Ellenzék, 1937. július (58. évfolyam, 147-173. szám)

1937-07-01 / 147. szám

TAXA POSTALA PLATTTA TN NUMERAR No. 141.163/1929 Szerkesztőség és kiadóhivatal: Cluj, Calea Moţilor 4 szám. — Telefonszám 1109. — Levélcím: Cluj, postafiók 80. Fiókkiadóhivatal és könyvosztály: P. Unirii 9. Telefon: 11—99 LVIII. ÉVFOLYAM, 14­7. SZÁM. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP ALAPÍTOTTA: BARTH­A MIKLÓS mmmmmmmmmaaasmmcmmmnmmm CSÜTÖRTÖK ARA 3 Előfizetés árak: havonta 70, negyedévre 200, félévre 240, évente 840 lej. — Magyarországra: negyedévre 16, félévre 20, évente 40 pengő. A többi külföldi államokba csak a portókülönbözettel több. CLUJ*KOLOZSVÁR 1937 JÚLIUS 1. A be nem avatkozási bizottságban tegnap bejelentették, hogy Franciaország és Anglia készülnek átvenni a spanyol partok ellen­őrzését Erélyes német és olasz ellenvetések. — A francia—angol tervet a kiküldöttek kormányaiknak terjesztik elő. — Hodzsa Milán a kisantant és a római jegyzőkönyv államainak közeledéséről A Chautemps-kormánynak 251 főnyi többséggel szavaztak bizalmat A londoni be nem avatkozási bizottság teg­nap megtartotta nagy érdeklődéssel várt ülé­­sét, az ellentétek összecsapásának azonban csak az első villámlásai mutatkoztak meg ezen az ülésen. Francia—angol részről be­terjesztették javaslatukat a spanyol partok ellenőrzésének teljes átvételére. Az olaszok és németek ellenvéleményüket fejtették ki, melyben erélyesen tiltakoznak a francia— angol igények ellen. Viszontválaszra francia —*angol részről nem is került so,, l­av­en­­ több kiküldött hozzászólása után elhatároz­ták, hogy a bejelentést mindenik kiküldött kormányának terjeszti elő és igyekszik vá­laszt hozni a be nem avatkozási bizottság pén­tekre kiküldött ülésére. A francia—angol ja­vaslatot rögtön támogatták a szovjetorosz, a belga és a svéd kiküldöttek. A német kikül­dött megkérdezte az angolokat és franciákat, hogy mit szólnának ahhoz, ha Németország és Olaszország lépnének fel azzal az igény­nyel, hogy a spanyol partok ellenőrzését ki­zárólag ők vegyék át. Az ellenőrzési megbí­zatás — mondotta a német kiküldött — a két hatalom visszavonulásával teljesen meg­szűnt és sem Anglia, sem Franciaország nem igényelhetnek jogot a maguk részéről arra, hogy ezt a megbízatást a többi résztvevő visszavonulása után, tovább érvényesítsék. Az ellentétek így már a bejelentés tárgyalá­sának első alkalmából teljes élességükkel megnyilvánultak. Meglehet, hogy a kormá­nyok közötti tárgyalások valamelyes köze­ledést fognak létrehozni az ellentétes állás­pontok között, bár nem igen lehet látni, ho­gyan lehetne két ilyen, egymást teljesen ki­záró törekvés között még megegyezést léte­síteni. A német és olasz sajtó kíméletlenül éles hangon ír az angol—francia tervről. A ,,Corriera Della Sena“ például egyenesen azt írja, hogy ilyen módon sikerülne a „gyil­kos valenciai kormánynak“ az a törekvése, hogy támadásával Németországot és Olasz­országot teljesen eltávolítsa az ellenőrzéstől. Az új francia kormány tegnap mutatko­zott be a francia parlament két házában. A bemutatkozás, melyben a kormány 393 sza­vazattal 112 ellenében óriási többséget ka­pott, nem járt incidensek nélkül. Mindenek­előtt föltűnt, hogy a pénzügyi teljhatalmat kívánó javaslatot, melyet szintén még a kor­mánybemutatkozást követő