Ellenzék, 1937. szeptember (58. évfolyam, 200-225. szám)

1937-09-01 / 200. szám

2 Falusi kislány-„Pestien Ritka útitárssal hozott össze a véletlen, egy életerős falusi leánnyal, aki először volt városban, autóban, vonalon és moziban. — „Az aszfalt nagyon tetszik, a mozi legérdekesebb dolog a világon de a pizsamás nőket nem birja Buzsi, mert ,,maskara az, amit otthon a faluban a juhok is kiröhögnének“ SOVATA SZOVATA, augusztus 31. Nyolchengeres kamionnal jöttünk. A nagy teherkocsi elég simán futott, mert zsúfolásig tele volt padokkal — és ve­lünk. Harmincnyolcan voltunk kirándu­lók, kik Szovátáról tértünk vissza Szép szőke, értelmes arcú parasztlány ült mel­lettem. Fiatal, még tizenhét se. Érett és telt, friss, csinos és makkegészséges. Kondícióban látatlanba lepipálja a váro­siakat nyárádszereda mellől való. Min­den zökkenésnél jajistenemet mondott és belém kapaszkodott. Azt kérdem tőle: ,,Fél?“ — Nem. Csak olyan furcsa, olyan kü­lönös, hogy nem ló és nem bivaly húzza a kocsit. Igen, ez tényleg furcsa és tényleg kü­lönös, de már megszoktuk, éppúgy, mint például reggelenként a kávét, sőt még jobban, mert míg ezt könnyen helyette­sítjük teával, addig — Nem szálltam vitába. A kamion rin­gatott, a fejem ide oda lógott, úgy nézett ki az ügy, mintha helyeseltem volna. Buzsi pihenés nélkül beszélt: — Nagyon tetszett az, hogy hiába esett az eső, nem volt sár. Bezzeg otthon nyakig gázolhatunk benne. A cipőm éppolyan tiszta maradt, mintha szép idő lett volna. Kár, hogy nálunk a faluban nincs aszfalt. Minden pénzt megér. Igen ám, de csak amíg új, — gondo­lom, — és mennyi bosszúság van vele, amikor már borpadozik és göcsösödik és teknősödik és felszedik és hetekig úgy hagyják a járdán, csúfságra, az ember­nek erősen kell ügyelnie, hogy orra ne essék, de ezt nem mondom neki, saj­nálnám széjjeltépni a magába szivott il­lúziót, csak egy magánszorgalomból — Az úr autózott már? — kérdi tő­lem és őszinte, világoskék szemeit rám­mereszti — flát persze, persze, hát hogyisne, miért? Maga most először? — Igen. Mellette ül a bátyja. Zlórihorgas szé­kely legény, már asszonya is van. Időn­ként ő is közbeszól. Lényegtelen De ér­dekes, amit a lány mesél: — Tetszik tudni kérem, életemben először tegnap mozdultam ki a faluból. A bátyám bevitt Szeredára és Vásárhely­­re Azt mondta nékem, na Buzsi, most beviszlek a városba, hogy megmutassam neked a világot. Aztán be is vitt. Az után megkérdeztem, hogy milyen az a Vásár­hely? Ráfelelte, hogy hát olyan mint Pest. Ott is emeletesek a házak és tég­lából vannak a falak. Igazán szép város. Alig akartam eljönni onnan. Talán szebb is, mint Pest. A morfondírozok, méricskélem a kérdést így is úgy is, mert hogy is van csak? ha például hepehupás — — Az úr nem figyel rám? — Dehogy nem, odafigyelek, azt mondta, hogy minden pénzt megér — Micsoda? — Az aszfalt. — Második csoda — Igen. Aztán a bátyám kivitt az ál­lomásra és megmutatta a vonatot. Nyolc kereke volt a mozdonynak és hozzá volt kapcsolva egy csomó kocsi. Az ablakok­ból úgy bámultak ki az utasok, mint a borjuk az új kapura Azt kérdezte a bá­tyám: Buzsi, akarnál vonatozni tee is? !