Ellenzék, 1939. december (60. évfolyam, 278-302. szám)

1939-12-01 / 278. szám

m­a Etman Blawmmm Szerkesztőség és kiadóhivatal, d­aj: Calea Moţilor 4. Telefon 11—09. Nyomda:­­Str. I. G. Duca No­ 8. Fiókkiadóhivatal és könyvosztály: F. Uuirii 9. Telefon 11—99. FIX ÉVFOLYAM, 278. SZÁM". ALAPÍTOTTA HARTHA MIKLÓS Felelős szerkesztő és igazgató: DR. C.­ROS­S LÁSZLÓ Kiadótulajdonos: PALLAS R. T. Törvényszéki lajstromozási szám: 39. (Dos. 886/ 1938. Trb. Cluj.) Előfizetési árak: havonta 80, negyedévre 240, félévre 480, egész évre 960 lej. G BUKAREST, november 30. (Rador.) A törvényhozás két házának­­külügyi bizottsága előtt Grigore Ga­enea külügyminiszter a következő beszámolót mondotta: SAFENCU £GLÜCY&!>i£.'? - R BESZÉDE Elnök Úr! Szenátor Urak! Képviselő Urak! Június 19-én tartott parlamenti beszédem­ben szerencsém volt külpolitikánk békés célkitűzéseit megvilágítani. Ugyanakkor rá­mutattam arra, hogy egy ország, mely nem áhítozik mások javaira és kellő elhatározás­sal védi saját javait, a biztonság kezes­ségét jelenti nemcsak a maga, de mások számára is. Ma, az európai háború kirob­banása után három hónap elmúltával a nem­zetközi tépelődés örvényében országnnk helyzetét fogjuk megvizsgálni. Elértük ezt a borzalmas időt s nyugodt lelkiismerettel szerettük volna, hogy mások is szabadulja­nak meg véres következményeitől. Készek vagyunk arra, hogy az országgal­­szembeni kötelességünket teljesítsük. Had­seregünk — melytől távol áll a támadás minden gondolata — őrzi a határokat. Nem fordultunk el semmiféle együttműködéstől, melyet oly célból ajánlottak nekünk, hogy a politikai, vagy gazdasági helyzetet meg­erősítsük körülöttünk. Ugyanakkor őrizked­tünk attól, hogy támadó szellemű, vagy ki­zárólagosságra törekvő együttműködésben részt vegyünk és arra igyekeztünk, hogy minden körülmények között megőrizzük azt az igazságos egyensúlyt, mely kötelességeink teljesítésére kifelé és egész függetlenségünk érintetlen megőrzésére is szükséges. —— Egy erős és független Románia a szomszédságunkban lévő államok biztonsá­gáért i3 kezességet nyújt. Arra törekszünk, hogy betöltsük népünk rendeltetését ezen a tájon, ahol letelepedtünk, melyhez száza­dok kötnek bennünket, mindig jó megértés­ben a szomszédos népekkel, melyek szintén­­sizti hivatásukat. Meg vagyunk győződ­ve arról, hogy az a­ keleti szomszédainkat illeti, népeink rendeltetése­­— akár a Feke­te-tengernél, akár a Dnyeszternél találjuk fel őket —­ nem a gyűlölet és hisszük, hogy a Szovjetunió által hangoz­tatott békepoli­tika és a román állam ál­tal követett függetlenségi politika össze­­egyeztethető. Ezzel a gondolattal eltelve figyeltük a nem­rég lefolyt orosz—török tárgyalásokat és örömünknek adunk kifejezést, hogy a Szov­jetunió és Törökország közötti viszony nem szenvedett a tárgyalások időleges megszakí­tása következtében. Megállapíthatjuk, mily szoros kapcsolatban marad békés célokat követő független politikánk a Balkán-szö­vetséghez tartozó államok politikájával. A BALKÁN-SZÖVETSÉG BÉKEPO­­LITIKÁJA Rokonszenvvel figyeljük a jugoszláv állam ama igyekvését, hogy javítsa viszonyát a szomszédos államokkal, fenntartva kapcso­latait Romániával és balkáni barátaival. Törökország mindig lojális munkájá­­ban s közelében levő országok és tengerek biztonságára fektetett gondosságot látjuk és azt a törekvést, hogy megakadályozza a há­borúnak erre a tájra való kiterjedését. Görögország felemelte szavát a háború ve­szedelme ellen és barátságos lépést tett Olaszország felé. OLASZORSZÁG TÖRTÉNELMI HI­VATÁSA Az a tény, hogy Itália ezen az útán a bal­káni békéhez fűződő érdekeinél­ adott