Ellenzék, 1934. december (55. évfolyam, 277-300. szám)

1934-12-01 / 277. szám

Szerkesztőség, kiadóhivatal, nyomda: Cluj, Str 1, G. Duca No. 8. Fiókkiadóhivatal és könyvosztály: Piata Unirii 9. szám. —­ Telefonszám: 109. — Levélcím: Cluj, postafiók 80. W' TAXA POSTALÄ PLÄTITÄ IN NUMERÁK. No. 141.165/1920 ШШШШЯШЯШЛШиШЯШШШШШШШШШШШШШШШШШШШШНШШНШШШШШШШШШШМШШШашшшш MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTH­A MIKLÓS L¥. ÉVFOLYAM, 27­7. SZÁM. SZOMBAT Előfizetési árak: havonta 70, negyedévre 840 lej.­­• Magyarországra: negyedévre pengő. A többi külföldi államokba csak nő, félévre 420, évente 16, félévre 20, évente 40 a postakülönbözettel több DECEMBER 1. M тщщ hin­i félretegyük-e? Higyjük, hogy vége kezd szakadni a gazdasági válságnak s nem­sokára szabályszerű állapotba lendülünk át? A tőkegazdálkodás és a bolseviz­­mus egyaránt levon minden következ­ményt, levetkőzi túlzásait és egymás közt kiegyenlít? A Roosevelt új iránya fog győzni, a new deal, mely az elfe­lejtett ember, a „forgotten man“ érde­keit nézi: olcsó pénzt, kettős valutát, le­hordott vámhatárt, szabadabb világke­reskedelmet, ipari árcsökkentést, vásár­ló­képességet, rövid munkaidővel és munkalehetőséggel teljes keresetképes­séget akar teremteni? A közgazdák többsége igennel kezd felelgetni a kér­désekre és derűlátó hangulatot sugároz. A nemzetek szövetségének jelentése az egyetemes gazdaság állásáról szintén re­ménykeltő biztatással emel ki minden kedvező jelenséget. Mi azonban úgy érezzük, hogy a termelés, forgalom és fogyasztás önmagában, a saját erejéből még csak igen kevéssé lábbadozik, a kormányok rendelkezései gazdasági na­cionalizmus is önellátás szellemében, amihez újabban a nemzeti munkavéde­lem elvei társulnak, nem nagyon segítik ezt az önkéntelen javulást és a világhá­ború közeledését elősegítő külpolitikai harcok és fegyverkezések újabb és újabb akadályokat állítanak a gazdasági újjá­születés útjába. Jobbulás és rosszabbo­dás jelenségei változnak és ezen a hul­lámzó hintán ülni ugyan még nem tud, de „elülni“ még mindig nem bír a gaz­dasági gond. Csüggedjünk vagy remény­kedjünk? Csak egy pár jelenségre kell rámu­tatni. Azt mondják, az arany egészséges vándorlása indult meg, Anglia gazdasá­gi lendülete és Amerika pénzügyi maga­tartása megint magához von elegendő nemes fedezetet. Jó jel. Igen ám, de a pénz nagy átlagban mégis csak romlik. A belga valuta leértékelés előtt áll, a cseh már átugrott ezen a kényszerűsé­gen. Más pontot nézve, Németország szintén már nem rendelkezik arannyal, hivatalosan legalább is nem, ha csak a saarvidéki bánya­ megváltásra félre nem tette. Olaszország készlete havonta át­lag 120 millió lírával apad. Hol késik a nagy hitelezések indulása? Románia kénytelen szigorú kézzel nyúlni a belső kölcsön eszközéhez korlátlan összegben és most Olaszország is másodszor kér polgáraitól kölcsönt két milliárd érték­ben munkanélküliséget leküzdő köz­munkára és 800 milliós hiány eltünteté­sére. Igen, álljunk itt egy percre: meg­­szűntek-e a deficitek? Az Unió megkö­zelíti már az ötmilliárdot és nem ugrál­va tovább kárvallottam a magunkéban gyönyörködhetünk, holott konverzió, kölcsön, új külkereskedelmi rendszer küszöbén vagyunk, mely elől most, a régi kontingentálás alapján százával ro­hannak a vasúti kocsik a vámhatárhoz és még sincsen egyensúlyozó pénzünk. A Népszövetség jelentése szerint a pénz leértéklő, vagy megszorításokkal védő országokban emelkedik az ipari terme­lés, mégis drágulást látunk mindenfelé és a munkanélküliség apadását, mely természetes Angliában, mesterséges Né­metországban, egyetemes viszonylatban alig érzik és a franciák most fordulnak miatta 800.000 idegen emberük ellen. De nálunk is megindult már a vissza­utasítás a városból a faluba, égető mun­kahiány miatt. A jelentések arról számolnak be, hogy a mezőgazdasági túltermelés hozadékát December ötödikén tárgyalja a népszövet­ségi tanács a magyar-jugoszláv viszályt A­z érdemleges elintézést januárra, rám még későbbre halasztják.