Ellenzék, 1939. január (60. évfolyam, 1-24. szám)

1939-01-01 / 1. szám

Szer­kes .tőség és kiadóhivatal:­­Juj, Calea Ma or 4. Telefon: 11— 09. Nyomda: Str I G teas No. 8. Fiókkiadó hivatal és irány\ ZX £ V * O L Y A M, 1. S Ti .4 M. esOBauan wsac*. twae^KwiawAofciasíKawai ALAPÍTOTTA B*R*HA .ilKLÓS Felelős szerkes s-if a igától DR. GRr .­­SZL V 'nissm­­tQ esîtfi&ttt V A S A R N­A P­ara­s­­­id Kiadótulajdonos: PALLAS K. * V Törvényszéki [a­jstromozisi .'Am. 39. (Do*. MGf., 1938. Trb. Cluj.) Előfizetési árán: havonta 80. negyedévre­ 240, félévre 480 egész, évre 96- 87- ’ CLUJ, 19­39 JANUÁR L 10HBSE *B!SM0! Jtaieteraag Miesezeifsétes flasi­­nsztagfil szemben »itefcesflh és tisztek“ A Führer újévi üzenete Németország békés törekvéseit emeli ki. ** Miért nem tartja kívánatosnak a francia kormány Chamberlain közvetítését a francia-olasz vitában. «* Olasz-magyar-jugoszláv csoportosulást készít elő Ciano gróf belgrádi útja Német hivatalos megállapítás szerint, Amerika megtagadta az elég­­téreladási lekét bel­ügy­miniszter sért® szavaiért A külpolitikai érdeklődés vezető állam­­férfiak újévi megnyilatkozásai felé irányul, melyek esetiig következtetések levonásai a jognak ''.Alkalmat adni a jövő év külpoliti­kai eseményeire. Hitler nemek vezér és kan­cellár tegnap Bere Hesgadenben már kii­­ött egy ilyen újévi nyilatkozatot­, m­ely a­­ met belpolitika céljainak leszögezése mellett, a külpolitikára vonatkozólag min­­denek előtt annak az óhajtásának ad kife­jezést, hogy Németország a jövő évben is hozzá­új síia a béke megszilárdításá­hoz. A A külpolitika alapelvei o közől­­ minde­­­t az Olaszországhoz való hűsége említi Hitler, aki kijelenti, hogy Német ,ág­yelve külpolitikailag meg van állapit és kötelezettségei Olaszországgal szemben, világosak és tiszták, a nagy világ* f­bx pon­­z­kérdésekben való német állásfog­lalás, pedig mindenek­ből a komintern­­ik­er­zerződés szabja meg. Chamberlain­tegv közölt ujságnyilatkoz­atához, mely 7­r­­as fegyverkezés erejére hivatkozva hagg­oztatja Anglia tevékeny készségét a béke megszilárdítására, angol és francia lapok most távolabbi kombinációkat fűz­­­ek. E kombinációk szerint az angol mi­niszterelnök római látogatásán végleg meg akar győződni arról, hogy olasz részről hajlndóak-e az angol—olasz egyezmény végrehajtására s a­mennyi­­ben tapasztalt"­ kedvezőtlenek volnának, kormányát a konzervatív párt erélyesebb külpolitikát kívánó tagjaival fogja kiegészíteni. Ezzel az állítólagos tervvel kapcsolatban tegnap olyan hírek is terjedtek el, melyeket Halli­fax külügyminiszter szükségesnek is tar­tott megcáfolni. Chamberlain miniszterek­nek és Halifax külügyminiszter ugyanis York-grófságban hosszabb időt töltöttek együtt az Amerikából nemrég hazaérke­zett Eden volt külügyminiszterrel és több hívével. Az együttlét híre lapokba került, amivel kapcsolatban azonnal megindultak a találgatások az Eden által képviselt irány­­art érvényesüléséről. Halifax lord ezz­el szemben sietett nyilatkozatot kiadni, hogy tisztán baráti találkozásról volt szó, mely se nem változtathat az angol kormány eddig követett külpolitikáján, de ugyanakkor megcáfolta azt a hírt is, hogy Wiedemann kapitányt, vagy német vezető államférfiak más képviselőit várnák Londonba tárgya­lásokra. * ■ * •" A francia k­ormány tegnap­ jelen­te­tt londoni közlésével kapcsolatban, mely az olasz—francia vita kérdését ki akarta zár­ni Chamber­a­u római megbeszélésein .A tárgysorozat­bolt részről azt hiszik, hogy az angi­torm­ány nem fog föltétle­nül eleget tenn ennek a kívánságnak. Az angol—olasz, viszony további fejlődésének megbeszélése­­ugyanis elválaszthatatlan a Franciaország és Olaszország közötti vi­szony további alakulásának kérdésétől. A franciák inkább­ azt akarják közbelépésük­kel megakadályozni, hogy