Ellenzék, 1934. augusztus (55. évfolyam, 172-198. szám)

1934-08-01 / 172. szám

I Л л Л 1 О; I ALA PLÄTITE NUMERAR NO. 141.163/1929 Szerkesztőség, kiadóhivatal, nyomda: Cluj, Str. I. G. Duca No. S. Щ Fiókkiadóhivatal és könyvosztály: Piata Unirii 9 . szám. — Telefonszám: 109. — Leveleim: Cluj, postafiók 80. LV. ÉVFOLYAM, 17­2. SZÁM АЬЛВУАЦ POLITIK­AI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTH­A MIKLÓS 20, 3 LEJ Előfizetési niak: havonta 70., negyedévre 7io, félévre 41a, évente 140 lej. — Magyarországra: negyedévre 14, félévre 27, évente 53 pengő. A többi külföldi államokba csak a pornókülönbözettel több magyar emlékünnepély zajlott le az elmúlt vasárnap. Emlékeztünk nemesi magyar erőfeszítésekről, amikor erőink végére jutottunk. Lelkünkbe áradt a dicsőség fénye, pedig a fájdalom sö­tétsége mintha tökéletesen belepte volna. Va­sárnap ünnepelte meg az erdélyi magyarság a segesvári csatának és, Petőfi pusztulásának emlékét: a dicsőséges és termékenyítő halált. Ma sem felejtették el sehol a világon ezt a dicső eseményt és jogunk van büszkélkedni vele: a népszabadságért véreztünk és áldoza­tul adtuk a nagy költőt, miután örökhatású lángeszét az emberiség közkincsének adtuk a nagy magyar köztetben és a nagy magyar művelődésen át. És vasárnap ünnepelte a szülőfalu és a székely nép Csoma-Kőrös hal­hatatlan fiának, az Ázsia-kutató Körösi Cso­m­a Sándornak emlékezetét, ám a másik ma­gyar lángész. Fölkeltette a világ legnagyobb és leghatalmasabb népének az angolnak, egy rengeteg birodalom, szinte külön világ elmúl­­hatatlan tiszteletét és háláját. Persze minden dicsőség, minden elismerés, minden tisztelet és minden hála szellemi természetű. Egyéb­ként felkophatik az állunk és elmeríthetne­k a megsemmisítésben. Csak a tárgyi gazdagság és az anyagi hatalom tarthat fönn. Ma inkább, mint valaha, amikor az elfogadod és megkö­zelített eszmények is, elhervadnak, mikor a kétségtelen igazságok pusztító álképletek zsák­mányai leszünk. Ki törődik a Petőfi és Cso­rnák szolgálatának és ki a mögöttük álló szellemiség közvetlen és életrevaló érde­kével. Ez történelem. Ez irodalom. Ez ünnepély. Ez szobor. A való élet mai jellege és a kincseket elkönyvelő emberiség érdeke pedig merőben más. De azért csak emlékezzünk, mert las­sanként mgy sem lesz egyebünk, mint puszta emlékeink A szászok­ elég okot adtak reá, hogy ne szeressük őket. Kitalálták a kisebbségi autarkiát minden te­kintetben. Ha politikai téren megszorulnak, a mi bőrünkön szereznek érdemet. Ha nem is fontos, hogy lekicsinyelnek, mindenesetre jelentős, hogy minden lehető alkalommal ki­­pécéznek bennünket. De mindez nem ok, hogy erős közlelküket, tiszta néperkölcsüket, kiváló szorgalmukat s önmagukkal szemben áldozatkészségüket — ami bámulatra méltó módon fentartotta és felvirágoztatta őket, persze a tökéletes magyar szabadelvűség segít­ségével — ne tiszteljük és ha szomorú jelen­ségek a szász-sors megváltozására kezdenek utalni, ki ne fejezzük meleg szavakkal elisme­résünket és sajnálkozásunkat. Fájdalmasan nézzük, az irigyelt szász egységet miként tépi és talán szét is tépi a nemzeti megújulás örve alatt becsempészett jobboldali szélsőség. Nem nézhetjük a kisebbségi rokon elhidegülésével vagy kárörömével a hajszát, amit az egyetlen szász egyház egyetlen püspöke ellen indítot­tak előbb a néptanácsban, azután a német birodalmi lapokban és most a szerteszét ker­getett szász nemzeti szocialista szervezetek­ben. A kitűnő és tántoríthatatlan Glondys püspök ellen minden kapható falka felvonult, de úgy látszik — és ezt igaz testvéri öröm­mel állapítjuk meg — hiába: a szász nép több­sége megvédi püspökét, egyházát, munkában és küzdelemben bevált módszereit, múltját, erkölcsét. A jobboldali verekedők szenvedélye megtörik a szász erény szikla szilárdságán. Nem hallgathatunk el azonban egy körül­ményt, mely a magyar múlt és a magyar lel­kiség