Ellenzék, 1937. február (58. évfolyam, 26-49. szám)

1937-02-02 / 26. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Cluj, Calea Moţilor4. Fiókkiadó hivat­al és könyvosztály: Piaca Unirii 9. szám. — Telefonszám: 109. — Levélcím: Clij, postafiók 80. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTH­A MIKLÓS LVIII ÉVFOLYAM, 26. SZÁM. KEDD Előfizetés árak: havonta 70, negyedévre 210, felévre 420, évente 840 lej. — Magyarországra: negyedévre 16, felévre 20, évente 4° pengő. A többi külföldi államokba csak a ponókülönbözet t t­öbb. 1937 FEBRUÁR 2. Mérlegeljünk! hmn KEMÉNY JÁ­­NO­S A református egyházkerület közgyűlé­sének lezajlása után illő, hogy mérlegel­jük annak közéleti jelentőségét s meg­állapítsuk: milyen tanulságok vonhatók le belőlük hétköznapjaink számára. A szorosabb értelemben vett egyházi mél­tatás e pillanatban nem célunk­, inkább arra törekszik itt, hogy a transsylván érdekek és értékek szempontjából néz­zük jelentősebb mozzanatait és levonjuk azokat a tanulságokat, melyek közéle­tünk javára is hasznosíthatók. Utólag beválthatjuk, hogy bár pilla­natnyilag sem kételkedtünk abban, hogy az egyházkerületi lelkészi főjegyzővá­­lasztás izgalmas problémája okot nem adhat az elvi alapoktól való elkanyaro­­dásra, mégis felmerült bennünk az ag­­­­gódó kíváncsiság, vájjon a fegyelemnek­­ és emelkedett szellemnek milyen fokáról­­ fog tanúskodni az a testület, mely több,­­ mint félmillió református magyar bizal­­­mát bírva, mintegy tükörképe kell le-­­ gyen kisebbségünk e szám szerint is­­ döntő jelentőségű része közszellemének.­­ Örömmel és jogos büszkeséggel állapít- s hatjuk meg, hogy a legmesszebbmenő­­ várakozásokat sem hagyták kielég­­etle­ | nül azok a nemes és férfiasan keresztyén | megnyilatkozások, melyek úgy a meg- g választott főjegyző, mint ellenjelölt­je ré- |­széről elhangzottak s biztosítják a kö­­g­zösséget arról, hogy a szeretetlenségnek | nyoma sincs jelen, sőt a megbecsülés, a | kölcsönös tisztelet, a testvéri együttarto- B zás jegyében s közös munka, megértés és­­ szolidaritás összes feltételei adva van- s nak. E megnyiltkozásokhoz méltó keret­­ a püspöki szó, ki maga mellett egyetér­tésben dolgozó, hűséges tanácsosai, b­első munkatársaiként kívánja látni őket. Keresztyén, a szó valódi értelme szerin­ti keresztyén szándék bizonyítéka ez az állásfoglalás s ha túltekintve a reform­- E­tus egyház belső életén, a magunk dol­gainak ezer felé elágazó, egyszerűnek, könnyen kezelhetőnek a legkisebb mér­tékben sem nevezhető összességére gon­dolunk, az az óhajtás születik bennünk, bár csak tudnánk elég erősek lenni arra, hogy egymás cselekedeteinek megítélé­sében, problémáink súlyos voltából kö­vetkező, gyakran ellentétes vélemé­nyünknek bírálatában, minden időben ezt a szellemet képviselhessük. Szüksé­ges — ha valóban és hittel akarjuk bol­dogulásunkat — meggyőznünk elsősor­ban egyen-egyen önmagunkat arról, hogy a segítő szándék sokkal több em­berben és sokkal tisztábban él, mint ahogy ezt hinni merjük. El kell fogad­nunk továbbá azt ,hogy éppen a komoly segítő szándék váltja ki az egyes ember­ből és gyakran talán meglepőnek, néha első pillanatra megmagyarázhatatlannak is tetsző, miénkkel esetleg