Ellenzék, 1930. augusztus (51. évfolyam, 170-194. szám)
1930-08-01 / 170. szám
2. odal. Mi történt Moreniben? II. Kudarccal végződött kísérletek után a legkritikusabb időpontban kezdték meg a kolozsváriak az oltást Életveszélyes küzdelem a gázokkal telített alagútban* — A 160-as szonda állapota az oltás megkezdése előtt Kolozsvár. (Az Ellenzék tudósítójától.) Zsigmond János ezután az előző oltási kísérleteket ismertette. Több jelentéktelen oltási kísérlettől eltekintve, — mondotta — a Romano-Americana néhány kísérlete érdemel említést. Az első jelentősebb kísérletük egy kisebb távolságról induló alagúton folyt le. Megfúrták a szondacső oldalát azzal a céllal, hogy az összes gázakat elvezessék egy távolabbi pontra. A fúrással azonban fennakadtak és csak aránylag jelentéktelen menynyiségű gázt tudtak elvezetni úgy, hogy a gázömlés hevességéből semmit sem veszített. Ez az alagút később felrobbant és maga alá temetett néhány munkást. A második alagúttal való próbálkozás még rövidebben végződött, mert ez az alagút felrobbant még elkészülte előtt. Két felszíni oltási kísérlet — Ezek után két felszíni oltási műveletet kíséreltek meg. Az első szerint a szonda csövébe nagysúlyú nyilakat akartak beejteni és ezzel eltömni a gáz útját. A másik kísérlet folyamán a szonda csövére egy leágazásokkal bíró toldatot szereltek, hogy a gázt elvezetve, a tüzet kioltsák és a tűszmmentes szondát utólag lezárják. Mindkét kísérlet eredménytelen volt. Le kell szögezzem, hogy az utóbbi kísérlet alkalmával, bár a csőtoldás nagyobb átmérőjű volt, mint a szondacső belső átmérője, a szonda körül ugyanazon gázömlések jelentkeztek, mint a mi oltási műveletünk után lezárt szondacső mellett. A szomszédos elhagyott szondák ép úgy ontották a gázt akkor is, mint az általunk végrehajtott elzárás után. Ebből következik, hogy azoknak a rétegeknek, melyekben a távoli szondák végződtek, már a Romano Americana kísérlete alkalmából megvolt az összeköttetésük a 160-as szondával. A hármas számú alagút — Mikor hetek múltán a csőtoldás leégett, a gázömlések is megszűntek. Ezen kísérletek alatt kezdődött meg a mi munkánk, a hármas számú alagúton át. Az oltási művelet végrehajtásához szükséges alagutat a társaság az 1930. január folyamán befejezte. Ugyanez időben készült el a brassói Schiel-gyárban az általunk tervezett berendezés. Ellenére annak, hogy az alagút és a szükséges gépek is készen álltak, egy ideig még sem lehetett a munkálatokat megkezdeni, mert a Romano- Americana még egy újabb kísérletet akart végrehajtani az alagúton át, bár az érdekelt társaság és az intézkedésre jogosult bizottság elismerte tervünk fölényét a többi ajánlatokkal szemben. De részben a Romano-Americana presztízse szempontjából, részben pedig azért, mert a mi tervünket utolsó mentségnek akarták tartogatni, a művelet végrehajtásával hátraszorultunk s ezzel részünkre a helyzet egyre romlott. S csak az égés tizedik hónapjában, sok huzavona után, mikor a Romano-Americana már elállt kísérlete végrehajtásától, mikor a gáz a szondacsövek egy részét már kidobálta és a megmaradt csövezet összeköttetéseit többé-kevésbé meglazította, jutottunk hozzá, hogy tervünket keresztül vigyük. Akadályok sorozata — Ekkor már munkánk megkezdése elé újabb súlyos akadályok gördültek. Az előző felszíni oltási kísérlet következtében a talaj már annyira telítődött gázokkal, hogy az alagútba nemcsak, hogy dolgozni nem lehetett, de még bemenni sem. 70—80 százalékos gáztartalma volt a levegőnek, amit emberi szervezet még percekre sem bír ki. Ilyen súlyos helyzetben vette kezébe Lázár mérnök az oltási munkálatok vezetését. A világ csak arról tudott, amit látott. A