Ellenzék, 1928. július (49. évfolyam, 147-173. szám)

1928-07-01 / 147. szám

2. oldal. párthoz, hogy amennyiben nem vál­toztat magatartásán, a kormány rövid időn belül lemond s az ezzel járó fe­lelősséget a pártra hárítja. A radiká­lisok azonban ahelyett, hogy beadták volna a derekukat, a maguk részéről is ultimátummal válaszoltak, mely en­gedményeket kíván az állami hiva­talnokok szervezkedési szabadságá­nak kérdésében. Poincaré a kormány nevében ezt az ultimátumot a legha­tározottabban visszautasította. Politi­kai körökben most nagy érdeklődés­­.Sőt várják a további fejleményeket. Wolff ezredes g épeszit Bécsből jelentik. Mint ismeretes, a császárhű osztrák néppárt egyik vezérét, Wolff ezredest a Kun Béla-decc idején letartóztatták. Az ügyészség most átadta Wolff ezredes védőjének a vádiratot. A vádirat a következő pontokat tartal­mazza : 1. Wolff ezredes hazaárulást kö­vetett el, amikor levelet intézett a ma­gyar követséghez, azt kérve, hogy Ma­gyarország szakítsa meg az összekötte­tést Ausztriával és sereg élén vonuljon be Bécsbe, ha az osztrák hatóságok nem adnák ki Kun Bélát. 2. Közrendháborí­­tást követett el, amikor az osztrák állam alkotmánya ellen nyilatkozott. 3. Meg­sértette a negyedik gyalogezredet. Teg­nap, a vádirat átadását megelőző napon, meg­vizsgált­a az ezredes elmeállapotát és a hatósági orvosok megállapították, hogy az ezredes exaltált, de teljesen ép­elméjű. A hóhérlegény keserűsége Csornáról jelentik: a csornai pályaud­varon nagymennyiségű luminolllal megmér­gezte magát egy kopott ruhájú, középkorú férfi. Az eszméletlen embert beszállították a kórházba, ahol megállapították, hogy az öngyilkos Láng Sándor, Gold hóhérmester első segédje. Láng Sándor, amikor vissza­nyerte az eszméletét elmondotta, hogy azért mérgezte meg magát, mert a kevés halálos ítélet miatt alig volt valami jöve­delme és nem tudott megélni, mert a fő­foglalkozása miatt sehol sem tudott mel­lékkeresethez jutni. filaaktro nyaralóit és Oűölők Pensiók, internátusok leány- és fiuotthonok. Bari ellátási dij tanulóknak 150 P, fel­­nőtteknek 160 P,raely betenkinti vál­toztatással négy nyaralóhelyre érvényes. — Ezer szentély referenciája. — Kérjen prospektust (válás­zbélyeg) Pestalozzi internatus Iroda (Fédération internationale des Pensionnats Européens) Budapest V., Alkotm­ány-n. 4. sz. L Telefon: Teréz 242-36. ▼▼­­ ▼ Nyaraló és üdülőtelepek: Magyarországon: Budapest, Siófok, Ba­­latonöszöd. Svájcban: Genf,* Lausanne,* Neuchatel,* Luzern, Montreux, Zürich,* Lugano,* St. Moritz. Franciaországban: Paris,* Deauville, Trouville, Biarritz, Aix les Bains, Grenoble, Evian (genfi tó); a francia Riviérán: St. Raphael, Cannes, Nizza,* Juan les Pins, Monte Carlo, Menton. — Olaszországban: San Remo*, Nervi, Velence, Bordighera, Abbázia. Ricci­one, Róma,* Nápoly, Pa­lermo. Ausztriában: Wien,* Zell am See. Linz,* Innsbruck,* Salzburg,* Ischl. Belgiumban: Ostende. Angliában: Lon­don,* Cambridge,* Brighton, Folkesto­­ne. Afrikában: Algir,* Tunis.* A *-sal jelölt helyek internátusok, fiú- és leányotthonok, pensionatusok , felnőttek ré­szére is, nyitva egész éven át. A többi helyek július, augusztus és szeptember hónapban vannak nyitva. Társas utazási kedvezmények (25-50°/h), külön direckt Pullman-kocsik. Interná­lni! díjak Budapesten havi 90 P, kül­sőiben 110 P. Az CHenzth olvasd!