nem egybe­hangzó véleményt. És rá kell döbben­nünk arra, hogy elsősorban nem az el­gondolások sokszínűségének egybehan­golására, hanem a sok jószándék és se­­gítőakarat találkozásának elősegítésére kell törekednünk — mert csak egy ilyen mélyebben értelmezett találkozásból szü­­lethetik meg az önként vállalt s éppen önkéntes voltában életrevaló fegyelem. A püspöki programbeszéd egyik leglénye­gesebb gondolata az volt, hogy a hitnek nem szabad mozdulatlanságba merevednie, csele­kedeteknek kell fakridzniok belőle, mert egyébként megsemmisül önmagában. Mind­azok a szeretetmunkák, társadalmi, kulturá­lis tevékenységek, melyek ma egyházaink életében döntő jelentőséggel bírnak, tulaj­­donképen ebből a gondolatból fakadnak. Ha már most levonni igyekezvén a tanuságo­de­n népnek együtt kell dolgoznia. A békét szolgálta Franciaország akkor is, mikor a spanyol kérdésben a be nem avatkozás mel­lett tört lándzsát. Ez a politika el akarja szigetelni a spanyol polgárháborút és lehe­tővé igyekszik tenni, hogy Spanyolország maga döntsön sorsa fölött. Franciaország to­vábbra is a béke politikáját folytatja s en­nek érdekében terheletlen hive marad a Népszövetségnek, mely az Alexandrette kér­désben hozott megoldásával újra megmutat­kozt, a cselekvés síkjába lépő keresztyén élet­­ értékeire tekintünk, megállapíthatjuk azt,­­ hogy az egyházi élet területén kívül eső­­ megnyilvánulásaink életteljessége is attól­­ függ, mennyire vagyunk, vagy leszünk ké­pesek meggyőződést belevinni azokba a tár­sadalmi, kulturális s egyéb tevékenységeink­be, melyek kivnd esnek az egyházi munka körén? Van-e bennünk annyi lelkesedés és lendület, amikor a hétköznapok dolgaival törődünk, mint amennyi lelkesedés és lendü­let biztosította nem egy egyházi intézmény felvirágzását? Át tudjuik-e érezni azoknak az apró, szürke munkáknak sz épségét, ame­lyek látszólag gyakran unalmasak s a favá­gás egyhangúságát idézik emlékezetünkbe? Megtanulunk-e lelkesedni a hétköznapokért? Mindazoknak, akik ott lehettünk, külsőn­kül­ön is örömet jelentett az a kitüntető fi­gyelem, mellyel a különböző egyházak és hatóságok az ünnepségek fényének emelésé­hez hozzájárultak. A felekezetek közötti bé­ke és megértés jeleit köszöntöttük s a kor­mányzat elismerését azzal a lelki munkával szemben, melyet hite, meggyőződése szerint s minden erejének segítségével végez a Re­formátus Egyház, őszinte reménységgel kí­vánjuk­, hogy ennek a hitvallásbeli és anya­nyelvbeli különbségeken túl néző találko­zásnak minél több és minél gazdagabb gyü­mölcset teremjenek. Ma, amikor a nagyvi­­lágban a jelszavaknak és szélsőséges indula­toknak összevisszasága nehezedik az embe­riség lelkére, egyházaknak és egymás mel­lett és együtt élő embereknek feladata azok­­nak a belső, lelki alapoknak felkutatása, melyek alkalmasak komoly találkozási al­kalmak teremtésére. Ilyen alkalomnak láttuk a Református Egyháznak ünnepélyes nap­jait s ezért szolgál külön örömünkre, hogy ez alkalom ebből a szempontból is áldásos­nak bizonyult. Hitler szombati beszédére békülékeny szellemű D­elbos válasza „Végsőkig elmegyünk a békítő eljárások, kezdeményezések és a megértés biztosítása terén“. — „Egyedüli feltételünk, hogy a