Ellenzék, 1935. augusztus (56. évfolyam, 173-199. szám)

1935-08-01 / 173. szám

•* Szerkesztőség, kiadóhivatal, nyomda: Cluj, Str. L G. Duca No. 8. Fiókkiadóhivatal és könyvosztály: Piata Uniri 9. ctim. — Telefonszám: 109. — Levélcím: Cluj, postafiók 80. MAGYAR PO­LTI­KAI NAPILAP ALAPÍTOTTA BARTHA MIKLÓS JLVJ. ÉVFOLYAM, 173. SZÁM. CSÜTÖRTÖK Előfizetési árak: havonta 70, negyedévre zis, félévre 420, Events 140 lej. — Magyarországra: negyedévre 10, félévre an, events­ta pengő. A többi külföldi államokba csak a portókülönbözettel t öbb. 1­935 AUGUSZTUS 1. A nyári évadban többet mozog az ember az utcákon és a szé­leken, mint máskor. Alaposabban szemre ve­heti a dolgokat. Elvégre polgár, vagy micso­da, köze van a városhoz, amellyel élete ösz­­szeforr. Nemcsak a mostani városhoz, ha­nem a régihez is. Az idő érleli ki, amit a vá­ros egyéniségének vagy jellegének nevezünk. A polgár testi és lelki szeme kinyílik, szerte néz és emlékezik múltra, gondol a jövőre. A dolgok eszerint, mint a polgárság szellemi és anyagi érdekeinek az egésze tartoznak rá a várost kormányzó testületre. Hogy ádivatú kifejezést használjunk, ez a testület kommu­­nitás, vagyis e közösség képviselete és így köteles volna ezt a polgárságot igazi mivoltá­ban tükröztetni: az itt születő, az itt dolgozó, az itt sétáló, az itt visszaemlékező, az itt ér­ző emberek mása lenni. A „városháza“, a ,,torony alattisági“, a tanács, a bizottság, az egész polgárság, úgy ahogy van, úgy ahogy szeretné magát kifejezni, építési szabályzat­ban, utca­burkolásban, a forgalom és hely­változtatás rendszerében, köztisztaságban, egészségben, városi szépségben, mindenben tartozik lenni. Persze ez ma nem lehet így, ma régi és tiszta fogalmak itt is elhomályo­sodtak és összezavarodtak. Ma átmeneti bi­zottságok intézkednek, hatalmi rendeletre és igen sokszor hatalmi érdekekért. Ez az ön­kény képlete. „A polgárság én vagyjoku. Bár n­em tagadhatjuk meg az elismerés egy b-'r.r- a­nyos hányadát városunk mai vezérletétől, de mégis csak átmeneti bizottság, sok bírálni valóval, fontos érdek megkerülése és amely ugyancsak nem tükrözi ezt a várost, amely­nek a múltjában és jelenében vitathatatlan jelek a mai kisebbségek éltek és dolgoznak. Szigorú bírálattal tartozunk a kelleténél is inkább, mert nincs meg kellő felelőssége­s ellenőrzése, tartózkodás a kötelességünk, mert állandóan ferdít a tudat, hogy ebben az átmeneti bizottságban nincs egyetlen magyar ember sem, távol esik tőlünk és elzár a vá­rosunktól, mint elvont közösségtől. A sétáló ember között ott van a városi ta­nács úr is, akinek fizetett kötelessége, hogy velünk versenyezve lássa meg hol van a baj a kövezettel, világítással, vízzel, csatornával. Jelek szerint városunk urai most szorgalma­san sétálnak. Ráeszméltek, amire a nyárs polgárai jó régen: a bajokra. Örömmel hall­juk, hogy a főtérnek a gyalogjárón túli terü­letéről fölszedik a kockaköveket és ezekkel a külvárosi utcákat fogják burkolni, itt is, min­denütt kijavítják az aszfaltot, persze nem olyan porhanyó módon, mint az tavasszal történt. Határozat, hogy az átmeneti bizott­ság tagjai bejárják a külvárosi utcákat, ame­lyeknek sötétjében elharapózott a bűn és gondoskodnak ezután több fényről, munka­­képességük beiktatásáról. Hír szerint segí­teni akarnak a vízellátáson és meg akarják szüntetni a frászátok folyókáinak bűzét. He­lyes. Dicséret és elismerés érte. De nagyobb volna az örömünk, hogy ha ezt nemcsak a kormánnyal szemben, hanem a polgársággal szemben is a köteles felelős­séggel tennék s a rendelkező urak a mi vá­lasztékaink lennének a magunk soraiból. S még nagyobb volna örömünk, ha elő tudnánk írni, hogy tartsák tiszteletben a város hagyo­mányait és ódon jellegét, amely inkább vonz ide idegent, mint a nemes emlékek soraiba iktatott ujszilű é­pület, amely a megfelelő környezetben és helyen haladást és újszerű­séget jelent, így azonban bele­ordít százados összhangba és csöndbe. Önmagunkat kormá­nyozva jobban védelmezhetnénk a fákat, szolgálhatnánk a köztisztaságot, megrendsza­­bályozhatnánk