Ellenzék, 1931. december (52. évfolyam, 276-300. szám)

1931-12-01 / 276. szám

шшвшшвшшяяшшвяшшшшшшшвшшяяввшяшвяшяшшшшшявияшвшшявшвшл ÖTVENKÉT I­LDIK­LVF­OLYAM, 276. SZ. KEDD CLUJ—KOLOZSVÁR, 1931 DECEMBER 1 Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda: Strada Universitatii (volt Egyetem­ utca) 8. szám. — Fiókkiadóhivatal és könyvosztály: Piata Unirii (Főtér) 1. Telefon: 109. — Levélcím: Cluj, postafiók 80. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTH­A MIKLÓS Előfizetési árak: havonta top, negyedévre­­9a, félévre 600, -»rate 1200 lej. — Magyarországra: negyedévre 14, félévre 17, évente­­1 pengő. A többi külföldi államokba csak a portókülönbözettel tór. Meghalt a Mahatma Londonban és torokgyulla­dással betegen fekszik a népszállóban, melyet a kerekasztal-konferencia tarta­mára rezidenciául választott magának. Mi benszülött európaiak előre megjósol­hattuk volna, hogy ez lesz a vége az úszónadrágos londoni szereplésnek. Az angol király estélyére még el lehetett menni egy szál lepedőben és úszónad­rágban. Ezzel legfeljebb ódon hagyo­mányokon esett sérelem s legfeljebb lel­ki kínokat kellett kiállania Gandhinak a londoni nők „szégyentelen“ öltözködése miatt. A londoni éghajlattal azonban prófétáknak sem lehet komázni. A lon­doni köd sokkal jobban felöltözött em­bereket is ágynak döntött már, a londoni köddel a lélek ere­je se tud dacolni, pedig ezzel az indiai politikus alaposan fel­vértezte magát. Abban igaza volt Gan­dhinak, hogy ő nem jöhetett európai­nak öltözve Európába, mert itt könnyen összetévesztették volna a bolsevizmus agitátoraival. De abban viszont Európa diktál, hogy az ő éghajlata alatt csak olyan öltözetű ember egészségét kíméli meg, aki alkalmazkodik a hűvös, a ve­­szélyes, a változékony európai időjárás­hoz. És a ködhöz. A londoni ködhöz, mely még az emberi látást is pár mé­terre korlátozza, amely beszivárog a tü­dő rostjai és a csontrendszer csontjai közé is, amit úszónadrágban lehetetlen hűlés nélkül megúszni. Végkövetkezte­tés: Gandhi nem való Európának és Eu­rópa nem való Gandhinak. Két olyan ellentétes, egymástól olyan messzeeső és egymásnak olyan távoli világ, amit sem az emberi bölcsesség ereje, se az ember fi­zikum gyöngesége nem bír áthidalni. Eu­rópa meg fogja ölni Gandhit, ha sokáig itt marad közöttünk. Nem tőrrel, nem bombával, nem méreggel. A klímájával. Manoilescu Mihályról váratlan menesztése után derül­tüek ki, hogy micsoda hatalmat jelentett a bankkormányzói székben. A Marmorosch betétesei tegnapi gyűlésükön röviden csak „a mi hóhérunk“ címet adományozták Ma­­noilescun­ak díjmentesen és ami ennél is súlyosabban esik e latba, megtudjuk, hogy Maniu Gyula visszavonulásának egyik leg­főbb oka is Manoilescu személye és szerep­lése volt. Bizonyosan igaza van pedig a Marmorosch-betétesek gyűlésére kiküldött kormánybiztosnak, mikor azt mondja, hogy a bank katasztrófáját valójában a betéte­sek türelmetlensége idézte elő, de miért kell bűnhődnie a türelmetlen betétesek m­iatt annak a 12.000 türelmesnek, akik az utolsó pillanatig bíztak és aki­k ime most a pénzüket siratják? Ezt a tizenkétezer embert nem is a Marmoroschban bizott. Ez a tizen­kétezer ember az államban bizott. Nem tud­ta elképzelni, hogy az állam jegybankja könnyed vállrándítással sorsára fogja bízni tizenkétezer állampolgár összekuporgatott vagyonát s hogy nem tesz meg mindent a hatalmas intézet megmentésére. Nem tudunk beállani az ezópusi szamarak közé, akik most sietnek még egyet rúgni a haldokló oroszlánon, de a Maniu Gyula visszavonulása és a Manoilescu szerepe kö­zötti nyilvánosságra jutott összefüggésnek már komoly jelentőséget kell tulajdoníta­nunk. Maniu Gyula nem a duzzogó játékok embere, ő bizonyára nagyon komoly okok miatt hagyta el közel negyven éven át ki­épített politikai pozícióját. És kíváncsian várjuk most már nemcsak az Argetoianu de a Maniu Gyula további lépéseit is az ország szekerének a kátyúból való kivontatására. Puccstervet fojtott el csírájában a budapesti rendőrség Naiv, fantaszta társaság szövetkezett a hatalom átvételére a régi „ébredők" csoportjából. Már a miniszteri tárcákat is felosztották a lefülelt „vezérek". Harminckét letartóztatottja van