Ellenzék, 1938. július (59. évfolyam, 145-171. szám)

1938-07-01 / 145. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Cluj„ Coea Moţilor 4. Telefon: 11—09. Nyomda: Str. I. G Duoj, No. 8. Fiókkiadóhivatal és könyvosztály: Pt Unirii 9. Telefon u-99 vXSSILkX ÉVFOLYAM, 145. SZÁM. ALAPÍTOTTA BARTHA MIKLÓSFelelős szerkesztő és igazgatói DR. GROSS LÁSZLÓ Véntek ÁRA 3 Kiadótulajdonos: ELLENZÉK R. T. Törvényszéki lajstroxnozisi szám: 39 (Dos. 886/ 1938, Trib. Cluj.) Előfzeési árak: havonta 70, negyedévre 210 félévre 420, egész évre 840 lej. CLUJ, 1938 JULIUS 1. Bor? békesség ek nem tudják, miyen tesz a szüret? A tjgi vajzi fagykárt akkoriban jelentősnek mondták és így nem lehetnek vérmes reményeink. De vannak a múltból bőséges borkészletek, nem kell búsulni. Bár vidáman ihatnánk többször az egész emberiség helyreállított nyugalmára és egy átmeneti kor boldogságára. Akkor ám kovácsolják csak tovább a fegyvereket, amelyek hátha igazán tartóztatják mosta rémeket és kenyeret adnak a munkanélkülinek. Milyen lesz ciaratás, azt már tudjuk. Hiszen tegnap volt Péter és Pál, már megcsendültek a kaszák és nyikorogni kezdteka mezőgazdasági gépek. A helyzetjelentések szerint, a Duna-medencében kitűnő lesz a termés. Értékét fokozza, hogyEurópa több országában viszont siralmas az eredmény és így bőségesen, jó áron adhatjuk el az „élést“. Máris szilárdulnak a gabonaárak. Hír szerint egy angol-francia-cseh öszszefogás „fenekeddé" egész fölöslegünkre, tűzálló valutákkal a kezében, hogy már csak a béke érdekében, a dunai táj gazdasági rendezése címén is, megfogantassa két nagy ■nyugati demokrácia tavaszi fogadáát. " gazdaságilag segít a dunai népeken. Versenyre kel Oroszország velük; ő kénytelen a rossz termés és szénahiány következményein a Magyarországból és Jugoszláviából történő rendkívül nagyarányú búza és élő állat vásárral segíteni. Egy szó, mint száz, eszerint nem borunk, mely akkor tüzes, ha föld aranya Szűrődik fel az egykori szőlőszembe és érkezőben a buza, mely megváltóak, nem hiába hasonlítják az érett szemet Krisztus arcához. Bor, buta... De lesz-e békesség? Lloyd George, aki szakavatott a háború és béke bölcseletében — a brit kir. kormány feje volt a világháború és békekötés idején ■—• kevéssel ezelőtt azt mondta, hogy nem lesz háború, mert nem lehet a nagy gabonahiány miatt. A tengeren túl is, mint Európában, egy helyi kitűnő, másutt végzetes a termés. Továbbá nehéz válságba került a burgonya, melynek a Colorado-bogár hadat üzent. Ezt a hintát egyensúlyba állítani csak a demokrata államok bírják, melynek jó és bő pénszük van és élelemszükségük. Megvásárolják e kevés fölösleget, amelyet főleg a közelben kiutalnak hiányuk gyors pótlására és vásárolják egyébként is, mert bombabiztos magtárakba, földde gyűjtik a tartalékot, amióta — tavaly óta — előbb közel jutottunk a háborúhoz, most pedig két araszra kerültünk hozzá. Loyd George ,,megajándékoz“ a külföld rossz aratási helyzet napján a béke reményével, így aztán a bor és búza mellé, ami nekünk elegendő van, társulhat még a békesség. Bár igaz volna. De... az ellentétes szellemek még munkában állnak. Vért szüretelnek és halált aratnak szünet nélkül, két pontján is a világinak, egyik helyt még újabban árvizet kapcsolva a hadieszközökhöz. Ámde talánépp ez a körülmény, a gyilkos ár, mely éhínséget, az élet pusztulást, eszközök megsemmisítését zúdítja elő, sietteti majd a békesség föltételeit. Spanyolországban már lassan magától kialszik a tűzvész és csak a zsarátnok fog izzani darabig. Nincs elegendő ,kélésn ott sem, hogy azélet kváltására tenni lehessen a fogakat a hábon az ér elméseinek. Örvendezzünk és ne kevélykedjünk a jó lehetőségek folytán. Örvendezzünk, amiért nekünk van és lesz borunk, budánk, békességünk és ne kevélykedjünk, hogy viszont másnak békessége csak azért vaószinű, mert ott