Ellenzék, 1935. január (56. évfolyam, 1-25. szám)

1935-01-01 / 1. szám

TAXA POȘTALA PLĂTITĂ IN NUMERAR No. 141.164/192* Szerkesztőség, kiadóhivatal, nyomda: Cluj, Str. I. G. Duca No. 8. Fiókkiadóhivatal és könyvosztály: Piaţa Unirii 9. szám. — Telefonszám: 109. — Levélcím: Cluj, postafiók 80. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTHA MIKLÓS LVI. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM, KEDD 311231&felárra előfizetési 840 fej. — pengő. A árak: havonta 70, negyedévre 210, félévre 42, évente Magyarországra: negyedévre 10, félévre 20, évente 43 többi külföldi államokba csak a portókülönbözezte :3 db JANUÁR 1. mesterségesen fölsízott óráit éljük s az ujesztendőre kitárt kapuban egyszer hátra, egyszer előre nézünk zavart érzésekkel. Milyen volt az ó-esztendő és milyen lehet az uj? Ezeket a kérdéseket talán több joggal tehetjük föl ez idén, mint az elmúlt szomszéd évek alatt. A helyzet ma fontosabb, mint tegnap volt bármikor s nagy megrázkódtatások után most nagyobb várakozással nézhetünk az uj esztendőbe, amelyről kevéssel ezelőtt joggal hittük: egy uj háborús megpróbáltatás kulcsa lesz. A szokatlanságot még a természet is hangsúlyozza, rendellenesen s gondot sugallva ismételte meg egymásután a tavaszt, nyarat és őszt a tél jogszerű idejében és területén. Csakugyan súlyos esztendő volt. Vérmedveszerű: a szovjet volt a szellemi eszménykép. A lefegyverzés ügye szinte véglegesen megbukott. Az első hónapokat a párisi barrikád és a bécsi munkásház harcok vezették be. Majd Németország lábalt át súlyos forradalmon és elveszítette elnökét, a történelmi alakká vált tábornagyot, a lazult árnyat a múlttal való folytonosságból. Az osztrák és német ellentét tetőpontra hágott vadul, véres következménye volt a Dollfuss kancellárt is áldozatul követelő nagy júliusi forradalom és a szabadelvűség újabb gyengítése az új osztrák rendi alkotmánnyal. Ide tolakodott a háború ördöge: az osztrák határt olasz csapatok szállták meg 3 , de-azcL szocializmus németje messziről figyelhette Mussolini fenyegető kardját. Barthon sorozatos utazásai most kezdtek igazán hatni. A mai rendet éltető béke sorompóba hívott új szövetségeket. A kisantant, ez az új és szoros államszövetség magához kapcsolta a Balkánantantot. Létrejött a baltikumi hármas-szövetség is. A szovjet a békekonzervatívség jelmezében bevonult a Népszövetségbe s kezdeményezte a keleti paktum élőmunkáit. Közeledés kezdődött Itália és Franciaország között. A ritkuló felhőkön át átragyogtak a gazdasági hajnal sugarai: Finnországban és Angliában már fölkelt az ifjú nap. És létrejött Olaszország, Magyarország és Ausztria között a római egyezmény, melyről még sok szó lesz a dunai válság megoldásánál. És egyszerre ingadozni kezdett a helyzet a Saar-völgy rengéseitől s felborulni látszott a marseillei merénylet földrendízésétől. Szörnyű napok jöttek. „Könyökkel súroltuk a háborút“. Ördöge lelkesen sűtötte a szenvedélyeket Jugoszláviában. Sikerült elhárítani a kétélű veszélyt: karácsony komoly békehangulatban köszöntött reánk, most pedig, amikor bepillantunk a szilveszteri ajtón a jövendő sötétszürke ködébe, mintha tömérdek fegyverből ekevas kovácsolását hallucinálnák, pedig épp most, az év végén s az újév elején óriási hadihiteleket kérnek vagy pedzenek „a békevédő államok“. De a pápa se lát már veszedelmet az izgatott és szorgalmas fegyverkezésben. Hátha nem erőszakolt, hátha gyakorlatibb béke éve tör ki? Csehország békítő hangokat penget Magyarország felé; az olasz—francia megegyezés, a saarvidéki népszavazás után javítható német és francia viszony komoly lépésre késztethet a Duna-völgy széttépett s tarthatatlan állapotának rendezéséhez. Ez pedig elöljáróban a kisebbségi kérdés nyugvásra hozását követeli meg. Miért épp itt most, a belpolitikában súlyos válságot ajnározni? Miért megint új fájdalommal feszegetni a mi helyzetünket? A tavaly világszerte elharapódzott romboló nacionalizmus teljes erejével ránkfeküdt a nemzeti munkavédelem és a városok elrománosításának jelszavával, de pillanatnyi könynyebbedés jött. A nagy genfi és karácsonyi hangulat meleg áramában a magyar párt ünnepélyesen kérte a kisebbségi kérdés közvetlen tárgyalását, hogy minden külpolitikai és pártpolitikai vonatkozástól