Ellenzék, 1927. május (48. évfolyam, 96-119. szám)

1927-05-02 / 96. szám

2. oldal. Pesti képek arról, hogy még most is koronában számítják a pengőt, kevés ember jár az utcán, félemletesen nagy a rend és hogy mit tudnak a pestiek az erdélyi életről Budapest. (Az Ellenzék tudósítójától.) Egyik nagynevű költőnk néhány héttel ezelőtt Pesten tartózkodott és az újság­írók „természetesen" megkérdezték tőle, hogy mivel foglalkozik főleg a magyar fővárosban. — Számolok, — ez volt a válasz. A pestiek persze azonnal furcsa dol­gokra gondoltak és sietve tették fel a második kérdést: — Mivel? — Csak számokkal — hűtötte le a kíváncsiságot — ez a fő foglalkozásom. Valósággal devizát lettem. Pengőben fizetek, koronákban számolok, lejben gondolkozom. Képzelhetik, mennyi dol­got ad ez... Valóban, az erdélyi látogató legtöbb gondját ez a művelet adja. Mert nem olyan egyszerű a dolog. Könnyű azt mondani: a lej árfolyama 34*50. Az átszámítás is egyszerű. A visszaszá­­mítás is. Az ember esetleg táblázatot készít belőle. Az első bevásárlásnál azonban már meglepetés éri. A keres­kedő így válaszol: Ez huszonhatezer korona. — Miért nem pengő ? — Így szoktuk meg. — És anyinyi az pengőben ? — Ja kérem, az nagyon egyszerű. Kulcs van rá. 5000 korona az 40 fil­lér. 100 ezer korona az 8 pengő. Hát így. Kiszámitja az ember, hogy egy pengő hány korona, hogy egy korona hány ezrelék pengő és igy kombi­nálja. — És mennyi ez lejben ? — Hát kérem ez is nagyon egy­szerű. Huszonhatezer korona az 2 pengő 8 fillér, egy pengő az 29*28 lej. Tessék! Fejből ki lehet számítani az eredményt. Az eredmény, azt hiszem, egyforma minden Pesten tartózkodó erdélyi em­bernél. Inkább átszámítás és latolga­tás nélkül elszántan kifizeti a pengő­ket, de nem fizeti meg duplán az árut azzal, hogy percekig töpreng, szoroz, ősz­, kivon és összead, hogy a végén rájöjjön arra: nem is volt érdemes. Mi olcsó, mi drága ? Pedig bizonyos árucikkeknél érde­kes ám párhuzamot vonni. A kenyér 6500 korona, 52 fillér, 15 lej. Drá­gább mint nálunk. A hús lényegesen drágább, kilója átlag 90 lej. Ezzel szemben a zsír csak 65 és fél lej. Furcsa. Erdélyben a zsír drágább. Ámde azt mondják, hogy Pesten min­dig így volt ez. A hűi békében is drágább volt a zsírnál. Az Alföldön könnyű a disznót hizlalni, van elég kukorica, de nehéz tartani a marhát, mert nincs legelő és rét. Ez a nyitja az árkülönbözetnek. Nagyon drága a só és fa. Egy kiló só 12 lej, a fa mázsája 150 lej. A po­rosz szén 8 pengő. Fáznak is eleget a szegény pestiek. Jó azonban a fér­jeknek. A leves soha­sincs elsózva... Sok erdélyi embert érdekel, vájjon milyenek Magyarországon a fizetési és megélhetési viszonyok. Röviden: nem rózsásak. A tisztviselői fizetés átlaga 3 és félmillió korona. Csak a bírák kapnak aránylag nagy­­fizetést. Szabadpályákon a kereseti lehetőség minimális. Találkoztam egy mérnök ismerősömmel. Vegyészdiplomája van. Három év óta egyetlen fillért nem tud keresni. A felesége hivatalnoknő, ő tartja el az urát. A mérnök jár a piacra, főzi az ebédet, vikszolja a parkettet konfliktus, amellyel az erdélyi hölgyek a határállomásokon találkoznak. Az utóbbi időkben kiváltképen rendkívül szigorú a vámvizsgálat. A női ruhákat kiveszik a kofferekből és a világosság felé fordítva vizsgálják, vájjon hasz­nálták-e már. A motozás sem ritka. A levetkőztetés sem. És érdekes: a vám­hivatalnokok nem mindenkinek a pod­­gyászába néznek bele. Csak úgy „stichweisen. Találomra, kapásból. De olyan sasszem­ük van, hogy holtbiz­tosra eltalálják azt a bőröndöt, amely­ben selyemruha vagy sál, vagy