Ellenzék, 1930. augusztus (51. évfolyam, 170-194. szám)

1930-08-01 / 170. szám

2. od­al. ­­ Mi történt Moreniben? II. Kudarccal végződött kísérletek után a legkritikusabb időpontban kezdték meg a kolozsváriak az oltást Életveszélyes küzdelem a gázokkal telített alagútban* — A 160-as szonda állapota az oltás megkezdése előtt Kolozsvár. (Az Ellenzék tudósítójától.) Zsigmond János ezután az előző oltási kísérleteket ismertette. Több jelentéktelen oltási kísérlettől eltekintve, — mondotta — a Romano-Americana néhány kísér­lete érdemel említést. Az első jelentősebb kísérletük egy kisebb távolságról in­duló alagúton folyt le. Megfúrták a szondacső oldalát azzal a céllal, hogy az összes gázakat elvezessék egy távolabbi pontra. A fúrással azonban fennakad­tak és csak aránylag jelentéktelen meny­­nyiségű gázt tudtak elvezetni úgy, hogy a gázömlés hevességéből semmit sem veszített. Ez az alagút később felrobbant és maga alá temetett néhány munkást. A második alagúttal való próbálkozás még rövidebben végződött, mert ez az alagút felrobbant még elkészülte előtt. Két felszíni oltási kísérlet — Ezek után két felszíni oltási művele­­tet kíséreltek meg. Az első szerint a szonda csövébe nagysúlyú nyilakat akartak beej­­teni és ezzel eltömni a gáz útját. A másik kísérlet folyamán a szonda csövére egy leágazásokkal bíró toldatot szereltek, hogy a gázt elvezetve, a tüzet kioltsák és a tűsz­­mmentes szondát utólag lezárják. Mindkét kísérlet eredménytelen volt. Le kell szögez­zem, hogy az utóbbi kísérlet alkalmával, bár a csőtoldás nagyobb átmérőjű volt, mint a szondacső­ belső átmérője, a szonda körül ugyanazon gázömlések jelentkeztek, mint a mi oltási műveletünk után lezárt szondacső mellett. A szomszédos elhagyott szondák ép úgy ontották a gázt akkor is, mint az általunk végrehajtott elzárás után. Ebből következik, hogy azoknak a rétegeknek, melyekben a távoli szondák végződtek, már a Romano Americana kí­sérlete alkalmából megvolt az összekötteté­sük a 160-as szondával. A hármas számú alagút — Mikor hetek múltán a csőtoldás leégett, a gázömlések is megszűntek. Ezen kísérletek alatt kezdődött meg a mi munkánk, a hár­mas számú alagúton át. Az oltási művelet végrehajtásához szükséges alagutat a társaság az 1930. január folyamán befejezte. Ugyanez időben készült el a brassói Schiel-gyárban az általunk tervezett berendezés. Ellenére an­nak, hogy az alagút és a szükséges gépek is készen álltak, egy ideig még sem lehetett a munkálatokat megkezdeni, mert a Romano- Americana még egy újabb kísérletet akart végrehajtani az alagúton át, bár az érdekelt társaság és az intézkedésre jogosult bizottság elismerte tervünk fölényét a többi ajánlatok­kal szemben. De részben a Romano-Ameri­cana presztízse szempontjából, részben pedig azért, mert a mi tervünket utolsó mentség­nek akarták tartogatni, a művelet végrehaj­tásával hátraszorultunk s ezzel részünkre a helyzet egyre romlott. S csak az égés tizedik hónapjában, sok huzavona után, mikor a Romano-Americana már elállt kísérlete vég­rehajtásától, mikor a gáz a szondacsövek egy részét már kidobálta és a megmaradt csövezet összeköttetéseit többé-kevésbé meg­lazította, jutottunk hozzá, hogy tervünket ke­resztül vigyük. Akadályok sorozata — Ekkor már munkánk megkezdése elé újabb súlyos akadályok gördültek. Az előző felszíni oltási kísérlet következtében a talaj már annyira telítődött gázokkal, hogy az alagútba nemcsak, hogy dolgozni nem lehe­tett, de még bemenni sem. 70—80 százalé­kos gáztartalma volt a levegőnek, amit em­beri szervezet még percekre sem bír ki. Ilyen súlyos helyzetben vette kezébe Lázár mér­nök az oltási munkálatok vezetését. A világ csak arról tudott, amit látott. A külszínt, az