­s aztán váltott jegyet és elvitt egy ki­csit vonatozni, vagy tíz­ percig és egy másikkal visszajöttünk. Olyan jó volt Mintha a lábamban hangyák másztak volna. Sohasem felejtem el. — Mennyi ideig voltak a városban? Harmadik és negyedik csodaa — Egy fél napig Elmentünk a cuk­rászdába. Bátyám már tudta a járást, mert többször lő be Vásárhelyre. Hoza­tott nekem tésztát Egy finom úri kis­asszony hozta oda és azt mondta: „Tes­sék parancsolni.“ Úgy megszégyeltem magam, hogy engem egy kisasszony szolgáljon ki De a bátyám azt mondta, cukrászdában ez így szokás. Ez még semmi. Elvitt a moziba. Egy gyönyörű darabot játsztak. Nem tudtam betelni vele. Hogy csinálják azt a mozit? Azok az emberek igazán élnek? — Persze — És ott vannak a vásznon? Éreztem, erre igennel vagy nemmel nem lehet felelni, megpróbáltam népie­sen és kön­nyen ért­h­etően megmagya­rázni s ugy látszik megértett mindent, mert azt kérdezte: — Aztán ők honnan tudják, hogy mit kell beszélniük? Amikor erre is megnyugtató feleletet adtam, lágyan szólt a lány: — Annyit bőgtem. Nagyon szomorú volt a film. — Szomorú? Mit játsztak? — Nem­ tudom — De csak a tartalmát tudja? — Nem én. Azért sírtam, mert az anya meghalt, a gyerekek árván marad­tak és ők is sírtak. Nagyon megszeret­tem a mozit Ha városban laknék, min­den­ nap ott lennék Nagyon érdekes do­lognak tartom. A legérdekesebb a vilá­gon. Első csoda im­aim KÖLNIVÍZ a sztortviLd PÁR EXCELLENC PARFÜMJE Egy japán kapitány harakirit követett el mert nem mehetett a háborúba Rövid tokiói sürgöny: „Diroitsu Ioro tartalékos kapitány a tokiói gyakorlótéren harakirit követett el, mert rossz egészségi állapota miatt nem tudta szolgálni hazáját a japán—kínai háborúban.“ Ez a távirat bizonyítja, hogy Nipponban virágzanak a régi szokások. A legutóbbi harakirit 1937 februárjában követte el a ,,a halál önkéntesei“ társaság öt tagja. Ez az öt japáni, hogy tiltakoz­zék a kormányzat erőtlensége elleni, a­­tokiói rendőrprefektúra palotája­, az országgyűlés palotája és a miniszterelnöki palota előtt nyitotta meg a gyomrát. Egy évvel előbb Yamata Giozaburo ezre­des, a honvédelmi minisztérium III. osztá­lyának főnöke követett el harakirit, mert úgy vélte, hogy akaratlanul is felelős azért a merényletért, melynek 1935-ben­ Nagasa vezérőrnagy esett áldozatául. 1934 novemberében Gumma rendőrségé­nek vezetője, Honda, követett el harakirit. Hondát, a mik­ádónak tartományi látogatása alkalmából a közlekedés irányításával bízták meg s kisebb tévedést követett el, amely az egy maniifes­ztáció negyedórás késését okozta. A rendőrfőnök még az­nap este felmetszette gyomrát irodájában. A washingtoni tengeri egyezmény aláírása utáni napon egy előkelő családból származó tenger­és­ztisszs, Kusajari — Japán egykori tengerészeti attaséja Párisban — harakirija csaknem annyira megindította Japán köz­véleményét, mint a port-arthuri győztes, Nogi tábornok harakirija, melyet 1912 szep­temberében, Mutsu-Hito császár temetésének napján követett el. A mikádó orvosaitól is várták, hogy „igazságot tegyenek“ magukon, de az orvosok elutasították maguktól ezt a végzetes gesztust. A szolid ízlés divatlapja: Beye? Mode fin­* Alte­ rlegjelenik minden hónap 1-én. Minden rámban 100 remek színes modell-rajz. Minden modell szabásmintája mellékel­ve. Ára 40 lej. Rendesen kapható az El­lenzék