Ellenzék, 1929. január (50. évfolyam, 1-24. szám)
1929-01-02 / 1. szám
WM Ötvenedik Ennek az évnek tavaszán ötven esztendeje lesz annak, hogy az Ellenzék első száma megjelent. Ez a nevezetes dátum talán megengedhetővé teszi, hogy e helyen, ahol máskor a politikai élet hullámveréseit figyeljük, kivételesen saját magunkról beszéljünk. Ötven év nem kis időszak még olyan lap életében sem, amely tőkeerős vállalatok vagy befolyásos politikai pártok fedezete mellett indult pályafutására. És valóságos kis korszakot alkot, még akkor is, ha az eltelt félszázad, minden nagyobb megrendülés nélkül, békés viszonyok sínpárjain futott végig. De az Ellenzéknél ilyen kedvező auspiciumokról szó sem lehetett Tisztán eszményi és megalkuvást nem ismerő, harcos cél lebegett Bartha Miklós előtt, amikor az Ellenzéket megalapította. A politikai intrikáktól és a politikai üzletek színterétől nagyon ismessze eső pontot választott Kolozsvárban, hogy a független és demokrata magyarság igéit annál szabadabban hirdesse. Az erkölcsi tűz azonban, amely nemes szándékait fűtötte, túllángolt minden provincializmuson s Bartha Miklós egy vidéki lap szerény keretein belül tudott az ország szavaként az ország szívéhez szólani. Végtelen messzeségbe esik tőlünk az az ötven év előtti nap, amikor Bartha Miklós tollat vett kezébe, hogy az Ellenzék beköszöntőjét megírja. Vajon átsuhant-e lelkén az eseményeknek, a tragikus fordulatoknak hosszú sora, amelyeknek sokszor életbe vágó válságai között meg kellett állnia a helyét annak a lapnak, amelynek első számát akkor útnak indította? Nagy, szinte beláthatatlan a távolság ama nap és a mai idők között, ha az idők változását és az események forgatagát nézzük. De valami egészen közvetlen közelről süt át ide hozzánk abból a lendületből, amellyel Bartha Miklós lapját megindította s ez az ő eszméinek, tiszta és fenkölt programjának magasan lobogó lángja. Most, ebben az ünnepélyes pillanatban, amikor az elmúlt félszázad nagy kötelezettséggel járó, nemesen tiszta hagyományait átültetjük talán esztendő egy ránkváró, új félszázados időszakba, bátran jelenthetjük ki, hogy ha talán szándékaink kivitelében, tehetségünk próbatevéseiben erőnkből néha nem futotta eléggé, de a ránk hagyományozott fenkelt eszmekörhöz hívek igyekeztünk maradni mindvégig. Függetlenek vagyunk, mint ahogy független volt ez a lap, amikor Bartha Miklós megindította és az egész erdélyi magyarság egyetemes érdekeiért küzdünk, mint ahogy más viszonyok között, de lényegében ugyanezért a nagy létért bontott zászlót ennek a lapnak alapítója Ötven év van mögöttünk s mit gyűjtöttünk ez alatt a hosszú idő alatt? Hol van vagyonunk, hol vannak vállalataink, hol vannak érdekeltségeink ? Épen olyan szegények vagyunk, mint akkor voltunk, amikor ez a lap megindult. És azért mégis van vagyonunk, ami akkor még csak ígéret volt, ma azonban már valóságos tőkénk és legdrágább kincsünk s ez olvasóközönségünknek, az erdélyi magyarságnak kitartása mellettünk. Mégsem magunkról beszélünk tehát most sem, amikor az Ellenzék jubiláris évét bejelentjük, hanem arról az olvasóközönségről, amely ötven éves, önzetlen támogatásával lehetővé tette azt, hogy egy mindentől és mindenkitől független lap, pusztán a maga erkölcsi erejére támaszkodva fentarthassa magát. Ebből a szempontból nézve az Elemzők ötven éve jelentős erkölcsi és kulturális esemény. Ünnepe egy lapnak, de ünnepe elsősorban olvasóközönségének, amely öt évtizeden át kitartott egy ideális lélekben megfogamzott nemes és tiszta eszmény mellett. A lapnak és olvasóközönségének ez az összeforrása felment bennünket attól, hogy most ötvenedik évünkben programot adjunk. Hasábjainkról továbbra is az erdélyi magyarság minden rétegét összefog érdekek fognak olvasóközönségünkhöz