Ellenzék, 1936. május (57. évfolyam, 100-124. szám)

1936-05-01 / 100. szám

X­XIXVai/VII. ÉVFOLYAM, 100. SZÁM. PÉNTEK­ ­ - TAXĂ POŞTALA PLĂTITĂ IN NUMERAR No. 141.163/19*9. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Cluj, C*l^ Moţilor 4 Fiókkiadóhivatal és könyvosztály: Piaţa Unirii 9 »zim. — Telefonjaim: 109. — Levélcím: Cluj, postafiók 80. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTHA MIKLÓS­­­0? ARA 3 Előfizetés árnak: havonta 70, negyedévre 210, félévre 440, évente 840 lej, — Magyarországra: negyedévre 10, félévre 20, évente 40 nínffií A többi államokba­­wk a­rvortókü­lönbözettel több 1936 MÁJUS 1. Számom játékok ■serkennek szorgalmasan egymás nyomába, lapról-napra olvasunk föltűnő öngyilkossá­­okat: jelentős személyiségek dobják el az életüket. Igaz, hogy a tavaszkor sűrűn bur­­ánzó öngyilkosságok során eddig is akadtak lyanok, akik neve és esete fölöd nem siklott­­ közömbösen az újságolvasók szeme. Május nem csak a fiatal szenvedőket dönti kétség­be, hanem a férfikor delén tönkremenő ese­steket is. Valóban már nem újság többé. Ami egyedül szemet szúr most, hogy egyre inkább zaporodik a hatvan éves öngyilkosok jegy­ébe, akik még dolgozni szeretnének és akik­­nek könyörtelenül távozni kell valami mó­don a munka tüskés mezőiről: nyomorogni vagy meghalni. Nem az ifjak és az erők tel­ében letörtek vagy az aggastyánkor nélkü­­özései és betegségei elől érthetően menek­ű­­ök öngyilkossága ejt gondolkozóba, hanem közbül, mint új fekete mellékfolyó, a hat­vanasoké, mert most ez a köz­kérd­és és ez a elemző tünet. A lélek még nem úszott meg,­­hogy meg ne álljon egy percre. A napokban az osztrák időkből Cernoviti-­­ ban maradt és köztiszteletet élvező építész­­ vezette öregségét a rohanó gyorsvonat elé. Levele valósággal vádirat, amely nem habo­zik például Vajda miniszterelnökségének kó­sza ígéreteit is szóvá tenni. Ez a nagy vál­lalkozó építette legutolsó műveként Cerno­­viti-ben a légi kikötőt.­­ Huszonegymillió követelése volt és ebből lassan csak hetet tudott idegemésztő küzdelmeir és vagyon­­emésztő kijárási költségek árán kicsikarni. Megrohanták a hitelezők és végrehajtók. A halál torkában kegyelem nincs többé. A be­csületes vállalkozó az utolsó 2 ezer lejét is nekik fizette ki. Végül nem bírta tovább ér­zékenysége, sem a jólétből a nyomorba zu­hanást, sem a becsületes névnek a csődbe kerülését. A száguldó guillotin aztán megol­dotta szépen az összes függő kérdéseket. A magyar fővárosban megölte magát Szá­llíts Zoltán, aki valamikor közismert, sőt hatalmas személyiség volt a Székelyföldön. Alig, hogy elvégezte jogi tanulmányait, rend­őrkapitány lett szülővárosában, majd polgár­mester, ellenzéki képviselő, ügyvéd, társa­dalmi tekintély. Mindent kivívott, ami fé­nyessé teszi az úgynevezett vidék­i pályafu­tást. Aztán szerepet követelt a világtörténe­lem és elfújta, mint a falevelet, Szakáts Zol­tánt a magyar fővárosba. Fáradt szerény­ségével és tisztaságával, elhamvadt és lemon­dó erőkkel már nem tudott szilárd talajt sze­rezni szétfestő cipőinek. Az idő rátette má­zsás nehézségeit. Kimerítve a rokoni és ba­ráti kör részvétét, nem volt más útja, csak a halálba. Megrázó a