kiváló elégtétele. A szász-egység meg­bontásának és a püspökellenes harcnak egyik embere az a Korodi-Lutz, aki a magyar idők­ben nyíltan szőhette a zöld-szász összeeskü­vést államával szemben, azután olcsó csatlósa lett a nagyszebeni kormányzótanácsnak, majd kikopva föleszmélő népének jóakaratából, most Berlinben él az eladott toll s a gyűlöl­ködő lélek tudás-pénzéből. íme a tanúság. A­­ szenvedélyből fakadó gyűlölködés a magyarság­­ ellen legtöbbször nem más, mint egyéni aljas­ság. Idővel az álarcok lehullanak. ъ k­i­ss gyilkosa bírái elött -Ф . ,V. '*еяШ mvtamia mas a revolver ravaszét s csak azért Sr . el a kancellárt, mert valaki meglökte a kar­ét. Hogy került a német követ a kancellári palotába Az első szen­tárgyalási nap BÉCS. (Az Ellenzék távirata.) A po­litikai világ feszült érdeklődése mellett ült össze tegnap délután a Landesgericcht nagytermében a­z osztrák katonai bíró­ság, hogy megkezdje Dollfuss kancellár gyilkosának és a szerdai államcsíny fő­szereplőinek főtárgyalását. Délután 5 órakor vezették be szuronyos katonák a két fő vádlottat: Fiametta Ottót és Hollweber Franzot, amely után Ober­weyer tábornok, a haditörvényszék el­nöke megnyitotta az ülést. A vádlottak és a vádirat Elsősorban a vádlottak személyi ada­tait vették fel. Planetta elmondotta, hogy 1899 augusztusában született Morvaor­szágban és 1919-ben lépett a nemzeti szo­cialista pártba. Emiatt 1932-ben a had­sereg kötelékéből elbocsátották és jelen­leg, mint kereskedelmi alkalmazott tar­totta fenn a családját. Franz Hollwe­­ber 1904 novemberében született, nős, egy gyermekkel, elektrotechnikus és tényleges tagja a szövetségi haderőnek, ahol őrmesteri rangot viselt. Ezután a vádirat felolvasására került a sor. A zsúfolásig megtelt tárgyalóte­rem hallgatósága halálos csendben ülte végig a — helyenként egészen drámai — vádirat felolvasását. A katonai ügyész­ség vádindítványa részletesen ismertette Planetta első vallomását. Hihetetlennek ítéli azt a­ védekezést, hogy a Dollfuss kancellár halálát okozó revolver véletle­nül sült volna el Planetta kezében. A gyilkos szánalmas vallomása Oberweger táborndé este 8 órakor meg­kezdte a vádlottak kihallgatását. Planetta beszélt először. Kijelentette, hogy — a vád­irat állításaiban nem, de egyébként emberölés miatt bűnösnek érzi magát. Hosszasan ma­gyarázta Dollfuss kancellár megölésének kö­­rüítményeit és előzményeit, amelyek — elő­adása szerint — a következőképen történ­tek: — A Stift laktanyában kaptuk a fegyve­reket és a végrehajtási utasításokat. Veze­tőnk, akiit egyébként addig soha nem láttam, közölte, hogy a terviben számos magas állású politikus is részes s így tulajdoniképein tör­vényes mozgalomról van szó. A kancellári pa­lota őrségének lefegyverzését Hofweber in­tézte. Mire néhány társammal a helyszínire érkeztem, már akadálytalanul járhattunk az épületiben. Az első emelet jobboldali folyosójáról el­sötétített teremlbe érkeztünk, midőn hirtelen hatalmas termetű alak jött felénk. A sötét háttérben­­még két árnyékot láttam. Meglepeté­semben a lövésre készentartott revolver ravaszát önkéntelenül is megnyomtam. A két dörre­nés után az alakok eltűntek. Elnök: Maga общ le­hetett meglepve, hi­szen maga katona volt. Planetta: Valaki jobbfelől meglökte a ka­romat. Dollfuss nyakából dűlt a vér Ezután vallomását a k­övetkezőkben foly­tatta: — Egyik ablakfüggönyt felbocsátottuk és akkor láttam, hogy egy alak vergődik a par­ketten. Dollfuss kancellár volt. Nyakából csak иду dűlt a vér . . . Elnök: Szóval azt állítja, hogy a revolver kétszer egymásután önműködően sült el? Planetta: Igen! A kihallgatott fegyverszakértő most meg­vizsgálta Planetta revolverét és megállapí­­totta, hogy 9 mm­-es golyója feltétlenül ha­lálos sebet ejthet. Azt, amiintha a revolver kétszer egymásután elsülhetne, a fegyver­szakértő határozottan tagadta. Elnök: Ennél a pontnál tévedett. Foly­tassa! — Mikor