Ellenzék, 1936. május (57. évfolyam, 100-124. szám)
1936-05-01 / 100. szám
XXIXVai/VII. ÉVFOLYAM, 100. SZÁM. PÉNTEK - TAXĂ POŞTALA PLĂTITĂ IN NUMERAR No. 141.163/19*9. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Cluj, C*l^ Moţilor 4 Fiókkiadóhivatal és könyvosztály: Piaţa Unirii 9 »zim. — Telefonjaim: 109. — Levélcím: Cluj, postafiók 80. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTHA MIKLÓS0? ARA 3 Előfizetés árnak: havonta 70, negyedévre 210, félévre 440, évente 840 lej, — Magyarországra: negyedévre 10, félévre 20, évente 40 nínffií A többi államokbawk arvortókülönbözettel több 1936 MÁJUS 1. Számom játékok ■serkennek szorgalmasan egymás nyomába, lapról-napra olvasunk föltűnő öngyilkossáokat: jelentős személyiségek dobják el az életüket. Igaz, hogy a tavaszkor sűrűn buránzó öngyilkosságok során eddig is akadtak lyanok, akik neve és esete fölöd nem siklott közömbösen az újságolvasók szeme. Május nem csak a fiatal szenvedőket dönti kétségbe, hanem a férfikor delén tönkremenő esesteket is. Valóban már nem újság többé. Ami egyedül szemet szúr most, hogy egyre inkább zaporodik a hatvan éves öngyilkosok jegyébe, akik még dolgozni szeretnének és akiknek könyörtelenül távozni kell valami módon a munka tüskés mezőiről: nyomorogni vagy meghalni. Nem az ifjak és az erők telében letörtek vagy az aggastyánkor nélküözései és betegségei elől érthetően menekűök öngyilkossága ejt gondolkozóba, hanem közbül, mint új fekete mellékfolyó, a hatvanasoké, mert most ez a közkérdés és ez a elemző tünet. A lélek még nem úszott meg,hogy meg ne álljon egy percre. A napokban az osztrák időkből Cernoviti- ban maradt és köztiszteletet élvező építész vezette öregségét a rohanó gyorsvonat elé. Levele valósággal vádirat, amely nem habozik például Vajda miniszterelnökségének kósza ígéreteit is szóvá tenni. Ez a nagy vállalkozó építette legutolsó műveként Cernoviti-ben a légi kikötőt. Huszonegymillió követelése volt és ebből lassan csak hetet tudott idegemésztő küzdelmeir és vagyonemésztő kijárási költségek árán kicsikarni. Megrohanták a hitelezők és végrehajtók. A halál torkában kegyelem nincs többé. A becsületes vállalkozó az utolsó 2 ezer lejét is nekik fizette ki. Végül nem bírta tovább érzékenysége, sem a jólétből a nyomorba zuhanást, sem a becsületes névnek a csődbe kerülését. A száguldó guillotin aztán megoldotta szépen az összes függő kérdéseket. A magyar fővárosban megölte magát Szállíts Zoltán, aki valamikor közismert, sőt hatalmas személyiség volt a Székelyföldön. Alig, hogy elvégezte jogi tanulmányait, rendőrkapitány lett szülővárosában, majd polgármester, ellenzéki képviselő, ügyvéd, társadalmi tekintély. Mindent kivívott, ami fényessé teszi az úgynevezett vidéki pályafutást. Aztán szerepet követelt a világtörténelem és elfújta, mint a falevelet, Szakáts Zoltánt a magyar fővárosba. Fáradt szerénységével és tisztaságával, elhamvadt és lemondó erőkkel már nem tudott szilárd talajt szerezni szétfestő cipőinek. Az idő rátette mázsás nehézségeit. Kimerítve a rokoni és baráti kör részvétét, nem volt más útja, csak a halálba. Megrázó a pár sor, amelyben előbb jogászi pontossággal és közigazgatási rendszereiddel tisztázza tette körülményeit, majd felsóhajtja élete lírikus regényét: Elvesztettem a nyugdíjamat, egészségemet, hitemet, nem volt mi mást csináljak. Meg kell rendülni a velőnek is. Íme, olvashatjátok ezeknek és más többi hatvanéveseknek szomorú játékát. Az új állami élet diadalmas feszülésében a gazdasági bajok könyörtelen helyzeteket bonyolítanak s elsősorban az öreg kisebbségi származék pusztul el, aki még a régi közgazdaság erkölcsével és rendszerével akarja irányítani és végezni az élet utolsó felvonását, ezért könnyű sesemmizni. A dráma váratlanul és erőszakosan „felbomlik“. És ime a földönfutóvá lett régi ember balsorsa, ki hasztalan hivatkoznék tevékeny múltra és elformulázott jogokra, lassanként idegenné válik saját testvérei között. Tévedés hinni, hogy a régi érdemet és az új vértanúságot megbecsülik a fűzfa-magyarok. A történelem ismer törvényeket, de az élet csak a pillanat szabályait és elveit ismeri el. Ez a mostani élet így még könyörtelenebből nyom és zúz, mint a lendület utolsó száz éve alatt. Az öreget emigránsként kezeli. 