Ellenzék, 1935. szeptember (56. évfolyam, 200-224. szám)

1935-09-01 / 200. szám

TAXA POȘTALA PLĂTITĂ IN NUMERAR No. 141.165/1929- Előfizetési 840 lej. — pengő. A NAPILAP MIKLÓS MAGYAR POLITIK­A3 ALAPÍTOTTA: BARTHA H — Sm üüü11Ü SSSiiSIIf árak: havonta 70, negyedévre 210, félévre 420, évente­­ Magyarországra: negyedévre 10, félévre 20, évente 40 többi külföldi államokba csak a portakülönbözettel több. LXVI. ÉVFOLYAM, 200. SZÁM. VASÁRNAP 1935. SZEPTEMBER 1. Szerkesztőség, kiadóhivatal, nyomda: Cluj, Str. I. G. Duca No. S. Fiókkiadóhivatal és könyv­osztály: Piata Ururu 9. szám. — Telefonszám: 109. — Leveleim: Cluj, postafiók 80. Astrid királynéról beszélnek most világszerte tom­pa baligva. Egy fenséges fehér alakról. A fájdalmas részvét körü­lövezi nevét és alak­ját meleg vonzalommal. A néplapok és a rádiók a világ legeldugottabb és legegysze­rűbb házába is elközvetítik a lucerni szo­morú játék történetét és egy bájos, komoly, ifjú fejedelelmasszony jelentőségét. Csupa rokonszenves elem. Bizonyára nem fognak hiányozni a kutatások regényes kapcsolatok földerítése céljából. Az időben valami vég­zetes lappang, szerencsétlenség és háború. Beszélni és írni fognak róla, hogy ez a svájci szengorujáték mennyire hasonlít egy másikhoz, amely nemrég egy osztrák ország­úton történt és áldozatul követelte Schusch­nigg kancellár feleségét. A gyönyörű lucerni autósztrádán szintén ott ült Astrid királyné mellett a férj. Ez is megsebesült és az ideg­­roham egy időre elkábította. Ez az eset azon­ban még komorabb, mert III. Lipót belga király maga vezette a gépkocsit és így egy életen keresztül fogja nyugtalanítani a tudat, hogy­ Ilii hitvesének halálát közvetve ő okoz­ta. Szörnyű ez a lidércnyomás, ébren és álomban. A gyermekek, az árvák fokozzák a részvétet. Népszerűek, nemcsak mert min­den kicsi gyermek édes, de főleg, mert ko­molyan fogták föl hivatásukat irányukban pompázó ifjúságuk ellenére is ezek a feje­delmi szülők: nyilvánvaló családi boldogsá­gukban és országos gondokban is teljes pol­gári felelősséggel maguk nevelték őket jö­vendő nagy hivatásukra. Jólesett a belga népnek erre a családra tekinteni, mint az előző király, a világháború szívós köteles­ségtudásáról elhíresedett Albert királyéra is, aki véget vetett a nagy léhaságnak, amely régebben betöltötte a belga királyi udvart. Ez az Albert rendkívül népszerű volt köz­vetlensége miatt, mint fia, III. Lipót és me­nye, Astrid is. Ez a magatartása döntötte híres szerencsétlenségbe. Ám itt a másik rej­telmes kapcsolat, a családi végzet, mint a görög tragédiában. A nagy összefüggéseket kutató emberek most újra suttogni fognak: a természetjáró Albert lezuhant a sziklák­ról és holtan maradt függve a fák között. Elég a sors jelzéseiből. Következtetések le­vonásán a sor. A bölcselők hozzáteszik a genetikus elbeszéléshez: a sporttal űzött szenvedély, a sportőrület íme folyton áldo­zatokat követel és lám a legmagasabb kö­rökbe is csempészi ezt az újszerű demokrá­cia. A belga Koburg királyi család ifjabb ága, Albert és III. Lipót minden szabad ide­jüket a sportnak szentelik, mint a főág tag­jai tették a festményekkel és nőkkel. A svéd királyi udvarban, Astrid családjában is ha­gyományos a test szolgálata egészséges gya­korlatokkal: a Bernadííítok még nem felej­tették el a Napóleon-kori polgári ágból való érkezésüket. II. Gusztáv szikár aggastyán alakjához még most is odatartozik a tennisz­­ütő. Fejedelmi személyek vezetik repülő­gépeiket. Nem lehet szózani ellene, de miért az esztelen száguldás, mikor jól tudják, hogy az idő és fejlődés lassú? Senkinek se szükséges okvetlen, hogy 80 és 100 kilomé­teres sebességgel rohanjon gépkocsiján. Ahol ragaszkodnak a monarchikus rendszerhez és a boldogok az udvari fényben, zabolázni kellenek az uralkodók és hercegek sport­­vakmerőségét. A walesi herceg addig addig törte a kulcscsontját bősz lovaglásokon, amíg végre is eltiltották minden veszedelmes test­gyakorlástól. Mindez nem ébreszti föl a fiatal asszonyo­kat: a kancellárnét és királynét. Aligha fog gátat vetni a további szerencsétlenségeknek