elfonnyadtak a tőkék, vagy kisültek a mezők. Szerencsénk és a külföld helyzete szerzett érdemeket ezúttal. Használjuk föl ez ajándéklehetőséget, hogy bölcsen fokozzuk áldott földünk bőségét és erősítsük meg a magunk részéről továbbra is a béke szükséges művét. . - . . ____•* ' ■ N ^ - -1 -A. xi Anglia Olaszországhoz fordult a spanyol vizeken bombázott hajól ügyében Ciano külügyminiszter megígérte, hogy mindent megtesz a bombázások megszüntetése érdekében. Angliának azonban az olaszok szerint Franco tábornokhoz kellett volna fordulnia. Újabb megegyezés a be nem avatkozási bizottságban Sandys angol képviselő „kémkedési“ Ügye parlamenti válsággal lényegét A spanyol kérdés körül kialakult újabb külpolitikai feszültség még mindig nem enyhült, bár nem is súlyosbodott. Az önkéntesek hozzászállításának kérdésében a benemavatkozási bizottság újabb határozata, hogy a hazaszállítási költségek ráeső részét vállalni nem hajlandó Szovjetoroszország helyett is Anglia, Franciaország, Olaszország és Németország vállalják a költségeket, ezen a téren haladást jelent. Az angol hajók bombázásának kérdése azonban tovább táplálja a feszültséget, annál is inkább, mert a mérsékelt megoldást szívósan kereső Chamberlain miniszterelnök számára súlyos parlamenti nehézségeket teremthet. Ezek a nehézségek különösen kellemetlen pillanatban jönnek, mert az angol belpolitika egy pár nap előtt kirobbant, különösen kényes kérdése, a Sandys képviselőnek katonai oldalról adott titkos információk Ügye külön belső válsággal fenyeget a kormánypárt kebelében is. Az angol hajók bombázásának kérdése, amint Londonból és Rómából egyidejűleg jelentik, az olasz külügyminisztériumhoz intézett angol közlésre adott okot. Lord Perth római angol nagykövet felhívta Ciano gróf figyelmét a bombázásokra, melyeket azangol kormány minden tekintetben jogosulatlannak tart. Ciano gróf barátságosan fogadta a közlést, de amint a beavatott olasz Stefani-ügynökség jelenti, emlékeztette Perth nagykövetet, hogy a nemzeti Spanyolország fegyveres ereje kizárólag Franco tábornok parancsának engedelmeskedik. Ehhez a megállapításhoz azután hozzá is fűzte, hogy Olaszország szívesen hajlandóelkövetni minden lehetőt, hogy a bombázások megszűnjenek. A Stefani által közölt olasz válasznak ebből a szövegéből, minden barátságossága mellett is, lehetetlen ki nem olvasni bizonyos irritációt és azt az üzenetet Londonhoz, hogy nem helyes címre fordult kívánságával, mert ezt Róma helyett Burgosba kellett volna Franco tábornokhoz intéznie. A figyelmeztetés annál feltűnőbb, mert abban a pillanatban történik, amikor London egyelőre nem készül visszaküldeni Burgosba az angol fővárosba jelentéstétel végett visszahívott ügyvivőjét. Az olasz álláspontot különös határozottsággal fejti ki a római külügyminisztériumhoz közelálló „Giornale dTtalia“nak egyik cikke, mely tiltakozik a Ciano gróf és Perth lord közötti tárgyalásoknak külföldön adott magyarázata ellen. Ez a magyarázat — mondja a „Giornale dTtalia“ — torzképet fest a valóságról. Nem áll az, hogy Perth lord erélyes hangon fordult volna az olasz külügyminiszterhez. Perth lord közlése a lehető legbarátságosabb volt, amire Ciano külügyminiszter ismertette Olaszország elveit és ebbe a megvilágításba állította a kérdésben forgó spanyolországi eseményeket is A nemzeti repülők különben — állapítja meg a lap cikke — nem angol hajókat, hanem csempészhajókat bombáztak és nincs az a nemzetközi szabály, mely ezt megtiltaná, mikor egy nemzet létéről van szó. A „Giornale dItalia“ különben ugyanebben a számában közli, hogy a Spanyolországban küzdő olasz légionáriusok légi ereje bombákat dobott Valenciára, melynek kikötőjében négy hadiszer szállító idegen hajót is bombázott. Az angol Reuter-ügynökség viszont ugyanekkor megállapítja, hogy a brit kormány legnagyobb körültekintéssel