Ellenzék, 1939. július (60. évfolyam, 147-172. szám)

1939-07-01 / 147. szám

n ellenzék! A természet játszik... Virágszanatórium Kolozsváron • ÉRDEKES LÁTOGATÁS TRISKA VILMOS „KAKTUSZBÖLCSŐDÉJÉBEN“ ÉS „KÓRHÁZÁBAN“ Több mint negyvenezer kaktuszfajtát ismer a tudomány KOLOZSVÁR, június 30.­­ Mosolygószemü, őszhajú úr vezetget ;­ virágágyak és cserepekkel megrakott á­l­ványok közö­l. — Az­­i növény 50 évig fejlődik, hogy életében egyszer virágot hajt­son ,s az dpő virágzásba belehal. A 'neve: aga ye-kaki asz. Virága másfélméteres, hatalmas vörös cső* ti ', amely hetek alatt fej­ődik ki teljesen s i'/.alatt a növény elhal . . . Ez ti kak'usz­­li­s'/avirág ... Az agave-kaktusz széles virágágy köze­pén tárja szét húsos leveleit a nap felé Mel­lette kétméteres tüské­s növénycsodák szökkennek a magasba s amerre csak né­zünk, min­den fele különös szinti é­s alak­­zatu növények öt­nek szembe, amelyekről első pillantásra azt sem tudjuk, hogy gyü­­mölcs-e vagy valami különös esdlény. — Látta-e már az agave virágát? — kérdezzük vezetőnket. — Az agave-kaktusz, akárcsak a száz­ évben egyszer nyíló a foé, a mi éghajlatunk alatt nem hajt virágot. * Új szenvedély: a kaktuszgyűjtés ' Nem Brazíliából írjuk ezt az „egzoti­kus“ riportot, ahol a kaktusz őshazája van, csak innen Kolozsvárról Az őserdő, ahol mindezek a növénycsodák élnek, ott van a Patak-utcában, a Malomárok partján, jó­kora szobánál alig szélesebb udvarban. A kert gazdája Triska Vilmos — kaktusz­­gyűjtő. Azt is megtudjuk tőle, hogy nem egyedüli barátja ezeknek a hideg, tüskés, illattalan növényeknek. A kaktusz még nem olyan népszerű ugyan, mint a levél­bélyeg, d­e gyűjtése, ápolása nem is olyan egyszerű. • — A kaktuszgyűjtés — mondja Triska Vilmos — csak lassan népszerűsödik. Sok türelem és a virágoknak nagy szeretete kell hozzá, már­pedig a mai világban olyan ke­vés a türelmes ember . . . Kevés olyan ember van, aki hajlandó 5 —10 évet várni, amíg az elültetett kis kaktuszpalánta kifej­lődik és megjelenik rajta az első színpom­­pás virág, de akad még ilyen, ember is. Kolozsváron például három gyűjtőt is­merek. 3?~- 4 A 1 - V 'V­.­ Az agglegények virága — Kik ezek a gyűjtők? — Valamennyien férfiak. A nők nem szeretik­­a kaktuszt. Lassan fejlődik, virá­ga a legtöbbnek nem illatos. Különös nö­vény ez, inkább férfiak, magányos férfiak kedvelik. A kaktusz az agglegények vi­lága. — Hányféle kaktuszfajtát ismernek? — A kaktusznak megszámlálhatatlan kereszteződése van. A különböző fajtákat nem is lehet számom­arta­ni, mert amíg egy­­egy ilyen kataszter elkészül, azalatt is újabb és újabb fajták jönnek létre. Körül­belül 30—40 ezer kaktuszfajtát ismerünk. — Melyek a legritkább fajták? — Az egyik legritkább kaktusz, ami ná­lunk is megél, az ,,ős'esfej“. Crpkeszerűen mintázott, vaskos, világoszöld testű nö­vény, amelyet ősz hajra emlékeztető finom pihe borít. Ez a k­aktusztfajta rendkívül kényes. Ez­er magból mindössze százötven palánta kelt ki és a százötvenből — öt nőtt fel. Ennek