Ellenzék, 1935. június (56. évfolyam, 124-146. szám)

1935-06-01 / 124. szám

TAXA POȘTALĂ PLĂTITĂ ÎN NUMERAR. No. ««s.îâj/i»»*. ELLENZÉK Szerkesztőség, kiadóhivatal, nyomda: Cluj, Str. I. G. Duca No. 8. Fiókkiadóhivatal és könyvosztály: Piaţa Unirii 9. atm. _ Telefonszám: 109. — Levélcím: Cluj, postafiók 80. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTHA MIKLÓS LVI. ÉVFOLYAM, 124. SZÁM. SZOMBAT Előfizetési 840 lej. — pengő. A árak: havonta 70, negyedévre 210, félévre 420, évente­­ Magyarországra: negyedévre 10, félévre 20, évente 40 többi külföldi államokba csak a portókülönbözettel több. 193­5 JUNIUS 1. Unjuk már, tagy a politikában a hírak ugyanarról a dologról hullámszerűen követik egymást. Egy**w fel, egyszer le. Páros napokon igen, páratlan napokon pedig nem a jolwó. Ko­molytalan ez a játék. Mint a piacon. Pletyka ételremben. Például amikor izgatva közön­ségüket politikusok és lapok hirlelik: ma megint haragba került Szaturng­ia Tătăres­­cu, pedig tegnap ismét nagy barátságban keveredtek és ralaáea ellentétet kiküszöböl­tek egymás körül. Tegnap jelenteni kellett, hogy a Zsonsánypást igen tisztelt elnöke, a papírkartell nagy embere, megunta ismét az ingadozásokat és figyelmetlenségeket, ami­ket alkotmányvéltoztatás címén, de olykor diktatórikus kacérsággal emlegetnek, meg­elégelte a „JfJI-csoport mohóságát ezért szük­ségét látja, hogy az ifjú szabadelvűek, a györgyisták visszatérjenek az anyaölbe. An­­gelescu már megint közvetíti ezt a családi és pártkibékülést, amit annyiszor híresztel­­tek és cáfoltak, így vagyunk Mihalache és Maniuval is. (Egyik nap­­Mihalache és Maniu tökéletesen megértik egymást, másnap már az ellenkezőt olvassuk: a Bădăcin-i rejtély megint elégedetlen a párt taktikájával. Ta­lán holnap az Ellenzék kénytelen lesz lekö­zölni ennek a hírnek az ellenkezőjét. És akkor megint esetleg ok nélkül kell ejed­ez­­nünk egy kormány vagy egyéb válság miatt. Éppen igy páros napokon Maniu megkapta már a janim­­-iki ünnepségekre a meghívót és el is fog menni, mert jelezni akarja, hogy Averescu és­­Bratianu György alkotmányvé­delmi szövetségéhez semmi köze s megint helyreállította pártja kormányképességét. Páratlan napokon viszont arról mesélnek, hogy meghívó nincs, Maniu kitér a határo­zott válasz elöl és elutazott Bădăcin­ba, hol­ott București­ben van. Vaida is egyszer Hitler tanítványának vallja magát, máskor a fran­ciák felé fordul ájtatos képpel s teljesen a réginek mondja magát, kivéve a zsidó válla­latok irányában érzett enyhe antiszemitiz­musát. Aztán szó esik, hogy már hívják haza Titulescut, aztán cáfolni fognak, holott más okból, de mégis csak hazafelé tart. Nemcsak unalmas ez, de lehangoló. Za­varnak, bizonytalanságnak, határozatlanság­nak, játéknak a jele. Aztán ok nélkül, foly­tonos izgalmakba hemperget meg. Ezért csö­mörölnek meg az emberek lassan a közélet­től, ezért járják le magukat a pártok s egy pár öreg vakmerőség vagy ifjú meggondo­latlanság ezért csempészheti be sikerrel a jobboldali áramlatokat. Ezért nincs gerinc, ezért van mindenfelé a kaland szelleme. Némi nyíltsággal, kis határozottsággal, több közéleti erkölccsel és több népszeretettel csak egy­két lényeges dolgot kellene intézni s mind­járt szilárdabb lenne a közélet, mindjárt több lenne a tömegérdeklődés s mindjárt kivonulhatna valami kicsi boldogság. Mert mindenki arra vágyak, legyen már vége az egyén rendkívüli rendelkezések útján való nyomásának és kihasználásának. Legyen a sebes és méltóságos szabadságnak több he­lye. Csináljanak már becsületes, rendes, pa­namákra vezető korlátozások nélkül szabad forgalmat és keresk­ed­elmet, méltányos adó­zást és tarifát. A költségvetési tételeket rág­ják meg jól és becsülettel tartsák be, foly­tassanak egy kis küzdelmet az általános köz­életi erkölcstelenség ellen, aztán mindenek­előtt és mindenekfelett ne üldözzék a kisebb­ségieket, akik iparban és kereskedelemben, annyi sok más helyt a termelés rendjét, ál­landóságát és