Ellenzék, 1931. március (52. évfolyam, 49-74. szám)

1931-03-01 / 49. szám

2. Rozmárokkal kutatták az angolok a világháborúban a német búvárhajókat London. (február h6.) Az angol haditen­gerészeti levéltár folyamatban lévő aktapub­likációiból derül ki, hogy milyen érdekes kí­sérleteket folytatott az admiralitás a világ­háború alatt. Egy tengerésztisztnek támadt az az ötlete, hogy rozmárokat kell bedresz­­szírozni a német búvárha­jók üldözésére, ép­pen úgy, ahogy a kutyákat vadászatra ido­­gi­tják. 1917-ben a walesi tengerpart egyik elhagyatott öblében be is rendezték nagy ti­tokban az első rozmáridomító iskolát. Az an­gol cirkálók akkoriban egyre-másra jelentet­ték, hogy nem bírják sokáig a harcot a kor­látlan tengeralattjáró háborúban s igy a ten­gernagyi hivatal végső kétségbeesésében fo­gadta el kivitelre a különös ötletet. A követ­kező képen jártak el: Rövid kötélen egy úszó bóját erősítettek a rozmár törzséhez. Ezután elengedték az állatot. Köztudomású, hogy a rozmárt arrafelé hajtja az ösztöne, amerről valami különös zaj üti meg a fülét. Ebben az esetben a közeledő búvárhajó motorjai­nak zúgása. A kísérletek be is váltak, mert a hajával megjelölt állatok villámgyorsan úsz­tak abba az irányba, amelyből a kísérlete­zésre használt angol tengeralattjáró közele­dett. A felszínen úszó bóják pontosan mu­tatták, hogy hol tartózkodik a búvárhajó, mert a rozmárok közrefogták a zajos csodát és körülötte kíváncsiskodtak. Miután a kí­sérletek beváltak, el is láttak néhány cir­kálót rozmárokkal s a feljegyzések szerint több német búvárhajó köszönhette pusztulá­sát az okos állatoknak. A baj azonban ott volt, hogy amikor az ellenséges tengeralatt­járót tűz alá vették, a szerencsétlen rozmá­rokat is elpusztították s igy az angol adm­i­­ralitás hamarosan kifogyott a rozmárokból. Közbejött azután, hogy a németek csökken­tették a búvárhajóharcot s igy a rozmárok­ba sem volt többé szükség. MbJILT-fÉR­E rovatban közétiekért nem vállal felelőssé­get a szerkesztőség. 100.000 lejes ajándékunk Hogy vevői sok évtizedes pártfogását honorálja a Derby cipőgyár a tavaszi szezon alkalmából soroza­tos rendkívüli meglepetése­­ket készített elő, így töb­bek között a folyó év már­cius­tó 1. és április 14. közötti időben fióküzlete­inkben készpénzért vásá­rolt minden pár cipővel egyidejűleg sorszámmal el­látott egy-egy drb. sors­jegyet díjtalanul adunk igen tisztelt vevőinknek. A sorsjegyek az alanti Lei 100.000 összegű készpénz ajándéksorsolásában vesz­nek részt. 1 drb. főnyeremény Lei 25.000 1 „ nyeremény „ 10.000 5 „ ,, á L. 5000 „ 25.000 5 „ „ „ 2000 „ 10.000 30 „ „ „ 1000 „ 30.000 Lei 100.000 Első húzás 1931 március 25., második húzás 1931 április 15. Ezen sorsolás közjegyzői tanúsítványa minden fiók­üzletünk kirakatában ki van téve. Húzás dr. Popa Ghe­­orghe kir. közjegyző iro­dájában Oradea, Str. Cos­­buc No. 7. Kérjük figyelni e lapban ma megjelent hallatlanul olcsó áru­hirdetésünket. Cipőgyár R.-T. Oradea. SÖLDészek, KERTészek Itt a tavasz, melegágyába 62 lejért jvegyen üveget. — Ne törje a fejét, hop'v hol, mert PÉTER ie Vasárnap, 1931. f­el . ш 1. A nagyváradi jósnő grafológiával állapította meg, hogy Al Capone a bátyja Látogatás Kapovicséknál, ahol biztosra várják a csikágói banditakirály fiúi jelentkezését Nagyvárad. (Az Ellenzék tudósítójá­tól.) Nagyvárad már sok híres embert adott a világnak, de hogy a körösparti Páris valaha még Al Caponéval, a csi­kágói alvilág hírhedt királyával is földi közösségbe fog kerülni, ezt a legtős­­gyökeresebb váradi patrióták se merték volna remélni. Igaz, hogy kétes dicső­ség volna Szt. László városára, ha be­bizonyosodnék az a most elindult hí­resztelés, hogy a nevezetes banditavezért szorosabb kapcsolatok fűzik a város­hoz. Ma mégis fokozott érdeklődéssel fog­lalkoznak a nagyváradi Kapovics-csa­­láddal, amelynek állítólag egy fiatal korban Amerikába kivándorolt férfi sarjából vált volna Al Capone a csikágói úri rablóvezér. Jelentette az Ellenzék, hogy Nagyváradon egy öreg kiérdeme­sült bognármester, Kapovics