megfelelően, természetesem az ára is magasabb, mint más fajtáké. Gyertyatartó, püspöksüveg és csipke — virágból Nagyítóval kezünkben sétára indulunk Triska úr birodalmában. Finom porföld­­ben­ töltött ládikó , ott állunk meg. — Ez a bölcsőde — magyarázza Triska úr — így lehet a kaktuszt a legegyszerűb­ben­ szaporítani. A letépett kaktuszlevelet kitesszük a napra és a­ lévé a nap m­elegé­nek hatása alatt apró, hajszálfinom gyö­­kérszálakat ereszt. — A letépett levél nem pusztul el a na­pon? — Nem. A kaktuszlevélben annyi víz halmozódik fel, hogy évekig is el­él. A következő állomás az „óvoda“. Itt már apró cserepekben fejlődnek tovább a gyökeres növények , amelyik a fejlődés során kiérdemli, 8 —10 év alatt bekerül a gyűjteménybe.­­ Ebben a gyűjteményben a legcsodálato­­sabb példányok vannak. Egyik mint hatal­mas, tüskés zöld kéz áll ki a cserépből, a másik cserépben szabályos hétágú gyertya­­tarlóvá formálódik a kemény zödhasu test, a harmadikban tengeri csőre, ónási hernyógubóra emlékeztető különös alak­zatokat látunk, amelyeket utánozhatatlan finomságú csipkemidlákkal cicomázott fel a természet­. Amint nézegetjük a nagyító­val ezeket a bonyo­­lt s mégis szabályos mintákat, olyanok, mintha csillogó hókris­­tályokkal­ hintették volna be a halvány­­sárgától sötétzöldig vá­rakozó testeket. A legtöbb ilyen növénycsodát összeboruló, kemény tüskerács védi az érintéstől, de az egymás mellé állított cserepekben megfi­­gye­ltetjük, m­it finomult ez a vad tüskés­­bozót a fejlődés és nem­szés folyamán a kényes „őszfej“ selymes simításű­ pillérévé. Van olyan kaktusz i­s, amelyet növeke­dés közben valami betegséggel oltanak be s ennek hatására az egyenes törzs legyező­­formájú lombokat hajt. Egész sort foglal­nak el a különös formájú ,,püspöksüve­gek“,­­amelyek felülete már teljesen sima. \ * g A beteg virágok orvosa külön kertrészen terül el a ,,kórház“. Szinte’en, satnya , különféle betegségek­től, gombáktól, penésztől megtámadott kaktuszokat próbál itt Triska, ur uj életre kelteni. — A betegeim — így beszél róluk s az orvos gyöngédségével simogat meg­­(‘gy­­egy lekonyu­­­b'ja Si*nífi«t, Luforbiát s néhány érdekes „esetet“ külön is bemutat. Van olyan beteg is, amelyik évekig fekssz­ik a napos, levegős szanatóriumban, m­ig­­­rb­­ka ur­goflidos keze alatt végül új életre támad. — A nap és a levegő a kaktusz éltető érme — mondja — * méha ne­m is kell más orvosság. A gombák és penészf­ajták ellen persze permetezni, néha valósággal injekciózni kell s ha sikerül a növekedést megm­ddani, a beteg meg van mentve. Ahol pedig már nincs más segítség , ope­rálunk. A beteg részt kivágjuk, vagy ha kerk­us, egészséges törzsbe ültetjük át. A kaktusz ugyanis egyike a legkönnyebben átoltható 'növérnyeknek. Ezekkel az oltá­sokkal nemcsak gyógyítani lehet, hanem új és érdekes kevert fajtak­­ jönnek igy létre. Az elhagyott gyermek története Meghaló szeretettel késze' 'a­ „betegei­ről“. Vékonyka futókaktuszt emel le az egyik állványról. — Ezt a kaktuszt körülbelül fél