mentesítve oldják meg állami akaratból. Lapodate és lamandi beszéde bizonyos reménységeket ígért, ha nem is a megvalósítás, de a közeliítés szempontjából. És épp most rombolja szét ezt az enyhülést eszelős szenvedéllyel , a mai kormányzat egész ellenzéke. Elsősorban az Universal, amelynek egyik veje ki-i Lebrun elnök: Új világtörténelmi korszak elő PÁRIS. (Az Ellenzék távirata.) A francia külpolitika vezetősége tegnap és tegnapelőtt szüntelenül izgalmas munkában volt. A francia—olasz megegyezés kérdése döntő pillanatokhoz érkezett, de a megegyezések elé háruló akadályokat még mindig nem sikerült teljesen eltávolítani. Erre pedig föltétlenül szükség van Laval római látogatása előtt, mely —, ha a megegyezés sikerül — küszöb előtt áll. A nehézségek továbbra is nem a Franciaország és Olaszország között közvetlenül fölmerülő kérdésekben, hanem a Dunavidékkel kapcsolatban, főleg a kisantant részéről fölvetett kérdésekben keresendők. A franciák ugyanis az osztrák függetlenség biztosítására olyan jegyzőkönyv aláírását kívánják, melyben az érdekelt hatalmak egyúttal biztosítanák egymás határait is. Olasz részről ezt az indítványt nem fogadják el, mert kivüilesőnek tartják a mostani tárgyalások anyagát és nem tarthatják összeegyeztethetőnek a népszövetségi alapokmánnyal, mely békés után és a népszövetségi szabályok betartásával lehetőséget nyit a nemzetközi szerződések területi határozmányainak megváltoztatására is. A vita akörül is folyik, hogy az osztrák függetlenség garantálásában az aláíró hatalmak egyénileg vegyenek-e részt, vagy a kisantant, mint egység írja azt alá. Ezt az utóbbi megoldást főleg Jugoszlávia kívánja, melynek külpolitikai vezetői kijelentették, hogy nem akarnak akadályokat gördíteni Franciaország és Olaszország közeledése elé, nem akadályozzák a középeurópai megegyezést, de nem hajlandók egyedül viselni ennek a megegyezésnek az árát. Párisban viszont reménykednek, hogy rövidesen sikerül minden akadályt elhárítani és Laval római látogatása pár napon belül megtörténhetik. A döntő lépést most Rómától várják, ahol ebben a pillanatban készítik elő a viszontválaszt Mussolininek Chambrun francia nagykövet által áttett indítványára adott francia válaszra. Az utóbbi órákban érkezett római hír szerint ez a válasz már útba is indult Páris felé. Jó jel A párisi külügyminisztériumban tegnap egész nap kemény munka folyt az olasz— francia diplomáciai tárgyalásokkal kapcsolatban. A Quai d'Orsay szüntelen telefonösszeköttetést tartott fenn Rómával és a kisantant államok fővárosaival. Diplomáciai körökben reménykednek, hogy a francia—olasz megegyezés rövidesen létrrejön. Páris szombaton közölte álláspontját Rómával Mussolini utolsó javaslataira vonatkkozólag. Tegnap egész nap várták az olasz választ, de nem érkezett meg. Valószínűnek tartják, hogy legkésőbb a mai nap folyamán a francia diplomácia kezében lesz Olaszország válasza. Diplomáciai körökben jó jelnek tartják, hogy nyilvánosságra hozták a kérdéssel foglalkozó államtanács összeülésének időpontját is, amit nem tettek volna meg, ha a megegyezést nem tartanák valószínűnek. A Temps szerint a Quai d‘Orsay-n már szövegezik is a Laval látogatása alkalmával Rómában tárgyalandó megegyezési tervezetet, mely felöleli a közvetlen olasz—francia kérdéseken kívül a középeurópai kérdés egész anyagát. A félhivatalos Petit Párisien szerint Páris egyelőre várakozó állásponton van. A többi lapok pártállásuk szerint többé vagy kevésbé reménykedően látják a helyzetet. A megegyezés ellenfelei megmozgatták a párisi községtanács egy részét, melynek több tagja a minisztérium előtt jelentkezett, hogy tiltakozzék a francia gyarmatterületek Olaszországnak való átadása ellen. szorult a kormányból, talán éppen lamandi miatt, a másik pedig hinnevarr a tagadhatatlan izgalomból. Miért hirdeti büntetlen a nagy román lap a nyílt gyűlöletet ellenünk s fenyeget életveszélyesen, hogy igenis a külpolitika minden kedvetlen jelenségét velünk éreztetik fokozott mértékben? Ez a szadizmus politikája. Nemes dolog volna ennek az uszításnak föláldozni lamundit és minket, a külföld vizsgáló nézése idején? És okos, ha kormányfő és kormányzat sodortatni engedi magát? Például a városok kérdésében, Niftitsv a történelmi valóság talajáról. A liberális