Ellenzék, 1941. október (62. évfolyam, 224-250. szám)

1941-10-18 / 239. szám

Énekelnek a stúdióban a bűzöd! székelyek­ ­ rádió Hl. -záron stiuupjában egy cso­port fehérharanyás székely gazda ili h in borvörös stártonya z ckok£■ r, ('gy másik síe­ltek atyafi péttig a nagyterem középére fel­­ál'S.’rotr ui’kroi­on előtt áll ét, várja a jelt, kictív kígyvtijon a piros lámpa, ame­ly a/.t. jiw- Jenrí. horrá­fene az meleten, a „vágó" te­remben sz uj lemez kénnen áll, a viaszmet­szők • elvégezték munkájukat és: ,,Itt dúlha­tunk“. De egyelőre még várni kell, ugy látszik, a m­ illegi tettel nincsenek ké­s­z odafenn- A te­rem .-skában kottákkal és jegyzetekkel ho­l­ tolt asztal fölé jellegzetes arcú, őszülő őréig úr hajlik. Kodály Zoltán, az i­j magyar ze­ne megteremtője és legnagyobb mestere. Az üvegfallal elválasztott ügyelőszobában pedig Lajtha László, rI. Néprajzi Múzeum igazgató­­őre, a népi zene kiváló istaerojse és gyűjtője végzi a fáradságos munkát a« „laditóasztal!­” mellet Népdalgyűjtés, illet­ve népdalfel­vétel folyik a rádióban. Az udvarhelymegyei Itözöd köz­ségből hívta fel énekeli a magyar ran­u Budapestre ezeket a székely gazdákat, akik a legtöbb régi népdalt tudják. Lajthu László tjz. ugyanis néhány tárcával a nyár folya­­mán be­járta a Székelyföldet, ahol fonográf­ra vette a még élő régi dallaraokat hogy megr­entse a feledéstől A Néprajzi Múzeum kiváló­­fizetője fáradságot és költséget n­­m kímélve, sietett rs megragadtti az első alkalmat­, hogy a huszon­kétévi kiszakítottság u­tán a szen­helyek közé mehessen és pótolja ezt a munkát, amit a két évtizedes rommi meg­­szállás megakadályozott". Ma már nem szük­séges fejtegetni. misi’ysu óriási jelentősége és értéke van a magyar nemzet­ és a magyar tá­jiélg Szempontjából a népdaloknak, a r­epi zenéinek. Kodály Zoltán é­s Bartók Béla gyűjtése és munkásága eredmén­yeként ma már tudjuk, hogy ősi Hiűségü­nk fegjellem­­­zőbb sajátosságait a népzene őrizte meg leg­harn­isitatlannabbul és ha semmi más bizonyi­­ték nem volna, a magyar mópi zene egyma­gában is megcáfolhatatlanul bizonyítaná .származásunkat és népi rokonságun­kat. Fonográf helyett gramofantemsz Lapka László a nyár folyamaim Hároms­zé­­kint , Udvarhely­ megyét járta be fonográf­fal­ és szép eredménnyel tért vi­ssza Budtr­ofts.rrr. Az ősi székely népdalokra meg igen sok faluban, emlékeztek, de az sem ritka, hogy az öregebbek a régi balladákat is el tudják még énekelni. A román uralom­­ pusztíthatta el ezt a népi kincset, hiába til­tották a román, csendőrök az éneklést és a t­á nemul­atságokban s magyar nótákat, a szé­kely falu fiainak lelkéből nem tudták kitö­rölni azokat, igaz, hogy a fiatalabbak már csak a legritkább esetben ismerik a régi énekeket köszöntöttük az újabb keleti­, és kevésbé értékes népdalok, meg a városi nó­ták. De annál sürgősebb az öregek által még ismert régi dalok megmentése és a Népraj­­zi Múzeum most új módszert vezetett be a népdalok gyűjté­se és rerögzítése terén Mostanáig csak a fonográfba való éneklés volt ismeretes a népdalgyűjtésnél, aminek előnye volt, hogy a fonográf könnyen hor­dozható egyik faluból a másikba, de nagy hátránya is megvert ugyanakkor: nem Khe­­ferl, a felvert lemezt sokazomodzaná, de ma­ga az eredet­ is idő múltán e­lhalványodik és a hang eltorzul.,Ezt a két fogyatékosságot küszöböli ki most az újabb módszer, amely­nek alkalmazását a rádió tette­ lehetővé: az énekeket ma már nem fonográfra veszik fel, hanem gratuofonlemezre, amely .Jótálló és t­e t-"-/'év szerinti .Számban sokszorosítani lehet. A fonográfra vétel ma csak előkészítés, amelynek alapján a dalokat és az énekeseket kiválogatják, hogy ennek alapján végezzék a daloknak hanglemezre való énekeltetését. A Lajtha László által a nyár folyamán ké­­szített fonográf-feivételeket visszatérv t­alán a Néprajzi Múzeum és a magyar rádió ré­széről közös zenei bizottság hallgatta le, élén Kodály Zoltánnal és ennek alapján­ megállapították, hogy melyik faunból és lelt­­azaz melyik énekeknek a tudóját h­ívják fel Budapestre, hanglemezre énekelni. A rádió hivatása magaslatán állva, magára vállalta a házi elemezek elkészíté­sének költségét, az énekesek utazási és elszál­ásolási költségével együtt. így indult meg az a nagyszabású és ujrondízsfrű n­ép­dalgyű­jtési munka, melynek eredményeként a bözödii székely atyafiak most a stúdió mikrofonja előtt állasak. „Hí­sérj rázsára .»