41 civil nemzetközi ráfigyelás aikl&sása már m&m FromscNes képviseli Franciaország©’1. —• I Két nappsal elSiatraszáolják a nésmetekhez isalázott angol kérdőív átadását Cáfolják a hírt, hogy németország csapatokért összpontosítani az osztrák határ mentén ■A francia választások ügyében a népfrontban résztvevő legnagyobb polgári párt tegnap olyan határozatot hozott, amellyel, ha váratlan meglepetés közbe nem jön, egyelőre tisztázódott a választási helyzet. A baloldali polgáriak legnépesebb csoportja, a Daladier vezetése alatt álló radikál-szocialista párt elhatározta, hogy betartja azt a megállapodást, melyet a néparcvonal kialakulása érdekében a szocialistákkal és kommunistákkal kötött A határozat minden valószínűség szerint a népfront végleges győzelmét jelenti. Viszont, amint az események alakulnak, a népfront győzelme alighanem lehetetlenné fogja tenni a Sarraut-kormány hatalmon maradását. Ennek a kormánynak ugyanis több tagja, köztük elsősorban Flandin külügyminiszter középpárti vezető egyéniség, aki a népfront által megszabott orientációjú kormányban nem tarthatná meg a tárcáját. Sőt, ma már körülbelül az is bizonyosnak látszik, hogy nem is a radikál-szocialisták élén álló Caracter folja megalakítani a jöviid- kormányt, hanem a szocialistákra, mint előreláthatólag legnagyobb pártra hárul az ezirányú vezető szerep. Tegnap már Leon Blum kormányáról beszéltek Párisban. Blum azonban még nem gyógyult ki betegségéből, melyet a pár hónap előtt ellene intézett merénylet okozott, ezért kijelentette, hogy kormányalakításra a maga személyében nem hajlandó. Helyette Vincent Auriol, a szociáldemokrata párt pénzügyi szaktekintélye szerepel a jövő kományelnök-jelöltek között vezető helyen. A radikál-szocialisták döntése előtt Flandin még ajánlatot tett egy köztársasági, polgári összefogás létrehozására. Daladier azonban visszautasította az ajánlatot. A népfront kormányra kerülésének hírére a párisi tőzsdén zuhanni kezdtek az értékpapírok, köztük vezető helyen a Francia Bank részvényei, melyek értékükből tegnap megint 600 frankot veszítettek. A népfront-kormány pénzügyi politikája ugyanis előreláthatólag élesen szembe fog kerülni a Francia Bank eddigi pénzügyi politikájával és minden valószínűség szerint megkísérli a trösztök elleni harcot is, ami a választási jelszavak élén szerepel. Külpolitikai szempontból az új külügyminiszter személye érdekelné leginkább a világ közvéleményét. Beszélnek Herriot-ról, akit azonban a szocialisták nem nagyon szeretnek, valószínűbbnek látszik, hogy Daladier, vagy Bergery kerülnek ebből a szempontból előtérbe. A Berlinhez intézendő angol kérdőív, melynek átadását eredetileg tegnapra tervezték, csak holnap vagy holnapután kerül a német birodalmi kormányhoz. A kérdőív végleges szövegének megállapítása láthatólag nagy fáradságába keni a londoni kormánynak. Legújabb jelentések szerint a németekhez intézendő kérdéseket három pontban lehet összegezni. Egyik Németország álláspontja iránt érdeklődik a Népszöveséggel szemben, a másik Németország állásfoglalását akarja tudni a nyugati államok biztonságának kérdésében, a harmadik ugyanerre az állásfoglalásra kiváncsi Kelet- és Közép-Európa államainak biztonsága kérdésében. A gyarmati kérdést és az Oroszországhoz való viszony kérdését előreláthatólag nem veszik be a kérdőívbe. Az elsőt diplomáciai tárgyalásokkal, a másodikat a megerősített Népszövetség alapszabályainak érvényesítésével szeretné London megoldáshoz juttatni. Az osztrák kérdés tegnap megint nyugtalanító hullámzást okozott a külpolitika vizein. Az a hír terjedt el, hogy az osztrák határ mentén erős német csapatösszevonások történnek, amire Ausztria szintén csapatösszevonásokkal válaszolt. Bernből rövidesen rosszakaratú és otromba kútmérgezési kísérletnek bélyegezték a hírt, az osztrákok csapataik határvidéki megerősítését szintén a tavasszal szokásos gyakorlatokkal igyekeztek megmagyarázni. A Reuter-ügynökség tudósítójának kijelentették Berlinben, hogy csak természetes, hogy az alpesi ezredek az Alpesekben gyakorlatoznak. Bécs hasonló