külszínt, az artisztikumot, a nem kielégítő látványosságot és azt, hogy a végén szerencsétlenség történt, de sejtelme sincs arról az idegfeszítő küzdelemről, melyet hónapokon át kellett folytatni és nem keresi, hogy mi idézte fel a szerencsétlenséget. Gondoljunk csak arra a lelkiállapotra, amelyben a munkások éltek, mikor tudták, hogy a megelőző kísérletek alatt felrobbant az első alagút, felrobbant a második és felrobbant a harmadik is, amelyben nekünk kellett volna a munkát folytatnunk. Ezek a robbanások halottakat és sebesülteket hagytak maguk után, nem pedig biztatást a további kísérletezőknek. Ezekben a robbanásokban már valami következetesség, törvényszerűség látszott. Egy műszaki orvos meg is jósolta, hogy fel fogunk robbanni. Nekem is megjósolták, mikor először a harctérre mentem, hogy meg fogok sebesülni és nem sebesültem meg, de — megsebesülhettem volna. — A 160-as számú szonda öt egymásbahelyezett acélcsőből volt kiépítve. Ezek a csövek mind a felszínről indulnak, úgy, hogy minden szomszédos belső cső a megelőző külső csövet a föld mélye felé teleszkópszerűen túlhaladja. A legmélyebb pontra a legbelső cső egyedül érkezik le, a többi cső pedig egyenként lemaradozik. Az egyes csövek falvastagsága átlag 11—12 milliméter, így az egyes, egymásba helyezett csövek között hézag marad, melyet minden egyes csővégződésnél a szonda belső terének elzárása végett 10 méter magasságig betontöltelék köt a legközelebbi belső szondacsőhöz. Ennek az elzárásnak az a fontos szerepe van, hogy a külső térből ne engedjen be a csövek közötti résen a szonda belsejébe vizet, viszont a szonda belsejéből ne engedjen a földbe petróleumot, vagy gázt hatolni. Hogy jelen esetben a szonda lerakásakor ez az elzárás milyen gonddal lett végrehajtva, azt nem tudhatjuk, de már a Romano-Americana által ez év márciusában a felszínen lefolytatott oltási kísérlet alkalmával ezeknek a cementtöméseknek és az egyes csőtoldásoknak megrongálódására lehetett következtetni, mert az említett kísérlet alkalmával felszerelt és teljesen nyitott csőtoldás nyomásreakciója miatt a környező rétegekben és a környező régi szondákban ugyanazon gázömlés jelentkezett, mint mikor mi később teljesen lezártuk a szondát. Mire az oltással ránk került a sor, a szonda már a belső csővezetőnek a felső nyíláshoz közelebb eső részét kidobálta magából. Biztosan megállapítható volt, hogy az alagút magasságában a két legbelső cső teljesen hiányzik, a harmadik pedig darabokba szakadva dörömböl a szondában. Megállapítható volt az is, hogy a csövek szétbomlása rohamosan halad előre, mert a dörömbölés és a rezgés állandóan erősbödött. Fent a felszínen már a legkülső csövek is szétbomlottak, leégtek úgy, hogy a szonda nyílása körül hatalmas kráter képződött, a látszat szerint „vulkanikus jelleget“ kitött. Meg kell jegyeznem, hogy a szonda ekkor is mint mindig azelőtt is csak gázt és kizárólag gázt produkált, tehát mindazok, akik petróleumoltási szisztémáikkal, vegyi eljárásaikkal, habszóró, vagy robbantó ajánlataikkal elutaztattak, megnyugodhatnak abban, hogy megmenekültek egy hiábavaló fáradságtól, veszedelemtől és a kávéházi hadvezérek szájától. A szonda tüzének elfüstösödését az idézte fel, hogy a tűznek a földbe való bemélyülése után a gáz nem kapott elegendő levegőt a tökéletes elégéshez. Ez keltette azt a hitet, hogy most már olaj ég a szondában. Támadások és intrikák sorozata — A szonda körüli nehézségek mellett nehezítette helyzetünket az a sok alattomos támadás, amit a sok oltásra ajánlkozó a legképtelenebb utakon lanszírozott ellenünk. Mindezeknek a támadásoknak a pénz, az oltási honorárium volt a rugója. Egyik átkozódott, a