Ellenzék, 1935. június (56. évfolyam, 124-146. szám)
1935-06-01 / 124. szám
TAXA POȘTALĂ PLĂTITĂ ÎN NUMERAR. No. ««s.îâj/i»»*. ELLENZÉK Szerkesztőség, kiadóhivatal, nyomda: Cluj, Str. I. G. Duca No. 8. Fiókkiadóhivatal és könyvosztály: Piaţa Unirii 9. atm. _ Telefonszám: 109. — Levélcím: Cluj, postafiók 80. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTHA MIKLÓS LVI. ÉVFOLYAM, 124. SZÁM. SZOMBAT Előfizetési 840 lej. — pengő. A árak: havonta 70, negyedévre 210, félévre 420, évente Magyarországra: negyedévre 10, félévre 20, évente 40 többi külföldi államokba csak a portókülönbözettel több. 1935 JUNIUS 1. Unjuk már, tagy a politikában a hírak ugyanarról a dologról hullámszerűen követik egymást. Egy**w fel, egyszer le. Páros napokon igen, páratlan napokon pedig nem a jolwó. Komolytalan ez a játék. Mint a piacon. Pletyka ételremben. Például amikor izgatva közönségüket politikusok és lapok hirlelik: ma megint haragba került Szaturngia Tătărescu, pedig tegnap ismét nagy barátságban keveredtek és ralaáea ellentétet kiküszöböltek egymás körül. Tegnap jelenteni kellett, hogy a Zsonsánypást igen tisztelt elnöke, a papírkartell nagy embere, megunta ismét az ingadozásokat és figyelmetlenségeket, amiket alkotmányvéltoztatás címén, de olykor diktatórikus kacérsággal emlegetnek, megelégelte a „JfJI-csoport mohóságát ezért szükségét látja, hogy az ifjú szabadelvűek, a györgyisták visszatérjenek az anyaölbe. Angelescu már megint közvetíti ezt a családi és pártkibékülést, amit annyiszor híreszteltek és cáfoltak, így vagyunk Mihalache és Maniuval is. (Egyik napMihalache és Maniu tökéletesen megértik egymást, másnap már az ellenkezőt olvassuk: a Bădăcin-i rejtély megint elégedetlen a párt taktikájával. Talán holnap az Ellenzék kénytelen lesz leközölni ennek a hírnek az ellenkezőjét. És akkor megint esetleg ok nélkül kell ejedeznünk egy kormány vagy egyéb válság miatt. Éppen igy páros napokon Maniu megkapta már a janim-iki ünnepségekre a meghívót és el is fog menni, mert jelezni akarja, hogy Averescu ésBratianu György alkotmányvédelmi szövetségéhez semmi köze s megint helyreállította pártja kormányképességét. Páratlan napokon viszont arról mesélnek, hogy meghívó nincs, Maniu kitér a határozott válasz elöl és elutazott Bădăcinba, holott Bucureștiben van. Vaida is egyszer Hitler tanítványának vallja magát, máskor a franciák felé fordul ájtatos képpel s teljesen a réginek mondja magát, kivéve a zsidó vállalatok irányában érzett enyhe antiszemitizmusát. Aztán szó esik, hogy már hívják haza Titulescut, aztán cáfolni fognak, holott más okból, de mégis csak hazafelé tart. Nemcsak unalmas ez, de lehangoló. Zavarnak, bizonytalanságnak, határozatlanságnak, játéknak a jele. Aztán ok nélkül, folytonos izgalmakba hemperget meg. Ezért csömörölnek meg az emberek lassan a közélettől, ezért járják le magukat a pártok s egy pár öreg vakmerőség vagy ifjú meggondolatlanság ezért csempészheti be sikerrel a jobboldali áramlatokat. Ezért nincs gerinc, ezért van mindenfelé a kaland szelleme. Némi nyíltsággal, kis határozottsággal, több közéleti erkölccsel és több népszeretettel csak egykét lényeges dolgot kellene intézni s mindjárt szilárdabb lenne a közélet, mindjárt több lenne a tömegérdeklődés s mindjárt kivonulhatna valami kicsi boldogság. Mert mindenki arra vágyak, legyen már vége az egyén rendkívüli rendelkezések útján való nyomásának és kihasználásának. Legyen a sebes és méltóságos szabadságnak több helye. Csináljanak már becsületes, rendes, panamákra vezető korlátozások nélkül szabad forgalmat és kereskedelmet, méltányos adózást és tarifát. A költségvetési tételeket rágják meg jól és becsülettel tartsák be, folytassanak egy kis küzdelmet az általános közéleti erkölcstelenség ellen, aztán mindenekelőtt és mindenekfelett ne üldözzék a kisebbségieket, akik iparban és kereskedelemben, annyi sok más helyt a termelés rendjét, állandóságát és szilárdságát