éjjel tárgyaltak, jóval kisebb szavazattöbbséggel fogadták el, mint a kormány iránti bizalmi javaslatot. A pénzügyi bizottságban pedig, mely a javas­latot előzetesen tárgyalta, csak relatív több­sége volt a kormánynak, 11 szavazat 16 el­len, úgyhogy nyolcan tartózkodta be a szava­zástól. A 8 nem szavazó közül 5 kommunis­ta és 3 szociáldemokrata volt. A kormány,­nyilatkozat szenátusi előterjesztése szintén különös körülmények között történt. A nyi­latkozatot nem Blum miniszterelnökhelyet­tes hanem Sarraut államminiszter olvasta fel. A változás érthető módon általános meg­lepetést keltett. Később kiderült, hogy Blum miniszterelnökhelyettes azért nem jelent meg a szenátusban, mert a szenátus elnöke nyi­latkozni akart a szocialista párthoz tartozó Lebas postaügyi miniszternek pár na­p előtt a szenátus ellen intézett támadásával kap­csolatban. Blum erre kijelentette, hogy mél­tóságával összeférhetetlennek látná, ha jelen kellene lennie egy politikai barátja dezavuá­­lásánál. Ez a dezavuálás ugyanis megtörtént, mert Jeanneney szenátusi elnök felolvasta Chausempis miniszterelnök levelét, melyben ez a szenátus iránti tiszteletét hangoztatja és kijelenti, hogy a két törvényhozó testület né­zeteinek összeegyeztetését a kormány egyik fő hiv­at­ásának látja. Chautemps bemutatkozó beszédében, me­lyet részletesebben alább közlünk, kijelen­tette, hogy az új kormány fönntartja az ed­digi francia külpolitikát, ragaszkodik a Nép­­szövetséghez, keresi a békét, melyet az igaz­ság és a népek függetlensége tiszteletben tar­­tásának keretében akar megvalósítani. Igyek­szik kiszélesíteni a nemzetközi együttműkö­dés terét, nem folytat támadó külpolitikát, de nem is tűr el magával szemben mások részéről ilyent. Ezután a pénzügyi terveire tért át, melyeket annyira sürgősnek jelzett, hogy az ezzel kapcsolatos felhatalmazási ja­­vaslat azonnali megszavazását még a kor­mányprogram megvitatása előtt kívánta. A felhatalmazási javaslat az este 9 órakor új­rakezdődő ülésen sorra is került és heves vi­ták után hajnali 3 órakor 380 szavazattal 228 ellenében, tehát jóval kevesebb szava­zattal mint a bizalmi indítványt, el is fogad­ták. Bonnet, az új pénzügyminiszter nyilván­valóan mélyreható tervekre készül, mert a felhatalmazási vita tartama alatt elrendelte a párisi címlet és részvénytőzsde bezárását és úgy intézkedett, hogy ezek alatt a napok alatt a váltókat nem lehet óvatolni, a kése­delmi kam­at pedig nem haladhatja meg a Francia Bank által kötött törvényes kamat­lábat. A népszövetségi ligák pozsonyi ülésén Hodzsa miniszterelnök tegnap kijelentette, hogy a kisantant és a római szerződés álla­mainak gazdasági rendszerei között a köze­ledés előrehaladóban van. Az ülésen az egyik megbízott a georgiai kisebbségeknek a szovjetorosz kormány általi elnyomásáról beszélt. A kérdésben a döntést későbbre ha­lasztották el. Franciaország nem é­r fenyegetést iPAR­IS, június 30. Dilalutremps min­iszt­er­­elnök tegnap felalvais­ta a kormámynyit Hailiko­­za­ fcot, amely az interpellációk el­hallasz­tás­á­t kérte és azt, hogy azonnal kezdjék meg a pénzügyi javaslatok vitáját. A kormá­ny rá­­muttat arra, hogy minden energiáját a béke és társadalmi fejlődés szolgálatába állítja. Fenn fogja tartani és folytatni fogja az eddigi kül­politikát és igyekezni fog