könyvosztályában, Kolozsvár. — Előfizetési ára negyedévre 120, félvre 240 lej. ELLENTÉK Szagává lőttel­ ecsig on­ios Katonái saját bajtársaa. A maga nemében páratlan szerencsétlen­ség történt a most lefolyt angol hadgyakor­latokon, melyeket Északvelsziben tartottak. Két katonai repülő zuhanógyakorlatokat tar­tott élesre töltött gépfegyverekkel. Egy har az a pizsama — És Szováta tetszett? — Igen. Csak azt a sok bőnadrágos nőt nem bírtam. Mért nem jó nekik a szoknya? Be­romlot világi Hej, ha le­jönnének hozzánk a faluba, ebben a maskarában, tudom isten, még a juhok is kiröhögnék. Közbeszól a bátyja: — Az pizsama. — Tudom, tudon?, legyen tőlem uri­fene, nekem még­sem kéne. Nem bizony. * A teherkocsi megáll. Sehol egy ház a közelben. Három kilométernyire van a falu. Buzsi a bátyjával leszáll. Kendő­jébe mélyen behúzza magát, mert haj-I nalfele jár — és vág a szél. Az utam nagy része még hátra van. Van mire gondolnom. Egy romlatlan, tiszta, egészséges fiatal lánnyal beszél­tem, aki életében először volt városban, először látott filmet, először ült motor­kocsin, vonaton és azért boldog volt, megelégedett volt s most alig tíz perccel ezelőtt azt mondta nekem, hogy zúg a füle a sokmindenfélétől, fel van kavarva, csapzik benne minden, mintha mákonyt ivott volna. Szegény lány. Amit ő ivott, az rosz­­szabb, mint a mákony: civilizáció Min­ket is felkavar és összezavar és megbo­­londít. De azért már nem tudnánk élni nél­küle. Jenei József: Az ELLENZÉK a haladást szolgálja. A kisebbségi és emberi jogok előharcosa. madik katona, akinek az volt a feladata,­­ hogy megvizsgálja és jelentse a találatokat, korábban bújt elő a földalatti cementvédő­helyről, mint szabadott­­volna. A pilóták ter­mészetesen nem látták bejtársukat és tovább­ra is lőtték a céltáblát. Mire nagy nehezen sikerült figyelmeztetni őket, a találatmérő már halott volt. Száznegyvenegy lövés érte a szerencsétlen embert, úgyhogy testét való­sággal szitává lőtték a jól célzó angol piló­ták. Az esetből kiviláglik, mily tökéletes pontossággal tudnak ma már tüzelni a leg­kisebb célpontokra is a repülők. Sziámi kutyaikrek A ,,Kieler Neuesten Nachrichten“ köz­­lése szerint az egyetlen sziámi kutyaiker­pár Pentonetti római bankár birtokában van. Ez a két fiatal foxterrier, mely oldalt Dicséret egy fekete szemüveghez Két vak, kerek lapod van és kereted szaru.­­ Egyszerű, olcsó, barna. Nem piros, nem fe­­­hér és semmi sincs rajtad, ami divatos szt adnia neked. Szimpla vagy és hétköznapi, te, fekete szemüveg, ki barátom lettél. Míg nem ismertelek, tétován jártam az ut­cákat. Nagyra nyitottam szememet és oly keveset látta­m. Aztán meg­kényszerítette a vakító fény bámészkodó szemem, hogy ösz­­szehúzzam, sunyin hunyorítva. Nem akar-t­tam. Azt hittem, a világot csak nyílt, tág tekintettel ölelhetem mag­amhoz. Persze, a fény a végén mindig győzött s a harc nyo­mát lüktető halántékomban, kábult, fájó fe­jembe vittem tovább. Legtöbbször lehajtott fejjel vagy semmibe néző arccal ballagtam. Nem a bűntudat nyomott, vagy bánat, nem is a szende szemérem. Ah! Csak kerültem a szemeket, melyek önmagukat­­adták és sze­meim kutatták. ,,A szem a lélek tükreit, Így mondják... és hát elvégre nem ajándékoz­hatom telkemet minden szembejövő ember­fiának. És