a rohanó gépkocsikat, él­esztgetnénk a forgalmat szabályozó rend­őröket, szervezhetnénk a kirándulóhelyeket, harcolhatnánk az utcai por és lárma ellen, megvédenénk a temetőben a régi sírköveket és régi fákat, amelyeknek csodájára járat­nánk sok jóizlésű embert. Iskolát, művészt, írót, színházat melegebben és igazságosabban támogatnánk. Mi sok mindent lehetne ol­csón, lelkesedve, szeretesből csinálni e vá­rosért. Ha a polgárokat közel hoznák egy­máshoz, ha közigazgatás és tömeg sokszor nem szembe vagy nem törődve, hanem egy­más mellett állana. Genf fölött a borus égboltban némi kék­ség kezd derülni. Ma reggelre enyhült a kül­­közéleti helyzet s némi remény van rá, hogy békés megoldás jön létre. A fordulat tegnap délután Laval és Eden 40 perces megbeszé­lésén történt. Franciaország és Anglia meg­egyeztek, hogy igyekeznek a békéltető eljárás folytatására bírni a viszálykodó feleket és a célból egy ötödik bírót küldenek ki. Ira­k nem sikerül, úgy már most, vagy elhalasz­tás útján a szeptemberi tanácsülésen keresz­tül viszik, hogy Abesszíniát népszövetségi mandátum alá helyezzék. Hir szerint Abesz­­színia hajlani kezd a franciákkal, olaszokkal és angolokkal való együttes eljárásra. Az El­lenzék tegnapi föltevése, hogy Olaszország a dunai kérdést igyekszik egyre jobban össze­kapcsolni a keletafrikai helyzethez, megerő­södött, mert Genfben a dunai kérdésben is történnek megbeszélések. Legújabb híreink a következők: Megérkeztek a kiküldöttek GENF. (Az Ellenzék kiküldött munkatár­sának távirata.) Rendkívüli várakozás előzi meg a Népszövetség ma kezdődő tanácsülé­sét. Az érdekeltek már mind jelen vannak. Tegnap délután gépkocsin megérkezett Lit­vinov, a tanácsülés elnöke, aki késő éjsza­kig magánjellegű megbeszéléseket folytatott.­­ A hajnali órákban megjött Aloisi báró, az olasz fődelegátus s ma reggel megjött La­val és Eden, akik párisi rövid tanácskozá­suk sikere következtében a vonaton csak részletkérdésekről és a külpolitika távolab­bi ügyeiről tárgyaltak. Aztán korán pihenőre vonultak vissza. Lengyelországot Komarnicki, Csehszlovákiát Kunzl-Jijersky képviseli. Az utóbbi egyben a kisantant szószólója is lesz, csak igen nagy szükség esetén jelenik meg a kisantant vala­­­­melyik külügyminisztere. ház­szünete augusztus 2-án kezdődik és ok­tóber 29-ig tart. Német cáfolat BERLIN. (Az Ellenzék távirata.) Az em­bargo kérdés naponkénti feszegetése során most a német birodalom kijelentésére ke­rült a sor. A német távirati iroda a legerélyesebb hangon cáfolja, hogy Né­metországból hadiszert szállítottak volna Addes-Abeba-ba. A hír annál inkább koholt, mert a német hadiszergyártó ipar éjjel-nappal az otthoni igények kielégítésén fáradozik. Háborús előjelek ■RÓMA. (Az Ellenzék távirata.) A fasiszta diákszövetség elnöksége közölte a budapesti főiskolai sportszervezetek vezetőségével, hogy az olasz ifjúsági nevezéseket a főiskolai bajnokságoktól kénytelen visszavonni, mert valamennyi fasiszta sportolót behívták az Afrikába menő csapatokba. LONDON. (Az Ellenzék távirata.) Lapunk tegnapi jelentése az Abesszíniában kitört pénzügyi nehézségekről csakugyan valónak bizonyult. Addis-Abeba-ban 85 kereskedő­cég és im­portvállalat sztrájkkal fenyeget, mert az abesszíniai kormány tizenegy és egy fél Mária Terézia-féle tallérban álla­pí­totta meg az angol font abessziniai érté­két. E megállapítás ellen a kereskedelmi társulat is egyhangúlag tiltakozott és köve­teli, hogy az abessziniai valutának állítsák helyre az eddigi értékét, vagyis 10 százalé­kosan magasabb árfolyamot" állapítsanak meg az ezüst tallér helyi értékéül, mint amit a hivatalos árfolyam megállapított. A HUSZONNEGYEDIK ÓRÁBAN: Bétsölékeny hangulatban mztek Benfbe a nagyhatalmat! Képvisel­eden és Laval megegyezése fogja elejét venni az olasz—abesszin háb­orúnak. — Külpolitikai expozét tartott az angol külügyminiszter ­iliti főt a francia álláspont A Népszövetség körében uralkodó hangu­latról a következő jelentés számol be: A népszövetségi tanács első ülésének mun­kálatai ma kezdődnek meg. A