Chamberlain hozzájáruljon a kérdés nemzetközi alapon való elintézéséhez, ami, minthogy Olaszor­szág a követel, békésen csak Franciaor­szág által adandó engedményekkel végződ­hetne. Ezért h­a­túlyozzák Parisban, hogy a kérdés tisztán Franciaországra és Olasz­országra tartozik és tiltakoznak az ellen, hogy az olasz követelések által megindítot vita négyhatalmi értekezlet elé kerüljön. A párisi Havas ügynökség magyarázata sze­ritnt az olasz politika célja az, hogy a kér­­dés elintézésébe más hatalmakat is bevon­­jon, francia részről azonban sem­miféle olyen törekvést nem­­tartanak jogosultnak Ugyancsak a Havas jelentése szerint az olaszok, arra hivatkozva, hogy Tunis nem kimondottan francia gyarmat, hanem csak francia protektorátus alatt áll, azt kívánják, hogy Olaszország, esetieg Angliá­val együtt részesüljön a protektorátusban. Ezt a tervet francia részről szintén mere­ven visszautasítják és hivatkoznak arra, hogy Olaszország hasonló terv elfogadá­sára Abesszimával kapcsolatban akkor sem volt hajlandó, mikor ez az ország még nem vo­lt az övé. A helyzet ma az, hogy Franciaország a vitát tisztán Paris és Róma közötti kérdésnek tekinti, Olasz­ország Anglia közbelépését és a továb­biakban négyhatalmi értekezletet kivon .i vita elintézésére. Németország szintén a négyhatalmi érte­­kezdet mellett vm és hangsúlyozza­tt is) A francia-olasz vita­ ­ kötöttségét Olaszországhoz. Anglia ugyan­igy- hangsúlyozná köttettségét Franciaor­­zághoz, de magatartását véglegesen csak Chamberlain római tárgyalásai után­ akar­ja megszabni. Nem enyhül a Berlin és Washington közötti feszültség A Berlin és Washington közöt­ti feszült­­ség- kapcsolatban tegnap a DNB német­­ hír­elnökség félhivatalos jellegű nymatkon­zatot közölt, mely azonban még mindig elkerüli az utolsó napokon valószínűnek jel­­dedi fenyegetést, hogy Németország tel­esen megszakítja a diplomáciai kapcso­ll­ok­t az Egyesült Államokkal. A közvé­lemény megelégszik annak megállapításá­­va hogy a washingtoni külügyminiztérium a némett birodalom vezetőinek Ickes ameri­kai belügyminiszter által történt durva megsértésével kapcsolatban nemcsak el­utasított minden elégtételadást, hanem igyekezett Ickes nyilatkozatait fedezni is. Ilyen körülmények között — mondja a DNT­ ügynökség közleménye — nem le­het átni, hogy milyen módon lehetne megjavítani a két állam­ közötti viszonyt, aminek kívánatos voltát pedig nemrég amerikai részről is hangoztatták. A félhv­es közlemény óvatos állásfoglalásánál­­ élesebb hangon támadja az Egyesült­ Alantok a német, sajtó, mely különösen az ellen tiltakozik, hogy Ickes amerikai belügyminiszter nemcsak hogy vissza nem von­ta, de meg is ismételte Németország elleni támadásait. Ez annál fe­háborítóbb — írják a berlini lapok —, mert Ickes né­met származású ember. A nemzeti szocia­lista Németország és a néme­t nép ezt a kérdést nem tekinti a newyorki vissza­­utasít­ással megoldottnak és még hosszú ideig emlékezni fog rá. „Nem felejtjük el sem Ickest, sem beszédét!“ — írja a „Berliner Zeitung am Mittag“­. Anglia és Németország között különöé­ben haditengerészeti tárgyalások kezdőd­tek. A német birodalmi kormány ugyanis közölte a londoni kormánnyal, hogy az 1936-öS tengerészeti egyezségnek megfe* lelőleg, a tengeralattjárók építésének kér­ désében gyakorolni kívánja jogait. Az an­gol a­dm­iralit­ás erre megbízottakat k­iül­­dött Berlinbe, hogy az illetékes német hatóságokkal együttműködve tanulmá­nyozzák a kérdést. A német—angol tár-­ gyártások hírét kedvezően fogadják külpo­litikai körökben. Szorosan együttműködő csoporttá akarja alakítani Róma Olaszorszá­got, Magyarországot és Jugoszláviát BUCUREŞTI, december 31. A Rador távirati iroda belgrádi értesülése sze­rint Ciano gróf olasz külügyminiszter január 5­6 