el se fogadhatom­­az idegen örö­möt, bánatot, vágyat, mely az utca sok sok szeméből áradt, kínálkozott. Legszívesebben a nibelungok láthatatlanná tevő csodasipká­jában jártam volna, hogy észrevétlenül, szenvtelenül és szereptelenül figyeljem a zajló utca életét. Persze ez nem merd. A szép ezüsts­apka az ezüstös testű rajnai tün­dérek vízalatti várában van valahol — és én kénytelen voltam magam összehúzva, lehaj­tott fejjel róni az utcákat. És ha felnéztem nyitott szememmel, többet láttam, mint amit akartam s jómagamból is többet adtam. Hát nagyjából így volt ez ... És most jöjjön a te dicséreted, te kis csúf ,fekete szemüveg. Megismerkedtem veled és orromra illesztettelek. Elindultam veled ... Kissé vakon tétován ment­­az első lépés. Az­­tán lassan, mint macska, a sötétben látóvá váltam. A fény nem bántott. Tompán, eny­hén sárgán láttam a világot. Voltak színek, mik meghaltak fekete üveged mögött, mások ragyogóbbra éledtek. Kerek lapod mögött ke­rekre nyithattam szemem s a nem akart hu­­nyorgást már is elfeledtem. Kihúztam a há­tam, a fejem fölemeltem, tétova léptem biz­tosra cseréltem. Néztem az utcát s láttam a szemekben mosolyt, örömöt, vágyat, bánatot , embert, s nem adtam cserébe semmit se... Magamat két fénylő kerek kis pajzsod mögé rejtettem. Barátom népy, te fekete szemüveg. Adsz egy világot és nem kérsz helyébe semmit. .. 1­9­3­7 HT Optember 1. össze van nőve, kitűnő egészségnek ör­vend s jól megfér egymással, csak étkezés közben kapnak néha össze, nem gondolva arra, hogy amit az egyik eszik, a másikat is táplálja. A fáradtság egyszerű mérése Ismeretes a lélektanból az az egyszerű kí­sérlet, hogyha egy körző hegyével érintjük valakinek a testét a kíisérleti­ személy nem ■tudja megmondani, hogy a körző mindkét szárával érintettük-e, vagy csak az egyikkel. Az ember háta különösen érzéketlen ilyen szempontból. Körülbelül 68 milliméteres körzőnyílás a legkisebb távolság, amelynél a hátunkon megérezzük, ha a körző mind­két szárával, érintettek meg bennünket. En­nél kisebb nyílás esetén csak egyetlen érin­tést érzünk. Ilyen kísérletek közben a pszi­chológusok felfedezték, hogy a fáradtsággal arányosan a bőr érzékenysége csökken. Vagyis a fáradt embernél nagyobbra kell szétnyitni a körzőt, hogy két külön érintést érezzen. Már most, ha még fáradtabb az il­lető, akkor még jobban kell növelni a kör­­zőnyitás­t. Ezen az alapon könnyen meg le­het a fáradtság mértékét állapítani és szá­mokkal kifejezni. HAZATÉRNEK A BAGNO-FEGYENCEK. Parisból jeleneik: A fl­rcazairei kikötőbe teg­nap negyven egykori bagno-fegyenc érkezett a guyamai francia büntetőgyarmatról. A negy­ven volt bagno-fegyencet az üdvhadsereg három kiküldöttje fogadta. Eddig ritkaság volt, ha kényszermunkára ítélteik visszaju­tottak Franciaországba, most azonban, hogy a bagno büntetőrendszerét elvben már meg­szüntették, lényegesen megrövidítették az úgynevezett „rehabilitációs határidőt“ is, amelynek elmúltával a volt bagno-fegyenc visszatérhet hazájába. Erdős René uj könyve: ARGIRUS A legtisztább romantika költői hangjai zen­­­­dűlnek meg e bő m­eséjü regényben. Ara fűz­ i­ve 132, kötve 158 lej az Ellenzék könyvosz-­­­tályában, Gluj—Kolozsvár. Kívánságra után­véttel azonnal küldjük.

Next