/' Közben már elő is készítették set új le­mezt. Lajtha László dr. bemondja az indító­­asztal mellől a m­egafonba, hogy „Indulha­tunk*', sietve jár a keze az itdatóasztal száz­féle kapcsolóján, közben másik kezében a stopperórát tartja, m­ert másodpercnyi pon­tos- Sággal kell alkalmazkodni a hifflgitsue* időtartamához- A stúdióban feszült cond, a ezernek a piros lámpára szemeződnek, amely egyszerre esek kigyul és ettől kezűre a leg­­kíse­bb mozdulatra is vigyázni kint- mert amint a lámpa alá függte:: lőtt felírat figyel* meztet. ..Míg a piros lámpa ég, inkubíi­i hab a közönség“. A nyolc­van esztendős Adam György bá­csi pedig rákezd a régi jó ‘keserve» saa'Jcely nótára: Ne si-irj rózsám, ne ke-ea*rogj. M‘'t én este hozzáti monyok. . Két-három nóta fér egymásután egy le­­­mezre, aztán kialszik a piros lámpa, egy le­m­­ezoldal felvétele befejeződött. Nyomban megindul a következő­­lemez elkészítése, a hat n­em megy olyan könnyeit, mint gondolni Le­be­­ne. Az énekek különböző hosszúságúak, a lemez időtartam­a pedig változhatatóan a limeg van­­,­tbva technikailag, tehát az énekeket úgy kell csoportosítani, hogy ketté, vagy hs- f­rom n­onto?Ort betöltse a lem­­ezt De ess csak­­ a külső szempont, sokkal fontosabb címét és megnehezíti s?.­ntőbbi munkát hogy az egy lemezre kerülő dalokat úgy kell össze­­válogatni, ah­ogy a tervesség, dallam, hang­nem és számtalan más zenei szempont meg­­kívánja. Légi tapasztalaat, hogy ugyanazt a népdalt mindenki bizonyos mértékben, más­képpen énekli, de ugyanaz az énekes is vál­toztat rajta, ha többször énekli. Nem egyszerű a munka A felvételre kerülő nótákat a fonográf­ból már­­ kott­ázták, Kodály Zoltán most ezek között válogat, újraéne­kelteti őket, hogy egy-egy hang pontos f­ejegyzését tisz­tázza és a változatok közül kiválasszák a végleges dallamot. Gyakorlott énekeseknek t­alán nem­ nehéz a felvételi technikához való alkalmazkodás, de ezek a falusi emberek, akik megszokták, hogy kedvük szerint azt éneklik egymás után, ami éppen esz­ükbe jut, most alig tudják betartani, hogy amint a piros lámpa kigyu­, csak azt, az énekel, a­zt a strófát énekeljék, amiben előre megálla­podtak és abban a sorrend­jan, ahogy Ko­dály professzor úr megszabta. A most készülő lemez, éppen nagy nehéz­­ségekkel jár, mert a reá kerülő három dalt három énekesnek kell egymás után, folytató­­lagosan elénekelné. Négy-ötszöri kísérlete­zés után a próba már egész jól megy, de ahogy bekapcsolják a mikrofont és a piros lámpa bágyad, mindjárt megtörténik a haj. Az első énekes még be sem fejezte a maga nótáját, a következő n­any sietve már elice«-4 du, mire hirtelen megszólal egy éleset berre­gő ci­ngő, a pirolámpa kialszik, a lemez errom lett. » Sokszor két-három lemez is etromlik, tűig végre sikerül hibátlanul felvenni. Különösen, az öreg Ádám György bácsi egyik nótájával van sok baj, mert a szövegére már Gera violl­­lékszik, csak a dallamát tudja dúdolni, de­­ a dallam olyan érdekes régi katonanóta, hogy Kodály Zoltán így, szöveg nélkül is fel­tétlenül, lemezre akarja venni. Miv­el a nó­­t­­áruk nincs szava, a­mmiképp­en sem lehet a­­ nyolcvannévert Gyuri bácsinak eszébe juttat- t ni, várni kel az alkalmat, áruig a kellő pH- t­­anatban önként emlékezetébe öm­liik. Bi­zony nem kön­nyű ez a fejlett te­cboti­kával folyó népdalgyűjtés, az émekeseket és a fel­vevő zenészeket egyaránt kimeríti, így ama csoda, ha egy nap, délelőtti és a délutáni mun­­kával mindössze csak három lemezt lehet r'jikészíteni. Itt, innen szólltoss el