a bölcsködés. Astrid királyné, ez a tiszta, higgadt, okos, északi asszony és termékeny anya szülei, hitvesei és fejedelmi kötelesség­­érzete teljességével bevonult a királyi krip­tába és talán a regevilágba. Ha nem felejtik el hamar új és régi hazájában, még egy jó szolgálatot végezhet. Kora halálának zsord szépsége inteni fogja társait az asszonyiság­­ban és anyaságban, hogy a vakmerőségek és őrületek mai korában — az önkéntes em­­­beráldozatok e zavarában a nők egy új kö­telessége: határt szabni az életveszedelem- Luci­­ailó vakmerő játéknak. A Népszövetség mellett „bármi is történjék a következő években“.­­ „A dunai egyezmény alapja lehet a kisantant, Ausztria és Magyar­ország együttműködésének“ Élesen szembefordultak a Bled-i tanácskozók a Habsburg-restaurációval A bledi kiseaitant-értekezlet tanácskozásairól különösen az angol—olasz ellentéttel kapcsolatban tegnap szenzációs hírek terjedtek el. A tanácskozás befejezésénél kiadott hivatalos nyilatkozat azonban nem nyújt alapot a rendesnél messzebb menő fordulat föl­­tételezésére, mindamellett érdekes föltételezések kezdete lehet. A tegnapi hírek szerint a kisantant teljes egészében az angol álláspont mellé állott volna. Ezt a hírt a hivatalos jelentés nem erősíti meg, már erősen hangsúlyozza a béke fenntartásának az óhaját és a Népszövetség jelentőségét a béke fennemtásában, amiért szokatlan melegséggel mond­ja el hitvallását a genfi intézmény mellett, a nyilatkozat ez az ismétlődő mondata: „Bármi történjék is a következő időkben“ elég különösen hangzik egy hivatalos jelentés­ben. Az a körülmény, hogy a dunai­ paktum ügyéről és a Habsburg-kérdésről föltűnő részletességgel foglalkozik a jelentés, azt bizonyítja, hogy nagyjelentőségű változásokat tételez fel a jövendőben és közel áll az olasz állásponthoz, amely az osztrák állam füg­getlenségét és érint­hetet­lenségét meg akarja védeni. Egy azonban kétségtelen: a kisantant még soha sem hangsúlyozta ennyire a jelentésben túlhajtott diplomáciai óvatosság iránya ellenére sem azt a forró vágyat, hogy a Duna medencéjében az együttműködés alapján béke verjen gyökeret­­nek tekinteni, mert ez a kérdés az európai békét érinti. Ez nem jelent ellenséges állás­­foglalást a középeurópai államok valame­lyike ellen, mert a kisantant minden állam­mal békés és barátságos együttműködésben kíván élni. A kisantant úgy látja, hogy a Habsburgok visszatérése ennek az együ­tt­­működésnek a lehetőségét veszélyezteti. A kisantant ismét kifejezést ad annak az óha­jának, hogy a Duna völgyében politikai és gazdasági téren együttműködjék a többi ál­lamokkal, biztosítva ezek függetlenségét és területi épségét. 6. A kisantant államainak képviselői apró­lékosan megvizsgálták azokat az ügyeket, melyek a Népszövetség napirendjén szere­pelnek. A Népszövetség ülésével egyidejűleg ismét összeülnek a kisantant képviselői, amennyiben ezt a helyzet kívárni fogja. Egyébként teljes egyhangúság mutatkozik az összes szőnyegen lévő kérdésekre vonat­kozóan. 7. A kisantant államainak külügyminisz­terei az általános politikai helyzet folytán a most következő hetekben és hónapokban állandó, szoros összeköttetésben fognak ma­radni. BELGRÁD. (Az Ellenzék távirata.) A Politica értesülése szerint Eledben a kis­antant külügyminiszterek értekezlete fran­cia—olasz közös javaslatok alapján tárgyal­ta a dunai egyezmény tervével esedékes ál­lásfoglalást. A tervet nem közölték a nyil­vánossággal, de annyi kiszivárgott tartalmá­ról, hogy a be nem avatkozás és tanács­kozási egyezmény képezik ennek az alapját. A hivatalos jelentés BLED. (Az Ellenzék távirata.) A kisantant tanácskozásait tegnap délután befejezte s a tanácskozások eredményéről Szojadino­vics jugoszláv miniszterelnök a következő hiva­talos jelentést adta át a sajtónak. — A kisantant képviselői megvizsgálták alaposan a helyzetet s az erre vonatkozóan folytatott megbeszélések után a következő álláspontra jutottak: 1. Tekintettel a pillanatnyi veszélyre s a különböző konfliktusok lehetőségére, melyek már a legközelebbi jövőben bekövetkezhet­nek, ünnepélyesen egységes felfogásuknak adnak kifejezést s kötelességet vállalnak ar­ra, hogy diplomáciai, gazdasági és katonai téren az eddiginél is nagyobb összetartással fogják megvédeni egymás érdekeit. 