biztosítják. A páros és páratlan napok váltakozó játéka helyett verejtékben ázó munkát, becsületben föloldódó küzdelmet kérünk az ország és az egyes javára, szóval a piaci játékok és ideoda hajladozások félredobását. Válság és Alaeg tusig** álandóságot. ARA 3 LEJ Leszavazták a francia kormányt Nem segített a lábadozó Flandin drámai hatású beszéde sem. — Éjjel 2 órakor beadta lemondását a kormám. — Sürgős az új kormám megalakítása, mielőtt győzne a frank ellenségeinek aknamunkája Bouisson az új miniszterelnök-jelölt PÁRIS. (Az Ellenzék távirata.) A Flandin-kormány éjjel 2 órakor beadta lemondását Lebrun köztársasági elnöknek. A kormány bukás, mely a kamara pénzügyi bizottságának tegnapi határozata után már valószínű volt, délutántól a késő éjjeli órákig tartó heves parlamenti vita után következett be. A vita folyamán a kamara több izben rokonszenvét nyilvánította a szónoki emelvényen betegsége ellenére megjelent Flandin iránt a kormány bukása azonban elkerülhetetlenné vált, miután a baloldali pártok, amelyeknek támogatására feltétlenül szüksége volt, nem voltak hajlandók a rendkívüli fölhatalmazást megadni. Valószínűnek látszik, hogy a háttérben már készen j ál az a minisztérium, amely a kormány buktató baloldali pártokra támaszkodva, Louisson kamarai elnökkel az élén, talán már ma reggel fölváltja a Flandin-kormányt. A válság gyors megoldására azért van szükség, hogy a frank elleni spekulációnak ne engedjenek időt az érvényesülésre. A kormánybuktató pártcsoportok szónokai ugyanis szintén hangoztatták a vita folyamán, hogy ragaszkodnak a frank értékállandóságához. A kormány mindent megtett arra, hogy a leszavazástól megmeneküljön. Germain Martin pénzügyminiszter, akinek politikáját baloldalról kifogásolták, az este folyamán lemondott, hogy személyével ne befolyásolja a felhatalmazási javaslat sorsát. A lemondást Flandin beszédében a kamarának bejelentette azzal, hogy ha a kamara többséget ad a kormánynak, ő veszi át a pénzügyi tárcát. De ez sem, sem Herriot közbelépése nem tudott változtatni a helyzeten. A szavazásnál a kamara 353 szavazattal 202 ellenében elvetette a kormány felhatalmazási javaslatát. pátosz még Flandin kimondott ellenfeleit is meghatotta és a beszédet gyakran szakították félbe a kamara egyhangú tapsai. Blandin beszédében mindenekelőtt bocsánatot kért a Háztól, hogy testi gyengesége miatt nem tudja azzal az erővel kifejteni álláspontját, ahogy szeretné és nincs módja részletesen válaszolni minden felhozott érvre sem. Ezért kéri a kamarát, elégedjék meg teljes nyomatékkal hangoztatott kérésével, hogy mentse meg az országot attól a veszedelemtől, mely a frank leértékelése esetén fenyegetné. A felhatalmazási javaslat nem áll ellentétben az alkotmánnyal és nem nyirbálja meg a parlament jogait Kizárólag csak arra szolgál, hogy a kormány kellő erővel indíthassa meg a támadást azok ellen, akik a francia frankot mindenképen devalorizálni akarják. A kormány arra kér felhatalmazást a kamarától, hogy megmentse a francia valutát. Ez azonban széleskörű felhatalmazás nélkül lehetetlen, mert az adott viszonyok között a kormány teljhatalmú intézkedési joga nélkül a frank értékállandóságához szükséges bizalom légkörét megteremteni lehetetlen. Azok, akik ma megtagadják ezt a széleskörű felhatalmazást, igazában csak a parlamentarizmusnak ártanak, mert az események szükségszerű menete szerint pár nap múlva a következő kormánynak mégis kénytelenek lesznek megadni a kért teljhatalmat. De közben elősegítik a frank értékének megingását. Flandin ezután bejelentette, hogy Germain Martin pénzügyminiszter, aki azt hiszi, hogy személyével esetleg útjában áll a javaslat megszavazásának, lemondott s ő elfogadta ezt a lemondást. Ha a kormány a szavazáson többséget kapna, akkor ő veszi át a pénzügyi tárcát. Bizalmi válság táncolta a frankot A kamara ülése délutáni öt órakor óriási érdeklődés és rendkívüli feszültség