évvel ezelőtt egy hölgy hozta el hozzám. Na­gyon beteg volt szegény, azt hittem, nem is marad életben. Sokáig kerettem a baját, figyelgettem, kísérleteztem vele, amíg vé­gül sikerült éle­trekelteni. A hölgy talán emlékbe kaphatta valakitől, mert úgy lát­­szott, nagyon szereli. Többször i­s meglá­togatta s aggódva kérdezne, vájjon életben marad-e? Három hónappal ezelőtt azon­ban elmaradt, pedig a kis beteget most már elvihetné, mert kiheverte a bajt. Ér­deklődtem utána s megtudtam, hogy a hölgy férjhez ment közben — azért nem törődik tovább a kis beteggel. Gyöngéden visszaveszi a cserepet. — Szegény kis elhagyott gyermek . . . Én örökbefogadtam . . . Kövess József. ■ — 1———M Az ELLENZÉK 3 r'rr­ KOLOZSVÁR, junius 30-tóleső elégtételtel alapítjuk meg, hogy az Ellenzékben közölt panaszos levé­tele célhoz érnek. Figyelembe veszik az el­hangzott panaszokat azok, akik erre ille­tékesek, amennyiben a panaszok orvos­­ílása lehetséges, a megf­elő­­intézkedés nem marad el Főkép azoknak a pana­szoknak orvoslása történik meg gyorsan, amelyek a város polgármesteréhez van­nak címezve, mert a polgármester, a vá­ros első polgára, igyekszik a polgárok kérését teljesíteni. Az alábbi panaszos le­velek egy részét olvasóink szintén hozzá­intézik. Olyan sorrendben adjuk le őket, ahogy hozzánk érkeztek. íme a levetek: A VITÉZ MIHÁLY-TÉR KÖRNYÉKE Igen tisztelt Szerkesztő Úr! Az Ellenzék egyik számában olvasom, hogy a város csen­dre­nd­ezetet ad ki kö­zelebbről. Ezzel kapcsolatban bátor va­gyok pár sorban felhívni az illet­ékesek figyelmét egy pár olyan körülményre, aminek ismerete esetleg befolyással lehet a kiadandó rendeletre. Az Ellenzék ál­landóan közli a közönség panaszait s a legtöbbször eredményre is vezet. Csak a napokban jelent meg egy cikk a piacról s két nap múlva örömmé­ tapasztalhat­tuk azt, hogy intézkedés történt az ügy­ben. * Ismét csak a Vitéz Mihály­ tér és kör­nyékéről­ van szó. Pontosabban a Doga­­ritos-utcáról­. Azt lehetne m­ondani, az egész város teherforgalma ezen a szűk, kis, rosszul kövezett utcán keresztül bonyolódik le, s reggel 5 től este 10 óráig. Az utca olyan szűk, hogy 2—3 teherautó és szekér mindegyre összetorlódik s legalább na­ponta egyszer nekimegy egy jármű va­lamelyik villanyoszlopnak. Tény az, hogy a betonh­ídhoz ez a legrövidebb utca­, de szerintem, el lehetne osztani a forgalmat a Ia­ss­lor utcában jobbra és balra. Olyan orditózás, dübörgés és porfelhő kíséretében folyik a nehéz társzekerek át­vonulása, hogy az ablakokat ebben az utcába­n nyitva tarta­ni egy percre sem le­het. A lakásberendezések, fiallak erős rez­gése szerte egy pillanatig sem szünetelt ilyen forgalmas bolyon naponta több­ször is kellene öntözni. Ebben az ideá­ban, ha sepernek, a szemét 2—3 napig is az úttesten hever s egy kis szél min­dig akad a seprőipar fellendítésére. A Vitéz Mihály­ téren , délben, vásár panaszos­ ládája után, sepernek. Száraz időben ollyan por­felhő kavarog ilyenkor a téren, hogy azt mind nem is lehet. Látni és tapasztalni