2. A kisantant államai át vannak hatva a béke fenntartásának szükségességéről s min­den erejüket ennek a célnak szentelik és megállapítják, hogy a Népszövetség a legfon­tosabb eszköze a béke fenntartásának. Ezt a hitet vallják, bármi is fog a következő évek­ben történni. 3. A kisantant államai meg vannak győ­ződve arról, hogy a fennálló nehézségeket a keleti­ paktum megvalósítása sok tekintetben enyhítené. A keleti-paktum tekintetében el­fogadják a párisi és londoni ajánlatokat s ezeket tovább tárgyalják. A dunai-paktum te­kintetében leszögezik, hogy ez a szerződő fe­lek belpolitikai függetlenségét s a jelenlegi területi integritást, továbbá a politikai füg­getlenséget kölcsönösen biztosítaná. Ezt a tervet továbbra is aprólékosan vizsgálják s teljesen osztják a párisi és római felfogást egy ilyen egyezmény kötésének szükségessé­gére vonatkozóan, úgy látják, hogy ez az egyezmény alapja lehetne egyrészt a kisan­tant, másrészt Ausztria és Magyarország kö­zötti békés, őszinte, barát­ságos egy­ütt­műkö­désének. A kisantant kész lojálisan együtt­működni nemzeti érdekeinek szem előtt tar­tásával arra nézve, hogy a jelenlegi tárgya­lások kedvező befejezést nyerjenek. 4. A fegyverkezési egyenjogúság ügyében a kisantant államai fenntartják eddigi állás­pontjukat. Ezt a kérdést, csak a biztonságra vonatkozó határozott feltételek elfogadásával lehet elintézni. A Habsburg-kérdés 5. A­­Habsburg-család ügyében ismét leszö­gezi a kisantant végleges határozatát. Ez az álláspont nem szenvedett és nem fog szen­vedni semmiféle változást. A kisantant nem akar más államok belü­gyeibe avatkozni, de leszögezi azt is, hogy ez nem olyan kérdés, ami a kisantant államait nem érdekli. Te­kintetbe kell venni ugyanis a Habsburg­­család régi és mai igényeit s azokat a fejle­ményeket, melyeket a Habsburg-család vala­melyik tagjának trónfoglalása okozna. Ezt az ügyet tehát nem lehet egyszerű belü­gy­ Kedden temetik a tragiku­s véget ért belga királynét BRÜSSZEL. (Az Ellenzék távirata.) A tra­gikus véget ért Astrid belga királyné holt­testét Brüsszelben, a királyi palotában rava­talozták fel. Viola színű selyemmel áttört fehér selyemruhába öltöztették és kopor­sója fedelét lezárták, mert a szerencsétlen­ség alkalmával arca a felismerhetetlenségig összezúzódott. Az újságíróknak és a közön­ség kiküldöttjeinek a király parancsára megengedte a palotaőrség, hogy elvonulja­nak a ravatal előtt. A királyné koporsóját ugyanabban a teremben helyezték el, ahol az ugyancsak tragikus véget ért Albert ki­rályt is felravatalozták. A hatalmas, komor teremben négy magasrangú gárdatiszt áll díszőrséget, a koporsó fejénél hatalmas ke­reszt áll és a ravatal körül a gyertyák szá­zai égnek. A diplomáciai kar tegnap délután a pápai nuncius vezetésével a király elé járult és kifejezte részvétét a történtek felett. Mint ismeretes, az országos gyászt még két nappal ezelőtt elrendelték Belgiumban. Valószínű, hogy a gyászra való tekintettel bezárják a brüsszeli világkiállítást is. A tragikus sorsú királyné gyermekeivel nem­ közölték a le­sújtó hírt, de azok a temetési előkészületek­ről megérezték a szörnyű valóságot. A király testvére, a piemonti hercegnő és a belga anyakirálynő Nápolyból Brüsszelbe érkezett, hogy a király fájdalmában osztozzék. Érte­süléseink szerint a királyné temetésén az európai uralkodócsaládok több tagja is részt fog venni. Tegnap minisztertanács volt, amelyen a ki­rályi család Brüsszelbe megérkezett tagjai is résztvettek. Az ülés rövid ideig tartott és azon elhatározták, hogy Astrid királynét kedden helyezik örök nyugalomra a Laeken-i templomban lévő királyi kriptába. A királyt mélyen lesújtotta a katasztrófa és habár fiziikai állapota kielégítő, idegeit annyira megrázta a szörnyű katasztrófa, hogy orvosai attól tartanak, hogy az ideg­­rendszere minden pillanatban felmondhatja a szolgálatot.

Next