az idejében leleplezett puccskísérletnek Budapest. (Az Ellenzék tudósítójától) A magyar fővárosnak szombaton izgalmas napja volt. A délelőtti órákban puccskísér­letről szóló kírek­ terjedtek el és rövidesen kiderült, hogy nem egészen alaptalanul. A rendőrség még a péntekről szombatra vir­radó éjjel nagyszámú letartóztatást hajtott végre, egyes lapok szerint 160 embert állított elő, akik között ott volt a tervezett puccs egész, 32 tagú in­tézőbizottsága. A letartóztatásokról a déli órákban csak szűkszavú kommüniké jelent meg, ami le­hetővé tette, hogy a legfantasztikusabb hí­rek terjedjenek el mindenfelé. Arról beszél­tek hogy legitimista puccsról van v., és a­hogy Ottó királyfi már megérkezett Ma­gyarországra, némelyek szerint Győrbe, má­sok szerint Szombathelyre. Csakhamar ki­derült azonban, hogy a puccisták nem legi­timista körökből valók, hanem azok közül a terroristák közü­l, akik a háborút követő években is gyakran sze­repeltek. Névsor a nyomozás érdekében nem­ jelent meg róluk, de az eddig nyilvánosságra ke­rült nevek elég jól ismertek a terrorista cselekmények idejéből. Hivatalosan eddig csak Vannay László főhadnagy szerepéről beszélnek. De a lapok említik Budaváry László nevét is, akiből állítólag miniszter­­elnököt akartak csinálni a puccsisták, Zsab­­ka Kálmán facér színészt, aki közoktatás­ügyi miniszter lett volna, Hozmetz Ferenc Károly, volt egyetemi hallgatót, aki ma taxisoffőr, Gyulai Molnár Antalt és máso­kat. Ugyane hírek szerint Kecskeméten ház­kutatást tartottak Francia Kis Mihály és Zombory Mátyás lakásán, akik állítólag szintén a letartóztatottak között vannak. A szűkszavú hivatalos jelentés a lapokban kö­zölt nevek közül megállapítja, hogy Buda­váry László, Francia Kis Mihály, Hajtsch Lajos és Raics tábornok nincsenek a letar­tóztatottak között. Határozott cáfolatok azonban Budaváry és Francia Kis szerepé­ről nem ad a kommünikén­ti szervezkedés mögött sem nagyobb tö­megek, sem a hatalom átvételéhez szük­séges eszközök nem állanak, az esetleges puccskísérlet mégis olyan za­varokat okozhatott volna, hogy minden to­vábbi megfigyelés helyett a szervezkedők azonnali letartóztatását határozták el. Harminckét letartóztatás A péntekről szombatra virradó éjszaka a budapesti főkapitányság épületéből detek­tívek és rendőrök indultak el előállítási és házkutatási végzésekkel a magyar főváros különböző pontjai felé. Hamarosan egész sor házkutatást és előállítást foganatosítot­tak. A rendőri közegek kezébe nagyszámú olyan írás került, melyek pontos adatokat nyújtanak a szervezke­dés részleteiről. Az előállítottak nagy részét szombaton sza­­badon bocsátották, de letartóztatási végzést hirdettek ki a végrehajtóbizottságban sze­replő 32 egyén ellen. Ezek közül az éjszaka folyamán csak 31-et találtak meg, a 32-iket szombaton délelőtt tartóztatták le. Ugyanekkor vidéken is, Kecskeméten és Szolnokon házkutatásokat tartottak. Néhány embert a rendőrség állítólag innen is fölkí­­sért Budapestre.­­ A kihallgatások tegnap egész nap folytak. Polgári és katonai ható­ságok közösen folytatják a vizsgálatot, mely­ben döntés csak akkor várható, ha a kihall­gatások végetértek. Valószínű, hogy a mai nap folyamán részletes jelentést tesz közzé a rendőrség, melyből a terrortervek rövide­sen teljes egészükben kibontakoznak. Fölme­rül a kérdés hogy a kalandor­ vállalkozás milyen elbírálás alá esik? A legtöbb buda­pesti lap szerint az összeesküvők ellen láza­dás címén fog megindulni az eljárás és vál­lalkozásuk az állami és társadalmi rend ha­tályosabb védelméről szóló 1921. III. tör­vénycikkbe ütköző bűnnek tekinthető.