Németországgal létre­jövő megértés ne irányuljon más állam ellen“. — A francia sajtó szerint viszont Hitler beszéde nem nyújt alapot a kibontakozásra Hitler szombati nagy beszéde melyet alább közlünk,­iképezi az európai külpolitika központi eseményét. Amíg az európai külpo­litika nagy központjai közül Róma teljes megelégedéssel fogadta ezt a beszédet, addig Pallasban és Londonban bizonyos ingadozást lehet látni a beszéd megítélése körül. Mind­két fővárosban elismerik, hogy a helyzet fej­lődését nem befolyásolja kedvezőtlen­ iram­­ban ez a beszéd, de elégül letelenek azzal, hogy Hitler beszédében nem tért ki az Etlen és Blum beszédeiben elhangzott pozitív ki­bontakozási ajánlatokra. Természetesen kü­lönbséget kell tenni a sajtókrittika és az ille­tékes vezető körök véleménye között. A saj­­tókriitika nagy külpolitikai kérdéseknél né­ha csak azért festi alá erősebben az elégü­­let­lenn­séget, hogy a kormányférfiak békü­lé­­kenyebb állásfoglalása nagyobb engedmény­nek latszék. Körülbelül ez történik ma Fran­ciaországban, ahol a vasárnapi sajtó megle­hetősen erős kritikával idséri Hitler kijelen­téseit, míg Delbos külügyminiszter ugyanaz­­­mar este egész más hangnemben a békülé­­kenység látható törekvésével válaszolt a né­met birodalom vezetőjének kijelentéseire. Angliá­ban szintén pozitív továbbhaladási le­hetőségeket látnak Hitler beszédében, bár pillanatnyilag itt Parisnál erősebbnek látszik a tartózkodás Berlinnel szemben­, aminek oka az lehet, hogy Hitler különös erényes­séggel hangoztatta volt a német gyarmatok visszas­zer­zés­ének követelését s ez elsősében Angliát érinti. Delbos francia külügyminiszter tegnap választókerületében, Ghateaurouxban beszélt, ahol felhasználta az alkalmat, hogy a világ­háború halottjai emlékművének leleplezése alkalmából válaszoljon Hitler beszédére. Delbos mindenek előtt hangoztatta, hogy­­ Franciaország­ives zély esetén nm is egysége­sen egy emberként állana készen minden külföldi támadás visszavetésére. Mindaddig azonban, a­m­íg ilyen kényszer előtt nem áll, minden erejével a­­békéért dolgozik és az ő meggyőződése, hogy a béke érdekében mint í­r­ta, hogy milyen eredményesen képes a vi­lágbékét­­szolgálni. Franciaország a békét akarja előmozdítani baráti kapcsolataival és­­ ragaszkodik ahhoz a törekvéséhez, hogy megkísérelje barátai körének az egész világ­­­­ra valló kiterjesztését. Egy háborúban ma győztes és legyőzött egyaránt belepusztul­­t hat. Éppen ezért nem kételkedem — mon­ ,­­­dotba Delbos — a Rajnán és az Alpeseken­­ túlról jött békemegnyilatkozások őszintesé­­­­gében sem. Nem akarok még nyilatkozni­­ Hitler kancellár kijelentéseiről, mert minden­­ részletében nem ismerem azt s a külponti­ I­kában óvakodni kell a­­rögtönzésektől. Eddis- I­gi benyomásaim alapján is készséggel meg­­­­állapíthatom azonban hogy Hitler beszéde­­i­ben nincs támadás Franciaország ellen és­­ hogy a kancellár szerint Németország és­­ Franciaország között egyáltalán nincs sem­­­­mi ütközőpont. Ez a mi gondolatunk is —­­ folytatta Delbos külügyminiszter — ez a mi ú­­ óhajunk is. De nemcsak mi vagyunk, franc­­­ciák és németek a világon. A béke csak­­ azoknak a­z általános szabályoknak alapján­­ állhat, melyek