szilárdságát biztosítják. A pá­ros és páratlan napok váltakozó játéka he­lyett verejtékben ázó munkát, becsületben föloldódó küzdelmet kérünk az ország és az egyes javára, szóval a piaci játékok és ide­­oda hajladozások félredobását. Válság és Alaeg tusig** álandóságot. ARA 3 LEJ Leszavazták a francia kormányt Nem segített a lábadozó Flandin drámai hatású beszéde sem. — Éjjel 2 órakor beadta lemondását a kormám. — Sürgős az új kormám megalakítása, mielőtt győzne a frank ellenségeinek aknamunkája Bouisson az új miniszterelnök-jelölt PÁRIS. (Az Ellenzék távirata.) A Flandin-kormány éjjel 2 órakor beadta­­ lemondását Lebrun köztársasági elnöknek. A kormány bukás, mely a kamara pénzügyi bizottságának tegnapi határozata után már valószínű volt, délutántól a késő éjjeli órákig tartó heves parlamenti vita után következett be. A vita fo­lyamán a kamara több izben rokonszenvét nyilvánította a szónoki emelvényen betegsége ellenére megjelent Flandin iránt a kormány bukása azonban elkerül­hetetlenné vált, miután a baloldali pártok, amelyeknek támogatására feltétlenül szüksége volt, nem voltak hajlandók a rendkívüli fölhatalmazást megadni. Való­színűnek látszik, hogy a háttérben már készen j ál az a minisztérium, amely a kormány buktató baloldali pártokra támaszkodva, Louisson kamarai elnökkel az élén, talán már ma reggel fölváltja a Flandin-kormányt. A válság gyors meg­oldására azért van szükség, hogy a frank elleni spekulációnak ne engedjenek időt az érvényesülésre. A kormánybuktató pártcsoportok szónokai ugyanis szintén hangoztatták a vita folyamán, hogy ragaszkodnak a frank értékállandó­ságához. A kormány mindent megtett arra, hogy a leszavazástól megmenekül­jön. Germain Martin pénzügyminiszter, akinek politikáját baloldalról kifogá­solták, az este folyamán lemondott, hogy személyével ne befolyásolja a felhatal­mazási javaslat sorsát. A lemondást Flandin beszédében a kamarának bejelen­tette azzal, hogy ha a kamara többséget ad a kormánynak, ő veszi át a pénz­ügyi tárcát. De ez sem, sem Herriot közbelépése nem tudott változtatni a hely­zeten. A szavazásnál a kamara 353 szavazattal 202 ellenében elvetette a kor­mány felhatalmazási javaslatát. pátosz még Flandin kimondott ellenfeleit is meghatotta és a beszédet gyakran szakítot­ták félbe a kamara egyhangú tapsai. Blandin beszédében mindenekelőtt bocsá­natot kért a Háztól, hogy testi gyengesége miatt nem tudja azzal az erővel kifejteni álláspontját, ahogy szeretné és nincs módja részletesen válaszolni minden felhozott érv­re sem. Ezért kéri a kamarát, elégedjék meg teljes nyomatékkal hangoztatott kérésével, hogy mentse meg az országot attól a veszede­lemtől, mely a frank leértékelése esetén fenyegetné. A felhatalmazási javaslat nem áll ellentét­ben az alkotmánnyal és nem nyirbálja meg a parlament jogait Kizárólag csak arra szol­gál, hogy a kormány kellő erővel indíthassa meg a támadást azok ellen, akik a francia frankot mindenképen devalorizálni akar­ják. A kormány arra kér felhatalmazást a kamarától, hogy megmentse a francia valutát. Ez azonban széleskörű felhatalmazás nélkü­l lehetetlen, mert az adott viszonyok között a kormány teljhatalmú intézkedési joga nél­kül a frank értékállandóságához szükséges bizalom légkörét megteremteni lehetetlen. Azok, akik ma megtagadják ezt a széleskörű felhatalmazást, igazában csak a parlamenta­­­rizmusnak ártanak, mert az események szük­ségszerű menete szerint pár nap múlva a következő kormánynak mégis kénytelenek lesznek megadni a kért teljhatalmat. De közben elősegítik a frank értékének meg­ingását. Flandin ezután bejelentette, hogy Germain Martin pénzügyminiszter, aki azt hiszi, hogy személyével esetleg útjában áll a javaslat megszavazásának, lemondott s ő elfogadta ezt a lemondást. Ha a kormány a szavazáson többséget kapna, akkor ő veszi át a pénzügyi tárcát. Bizalmi válság táncolta a frankot A kamara ülése délutáni öt órakor óriási érdeklődés és rendkívüli feszültség légköré­ben