szellemmel ellentétes a városi nemzetiségek versenyének irányítása s nem bízni mindent a természetes és úgyis elkövetke- ; zendő fejlődésre. A fokozott nemzeti gon- dolat érthető kívánságai megvalósulnak idő és munka utján. V 1 , •» Ve w ; jj i * tív.sv :•*;** t. Aligha , lehet ellenmondás nélkül beszélni a románság elnyomásáról, mikor a miniszterelnöki megállapítás szerint fenmaradt kontinuitás* ott és a román lélek fényesen lángolt. A természetes asszimiláció mindent jól megold, az erőszak és a támadás ellenünk újabb történelmi port zúdít két sokat próbált nép és megviselt szülőföldünk nyakába. A történelmi erők szabad játékába nem lehet az Universul serdült szellemével beleszólni a kisebbségi jog és élet mezején. És nem szabad dacolni az iránnyal, amely felé 1935 láthatóan indul. Ulti Flaiu Flandin miniszterelnök tegnap a Petit Parisien-nek nyilatkozatot adott, melyben igen reménykedő szavakkal beszélt az olasz— francia megegyezésről. Nyilatkozatában örömének ad kifejezést afelett, hogy, a külpolitikai láthatár végre komolyan tisztulni kezd. Az utóbbi hetek tapasztalataiból joggal lehet a francia miniszterelnök szerint arra következtetni, hogy az európai felelős államférfiak komolyan szolgálják a béke fenntartásának ügyét. Ami Olaszországot és Franciaországot illeti — folytatta kijelentéseit Flandin — remélhető, hogy a két hatalmas szomszéd nép között rövidesen teljes megegyezés jön létre. A tárgyalások a két kormány között olyan mederbe terelőettek, amelytől sohasem lett volna szabad eltérni. Remélni lehet azt is, hogy a jövő év Európa számára gazdasági szempontból is az elkövetett sorozatos hibák fölszámolását és a romok eltakarításának lehetőségét fogja meghozni. A múlt év — mondta még Flandin — határozottan megnövelte Franciaország belső és külső biztonságát. A mostani tárgyalásoknak Európa békéjét kell biztosítani, ami lehetővé teszi, hogy gazdasági téren is rendet lehessen teremteni. A két állam közötti vitás kérdések Francia lapok megbízható forrásból nyert értesülése szerint az olasz—francia megegyezést előkészítő tárgyalások a következő kérdések körül forognak: 1. A gyarmati kérdés 2. Olaszország és Jugoszlávia viszonyának rendezése. 3. Ausztria függetlenségének biztosítása. 4. A békeszerződések módosítási lehetőségének kérdése.5. A francia és olasz tengeri haderők egyenlőségén kérdése. Azokban a kérdésekben, melyek Olaszország és Franciaország között merültek föl, már jórészt megegyezés jött létre. A megegyezésben foglalt engedmények megadását azonban a franc Iki ácia diplomácia attól akarja függővé tenni, hogy Közép- és Délkeleteurópa kérdésében szintén megegyezés jöjjön létre a két talom között. Olasz részről hajlandók ilyen megegyezésre, de Mussolini nem fogadja el az erre vonatkozó francia tervet, minthogy ez olyan közzépeurópai paktumtervezetben csúcsosodik ki, melyben az aláíró hatalmak egymás országhatárait kölcsönösen biztosítják. Olasz felfogás szerint a mostani tárgyalási anyagban erre a kérdésre nem kerülhet sor és a középeurópai pakumtervezet megvitatása csak a francia—olasz megegyezés létrejötte után válhatik időszerűvé. Lebrun újévi nyilatkozata A párisi diplomáciai testület tagjai a küszöbön álló újév alkalmából tisztelgő látogatáson jelentek meg Lebrun elnök előtt. A diplomaták nevében Monsignore Maglione pápai nuncius üdvözölte hosszabb beszédben a köztársasági elnökök emlékeztetett a lefolyt év elrettentő eseményeire, köztük a marseillei merényletről is, amelyet a legsúlyosabb megpróbáltatásnak nevezett. Ebből a megpróbáltatásból — mondta Lebrun elnök — a világnak azt a mély tanulságot kell levonnia, hogy nemzetközi viszonylatban elkerülhetetlenné vált a közeledés és megértés politikája. Ezt követelik a gazdasági válság által sújtott népek is. A kormányok józansága és a nemzetközi konfliktusok rendezése érdekében lefolytatott eljárás sikere lehetővé kell hogy tegye, hogy minden téren megtalálják végül a megnyugvás és az igazságosság formuláját. Lebrun elnök azzal fejezte be beszédét, hogy ő is osztja a diplomáciai testület tagjainak jövőbe vetett reménykedő hitét és bízik abban, hogy új világtörténelmi korszak előtt állunk, a termékeny munka korszaka előtt, amelyből minden nép egyformán kiveszi a maga részét.