sorában Franciaország ott­­ látja a nemzetközi szerződések tisztelet­­­­ben tartását is. Hitler eddigi állásfoglalása­­ ebben a kérdésben nem nagyon megbízható. Nem kételkedem a kancellár békeszándéká­nak őszinteségében. Szempontjaink nem is a célra, hanem a módszerre vonatkozólag térnek el. Németország vezetője kétségtele­nül új lapra fordított a történelemben. Min­den megoldás azonban nehézségekbe ütkö­zik: amíg Németországnak például a fegy­verkezés kérésében nézete, hogy saját fegy­verkezésének ő az egyedüli bírája. Öröm­mel o­lvasom Hitler kancellár kijelentései­ben a következő kitételt: „A béke a mii leg­főbb javunk“. Ami minket illet — folytatta Delbos külügyminiszter — szintén készek vagyunk minden erőfeszítésre a béke és megbékülés érdekében. Egyedüli feltételünk, hogy ez a megbékülés ne irányuljon senki ellen. Mikor ezt mondom, Oroszországra is gondolok, mert lehetetlen kizárni egy két­százmilliós nemzetet a megbékülés keretéből. Nemzetközi megállapodásokkal kapcsolat­ban mi mindig azt kérdezzük: ezek a meg­állapodások mindenkire érvényesek-e? Né­metországtól sem kérünk semmi olyan kö­telezettséget amit magunkra is ne vonatkoz­tatnánk. Meg vagyunk győződve, hogy a háború bűn, súlyos bűn mindenki ellen. Végsőkig elmegyünk a békítő eljárások, kez­deményezések és a megértés biztosítása te­rén. El vagyunk határozva — végezte sza­vait Delbos — hogy elkerülünk minden há­borút. Békeakaratunk egyetlen határa ren­díthetetlen elszántságunk arra, hogy véde­kezzünk, ha megtámadnak és hogy híven teljesítsük szerződésileg vállalt kötelezett­ségei­nk­et. Delibos beszédét Párizs politikai köreiben úgy tekintik, mint Franciaország hajlandó­ságának bejelentését arra, hogy további tár­gyalásokba bocsátkozzék. Ugyanakkor meg­­tállal­ítják azonban, hogy Hitler kijelen­tései inkább alakjukra nézve voltak békülé­­kenyek, nem lényegükben. A kancellár ki­jelentései, e felfogás szerint, függőben hagy­ták Németország európai e helyezkedésének kérdését és nem nyitnak kaput a kibonta­kozás előtt. A félhivatalos ,,Petit Párisien“ mégis megállapítja, hogy a hónapok óta tor­nyosuló felhőkön rést nyitott a berlini be­széd. estés­ze­tes német beszéd! BERLIN, február 1. A német nemzeti szocializmus uralom­­rajutásának négyéves évfordulója alkal­mából szombaton egész Németország te­rületén nagy ünnepségeket rendeztek. Hitler kancellárnak a birodalmi gyű­lésben elmondott beszédét hangszórókon keresztül egész Németország végighall­gatta. A színházakban, mozikban, ven­déglőkben, kávéházakban, kórházakban és a tereken, utcákon mindenütt hang­szórókat állítottak fel. Berlinbe­n a kö­zeli városokból nagy­ tömegekben özön­löttek az emberek. Az üzleteket Német­ország területén mindenütt bezárták. A kancellár beszédének meghallgatá­sára a Krolloperába egymásután érkez­tek a német birodalmi gyűlés képvise­lői, összesen hétszázötvenen. Mindany­nyian a nemzeti szocialista párt egyen­ruhájában. A képviselők a padsorokba­ állva várták Hitler kancellár és Göring tábornok, a birodalmi gyűlés elnökének érkezését. A diplomáciai kar tagjainál páholyában csaknem valamennyi állam diplomáciai képviselői megjelentek. (Cikkünk folytatása az utolsó oldalon)

Next