közepén történő jugoszláviai látogatása arra enged következtetni, hogy a belgrádi kormány siettetni fog­­ja a jugoszláv—magyar egyezmény lét­rehozását­. A tervbe vett egyezmény célja: „szoros együttműködési blokk létesítése Olaszország, Magyarország és Jugoszlávia között“ — írja a félhi­­vatalos „Novosti“. A lap megállapítja, hogy az eddigi olasz—jugoszláv egyezményt bele kell kapcsolni egy szélesebb körű európai tervbe. Ezzel egyidejűleg leszögezi, hogy az augusztusi blédi konferencia után javult Magyarország helyzete a kisantanttal szemben. Azóta a magyar —jugoszláv kapcsolatok szorosabbá váltak és jelentős helyet foglaltak el az olasz és magyar államférfiak meg­beszéléseinél. Hir szerint, Ciano gróf elérte Ma­­gyarországon, hogy a budapesti kor­­­mány lemondott minden igényéről Ju­goszláviával szemben s ez rövidesen komoly formában jut majd kifejezésre. Az „intrasignant“ jelentése szerint az olasz kezdeményezés egyik epizódja annak a harcnak, mely Németország és Olaszország között áll fenn a Duna- völgy uralásáért. Chamberlain római terve LONDON, december 31. A „Times“ diplomáciai levelezője Chamberlain és Halifax lord román útjával kapcsolatban tudni véli, hogy az a­ngfol áramférfiaik római tat­ózkodá­suk alatt folytat­ arató tárgyalásaik során kérni fogják Mussoli­ni miniszterelnöktől, hogy további csapa­tok­at vonjon vissza a spanyol harcterek­ről, ellenkező esetben nem haj­andók Franco táb­ornoik hadviselési jogát elis­merni. A lap éresülései szerint, Francia­ország határozott kívánságára Chamber­lain el fog tekinteni attól, hogy hivatalos formában tanácskozzék az olasz állam­férfiakkal Olaszországnak Franciaország­gal szemben támasztott igényeiről Ma­gánúton azonban annál részletesebben tájékoztatja magát. LONDON, december 30. Lyons, Ausz­trália miniszterel­nöke, nyilatkozatot adott az angol lapoknak azzal a híradásával kapcsolatban, hogy az angol kormány repülőgépgyárat akar létesíteni Ausztrá­liában. Nyilatkozatában a miniszterelnök kijelentet­e, hogy a terv már régebbi ke­letű és azt a kormány határozott kiván­ságára tartották titokban. A tervbe vett gyár felép­rése ügyében a közeli napokban angol kaonai szakértő bizottság érkezik Ausztráliába. . A Reuter megjegyzi, hogy az ausztrá­liai repülőgépgyárakat légi után nem le­het majd megtámadni, ezárt az angol nehézipar ide teszi át központját és az legkiválóbb légügyi szakértők vezetésével gyorsított ütemben fog hozzá a harci­­repülőgépek gyártásához. Őfelsége államfői ténykedéseiről Ír nagy elismeréssel egy francia lap PARIS, december 31. A Paris Loki* című lap cikket közöl, amelyben áttekinti a román politikai év eseményeit. A cikk mindenekelőtt kiemeli, Kocsis Románia olyan államfő­vel dicsekedhetik, aki elődjét és állam­­vezetői képességét az ország boldogít­­ásának szolgálatába állította. Ez az ál­lamfő, a tettek embere, nem más, mint Őfelsége II. Károly király. Amikor — írja a bp — az év elején ki­tört a válság, az uralkodó teljes határo­zottsággal és erés­ggel vette kezébe a ha­talmat és új kormányt adott az ország­nak. Az u­ralkod­ónak ebben a nagy mun­kájában s­egfől­ segítő Armand Carmo­n­escu be­ügyminiszter volt, aki a volt vasgárda nemi alakulatot megfékezte. A pártokat feloszlatták és helyükbe megír rémíthet­ék a nemző egyedüli pártját. A nemző és a király ettől kezdve eggyé vál­tak. A vét vasgárda felszámolása és a Nemzeti Újjászületés Fron­jának mega­la­kulása után, a nagy tehetségű Grigore Ga­bericut nevezték ki külügyminiszterré. Az Uralkodó a szociális haladásra és az or­szág új életre ébresztésére kész tevékeny amunk­a­ársakat csoportosított maga kö­re, akik minden erejükkel arra töreksze­nek, hogy Románia jogán megvédjék ar­ra az esetre, ha e jogokat bármilyen rész­ről is csorbítani akarnák.

Next