­­ A világsajtó általános rendszabályokat sürget (Az Ellenzék tudósítójától.) A tegnapi izgalmas nap utolsó fontos jelensége, hogy a népszövetségi tanács rendkívüli ülés­szaka most már végleges határozat szerint december 5-én ül össze s kizárólag a délszláv magyar viszály ügyével fog foglalkozni. Ez­zel Magyarország óhajtása teljesül, amely a gyors elintézés mellett van. Valószínű azon­ban, hogy angol kívánságra egy előadói bi­zottságot küldenek ki a több napig elhúzódó kontradiktorius vita nyomán s ennek a bi­zottságnak feladata lesz, hogy a kérdés ér­demleges elintézését legalább januárra, de ha lehet áprilisra készítse elő. Ez annak a je­le, hogy a nagyhatalmak fáznak a döntéstől. A helyzet javulását jelenti, hogy most már egy tételben megegyezni látszik az egész genfi arcpság: a terrorizmust meg kell bél­­lyegezni s nemzetközi egyezménnyel vádolni tevékenységét. A decemberi ülés és a lehető elhalasztás kérdése természetesen nem szorí­totta le a napirendről Eckhardt Tibor ma­gyar fődelegátusnak a magyar választ meg­előző kijelentéseit a jugoszláv panasz­jegyzé­ket kísérő bizonyító emlékiratra. Eckhardt nyilatkozatát az Ellenzék tegnapi második kiadása szó szerint közölte. A genfi diplomá­ciai testület és a világsajtó ennek a nyilatko­zatnak különösen következő tételeit kiséri körülményes megjegyzésekkel: „A jugoszláv emlékirat késedelmező volt s így csak most nyilatkozhatik Magyarország részletesen. Ez a fél nem fog késedelmeskedni. A gyilkos, a jegyzék állításával ellentétben, sohasem járt Magyarországon. A horvát emigránsok Ma­gyarországon csak puszta menedékjogot él­veztek, minden más ország példája szerint. A horvát forradalmi mozgalom és Magyar­­ország nincs kapcsolatban, magyar törekvé­sek nincsenek Horvátországot illetőleg. A marseillei bűntettet nem Magyarországon ter­vezték és szőtték. A magyarság már lelkial­kata szerint is elítéli a terrorista cselekedete­ket. Formális tárgyalás szerdán, érdem­beli tárgyalás később GENF. (Az Ellenzék távirata.) A hangu­lat igen feszült, mert nehéz kérdés annak el­döntése, hogy már most döntsenek-e minden irányban a délszláv—magyar viszály ügyé­ben, vagy az utolsó szót halasszák mentői későbbre, amíg a légkör megtisztul. Bár Franciaország támogatja a délszláv javasla­tot, a valóságban nagy erőfeszítéssel törek­szik rá, hogy döntés csak újév után legyen. A tanács rendkívüli ülése december 5-én kezdődik. A Véno­ népszövetségi főtitkár teg­nap erre vonatkozó hivatatos közlést tett a sajtónak. Az ülés egyetlen tárgya a magyar részről előterjesztett sürgősségi indítvány. A Star Londonban arról értesült, hogy Eden főpecsétőr december 5-én a jugoszláv és magyar főmegbízottak felszólalása után azt fogja javasolni, hogy a tanács küldjön ki egy bizottságot, mely áprilisig tegyen je­lentést a tanácsnak. Párisi távirat szerint a Havas iroda is úgy tudja, hogy a tanács a három nagyhatalom fődelegátusaiból bizott­ságot fog összeállítani, mely a marseillei bűn­tény politikai hátterét megvizsgálja. Ezt a bizottságot előadói bizottságnak fogják ne­vezni és azzal küldik ki, hogy ő tegyen je­lentést a rögtöni döntés, vagy elhalasztás ügyében. Más lapok ezzel kapcsolatban azt írják, hogy december 6-én nehéz lesz már az első döntés is, mert a délszláv emlékirat nem tartalmaz teljes bizonyítást arról, hogy a marseillei merényletet tényleg Jankapusz­­táról indították meg. Az angol sajtó szerint számítanak arra, hogy a délszláv delegáció élesen fog nyilatkozni és heves vitát fog ki­kényszeríteni, de a kérdést angol vélemény szerint, nyugodt mederbe lehet terelni. könyörtelenül megsemmisítik és egyre növelik a termelő területek nagyságát. És most egyeztek meg Budapesten, a búzatanácsadó értekezletek, az európai földművelő államok, hogy az eddigi egyezményt, mely kisebbíti a vetésterü­letet a gabonára, meghosszabbítják. De a