a kancellár meglátott engem, suttogó hangon mondta, hogy lemond a kor­­mányelnökségről, Bintelen javára. Elnöki: És maga mit válaszolt? Planetta: Semmit. Oberweger tábornoknak arra a kérdésére, honnan szerezte a revolvert, Planetta kere­ken kijelentette, hogy erre soha nem fog vá­laszolni. Fey miniszter becsű­ jelszava­ itóval szünet közbeiktatásával Hollweber őrmester kihallgatására került a sor. Vallo­mása a következő: — A kancellári palota-őrség lefegyverzése nem volt valami nagy teljesítmény. Mire az őrség magához tért, щаг fegyvertelen volt. Azt az utasítást adtam embereimnek, hogy csak önvédelemből lőj­jenek. Ezt mi be is tartottuk, de Fey miniszter úr nem tartotta be ígéretét. Kétszer is becsületszavára ígérte szabad elvonulásunkat. Az elnök intésére Fey minisztert vezették a tanuk rekeszéhez. A miniszter erélyes hangon utasította vissza Holtweber állításait. — Nem adtam — hangsúlyozta —, mert nem adhattam, becsületszavam semmire, hi­szen magam is fogoly voltam. Mikor a sza­bad elvonul­ásu­ról szó esett, Holtweber azt kívánta, hogy hivassam ide a német követet. A követ eleme nem akart a kancellári pa­lotáiba jönni, de később engedett és valóban megjelent. A továbbiakat azután Neustadter-Stührmer miniszter intézte. Én csak annyit mondtam, hogy amennyiben senkit meg пещ­gyilkolnak, valószínűleg elengedik őket. Neustad­ter-Stührmer miniszter megerősítet­te Fey vallomását. , Fáradtak a védők Éjszaka 11 órakor sajátságos jelenet za­varta meg a tárgyalás menetét. Dr. Führer, a maga és védőtársai nevében kijelentette, hogy fáradt és eláll a védelemtől. Elnök­­ömö­k önként vállalták a védelmet. Ha el óhajtanak menni, ám tessék, de az ese­tet bejelenteni az ügyvédi­­kamarának. A védők ezu­tán a helyükön ma­rad­tak. A hétfő éjszaka utolsó tárgyalási szereplő­je a ka­ncellári palota egyik altisztje volt, aki azonban semm­i lényegeset nem mondott, csak annyit állított határozottan, hogy Planettá­­ban felismeri Dollfuss kancellár gyilkosát. Éjfél is elmúlt, midőn Oberweger elnöklő tábornok berekesztette a hétfői tárgyalási napot. Ma reggel 9 órakor a haditörvényszék ismét összeült. A meghamisított Skoda-jegyzőkönyvek hadbírósági eljárás indult BUKAREST. (Az Ellenzék tudósítójá­tól.) A Skoda-ügy ma délelőtt ismét hadbíróság elé került. Az új eljárás so­rán annak a megállapítására töreksze­nek, hogy milyen körülmények között tűntek el az inkriminált jegyzőköny­vek Pomponiu királyi komiszár irodá­jából, ki lopta el őket, ki adtai el a Sko­da képviselőjének v­égül miképen ju­tottak Maniu kezéhez. A két első vád­lott, akiket kihallgatnak A.I­isor és Ilie hadbirósági jegyzők, akik már a­ parla­menti vizsgáló bizottság előtt is vallo­mást tettek. Petrescu őrnagy hadbíró­­sági előadónak tegnap kezéhez juttatták ennek a pernek iratait. A mostani újabb tárgyalásra ügyészként Chireac őrna­gyot, jegyzőnek pedig Justin hadbíró­sági jegyzőt nevezték ki. A második hadtest hadbíróságának II. szekciója előtt tegnap reggel letette az esküt Vasile Chiru ezredes, akit Victor Pomponiu helyébe neveztek ki. Pomponiut ugyanis Pruteanu és Hagi Stoica társaival együtt felfüggesztették a hadügyminisztérium igazságügyi osztályánál elfoglalt állá­sukból mindaddig, amíg a Skoda-ügy­­ben ellenük felmerült vádakat nem tisz­tázzák. Az eskütétel alkalmával Uica tábornok nagy beszédet mondott, amely­ben hangoztatta, hogy a katonai ha­gyományokhoz híven, minden aláren­deltje ellen, aki szabálytalanságot követ el, szigorú vizsgálatot indít. A Skoda-bizottság előző határozatával ellentétben, nem veszi ki szünidejét, ha­nem augusztus 15-ig folytatja a tanú­­kihallgatásokat, különösen néhány tá­bornokét, akiknek vallomására, Maniu kijelentései alapján van szükség. A bi­zottság munkálatainak jelentése való­színűleg a parlamenti ülésszak megnyi­tása előtt nem készül el, de azt már az ülésszak elején megvitatják.

Next