László a világlapokban közölt fényképek után az évek előtt Amerikába kivándorolt Kor­nél nevű fiában ismerte fel Al Caponet és már meg is tette a lépéseket, hogy feltevéséről csalhatatlanul megbizonyo­sodjék. Kapovics bácsinál Ma felkerestem az öreg Kapovicsot, hogy közvetlenül bizonyítékokat szerezzek az Al Caponeval való állítólagos vérségiről. Hall­­jam a komoly okokat, amelyek alapján a hírhedt ember apjának tartja magát. A Bölcsőde­ utca 11. számú ház alsó ud­vari szoba-konyhás lakásának Deák György szabómester a bérlője. Benyitok s a kony­ha tűzhelye mellett öreg, aszott arcú, posz-­­­tósapkás emberke ül s pápasz­­mes arcával újságba mélyedt el. Ez Kapov­cs László, a volt aradi bognármester, aki­­nőst vejé­­nél, Deák György szabónál kapott öregsé­gére menedéket. Az öreggel nem sikerül szót váltanom, mert bemutatkozásom hang­jára, a szoba küszöbén megjelenik Deák és a felesége, született Kapovics Berta és eb­ben a pillanatban az asszony veszi át a szót. De még hogy átveszi ömlik belőle. Szimpatikus arcú, meggyőző pillantású, fiatal asszony, aki panaszos elkeseredéssel kezdi, hogy az újságok kipattantották az ő nagy titkukat és meghurcolták az ő tisztes nevüket. Kapovics Berta röstelli a dolgot — Kapovics család csak egy van —­ mondja —, fivéreim mind előkelő társadal­mi átlású emberek voltak, a tata mindnyá­junkat neveltetett és csak a Kornél volt az, aki nem akart tanulni, de azért nem volt aljas, csak csintalan és azért vándorolt ki, mert a tata többször meg­verte, amikor helytelenkedett. A tata Pestre vitte inasnak, de rossz társaságba keveredett és hecceket csinált. Nem igaz, hogy csemege­-­ üzletekbe ment volna lopni, hanem a pia­con a kofák asztalának lábához spárgát kö­tött és huncutságból felborította s az elgu­rult almákat a piaci gyerekek felkapkod­ták. Kérem, a lapok szégyent hoztak ránk s mikor először elolvastam a cikket, ön­gyilkos akartam lenni... — Ha olyan nagyon szégyenük a dolgot, ha tiltakoznak a feltevés ellen, hogy Al Capone a maguk eltűnt Kornélja, akkor miért tettek mégis lépéseket, hogy érintke­zésbe lépjenek vele és megtudják a valót?... ! — ezt kérdezem az asszonytól Hiszen ez álszenteskedés. Meg vagyok győződve, hogy maguknak nagyon jót esnék, ha bebizonyo­sodnék, amit most csak óhajtva remélnek, hogy Al Capone tényleg a maguk fia és a gavallériájáról­ híres bandita-király megin­dítana egy dolláráradatot ide, ebbe a sze­gény lakásba. A grafológia szerepe Zavartan, kapkodva válaszol az asszony, mint akit rajtakapnak. — Nem mondom, szeretnénk, ha az el­veszett Kornélunk megkerülne, még annak az árán is, hogy ő az az Al Capone. Hiszen négy fivérem volt, mind meghalt, csak én maradtam életben és talán a Kornél. Deáknéről egyébként közismert, hogy jóslással, b­iromantiával és grafológiá­val foglalkozik. Elég kiterjedt klienté­­fája van, 40 lejért jósol a hozzá fordu­ló jobbfajta közönségnek. Sokan, akiknek egy és más dolgára ráhi­bázott, esküsznek a jóslási tudományára. — Mondja kérem — folytatom —, nem a maga jóslási mestersége sütötte ki ezt az­­ Al Capone históriát? — Igaz, foglalkoztam én a kérdéssel a grafológia útján is, mert amikor a tata megismerte az újságban a fényképet, én elővettem Kornélnak a Le-N­avréból küldött utolsó levelét s az írásából megállapítottam, hogy az egy nagy ere­jű és hosszú életre számítható, jólelkű­ embernek az írása. — Ezek az adatok találtak, mert Kornél, ankit a tata elbeszéli, igen erős fiú volt és igen jószivű. Én nem emlékszem már rá, mert kicsi leány voltam, amikor elkerült a háztól Én kérem csalhatatlan vagyok a jóslásaimban, legutóbb is egy marosvásár­helyi ügyvéd járt nálam, akinek első látás­ra megmondtam, hogy sürgős útja lesz Bukarestbe, de ne menjen autón, hanem vonaton, mert autószerencsétlenség fogja érni, nem fogadott szót és tényleg súlyos baja történt az autóval. Majd ha jó válasz jön a — Kornéltól Kérem Deáknét, hogy mutassa meg a Kor­nél fivére utolsó levelét és fényképét s en­gedje meg, hogy az édesapját lefotografál­­juk. — Jaj