békét teremteni az összes népekkel. Ezt a békét csak az igazság keretében és az összes nemzetek függetlenségének tiszte-­­­letébenkti antiáista maileit fogja fel. Hűek mara­­­duunk Franciaország barátaihoz és a Nép­szövetséghez és igyekezni fogunk kiszélesí­­­teni a nemzetközi együttműködés terét. Franciaország el va­n határozatai arra, hogy­­tartózkodik minden fenyegetéstől, de ugyan­olyan dacos büszkeséggel nem hajlandó el­tűrni a maga részéről semmilyen fenyege­tést. Nem fog­unk semmit sem elhanyagolni a célból, hogy­­maximális erőt biztosítsunk védőeszközeinknek, amelyek biztonságot nyújtanak az országnak, reményt táplálunk az enyhülés iránt és bizalmat fektetünk a­ népek közti kölcsönös megegyezésbe. Szívé­lyes felhívást intézünk az összes kormá­nyokhoz, hogy őszintén csatlakozzanak eze­en kezdeményezésünkhöz, hogy újból megte­remtsük az együttműködést a megbékélt nemzetek között.­­A közérdekek iránti gond a kormány­­uak kötelességévé teszi új tervek felvázolá­sát, amelyek fo­kozatos szakaszokra lesznek felosztva.. Már ma kérni fogjuk a parlamen­tet, tűzze ki napirendre azon sürgős javas­latokat, amelyek elsősorban a kollektív bér­szerződések elhalasztására, a lakbérléti szer­ződéseikre, a kereskedelmi adósságokra vo­natkoznak, mihelyt lehetővé válik, kérni fogjuk az amnesztia megszavazását, a sajtó­­törvény elfogadását és a­ tanügyi reform ke­resztülvitelét. őszintén ragaszkodunk a tár­sadalmi összefogás és segélynyújtás követel­ményeihez, amelyek annyira drágák a de­mokratikus szíveknek.­­ Ezek a törvények és reformok költ­­s­égv­etési terheket fognak jel­enteni, de a szükségesség parancsol a kormánynak. Il­yen­­reformok csak a gazdasági és pénzügyi újjá­építés után lehetségesek, amit az ország sürgősen megkövetel. Kötelességünk erélyes intézkedés­eket tenni a spekuláció ellen, meg­menteni az ország aranytartalékait, fedezni a kincstár szükségleteit, egyensúlyba hozni a költség­vetést, ellenőrizni az árakat és újjá­éleszteni a nemzetgazdaságot. Néhány pilla­nat múlva a pénzügyminiszter úr elsőrendű fontosságú javaslatot­­terjeszt elő, amire a kormány egész politikáját alapítja. Tüzes f­ejt­­hom­­á­st intézünk a köztársasági többséghez, hogy lojális­­közreműködésével támogassa erőfeszítésünket, amely a gazdasági és pénz­ügyi helyzet sürgős helyreállítását célozza és­­amely lehetővé foga tenni a demokráciá­nak, hogy reformátori művét folytassa és megfeleljen a nép bélére helyezett bizalmá­nak. (Cikkünk folytatása az utolsó oldalon) Bucurestiből jelentik: Változó felhő­­zet, helyi jellegű esők, emelkedő hő­­mérséklet, később viharok és hócsök­­kenés várható. Bucurestiben kedden délben a hőmérséklet 32 fokra emel­­kedett, ma délelőtt 10 órakor a hőmér­séklet 27 fok. Az első lépés Az egészséges eszméket a föld nem nyeli el örökre, ahogyan ezt gyakran sejtteti a komoly látszat. Az életre hivatott mag idő­vel a titokzatos mély melegében és nedvében ki­csírázik, gyökeret ver, kihajt, sugárba szökken, lombosz­ik, virágba borul és gyü­mölcsöt nevel. A fogantatás és a fölserdülés tartama, a szüret időpontja és mértéke kü­lönböző, a történelemben egyenest meghatá­rozatlan. De hosszú tapasztalat az emberisé­get bizonyos sejtelemre és jóslatra jogosítja. Körülbelül megérezzük, melyik elvetett mag­ból lesz végül termés