Ellenzék, 1924. január (45. évfolyam, 1-24. szám)

1924-01-01 / 1. szám

2 Cluj-Kolozsvár, 45. év, 1. szszm A közegészségügy szomorú újéve Korlátozták az orvosi kinevezéseket • Szigorlók nem lehetnek körorvosok - Az Ellenzék tudósítójától -Az ország közegészségügye terén tarthatatlan állapotok uralkodnak, amelyeket a nagymérvű orvoshirány idéz elő. A falvakban, ahol nagymértékben dühöngenek a többféle járványos betegségek, még most is csak egyegy napi járásra lehet orvost találni. A felsőbb hatóságok általában olyan határozatokat hoznak, amelyek az orvosi kinevezéseket megszorítják. Ezt bizonyítják a nosztrifikásra vonatkozó legújabban kiadott súlyos rendeletek, továbbá az orvosi kinevezésekre legújabban életbe léptetett intézkedések. Hogy ezek a rendeletek mit jelentenek, azt az orvos nélkül szenvedő közönség tudná csak megmondani. Pedig a mostani zavaros és nehéz viszonyok mellett maga az orvosi kiképzés is igen nehéz, úgy a külföldön, mint Romániában. Hiába iratkozik be száz meg száz diák is az orvosi szakra, ezt elvégezni a különböző nehézségek miatt nem mindegyiknek sikerül. S már ez a körülmény is oka a nagy orvoshiánynak. Hát még a korlátozó rendeletek, mint amilyeneket a legutóbbi időben is hoztak. Ez a rendelet az eddig köz- és kórházi orvosi szolgálatokra ideiglenesen és szükségből beosztott szigorló orvosokra és orvostanhallgatókra vonatkozik és a következőket tartalmazza. A közegészségügyi államtitkár azt az értesítést kapta az illetékesektől, hogy a vidékre, továbbá a kórházakba vagy különböző egészségügyi intézetekhez ideiglenes szolgálatra beosztott szigorlók és orvostanhallgatók nem rendelkeznek az orvosi szolgálathoz szükséges készültséggel, mert nem eléggé lelkiismeretesek és nincs megfelelő tudományos kiképzésük. Ezért az államtitkár a következőket rendeli el: Kórházakba csak azok az orvostanhallgatók alkalmazhatók, akik az egyetem öt évfolyamát elvégezték és mint leendő kórházi orvosok egy sikeres felvételi vizsgát állottak ki. Körorvosok csak azok a hallgatók lehetnek, akik az egyetemet elvégezték és az összes vizsgákat letették. A körorvossá való kinevezési kérvényekhez csatolni kell a megkívánt tanulmányokról — az egyetem orvoskan dékáni hivatala által kitilított — igazolványokat. Ugyancsak mellékelni kell azokat az igazolványokat, amelyekkel az eddigi (kórházi) orvosi szolgálatukat igazolni tudják. A rendelet végrehajtásával a közegészségügyi vezérigazgatót bízta meg a minisztérium. A rendelet a hivatalos közlönyben is meg fog jelenni. Ez a rendelet tehát újabb csapást mér a közönségre. Tény az, hogy egyes helyekre olyan szigorlókat és orvostanhallgatókat neveztek ki, akik sem megfelelő tudással, sem kellő lelkiismeretességgel nem rendelkeznek. Ezt azonban annak kell tulajdonítani, hogy a kinevezések alkalmával nem a tudást és hatottságot tartották szó előtt, hanem a protekciót. A protekció útján kinevezett orvosjulöttek biztos állásukban többé-kevésbé ambíció nélkül töltötték be hivatásukat. A/care rá is ilakt ez az intézkedés, amely korlátozza a kinevezésüket, de ezzel szemben vannak szigorlók és orvos- muhallatók, akiknek nem áll senki a hátuk mögött, de van szorgalmuk, tudásuk és lelkiismeretességük. Ezeket ki kellene nevezni még akkor is, ha külföldi egyetememéi jönnek ide. Ezzel azonban nem azt akarjuk mondani, hogy a külföldiek föltétlenül jobban képzettek, mint az itteniek, sőt — megbízható