­0 százalék kedvezményben részeseinek ! ellenzék 49. év, 147. szám.4 Románia nem akarja elismerni a Magyar Népliga-Egyesületet? a kérdés szóba kerül a Ripliga-Egyesöletett hágai kongresszusán. — Míg Jugo­­szlávia m támasztott akadályokat a kisebb­ségek Kpliga-igyesületei elln.—Mit mond Balogh Arthur professzor, a Romániai Magyar Népliga-Együl­t elnöke ? Kolozsvár. (Az Ellenzék tudósítójá­tól.) A világ minden részében meg­alakult Népliga-Egyesületek most, jú­lius 2-ikától kezdődőleg tartják Há­gában ez évi kongresszusukat. Ezek­nek a kongresszusoknak nagy jelen­tősége van a hasonló nemzetközi egyesületek munkája sorában, mert foglalkozik mindazoknak a problé­máknak megoldásával, amelyek a vi­lágbéke fentartását és a népek közti egyetértés és összemunkálkodás biz­tosítását célozzák. A Népliga­ Egyesü­letek mostani kongresszusának napi­rendjén is sok fontos kérdés szere­pel. Ilyen, hogy csak néhányat em­lítsünk, az államok szuverenitása és a Nemzetek Szövetsége, a kisebbségi panaszok ügyében követendő eljárás a Nemzetek Szövetségében, egy ál­landó népszövetségi kisebbségi bizott­ság rendszeresítése, a kisebbséghez való tartozás kérdése. Romániát köz­vetlenül érdeklő kérdések a zsidó­kérdés­ a dobrudzsai és besszarábiai bulgár kisebbségek és a bulgáriai ro­mán kisebbségek kérdése A Romániai Magyar Népliga­ Egye­­sület képviseletében ma utazott el a hágai kongresszusra Balogh Arthur volt egyetemi tanár, mint a romániai magyar egyesület elnöke a kongresz­­szusra. A Romániai Magyar Népliga- Egyesület, noha már több mint egy éve megalakult, még mindig nem nyerte el a kormány részéről az el­ismerést. A Népliga-Egyesületek Unió­jában azonban ez nem akadály arra, hogy a megalakult egyesületek az Unió munkájában részt vegyenek. Minthogy olyan hírek voltak, hogy a kormány nem akarja a magyar egye­sületet elismerni, ami úgy a kongresz­­szuson, mint az európai közvélemény­ben bizonyára nem találkozna he­lyesléssel, kérdést intéztünk Balogh professzorhoz, hogyan is áll voltaké­­pen a Romániai Magyar Népliga- Egyesület ügye? — A különböző kisebbségi Népliga- Egyesületeket — mondotta kérdé­sünkre Balogh professzor — még minden államban elismerték és ki­kizártnak tartom, hogy épen a mi államunk, Románia, amely folyton hangoztatja a kisebbségekkel szem­beni megértő és engesztelékeny­ ál­láspontját, akarna kivételt képezni ez alól. Nem is szólva arról, hogy pél­dául Csehszlovákiában öt ilyen egye­sület van, vagyis a cseh egyesületen kívül még négy kisebbségi egyesület (még a zsidóknak is külön egyesüle­tük van), még Jugoszláviában is a többség egyesülete mellett a néme­tek külön egyesületet alakítottak és most van megalakulóban a magyar egyesület is. Ily körülmények közt nem hiszem, mondom, hogy csak épen Románia akarna az az állam lenni, amely az egész világ előtt azt doku­mentálja, hogy ami mindenütt lehet­séges, itt nem lehetséges. — Hát akkor mi az akadálya az elis­merésnek Romániában? — kérdeztük a professzort — Hogy mi az akadálya az elis­merésnek, azt ne én tőlem tessék kérdezni. Arra mások felelhetnének. Én legfeljebb az ügy eddigi fejlemé­nyeire nézve adhatok felvilágosítást. Amikor a Világ minden kisebbsége megalkotta a maga Népliga-Egyesüle­­tét, a romániai közel kétmilliós ma­gyarság is elérkezettnek látta az időt, hogy a maga