pár sor, amelyben előbb jogászi pontossággal és közigazgatási rend­szereiddel tisztázza tette körülményeit, majd f­elsóhajtja élete lírikus regényét: Elvesztet­tem a nyugdíjamat, egészsége­met, hitemet, nem volt mi mást csináljak. Meg kell rendülni a velőnek is. Íme, olvashatjátok ezeknek és más többi hatvanéveseknek szomorú játékát. Az új álla­mi élet diadalmas feszülésében a gazda­sági bajok könyörtelen helyzeteket bonyolí­tanak s elsősorban az öreg kisebbségi szár­mazék pusztul el, aki még a régi közgazda­ság erkölcsével és rendszerével akarja irányí­tani és végezni az élet utolsó felvonását, ezért könnyű sesemmizni. A dráma váratlanul és erőszakosan „felbomlik­“. És ime a földön­futóvá lett régi ember balsorsa, ki hasztalan hivatkoznék tevékeny múltra és elformulázott jogokra, lassanként idegenné válik saját test­vérei között. Tévedés hinni, hogy a régi ér­demet és az új vértanúságot megbecsülik a fűzfa-magyarok. A történelem ismer törvé­nyeket, de az élet csak a pillanat szabályait és elveit ismeri el. Ez a mostani élet így még könyörtelenebből nyom és zúz, mint a len­dület utolsó száz éve alatt. Az öreget emig­ránsként kezeli. 4­1 civil nemzetközi ráfigyelás aikl&sása már m&m FromscN­es képviseli Francia­­ország©’1. —• I Két nappsal elSiatraszáolják­ a n­ésm­etekhez isalázott angol kérdőív átadását Cáfolják a hírt, hogy németország csapatokért össz­pontosítani az osztrák határ mentén ■A francia választások ügyében a népfrontban résztvevő legnagyobb polgári párt tegnap olyan határozatot hozott, amellyel, ha váratlan meglepetés közbe nem jön, egy­előre tisztázódott a választási helyzet. A baloldali polgáriak legnépesebb csoportja, a Daladier vezetése alatt álló radikál-szocialista párt elhatározta, hogy betartja azt a meg­állapodást, melyet a néparcvonal kialakulása érdekében a szocialistákkal és kommu­nistákkal kötött A határozat minden valószínűség szerint a népfront végleges győzelmét jelenti. Viszont, amint az események alakulnak, a népfront győzelme alighanem lehetet­lenné fogja tenni a Sarraut-kormány hatalmon maradását. Ennek a kormánynak ugyanis több tagja, köztük elsősorban Flandin külügyminiszter középpárti vezető egyéniség, aki a népfront által megszabott orientációjú kormányban nem tarthatná meg a tárcáját. Sőt, ma már körülbelül az is bizonyosnak látszik, hogy nem is a radikál-szocialisták élén álló Caracter fol­ja megalakítani a jöviid- kormányt, hanem a szocialistákra, mint előrelát­hatólag legnagyobb pártra hárul az ezirányú vezető szerep. Tegnap már Leon Blum kormányáról beszéltek Párisban. Blum azonban még nem gyógyult ki betegségéből, me­lyet a pár hónap előtt ellene intézett merénylet okozott, ezért kijelentette, hogy kor­mányalakításra a maga személyében nem hajlandó. Helyette Vincent Auriol, a szociál­demokrata párt pénzügyi szaktekintélye szerepel a jövő kom­ányelnök-jelöltek között vezető helyen. A radikál-szocialisták döntése előtt Flandin még ajánlatot tett egy köz­­társasági, polgári összefogás létrehozására. Daladier azonban visszautasította az aján­latot. A népfront kormányra kerülésének hírére a párisi tőzsdén zuhanni kezdtek az értékpapírok, köztük vezető