Előörs, 1930 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1930-01-04 / 1. szám

és szorgalom minden eredményét is a győztes álla­mok javára foglalta le. Nagy általánosságban azon­ban mégis megállapítható, hogy a Dawes-terv a gya­korlatban bevált és legnagyobb érdeme az, hogy időt nyert és kedvező atmoszférát teremtett a jóvátételi kérdés definitív rendezésére. A folyó esztendőben megszületett javaslat a jóvá­tétel végleges rendezésére: a Young-tervezet, mely kiküszöböli az előző egyezmény leglényegesebb hibáit. Mindenekelőtt megállapítja Németország fizetési kö­telezettségének az időtartamát további 59 esztendő­ben. Fokozatosan megszünteti 10 év alatt Németország természetben való szállításait s az évenként fizetendő összeget is lecsökkenti átlag évi kétmilliárd arany márkára. Jelentékeny előnye, hogy a jóvátételi kér­dést a maga egészében kivonja a politikusok és ka­tonák hatásköréből és rendelkezéseket tartalmaz a német jóvátételi tartozás jelentékeny részének évi 660 millió márkának a kommencializására, mely intézkedésből mindenkire csak előny származik. Né­metország ily módon megszabadul a jóvátételi bizott­ság ellenőrzésétől és a Népszövetség, a pénzügyi fő­biztos és egyéb ellenőrök beavatkozásaitól. Másrészt az antant főhatalmak igen jelentékeny tőkéhez jut­hatnak saját tartozásaik mielőbbi kiegyenlítése és egymás közötti adósságaik rendezése céljából. Igaz ugyan, hogy a békeszerződés eredetileg Németország jóvátételi fizettségének időtartamát mindössze har­minc esztendőben állapította meg, az elmúlt tíz év könyörtelen módszereivel szemben azonban ez a Young-terv által immár összesen hetven évre kitolt adófizetés is humánus elintézésnek látszik. Bizonyos azonban, hogy a világtörténelem ily mérvű hadisar­cot még soha nem látott. Hetven éves hadiadóztatás még a XIX. század elején sem volt elképzelhető. Két­ségtelen, hogy valamelyes háborús felelősséggel a maga idején Napóleon is tartozott. A bécsi kongresszus urainak azonban nem jutott eszük­be, hogy Waterlootól Szedánig terjedő gyilkos hadiadóval sújtsák a francia nemzetet, amikor is h­jból kezdhették volna a hadisarc fizetését. A magyar történelemben felmerült az a kér­dés, várjon a nagy hódító tatár fejedelmet miért hívta népe „Jó Batu kánnak“? Az antant-békék megadják a magyarázatot. Batu Kán a leigázott né­pek javainak csak egyharmad részét vitte el hadi­adóba, kétharmad részt azonban mindenkor megha­gyott. Ennyi kíméletességet a XX. század humanistái, kik három generációt nyomorítanak meg, kétségtele­nül nem tanúsítottak volna. (Folytatjuk.) Gömbös Gyula honvédelmi és Vass József népjóléti miniszter látogatása a tiszafási kisgaz­­dák szövetkezeti boltjában A tarpai, gulácsi és tivadari magyarok valóban büszkék lehetnek alig hogy megalakult szövetkeze­tük szép anyagi, de még inkább erkölcsi sikerére. Karácsony és újév hetéhez, a magyar kormány egy­­egy tagja is ellátogatott a szövetkezet Attila-körúti boltjába, az Auguszt-udvarba, hogy személyesen győződjék meg a szövetkezeti mozgalom e legújabb és sokat ígérő kezdeményezéséről, s annak eddigi eredményéről. Annál érdekesebb s mondhatnánk annál jelentőségesebb a magyar kormány tagjainak ez a jóakaratú érdeklődése, hogy nem is a gazdasági miniszterek részéről jelentkezett, akiknek s különö­sen a földmívelésügyi miniszternek hivatása és kö­telessége volna a szövetkezeti mozgalom erkölcsi és gazdasági istápolása ... Gömbös Gyula