valami egyéb van. Egy kolozsvári bankigaz­gató néhány tenniszlabdát akart „vám­mentesen" áthozni. Mint az ülü, úgy csaptak rá a vámosok ... Olvasóinknak nem kell felfedezni Budapesten Többé-kevésbbé mindenki ismeri. Azok részére azonban, akik csak a háború alatt, vagy közvetlen utána látták Pestet, megírjuk, hogy most alig ismernének rá. Az utcákon megszűnt régen a lődörgés. Az em­berek sietve néznek munkájuk után. A rend igazán példás. Nyolc év táv­latából úgy tűnik fel a pesti utca, mintha tizenhárom évet pihent volna nagy hó, vagy lávaréteg alatt. Nem a 918-as, hanem a 914-es, háború előtti Pestre bukkan az ember. Rend mindenütt Még bosszankodik is. A járda, az itlesi patyolat­ tiszta. A cigarettavéget a járatlan idegen észrevétlenül a zse­bébe csúsztatja. Nem meri elhajítani. Bosszúság a k. rendőrség is. A közlekedési csőszök. Amit a jó békevilágban a pöttömnyi villam­os­­fiú piros zászlajával játszva elinté­zett, most furcsa villanyapparátust igényel és temérdek megszorító intéz­kedést. Az utcakeresztezést nem sza­bad keresztezni. Vagyis, ha valaki a Nemzeti Szinh­áztól át akar menni a körút ama oldalára, ahol a Newyork van, kénytelen a jelzőlámpa zöld fé­nyére várni s ekkor futólépésben át­megy az Emke elé. Itt megvárja, amíg körúti irányban lebonyolódik a forga­lom és a lámpa zöldet mutat a Rá­­kóczi-út felé. Ez percekig tart. Attól függ, mennyi a villamos, az autó, a kocsi, milyen kedve van a rendőrnek s hogy nem akad-e össze valakivel. Szóváltás, vita, kérlelés, igazoltatás, lebüntetés, a büntetéspénz behajtása, újabb vita, újabb kérlelés ... Közben megszoktak feledkezni a lámpáról, amely minden oldalra sárga, vagyis tilos fényt mutat, a járdákon százá­val gyűlnek össze a járókelők és tü­relmesen várják a remény mentő szí­nét. Egyetlen zúgolódó szót nem le­het hallani. Hallatlanul respektálják a törvényt és a rendőrt. A villamosokon már régen nincsen lógás és csak a reggeli órákban to­longanak az utasok. A kalauzok meg­lepően, hátborzongatóan udvariasak. Nem is pincérek, lakájok, hanem va­lósággal kenetteljes bíborosok. Az udvarias villamoskalauz — Kedves jó uraim, szabad lesz jeggyel szolgálnom ?... Ne méltóztas­­sanak kérem tolongani, megtelt kérem szépen a kocsi... Nagyságos asszonyom kegyeskedjék lefáradni, nincs több hely. Ellenkező esetben kénytelen lennék rendőrt hívni — mondják diplomatikus formában. — Ennek az udvariasságnak részint a villamos társaság szigorú ren­delkezése adja meg az okát , részint az a körülmény hogy a kalauzok leg­­többnyire úri gyerekek, akik a gazda­sági helyzet miatt kénytelenek voltak ezt a munkát is vállalni. Annál moro­­zusabbak az ellenőrök. A régi gárda. Most már csak egyféle villamos köz­lekedik. Nincs barna és sárga, hanem csak sárga-városi. Az ellenőrök szánta pedig hihetetlenül megszaporodott.­­ Szinte mindet­ megállónál fölszáll egy , vagy kettő, szúrós szeműek, mint a drótszőrü foxi, fontoskodóak s az ember egyebet se tesz, mint be- és kicsusztatja a jegyét a zsebéből. Már arra is gondoltak a pestiek, hogy zsebkoptatás miatt beperlik a villamos­­társaságot. Előkelőek és fényesek az autóbuszok, de csak a Krisztina­ tér és a Liget kö­zött közlekednek. Hatalmas kocsik, lengő járásúak, két ülésekkel, parfümös környezettel Sokszor gondoltam a ko­lozsvári taxikra, a döccenésekre és a pici piros emberi nyelvekre, amelyeket minduntalan a leharapás veszélye fe­nyeget. Pesten a svábok mintha a nemzet­közi kisebbségi szerződéseket egyene­sen az ő részükre készítették volna, tüntetőleg németül beszélnek. Soha­sem lehetett Budán annyi német szót hallani, mint most. A hangoskodásban az asszimiláns svábok sem maradnak hátra. Eléggé haragszik ezért rájuk Szabó Dezső ... Botos János. A selyem olcsó . .. Három és félmillióból nagyon sze­rényen meg lehet élni. Az élelmi­szer drága, de viszont a ruházkodási cikkek a mieinkhez viszonyítva na­gyon olcsók. 