értesüléseink szerint — egyes németországi egyetemeken sokkal kevesebbet követelnek a tőlünk odakerült, csak vendégeknek tekintett orvostanhallgatóktól, akiket a biuiáris viszonyok miatt szívesen fogadnak s nyilatkozataik útán, hogy ott nem telepednek le, könnyebben átengedik őket a vizsgákon. Kétségbevonhatatlan, hogy a szigorlókra és felsőbb éves orvostanhallgatókra nagy szükség van, különösen vidéken, ahová kész és kiválóan képzett orvosok úgy seml mennek. S ha e szigorú rendeletet végre akarják hajtani, akkor csak úgy kérvényeznék meg a körorvosi állásokat a képzettebb és nagyobb igényű orvosok, ha legalább két—háromszorosára emelnék a fizetésüket. Hisz még akkor sincsen megfizetve fáradságos és életveszélyes munkjuk — a várost kényelmes beosztásukban levő orvosokkal szemben. Ez azonban nem azt jelenti, hogy jelenteg a falvakban nincsenek jó körorvosok is, sőt ellenkezőleg, vannak oly protekció nélküli hely kényszerített orvosok is, akik képzettségük tekintetében a városi orvosokkal szemben is biztosan megállhatják a helyüket. A körorvosi fizetéseket kellene emelni s akkor nem lehetne a városokban minden kődobásra egy-egy orvost találni és napokig bolyongani a falvakon, amig egy orvosra akadunk. Rendezni kell tehát a körorvosi fizetéseket és teljesen mellőzni a protekciót a körorvosi, kórházi-, vasúti- és betegpénztári orvosi kinevezéseknél Vegyék végre csak a tudást és készültséget tekintetbe és hagyják figyelmen kívütt a nemzetiségi kérdéseket. Amint azt Saveariu közegészségügyi miniszter egutóbbi látogatása alkalmával megígérte az orvosszövetség elnökének, akabovici egyetemi rektornak, aki kétszáznegyven üresen álló orvosi állás betöltését kérte. Könnyítsünk a noszkritikálások anyagi és egyéb nehézségein és szükség esetére tegye meg Románia e téren az első lépéseket. Akkor megszűnik a betegeknek és az ország közönségének aggodalmas és veszélyes helyzete s a közegészségügy szomorú évét az ország kulturális fejlődése érdekében boldogabb korszak váltaná fel. mit csinálnak a „nyomorgó" pesti irók? Budapest föl fogja szívni az erdélyi írókat ia. — Százezer koronás honorárium egy versért. — Az Erdélyből elszármazott irók nagy sikerei — Az Ellenzék tudósítójától — Felmentem Pestre kéziratot vásárolni. Ugyanúgy, mint a kötött- és szövöttáru kereskedő, valutáns kalkulációkkal és információkkal bőven felszerelve, hogy a pesti író nyomorog, kocsmát nyit, sajtkereskedést nyit s gondoltam, jó vásárt csinálok. Felvittem hatezer lejt, abban a szent hitben, hogy ennyi pénzért megvételem az egész otthont szőröstől-bőröstől, ióstól, kéziratostól cakkumpakk, hiszen úgy informáltak. A pesti Író nyo- morog, a pesti író nincs.** pesti író a múlté, a pesti író borotválatlan, könyöradományokból és devizákból tengődik, prostituált és megalázod. Kegyetlen információk, mindig belefacsárták a szivünkbe s bizony amelyik erdélyi írónak meg is volt már Pestig a vasúti jegye, tűzbe dobta, a nagy bizonytalanságtól visszahorkant s itt maradt a kisebb bizonytalanságban. S most — a pesti utam után, Erdélyre gondolok és uj fájdalom csavar a szivembe! Erdélynek két-három éven belül nem lesz magyar írója, nem lesz igazi írója. Meglássák, igazat mondok. Ha az itteni kilátástalanságok tovább virulnak, ha hamarosan alá nem tárasztódnak valami csoda-változás, csoda-megmozdulás által, meglássák, igazat mondok, meglássák, Erdélynek nem lesz magyar írója. Lesz