egyesületét megalakítsa. Ez megtörtént a múlt év május 14-én Székelyudvarhelyen megtartott ala­kuló gyűlésen. Kolozsvárt tudniillik az itt fennálló ostromállapotú rend­szabályok miatt nem lehetett az ala­kuló gyűlést megtartani. Három íz­ben próbáltam, de sohasem kaptuk meg a kért időre az engedélyt. A megalakulás után azonnal meg­tettük a kellő lépéseket, hogy ide bent a jogi személyiséget — ez tud­niillik a román jog szerint az egye­sületek legális megalakulásának módja — elnyerjük. Sajnos, eddig eredmény nélkül. A törvény szerint a jogi személyiséget a törvényszék adja meg, az illető miniszter vagy miniszterek véleménye alapján, amely a bíróságra nézve kötelező. Vagyis ha a miniszternek nem tetszik egy egyesületet engedélyezni — mert hi­szen ez formális engedélyezés és ki­játszása az alkotmány 29-ik cikké­ben biztosított szabad egyesülési jog­nak — akkor az egyesület nincsen elismerve. — Duca miniszter úr, aki csak pár nap előtt jelentette ki, hogy Romá­nia kötelességének tartja a szerző­dések rendelkezéseinek betartását — a kisebbségi szerződés a kisebbségek egyesületi jogát határozottan elismer — több ízben megígérte a magyar kisebbségi parlamenti képviselőknek, akik ebben az ügyben közbenjártak, hogy nem gördít akadályt a magyar egyesület elismerése elé. Ennek elle­nére ő volt az, aki ez év január ha­vában egy évi hallgatás után egy­szerre sürgősnek találta táviratilag leadni véleményét a kolozsvári tör­vényszéknek, amely szerint­­ a ma­gyar egyesület nem ismerendő el. — Szóba kerül-e az ügy a mostani há­gai kongresszuson ? — volt a további kér­désünk Balogh professzorhoz. — A Népliga-Egyesületek Uniója kisebbségi bizottságának a múlt év február 23-án Brüsszelben tartott ülésén azt a határozatot hozták, amely szerint a bizottság tudomásul veszi a román és jugoszláv kikül­döttek kijelentését, hogy a magyar kisebbségi népszövetségi egyesület alakítása elé Romániában, illetve Ju­goszláviában semmiféle akadályt nem fognak gördíteni. A bizottság egy­ben azt az óhaját fejezte ki, hogy az ügy fejleményeiről további értesü­léseket nyerjen. Ilyenformán egyálta­lában nincsen kizárva, hogy ez a kérdés a mostani kongresszuson is szóba fog kerülni, sőt ez nagyon va­lószínű. Én csak azt ismételhetem, nem­­hiszem, hogy éppen Románia vindikálná magának azt, amit még sehol meg nem tettek, hogy tudni­illik egy kisebbségi Népliga-Egyesü­letet ne akarna elismerni. Közigazgatási csodabogarak a kolozsvári ítélőtábla előtt Az államnak sincs mindig igaza . . . Kolozsvár. (Az Ellenzék tudósító­jától.) A kolozsvári Ítélőtábla úgy­nevezett közigazgatási szekciója az állami adminisztráció életében elő­forduló gikszerek jóvátételére léte­sült. Majd minden nap színe elé ke­rülnek olyan esetek, amelyeket mél­tán lehet gombostűfejre szúrva, a közigazgatási csodabogarak gyűjte­ményébe elhelyezni. Tegnap ülést tartott a közigazgatási bíróság és ismét előfordult két olyan jellemző eset, amelyeket ki kell emelni a többi ügyek szürkeségéből és gyűj­teménybe kell helyezni. Az egyik egy kapitalista intézménynek, a Banca Centralanak, a másik pedig egy szegény rokkantnak az esete. Mindketten az államot perelték és a bíróság nekik adott igazat. Egy rókából nem lehet két bőrt lenyúzni... Két évvel ezelőtt a kolozsvári Banca Centrala a kolozsvári pénzügyigaz­gató- Ságtól