Ellenzék, 1944. augusztus (65. évfolyam, 172-197. szám)

1944-08-01 / 172. szám

ÁRA 20 FILLÉR SLED 13, 1944 augusztus 1. LXV. évfolyam 172. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kolozsvár, Jókai-u. 16, I. Telefon: 11—09. Nyomda: Egyetem-u. 8- Telefon: 29—23. Csekkszámla: 72056 Ib^VH.ninqatVWVir. M n-s-îw iiirir---^iniS-^-----— ILAPIT0U1: ilftíii MIKLÓS T»sgna»B>^MM»rag»r«giaBBa:ABa<||&~ffri'áB i^tihni^aitfai^i^BfcfirMîfaeiigiMBaî Kiadótulajdonos: „PALLAS SAJTÓ VÁLLALAT" RÉSZVÉNYTÁRSASÁG KOLOZSVÁR. Előfizetési árak: 1 kóra 6.20 P, negyedévre 16 P. Ipp fy IE I ^ ^4 norvég övezetbe csoportosítják az angolszász hajóhadat A nemzetgyűlés dönt aniusifus 2-án néglases magat A nyílt városnak nyilvánított Firenze ellen megindult a szövetségesek támadása ■ A TasSalF€Mla éles támadása TÖRÖKORSZÁG újabbkori történelmeink egyik legjelentősebb dátumához érkezik. A nemzetgyűlés összessége határoz végleges tritigatartásáról a jelenlegi háborúban. A szövetségesek részéről hetek óta fokozódó nyomást fejtenek ki Törökországba. Ez a nyomás az utóbbi napokban olyan méreteket öltött, hogy túlzás nélkül az eddigi már sűrűn alkalmazott különböző színezetű és erejű zsarolási kísérletek betetőzésének mondható. A külpolitika figyelőinek tízek láttán arra a felismerésre kell jutnia, hogy a szövetségesek most már elérkezettnek látják az időt, hogy Törökországot olyan rendszabályokra kényszerítsék, amelyek reményük és várakozásuk szerint kényszerű módon a Németország elleni hadbalépést eredményezik. A döntés most egyedül Törökország kezében van. Ha igaznak bizonyulnak a Szófián keresztül a Szovjetunióból érkező hírek — mint azt illetékes német helyről közült , mely szerint az augusztus 2-án összeülő török nemzetgyűlésnek a Németországgal való diplomáciai és gazdasági kapcsolatok megszakításáról kell határozni, akkor Törökországnak számolnia kell a döntés nagy horderejűvel. A reggeli német lapok Törökországgal foglalkozva megállapítják, hogy a török kormány már hosszú ideje erős szövetséges nyomás alatt él. A nemzetgyűlés bármilyen irányú döntését nagy horderejű nek mondjál*:. Nem héiáéges ugyanis — irjfn a Deutsche Allgemeine Zeitung —, hogy a kormány elhatározásainak megerősítése és a szövetségének légi és tengeri támaszpontok iránti követelésének esetleges teljesítése természetszerűleg veszedelmes könyelv er,mérnyekkel járhat. A Völkischer Beobachter szerint Törökország ebben az esetben egyáltalán nem számít,vár Anglia és Amerika megbízható támogatására, mert tudni kell, hogy ez a két hatalom a szovjet felé terelné és ugyanabba a helyzetbe sodorná, mint a keleti államokat, amelyeket az angolszászok ma feláldoznak a szovjetnek. A NÉMET—TÖRÖK VISZONYT illetőleg a Wilhelmstrassen kijelentették, hogy a török nemzetgyűlés elé terjesztett kormányhatározatok a Németországgl való diplomáciai és gazdasági kapcsolatok megszünteésére vonatkoznak. A törökök állásfoglalása ezekkel a kérdéseikkel szemben még bizonytalan. Megítélésük szerint egy pozitív határozat a török népet sokkal közelebb hozza a háborúhoz, mint bármely alkalom az elmúlt öt évben. Megállapítoták továbbá, hogy nem tudható, várjon az angolok és amerikaiak a szakítás esetén biztosítékokat nyújtanak-e Törökországnak a török integritásra és szuverenitásra vonatkozóan. A beérkezett értesülések arra mutatnak, hogy ezeket a biztosítékokat a szövetségesek nem tudják megígérni. Amennyiben ez az eset áll fenn, Törökország helyzete még súlyosabb és még veszélyesebb. Külföldi tájékoztató szolgálatok jelentései szerint Berlinben nyugalommal és higgadtsággal tekintenek a török nemzetgyűlés egybeülése és határozata elé. A hel szentet a következőképpen látjuk: A Németországgal való viszony megszakítása a brit diplomácia részéről előjátéka továbbiköveteléseknek. Ezt támaszpontok átengedése fogja követni, amelyek Törökországnak abbén a földrajzi övezetében feküsznek, amely