amilyen azelőtt is volt, lesz vidéki írója, tollforgató író embere, szamtiszt-költője, csak írója nem lesz. Felszívja őket a nyugatibb meleg . . . - Hogy ez nem igaz? De igazi Isten engem úgy segéljen: ez igaz ! Vagy talán, hogy ez nem fontos? Ez más kérdés. Ez lehetséges. Végre is való igaz: a gólyák is elhúzódnak a tél elől s az élet mégis tovább bomlik. Kérdés persze: ha vissza nem jönnének a gólyák, nem-e enné meg az embert a béka? Ezek viccek, vicces ötletek. Az igazság az, hogy én hatezer lejért, csak annyi kéziratot kaptam a pesti íróktól, amennyi a mellényem zsebében elfért. Íróktól kaptam s nem a borotválatlan, tehetségtelen Newyork-töktélététől, aki valószínűleg modellje volt irónyomorinformátoromnak is, aki minden, csak nem író, mert írni sem igen ír, csak az irónyomort átkozza; pakkból és hitelekből él, piszkos gallérjában alszik... oh, igen, elegett vannak, mert mindig is voltak s ebből a fajtából Erdélynek is lesz mindig termése. A kilengések, feltörések, robbanások kaotikus ideje alatt és talán után, lehettek — voltak is — irónyomorok Pesten, de ma odaát, hihetetlen szívóssággal halad az élet a konszolidáció teljes, felragyogása felé s ugyanilyen iramban konszolidálódtak és konszolidálódnak az írói nyomorok is, ami ma már igazán a múlté. A helyzet, egy hevenyén lerögzített statisztikával körítve, mi már így fest. Pesten van tíz olyan lap, amely naponta közli a maga tárcáját, novelláját, krokiját s van ugyancsak tíz ilyen hetilap is. Ez a terrénum (egy írót vett egy novellával számítva) hetenként 60-80 írót foglalkoztat, nem számítva kiadókat, színházakat stb. Egy novella közlésének díja pedig, ma Pesten, a mi pénzünkhöz viszonyítva: 600—100u lej. Kosztolányi például, egy verséért 100 ezer koronát kap. Szabó Dezső 300—400 ezer koronán alul nem ad novellát. És az asztalfiúkja számára senki sem ír, ez csak a mi szomorú divatunk. Mi, ha a saját külön, szégyenletes magánkiadásukban akarunk kiadni egy-egy kötetet, Így kalkulálunk: Nyomda: 40 ezer lej, egy példány kerül 80 lejbe,, eladási ár lenne 100 lej, elkelne, gyűjtéssel, házalással, ismerősök mozgósításával hároraszáz példány, ebből le 25 százalék rabbal, maradna deficit 15—20 ezer lej s szépen visszatesszük a fiókba a kéziratot és lenyelünk egy csomó könnyet. Pest, egyedül több könyvet felvesz, mint az utódállamok összesen. Zsolt Béla alig ment fel Pestre, egyike a legjobban beérkezett költőknek; verseskötete már két kiadást ért, egy millió koronás cikkírója a Világnak, pompás, tiszta gallérban jár s Váradon Tavaszt szerkesztett Tabéry Gézával, ették erdélyi kenyerüket s várták Erdély két millió magyarja lelkéből a kipattanó jövendőt. Nem tudom, Tabéry várja-e még, hisz-e benne, mert ő itt maradt. Mint én. Hites döglödésben. Nagy Dániel. A román kormány kikéri Hirsch Jenőt a magyar kormánytól. Hirsch Jenő, kolozsvári kereskedelmi ügynök (köznyelven : „vörös Hirsch”) az utóbbi időben több visszaélést követett el. Legutolsó bravúrja a Szilágyi Eleonóra-féle likőrszállitmány exportálása volt, amelynél tudvalevőleg egy egész sereg embert károsított meg. Hirsch Jenő a visszaélések kiderülése után eltűnt Kolozsvárról és Budapestre tette át tartózkodási helyét, ahol a közelmúltban egy 1919-ben kiadott körözőlevél alapján letartóztatták. Hirschnek nagyobb elszámolni valói Romániában vannak , ezért a román kormány diplomáciai után Hirsch kiadatását kérte a magyar kormánytól. Hirsch csak Kolozsváron hárommillió lejt csalt ki azoktól, akikkel üzleti összeköttetésben állott. T.TX.Vvr^^ «S.............. ■ - RapIJelentés az Iskolák frontjáról Hatvanperces tanítási órák.