nyílt meg. Az ülés megnyitásakor Flan­din miniszterelnök még nem volt a terem­ben, a képviselők tudták, hogy gyengélke­dése miatt csak közvetlenül beszéde előtt fog megjelenni. Az ülés megnyitása után Bouisson elnök bejelentette, hogy a pénz­ügyi bizottság elvetette a felhatalmazási tör­vényjavaslatot. Rövid vita után Barty kép­viselő indokolta meg a bizottság álláspont­ját. Szerinte az országban bizalmi válságról van szó s a frank értéke ennek következtében inga­dozik. Nem is a külföldre kiáramló arany vesze­delmes, mert a francia bank aranykészlete bőségesen elegendő, hanem az, hogy a francia állampolgárok vásárolják nagy­­mennyiségben az aranyat. Ez bizalmi vál­ságot jelent a kormány pénzügyi politiká­jával szemben, amelyen megfelelő intézkedésekkel kell vál­toztatni. Ezután Paul J Reynaud volt pénz­ügyminiszter, a frank leértékelési politikájá­nak ismert képviselője szólalt föl, kijelentve, hogy bár híve a leértékelésnek, most mégis azt hiszi, hogy ezt el kell kerülni, mert pánikot idézne elő. Ezért azt ajánlja, hogy még az éjjel folyamán koalíciós kormányt alakítsanak meg, melytől a parlament nem tagadhatná meg a bizalmat s ez a kormány kellő eréllyel vehetné föl a harcot a frank elleni spekulációban. Utána Fernand Lau­rent és Marcell i Deat baloldali képviselők szólaltak fel, mindketten helytelenítve a kormány politikáját. Flandin a szónoki emelvényen Az elnök ezután rövid szünetet rendelt el, amely alatt Flandin megjelent a kamara termében. Flandin autószerencsétlenségét követő betegségéből még mindig nem gyó­gyult föl teljesen. Mikor sápadt és a szen­vedéstől láthatóan fáradt arccal a kamará­ban megjelent, pártkülönbség nélkül per­cekig tapsolták. A miniszterelnököt orvos öccse támogatta és kisérte föl a szónoki emelvényre, amelyre felkötött bal­karjával támaszkodott, míg jobbjával jegyzeteit forgatta. A hatal­mas termetű embernek jól ismert, erős hang­ja ezúttal gyenge volt, csak néha vált zen­­gőbbé az érvelés erejétől. Ez az elnyomott j Memos ff€§2fe@Iépáü© mm mgir Flandin ezzel be is fejezte szavait és tel­jesen kimerülve, a kamara láthatóan egy­hangú rokonszenvétől kisérve távozott a szónoki emelvényről. Mikor kilépett a ta­nácskozási teremből, rosszul lett és gyors orvosi segítséget kel­lett nyújtani neki. Ezután a miniszterelnöki palotába ment, ahol lepihent. Az ülést ezután ideiglenesen bezárták és éjjel háromnegyed 11 órakor nyitották meg újra. Az éjjeli ülésen Flandin már nem volt jelen, helyét Herriot foglalta el, aki a miniszterelnök nevében felvetette a bizalmi kérdést. Herriot a szószéken újra megvédte a kormány politikáját és kijelen­tette, hogy a miniszterelnök hozzájárult ahhoz a kívánsághoz is, hogy a felhatal­mazási javaslat az eredetileg kért december 31. helyett csak október 31-ig szóljon és a kormány intézkedései számára szükséges utólagos parlamenti ratifikálás határidejét is három hónappal megrövidítsék. A lénye­ges az, hogy a kormány kezébe fegyvert adjanak a spekuláció elleni harchoz, mert­­ ez ma minden más szempontnál fontosabb. Hogy ez a spekuláció mennyire veszélyes, azt — mondta Herriot — mi sem bizonyítja inkább, mint hogy a délután folyamán egyik párisi nagybanknál bebizonyított devizaüzér­­kedés miatt házkutatást kellett tartani. Mikor Herriot a kormány nevében fölve­tette a bizalmi kérdést, már éjjel háromne­gyed 1 óra volt. Az elnök a szavazás elren­delése előtt rövid szünetet adott, a képvise­lők a folyosókra tódultak ki, ahol óriási iz­galom uralkodott. Kinn a városban is nagy izgalommal várták a kamara döntését. Vesze­delmes csoportosulások azonban nem voltak, mert a karhatalom erélyesen vigyázott a rendre és a kamara körüli utcákon semmi­féle csoportosulást meg nem engedett. A sza­vazás 1 óra körül kezdődött el s az ered­ménye 353 ellenzéki szavazat 202 kormány­­párti szavazat ellen. A kormány sorsát az döntötte el, hogy a baloldali polgári pártok és a szocialisták ellene szavaztak.­­.Folytatása a 10. oldalon

Next