helyen a Francia Bank részvényei, melyek értékükből teg­nap megint 600 frankot veszítettek. A népfront-kormány pénzügyi politikája­ ugyanis előreláthatólag élesen szembe fog kerülni a Francia Bank eddigi pénzügyi politikájával és minden valószínűség szerint megkísérli a trösztök elleni harcot is, ami a választási jelszavak élén szerepel. Külpolitikai szempontból az új külügyminiszter személye érde­kelné leginkább a világ közvéleményét. Beszélnek Herriot-ról, akit azonban a szocialis­ták nem nagyon szeretnek, valószínűbbnek látszik, hogy Daladier, vagy Bergery kerül­nek ebből a szempontból előtérbe. A Berlinhez intézendő angol kérdőív, melynek átadását eredetileg tegnapra tervez­ték, csak holnap vagy holnapután kerül a német birodalmi kormányhoz. A kérdőív vég­leges szövegének megállapítása láthatólag nagy fáradságába keni­ a londoni kormány­nak. Legújabb jelentések szerint a németekhez intézendő kérdéseket három pontban lehet összegezni. Egyik Németország álláspontja iránt érdeklődik a Népszöveséggel szem­ben, a másik Németország állásfoglalását akarja tudni a nyugati államok biztonságának kérdésében, a harmadik ugyanerre az állásfoglalásra kiváncsi Kelet- és Közép-Európa államainak biztonsága kérdésében. A gyarmati kérdést és az Oroszországhoz való viszony kérdését előreláthatólag nem veszik be a kérdőívbe. Az elsőt diplomáciai tárgyalásokkal, a másodikat a megerősített Népszövetség alapszabályainak érvényesítésével szeretné London megoldáshoz juttatni.­­ Az osztrák kérdés tegnap megint nyugtalanító hullámzást okozott a külpolitika vizein. Az a hír terjedt el, hogy az osztrák határ mentén erős német csapatösszevoná­­sok történnek, amire Ausztria szintén csapatösszevonásokkal válaszolt. Ber­nből rövi­desen rosszakaratú és otromba kútmérgezési kísérletnek bélyegezték a hírt, az osztrá­kok csapataik határvidéki megerősítését szintén a tavasszal szokásos gyakorlatokkal igyekeztek megmagyarázni. A Reuter-ügynökség tudósítójának kijelentették Berlinben, hogy csak természetes, hogy az alpesi ezredek az Alpesekben gyakorlatoznak. Bécs ha­sonló magyarázatokkal szolgált. A nyugtalankod­ók a Reuter-jelentés után megállapít­hatják, hogy minden úgy történik, ahogy történnie kell, csak idegességük magyarázza félre a tavaszi hadgyakorlatokat. Csökönyös kételkedők azonban gondolnak arra is, hogy a rémhírek terjesztésének diplomáciai céljai is lehetnek, mert döntő események közötti szélcsendben, eddigi tapasztalatok szerint, az ilyesmi rendesen elmaradhatatlan, bírnának, mint mindössze az Aranypart, a­­ Sierra-Leona és Nigéria egy részének átenge-­­ déséről lehetne szó. Kiszivárgott hírek sze­­­­rint a kormány több tagja hajlandónak mu­­­­tatkozik, hogy Anglia gyarmatokat engedjen­­ át Németországnak. Olaszt cáfolatok RÓMA. (Az Ellenzék távirata.) A római­­ kormány hivatalosan cáfolja, hogy megbí­­­­zottat küldött volna Londonba az angol kor-­l­mánnyal való tárgyalásra. Ugyancsak hivat­­­­alosan cáfolják azt is, hogy Németország­­ közvettő szerepet vállalt volna Anglia és­­ Olaszország között az olasz—abesszin kér­dés megoldása érdekében. Cáfolják még, hogy Victor Emánuel királyt legalább is