ki­fejezést, legjobb benyomást keltette úgy nálunk, mint a többi nagy fővárosokban. Itália azon történelmi hivatása, hogy ezek­ben a nehéz napokban az európai rend esz­méjét romlástól és a háború pusztításaitól megóvja, Keleten is nagy és jótékony vissz­hangra találhat. H’ wz am pji »m mt «» sm K aien­cü külügyminiszter nagy beszámolóban­ ismertette az ország kül­­politikáj­át a páriái® esti sku­rü­gy­ibi­zot­tsága elöli Románia békevágyát és a szomszédos államokkal való jóviszony fenn­tartásának óhaját hamgsúlyozta* , a hogy a kormány kitart a szigorú semlegesség mellett A kisbajsi hardissel is zászlateses fagialíízsír a külügyminiszter 1 »a? dBaaammmammmmmmmmmaam PÉNTEK A szigorú semlegesség Ismerik Önök az utóbbi időkben létrejött gazdasági kapcsolatainkat azokkal az álla­mokkal, melyekhez kiegészítő, fontos gaz­dasági érdekek fűznek. A Németországgal kötött gazdasági egyezményre gondolok. Ezek a kapcsolatok nemcsak áruforgalmi intézkedéseket jelentenek, de a béke esz­közei is. Azt is tudják Önök, hogy a pontosan megjelölt baráti garanciák, melyeket Fran­ciaország és Anglia nyújtottak részünkre , alkalmat nyújtottak arra vonatkozó igye­kezetünk megsokszorosítására, hogy szilár­dítsuk bizalmi kapcsolatainkat összes szom­szédainkkal és őrizzük meg régebbi kapcso­latainkat a hadbanálló felekkel. Hozzájuk ugyanazok az érzések fűznek. A háború ki­törése után úgy a szeptember 4-én tartott minisztertanácson, mint a királyi tanácsosok szeptember 6-án Őfelsége elnökletével tar­tott tanácskozása alkalmával megállapítást nyert, hogy Románia továbbra is megőrzi eddigi bé­kés magatartását, a szomszédokhoz való közeledés útját követi s a be nem avatko­­zás és semlegesség szabályait tartja szem előtt, hogy ne érintse a konfliktus Ro­mánia érdekeit, függetlenségét és területi sérthetetlenségét. Tiszteletben tartva ugyanilyen módon az ér­vényben lévő kapcsolatokat és kötelessége­ket. Gafencu külügyminiszter ezután célzást tesz Calinescu volt miniszterelnök nyilatko­zatára, melyet a szigorú semlegesség érde­kében eszközölt intézkedésekkel kapcsolat­ban tett. A LENGYEL KÉRDÉS Szeptember 17-én — folytatta — új helyzet állt elő. A lengyel kormány arról értesített, hogy Romániában akar elhelyez­kedni. Ugyanazon a napon este a lengyel köztársasági elnök, a lengyel hadsereg leg­főbb marsalla és a kormány tagjai meg is érkeztek. — Ugyancsak szeptember 17-én a szovjet kormány tudomásunkra adta: „Miután a lengyel állam és a lengyel kormány meg­szűnt létezni, a szovjet hadsereg legfőbb pa­rancsnoka a lengyel határ átlépésére paran­csot adott csapatainak“. Kormányunk ez­zel egyidejűleg oly közleményt bocsátott ki, amelyben rámutat arra, hogy Románia a hadviselő felekkel szemben el­­van szánva a szigorra semlegesség megőrzésére és a kor­mány továbbra is őrködni fog a határok biztonságán. A szomszédos népnek kijáró rokonszenvvel kellett fogadnunk a lengyel menekülteket, másrészt a Szovjetunióval szembeni viszonyunkat is meg kellett vilá­gítsuk. Oroszország semlegességi nyilatko­zatára válaszolva, tudomására hoztuk a szovjet kormánynak óhajunkat, mely szerint a semlegesség­­politika alapján meg akar­juk őrizni békés kapcsolatainkat Oroszor­szággal. Ami az orosz—román viszonyt illeti, Gaf­fencu külügyminiszter megemlíti a Kellog* jegyzőkönyvet. Oroszország és Románia szerződései — Azóta — mondotta — a Románia és a­­ Szovjetunió közötti kapcsolatok még inkább­­ meg voltak világítva. Pontosabb szerződések köttettek és még pontosabban határozták meg a biztonság­ra vonatkozó egyes kötelezettségeket. Túlszárnyalva azonban ezeket a szerződé­seket, politikai tevékenységünk — válasz­ként a Szovjetunió velünk szemben tanú­sított békés magatartására — azt az ál­landó akaratunkat bizonyította, hogy őrizkedjünk minden olyan ideológiai, vagy politikai tevékenységtől, melyről fel­tehető, hogy szomszédaink ellen irányul. ám, 3­0.6­ mm CLUJ, 19:09 DECEMBER A. „Nem titkoljuk soha békés együtt­­működés­re vonatkozó óhajunkat!