Élő Sziget, 2016 (1-12. szám)
2016-08-01 / 8-9. szám
eio szijei időszakos plébániai értesítő Ez a nyár - az időjárást tekintve - kiegyensúlyozottnak mondható, szélsőségektől mentes volt, legalábbis szőkébb pátriánkban. A közéletben, a világ történéseiben már kevésbé. És a lelkünkben? Vajon közelebb jutottunk-e Istenhez? Hogyan sikerült kihasználni a testi/lelki regenerálódásunkra kapott időt? „Az Úr folyamatosan munkálkodik” (Jn 5,17) - vajon én tettem-e ezt-azt az ő országának építésén az elmúlt hetekben? És a továbbiakban közeledni, vagy távolodni akarok? Ezen az úton nincs megállás, egyházközségünk e téren sem aludta át a kegyelmi időt... Békesség Augusztus végén a pedagógusokkal lelkigyakorlaton voltunk Győrben. A lelkigyakorlatot Polgári László görög katolikus lelkész úr tartotta. Az ő gondolataiból szeretnék néhányat felidézni: Békesség önmagunkkal Az Isten nem „gyárt” selejt embert. Neki van egy álma rólunk. A mi feladatunk, hogy ezt az álmot megfejtsük. A megfejtés pedig összefüggésben áll azzal, hogy Ő a saját képére teremtett minket. Azt akarja, hogy jótetteinken keresztül mutassuk meg Istenhez való tartozásunkat. Éppen ezért fontos, hogy minden nap igyekezzünk jót tenni. Nem kell nagy dolgokat végrehajtanunk, hanem azokat az apró lehetőségeket kell kihasználnunk, amelyet az élet elénk tár. Isten is mindig tesz valamit értünk. Van, amikor konkrétan nincs lehetőségünk a jótettre, de ez nem ment föl bennünket. Oloffson Placid atya mesélte, aki megjárta a GULAG-ot, hogy a fogolytáborban 4 szabályt alakítottak ki a foglyok: - Nem szabad panaszkodni - Meg kell keresni a nap örömeit - Ott ahol vagyok, kell megmutatnom, hogy milyen ember vagyok a jelenben élni! - Minden nap olvasni kell a Szentírást Ezek is mind a jótetteknek formái, mert segítik a másik embert. Békesség Istennel Mózesnek az Isten így mutatkozott be: „Vagyok, aki vagyok!”. Jézus Krisztus azonban az Istent Atyaként mutatta be. Ő a mi Atyánk. Éppen ezért minden nap bele kell tenni a kezünket Isten kezébe. Ezt pedig az imádságon keresztül tehetjük meg. Az imádság „átmossa” az ember gondolatait. Az imádság kezdete a szív érzése. Az imádság találkozás az Istennel. Az imádságnak vannak elferdült formái is: az imádság pótcselekvés: nagy bajban vagyok, nem tudok mást tenni - menekülés: magamért megteszek mindent, de másokért csak imádkozom - kevélység: a farizeus és a vámos története, magamhoz mérem az Istent és minden mást - indulatos imádság: amikor az ember vádolja az Istent vagy másokat Vigyázni kell, hogy ezek közül egyiket se használjam. Az imádságnak legyen mindig helye és ideje. Ne a „hulladék időt”, hanem a „főműsor időt” szánjuk rá. Az imádság után is imádkozzunk. Vagyis hagyjunk időt Istennek, hogy válaszoljon nekünk. Békesség egymással Az élet versenyre kényszerít bennünket. Éppen ezért időnként akadályozzuk egymást. Pedig a másik ember a testvérünk. Szolgálnunk kell őket úgy, ahogy Jézus is szolgálta a tanítványokat (lábmosás) és az embereket. Felelősek vagyunk egymásért. A görög ikonábrázolásokban a szenteknek nincsen árnyéka. Ez azt jelenti, hogy nekik már nincsenek bűneik. Tökéletes harmóniában élnek az Isten mellett. Nekünk is ikonokká kell válni. Fontos törekednünk arra, hogy egyre kisebb legyen az árnyékunk. A szentségek és a 10 parancsolat ebben segít minket. De ebben kell segítenünk egymást is. Kedves Testvérek! Érdemes megvizsgálnunk a lelkünket, vajon mennyire vagyunk békességben önmagunkkal, Istennel és egymással? László atya „Rég nem volnék, ha nem volnál...” Csütörtök, késő este. A júliusi csillagos égben gyönyörködöm. A Mária Rádióban felhangzik templomunk híveinek közös éneke, amely az Oltáriszentség kitételét kíséri. Sokadik alkalommal - hetedik éve - minden hónapban templomunkból imaórát sugároz a rádió. Nyitrai László szerkesztő most Babits istenes verseiből választott, a költő esztergomi kötődése miatt. 1924-től minden nyarat városunkban, az Előhegyen vásárolt nyaralójában töltötte Babits Mihály a feleségével és fogadott lányával. Itt sok költőtársa meglátogatta, amelyről az Autogramfal árulkodik. A villát abból a pénzből vette, amelyet egyik Dante- fordításáért kapott. A szerkesztő választása azért esett ezekre a versekre, mert megtaláljuk bennük azokat az emberi küzdelmeket, amelyeket mi is naponta megvívunk. Isten-keresésünk állomásait: az eltávolodást, az elcsüggedést, elfáradást. Megjelenik az emberi kétségbeesés, az Isten utáni vágyódás, a küzdelem, mert méltók szeretnénk lenni az örök életre, az örök boldogságra. A közös imák, az elhangzó énekek, valamint a verseket összekötő szöveg, egységes egészet alkotnak. A felolvasók pontosan, alkalmanként művészien tolmácsolják a csodálatos babitsi sorokat. A költő életének különböző szakaszaiban íródtak ezek a versek. Legtöbbjük 1925-1927 között, Az Istenek halnak, az emberek élnek című kötetben jelent meg. Ebben a sorrendben hangzanak el: Ádáz kutyám, Isten gyertyája, Intelmek vezeklésre, Psychoanalysis Christiana, Jónás imája, Zsoltár gyermekhangra, Eucharistia, Cigány a siralomházban, Engesztelő ajándék. Ádáz kutyám című verset hallgatva, eszembe jut, hogy milyen sok alkalommal nem tudtam, nem értettem, hogy mi a szándéka Istennek velem. Ádáz kutya ugyan elcsavarog, bosszantja gazdáját, de hűségesen visszatér. Én is megpihenek Isten hajlékában, tudom, hogy mindig velem van, áldása kísér. Dübörög a lelkemben az Isten gyertyájának egy mondata: „mit akarsz velem, Isten?” Szent Anna Plébánia Esztergom 2016. augusztus-szeptember IX/8-9. szám