egyelőre, Abesszínia császárának kiáltják ki az olasz csapatoknak Addis-Abebába való bevonulá­sakor és cáfolják végül, hogy Lengyelország csatlakozni fog a Rómában kötött olasz— osztrák—magyar egyezményhez. Mi az olaszok álláspontja? RÓMA. (Az Ellenzék távirata.) Olasz lapok nyilvánvalóan beavatott helyről a gyarmati kérdésekkel kapcsolatban a következő közle­ményt teszik közzé: — Az angol alsóházban ismételten kifeje­zést ad­tak annak, hogy Anglia nem szán­dékszik lemondani mandátumairól. Ez az állítás bizonyos megállapítást tesz szüksé­gessé. Elsősorban a mandátumok a Népszö­vetség tulajdonait képezik és ennek követ­keztében visszavonhatók. Ami Olaszországot illeti, megjegyzendő, hogy a mandátumok közös győzelem eredményei, amihez Olaszország 672.000 fia halálával és 100 milliárd Ura költséggel járult hozzá. Volt szövetségeseivel szembeni lojális ma­gatartása következtében Olaszország kényte­len volt Abesszínia felé orientálódni, ahol számos támadás tette indokolttá a hadjára­tot. A volt szövetségeseknek, akik Olaszor­szág segítségével szerzett területeket birtokol­nak, nncs jogukban sem politikailag, sem er­kölcsileg akadályokat gördíteni Olaszország útjában Abesszínia felé. Chamberlain nyilatkozata LONDON. (Rador.) A Reuter közli: Aus­ten Chamberlain középeurópai útjával kap­csolatban megállapította, hogy Ausztria belső helyzete stabilabb, mint távolról látszik. Meg­állapította, hogy Közép-Európában súlyo­sabb problémák vannak, mint másutt, de ha nem jön közbe általános felfordulás, az idő megoldás­t hozhat. Ha Németország békében hagyná Ausztriát — ez Chamberlain véle­ménye — akkor a két ország között a legba­rátságosabb viszony állhat fenn. Chamber­lain nem osztja egyes körök nyugtalanságát a Csehszlovákia és a szovjetek közti barátsá­got illetőleg. MÁJUS ELSEJÉN HIVATALOS MUNKA­­SZÜNET. A rendőrség sajtóirodája közli, hogy május elseje hivatalos munkaszünet és az összes üzleteket és üzemeket be kell zárad. Anglia kérdései a németekhez LONDON. (Rador.) Az an­gol miniszterta­nács tegnap foglalkozott a Berlinbe pénte­ken vagy szombaton elküldendő kérdőív pon­tos szövegének megállapításával­. A miniszter­­tanács még nem tudott dönteni a Berlinbe küldendő jegyzék végleges szövege fölött. A kérdőív elsősorban az alábbi három fon­tos kérdést tartalmazza: 1. Mi a szándéka Németországnak a Népszövetséggel kapcsolatban és kívánja-e, hogy a népszövetségi alapokmányt függele­­nítsék a versaill­esi szerződéstől? 2. Hogyan látja Németország a nyugati ál­lamok biztonságának a problémáját? 3. Milyen magatartást foglal el Németor­szág a keleti biztonság kérdésében? A minisztertanács még mindig nem dön- s­­ött afölött, hogy a Berlinbe küldendő jegy­zékbe a kérdések közé felvegye-e a gyarmati egyenlőség kérdését is és megismerhesse e tekintetben Németország álláspontját. De a Foreign Office gyarmati szakértői minden cáfolat ellenére máris tanulmányozzák azt a kérdés­t, hogy milyen gyarmatokat engedhet­ne át Angia a németeknek, amennyiben to­vábbra is kitartanak gyarmati követeléseik mellett. Hangoztatják azonban, hogy a Né­metországnak átengedett gyarmatok inkább szimbólikus, mint gyakorlati jelentőséggel

Next