“ —­ Örömmel vettünk tudomást arról a nyilatkozatról, mely szerint Bulgária tudo- s­másul adja szomszédainak békés és semle­gességének fenntartására vonatkozó akara­tát. Meg vagyunk győződve arról, hogy a meg nem értés után, mely túl soká tartott, Bulgária megértő politikára talál szomszé­daival, mely megerősödésre és fejlődésre nyújt lehetőséget. Ami bennünket illet, nem titkoltuk soha békés együttműködésre vonat­kozó óhajunkat. MAGYARORSZÁG ÉS ROMÁNIA EGYMÁSHOZ VALÓ HELYZETE —­ Ugyancsak arra igyekeztünk, hogy simítást eszközöljünk Magyarországgal való kapcsolatainkban, megértő és tiszta poli­tikával. Három hónappal előbb a szomszédos állam osztozott a természetes védelmi rendszabályok miatt érzett aggodalomban, melyeket általá­nosan zavaros időkben a határok mentén tettünk. Kölcsönös megnemtámadási egyez­mény pontos ajánlatával válaszoltunk. Az ajánlat kifejezte óhajunkat, hogy a Duna­­völgyben a békét szolgáljuk., Bár nem kap­tuk meg az­ óhajtott választ, tovább tanul­mányoztuk az alkalmas formát, hogy a Csed­ben megállapított elvek alapján megegyezés­re jussunk. KIELÉGÍTŐ eredmények Ezen az úton az elért eredmények részben kielégítők voltak. Egyezményeket kötöttünk a forgalomra és határszéli közlekedésre vonatkozóan és a jugoszláv kormány közreműködésével si­került azoknak a határszéli védelmi csa­patoknak létszámát csökkenteni, melyek szemtől-szemben állottak. A jóindulat bi­zonyítékaként felhozom a magyar kormány eljárását, mely szerint ratifikálás végett bemutatta az budapesti parlamentben a Gojda-alapra vonatkozó egyezményét. Annál inkább jogos kétséget támaszt ben­nünk a magyar külügyminiszter újabb be­­széde. A külügyminiszter ezután Csáky magyar külügyminiszternek a két állam közötti lég­kör ,,fertőtlenítésére“ vonatkozó kijelentését tette szóvá.­ Válasz Csáky magyar külügyminiszter beszédére —■ Ami engem illet — folytatta — ez alkalommal is őrizkedni fogok a könnyű fajsúlyú és haszon nélküli vitától, abban a meggyőződésben, hogy az egymás­­ mellett, ugyanazon a téren elhelyezett két nép közötti természetes közeledést hasonló problémákkal szemben, sem izgatásra alkal­mas szavakkal, sem elválasztó tényekkel nem kell nehezíteni. — Megelégszem annyival, hogy röviden ismét megvilágítsam a dunavölgyi problé­mákra vonatkozó álláspontunkat. Mi nem hisszük, hogy a trianoni békeszerződés igaz­ságtalan és „szörnyűség“. Ez a békesz­e­rződés egy kisebbségekből összeállított államot szüntetett meg, egy olyan uralkodó nemzettel, mely maga is­­ kisebbségben volt és helyébe nemzeti álla­mokat állított, köztük Magyarországot is, amelyek mégis foglalnak magukban kisebb­ségeket, mivel az nem lehetett másként. Ez egy természetes és egészséges, az igazságnak megfelelő megoldás volt. A nemzeti kiegé­szítés alapján megnagyobbodott államok ma tele vannak életerővel, szilárdak és teljesí­tik a rend és békére való elhivatottságukat. Megelégedéssel vesszük tudomásul hogy Ma­gyarország elismerte ezt az igazságot bará­tunkkal, Jugoszláviával szemben. Holnap, ki tudja, velünk szemben is el fogja ismerni. Ezen a természetes renden azonban változ­tatni semmiesetre sem lehet. Igaz, hogy a trianoni békeszerződés nyomá­ban olyan sebek maradtak, amelyeket gyó-

Next