^^ Iskulabecsukás, — MegintéH — Az Ellenzik tudósítójától Megírták már a lapok, oktatásügyi minisztérium az aijHÉM Mákban elrendelte az eg^9HH| ees órák helyett, fi. * -‘'á'.lflBHH (ca d:a?: v'CV0H[| megmaradt a régi rend, ami maagyarázata az, hogy ezekben — már a magyar nyelvi órák miatt is — nagyobb a heti óraszám úgy, hogy ha pontosan hatvanperces órákat tartanának, akkor a délelőtt és délután való tanítást kellene újból bevezetni, ami egy régi, hosszas megvitatás után elvetett rendszernek feltámadását jelentené. Olyan nagy területen fekvő városokban, mint pl. a miénk, már csupán azért is lehetetlen ez a megosztott tanítási idő, mert a távollakó tanulók így óriási utakat volnának kénytelenek megtenni, ami rengeteg időt venne igénybe, az amúgy is eeterhelt ifjúságtól Ezenkívül teretesen még rengeteg didaktikai és pedagógiai érvet lehet felhozni ellene. Tény azonban, hogy az egyházi főhatóságokhoz jelentés érkezett egyes iskolák igazgatóitól, hogy egyes tankerületi főigazgatóságok, a miniszter 118.340 sz. rendeletére hivatkozva, tőlük is követelik a 60 perces tanítási órák bevezetését Minthogy azonban a felekezeti iskoláknak a minisztériumtól jóváhagyott tantervük van az 50 perces tanórákkal, valószínűleg valamelyes tévedés van a főigazgatóságok követelése körül Minden ilyen reménykedést kizár azonban a nagyszebeni tankerületi főigazgatónak az az értesítése, hogy a közöl 1. miniszter 130.268 sz. rendeletével jóváhagyta a mihályfalvai (Nagyküküllő m.) református iskola becsukatását Egy méccsel tehát ismét kevesebb terjeszti az embereknek a világosságot A brassói tankerületi főigazgató 4310. sz. a. viszont arról értesíti a ref. igazgatótanácsot, hogy a szotyori (Háromszék) református tanítótól nem veszi be az esküt, mert ott községi iskola volt, melyet átvett az állam s most mint ilyen működik. Ez intézkedés — magától értődőleg — azt jelenti, hogy ott nem lehet ref. iskola. Nyilvánvalóan azért, mert a túlságos nagy fény —a két iskola — megártana szegény szotyoriaknak. A kolozsvári főigazgatóság dec.24-én kelt 10.830 sz. alatt végül két református iskola miniszteri megintéséről tudósítja az egyházi főhatóságot. Az egyik a septéri (Septoria) akola, melynek az okt. 26-iki tanfelügyelői vizsgálat megállapítása szerint nincs megfelelő helyisége s a tisztaság és fűtés sok kívánnivalót hagy fenn; nincs az iskolában tanból lakás, a nyilvántartásokat csak magyarul vezetik s a tanító nem lakik a faluban. (Arról, hogy a kötelességét ne teljesítené, nincs szó.) A másik valószínűleg a tanai (Tancsu, mely azonban egyaránt jelentheti a kolozsmegyei lancs és a besztercenasződi Tacs községet), melyet okt. 31-én vizsgált meg a tanfelügyelő S 9 többek közt megállapította, hogy nem megfelelő az iskola felirata s nemcsak az előjegyzéseket, hanem azokban a község nevét is magyarul írják. A háború folytatódik. "fiz örök is ] aságot’ a szép arc, szép haj, szép fog biztosítja. Mindezeket elérheti, ha X Dr. Cseresznyés-féle Harmat eremet, Harmat hajszeszt és Sálinál szájvizet hasja. Kapható a főraktárban. Dr. Cseresznyés gyógyszertárában. Vágóhíd tér és a Lukács gyógyszertárban. Unió u. 2, Kolozsvár. . ....................... ■■■.................