népszaporodás és a fogyasztás dagá­lyának további késése nem sok jóval biztat s a tavalyi rossz termés nem len­dített a helyzeten, amint a román búza és tengeri áresése a belföldön eléggé bi­zonyítja. De van a mezőgazdasági vál­ság további rémítéseinek beszédesebb, drámai példája. Tegnapelőtt Párisban karhatalmi erővel verték szét a paraszt arcvonal tüntetését, mert bejelentette a törvényesség leple alatt az egyéni és kö­zösségi bűntényeket. E mellett fenyeget­ő a francia vincellér-forradalom is, amely már 3 évtized előtt megmutatta veszé­lyes fogafehérjét. A válság tart és az ed­digi kuruzslásnál komolyabb gyógymó­dot követel. Ez nem lehet más mint a korrupciótól és gyűlölettől mentes, ko­moly és szabadelvű gazdálkodás bent, a gazdasági hatalmaskodástól az észszerű együttműködésre átlépő kereskedelem kint. Akkor igen, akkor pihenni mehet a gazdasági gond. Nettós feladat hárul a nattier® PÁRIS. (Az Ellenzék távirata.) A tegnapi esti lapok tartózkodó álláspontot foglalnak el az ügy­­újabb fázisában. A Temps, az Intransigent, a Presse a helyzetet súlyos­nak minősíti s azt fejtegeti, hogy nagy feladat hárul a nagyhatalmakra az európai béke megmentésének érdekében. A Svájci sajtó, bár tartózkodóan ír, mégis célzást tesz a jugoszláv álláspont veszedel­meire. A Neue Züricher Zeitung azt mondja, a svájci hagyomány szerint várni kell a tényekre. Régi közmondás szerint: „egy em­ber beszéde még nem az igazság“. A Jour­nal de Génévé a hivatalos svájci álláspont ismertetése után megállapítja, hogy a dél­szláv jegyzék megfeledkezik a macedón és egyéb balkáni merényletekről és minden vádat csupán egyetlen országra próbál össz­pontosítani. Az esti angol lapok Eckhardt - nyilatkozatával foglalkozva remélik, hogy­­ a magyar kormány megcáfolja a jugoszláv­­ vádakat és így a helyzet rendbejön. A sajtó­­­ jóslatok között nagy feltűnést kelt Perlinax­­nak. Az Echo de Paris-ban közölt am ■ fel­tevése, hogy Jugoszlávia a közeljövőben va­lószínűleg felmondja a Magyarországgal ez év július 14-én kötött határforgalmi egyez­ményt. Nem lehetetlen, hogy a kisantant másik két állama is ezt teszi. A Petit Pari­sien újból visszatér rá, hogy a magyar ha­tóságok rendszeres és széles védelme alatt űzött terrorizmus döntő benyomást tett és hogy ez Magyarország politikai célja és módszere. Ellenben valamennyi francia lap egyetért abban, hogy nemzetközi szervezetet kell fölállítani min­den fajta terrorizmus kisöprésére s egy békeligát kell fölállítani, amely féken tart­ja a revizionistákat. Tim­cscu beszámolt a kermán­­ok leül és párisi tárgyalásairól .­í­gfogó Tffi­ szerény kísérletek történnek a külügyminiszter meg­­támadására.~ „Az egyedien külpolitika,amelyek Titulescu követkét" BUKAREST. (Az Ellenzék tudósítójá­tól.) A politikai közvélemény érdeklő­dése Titulescu külügyminiszter Buka­restbe érkezése felé fordul.­­— Titulescu Párisban nyilatkozott a Curentul ott időző tudósítója előtt Laval külügymi­niszterrel és Flandin miniszterelnökkel folytatott megbeszéléséről. Az újságíró kérdéseire Titulescu kifejtette, hogy megbeszélései a genfi Népszövetség elé terjesztett jugoszláv memorandummal állottak kapcsolatban. Ezenkívül szó esett a Keleti- és a Földközi-tengeri paktumról is. Az újságírónak arra a kérdésére, hogy miért szakítja meg a külügyminiszter külföldi tartózkodását éppen most és miért oly sürgős neki a Bukarestbe való visszatérés, Titulescu azt felelte, hogy szükségesnek tartja a kormány tagjait felvilágosítani az általános külpoliti­kai helyzetről. A külügyminiszter két napig marad Bu­karestben, azután visszatér Genfbe, hogy részt vegyen a Népszövetség ülésén. Titulescu külpolitikája Titulescu legutóbbi külpolitikai tevékenysé­gével érdekes cikkben foglalkozik az Ade­­verul hasábjain B. Branisteanu, az ismert publicista. A vezércikk, amely élesen jellem­ző a belpolitika és külpolitika kapcsolataira, nagy feltűnést kelt. (Folytatása a 8. oldalon)

Next