bizottsága tegnap késő estig folytatta a reform tárgyalását. Elfogadták a bírói hatalomra, valamint a képviselői immunitásra vo­natkozó szakaszokat és elejtették a régi alkotmány azon szakaszát, amely a képviselői immunitás alól kiveszi a lapszerkesztő képviselőket. Elfogadták a parlament összetételére vonatkozó részt és elhatározták, hogy a parla­menti ülésszakok két 5—5 hónapos időszakból fognak állani, amelyek egyike márciusban, másika pedig ok­tóberben kezdődik. ÚJSÁG Erdély legolcsóbb és legszóki­mondóbb lapja! ­ ELLENZÉK Új teherpályaudvart kap Kolozsvár Hálraszületett megoldási terv A bácsi rendező-pályaudvart akar­ják erre a célra felhasználni ! Az iparkamara ellenzi a tervét . — Az Ellenzék tudósítójától —­ A kolozsvári pályaudvar az utóbbi időben a forgalmat a legnagyobb erő­feszítések árán sem képes lebonyolí­tani. A pályaudvar rendes körülmények között naponként körülbelül hatván hetven vagont tud befogadni, illetve lerakni. Ezzel szemben jelenleg, külö­­nösen a januári hófúvások okozta" for­galmi zavarok következtében napon­­­ként száz-százötven vagonnak kellesíti befutni az állomásra, ami azonban a fennálló körülmények között képtelenül­ség. A vasút kénytelen kényszerblokájd alá venni az állomást és a szomszédrég rendező-pályaudvarokon,­, Bácson észt Szamosfalván, a Kolozsvárra irányított vagonokat feltartóztatni és,,­­sokszor napokig visszatartani. Ez azután ,ter­mészetesen magával hozza azt, hogy nemcsak a romlandó áruk és élelmi­cikkek késnek, hanem a kolozsvári kereskedők, gyárak és ipartelepek nem juthatnak idejében egyéb áruikhoz sem. Ennek a helyzetnek tarthatatlanságát maga a vasúti vezetőség is belátta. Segíteni óhajt az állapotokon és tervbe vette egy új teherpályaudvar létesítését. Ez, a teherpályaudvar a bácsi rét­­­­ dező állomás volna. Ez a terv azonban szerencsétlen ötlet és halvaszületett idéa. Eltekintve attól, hogy a bácsi rendező pályaudvar há­borús építmény, amely csak néhány hónapra vagy legfeljebb egy-két évre volt tervezve és ennek megfelelően építve. Mindenekelőtt tehát tetemes költséggel kellene átalakítani, mert ellenkező esetben a legrövidebb­ "idő alatt a hasznavehetetlenségig tönkre­menne. A bácsi teherpályaudvar egyébként már csak ezért sem volna célirányos és gazdasági szempontból kívánatos, mert fla­ 1 kilométerre fekszik Kolozs­vártól. A Kolozsvárra irányított árut vissza kellene tolatni Bácsra, itt kirakni, és innen autón vagy lovastentgelyén az országúton beszállítani. A beszállí­tás csak a kardosfalvi utón, vagy a Törökvágáson keresztül volna lebo­­nyolítható. Aki járt arra, tudja mit jelent ez. . Ez a befuvarozás legalább 10-13­ százalékkal drágítaná meg az árut s többe kerülne a szállítása autón­­ vagy szekeren, mint amennyibe­ került vasúton pl. Nagyváradtól Kolozsvárig. -\­­A bácsi teher­pályaudvar terve ellen az érdekeltek körében általános fel­zúdulás támadt. A Kereskedő Tanács vezetőségének kijelentése szerint a vasút ezzel árdrágítást követne el,nem is számítva, hogy az áruk késedelme­sen érkeznének Kolozsvárra. Emellett raktárakat kellene Bácson építeni, ami tetemes költséggel járna.­­ Hasonló álláspontot foglal el ebben a kérdés­ben a Gyáriparosok Szövetsége is. Kolozsvár természetes fejlődése nem Bács felé, hanem Szamosfalva felé tör­ténik. Az új gyárak­ mind ezen a részen épülnek és számítani kell arra is, hogy a földgáz bevezetésével az új gyárvak­lalatok és ipartelepek egy tömegben itt fognak létesülni. . . A kolozsvári Kereskedelmi és Ipar­kamara egyenesen abszurdumnak tartja azt, hogy minden szakértői megfonto­lás és — főleg , a kamara megkérde­zése nélkül —a Bácsot egyszerűen ki­nevezték teherpályaudvarnak.. Annál is inkább, mert hiszen évekkel azelőtt a kamara alaposan kidolgozott tervet ké­szített új teher­pályaudvar létesítésére. Ez a teherpályaudvar a szamosfalvi országút mentén volna. A­ tervet­­a MÁV annak idején el is fogadta s meg­valósulását csak a közbejött világhá­ború akadályozta meg. Ennek a terv­nek célszerűsége és gyakorlati értéke nyilvánvaló. Az új pályaudvar a­ Javító­intézet és a szamosfalvi országút kö­zötti részre — ahol a régi MÁV-féle kavicsbányák voltak — volt tervezve.

Next