artisztikumot, a nem kielégítő látványosságot és azt, hogy a végén szerencsétlenség tör­tént, de sejtelme sincs arról az idegfeszítő küz­delemről, melyet hónapokon át kellett folytatni és nem keresi, hogy mi idézte fel a szerencsétlenséget. Gondoljunk csak arra a lelkiállapotra, amelyben a munkások éltek, mikor tudták, hogy a megelőző kísérletek alatt felrobbant az első alagút, felrobbant a második és fel­robbant a harmadik is, amelyben nekünk kellett volna a munkát folytatnunk. Ezek a robbanások halottakat és sebesülteket hagy­tak maguk után, nem pedig biztatást a to­vábbi kísérletezőknek. Ezekben a robbaná­sokban már valami következetesség, törvény­szerűség látszott. Egy műszaki orvos meg is jósolta, hogy fel fogunk robbanni. Nekem is megjósolták, mikor először a harctérre mentem, hogy meg fogok sebesülni és nem sebesültem meg, de — megsebesülhettem volna. — A 160-as számú szonda öt egymásba­­helyezett acélcsőből volt kiépítve. Ezek a csö­vek mind a felszínről indulnak, úgy, hogy minden szomszédos belső cső a megelőző külső csövet a föld mélye felé teleszkóp­­szerű­en túlhaladja. A legmélyebb pontra a legbelső cső egyedül érkezik le, a többi cső pedig egyenként lemaradozik. Az egyes csö­­vek falvastagsága átlag 11—12 milliméter, így az egyes, egymásba helyezett csövek kö­zött hézag marad, melyet minden egyes cső­végződésnél a szonda belső terének elzárása végett 10 méter magasságig betontöltelék köt a legközelebbi belső szondacsőhöz. En­nek az elzárásnak az a fontos szerepe van, hogy a külső térből ne engedjen be a csövek közötti résen a szonda belsejébe vizet, vi­szont a szonda belsejéből ne engedjen a földbe petróleumot, vagy gázt hatolni. Hogy jelen esetben a szonda lerakásakor ez az el­zárás milyen gonddal lett végrehajtva, azt nem tudhatjuk, de már a Romano-Ameri­cana által ez év márciusában a felszínen le­folytatott oltási kísérlet alkalmával ezeknek a cementtöméseknek és az egyes csőtoldá­soknak megrongálódására lehetett következ­tetni, mert az említett kísérlet alkalmával felszerelt és teljesen nyitott csőtoldás nyo­másreakciója miatt a környező rétegekben és a környező régi szondákban ugyanazon gáz­ömlés jelentkezett, mint mikor mi később teljesen lezártuk a szondát. Mire az oltással ránk került a sor, a szonda már a belső cső­­vezetőnek a felső nyíláshoz közelebb eső ré­szét kidobálta magából. Biztosan megállapít­ható volt, hogy az alagút magasságában a két legbelső cső teljesen hiányzik, a harmadik pe­dig darabokba szakadva dörömböl a szondában. Megállapítható volt az is, hogy a csövek szétbomlása rohamosan halad előre, mert a dörömbölés és a rezgés állandóan erősbö­­dött. Fent a felszínen már a legkülső csö­vek is szétbomlottak, leégtek úgy, hogy a szonda nyílása körül hatalmas kráter kép­ződött, a látszat szerint „vulkanikus jelleget“ kitött. Meg kell jegyeznem, hogy a szonda ek­kor is mint mindig azelőtt is csak gázt és kizárólag gázt produkált, tehát mindazok, akik petróleumoltási szisztémáikkal, vegyi eljárásaikkal, habszóró, vagy robbantó ajánlataikkal elutaztattak, megnyugodhat­nak abban, hogy megmenekültek egy hi­ábavaló fáradságtól, veszedelemtől és a kávéházi hadvezérek szájától. A szonda tüzének elfüstösödését az idéz­te fel, hogy a tűznek a földbe való bemé­­lyülése után a gáz nem kapott elegendő le­vegőt a tökéletes elégéshez. Ez keltette azt a hitet, hogy most már olaj ég a szondá­ban. Támadások és intrikák sorozata — A szonda körüli nehézségek mellett nehezítette helyzetünket az a sok alattomos támadás, amit a sok oltásra ajánlkozó a legképtelenebb utakon lanszírozott elle­nünk. Mindezeknek a támadásoknak a pénz, az oltási honorárium volt a rugója. Egyik átkozódott, a másik jósolt