keresztülvitt vizsgálatai után megállapította, hogy a bombázott angol hajók egyike sem vitt magával olyan árut, melyet a be nemavattkozási megegyezés tiltana. Ezt különbez" lehetetlenné tette volna az is, hogy mindenik hajón jelen volt a benemavatkozási bizottság szokásos ellenőrző közege Az angol hajótulajdonosok egyesülete, a Reuter szerint, szintén tiltakozik a hadi szercsempészés vádja ellen. A kérdés így még távol áll a megoldástól, de közveten veszélyeket nem rejt magában. Nem valószínű ugyanis, hogy az egymással szemben mérsékelésre törekvő Anglia és Olaszország között veszedelmesebb összeütközésre adhatna okot. ■■.....................MTI..... Az angol belpolitikának a külpolitikába is belejátszó kérdése, a Londonban óriási szenzációt keltő Sandys-ügy azonban a kormánypárt belső válsága s az ezáltal lehetővé váló fejlemények révén, nagyjelentőségű dolog lehet külpolitikai következményeiben is. Sandys képviselő, a kormánypárt egyik legtevékenyebb fiatal képviselője, akinek nagy jövőt jósolnak, pár nap előtt levelet intézett Hore Belisha hadügyminiszterhez és levelében a légi fegyverkezéssel kapcsolatosan olyan adatokra hivatkozott, melyeket eddig a legfelsőbb hadvezetőség és a hadügyminisztérium vezetőinek titkos adatai képen őriztek. Hore Belisha hadügyminiszter azonnal vizsgálatot indított, megállapítva, hogy a hadügyminisztérium egyik vezető, magasrangú tisztje szolgáltatta ki Sandys képviselőnek, illetve, amit Londonban valószínűbbnek tartanak, Winston Churchill volt hadfelszerelésügyi miniszternek, a kormánypárt Chamberlain miniszterelnök mellett legtekintélyesebb egyéniségének az adatokat. Sandys képviselő ugyanis Winston Churchill veje. Winston Churchill pedig, akinek a kor A spanyol ügy mányba való belépéséről az utóbbi időben is többször volt szó, az új angol fegyverkezés fő kezdeményezője, aki az országban továbbra is nagyszabású propagandát folytat a fegyverkezésnek, különösen a légi fegyverkezésnek gyorsítása érdekében. Erre a propagandára Churchillnek külön irodája van, mely szinte a kormányéval egyenrangú belpolitikai és külpolitikai információkkal rendelkezik. A szudéta németek vezetője, Henlein, mikor utoljára Londonban járt, elsősorban szintén azt tartotta szükségesnek, hogy a népszerű és hatalmas Winston Churchillnél tegyen információs látogatást. Sandys képviselő a Churchill által irányított akciónak egyik főmozgatója. Churchill eddig nem volt Chamberlain ellenfele, bár a kormánypárt azt a szárnyát vezeti, amely állandóan erélyesebb külpolitikai tevékenységet követel. A Sandys ellen irányuló fellépés azonban lényegileg Winston Churchill ellen irányul, ami az Eden-válság után újabb, jóval veszedelmesebb válságot jelent a kormánypárt kebelén belül. A mérges belső válság körül Londonban egész sor magyarázat kering, de tisztán látni a dologban még nem lehet. Csakannyi bizonyos, hogy a kormánypártot valóságos belső forrongás rázza meg, mely az angol büszkeségre kellemetlen külpolitikai eseményekkel együtt, a legrosszabb pillanatban érkezik Chamberlain számára és könnyen a kormány megrendüléséhez vezethet. A kormány álláspontja szerint Sandysnek, mint tartalékos tisztnek, vizsgálóbíró előtt kell számolnia értesülései eredetéről. Minthogy azonban képviselő is, a mentelmi jog védelme alatt áll, amiért kiadatása fölött a mentelmi bizottságnak kell döntenie. Ennek a bizottságnak azonban Chamberlain miniszterelnök, Attlee őrnagy, a legnagyobb ellenzéki párt vezére, Sir Archibald Sinclair, a liberális ellenzék vezére, Morisson igazságügyminiszter és maga Winston Churchill a tagja. A bizottság tegnap este összeült és egy órai tanácskozás után sem tudott dönteni. Ezt megelőzőleg Attlee őrnagy egy bejelentésében a parlament megsértésének nevezte a Sandys képviselő ellen indított támadást. (Cikkünk folytatása, az utolsó oldalon. )