értesítést kapott arról, hogy az idevaló pénzügyigazgatóság könyveinek átvizsgálása alkalmával a Banca Centrala illetékszámláját ötvenezer lejjel találták megterhelve. Valami illetékhátralék volt ez, amiről a pénzintézet mit sem tudott. Azt gondolták, hogy csak tévedésről van szó, mert hiszen a bank pontos könyv­vezetésében ez a tétel sehol sem szere­pelt és ezért nem törődtek sokat a pénz­ügyigazgatóság hivatalos megkeresésével, amely végrehajtással fenyegette meg arra az esetre, ha az ötvenez lejt zárós határ­időn belül nem fizetik be. A bank el­felejtette a dolgot, nem úgy a pénzügy­igazgatóság, amely fenyegetését be is váltotta és végrehajtókat küldött a pénzintézet nyakára. A bank kényszerhelyzetben lévén, nem tehetett mást, minthogy a vitás ötven­ezer lejt a pénzügyigazgatóság pénztá­rába befizette , egyúttal törvénytelen illeték kirovása ellen felebbezést adott be. Eddig a bank nem törődött az üggyel, most azonban az ötvenezer lej lefize­tése után már a pénzügyigazgatóságnak nem volt sürgős az ügy . Így a feleb­bezést, amelynek a hivatalos eljárásban kontestáció a neve, nem intézte el. Nem intézte el annak ellenére, hogy a bank többször megsürgette, sőt a bírósági por­­tajelek útján hívta fel arra, hogy a ké­tes illetékkirovás ügyét bírálja el. A bank erre nem tehetett mást, minthogy a közigazgatási bíróságnál a pénzügyigaz­gatóságot beperelte. A bíráság helyet is adott a pénzintézet keresetének és súlyos anyagi szankciók terhe atatt kötelezte, hogy a bank ügyét harminc napon belül intézze el. A rokkantügy soviniszta ____szemüvegen keresztül "A másik ügyben dr. Todt András besztercenaszód megyei körjegyző volt a panaszos. Panaszos keresetében előadta, hogy a világháborúban mint tiszthelyettes vett részt és hogy a háború folyamán olyan súlyos sérü­lést szenvedett, hogy jobblábát am­putálni is kellett. Annak idején, mikor Románia területén az országos rok­­kantü­gyi hivatal felhívására a rokkan­tak jelentkeztek, ő is jelentkezett és a rokkantügyi hivatal kiállította ré­szére az igazolványt s ezzel egyide­jűleg megkezdte a minimális rokkant­segély folyósítását. Egyszer aztán az történt meg, hogy a jogi képzettséggel hird em­­­beri községi jegyzőnek választottál meg és megválasztását a bel­ügyme­­­niszter is jóváhagyta. A vármegye illetve a község becsületesen folyó­sította a fizetésát, de a rokkantai illetményeit folyósító Casa General Penzio­elor, amikor tudomást szer­zett arról, hogy dr Todt közjegyző fizetést húz, a rokkantilletmény fize­tését beszüntette. Ez ellen élt pa­nasszal a községi jegyző a közigaz­gatási bíróság előtt, ahol a Cas­­leneralat képviselő állami ügyvéd azt hozta fel védekezéséül, hogy Todt az osztrák-magyar hadseregben lett rokkanttá és reá nézve nem vo­natkoznak azok a rendelkezések melyek a román hadseregben szol­ggáló katonák és tisztek rokkantság­lletményét szabályozzák. A közigaz­gatási bíróság nagyon helyesen arra az álláspontra helyezkedett, hogy a rokkantak nemzetiségre való tekintet nélkül egyaránt igényt tarthatnak a rokkantsági illet­ményre és a panaszos annál is inkább, mert őt az országos rokkantügyi hivatal a rokkantak lajstromába már fel is vette. Erre való tekintettel arra köte­lezte a bíróság a Casa Generalat, hogy a megvont rokkantsági illet­ményt két évre visszamenőleg fi­zesse ki.

Next