kellene azt. M­egtek­inthető naponta 1 és 4 óra közöt. Úgy tudom, gyakorlatból hogy a seprést öntözés előzi meg. Az elő­írás legalább is ezt mondja. Itt mindig fordítva történik. A Dogarilor utca egyik oldalán húzód­nak végig a gyümölcsös sátrak. Szinte er­te­ép­z­ülhet ellen i­gen seprés után, hogy mennyi por és piszok, bacillus és légy szádja meg a gyümölcsöt. Ezt az utcát használják fel a járókelők, falusiak olyan szükségleteik elvégzésére is, amely célra a város a téren már a második házacs­kát emeltette- Ezekbe már a városi főor­vosi hivatalnak is beleszólása tenne. Na­­­ponta itt visz az utam keresztül s nem­csak tapasztalom, hanem a járókelők megjegyzéseit is hallom. Tovább me­nő­leg, a Dogarilor és a Vi­teazul Mihailei­ között van egy nagy be­kerített tétek, amit a vidéki szekeresek táborozásra használnak. Csodálatos, hogy a város központjában ilyesmit meg le­­hessett engedni. Itt naponta sepernek, de a miaé állapotában az is hiábavaló. Bűz és porfelhő. Fentiek egy részén könnyen lehetne segíteni, nehezebb a Dogarilor­ utcai zaj enyhítése, amie csak aszfaltozással i­ és forgalomeloszlással lehetne segíteni. Ez azonban már nem a mi dolgunk. A vá­ros belátó és bölcs urai biztosam megta­lálják a megoldást, ha fáradtságot vesz­nek maguknak és fentiek valóságáról meggyőződnek Kérem, fogadja Szerkesztő Úr, előre is hálás köszönetét azoknak a szenvedő polgároknak nevében, akiket a sors és a hivatás arra kényszerű, hogy itt lakja­nak, vagy hogy it­t keresztüljárjanak. Tisztelője a Lap egy hűséges olasója. * A „Hűséges olvasó“ kérését is abban a reményben tesszük közzé, hogy a le­vélnek meg lesz az eredménye, mert köz­tudomás szerint, a polgármester a pana­szok okáról személyesen szokott meg­győződni. A polgármester úr kiszállása mindenesetre tisztázná a helyzetet. MIÉRT CSAK A BICIKLISTÁK? Az új közlekedési rendelet indokolatla­nul súlyos megszorításokat eszközöl a ke* ■■MBB 10 3 0 In Ihm l.\ ■■■— au—iiwii ***** rékpárforgalm­t illetőleg. IM. Manor útról és ,i­dőtérről elé 1 `- fekvő 1 ‘-rü 1 c - ken lakó kerékpárosok hogyan jussatnak el a vashídon luti részen lévő R. I­erdm‘'d­­útra, az állomásra, a v.. uh műhelyekhez, ahol Jijiponra sokszáz embernek van dolga, ha .a P. Unirii, a. Sir. Laguna, Barisíu, M­i­tei és a R. Ferdinand-ut­ckccs el van zárva ■előlük. G.ak óriási kerülővel tudnának ezek a Szamos balpartjára jutn­­ s a P. M. Vieen­­zu téren az egyetlen teherhidon a. jármű­­tor oda« soroz ! Ia, baleseteket fog okozni. A város 4500 on felül» kerékpárosa, dol­gozó mun­­ká­s, ügynök, pénzbe­védő, ki­hordó, kereskedelmi alkalmazott és tiszt­viselő, aki a város­­szélén csak olcsó kis bi­kádban tud lakni, nagy távolságra munka­­helyétől s azért jár biciklin, mert a méreg­drága autóbu­szokat nem tudja igénybe­venni. Külföldön, ahol tízezerszám­ra van a városokban kerékpározó, kevesebb kor­látozás van, sőt az úttest szélén ,­ járda me­rít, kü­ön aszfaltozott futósáv van, ki­zárólag kerékpárosoknak készítve. A külön engedély