és tudjuk, mikor lép közbe kényszer és szükségesség, hogy a nél­­külözhe­tetlen gyümölcs megérjen. Még né­hány évvel ezelőtt merő ábrándnak és erő­szakolt egyéni mozgalmaknak látszott, ami­kor határozott egyéniségek mély meggyőző­déssel hirdették, hogy a Duna-völgyét előbb gazdasági, majd politikai egységben kell ösz­­szefogni, valami öntőmintát keresni Kossuth Lajos konföderációs elvének vagy amikor az alanyi szenvedélyeket elfojtó és a történeti valóság törvényeit latolgató elmék munká­hoz láttak, hogy a® érezhető végzet paran­csából egymásra utalt két nép minden hábo­­nús és megelőző emlék ellenére megbékél­jen egymással és kezet fogva meginduljon a jövendő rejtelmes kárpitja felé. Ma pedig ez, már mozgalom, ez már világpolitikai kí­sérletezés. Nem akarunk ma megint foglal­kozni a Da­ntom­itosszal, miután mostanában annyi szót „vesztegettünk reá“, de foglal­kozni kívánunk ismét, mert ezt nem lehet elégszer cselekedni román—magyar közele­déssel, amely pillanatnyilag ugyan elszür­külni és elpihenni látszik, mintha hosszab­bodnék egy egészséges magnak öntudatlan szunnyadása földünk termékeny mélységé­ben. A román—magyar közeledésnek természe­tesen sok ága-boga, sok részlete, sok kezdeti eleme és fejlesztési összevetője van. Mind­erről nem beszélünk, mert most már nem rövid cikk keretébe való. Egyetlen részleté­ről akarunk szót ejteni, hogy frissen tartsuk vele, ama részletéről, mely most egyedüli egészséges első lépésnek rémlik, azután hogy a történelmi kényszer már a béke első pilla­nataiban ráké­nyszerítette a szomszédokat, kapcsolják össze különböző forgalmi útjai­kat és kezdjék meg javaik cseréjét. Ez az első lépés volna a nemzetközi területen tör­tént több barátságos találkozás után a két szomszéd nép irodalmi nagyságainak barát­ságos eszmecserére való meghívása, ezen a közművelődési szövetség és közös munka lé­tesítése. Már négy éve, hogy szinte a meg­valósítás küszöbére lépett a magyar és ro­mán vezető újságírók találkozója s két éve már, hogy Nagyváradon megkezdették a két nép szépíróinak megnyerését egy irodalmi találkozóra, melynek gyakorlati tervezetét is körvonalazták, sőt részletezték. Mind a két törekvés dugába dőlt, részint politikai, ré­szint személyi okokból, mert kísérlet előzi meg a kartellt. A kölcsönös jóindulatot fenn­tartották és leszögezték a reményt, hogy si­kertelen kísérletek ellenére hozzálátnak az egészséges terv megvalósításához, mert az egészséges eszmék — hiába minden — ha­marább vagy később, mégis csak életbe lép­nek, lévén ez a rendeltetésük. Az írói találkozásnak mozgalmában került előtérbe Zilah­y Lajos személye, aki mint szépíró ember, újabban mint a demokrati­kus politika bátor közírója és katonája, igen alkalmas, hogy a maga oldalán tovább­juttas­sa ezt az egészséges, ezt a szükséges gondo­latot. A napokban itt járt Kolozsvárt s bár nem dolgozni, h­anem­ emlékezni és szemlé­lődni jött szülőföldjére, nem habozott, hogy érthetően nyilatkozzék meg újságírói kérdé­sekre a lelke mélyén dédelgetett törekvésről, ürömm­el állapítjuk meg, hogy Zsah­y Lajos az eszmét csak szunnyadónak látja f és feltét­lenül bízik ébredésében, hatásos föl­mozdulá­sában. Ő maga szívósan ragaszkodik az el­képzeléshez és kész a maga jelentős erőivel és barátainak támogatásával előkészíteni a

Next