­­ A nyomozást Hetényi főkapitány helyettes ve­zeti, aki a nyomozás eredményéről többször tett jelentést Keresztes Fischer Ferenc bel­ügyminiszternek. ­mit akartak az A rendőrség a 32 letartóztatott elleni vizs­gálatot a legnagyobb eréllyel folytatja. Ki­derült, hogy a puccsot a szombatról vasár­napra virradó éjszaka és vasárnap akarták végrehajtani. Az eddigi adatok szerint ter­vük meglehetősen fantasztikus volt. A ha­diterv először arra irányult, hogy fegyve­reket szerezzenek. Ezért úgy határoztak, hogy mintegy ezer ember — számításaikban ennyien szerepeltek — kisebb csoportokban meghatározott helyeken összeverődik és Vannay László aktív főhadnagy bejuttat­ja őket a laktanyákba, ahol egyenruhákat és fegyvereket szereznek. Egész haditervük volt kidolgozva. Kaszár­nyákat akarta­k megszállni, őrségeket le­fegyverezni, hogy azután egyenruhásan és fegyveresen elinduljanak a fontosabb köz­épületek megszállására. Nem hagyták ki terveikből természetesen a postaközpont, a pályaudvarok és a minisztériumok megszál­lását sem. Erre az utóbbira főleg azért volt szükség, mert a miniszteri és államtitkári tárcákat a 32-es bizottság tagjai ki is osztották egy­más között. A szervezet már régebben létesült és tagjai titokban pénzt is gyűjtöttek terveik számá­ra. Az összeesküvők egyik része kimutatást készített a budapesti összes pénzszekré­­nyekről. A náluk talált listában szerepel valamennyi bank és iroda páncélszekrénye, sőt magánosoknál lévő páncélszekrények is. Egyik letartóztatottnál hosszú névjegyzéket találtak, melyben 1500 közismertebb buda­pesti zsidó neve volt följegyezve. A puccsis­ták nyilvánvalóan terrorista cselekményekre készültek ezek ellen is. Terveikben volt az összes miniszterek és államtitkárok letartóztatása, valamint a postatakarék­pénztár és a bankok szoros zár alá vétele. A budapesti hétfői lapok szerint föl akar­ták robbantani a Dohány­ utcai zsinagógát is. Szóval, terveik a legfantasztikusabb ke­retek között mozogtak és ha csak meg is kísérelhetik, súlyos zavarokat okozhattak volna a magyar közéletben. A puccstervet leleplezik A budapesti rendőrség azonban az egész •• f •• ITf 0% összeesküvők ? szervezkedést már hosszabb ideje figyelem­mel kiséri. A puccssták ugyanis mindenké­pen a katonasághoz akartak hozzáférkőzni, de tervük ezen a ponton is meghiúsult. Az eddigi kutatások szerint mindössze egy-két katonai személy van az összeesküvésben kompromittálva. Az első figyelmeztetés is katonai körökből érkezett a hatóságokhoz és a budapesti rendőrség emberei azóta ál­landóan figyelik az összeesküvők minden mozdulatát. Legutóbb egyik Vámház­ körúti vendéglői összejövetelen férkőztek közéjük, amikor az összeesküvők elhatározták, hogy tervüket rövidesen megkísérlik. Az illetékes hatóságok, melyek a hozzájuk beérkezett jelentések alapján tisztán látták, hogy politikailag éretlen társaság igazában naiv kísérletezéseiről van szó, erre elhatározták, hogy késedelem nélkül fellépnek ellenük. Az világosan látszott, hogy ­ „Manoilescu a mi gyilkosunk“ — mondották a Marmorosch Bank betéteseinek közgyűlésén BUKAREST. (Az Ellenzék tudósítójától.) Vasárnap a Marmorosch Bank betétesei or­szágos kongresszust tartottak, amelyen a ko­lozsvári betétesek képviseletében Racovitza és Ionescu D. B. professzorok, valamint Tufflc Richard jelentek meg. A kongresszus elé politikai és a pénzügyi világ nagy érdek­lődéssel tekintett, mert a Manoilescu bukása következtében kiderültek azok az eddig sej­tett, de világosan nem látott körülmények, amelyek a hatalmas bank válságát kirobban­tották. A gyűlésen elsőnek Joanid kormány­­biztos szólalt fel, aki hangsúlyozta, hogy a bank vezetése körül visszaélések nem történ­tek, az igazgatóság leghelyesebben járt el , minden ellenkező verzió a pénzintézet ellen­ségeitől ered.­­ Valójában a Marmorosch Bank bukását a betétesek türelmetlensége váltotta ki. Még a múlt évben a pénzintézet szilárdan állott, de 1931. évben az ideges be­tétesek rohamára néhány hónap leforgása alatt 10.000 beté­tesnek 3 milliárd lej értékben fizette ki be­téteit. Ilyen értelemben kérte a betéteseket, hogy őrizzék meg nyugalmukat, mert a bank ga­ranciái reálisak. A betétesek panaszait és kéréseit Episco­­peanu adta elő, aki a betétesek zajos tapsai mellett élesen támadta Manoilescut, „a nagy farizeust“, aki — mondotta — perverz örömmel engedte és nézte el, hogy az ország leghatalmasabb intézete össze­omolják és az emberek ezrei menjenek tönkre. „Manoilescu a mi gyilkosunk“ — mon­dotta Episcopeanu". A kongresszus tekintettel a kormány meg­nyugtató üzenetére, különösebb határozatot nem hozott, csak a garancia kérdésében tar­totta fenn azt a régebben leszögezett állás­pontját, h­ogy a bank igazgatósága személyes vagyonával kezeskedjék a betétek kifizetése mellett.

Next