Lajtha László t­­. a fényes stúdióba, a rádió mikrofonja elé. Nem is tudja, hova legyen el Kreancleszi, hogy ezt is megérhette. A halott édesanya éneke De a többiek: László János, Marosi József gazdák Szám­ vallanak szégyent énektudomá­nyukkal a nagy vir­ág színe előtt. Csak úgy folyik ajkukról a­z svebbnél-szebb nóta, ke­serves és vidám egyformán. Amint mondják, azért is érdemes volt a huszonkét esztendőt kivárni és elszenvedni, hogy énekeiket eléne­­kelhessék a magyaroknak s hogy Budapestre jöhettek. László Jánossal egyébként is ér­dekes dolog történt. A felvét­elek során de­rült ki, hogy Vikár Béla 1902-ben végzett székelyföldi gyűjtése alkalmával a­z éd­esany­ja­k énjeit a fonográfba és néhány nótáját Bartók Béla, aki a gyűjtést feldolgozta, lel­kottá­rl kiadta gyűjtemén­yébő­­. Most a Néprajzi Múzeumban kikeresték az e­gykori lekérését és leforgatták J­ásidó János előtt, akit így az a megható öröm ért, hogy Buda­­peste­t halhatta a közel húsz év óta halott édesanyja hangján és énekét. A mont új lendülettel és uj módszemm­ megindult, népdalgyűjtésnek egyébek­ént tett felbecsüí­hetetlen nevelő hatása van. A falt. népét ráébreszti, hogy értek van a dalaiban. ..az uraknak " jobban tetszik", mint a vá­rosi szígerdalok. Tehát ö­ssze az, hogy r­égi énekeiket fe­rintven ütték. Bűzödön például mióta a fon­ográfos tanár tíz őrt járt, min­denki azon töri a fejét, hogy a régi, ré­­g elfelejtett nóták eszébe jussanak, mert ni íme, Pestre jöhet menni velük. De ne vegyük tréfára a dolgot, az ilyn kü­lső és ferde irányba mérő indítékoknak is tag"van a jó hatáta és ez a fontos. A népi hang!:ígezek természetesen nem­csak a maisam és a rádió számtíró ké­zü­­­nek, hanem bárki megveheti, aki erd­é­ fi az igazi magyar nótát. A kö­zépiskolákban pe­dig a zenei oktatásnak nélkülüzbetrc.hn *$/ közeivé váladik. Eösödi György • 1 . I öv.:y­ /-". A daloló székelyek De nézzük az énekeseket, kik szok, aki­ket ez a nagy megtiszteltetés ért, hogy a rá­dióba énekelhetnek? Mert mondani sem kell, mihelyt a hanglemezek elkészülnek — pár hét múlva — a rádió nyomban műsorá­ba iktatja, hogy az egész ország hallgathas­sa a székelyek szép emnikeit. Az Öreg Ádám­ György bácsit már láttuk, ő a legidőzebb, aki nyolcvan eszte­ndejét, olyan könnyen bírja­, hogy a pesti urak nem győzik csodálni és irigyelni. Viruló, egészsé­ges arcában szemei csak úgy mosolyognak, nagy csizmás lábait pedig hetykén mozgatja a nóta dallamára. Egészséges fajának példás képviselője. Büszkén mondja­ hogy mindig a maga embere volt,­­’Jogéletében goba sem volt ráutalva senkii szolgálisára, a vig nyi­­lat-ágokat pedig „nem vettete meg“. A korban utána következő Bágyi Jára*­­éppen az ellen­tété: összeesett, megrokkant szegény ember, öregebbnek látszik a többi­eknél, pedig csak 66 éves. Egész életében másokat ezenált, vagy egyes gazdákat, vagy ez egész falut, egy emberöltő óta pásztori életét él. Ő tudja a legtöbb éneket, tudomá­nya egy egész falunak elég volna, emellett nagy m­esemondó is. Egész életében az ének '■CgiíiO’U rajta, fonnék révén mindenhol meg­kedvelték, a katonaságnál úgy, mint a em­­l­­étetben. Mióta elöregedést, csak a toltoncsei- Hátiak, meg a kecekfinyájnak emkett nap­hosszal « mezen s mly*t a mesebeli kirák- bútorgyár re­t. állandó kiállítása Appon Gyula építész lakberendező mintater­­mében Kolozsvár, Szentegyh­áz-utca 2. emelet telefon : 24-23. Érdekes könyv­­újdonság / f /* S3 U Ale S Pránijéma Csodák és misztikumok. A keleti jogik és sakk­ok tudománya. A főbb fejezetcímek: A jogik és fák írok. — Erődiváltoztats : gondolatkoncentráció, maniramok és he­lyes lélegzés által. Pránijáma : a helyet étegzés tudománya. Mi a levitádé» ? — Pszichikai módszerek. Szuggesztió és te­­opátia. A gondolaterő kifejlesztése. Az emberi delejesség, az ód. — Gyógyítás magnetizmussal, stb.stb. Az­ P. I.SO, Kapható az Ellenzék könyvei­­e»a fláért?, Mátyás király-tér 9 77 Vidékre ztánnitd is umimal szál Utjai'

Next