100 pengővel jó ruhát lehet vásárolni, a cipó átlagára pedig 26 pengő. Hogy a selyem olcsó, arról elég bizonyságot tesz az a sok vám­ ELLENZÉK 48. év, 96. asiit. Nyolcszázhatvanhat tiltott műtétet végzett egy besszarábiai orvos Ma tárgyalják bűnperét Bukarest. (Az Ellenzék tudósítójától) A lapusnai törvényszék ma kezdte meg Stefan Bolinszki orvos bűn­perének a tárgyalását, akit a tiltott műtétek egész halmazának elkövetésével vádolnak. A kisenevi állami kórház igazgatója lett fgyelmes tavaly szeptemberben arra, hogy kórházában rendkívül sok olyan nő kért orvosi kezelést, akiknek betegsége tiltott műtét következménye volt. A kórházi főorvos feljelentésére a sziguranca megindította a nyomo­zást s megállapította, hogy Bolinszki lapusnai orvos üzlet­szerűleg foglalkozott a tiltott műtétekkel. Meglepetésszerűleg házkutatást tartot­tak a lakásán, ahol egy névjegyzéket találtak, amelyben 866 név volt felso­rolva, pontos személyi adatokkal és mindenkinél a betegségként abortus volt bejegyezve. Az orvosi rendelőben temérdek spiritusba helyezett embriót találtak, a pincében pedig a földbe elásva apró csontocskákat, amelyekről az orvos azt vallotta, hogy kis ku­tyáktól származnak, amelyeket oda temetett el A lapusnai törvényszék megállapí­totta, hogy a csontok gyermeki holt­test maradványai és azt is, hogy Bor­sinszkinak orvosi rendelője kizárólag tiltott műtétekre szolgáló műszerekkel volt volt berendezve. Páciensei majd­nem százszázalékos arányban nők vol­tak. Az orvossal együtt letartóztatásba kerül Grünberg Pesea lapusnai asz­­szony és a kórház egyik ápolónője, akik nemcsak a műtétnél segédkeztek, hanem a­­páciensek felhajtásában is nagy tevékenységet fejtettek ki. Orvosi körökben nagy érdeklődéssel várják a per kimenetelét, mert Bo­­linszkij besszarábiai kollégiái komoly tudósnak ismerték, aki több szakcikket írt szülészeti dolgokról neves folyó­iratokba. Az orvos már letartóztatása­kor arra hivatkozott, hogy a szülészeti dolgokkal csakis szakszerűen foglal­kozott, tagadta, hogy tiltott műtéteket hajtott volna végre. A tárgyalás hosz­­szabb ideig fog tartani, mert egész sereg szakértőt fognak a perben ki­hallgatni. Május elseje gyű­jtőnap a hadi­­rokkantak részére, Bukarestből je­lentik: Az egészségügyi minisztérium megengedte, hogy a hadirokkantak, özvegyek­ és árvák egyletének összes fiókjai gyűjtést rendezhessenek minden év május elsején az I. O. V. központja, iled­ve a háború élő áldozatainak ja­vára. Ez az engedély már erre az évre is szól, úgy hogy holnap mindenütt az országban megrendezik a nyilvános gyűjtést. Hogyan Mit Bodolog méltósá­­gos asszony a nemzetei csekkcsalák­ karmai közé? Érdekes adatok a szélhámosok­­ előéletéből Budapest. (Az Ellenzék tudósítójától)! Megírta az Ellenzék, hogy a budapesti fő­­kapitányság bűnügyi osztálya egy nem­zetközi csekkcsaló maffiáról rántotta le a leplet. A bűnszövetkezet középpontjában Franco Auguszto római kereskedő áll, aki olasz államtitkárnak adta id magát, beba­rangolta az egész világot. Ő és társai fő­képpen csekkcsalással foglalkoztak, de más, kisebb szélhámosságtól sem riadtak vissza. Budapesti megbízottjuk Bodolay Józsefné szül. Ádám Margit volt, egy 21 éves, válófélben lévő asszony. A szép szőke