másik jósolt dühében, a harmadik plágiummal, szabadalom lopással vádaskodott és mindig akadt újság, amelyik az aknát elsütötte. Minden napra kijutott belőlük. Ezenfelül a politikai konstelláció sem volt valami kedvező reánk nézve. Egy olyan oltási módnak, amely egy exponált nemzetipárti mérnöktől indul ki és amelynek színtere a liberális nagylegelőre esik, már kezdettől fogva mozgásba hozta a kisintrikusokat és lesbeállította a megfontoltabbakat. — Ami a szondatulajdonos vállalathoz való viszonyunkat illeti, ezt a következőkben jellemezhetem: A Romano-Americán belül többen voltak, akik az oltásra reflektáltak, a vállalat végre is hajtott jónéhány kísérletet, hogy idegen beavatkozás nélkül megoldja a kérdést, a kísérleteket azonban semmi pozitív eredménnyel, de annál nagyobb negatív eredménnyel, emberek és milliók pusztulásával és az oltási lehetőség állandó csökkenésével jártak. Amennyire ki tudta szabadítani magát a vállalat az érdekeltek befolyásától, a vezetőség igyekezett munkánkban támogatni, de már az egész vállalaton érzett a közel egyéves oltási küzdelem fáradtsága, ami a végén egy szerencsétlen fejezetet iktatott a gonddal végrehajtott munkánk közé. A személyzetnek egyes alsóbbrendű tagjai sok tanújelét adták annak, hogy betolakodott idegeneknek tartanak, akikkel szemben védekezni kell minden rendelkezésre álló eszközzel. Hangsúlyozom azonban, hogy ez a tapasztalat nem általánosítható a vállalatra, csak egyes, főleg anyagilag érdekelt és kisebb intelligenciájú egyénekre. [A tönáyogai töfektetik erőnket, kimerítik ^idegeinket, zavarják munkánkat és elront* pák pihenésünket Csípésük fájdalmas, sok*szor veszélyes is, — miért tűrjük tehát jókét? Permetezzünk Fület. Fitt megöli ж legyeket, szúnyogokat bolhákat, retveket^molyokat, hangyákat, svábokat, poloská* kat és elpusztítja petéiket is. Veszélytelen nem hagy foltot. Fitt nem tévesztendő össze más rovarirtók* kall Sárga kanna — fekete sávval I FLIT ^Gyorsabban-Kizárólagos képviselet Románia részére: Standard, drogéria Bucure$ti. fr . iin 'ו "Г" "1 1 -i vj N \ j , ^,11 j,[ mnil^j /.j : , I ] |Ц . ELLENZÉK Péntek, 1930 auguzts 1. EZENTÚL NEM CSAK PÉNZBÜNTETÉSSEL, HANEM BÖRTÖNNEL IS BÜNTETIK A CSEMPÉSZETET. A csempészetet nagyban segítette elő az a körülmény, hogy a tettenért csempészeket pénzbüntetéssel büntették, amelyet a legtöbb esetben nem lehetett behajtani. Hogy ennek az anomáliának vége szakadjon, a pénzügyminiszter rendeletet adott a határvidéki pénzügyigazgatóságokhoz, amelyben kimondja, hogy ezentúl minden áru- és értékcsempészést börtönnel is kell büntetni. Három hónaptól három évig terjedő börtön jár azoknak a csempészeknek, akik fegyvertelenül operáltak, hat hónaptól hat évig terjedő börtön azoknak, akik a csempészést fegyveresen hajtották végre. Növényvédelem és Kertészet júliusi száma a következő tartalommal jelent meg: Alma és körte varasodása. A vízhiány hatása a növényzetre. A dohánylevél szántása és erjesztése alatt fellépő penészgombák és az ellenük való védekezés. A méhek távoltartása a növényvédelmi csalétkektől biológiai sajátságaik alapján. A gyomnövények terjedése. Időjárás. Szelektálás. Tanácsadó. Csemegeszöllő szedése és szállítása. Kecskemét gyümölcstermesztése. Rosszul nevelt barackfák nyári alakítása. Zöldségmagvak termesztése. Árnyékkedvelő évelőink. Gyümölcskertészet Szőlészet. Zöldségkertészet. Virágkertészet Egyes számára 40 lej, vidékre 45 lej előzetes beküldése mellett azonnal szállítja az ELLENZÉK könyvosztálya Kolozsvár, Fő tér. Előfizetési Árak: negyedévre 100-— félévre 200•— lej, egész évre 400-— le. Kérésére régebbi számokból azonnal kindünk ingyen mutatványpéldányt.