magyarázatokkal szolgált. A nyugtalankodók a Reuter-jelentés után megállapíthatják, hogy minden úgy történik, ahogy történnie kell, csak idegességük magyarázza félre a tavaszi hadgyakorlatokat. Csökönyös kételkedők azonban gondolnak arra is, hogy a rémhírek terjesztésének diplomáciai céljai is lehetnek, mert döntő események közötti szélcsendben, eddigi tapasztalatok szerint, az ilyesmi rendesen elmaradhatatlan, bírnának, mint mindössze az Aranypart, a Sierra-Leona és Nigéria egy részének átenge- déséről lehetne szó. Kiszivárgott hírek szerint a kormány több tagja hajlandónak mutatkozik, hogy Anglia gyarmatokat engedjen át Németországnak. Olaszt cáfolatok RÓMA. (Az Ellenzék távirata.) A római kormány hivatalosan cáfolja, hogy megbízottat küldött volna Londonba az angol kor-lmánnyal való tárgyalásra. Ugyancsak hivatalosan cáfolják azt is, hogy Németország közvettő szerepet vállalt volna Anglia és Olaszország között az olasz—abesszin kérdés megoldása érdekében. Cáfolják még, hogy Victor Emánuel királyt legalább is egyelőre, Abesszínia császárának kiáltják ki az olasz csapatoknak Addis-Abebába való bevonulásakor és cáfolják végül, hogy Lengyelország csatlakozni fog a Rómában kötött olasz— osztrák—magyar egyezményhez. Mi az olaszok álláspontja? RÓMA. (Az Ellenzék távirata.) Olasz lapok nyilvánvalóan beavatott helyről a gyarmati kérdésekkel kapcsolatban a következő közleményt teszik közzé: — Az angol alsóházban ismételten kifejezést adtak annak, hogy Anglia nem szándékszik lemondani mandátumairól. Ez az állítás bizonyos megállapítást tesz szükségessé. Elsősorban a mandátumok a Népszövetség tulajdonait képezik és ennek következtében visszavonhatók. Ami Olaszországot illeti, megjegyzendő, hogy a mandátumok közös győzelem eredményei, amihez Olaszország 672.000 fia halálával és 100 milliárd Ura költséggel járult hozzá. Volt szövetségeseivel szembeni lojális magatartása következtében Olaszország kénytelen volt Abesszínia felé orientálódni, ahol számos támadás tette indokolttá a hadjáratot. A volt szövetségeseknek, akik Olaszország segítségével szerzett területeket birtokolnak, nncs jogukban sem politikailag, sem erkölcsileg akadályokat gördíteni Olaszország útjában Abesszínia felé. Chamberlain nyilatkozata LONDON. (Rador.) A Reuter közli: Austen Chamberlain középeurópai útjával kapcsolatban megállapította, hogy Ausztria belső helyzete stabilabb, mint távolról látszik. Megállapította, hogy Közép-Európában súlyosabb problémák vannak, mint másutt, de ha nem jön közbe általános felfordulás, az idő megoldást hozhat. Ha Németország békében hagyná Ausztriát — ez Chamberlain véleménye — akkor a két ország között a legbarátságosabb viszony állhat fenn. Chamberlain nem osztja egyes körök nyugtalanságát a Csehszlovákia és a szovjetek közti barátságot illetőleg. MÁJUS ELSEJÉN HIVATALOS MUNKASZÜNET. A rendőrség sajtóirodája közli, hogy május elseje hivatalos munkaszünet és az összes üzleteket és üzemeket be kell zárad. Anglia kérdései a németekhez LONDON. (Rador.) Az angol minisztertanács tegnap foglalkozott a Berlinbe pénteken vagy szombaton elküldendő kérdőív pontos szövegének megállapításával. A minisztertanács még nem tudott dönteni a Berlinbe küldendő jegyzék végleges szövege fölött. A kérdőív elsősorban az alábbi három fontos kérdést tartalmazza: 1. Mi a szándéka Németországnak a Népszövetséggel kapcsolatban és kívánja-e, hogy a népszövetségi alapokmányt függelenítsék a versaillesi szerződéstől? 2. Hogyan látja Németország a nyugati államok biztonságának a problémáját? 3. Milyen magatartást foglal el Németország a keleti biztonság kérdésében? A minisztertanács még mindig nem dön- sött afölött, hogy a Berlinbe küldendő jegyzékbe a kérdések közé felvegye-e a gyarmati egyenlőség kérdését is és megismerhesse e tekintetben Németország álláspontját. De a Foreign Office gyarmati szakértői minden cáfolat ellenére máris tanulmányozzák azt a kérdést, hogy milyen gyarmatokat engedhetne át Angia a németeknek, amennyiben továbbra is kitartanak gyarmati követeléseik mellett. Hangoztatják azonban, hogy a Németországnak átengedett gyarmatok inkább szimbólikus, mint gyakorlati jelentőséggel