asszony egy magasrangú katona­tisztnek volt a felesége, méltóságos titulus járt ki neki és a legelőkelőbb pesti társaságokba volt bejáratos. Még a férje küldte Nizzába, ahol Franco Augusto egyik társával Marchesanival csakhamar meleg barátságot kötött és a nemzetközi szél­hámos ismeretsége révén belekerült a csekkhamisító bandába. A nagy stílű szél­hámos a jó megjelenésű és nagyszerű ösz­­szeköttetésekkel rendelkező méltóságos asszonyban kitűnő eszközt látott és a csekkcsalásoknál pompásan felhasználta Bodolaynét. A rendőrség fogdájában Bodolayné egy cseppet sem keltette a bűnbánó benyo­mását, egykedvű arccal fogadta a letar­tóztatást. A kihallgatás során, midőn a bíró azt kérdezte, hogy nem gondol-e arra, miért kötnek vele az olaszok ilyen szoros barátságot és nem számított-e a következményekre, azt válaszolta: — Azt hittem, hogy én vagyok a legokosabb a társaságban és majd én fogom őket becsapni. Sőt annyira ment a jó megjelenésű szélhá­mos támogatásában, hogy Budapesten Kulin névre hamis útlevelet szerzett ba­rátjának. Elment vele a Magyar-Olasz bankba, ahol együtt egy hamis csekket beváltottak. A bankba, mint jó ismerősét igazolta Kuhn, alias Marchesanit. A tegnapi nap folyamán a római rend­őrségtől egy távirat érkezett, amely az ugyancsak letartóztatott Alberto Paolilo előéletéről nyújt felvilágosítást. Jó család­ból való fiatalember. Rómában végezte iskoláit, még az egyetem jogi fakultását is hallgatta. 23 éves volt, midőn, mint joghallgató Róma egy perifériális utcáján éjszakai verekedés alkalmával egy külföl­dit leütött, akinek el akarta rabolni a pénzét. Ezért börtönbe került és a csa­ládja kitagadta. A börtönben ismerkedett meg Ravellivel és minden valószínűség szerint kiszabadulásuk esetére ott beszél­ték meg elkövetendő szélhámosságaikat. Ravelli is egy előkelő banknak volt a fő­­tisztviselője, de utóbb élelmiszer hamisí­tás miatt börtönbe jutott. Itt megismerke­dett egy római litográfussal, aki a hamis csekkgyártás titkaiba bevezette. Azóta számtalan nagyszabású csekkcsalást kö­vettek el és legutóbb Budapesten rajta vesztettek. A feljelentést a „Nizzai Bank"* tette meg, ahol Augusto százdolláros ha­mis csekkeket váltott be. A bűnszövetke­zet öt tagját a rendőrség már ártalmat­lanná tette. Közülük három olasz állam­polgár. A maffia szálai messzire nyúlnak, tehát a budapesti főkapitányság a világ összes nagy rendőrségeit értesítette a le­leplezésről és most rendkívül érdekes adatok jutnak be a budapesti főkapitány­ság bűnügyi osztályába. Harmincegy katedra Most jelent meg a hivatalos lapban az új egyetemi tanszékek alakításáról és a tanárok kinevezésének módjáról szóló tör­vény, amelyet nemrégiben szavazott meg a parlament. Harminceggyel szaporodik a törvény szerint azoknak a helyeknek a száma, ahonnan a tudományt fogják arra rendelt emberek terjeszteni. Ez természe­tesen csak örvendetes lehet mindenki számára. Amikor azonban végigolvassuk a harmincegy új tanszék tudományköret s konstatáljuk, hogy a legtöbb élő és holt tudomány új katedrát kapott, — így töb­bek között a héber nyelv is Kisenevben, — nem titkolhatjuk el meglepetésünket,, hogy a magyar nyelv és irodalom egyetemi ok­tatására ezúttal sem gondolt a törvény­hozás. A régi Magyarország összes egye­temein rendes tanszéke volt a román nyelvnek és irodalomnak. Románia pedig eddig csak egyetlen­egy helyet adott a magyar nyelv és Irodalom búvárai szá­mára az egyetemi oktatás csarnokában. Aligha szól ez a jelenség amellett, hogy nyelvünk és tudománya ezidőszerint kür könsegeé­la hiányt­asoan részesülőé.

Next