kérem, azt nem lehet — folytatja — és ismét a Kapovics név tisztességével ho­zakodik elő. Megpróbálom rábeszélni, de hajthatatlan. — A világ összes kincseiért se engedem a tatát, aki mindig becsületes volt, így kiszer­keszteni, már elég volt, kérem, majd ha Isten segélyével jó válasz jön a Kornéltól, akkor úgy is kiderül minden, addig ne írja­nak az urak. Most az isztriai rendőrségi megkeresésre terelem a szót, amely eredetileg az első biz­tatást adta Kapovicséknak, hogy a Kornél és Al Capone egy személy. — Igen, kérem, még mikor Aradon lak­tunk, megkeresés jött Isztriából az aradi rendőrséghez, hogy ott egy bankrablásból kifolyólag gyanúba vettek egy embert, aki Al Caponenak mondja magát, de az irataiból Kapovics Kornél aradi születésűnek tűnik ki. Berecz­ rendőrkapitány akkor kihallgatta a tatát, aki a mellékelt fényképről meg­ismerte, hogy az elfogott Al Capone tényleg a mi Kornélunk. Ez a válasz visszament, de hogy a Kornél nem lehetett rabló, bizo­­nyitja, hogy elengedték, mert egy hónap múlva már Le­ Havreből kapott a tata tőle levelet s ebben azt irta, hogy kivándorol és megnyugtatott bennünket, hogy nem fog olyan dolgot elkövetni, ami szégyenitő lesz ránk Mikor most a tata az újságokban meg­ismerte az Al Capone-képről a Kornélt s én a grafológia útján is következtettem, irtunk Göndör Ferencnek, az amerikai magyar szer­kesztőnek, hogy ő tudakolja meg alaposan az Al Capone származási viszonyait és igy adja vissza nekünk az elveszett fiunkat... Most várjuk a választ és reméljük, hogy kedvező lesz ... A Kapovics-család bízik Most az öreg Kapovicshoz fordulok, aki eddig az újságjába mélyedve teljes apátiával kisérte a beszélgetésünket. Invitálom a szomszéd fotográfushoz, fel se tekint a lapból és csendes hangon szól: — Nem megyek én, kérem sehová ... Ez volt az egyetlen mondat, amit kiejtett s így valójában egy a világba elkóborolt és magáról hírt nem adó fia után bánkódó öreg apa titkos sejtése, a dollárgazdagság va­rázsa, a jósnő grafológiai következtetése szol­gálnak elég ingatag alapul a nagyváradi le­gendához A Kapovics-családban azonban bi­zakodva várják­­ Göndör Ferenc válaszát, amely vagy végképen eloszlatja, vagy tény­leg világszenzációvá avatja a most felröp­pent színes buborékot... .­B. Megint megszakadtak Gandhi tárgyalásai LONDON. (Az Ellenzék távirata.) Nem­ Delhiből jelentik: Lord Irwin in­diai alkirály megbeszélésre kérte Gan­dhit, aki eleget tett a felhívásnak. A tár­gyalások végeztével Gandhi kijelentette, hogy a fennálló véleménykülönbségek miatt egy időre a tárgyalásokban újabb szünet következik. A Times távirata sze­rint az alkirály érintkezésbe lép az an­gol kormánnyal s közben újra meghall­gatja a Round Table Conferenceon részt vett mérsékelt hindu vezéreket, Sir Tey Saprut és Jayakhárt. Kelet Rejtelmei Az Ellenzék új regénye Gandhi nagyszabású hindu függetlenségi mozgalma India felé irányítja Európa fi­gyelmét Az Ellenzék éppen ezért most olyan regénnyel kedveskedik olvasóinak, mely a távoli, mesés India világában játszik. A Ke­let Rejtelmeit ugyanaz a P. C. Wren írta, akinek az Ellenzékben már közölték egyik nagysikerű regényét s ezzel olvasóink is megismerkedtek bravúros meseszövésével, drámai lüktetésű előadásával és a gyöngéd, tiszta szerelmi romantika finom rajzával, melyhez hasonló finomságú szerelmi törté­net körül szövődik a Kelet rejtelmei­nek cselekménye is. Halottvirrasztás három súlyos és húsz könnyebb sebesülttel. Rómából jelentik. Az olaszországi Barnettában egy halott mellett harminc rokona és jóbarátja virrasztód. A szoba padlója hirtelen beomlott és a vir­rasztó a holttesttel együtt a mélységbe zu­hantak. Három ember súlyosan, húsz pe­dig könnyebben sebesült meg a balesetnél. Select-Mozgó Szombat, vasárnap, hétfő és keddi napokon mutatja be HALLELUJA rendkívül mélyen megható drámát, melynek tárgya az amerikai négerek életét dobozza fel. A szerepeket csakis négerek alakítják. E film a Metro-Goldwy­n világhírű filmház egyik legszebb alkotása. Mon. Metro-Go­ldwyn i

Next