szólni s mi legfeljebb abban sokszorozzuk meg igyekezetünket, hogy ezeket az érdekeket mentős hivekben , olyan kifogástalan és modern újságírás keretében szolgáljuk ki, amelyet az erdélyi magyarság műveltségének magas színvonala joggal megkívánhat magának. Az idei új esztendő régi zászlónk alatt talán új és boldogabb korszakhoz vezet bennünket. Ebben a réméségben indítjuk útnak ötvenedik esztendőnk első számát és várunk boldog újévet minden valónknak. Ára 5 lej ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy hónapra 100 lej. Negyedévre 270 te) Félévre 520 lej. Egész évre 1000 tel. тлрпигт: ВШТН/1 MIKLÓS Clщ-Kolozsvár, 1929 január 2. Szerda L. évfolyam 1.szám SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: Sir. Universitáris (volt Egyetem utca) 8. sz. Telefon sz.: 109. és 204. Venda belügyminiszter újból nyilatkozott a Magyar Pártról -------------- — ............-vrr Az államsegély ismét hiányzik a költségvetésből, de Popovics miniszter változatlanul ígéri a kisebbségi kérdés intézményes rendezését Gyárfás Elemér egyik cikkéből igyekezett kimutatni Vajda, hogy a magyarság gazdasági szervezettsége megerősödött az új impérium alatt. A kormány — úgymond — meg akarja oldani a kisebbségi kérdést, de nem viseltetik bizalommal a Magyar Párt iránt Bukarest. (Az Ellenzék tudósítójától.) A parlament tegnap délelőtti ülésén a Magyar Párt képviseletében Jósika János báró szólt hozzá a költségvetési javaslathoz — A költségvetést nem akarom részletes kritika tárgyává tenni — mondta Jósika báró, — mert hiszen a jelenlegi kormány a költségvetési év végén vette át az ország vezetését, siralmas közgazdasági állapotot talált és több mint négymilliárdos deficitet. Nem mulaszthatom el azonban, hogy mint kisebbségi képviselő kifejezést ne adjak a parlament színe előtt annak az óriási csalódásnak, melyet a költségvetés nekünk, magyaroknak okozott. Ez az első csalódás, mely népünket a kormány részéről érte, mégpedig egy olyan kormány részéről, melynek hata-lomra jutásakor az összmagyarság fellélegzett és egy jobb jövő bekövetkezését remélte. Ez a csalódás pedig az, hogy a kisebbségi iskolákra vonatkozó államsegélyt ebben a költségvetésben sem találjuk meg. „A hálaérzetükhöz appellálok“ — Már többször volt szerencsém kifejteni erről a helyről — folytata Jósika, — hogy az államsegély minket a párisi békeszerződés alapján feltétlenül megillet. De megillet az államsegély a gyulafehérvári határozatok alapján is, melyek a jelenlegi kormány egyik kardinális programpontját képezik. Elvárhattuk az államsegélynek a költségvetésbe való beállítását, már azért is, mert a miniszterelnök úr, midőn ebben a kérdésben tavaly felszólaltam, helytelenítette az akkori kormány álláspontját és elismerte követelésünk jogosságát. A csalódás annál keservesebb, mert olyan kormány részéről ért, melynek tagjai sokáig éltek kisebbségi sorsban s épen ezért léptennyomon hangoztatták, hogy ők értik a kisebbségi sérelmeket és ha módjukban lesz, ezeket orvosolni is fogják. Önök közül nagyon sokan jártak a mi felekezeti iskoláinkba. Sokan önök közül kedvenc tanítványai voltak a most nyomorban sínylődő felekezeti tanároknak. Épen ezért joggal appellálhatok jószmükhöz, hálaérzetükhöz, gondoljanak vissza gyermeki éveikre, ne felejtsék el jótevőiket és most, midőn módjukban van, ne hagyják nyomorogni azokat, kiknek részben köszönhetik, hogy erre a polcra jutottak. Jósika végül kifejti, hogy a költségvetés megszavazása bizalom jele, a magyarság a kormánytól cselekedeteket és nem ígéreteket vár, reményeiben, várakozásaiban csalatkozott s ezért a magyar képviselők a költségvetést nem szavazhatják meg. A többi pártok A liberálisok nevében Duca szólalt fel, illetve adta elő a párt nyilatkoz Lapunk mai száma 1. oldal