honvédelmi miniszter a kará­csony estéjét megelőző dél táján a Várból lejövet, hazautaztában ejtette útba a szövetkezet bolthelyisé­gét, az Előőrs felelős szerkesztőjének társaságában. Melegen érdeklődött a szövetkezet tervei felöl és ki­kérdezte Bakos Kálmán üzletvezetőt az üzletmenet­ről. Látható örömmel és megelégedéssel tekintett szét a boltban, dicsérte a sok szép almát és maga is rendelt három láda jonatánt, aranyparment és há­tait, Simon András és Szécsi Miklós tarpai, Varjú Bertalan és Árpád tivadari gazdák termésé­ből. Majd a szolid munka kötelességét kötötte az üzletvezető lelkére.­­Vass József népjóléti miniszter az új esztendő második napján délután hat óra körül látogatta meg a szövetkezet boltját. Hamarosan odaérkezett vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre is, aki a miniszternek felvilágosítással szolgált a szövetkezet eddigi mű­ködéséről s a nagy reménykedésről, mellyel a tisza­háti kisgazdák szövetkezetük kibontakozását és sor­sát kísérik. A miniszter alaposan széjjelnézett a boltban, megnézett egy csomó kibontott ládát és egy láda londoni pepint és egy láda nemes sóvárit válasz­tott ki és vásárolt a maga számára a tivadari Varjú testvérek és a gulácsi Kovács Károly remek termé­séből. Érdeklődött az aznapi árusítás eredménye felől, belenézett a könyvekbe is és örömét fejezte ki azon, hogy a múlthoz képest milyen szép árakat ér­nek el a termelőik a budapesti piacon, viszont a fogyasztók is jól járnak, mert a rendes piaci árnál még - így - -is - ,jóval­­ol­csóbban jutnak a közvetítő kezek kikapcsolásával jó és becsületes áruhoz. Vass József nagyon közvetle­nül elbeszélgetve a szövetkezet üzletvezetőjével, meg­ígérte, hogy tovább is élénk figyelemmel és jóakarat­tal fogja kísérni a szövetkezet sorsát és arra Isten áldását kérve távozott. ----------­Kerülő utak. A Tébe decemberi országos kong­resszusán dr. Görög Frigyes a kamatmaximum és az uzsora kérdését ismertette. A nyolc százalékos törvé­nyes kamatmaximum folytán — úgymond — a hitelélet kerülő utak választására van kényszerítve, amelyek nem mindig járhatók és e mellett gyakran jogbizony­talanságot eredményeznek. A kamatkérdés olyan szabá­lyozása kívánatos, amely általánosságban a magán­­jogilag megengedett kamat mértékét a Magyar Nemzeti Bank mindenkori kamattételével hozza összefüggésbe. A Takarékpénztárak és Bankok Egyesülete az Elő­őrsnek „A Tébe meghamisítja a sajtóban a Kúria ítéle­teit“ című cikke után tette közzé a Pester Lloydban, hogy maga is szükségesnek tartja a kamatkérdés tör­vényhozási rendezését, ugyanakkor és ugyanott jelezte, hogy a mindenkori törvényes kamatlábat a Magyar Nemzeti Bank kamattételével kívánja összefüggésbe hozni. Tizennegyediki kongresszusán is e megoldás mel­lett foglalt állást. A két kamattétel összefüggésbe hozá­sát szerencsésnek találjuk a Tőbe-érdekek szempontjá­ból, de nem tartjuk szerencsésnek az adósok szempont­jából. Az egyes állami bankok kamatlábának legutóbbi leszállításakor láttuk, hogy úgy most ennél a lépésnél, mint előzőleg, a kamatláb fölemelésénél, nagy szerepük volt a vezető pénzintézeteknek, a bankokrácia magatar­tásának és hadműveleteinek. Ez a másik „összefüggés“ nem titok a pénzügyek szakértői előtt. A Tőbe által ajánlott megoldás a kamatkérdés oly megoldását sür­geti, amely a hitelezőket még jobban kiszolgáltatná a bankérdekeltségeknek és új, zavaró befolyásoknak tenné ki a Nemzeti Bank kamatpolitikáját. 4

Next