dühében, a harmadik plágiummal, szabadalom lopás­sal vádaskodott és mindig akadt újság, ame­lyik az aknát elsütötte. Minden napra kiju­tott belőlük. Ezenfelül a politikai konstelláció sem volt valami kedvező reánk nézve. Egy olyan ol­tási módnak, amely egy exponált nemzeti­párti mérnöktől indul ki és amelynek szín­tere a liberális nagylegelőre esik, már kez­dettől fogva mozgásba hozta a kisintrikuso­­kat és lesbeállította a megfontoltabbakat. — Ami a szondatulajdonos válla­lathoz való viszonyunkat illeti, ezt a következőkben jellemezhetem: A Romano-Americán belül többen voltak, akik az oltásra reflektáltak, a vállalat végre is hajtott jónéhány kísérletet, hogy idegen beavatkozás nélkül megoldja a kérdést, a kísérleteket azonban semmi pozi­tív eredménnyel, de annál nagyobb negatív eredménnyel, emberek és milliók pusztulá­sával és az oltási lehetőség állandó csökke­nésével jártak. Amennyire ki tudta szabadí­tani magát a vállalat az érdekeltek befolyá­sától, a vezetőség igyekezett munkánkban tá­mogatni, de már az egész vállalaton érzett a közel egyéves oltási küzdelem fáradtsága, ami a végén egy szerencsétlen fejezetet ikta­tott a gonddal végrehajtott munkánk közé. A személyzetnek egyes alsóbbrendű tagjai sok tanújelét adták annak, hogy betolakodott idegeneknek tartanak, akik­kel szemben védekezni kell minden ren­delkezésre álló eszközzel. Hangsúlyozom azonban, hogy ez a tapasz­talat nem általánosítható a vállalatra, csak egyes, főleg anyagilag érdekelt és kisebb in­telligenciájú egyénekre. [A tönáyogai töfektetik erőnket, kimerítik ^idegeinket, zavarják munkánkat és elront* pák pihenésünket Csípésük fájdalmas, sok*­­szor veszélyes is, — miért tűrjük tehát jókét? Permetezzünk Fület. Fitt megöli ж legyeket, szúnyogokat bolhákat, ret­vek­et^­­molyokat, hangyákat, svábokat, poloská* kat és elpusztítja petéiket is. Veszély­telen nem hagy foltot. Fitt nem tévesztendő össze más rovarirtók* kall Sárga kanna — fekete sávval I FLIT ^Gyorsabban-Kizárólagos képviselet Románia részére: Standard, drogéria Bucure$ti. fr . iin 'ו "Г" "1 1 -i v­j N­­ \ j , ^,11 j,[ mnil^j /.j : , I ] |Ц . ELLENZÉK Péntek, 1930 auguzts 1. EZENTÚL NEM CSAK PÉNZBÜN­TETÉSSEL, HANEM BÖRTÖNNEL IS BÜNTETIK A CSEMPÉSZETET. A csempészetet nagyban segítette elő az a körülmény, hogy a tettenért csempésze­ket pénzbüntetéssel büntették, amelyet a legtöbb esetben nem lehetett behajtani. Hogy ennek az anomáliának vége sza­kadjon, a pénzügyminiszter rendeletet adott a határvidéki pénzügyigazgatósá­gokhoz, amelyben kimondja, hogy ezen­túl minden áru- és értékcsempészést börtönnel is kell büntetni. Három hó­naptól három évig terjedő börtön jár azoknak a csempészeknek, akik fegyver­telenül operáltak, hat hónaptól hat évig terjedő börtön azoknak, akik a csempé­szést fegyveresen hajtották végre. Növényvédelem és Kertészet júliusi száma a következő tartalommal je­lent meg: Alma és körte varasodása. A vízhiány hatása a növényzetre. A dohány­levél szántása és erjesztése alatt fellépő penészgombák és az ellenük való védeke­zés. A méhek távoltartása a növényvédel­mi csalétkektől biológiai sajátságaik alap­ján. A gyomnövények terjedése. Időjárás. Szelektálás. Tanácsadó. Csemegeszöllő sze­dése és szállítása. Kecskemét gyümölcs­­termesztése. Rosszul nevelt barackfák nyári alakítása. Zöldségmagvak termesztése. Ár­nyékkedvelő évelőink. Gyümölcskertészet Szőlészet. Zöldségkertészet. Virágkertészet Egyes szám­ára 40 lej, vidékre 45 lej előze­tes beküldése mellett azonnal szállítja az ELLENZÉK könyvosztálya Kolozsvár, Fő tér. Előfizetési Árak: negyedévre 100-— félévre 200•— lej, egész évre 400-— le. Kérésére régebbi számokból azonnal kin­­dünk ingyen mutatványpéldányt.

Next