az orosz imperializmus évszázados célja. Ez a háború — állapítják meg ezzel kapcsolatban Berlinben — Törökországra nézve nem fejeződnék be akkor, amikor Németország és a szövetségesek közti háború véget ér. Törökország hadszíntér lesz minden valószínűség szerint évtizedeken át. Von Papen, német nagykövet a nyári tartózkodásihelyéről visszaérkezel Ankarába. — állapítják meg a Wilhelmstrassen. A nagykövet — mint azt egy ankarai jelentés állítja — tekintettel a forgalomban lévő hírekre, nagyon komoly formában feltárta a török miniszterelnök előtt, hogy ez az angol nyomásra szándékolt szakítás Törökországot most már végkép megfosztaná cselekvési szabadságától, amelyet mint büszke nemzet eddig oly féltékenyen őrzött. Anglia e lépéssel kétségtelenül ki akarja kényszeríteni Törökország általa kívántadbalépését az ezzel járó súlyos következményekkel együtt. A világ közvéleménye mindenesetre feszülten figyel a török nemzetgyűlés holnapi határozata elé. MIKOLAJCZYK emigráns lengyel miniszterelnök — mint a brit hírszolgálat értesült — Teheránból repülőgépen elindult Moszkvába, úgy tudják, hogy Sztálin személyes meghívását Kairóban hozták a lengyel miniszterelnök tudomására. Az emigráns kormányfőt — a Dagens Nyheter szerint — Moszkvában nem úgy fogják fogadni, mint a lengyel menekült kormány elnökét, hanem mint egy jelentős lengyel politikust, akit bizonyos pártok a pillanatnyi helyzetben fontosnak tartanak. Mikolajczyk Kairóba érkezése után megbeszélést folytatott azzal a külön lengyel küldöttséggel, amelynek élén Arciszewszki volt lengyel szocialista vezető állott. A lengyel hírügynökség ehhez a jelentéshez hozzáfűzi, hogy a külön küldöttség csak néhány nappal ezelőtt hagyta el Lengyelországot és ezért az emigráns kormány miniszterelnökét tájékoztatni tudta Lengyelország jelenlegi helyzetéről. Mikolajczyk Kairóból a tárgyalás után nyomban folytatta útját Moszkvából A Times legújabb száma is vezércikkben foglalkozik a lengyel—szovjet kérdéssel s megállapítja, hogy Moszkva szerint a lengyel politika köreiben változások lesznek, amennyiben az emigránsok balszárnya leválik s a moszkvai felszabadító bizottsághoz csatlakozik. A vezércikk megállapítja, hogy a szovjet „■növekvő érdeklődést tanúsít aziránt, hogy miként használhatja ki a Szovjetunió legjobban befolyását határain túla. Ebben a mondatban jegecesedik ki az orosz történelemnek azaz mélyen gyökerező szempontja, hogy Oroszországnak hivatása keleteurópai problémák végleges megoldása és egy szláv szolidaritás kialakítása. A cikk fenntartással kezeli a lengyel felszabadító bizottság területi követelését, de arról nem nyilatkozik, hogy Anglia hogyan fogadja ezeket a terveket. A ,,Schweitzer Mittelpresse“ ,,Lengyelor szágot felszabadítják“ című cikkében szintén foglalkozik a lengyel kérdéssel és a moszkvai felszabadító bizottságról kijelenti, hogy álcázása azért történik meg, mert nem szabad olybá tűnnie, mintha a szovjet kormány kreatúrája, vagy a harmadik internacionálé fiókja lenne. Mindössze szovjetbarátnak kell lenni. A szovjetbarátságot biztosítja 1. a kormány személyi összetétele, 2. a Moszkvából kiküldendő rendőrszervezeti utánpótlás, ). a tényleges hatalmi viszony. Ami viszont az új lengyel kormány önállóságát illeti, természetesen ennek minden ismérve abban van — véli ironikusan a Mittelpresser —s hogyan kormányoz egy olyan területet, amelynek nincsenek meghatározott határvonalai, amelyet idegen csapatok árasztottak el és az intézi az ügyeket. Természetesen a pénzügyi problémát is egyelőre Keletről szabályozzák. Ki emelhet kifogást például az lellen, hogy az új kormány fejévé egy ismert kommunistát, Morawskyt nevezték ki. A hiszékeny emberek talán aggódva alapítják meg hogy a kultusztárcát a katolikus hitű Lengyelországban egy egyházellenes politikusra bízták, dehát minden óhajtárnak igazán nem lehet megfelelni — fejezi le gúnyos cikkét a svájci lap.