légkörében nyílt meg. Az ülés megnyitásakor Flandin miniszterelnök még nem volt a teremben, a képviselők tudták, hogy gyengélkedése miatt csak közvetlenül beszéde előtt fog megjelenni. Az ülés megnyitása után Bouisson elnök bejelentette, hogy a pénzügyi bizottság elvetette a felhatalmazási törvényjavaslatot. Rövid vita után Barty képviselő indokolta meg a bizottság álláspontját. Szerinte az országban bizalmi válságról van szó s a frank értéke ennek következtében ingadozik. Nem is a külföldre kiáramló arany veszedelmes, mert a francia bank aranykészlete bőségesen elegendő, hanem az, hogy a francia állampolgárok vásárolják nagymennyiségben az aranyat. Ez bizalmi válságot jelent a kormány pénzügyi politikájával szemben, amelyen megfelelő intézkedésekkel kell változtatni. Ezután Paul J Reynaud volt pénzügyminiszter, a frank leértékelési politikájának ismert képviselője szólalt föl, kijelentve, hogy bár híve a leértékelésnek, most mégis azt hiszi, hogy ezt el kell kerülni, mert pánikot idézne elő. Ezért azt ajánlja, hogy még az éjjel folyamán koalíciós kormányt alakítsanak meg, melytől a parlament nem tagadhatná meg a bizalmat s ez a kormány kellő eréllyel vehetné föl a harcot a frank elleni spekulációban. Utána Fernand Laurent és Marcell i Deat baloldali képviselők szólaltak fel, mindketten helytelenítve a kormány politikáját. Flandin a szónoki emelvényen Az elnök ezután rövid szünetet rendelt el, amely alatt Flandin megjelent a kamara termében. Flandin autószerencsétlenségét követő betegségéből még mindig nem gyógyult föl teljesen. Mikor sápadt és a szenvedéstől láthatóan fáradt arccal a kamarában megjelent, pártkülönbség nélkül percekig tapsolták. A miniszterelnököt orvos öccse támogatta és kisérte föl a szónoki emelvényre, amelyre felkötött balkarjával támaszkodott, míg jobbjával jegyzeteit forgatta. A hatalmas termetű embernek jól ismert, erős hangja ezúttal gyenge volt, csak néha vált zengőbbé az érvelés erejétől. Ez az elnyomott j Memos ff€§2fe@Iépáü© mm mgir Flandin ezzel be is fejezte szavait és teljesen kimerülve, a kamara láthatóan egyhangú rokonszenvétől kisérve távozott a szónoki emelvényről. Mikor kilépett a tanácskozási teremből, rosszul lett és gyors orvosi segítséget kellett nyújtani neki. Ezután a miniszterelnöki palotába ment, ahol lepihent. Az ülést ezután ideiglenesen bezárták és éjjel háromnegyed 11 órakor nyitották meg újra. Az éjjeli ülésen Flandin már nem volt jelen, helyét Herriot foglalta el, aki a miniszterelnök nevében felvetette a bizalmi kérdést. Herriot a szószéken újra megvédte a kormány politikáját és kijelentette, hogy a miniszterelnök hozzájárult ahhoz a kívánsághoz is, hogy a felhatalmazási javaslat az eredetileg kért december 31. helyett csak október 31-ig szóljon és a kormány intézkedései számára szükséges utólagos parlamenti ratifikálás határidejét is három hónappal megrövidítsék. A lényeges az, hogy a kormány kezébe fegyvert adjanak a spekuláció elleni harchoz, mert ez ma minden más szempontnál fontosabb. Hogy ez a spekuláció mennyire veszélyes, azt — mondta Herriot — mi sem bizonyítja inkább, mint hogy a délután folyamán egyik párisi nagybanknál bebizonyított devizaüzérkedés miatt házkutatást kellett tartani. Mikor Herriot a kormány nevében fölvetette a bizalmi kérdést, már éjjel háromnegyed 1 óra volt. Az elnök a szavazás elrendelése előtt rövid szünetet adott, a képviselők a folyosókra tódultak ki, ahol óriási izgalom uralkodott. Kinn a városban is nagy izgalommal várták a kamara döntését. Veszedelmes csoportosulások azonban nem voltak, mert a karhatalom erélyesen vigyázott a rendre és a kamara körüli utcákon semmiféle csoportosulást meg nem engedett. A szavazás 1 óra körül kezdődött el s az eredménye 353 ellenzéki szavazat 202 kormánypárti szavazat ellen. A kormány sorsát az döntötte el, hogy a baloldali polgári pártok és a szocialisták ellene szavaztak..Folytatása a 10. oldalon