rendkívüli ülés igen érdekesnek ígérkezik, tekintve, hogy a nézeteltérésben leledző felek egyike Olaszor­szág, egy olyan európai nagyhatalom, amely úgy a franciákkal, mint az angolokkal baráti kapcsolatot tart fönn. Genfi politikai körök az üléssel kapcsolatban tartózkodnak min­den jóslattól. A Havas-ügynökség genfi tu­dósítói ankétet csináltak a Genfbe érkező delegációkkal és azt írják, hogy azok­nak az országoknak nagy része, amelyek ér­dekelve vannak az olasz—adesszin viszály­ban, várakozó álláspontra fognak helyezked­ni, hogy sem az olaszokat, sem pedig a franciákat és angolokat meg ne bántsák, hogy a népszövetségi tanácsban résztvevő álla­mok nagy része azonos politikát folytat a franciákkal és ez a körülmény valószínű­leg a franciák által ajánlott megoldás si­kerét fogja jelenteni. Jól értesült genfi forrás szerint a jelenlegi ülésszakban a tanács egy ötödik tagjának a békéltető bíróságba való kijelölésére fog szorítkozni, ha másként az ellentétek békés után ki nem egyenlítődnek. Laval és Eden megegyeztek PARIS. (Az Ellenzék távirata.) A Laval— Eden találkozó részleteiről azt jelentik, hogy az angol miniszter, aki délután 5 órakor re­pülőgépen érkezett Clare párisi angol nagy­követ társaságában, rögtön Laval kabinet­jébe sietett, ahol a francia külügyminiszter Léger igazgató társaságában várta. A meg­beszélés 40 percig tartott. A beavatott körök szerint megállapodás jött létre. A részletekből nem szivárgott ki semmi, mindazonáltal határozott hangon beszélik, hogy az olasz —­angol—­francia megegyezés küszöbén va­gyunk. A tárgyalás folyamán Laval és Eden megállapodtak, hogy egyező maga­­tartást tanúsítanak Genfben s a békéltető bíróságban az ötödik semleges tag kikül­dését kérik. Francia lapok úgy tudják, hogy Abesszí­niára vonatkozólag új javaslatot adnak be, amelyet Eden és Laval együttesen dolgoznak ki és erre vonatkozott az a hivatalos ki­jelen­tés a tanácskozások után: a két külpolitikus a vonaton és Genfben folytatják megbeszé­léseiket. E javaslat szerint Abesszínia nem­zetközi mandátum alá kerül, anélkül, hogy bármely hatalom külön jogokat szerezzen. A negusnak sincs ez ellen kifogása. Már azért sem, mert a tervezet értelmében Olasz­ország bizonyos gazdasági előnyökért lemond politikai terjeszkedéséről és biztosítja Abesz­­színia határait. Ez az utóbbi pont európai közérdek is, mert ellenkező esetben nagy erővel lángolnának fel a revizionista törek­vések. Az Eden—Lava] találkozó után az Elyséeben államtanács volt Lebrun elnökle­tével. Utána az angol és francia bizottság együtt utazott Genfbe. Az angol álláspont LONDON. (Az Ellenzék távirata.) Sir Sa­muel Hoare angol külügyminiszter az alsó­ház tegnapi ülésén kijelentette, hogy Anglia nem teljesíti az olasz kérést, az angol gyar­mati területek fölött általános átrepülési engedély adása tekintetében. Az utóbbi hónapok folyamán Itália tizen­egy ízben kérte az olasz gépek számára az Egyiptom fölött való átrepülési enge­délyt. Több ízben ezt meg is adták, de nem lehet szó általános és végleges enge­délyről. A külügyminiszter különben kijelentette, hogy az alsóházban még egy külügyi vitát kezdeményez a genfi jelentések alapján. Aztán Baldwin jelentette ki, hogy az alsó­ A hmm banditák kezébe képelt ú­jságírók sets® PEKING. (Az Ellenzék távirata.) Tegnapi számunkban részletesen beszámoltunk arról a vakmerő rablótámadásról, melynek áldo­zatai újságírók voltak, akiket a kista ban­diták magukkal hurcoltak. Az elrabolt új­ságírók soffőrje tegnap váratlanul Jhaigau­­ba érkezett, ahol elmesélte a támadás és elrablás részleteit. Elmondotta, hogy a ban­diták a kínai hadsereg volt tagjai, akiit kí­sérletei tettek Jebol tartományba való át­­szökésre. A mandzsúriai csapatok arosban, úgy látszik, megakadályozták ebbeli szándé­kukban. Valószínű, hogy a sikertelen kísér­let után határozták el a támadást. A soffőr elmondotta még, hogy a banditák előbb több lövést adtak az autóra, mely kénytelen volt megállni. Előadása szerint Müller nevű új­ságírónak sikerült a banditák kezéből ki­szabadulni.

Next