k­iáltása az eddigi engedélyek és rendszámok módhoz csak újabb költségeket és napokig tartó után­járást jelent a közönségnek, míg a rendőr­ségi hivatalnak csak újabb munkatorló­­dást okoz. A Chester Ur közismert, szociális ér­zékére hivatkozva, kérjük, engedélyezze továbbra is változatlanul a dolgozó kisem­­berek kerékpárközlekedését, mert ennek az előre bejelentett módon való megszo­rzása nem volna méltányos, sem közérdek. Több munkás és tisztviselő biciklista. I­­. * Régen vártuk már, hogy a kerékpárosok k­­­e­jelt adjanak magukról, mert Kolozs­váron valahogyan úgy kezelik a kerékpá­rosokat, mintha gonosztevők volnának. Megszokott és nem kellemes látvány, hogy a rendőr leállítja a kerékpárosokat, akik pedig azért járnak kerékpáron, mert sür­gős az ütjük s minden indok nélkül kivál­tot­ja őket. Általában tiltakozunk a kerék­párosok ellen tanúsított mostoha elbánás mitt. A kerékpárosok még nem idéztek elő hála és forgalmi balesetei. Nem ont­ják a benzinkázt és nem zavarják az ut­ca nyugalmát sem. Miért akarják őket a belvárosból kizárni? SZENZÁCIÓ A KEREKDOMB ALATT Mélyen lisztért Szerkesztő Úr. Mi, akik a Kerekdomb környékén la­kunk, dolgos, rendes adófizetői vagyunk a városinak. Megélhetésünk a vasúti mű­hely környékéhez köt és ezért itt egész vasutas városnegyed keletkezett. A város urainak nem sok gondot adunk. Néha mikor kiárad a Nádas és kiszorít hajlé­kainkból, jajgatunk egy keveset, de aztán elhallgatunk. Hogy most mégis panaszra­­nyijuk szánkat, annak az az oka, hogy kerületünkben megkezdték a városi adók és illetékek kivetését. A bizottsági urak fejenként 300—400 lej köztisztasági adó­val „tisztelitek“ meg, holott­ a mi tisztasá­gunkra a város nem fordít semmi gondot. A Kerekdomb környékén levő V. Popo­­vici és Dorului utcákban nincs se ut, se járda, se viz, se v'Hany, utcaseprő soha­sem jár s a ház'­szemetet sem szedik soha­sem össze. Tegnap aztán, ahogy a­z, adó­kivető bizottság a köztisztasági illetéket ki­vetette, nagy meglepetésünkre megjelent a szemetes szekér. Az emberek Hallottak az ■ajtóba s úgy bámu­ták a szekeret, mintha a hepe­hupás ütem­cirkusz vonult volna­ végig. A gyerekek 10 éves korukig ilyet még nem láttak. Az anyák mutogattak a kocsikra és magyarázhatták gyermekeik­nek, hogy mire szolgál az a szekér, amely az utcában megjelent. Nagy szenzáció volt a Kerekdomb alatt. Kérjük azonban, ne csinájanak tréfákat. Akkor is fizetjük a köztisztasági adót, ha sohasem jön a sze­metes szekér. Mi tisztában vagyunk köte­lezettségeinkkel, csak a köztisztasági hiva­tal is teljesítse az adófizetők jogos kíván­ságát. A Kerekdomb alatti lakók. A könyvnap ragyogó gyöngyszeme: Gárdonyi Géza: Az öreg tekintetes A lélek muzsikál ebben a regényben és megindulás nélkül senki el nem olvas­hatja. Könyvnapi ára kartonálva 54 lej, díszes vászonkötésben 100 lej az ELLENZÉK KÖNYVOSZTÁLYÁBAN, Kolozsvár, Piaţa Unirii. Vidéki meg­­rendelést utánvéttel is azonnal inté­zünk. Kérjen teljes könyvnapi ingye­nes jegyzéket. ^ . v * • *»

Next